Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

A mai papok fő kísértése

2014.02.21. 17:26 pacsy

822643p13771EDNMain13499PST140101p50_822.jpegLassan tízedik éve dolgozom a papnevelésben – utóbb talán nem számít elbizakodottságnak, ha azt gondolom: van némi tapasztalatom. Nekem úgy tűnik, a mai papok legnagyobb kísértése abban áll, hogy abbahagyják az imádságot. A fiatalok közül sokan teljes lelkesedéssel vetik bele magukat a lelkipásztori munkába. Miközben napi 10-12 órát dolgoznak, alig veszik észre, hogy elmarad az imádság. Ha azután egy hajszolt nap után fáradtan leülnek még egy kicsit imádkozni, már nem képesek nyugalomra jutni. Így aztán hamarosan feladják: átcsap felettük a rájuk zúduló tengernyi elvárás hulláma. Nem csodálkozom azon, hogy sokan rövid idő alatt teljesen kilúgozottá, kimerültté, lelkileg kiégetté válnak. Fájdalmas dolog olyanokkal találkozni, akik néhány évvel a szentelés után, belül megfáradva, kiszáradva, esetleg az internet- vagy más függőség csapdájában vergődnek. Elveszítették a kapcsolatot saját magukkal, hitük meggyengült, olykor teljesen ki is hunyt. Ezek a kiégés jelei. Aki így él, maga is rettenetesen szenved, mert érzi, hogy prédikációi és beszédei hiteltelenekké, erőtlenekké váltak. Nem csoda: ha Isten a háttérbe kerül, a szavaink kiüresednek…

Sokan hosszú idő óta keresik a kiutat ebből a csapdából. Érzik, hogy ez így nem mehet tovább: valami változásnak kell következnie. Esetleg bejelentkeznek egy lelkigyakorlatra. Többekkel találkoztam, akik egy 5-8 napos, jezsuiták által vezetett visszavonulás után végre nyugalomra jutottak, és szembe tudtak nézni magukkal. Ők gyakran szeretnének továbbra is kitartani a megtalált úton. Elegük van abból, hogy rengeteget fáradoznak, de az eredmény nem arányos… (vö. Lk 4,21-30)

 A megoldás kulcsa, hogy visszataláljunk az imához – és ne adjuk fel az érte való küzdelmet. Amíg hiányzik belőlünk a belső nyugalom, addig persze emberfeletti erőfeszítésre, összeszorított foggal végzett aszkézisre van szükség ahhoz, hogy időt találjunk az imádságra. S gyakran az sem elég: újra és újra elhatározzuk, hogy imádkozni fogunk; s annál keserűbb csalódást okoz, hogy nem vagyunk képesek benne kitartani. Ilyenkor nagyon nagy segítséget adhat egy lelkivezető. Olyan embert érdemes keresni, aki maga is imádkozik; akinek van lelki tapasztalata. A rendszeressé tett (legalább évenkénti gyakoriságú) lelkigyakorlat is a megújulás eszköze lehet; feltéve, ha olyanra megyünk, ahol nem csak előadásokat hallgatnak az összegyűlt papok, hogy esténként aztán, egy pohár bor mellett felidézzék a régi szemináriumi emlékeket és vicceket meséljenek egymásnak (ami szintén lehet fontos – de azt hiszem, nem elég). A lényeg, hogy utat találjunk a csendbe.

Egy alkalmas imaforma

Aki lelkipásztor, annak hivatása és legfőbb feladata, hogy másokat a lelki életükben előresegítsen és a hitben megerősítsen. Persze ennek érdekében neki magának is erősen kell kapaszkodnia, különben még a papi munka is robottá, rutinná, lélekölő megpróbáltatássá válhat. Mitől is volna másként, ha nincs meg az imádság, ami táplálná a hitet és életet ad? Meggyőződésem, hogy a lelkipásztori munkához a szentmisén kívül legalább napi egy óra imádságra van szükség. Különben minden gyakorlati igyekezetünk ellenére is felületesekké és hiteltelenekké válunk; nem leszünk képesek másokat vonzani és bennük hitet ébreszteni. Az ima nélküli élet végső soron kimerül a dilettáns aktivizmusban.

Persze, valójában nem csak egy lelkipásztornak van szüksége arra, hogy a napi egy óra imádság meggyökeresedjen az életében. Ennek voltaképpen mindenki életéhez hozzá kellene tartoznia, aki hivatásszerűen emberekkel foglalkozik: tanár, ügyvéd, fodrász, orvos, hitoktató, szerzetes, ápolónővér, bolti eladó stb. Vajon mi volna az alkalmas imamód, ami segít ehhez?

Ahhoz, hogy valaki a világ forgatagában ki tudjon tartani egy bizonyos imaforma mellett, annak az imában pihenésre is kell találnia. Ha fárasztó módszerekkel próbálkozunk, előbb-utóbb el fogunk lanyhulni: nem tudjuk végigcsinálni a kitűzött imaidőket és hamarosan fel is adjuk a próbálkozást. Hajszolt világunkban mindenkire óriási teljesítménykényszer és elvárás nehezedik, ami kifáraszt és testileg-lelkileg kilúgoz bennünket. Ha valaki úgy gondolja, hogy az imának főként gondolkodásból kell állnia, imádság címén alighanem fárasztó agytornára fogja magát kényszeríteni, amiből jó eséllyel előbb-utóbb elege lesz. Csakhogy léteznek ennél egyszerűbb formák is. Lelkipásztorként sokszor éreztem – és ezzel talán mások is így vannak –, hogy olyan forrásra vágyakozom, ahol felfrissülhetek. Minden komplikációtól mentes, összeszedett, lecsendesült imára vágytam, melyben azt gyakorolhatom, hogy kiüresedjek Isten számára. Őt szerettem volna magamba fogadni. Amikor Jézus nevét kezdtem ismételgetni, azt szerettem volna begyakorolni, hogy ő maga vegye át az uralmat a bensőmben. Eszközzé szerettem volna válni Isten kezében, hogy a munkám során rajtam keresztül főként ő működjön. Meggyőződésem, hogy aki kitart az ő jelenlétében, aki újra és újra megpróbál teljesen eszköztelenül és kifosztottan előtte időzni, az ebbe az irányba halad. Ez az úgynevezett szemlélődő (kontemplatív) imaforma. Ilyenkor időlegesen félretehetem a problémáimmal való foglalkozást is – bármilyen sürgetősek legyenek is. Furcsa, de ha semmi mást nem csinálok, csak minden elkalandozásomból újra és újra igyekszem visszatérni Hozzá, gyakran nem várt módon még a gondjaimra is válasz érkezik. Nem mellesleg pedig: jelen lenni hihetetlenül pihentető tapasztalat: testileg-lelkileg újra feltölt, felfrissít, megújít a Lélekben.

Ima, túlterheltség és szexualitás

Aki kapkodva, önmagától elidegenedve és agyondolgozva él családja körében, vagy a munkahelyén (horribile dictu: a plébániáján), attól rettenetesen szenvednek az embertársai. Érzékelik a körülötte vibráló idegesség légkörét, nyughatatlannak élik meg; félnek a hirtelen és kiszámíthatatlan reakcióitól. Egész környezete – és saját maga is – szenved a rossz döntésektől, melyeket idegileg kimerült állapotban hoz meg. Sok pap vagy szerzetes azzal védekezik, hogy nincs ideje lelassulni és lecsendesedni: hiszen annyi a feladat, a határidő, s az adminisztráció terhe is nyomja a vállunkat! Csakhogy aki így él, az sokszor tragikus módon 40-45 éves korára szívinfarktust kap. Paradox dolog, hogy éppen mivel sokat akart dolgozni, 30-40 évvel kevesebbet dolgozik másoknál, akik nála kiegyensúlyozottabb (és boldogabb) életet élnek. Elég volna tehát egy kis logika annak belátásához, hogy ez így nem kifizetődő…

Hogy sok időnk van-e, vagy kevés, az relatív dolog. A legelfoglaltabb ember napja is 24 órából áll. Isten elég időt teremtett mindannyiunknak: valahogy úgy van ez, mint az ésszel: abból is eleget kaptunk (hiszen senki sem szokott panaszkodni, hogy túl keveset kapott volna…). Legfeljebb az a kérdés, hogyan használom fel, mire fordítom azt, ami rendelkezésemre áll.

Ha nincs időm Istenre, az alighanem annak a jele, hogy Isten olyan kevés vonzást gyakorol rám, hogy szinte nem is vagyok az ő követének nevezhető. Így főleg csak saját magamat fogom hirdetni és nem őt: a saját dicsőségemet, hatalmamat és sikereimet fogom előnyben részesíteni – aligha fogom tudni Isten országát építeni. De vajon mi lenne, ha életem súlypontját egyetlen radikális fordulattal áthelyezném Istenbe?

Alighanem a papi/szerzetesi cölibátus (avagy laikusoknál: a házassági hűség) is jobban menne. Emberek százait kísértem a tisztaságért folytatott küzdelmükben (plusz a majd két évtizedes saját tapasztalat…). Úgy látom, hogy mindenki, aki tudatosan vállalta a cölibátust, eredetileg azért döntött így, mert maradéktalanul Istennek akarta szentelni magát. Azért mondott le a házasságról és a családról, hogy „osztatlan szívvel” szolgálhasson: minden idejét és energiáját Istennek, és rajta keresztül az embereknek ajándékozhassa. Nehezen tudom elképzelni, hogy a szentmisén kívül napi egy óra imádság nélkül bárki képes volna az Istennek szentelt nőtlenségben kitartani. Nincs az a kegyelem, ami így megtarthatna! (Persze, amennyire látom, a házasok a saját életállapotuknak megfelelő kegyelmi segítséget kapnak; a helyzetük ebben egy kicsit más. Egyvalamiben azonban közös az utunk: nem lehet megspórolni, hogy le ne mondjunk saját akaratunkról, elképzeléseinkről és vágyainkról – ami egyben a belső öröm és szabadság útja – vö. Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok Kecskemét, 2002, Korda. 189 pont).

 Lelki szomj

Röviden: ahogy a nőtlenségre szóló hivatás eredetileg Isten-szomjunkból – az ő keresésének olthatatlan vágyából – származik, úgy minden más lemondás, önzetlenség, mások érdekében magunkról történő megfeledkezés is titkon rá utal. Legfőbb dolgunk talán egyszerűen elevenen tartani ezt a vágyakozást. Aki kapcsolatban marad hiteles legbelső vágyaival, azt a kegyelem úgyis olyan erősen vezeti a csendbe, hogy naponta egy órát könnyedén szentel majd az imádságnak.

 Egy-egy lelkigyakorlat végén gyakori személyes tapasztalatom, hogy minél többet iszom a spiritualitás forrásából, annál szomjasabb leszek tőle. Egyszerűen kedvem lesz lelki életet élni! Új távlatok nyílnak; valahogy megérzem a végtelen vágyát, vonzását. Az is nagy megelégedettséget hoz a papi életemben, ha olykor sikerül valakinek segíteni a lelki élet útvesztői közti eligazodásban. Minél messzebbre jutunk ezen az ösvényen, annál inkább érezzük, hogy még egészen az út elején járunk. Ez elbátortalanítóan is hathat: hiszen még beláthatatlanul hosszú az út (hisz a végtelenbe vezet); nyomasztónak is tűnhet, hogy mindeddig „csak elfecséreltem az időt…” A másokkal való összehasonlítgatás kísértése ez: félelem, mely az elégtelenség érzését hívja elő.

Jól jöhet ilyenkor avatott lelki mesterek segítsége. Olykor megerősítést várunk; csakhogy ők nemigen fognak minket megerősíteni! Pontosan tudják ugyanis: a valódi segítség csakis belülről jöhet; onnan, ahol Jézus Krisztus és az ő Szent Lelke lakik a szívünk mélyén. Sugallataival egyedül ő mutat utat; aki a szívünk rejtekében vár. Talán feltámad az alázatos remény: csendesen rábízhatom magam, hiszen eddig is ő vezetett. Mellettem volt – gyengéd gondviselésével irányította az életemet; még a kemény realitások: a nehézségek, a szenvedés, sőt (ezt persze félve mondom ki) még a bűneim által is (hisz ő képes mindent a javamra fordítani). Így támad fel a bizalom, hogy ez talán ezután sem lesz másként.

 Persze nem tudok néhány hét vagy hónap alatt maradéktalanul belenőni Isten szeretetébe. De úton vagyok felé, amíg csak élek – s talán még azon túl is…

 Bár a nagy szentek általában nagyon aktív életet éltek, nem hiányzott a szemlélődő mélység az életükből. Mindig találtak időt a csendre. Minél közelebb kerültek Istenhez, annál tehetetlenebbnek, szegényebbnek, annál inkább az út elején járónak érezték magukat. Mi persze talán inkább ezt gondoljuk: „Eléldegélek úgy 70-80 évet ezen a földön – mert hát Isten távol van, ugyebár.” Ha azután kicsit közelebb kerül hozzá, feltűnik – „Isten valójában még sokkal távolibb!” Aki azonban egészen benne él, az gyakran rettenetesen szenved a hiányától. A lelki hagyomány ezt a „lélek sötét éjszakájának” nevezi. Ám a szárazság és elhagyatottság tapasztalata inkább annak a jele, hogy Isten immár olyan közel jött, hogy a fénye mindent elvakít…

Nemrég meghalt egy barátnőm. Három gyermekes fiatal anyuka volt, orvosnő. Emberileg nézve rettenetes tragédia – de Isten nem emberileg néz. A lényeg, hogy az ő akaratát betöltsük. A többi közömbös. Azt hiszem, Orsi teljes életet élt... 

Elég tehát, ha úton vagyunk. Hogy az út elején vagy a végén, annak semmi, de semmi jelentősége. Aki helyes irányba megy, és az úton marad, az megkapja a vezetést. Keleten ezt úgy mondják: ha a tanítvány kész, a mester megjelenik. A számunkra szükséges találkozások megadatnak. A dolgunk talán csak bízni, kitartani, és folyamatosan megújulni a megbocsátásban – mert így életünk gyeplője fenntartás nélkül Isten kezébe kerül. A többi pedig kegyelem.

Teréz anya példája

Egy barátom egyszer hallotta Teréz anyát beszélni. Még római közös tanulmányi éveink alatt történt, csak én nem mentem el a meghirdetett alkalomra… Azt mesélte, nem tudja többé elfelejteni. A mikrofonnál pedig csak egy egyszerű asszony állt, aki ráadásul nem is mondott semmi különöset: leginkább csak a saját szavaival ismételte meg az evangéliumot. Ám az ő szájából valahogy mégis minden másként hangzott: a holt betűk egyszeriben életre keltek! Mintha ott helyben, e törékeny asszony esetlen szavai hatására a szívekben lángra lobbant volna az örömhír, egész szépségében… Ezekről a személyiségekről – hiszen Isten által egészen lefoglalt emberek ők – írta Pál apostol: „Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20) Egyikünk sem adhatja alább.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat. Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába. Dobogókő–Kecskemét, Manréza–Korda, 1994. kül. 382–385. p.

Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok. Kecskemét, 2002, Korda.

397 komment

Címkék: munka szexualitás ima papság kisértés

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr375825869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzsuzsici 2014.03.10. 08:18:52

@m-athos: @Dr. szpahi: @khamul: @outsider13: @YganA: @csaba carmarthen: @türkiz: @pacsy: @vigyüktúlzásbaadolgokat:
Sziasztok!
Kérésem van hozzátok: A továbbiakban semmilyen választ, semmilyen megjegyzést nem szeretnék, én ezt az ügyet részemről a legmesszebbmenőkig lezártnak tekintem!! Kérlek titeket tartsátok tiszteletben a kérésemet és ne írjatok egyáltalán semmit nekem címezve, de másnak írt válaszban utalás formájában sem!
Üdvözlettel!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.03.10. 08:34:12

@jabbok:

‘Azt hiszem, különösen a haldoklók és pszichiátriai betegek között töltött év, aztán a Bárkában telt évek óta különösen világosan, hogy a lelki életnek egyetlen reális mértéke a ránk bízottak és a körülöttünk élők szeme.’

Azt hiszem, hogy ez igaz. Ugyanakkor ott van Lk 10, 38-42, Mária és Márta. Egy nem könnyen megvalósítható egyensúlyról van szó, amelyet még az is színez, hogy a hivatások, az emberek különbözők. A vertikális és horizontális egyensúlyáról van szó. A helyzet az, hogy az egyensúly megbomlása esetén elkerülhetetlen a torzulás. Azt hiszem ma a világban és az Egyházban a horizontális irányában történt elmozdulás miatt van egyensúlytalanság. Szerintem, ennek kétségtelen jele mindaz, ami liturgiában történt.

Be kell vallanom, hogy nem élek intenzív “egyházi közösségi életet”, tehát információim hiányosak lehetnek. Jungi tipológiát használva azonban úgy látom, hogy meglehetősen erős extrovertált érzelmi “kort” élünk meg Egyházon belül és kívül. Jung azonban figyelmeztet, hogy a tudatos típusnak az ellenpólusa megvan a tudattalanban és elhanyagolása esetén maga primitív, kontroll alól kiszabadulni igyekvő módján ez “szót kér”, ami konfliktusokhoz vezethet. Konkrét személyre azonban nagy szakértelemmel, tapasztalattal, gyakorlattal alkalmazható ez a tipológia, ezért itt most abba is hagyom amatőr pszichologizálásomat.

Érdekes, hogy 60-70 évvel ezelőtt tele voltak a karitatív intézmények szerzetesekkel, pedig ez a “befeléforduló”, introvertált Egyház világa volt. Mostanra ezek eltűntek, legfeljebb mutatóban van néhány közülük. Ha legalább ezek helyét elkötelezett világiak vették volna át!

Azt azért megjegyezném, hogy – szerintem – ma szinte egyeduralkodó extrovertált érzelmi beállítódás ellenpólusa a tudatlanban az introvertált értelmi beállítódás. De vigyázni kell az ilyen tipizálásokkal, mert az élet kibújhat a kategóriák alól. A keresztény pedig hivatva van a teljességre, amely azonban a vertikum nélkül, csak horizontálisan nem megvalósítható. Ezért érzem @pacsy: megjegyzését aktuálisnak.

pacsy 2014.03.10. 09:21:47

valaki megkért, hát újra benéztem ide és végigolvastam a kommenteket. egyébként most minden rossz érzés nélkül és őszinte érdeklődéssel. hmmm... az érzések - úgy látszik - változnak. (mint per definitionem érzelmi sivatagban élő cölebsz ember próbálok ezt-azt még felcsipegetni... :)

ahogy én látom, most nagyon sok jóindulat merült fel mindenkiben mindenki más felé ezen a fórumon. meg persze egy csomó kommunikáció ügyetlenség és félreértések halmaza is... tisztára olyan ez, mint a szerzetesi élet: ott is egyészen ritka az emberekben a direkt rosszindulat, viszont attól még annyi feszültség bír kialakulni egy közösségben, hogy csak na...

szóval, ahogy én látom, az mindig rossz, ha a másikat (még ha a legjobb indulattal is) minősítjük. ezért például nem csodálkozom, ha zzsuzsicinak nagyon rosszul esett, @Dr. szpahi: amikor azt írtad, hogy "egy szemernyi empátia sincs benne, a másik ember személye, élete, hivatása iránt", meg hogy "sértett", "védekezik" és hogy "igazságtalanul akar bosszút állni" - mert ezek bizony nekem vaskos minősítésnek tűnnek. (pedig tudom, hogy jót akartál.) de ezeken én is teljesen kiakadtam volna...

a visszajelzések legjobb (és egyetlen hatékony) módja, ha magunkról beszélünk. (persze most @türkiz: azonnal bebizonyítja, hogy én is hányszor hibáztam ezen a téren - és joggal... :) az ideális formula az "amikor ezt mondod, én így érzek", "rám ez így hat" stb.

ennek a módszernek két előnye van: 1. negatíve fogalmazva: egy minősítésre az egészséges reakció a védekezés és visszatámadás szokott lenni (milyen jó, hogy ebből a szempontból mindannyian ilyen egészségesek vagyunk!). tehát az ilyen viselkedésből rendszerint csak a kapcsolat elmérgesedése (vita és sértődés) szokott származni. aki viszont a saját érzelmeiről beszél, azon nem lehet vitatkozni: a saját érzelmeihez igazán mindenkinek joga van...!
2. másodszor, szabadon hagyja a másikat, hogy azt tegyen, amit akar. őt úgyszem tudod megváltozatni (talán ezért az sem jogos kérni, hogy ne tegyetek rám több megjegyzést, @zzsuzsici: ... bár nagyon igyekszem tiszteletben tartani). a szabadság viszont garantált, ha magadról beszéltél: én így érzek, rám így hat a viselkedésed/azt, amit mondtál, de attól te tehetsz, amit akarsz a jövőben! nyugodtan folytathatod úgy is, ahogy eddig, de tudd, hogy ez belőlem jó eséllyel ugyenezt fogja kiváltani... (de ne gondoljátok, hogy olyan könnyű utána ugyanúgy folytatni...)

a nagy kockázata viszont - ezt el kell ismernem -, hogy ha magamról beszélek, az kiszolgáltatottá tesz. (és jobb is belekalkulálni, hogy - esetleg akaratlanul is - félre fognak érteni, rosszabb esetben pedig - akarva-akaratlanul - lesz, aki visszaél a kiszolgáltatottságommal. (és ez nagyon fájdalmas...)

na tessék, hát, ideáig jutottam: itt okoskodom Nektek a kommunikáció szerencsés és szerencsétlen módjairól; de hát pillanatnyilag ez az egyetlen módja, hogy kifejezzem: fontosak vagytok nekem, és segíteni szeretnék, hogy komolyabb sérülések nélkül tudjunk itt beszélgetni - sőt még élvezzük is esetleg...

akinek meg nagyon megfekszi a gyomrát, van egy kipróbált módszerem: egy kis távolságvétel, pár nap kihagyás, nagyon jót bír tenni... végül is nem kell megengedni, hogy ez legyen az egyetlen és legfontosabb színtere az (érzelmi) életünknek, nem...? :) szóval, baj esetén: van világ a jezsuita blogon kívül is. (és még milyen szép is!)

Jézus áldjon benneteket!

jabbok 2014.03.10. 09:23:36

@matthaios: " a lelki életnek egyetlen reális mértéke a ránk bízottak és a körülöttünk élők szeme."
Természetesen csak a MÉRTÉK, a kontroll. Azt nem vitatom, hogy imára szükség van, sőt, azt sem, hogy IGAZI imából a sok sem árt meg... De sok olyan dolgot látok imának nevezni manapság, aminek szerintem (és főleg a fenti mérték szerint) nem az a baja, hogy sok - hanem hogy nem is ima.

2014.03.10. 09:28:38

@vigyüktúlzásbaadolgokat:

'"Hogy bűnös, aki egyedülálló meg aki elvált. De ezt még nem mondták."

Haha. Megengeded, hogy kacagjak? :( Annyira "nem bűnös" az elvált/újraházasodott a Kat. Egyház szerint, hogy nem is áldozhat.'

Az 'elvált' és az 'elvált, újraházasodott' két nagyon különböző kategória, ne keverjük őket.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.03.10. 09:40:29

@jabbok:

'De sok olyan dolgot látok imának nevezni manapság, aminek szerintem (és főleg a fenti mérték szerint) nem az a baja, hogy sok - hanem hogy nem is ima.'

Tudnál erre példákat is mondani? Példák nélkül kissé hiányosnak érzem ezt a kijelentést. De csak ha ráérsz, mert @pacsy: helyesen jegyezte meg: "van világ a jezsuita blogon kívül is. (és még milyen szép is!)".

tomasszo 2014.03.10. 09:41:21

@zzsuzsici: igazán nekem is írhatott volna valamit. Nem tudom miért jó ez a kirekesztésesdi! Biztos, hogy én is írtam annyit , mint plö khamul vagy outsider. Na jó, az biztos, hogy csaba testvért senki nem szárnyalja túl, de hát azért én is firkantottam néhány sort a különböző témákhoz. Ha egy kicsit figyelmesebbek lennénk egymással, akkor nem történnének ilyenek!..és hát ilyenkor láthatjuk, hogy hová és merre is tart ez a világ!!44négynéégyNÉGYNÉÉÉÉÉGYYYYY.

jabbok 2014.03.10. 10:17:05

@matthaios: Vannak nagyon határozott emlékeim bármelyik imamód kapcsán. De pl. kifejezetten a kispapi-novíciusi korból is vannak élményeim arról, hogy meg lehet tanulni az imát vagy a szentségimádást vagy a Jálics-féle meditációt (vagy BÁRMIT!!!) úgy végezni, hogy abból szinte mindig pozitív érzésekkel, "feltöltődve", "boldogabban" jöjjünk ki.

Ehhez képest sem az ószövetségben, sem az újban, sem pl. a Hittani Kongregációnak a keresztény imádságról kiadott kis könyvecskéjében nem találom nyomát annak, hogy a valódi imádságnak feltétlenül pozitív érzésekkel, élményekkel, pszichés hatásokkal kell járnia. Sőt, a leggyönyörűbb imádságai a szentírásnak a legkevésbé sem "lelkesítik" vagy "teszik helyre" az imádkozó Jóbot, Jeremiást, vagy éppen Dávidot, aki gyerekként egy óriással kell hogy szembe szálljon... És Sámuel sem nagyon tudja, hogy hozzá az Úr szól, amikor alszik a templomban. És amikor megtudja, hát, nem nagyon boldog tőle, amit hall, hogy tennie kéne...

És Péter sem repkedhetett, amikor azt mondták neki, hogy "majd más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akartad". Sőt, szerintem akkor sem, amikor ténylegesen felövezték... Vagy Pál, amikor az Isten dicsőségének ismerete felragyog neki - annak a Jézus Krisztusnak az arcán, akiről neki csak egy megfeszített, meggyötört és kitaszított, roncs emberi arc juthatott eszébe, hiszen az élőt nem ismerte korábban...

És Teréz anya sem volt túl "sikeres" az imáiban. Pontosabban szegény sose tudta meg, sose érthette meg, hogy éppen azért lett ilyen borzalmas sötétség az imáiból, mert hiszen - bár maga sem értette ezt annak idején, de - éppen ezt kérte. Hát megkapta.

Én nem gondoldom, hogy mindenkinek olyan gyötrelmes (na jó, ez kicsit túl drámai: hiszen a világért nem cserélnék senkivel - köszönöm az aggódást, BOLDOG-nak tartom magam) utakat kéne bejárnia az imádságban, mint nekem. De azt igen, hogy ha valaki mindig nagyon lelkesen beszél az imáról, és mindig (MINDIG) olyan pozitív gyümölcsöket talál benne -MIKÖZBEN a körülötte élőkre alig van szeme és ideje - na az szerintem az az eset, ami nem ima. Hanem lelki maszturbáció.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.10. 10:55:16

@vigyüktúlzásbaadolgokat: "Mivel nem írtam olyat, hogy bajom lenne pacsyval, nem tudom, hogy jön ide ez utóbbi szemrehányás."

Nem szemrtehányásként szántam, hanem csak ténymegállapításnak.

Pacsy írt egy cikket (mint képzett és tapasztalt lelkivezető) ami zanzásítva arról szól, hogy a papságnak többet kellene imádkoznia, és megoldódnának a problémái.

Erre te (mint kevésbé képzett és kevésbé tapasztalt hívő) rögtön kontráztál, hogy itt az ima nem segít.

És még észre sem vetted, hogy ezzel a katolikus hit egyik alapvetését, az ima erejébe vetett hitet negáltad. (Ami persze nem csak a katolikus hit, hanem a világ összes vallásának alaptétele.)

Ezért írtam amit írtam, és most sem szemrehányásként, hanem csak ténymegállapításként írom, amit írok.

Egyébiránt igen, a Szentírást otthon is lehet olvasni, de értelmezni előképzettség nélkül nem lehet, mint ahogy szentségekhez járulni sem lehet otthon.

Arra azért őszintén kíváncsi vagyok, hogy milyen teológiai és lelkiségi irodalomban szemezgetsz a világhálón, és mit fogadsz el ezek közül iránymutatónak - amikor a jezsuita atyákkal is vitázol. ;)

telihold83 2014.03.10. 11:24:50

@pacsy: Teljesen együttérzek veled, ami a kikapcsolódásra vonatkozik. Van néhány gondolatom, amit feltétlenül szeretnék megosztani veled, de nekem is kb egy hétre van szükségem, amikor legközelebb errefelé tudok járni.

türkiz 2014.03.10. 12:03:13

@jabbok: "...ha valaki mindig nagyon lelkesen beszél az imáról, és mindig (MINDIG) olyan pozitív gyümölcsöket talál benne -MIKÖZBEN a körülötte élőkre alig van szeme és ideje - na az szerintem az az eset, ami nem ima. Hanem lelki maszturbáció."

Megerősíted, amire épp errefelé magam is utaltam már... (...)
Kapcsolati oldalról megközelítve sem stimmelt ez nekem soha! Folyamatosan törekszem a napi egy óra imára, vannak hetek, amikor csodálatosan megy is, egyik nap visz a másik után, de amikor nem megy, az legalább ugyanolyan jól van. Ha nem jobban! Egy igazi kapcsolat folyamatosan igényel minket. De mi ez az igénybevétel? Ki és mit ért alatta? Elég, ha az ember a jelenlétét odaadja, s majd dolga végeztével, visszaveszi? (szándékosan sarkítok) Amíg az Élet átitat, és hagyom(!), hogy átjárjon, alakítson, akkor az lehetetlen, hogy mindez csak azért történjék, hogy esténként/reggelenként egy órás átcirógatás után, szinte ugyanúgy ahogy felvettem, letegyem...
Ez az ima nem a Másikról/rólunk szól, hanem csakis és kizárólag rólam, hogy a lebegésem lehetőleg folyamatos legyen. Ahogy azt fogom belső munkának hívni, amit ennek elérése érdekében teszek, és nem azt, amire napi szinten meghívást kapok. Márpedig, aki él, mindennap megkapja a borítékolt sorokat. Ahogy mindenki maga dönt arról is, hogy felbontja-e ezt a személyesen nekiírt levelet, épp csak beleolvas, vagy netalán kezd(eni) is (próbál) vele valamit...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.10. 12:06:17

@jabbok: Gyümölcsök és gyötrelmek - ez az imában valahogy együtt jár.

Az embert gyakran töltik el örömmel holmi "apróságok": hirtelen megért egy teológiai tételt; kiegyensúlyozottabban telnek napjai, miegymás. Legszebb az, amikor maga az imádság az öröm: egyszerűen örül az ember, hogy időt szentelhet Istennek és vele lehet, akár magánájtatosságában, akár templomi szertartáson.

Ugyanakkor bizonyos gyötrelmek is szükségszerű velejárói az imának. Minél többet imádkozik az ember, annál inkább szembeötlőbbek számára a csetlései, botlásai, bűnei. Annál inkább tudatosul benne, hogy milyen kis apró porszem is a kozmoszban, és beleborzong, hogy hát akkor mennyire kis senki is a kozmosz Teremtőjéhez képest. És még jobban beleborzong, ha az is átvillan benne, hogy ezzel a Felfoghatatlan Végtelen Teremtővel éppenséggel pertuban beszélget.

A gyümölcsök és gyötrelmek együtt járnak, és hullámozva hol egyiket, hol másikat érezzük túlsúlyban. A sivatagi atyáktól Fülöp püspökömig sokan hangsúlyozzák, hogy bizony az ima kemény küzdelem is, Jákob küzdelme Istennel.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.10. 12:25:43

@türkiz: Végre valami olyasmiről is beszélgetünk, amiről az eredeti bejegyzés is szól :)

Nemigazán értem mit akarsz mondani, félek félreértelek. Szóval olyasmi lenne a mondandód, hogy a napi teendőkből kiszakított imádság az valami öncélú valami lenne (amikor ez nem adódik úgy magától) és (ezen esetekben) érdemes inkább a világi teendőinkre koncentrálnunk?

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.10. 12:40:37

@türkiz: Köszi, de akkor ha van időd, légy szíves fejtsd ki részletesebben is, mert ezek szerint nagyon félreértettelek. Nyilván saját hibámból. :)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.03.10. 15:53:19

@jabbok:

‘meg lehet tanulni az imát vagy a szentségimádást vagy a Jálics-féle meditációt (vagy BÁRMIT!!!) úgy végezni, hogy abból szinte mindig pozitív érzésekkel, "feltöltődve", "boldogabban" jöjjünk ki.’

Szerintem azt a kérdést, hogy mi az ima, mi a jó ima, végülis nem mi döntjük el, hiszen nem mi vagyunk a másik ember imájának “címzetjei”, hanem ez Isten. Ha viszont ő hiányzik az imából, vagy nem ő van az ima központjában, akkor per definitonem nem imáról van szó, hanem valami másról. Lehet ez valamilyen meditáció, “lelki fittness”, mentálhigiéné stb. A Jálics-féle meditációról nem sokat tudok, ezért erről nem is nyilatkozom. A pozítiv érzések önmagukban nem rosszak, hiszen az ima a “legpozitivabb létezőhöz” szól. A kérdés az, hogy honnan származnak ezek.

Az ima iskolája végülis magántanulók iskolája, mindenkinek saját magának kell kijárnia ezt az iskolát. Persze ebben segíthetnek. Néha úgy gondolom, hogy egy kicsit túl van ez a kérdés komplikálva, talán éppen az “ima technológiák”, módszerek miatt. Talán többet kellene olyan alapkérdésekkel foglalkozni, hogy ki az Isten, ki Jézus Krisztus, ki vagyok én. Ha ezt átgondolja az ember, ez már maga ima. De ez már nemcsak az értelem, hanem az egész ember “munkája”. Ebben aztán segítenek a liturgia (sajnos sokszor megkurtított) szövegei, a Szentírás olvasása, más szerzők olvasása. A liturgia fontos lenne, mert ebben a tökéletlen imádság egyesül az Örök Főpap imájával és áldozatával és ez az Egész Egyház imája is. Ha nagyon magába bonyolódik az ember, az nem mindig jó, de azért bizonyos mértékig erre is szükség lehet.

Ebben a témában nagyon kezdő vagyok.

türkiz 2014.03.10. 22:48:13

@m-athos: Nem hiszek olyan kapcsolatban, amely folyton felhőtlen és csupa rózsaszín. Ott valaki hazudik. Ha az Istennel való kapcsolatom alapjául is ez szolgálna, az nagyon borzasztó lenne a számomra, de amikor valaki(k) az Istennel való kapcsolatuk mércéjének és hitelének is ezt jelölik ki, az kifejezetten szomorúsággal tölt el!
Tartok tőle, most sem jársz sokkal jobban velem :-(, rettenetes egy nap volt ez a mai...
Hogy mit akartam mondani? Miként is tehetném ezt a legrövidebben úgy, hogy mielőbb ágyba zuhanhassak végre?
Valami olyasmit, hogy az Életadta terheket nem csak egy óra vagy egy félórás Examen ideéig kell kézbevenni, hanem velük kell élni... (az imádságban is akkor lesz erejük) ezt persze akkor vagyok képes megtenni, ha végre le tudok szakadni önmagam/elképzeléseim/rögeszméim fontosságáról... Ehhez csak élnem kell. De azt merni kell ám! Ha csak szűröm az ingereket és ez lesz az imádsággal együttjáró fő fogalalkozásom, mire Elékerülök, már alig lesz valami a kezemben, pláne, ha még azt is tartom az imádság egyik legfőbb gyümölcsének, hogy illatos legyen és zamatos. Kényszeresen ügyelni fogok, hogy minden olyan elkerüljön, ami nem ilyen. Pedig aki nem tudja, milyen úgy hányni, ha fogják a homlokunkat, az nem tudja, mi a jó...

türkiz 2014.03.10. 23:24:18

@türkiz: Amíg az Élet átitat, és hagyom(!), hogy átjárjon, alakítson, akkor az lehetetlen, hogy mindez csak azért történjék, hogy esténként/reggelenként egy órás átcirógatás után, szinte ugyanúgy ahogy felvettem, letegyem...

Aki nap nap után odaadja az életét, és nem maga dönt arról folyamatosan, hogy ebből az életből mi érdemes arra, hogy beemeljük és mi nem, az egész biztos, hogy esténként/reggelenként abban az egy órában (IS) Benne lesz, és Ő őbenne... üresen is...

Dr. szpahi 2014.03.11. 12:27:10

@pacsy:

Igazad van. Engem is elragadtak az indulatok. Ezért próbáltam egy kicsit békülékenyebb hangon hozzászólni az utolsó megjegyzéseimben. A vita valamiképpen egy olyan folyamat, ami egyre intenzívebb én-érintettséget, egyre súlyosabb érzelmeket hoz elő a vitatkozó felekből.

Valahogy úgy van ez, mint a viccekkel. Ha egy társaságban a jelenlévők elkezdenek vicceket mesélni egymásnak, megfigyelhető, hogy egyre durvább és durvább viccek jönnek elő a viccmesélők tarsolyából :-((

IILiliII 2014.03.11. 16:44:53

@türkiz @jabbok
ha jól értem, az ellen beszéltek, amikor valaki 'imádkozik' minden nap, de az élete ellentétes a szeretettel ("Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! - és nem teszitek, amit mondok." Lk 6, 46)

@m-athos
nagyon lelkesített, amit az imádságodról (hatásáról) írtál...hogy újrakezdjem. Köszönöm.

vigyüktúlzásbaadolgokat 2014.03.11. 19:30:46

@m-athos: "És még észre sem vetted, hogy ezzel a katolikus hit egyik alapvetését, az ima erejébe vetett hitet negáltad."

Erre már föntebb válaszoltam, csabának írt hozzászólásomban.

"milyen teológiai és lelkiségi irodalomban szemezgetsz a világhálón, és mit fogadsz el ezek közül iránymutatónak - amikor a jezsuita atyákkal is vitázol. ;)"
Ha a kérdésed arra vonatkozik, hogy meg tudom-e különböztetni a Kat. Egyház által el nem fogadhatónak minősített műveket, akkor a válaszom: szerintem igen.
Ha arra, hogy olvasok-e ilyeneket: igen, ilyeneket is olvasok.

jabbok 2014.03.12. 00:06:11

@IILiliII: "de az élete ellentétes a szeretettel"

Valami ilyesmi - csak egyrészt a "szeretet" szót legszívesebben kivonnám a forgalomból pár évre, másrészt kicsit ennél azért többet és árnyaltabbat is próbáltam mondani.

türkiz 2014.03.12. 10:44:41

@IILiliII: ..talán inkább az kérdés bennem, imának hívhatom-e azt, ami ellentétes az élettel...

outsider13 2014.03.12. 16:28:13

Már régebben meg akartam kérdezni a belső imával kapcsolatban valamit, csak mert olyan sokszor elhangzik, hogy semmiképp ne legyünk önközpontúak az imában, meg egyes esetekben nem több ez, mint lelki maszturbáció stb. Amit@jabbok: mond, azt értem. Bár szerintem nem csak azt lehet elvárni az imától, hogy boldog legyek tőle, azt is lehet várni, hogy rosszabbul érezzem magam. Én egy időben úgy éreztem, lehet, hogy meg fogok őrülni, ha így folytatom, és szerintem belenyugodtam, és megijedtem, amikor már nem ezt tapasztaltam ima közben. Rengeteg a fájdalom is, nálam is, de gondolom, az lenne az énközpontú ima, ha bármelyiket ezek közül folyamatosan elvárnánk, nem? Viszont ha már ott vagyok, ha már tényleg sikerül jelen lennem, akkor már nincs különbség. Onnantól én nem értem a különbségtételt. Nem lehet jelen lenni magamnak vagy Istennek. Ha jelen vagyok, akkor ott vagyok neki, akkor jön, ha akar, és tud vezetni. Jó lesz vagy rossz lesz, nem tudni, de szerintem azt már nem lehet kétféleképpen csinálni.
@türkiz: amit most mondtál, már az elején is mondtad, ha jól értettem, gondolkoztam is rajta, csak aztán elterelődött a szó. Szóval nem az volna az ima lényege, hogy az kiterjedjen az életre? Hogy a jelenlét, amennyiben ott meg tud valósulni, folytatódjon az életben is? Fáj, vagy boldoggá tesz - egyre megy. Hogy ott legyen az ember akkor is, amikor hány, és érzi a tenyeret a homlokán. Most ugyanarról beszélünk?

outsider13 2014.03.12. 16:33:04

@vigyüktúlzásbaadolgokat:
"Haha. Megengeded, hogy kacagjak? :( Annyira "nem bűnös" az elvált/újraházasodott a Kat. Egyház szerint, hogy nem is áldozhat."
Bocs, hogy nem válaszoltam. A másik poszt kommentjeit, amire utaltál, nem olvastam végig, csak belenéztem.
Szerintem rettenetes helyzet, hogy nem áldozhatnak, viszont nem szeretném a vitát itt újranyitni.

jabbok 2014.03.12. 17:21:37

@outsider13: Persze. :)

Az ima szerintem pontosan olyan természetes dolog, mint bármi más kommunikáció. Az a lényege, hogy mindketten valóban azt mondhassuk, amit szeretnénk - és én minél többet tényleg abból értsek meg, amire ő rá akar világítani.

Ha bármilyen irányban elvárásaim, vagy csak simán prekoncepcióim vannak, akkor már csorbul a kommunikáció.

De ez sem tragédia, és főleg nem a világ vége - ahogy az emberi kommunikációban sem. Van, amikor igenis "csak" megbeszélünk dolgokat, vagy túl fáradtak, túl indiszponáltak, túl ijedősek / sértődősek vagy éppen túl feldobottak vagyunk. Én azt hiszem, hogy az Istennel sem az történik ilyenkor, hogy a mi "rossz" imádságunk miatt ne TUDNA ilyenkor is kizökkenteni, és azt mondani, azt eszembe / érzelmeimbe / emlékeimbe / fantáziámba / stb juttatni, amit csak akar. Én szívesebben gondolom úgy, hogy ha a kommunikációnk úgy általában teljes körű, akkor az ilyen állapotainkban egyszerűen nem AKAR kizökkenteni. Pont úgy, ahogy egy emberi kapcsolatban mi is tesszük egymással.

Egy dolog viszont roppant fontos, nem csak elméletben, hanem a rengeteg negatív példát látva is.

És ez az Isten Igéje (az írott és az élő Ige EGYARÁNT), ami/aki "behatol és elválaszt lelket és szellemet (pszichét és pneumát), megítél csontot és velőt". Mert sem a jó, sem a rossz érzéseim, észleléseim nem garantálják, hogy AMIT érzek, észlelek, az
1. valós
2. nem csak psziché, hanem valóban pneuma is.

türkiz 2014.03.12. 21:26:04

@jabbok: Na, végre! "Mert sem a jó, sem a rossz érzéseim, észleléseim nem garantálják, hogy AMIT érzek, észlelek, az
1. valós
2. nem csak psziché, hanem valóban pneuma is."
@outsider13: Én mindössze ennyit szerettem volna eldadogni, meg valami olyasmit, hogy garanciát egyedül az Élet ad (hozzá)... Még egy remeteség mélyén is...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.14. 12:05:47

@türkiz: Köszönöm hogy kifejtetted! Így már értem, és teljesen egyet is értek vele. A "merni kell ám" mondatod különösen tetszik! :)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.14. 12:19:52

@vigyüktúlzásbaadolgokat: A kérdésem nem csak arra vonatkozott, hogy a katolikus egyház által el nem fogadott műveket felismered-e, hanem konkrétan arra, hogy ki lenne az, akit vagy amit (konkrét szerzőt vagy művet) te amolyan zsinórmértéknek tekintesz. Az ember persze olvasgat ezt-azt, sokmindent, de messze nem mindegy, hogy mi az, amivel azonosulni is tud. Azért érdekelne ez engem, mert jó ideje úgy beszélgetünk, hogy időről időre kiderül, hogy teljesen mást értünk ugyanazon fogalmak alatt.

jabbok 2014.03.14. 13:13:52

@türkiz: "az Életadta terheket nem csak egy óra vagy egy félórás Examen ideéig kell kézbevenni, hanem velük kell élni... (az imádságban is akkor lesz erejük) ezt persze akkor vagyok képes megtenni, ha végre le tudok szakadni önmagam/elképzeléseim/rögeszméim fontosságáról... Ehhez csak élnem kell. De azt merni kell ám! Ha csak szűröm az ingereket és ez lesz az imádsággal együttjáró fő fogalalkozásom, mire Elékerülök, már alig lesz valami a kezemben, pláne, ha még azt is tartom az imádság egyik legfőbb gyümölcsének, hogy illatos legyen és zamatos. Kényszeresen ügyelni fogok, hogy minden olyan elkerüljön, ami nem ilyen. Pedig aki nem tudja, milyen úgy hányni, ha fogják a homlokunkat, az nem tudja, mi a jó... "

Számomra ebben az egyik kulcsszó az "életadta". (Na jó, a hányás közben homlokfogás sem semmi ;o))) Amit nem én kerestem, nem én választottam... Nekem rengeteget jelent az, hogy az Úristen nem az, akit képzelünk, még kevésbé az, akinek szeretnénk - hanem az, Aki Van. MINDEN mögött, ami van, ami megtörténhetett, ami kialakult... És MINDENKI mögött, mindenkiben, akivel összehoz az élet.

Pontosan úgy, mint az imában: a kellemetlen és "zavaró" eseményekben és emberekben sokszor még inkább Ő van ott... Az örökké meglepő, az örök fiatal, a soha meg nem nyugvó Isten, aki mindig többet akar tőlem, belőlem... Nem sokat, nem mindent - hanem MÉG TÖBBET. (Hiába, a "Magis"...)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.14. 16:32:56

@matthaios: A 2014.03.10. 15:53:19 komenteddel kapcsolatban:

A legutolsó mondatodat kétlem, ;) de az előtte lévőkkel maximálisan egyetértek. Jó, hogy ezt így megfogalmaztad és megosztottad velünk. (Nekem legalábbis nagyon jól jött, pont itt és pont most.)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.03.14. 17:00:17

@m-athos:

'A legutolsó mondatodat kétlem'

Pedig így van, és komolyan azt gondolom, hogy ezt nemcsak a kötelező szerénység mondatja velem.

türkiz 2014.03.14. 19:31:16

@m-athos: Te kimondottan kedves és nagyvonalú vagy velem... Ezek a hetek..., az elmúlt napjaim különösen (nem győztem még magam pirulákkal is), hú! Rettenetesen bántott, hogy nem találok szavakra, ha egyáltalán képes voltam ideülni... Te több mint nagylelkű voltál most velem; köszönöm :-)
Az imádság fontos nekem, de -sajnos- vele kapcsolatban csak hangokat hordozok magamban, artikulálatlan hangokat... Nem tudom, hogy ezekből valaha lehetnek-e tisztán csengő szavak... Valójában megrémítene, ha egyszer igen...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.14. 21:10:29

Kedves Barátaim!

Nagyon sok szép és jó gondolatot és érzést kaptam Tőletek! Ezekre most nem reagálok, mert igazából szavakat sem biztos, hogy találnék.

Inkább eufórikus nagyböjti hangulatomban a 136. (137.) zsoltárt osztom meg Veletek, Bob Marley előadásában.

Nekem ez a feldolgozás nagyon tetszik, mert annak ellenére, hogy Babilon vizei mellett, a fogságban, Jeruzsálemet és egykori szabadságukat siratják, ráadásul még a hangszereiket is a fára akasztják mert uralkodóik zenéltetni akarják őket; mégis laza és vidám a zene - mert hiszen bármily távol is, de mégis, igazán VAN egy Sion, ahol az Úr lakik, és VAN szabadulás, még ha távolinak is tűnik.

www.youtube.com/watch?v=4tAb5rYRXvs

A zsoltár Sík Sándor fordításában:
www.szepi.hu/irodalom/vers/sik/sik_zs_136.html#548

(((A zsoltár utolsó gondolata se tévesszen meg senkit: a babiloni leány csecsemőinek sziklához csapkodása alatt saját bűneink megsemmisítését kell érteni.)))

vigyüktúlzásbaadolgokat 2014.03.15. 00:20:14

@m-athos: "hogy ki lenne az, akit vagy amit (konkrét szerzőt vagy művet) te amolyan zsinórmértéknek tekintesz. ... időről időre kiderül, hogy teljesen mást értünk ugyanazon fogalmak alatt."
Attól félek csalódást fogok okozni, mert nem gondolnám, hogy nem tekintem a katolikus vallás alapvető értékeit zsinórmértéknek. Amúgy szívesen: Bajtai Zsigmond-féle hittankönyveket emelném ki, és a magyarázatos bibliafordításokat, pl. a neten a Szent István Társulaté.
Nem katolikusból nagy hatással volt rám Ellen G. White Jézus élete c. könyve, és Popper Péter vallással kapcsolatos írásai.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.15. 11:26:13

@vigyüktúlzásbaadolgokat: Köszi a konkrét válaszodat! Bár őszintén szólva, ezek fényében még kevésbé értem, hogy mitől is áll fenn köztünk az a bizonyos felfogásbéli különbség - no de sebaj, van ilyen.

2014.03.15. 11:46:10

@m-athos:
a problémát én abban látom, hogy @vigyüktúlzásbaadolgokat: teljesen eredeti gondolkodó elme és nem lehet a szokott módon beskatulyázni, mindenesetre számomra üde színfolt jelenléte, mert néha-néha már ekkléziogén neurózis lesz rajtam úrrá a kommenteket olvasván...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.15. 12:04:42

@Izrael misztériuma: @vigyüktúlzásbaadolgokat:

Ha valaki nem beskatulyázható és eredeti gondolkodó, azt sok esetben hajlamos és hajlandó vagyok pozitívan értékelni. De úgy gondolom, hogy a hitéletnek a teljes önátadásról és a teljes azonosulásról kellene szólnia, és ebbe pedig nem fér bele bármiféle eredetiség.

Konkrétan egész sokat tárgyaltunk például az egyház szentségeiről, de bármennyire is eredetien gondolkodunk, odáig azért nem juthatunk el, hogy a Krisztus által alapított szentségeket önkényesen megváltoztatjuk.

2014.03.15. 12:14:42

@m-athos:
"Krisztus által alapított szentségeket önkényesen megváltoztatjuk."

mire gondolsz?

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.15. 12:22:48

@Izrael misztériuma: Konkrétan az azonos neműek kapcsolatai kerültek szóba több szempontból is, hogy miért nem élhetnak szentségi házasságban, illetve hogy miért nem áldozhatnak.

2014.03.15. 12:28:00

@m-athos:
én ilyet biztos, hogy nem mondtam és csak nem is gondoltam...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.15. 12:29:54

@Izrael misztériuma: Valóban, erről nem veled beszéltünk, hanem @vigyüktúlzásbaadolgokat: -tal és másokkal.

2014.03.16. 10:36:01

@kaleidoscope:
az én véleményem az, hogy az egyház maga alkotja meg a szolgálati szabályzatát és az ellen semmiféle kisebbség semmit sem tehet, először a többségi álláspontnak kellene megváltozni és a kirekesztő egyháznak befogadó egyházzá válnia, az uralkodó, diadalmas egyháznak pedig szolgáló egyházzá válnia...

stlouisdefrance 2014.03.16. 10:44:48

pazarlásnak tűnik, hogy minden sarkon találni egy plébániát, ahol elfásult papok "vezetik" híveiket a "népszerű" vagy "népi" katolicizmus szellemében.

és amikor ezek elkezdenek missziózni... ahol lakom, ott a földjazilag illetékes plébánia évente bekopog a lakásom ajtaján, kizárólag azért, hogy a kezembe nyomjon egy brossúrát amelybe gondosan beleillesztettek egy aluminium Mária-medált, nem elfeledkezve a hozzá tartózó csodatevő imádságról sem. ezzel buzdítanának a közösség életébe való becsatlakozásra - további sok sikert kívánok nekik :)

ha ehelyett lenne városonként 1db kolostor megfelelően felkészült és elmélyült papokkal, ahol a laikus kis ideig úgy érezhetné magát, mint a szanatóriumban Thomas Mann Varázshegyén - oda én mennék el magamtól, még ha a bejelntkezés után másfél évvel kerülnék is sorra. mindig úgy képzeltem, hogy Athos szent hegyén egy héten át együtt lenni a szerzetesekkel többet adhat valakinek, mint egy leélt élet a helyi plébánián.

Dr. szpahi 2014.03.16. 12:08:06

@stlouisdefrance:

Nagyon egyetértek veled. A városi "kényszermissziózás" többnyire ilyen külsőségekben merül ki (persze óriási tisztelet a kivételnek). És ezekkel a brossúrás, csodatevő imádságos, aluminiummedálos módszerrel talán az is óriási gond, hogy -- miközben az Istenkereső embert inkább eltávolítja mint közelíti az Egyházhoz -- köszönő viszonyban sincs a XX. vatikáni zsinat által meghatározott katolikus szemlélettel.

A szerzetesek közé viszont egy rövidebb időre én is bevonulnék, hogy jobban megismerjem őket, és tanuljak tőlük :-))

türkiz 2014.03.16. 12:52:06

@stlouisdefrance: "Athos szent hegyén egy héten át"??? - és én? nekem nőként már megint mi jutna?
Ez nem igazságos!
Én már azzal is elégedett lennék, ha virtuálisan lenne hová becsatlakozni...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 13:01:18

@Izrael misztériuma: Ez a flashmob valóban az evangelizáció másik végpontja az alumínium medál-osztogatáshoz képest.

De nem tudom, hogy jobb-e. Az a bajom az ilyen akciókkal - láttam belőlük jó párat a neten is meg élőben is - hogy pont a lényegét nem találom meg benne, még keresve sem.

Egy aluminium-medálnak azért mégis van némi keresztény tartalma, még ha alapjában az sem az ízlésemnek való - de ezekben az utcatáncokban semmi ilyesmit nem tudok még szándékoltan belelátni sem. Ez persze nyilván az én hibám is.

De ha már flashmob, akkor jöjjön Rembrandt Éjjeli őrjárat c. festménye:
www.youtube.com/watch?v=y1ys2UCROU0
:)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 13:05:33

@türkiz: Megnyugtatlak, nőként sokkal jobbak az esélyeid, persze nem Athoszon. Épp mostanában olvastam, nagyon meg is lepődtem, hogy szerzetes nővér (mármint római katolikus) 720 ezer fő van a világon, míg férfi szerzetes csak 50 ezer körül.

türkiz 2014.03.16. 13:18:03

@m-athos: Ezek a számadatok ebben a tekintetben -magad is beláthatod- nem sokat mondanak! Engem kifejezetten a monostorokban, ill. a remeteségekben élők száma érdekelne... Arról tudsz-e valamit?

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 13:26:34

@türkiz: Nem tudok sajnos egyéb adatokat.
De ha már szóba került az elvonulás, csinálok egy kis reklámot jezsuita atyáink lelki gyakorlatainak:
manreza.hu/

2014.03.16. 14:07:26

@m-athos:
a flashmob csak egy lehetőség, hogy aki már kellőképpen megérett rá, az megszólíthatja a résztvevőket és kezdetét veheti a párbeszéd face to face...

@stlouisdefrance:
nagyon jó az ötleted az emberbarát, befogadó jellegű kolostorokról, ahol az ember elvonulhat a világ zajától és Isten jelenlétében elcsendesedhet...

2014.03.16. 14:15:30

egy külföldi példa a fentiekre, ahol a közösség szervesen beépül a falu életébe és ugyanakkor vendégül látja/befogadja a keresőket és megfáradtakat...
thy.beatitudes.org/

P.E. 2014.03.16. 14:46:45

@türkiz: www.segitonoverek.info/htm/ign_exerzitien.htm
www.segitonoverek.info/htm/aktuelles.htm
Én a segítőnővérekhez járok lelkigyakorlatra. Föltétlenül ajánlom.

stlouisdefrance 2014.03.16. 14:54:48

@Izrael misztériuma: nem én találtam ki. a középkori Itáliában sok nemesi- vagy kereskedőcsaládnak volt az általuk támogatott kolostorban saját cellája, ahová ha úgy gondolták bármikor elvonulhattak.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 14:56:29

@Izrael misztériuma: Tudom, hogy nagyon szubjektív értékítéletet fogalmazok meg, amikor az evangelizációs flashmobokkal kapcsolatos kétségeimről írok. De azért komolyan érdekelne, hogy a valóságban történnek-e a flashmobokhoz köthető 'face to face' megszólítások.

Egyébként azt gondolom, hogy messzemenően az lenne a legjobb evangelizáció, ha nem csak mise alatt, hanem folyamatosan nyitva állnának a templomok, végeznék bennük a napszaknak megfelelő zsolozsmát, és lennének benne lelki atyák és lelki anyák, akiket meg lehet szólítani és félre lehet velük vonulni.

Dr. szpahi 2014.03.16. 16:30:55

@m-athos:

az aluminium-medálnak és a csodatévő imának tényleg van "némi" keresztény tartalma, csak aztán nehogy valamiféle pogány ráolvasásként vagy amulettként használják. Azért szerintem ennél a flashmob sokkal jobb.

A személyes kapcsolatot, persze semmi sem helyettesítheti. Én inkább úgy képzelem el az evangélizációt, mint amilyen néhány cigánymisszióban is működik. Nem feltétlenül van hozzá szükség templomra, inkább arra, hogy a papok, szerzetesek kint legyenek az emberek között. Jézus sem csak a zsinagógában tanította a népet :-)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 16:46:50

@Dr. szpahi: Flashmob ügyben hajthatatlan vagyok, ezen a téren nagyon konzervatív az ízlésem.:) Ha látványos utcai akció kell, akkor ugye miért nem inkább egy körmenet...

A cigánymissziós példád jó, és teljesen igazad van abban, hogy ki kell menni az emberek közé. Azonban nekem nagyon hiányoznak a nyitott templomok is. Eddig általában városokban éltem ahol több templom is volt. Ám sokszor így is nehéz volt azt a templomot, ahol akkor volt szertartás, ami az én időbeosztásomnak is megfelelt.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 16:55:26

@m-athos: Mármint fölkutatni volt nehéz az adott templomot.

Dr. szpahi 2014.03.16. 17:03:25

@m-athos:

A nyitott templom nekünk való. Én is nagyon pártolom az ötletet :-)

Viszont azt tapsztaltam, hogy az Istent kereső ember sajnos nem mindig jut el a sarki templomig sem. Mert nem tudja, hogy kell a templomban viselkedni, mert nem tudja, hogy oda beléphet-e, ha pl. nincs megkeresztelve, szeretője van stb. A vámosoknak Jézus idején lehet, hogy könnyebb volt :-)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 17:22:37

@Dr. szpahi: "Viszont azt tapsztaltam, hogy az Istent kereső ember sajnos nem mindig jut el a sarki templomig sem."

Ez sajnos tényleg így van, pontosabban fogalmazva nekem is vannak ilyen tapasztalataim.

De nem tudom, hogy mit lehetne tenni ellene. Az utcán leszólítósdi szerintem nem megoldás - bár fene tudja, hisz a kisegyházak is csak-csak eredményesen művelik...

Nemigazán tudok más gondolatra jutni, minthogy az egész a családi neveltetés függvénye. Aki gyerekkorában kap némi támpontot (mondjuk legalább hittanra beíratják, még ha a szülők nem is templombajárók) az felnőtt korában be fog találni a templomba.

türkiz 2014.03.16. 17:34:03

@outsider13:
"nem az volna az ima lényege, hogy az kiterjedjen az életre?" - (hogy ez lenne-e az ima lényege, azt nem tudom, de hogy lehetne hozadéka, az biztos,) amennyiben az Élet kiterjed az imára...
"Hogy a jelenlét, amennyiben ott meg tud valósulni, folytatódjon az életben is?" - már ha ez a jelenlét csakugyan jelenvalóvá/valóságossá válik a mindennapjaimban, és nem pusztán az imában próbálom azzá tenni vagy éppen meg nem történtté zsugorítani... (...)
S igen, innentől már szerintem is tök mindegy, hogy "fáj, vagy boldoggá tesz". Ahogy Te magad leírod: "Ha jelen vagyok, akkor ott vagyok..."
Bár azt nem értettem, hogy mit értettél azon, hogy "jó lesz vagy rossz lesz"?

2014.03.16. 17:50:10

@m-athos:
"De azért komolyan érdekelne, hogy a valóságban történnek-e a flashmobokhoz köthető 'face to face' megszólítások."

nálunk nem a flashmob járta, hanem liturgikus táncok csábították az embereket és aki egyszer ráérzett az ízére az már ott maradt, hagyta magát megtéríteni Istennek Szent lelke által, mi emberek csak a közvetítők voltunk...

HungaRio 2013 - Tánctanítás
www.youtube.com/watch?v=D3FfnFgMWRU

a videó természetesen csupán illusztráció...

türkiz 2014.03.16. 17:50:18

@jabbok:
"Nekem rengeteget jelent az, hogy az Úristen nem az, akit képzelünk, még kevésbé az, akinek szeretnénk" - őszinte legyek? Már nem először dühít, hogy ennyire magamat olvasom Benned... Napok óta próbálom megérteni miféle düh is ez valójában, mi indokolja, ha egyáltalán indokolja vmi; még nem jöttem rá...
Ez a mondatod is! Talán túl(!) a sajátom??? (off)

Dr. szpahi 2014.03.16. 17:50:44

@m-athos:

Én sem konkrétan az utcán leszólítós evangélizációra gondoltam (bár néha nagyon jó beszélgetéseket folytattam ilyen utcán leszólítós evangélistákkal), hanem pl. arra, hogy az egyház hivatalos képviselői is járjanak különböző laikus közösségekbe, rendezvényekre nagyon határozott missziós szándékkal. Ehhez, persze, alapos felkészültség és nyitottság (és nem utolsó sorban a Szentlélek támogatása) szükséges, hogy semmiképpen se legyen a dilettáns, felszínes, kontraproduktív a dolog.

Mert az mégis csak más, ha egy felszentelt pap beszél őszinte meggyőződéssel az evangéliumról és Jézusról egy kötetlen asztali társaságban, vagy pl. egy természettudományos előadás után, mint ha mi, laikusok tesszük meg ugyanezt (persze, ez nem ment fel minket sem az evangélizációs kötelezettségeink alól!).

Jézus mondja: "Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!" (Mt. 10/16-17). Nem azt mondja, hogy ti bárányok vagytok, maradjatok csak bent az akol melegében :-)

2014.03.16. 18:00:23

@türkiz:
BEST az imáról...
(tanítványai írásai alapján)

Az Örökkévaló a világban a nyelven keresztül van jelen. Isten szólt, és lett. Isten benne maradt a teremtett dolgokban, Isten a nyelven keresztül maradt benne a teremtett dolgokban. Ha Isten használta a nyelvet, akkor mi is használhatjuk, akik részesei vagyunk az Univerzumnak. Amikor az ember kiejti a szavakat, hatalmat hoz le fentről, és ezt a hatalmat az edény, az ember működtetheti. Amikor imádkozunk, behozzuk Istent a kiejtett szavainkkal. De miért nem működött ez mindig, hiszen eddig is imádkoztak az emberek az imaházakban? Mert helyesen kell kiejteni a szöveget, belső életünkben kell kiejteni a szavakat az érzelmi belső transzformációt. Valóra váltani az igét és átalakítani magunkat. Az imára koncentrálni olyan cselekedet, aminek hatalma van. Tehát a következő történik: imádkozás közben egy belső transzformáció következik be, egy belső elmozdulás, egy belső átalakulás, ami mindenképpen érezhető, érzékelhető és ez nem az embertől irányított, ez nem az emberi lélektől irányított, hanem egy természetfeletti erő, Isten Lelke hozza létre. Éppen ezért nem az embertől függ, hogy mikor történik meg ez a belső transzformáció, de az imádkozás során megtörténhet. S ez a belső transzformáció kihat a külső világra és a látható világban változást hoz létre...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 18:07:43

@Izrael misztériuma: Na ez egész jó koreográfia! :)

De most ismét szubjektív leszek egy gondolat erejéig. Nekem a kereszténységhez valahogy nem passzol a tánc.

Zenében élesen elkülönül a szakrális egyházzene a világi zenéktől, a tánc esetében viszont nincs ilyen elkülönülés. A fenti videó akár egy Bíró Ica-féle bemelegítés is lehetne, :)

De ha - mint ahogy írod - a gyakorlatban működik ez a módszer, akkor Alleluja!

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 18:12:34

@Dr. szpahi: "Mert az mégis csak más, ha egy felszentelt pap beszél őszinte meggyőződéssel az evangéliumról és Jézusról egy kötetlen asztali társaságban"

Az egyiik orthodox közösségben, amelyet időnként látogatok ezt a funkciót az agapé tölti be. Nem kell nagy lakomára gondolni, általában csak egy kávéról és egy kupica pálinkáról van szó. De jó alkalom, hogy a közösség minden vasárnapi liturgia után kötetlenül tudjon beszélgetni a papjával. Talán érdemes lenne ezt a szokást máshol is átvenni.

2014.03.16. 18:20:07

@m-athos:
a liturgikus táncok vagy más néven dávidi táncok a zsidó szakrális (kör)táncokból fejlődtek ki, ezért műfajukat tekintve teljesen elkülönülnek a világi zsidó/izraeli táncoktól...

Szentségimádás liturgikus tánccal egybekötve...
ABUSO LITÚRGICO DANÇA COM O SANTÍSSIMO SACRAMENTO
www.youtube.com/watch?v=SxW48vz7nNQ
"Dança Litúrgica apresentada pela Cia. de Artes Shalom (Comunidade Católica Shalom / Botafogo / Rio de Janeiro/ Brasil)

2014.03.16. 18:21:46

@m-athos:
a rendszeres agapé nagyon jó alkalom a közösségeknek!

türkiz 2014.03.16. 18:22:21

@m-athos: @P.E.: Nagyon kedvesek vagytok, de a nyári lelkigyakorlatom már tuti ;) Remélem, legalábbis!

@stlouisdefrance:
"Buzdítani a közösség életébe való becsatlakozásra"? -Te egy szerencsés ember vagy! Arrafelé legalább felmerült, hogy akár akadhatna egy-két ember, akit meg lehetne szólítani... Hisz felmerült, ezt el kell ismerd!
Na, persze én is nagyon jól értelek! nálam is kiveri ám a biztosítékot az ilyen jellegű "közeledés"... de az is olyan szomorú, amikor semmilyen közeledés sincs...
A fiúk itt teljesen beindultak, hogyan is lehetne a Te szavaiddal élve "buzdítani embereket egy-egy adott közösség életébe való becsatlakozásra" azaz "missziózni", én azt hiszem, annyian annyi(!)félék vagyunk, kinek ez, kinek az... tudod, én inkább Veled tartanék! S el is képzelem! Mondjuk kapok egy levelet, melyben szeretettel meghívnak, ha úgy érzem/ ha úgy szeretném/ szívesen... meg minden ilyesmi... Aláírás: a Magyar-Athosz. Na, ez volna csak a tuti! Amúgy nem is hülyeség, hiszen ez a szigetcsoport létezik. (...)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.16. 19:07:51

@Izrael misztériuma: Valóban Dávid még táncolt a Frigyláda előtt. Azt készséggel lehiszem, hogy a zsidó hagyományban elkülönül a világi és a szakrális tánc. Ha tudnál linkelni valamit, ami a szakrális táncokat részletesebben ismerteti, azt megköszönném.

Az újszövetségi időktől azonban egészen a legutóbbi évtizedekig a kereszténységben nem volt rituális tánc.

A szentségimádós videó tánca valóban talán szakrálisabb jellegű, mind a korábbiak, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert engem a bektási dervisek bizonyos táncmotívumaira emlékeztetnek.
www.youtube.com/watch?v=2_dMDqFOWzI

telihold83 2014.03.16. 20:55:54

@pacsy: Van azért "közünk" szerintem a cölibátushoz annyiban, amennyiben a mi közös egyházunkhoz tartozunk és gyakorló hívők vagyunk. Igazad van abban, hogy nem sokat tudunk a a teológiai kibontásokról. Lehet, hogy szinte semmit sem értenék meg Jáki Szaniszló: a papi cölibátus teológiája c. tudományos munkájából. De! azért vannak bennünk lenyomatok a cölibátusból mindenképpen, bár nem mi éljük meg azt. Ha figyelünk befelé és imádkozunk, akkor meg is bizonyosodhatunk erről és túlzás nélkül mondhatom, hogy teológiai tudás ez is. Nem könyvből tanult, hanem a hit megélése útján szerzett, és nem haszontalan a másik tudáshoz képest.
Minálunk a cölibátus és a szentségi házasság kezdetek óta egy sajátos, egymást erősítő, (és gyengítő is sajnos) erőviszonyok szempontjából statikailag teljesen összefüggő két életforma. Mi úgy járunk ezzel a két életformával páros táncot a hitben, hogy ha az egyik kicsit is meginog, akkor a másik is kiesik a szerepéből. Mi könnyebb, megtartani a cölibátust, vagy megmaradni a szentségi házasságban?
Ha beszélünk a házasságról, a szexualitásról, akkor a cölibátusról is lehet beszélnünk szerintem.
A megkeményedett szívekből jövő prédikációk hamis istenképet, beteges bűntudatot közvetítenek, kárt okoznak, ami nagyon súlyos is lehet. :-( De fordítva is igaz. Ha valaki jól éli meg, annak óriási az ereje, hegyeket mozgató pozitív energia szabadul fel :)
Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudjam mi a megoldás. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ha eltörlik a cölibátus intézményét, akkor minden megoldódik. Ez nem olyan biztos. Az sem biztos, hogy frusztrációt csak a szex és a család hiánya okozhat. Lehet, hogy a bűn és a szeretetlenség az oka. Nyilvánvaló az intézmény elleni nagy és több irányból ható támadás is. De legalábbis nyomásgyakorlás. Lehet, hogy ez a kisebb baj, de zavart azért okozhat. Szóval, nem tudom a tutit. Azt tudom, hogy így nem mehet tovább. Lehet, hogy a papnevelést, lehet, hogy a papi lelkigondozást, vagy még sok mást újra kell gondolni és úgy dönteni.
Sokan vannak akik felszabadításra várnak, mert több terhet helyeztek a vállukra, mint amit egy ember el tud viselni. Családok mennek tönkre anyákon keresztül, mert ők a legfogékonyabbak. Én tudom, hogy ilyen van. És ami szomorú: az áldozatok éppen a hűségesen kitartók közül kerülnek ki. Van akinek már mindegy, de van akin még lehetne segíteni. Én így látom.

Pacsy, szeretnélek megkérdezni, vannak akiknek az a véleménye, hogy megbántottalak és ezt észre sem vettem. Én nem értek velük egyet, de ha ilyen volt, akkor mindenképpen bocsánatodat kell kérnem, de azt is szeretném tudni, ha ez megtörtént, hogy mi volt ez konkrétan. Veled kapcsolatban, minden tisztázatlanság vagy tüske, nagyon rosszul érintene és szeretném messze elkerülni. Az biztos, hogy semmilyen bántásban nem vagyok érdekelt, mindig szerettem olvasni az írásaidat, (kivéve egyet) blogon kívül is. Az empátia pedig amivel felénk fordulsz, nagy megbecsülést ébreszt bennem irántad. Tehát, újramondom nincs szándékomban semmiféle bántás.
Van egy kérdésem is még, de ezt inkább privátban szeretném feltenni, ha adsz erre felhatalmazást.

2014.03.16. 23:17:28

@m-athos:
a messianic/davidic/hebraic dance műfajban nagyon reprezentatív az arieldanceteam kínálata (151 videó):
www.youtube.com/user/ARIELDANCETEAM

jó összefoglaló a biblikus zsidó táncokról:
dansesdisrael.fr/dans-la-bible/

világi zsidó táncok:
www.israelidances.com/

4800 héber dal angol fordítással táncokkal:
hebrewsongs.com/

pacsy 2014.03.20. 15:43:34

szia @telihold83: jaj, még jó, hogy benéztem, mert így észrevettem a leveledet, különben csak maradt volna a tüske... úgy éljek, nem tudom, miről beszélsz, mi van? mit kéne megbocsátanom? :)
nekem minden esetre nem tünt fel semmi! osztom, és nagyon értékelem ezt is, amit most írtál (tényleg összefüggnek!). mi nem tetszett a korábbi posztokból? (mer' érdekel ám... ;) persze, írhatsz magánban is, ha nem vársz hosszú válaszlevelet, mert az nem kenyerem...

csaba carmarthen 2014.03.21. 00:39:53

@telihold83: Te, a sivatagi miséid azok mik voltak?

...és hogyan idézte fel számodra az Eucharisztia a sivatagi miséidet?

Ja meg a nem-jenki nyelven énekelt dalszöveg?

csaba carmarthen 2014.03.21. 01:14:55

"Erre már föntebb válaszoltam, csabának írt hozzászólásomban."

@vigyüktúlzásbaadolgokat:

erre gondolsz?...

"
"(termeszetesen, aki sosem megy oda, aki sosem megy be, annak a templom mindig ures...)"

Mondta a farizeus, a nép pedig Jézus után tódult ...
"

??...

Pont ezert ajanlottam, meg mielott a az itt idezett kerdesedet/
?valaszodat feltetted volna, hogy egyszer -probald ki- menj be egy
"üres" templomba egy delutan......

(- hatha talakozol Vele, aki utan a nep todul, es aki Betlehemben -a Kenyer Hazaban- lett Testte

ne gondolja multra, SchP tanarokra, stb...
just take it easy
...;)

www.youtube.com/watch?v=IIjZdrJ7mOc

outsider13 2014.03.24. 14:51:10

@türkiz: ""nem az volna az ima lényege, hogy a jelenlét, amennyiben ott meg tud valósulni, folytatódjon az életben is?" - már ha ez a jelenlét csakugyan jelenvalóvá/valóságossá válik a mindennapjaimban, és nem pusztán az imában próbálom azzá tenni vagy éppen meg nem történtté zsugorítani... "

Egyetértek. Azért nehéz válaszolnom, mert nem ismerem mások tapasztalatait az imában. Szerintem ez szükségképpen kiterjed az életre egy idő után. De persze nem kizárt, hogy van, akinél nem. Nyilván ha megismerek valakit vagy együtt vagyok valakivel, teljesen mindegy, hogy hány órát imádkozik naponta, az érdekel, hogy hogyan van jelen, hogyan van ott. Számomra is az a fontos, hogy ott tudjak lenni neki, és talán nem is számít, hogyan sikerül ide eljutni. Csak az én tapasztalatom az, hogy a belső ima megtanít a figyelemre és erőt ad ahhoz, hogy a másik számára jelen legyek. És ha már nem megy, mert nagyon kifáradtam, akkor az ülés (ima) segíteni tud. De van, akinek talán nem ez az útja. Nem biztos, hogy erőltetni kell. Nem az számít, hogy hogyan jutunk el oda, hogy a másikat meg tudjuk tartani és el tudjuk fogadni, hanem az, hogy ezt egyre többször sikerüljön megtenni. Talán ez a fajta együttlét az igazi ima.

"Bár azt nem értettem, hogy mit értettél azon, hogy "jó lesz vagy rossz lesz"?"
Azt, amit jabbok mondott még régebben, amikor azt részletezte, hogy sokan, amikor megszólította őket Isten, nem voltak éppen felhőtlenül boldogak. Vagyis, ha egyszer odaadjuk magunkat, és hagyjuk, hogy Isten úgy lépjen felénk, ahogy akar, akkor azt is vállaljuk, hogy nem lesz feltétlenül kellemes, sőt, esetleg rettentően fájni fog.

P. S.: Bocs a hosszú reakcióidőért!

telihold83 2014.03.27. 23:12:32

@pacsy: Pacsy, köszönöm szépen amit írtál, ne haragudj, nem akartalak riogatni, vagy ilyesmi. Nem lepődtem meg nagyon, valami ilyesmi választ vártam Tőled. Annyi ajándékot kaptam mostanában a Jóistentől, látod a válaszod is bekerült közéjük most. Eldöntendő kérdésem van egyébként, nem várok rá hosszú választ, egy-két szóval megválaszolhatod. A többit majd magánban.

csaba carmarthen 2014.04.05. 02:15:22

@telihold83:

értem.

Tehát ezek voltak a sivatagi miséid.
Pontosabban mise volt abban a filmben,amit belinkeltél. Vagy lehet hogy volt, -egy mise részlet.
Te pedig jártál ott, ahol a film játszódik, de nem játszani.

Viszont az tényleg jó, hogy egy jóval korábbi linkem (elég sok honappal ezelőttről)
www.youtube.com/watch?v=vg913xsbxsI

felidézte a sivatagi miséidet....

Vagyis felidézett egy filmet amiben van egy mise(részlet). Vagyis valami olyasmi.

És ez megindított. Mármint a film indított meg.
Pontosabban az Atlasz hegységen való átvonulás, és a történelem összes borzalmai.

És a film helyszínén te jártál.
A forgatás helyszínén,
vagy ott ahol a film játszódik?
Vagy Cannes-ben?

(Ja bocs, hogy nem a Buddhista meditacióban (2014.04.04. 09:27) válaszoltam-ott kezdtem, de aztán mégis visszatértem ide)

telihold83 2014.04.05. 16:02:46

@csaba carmarthen: Nagyon szép link volt..emlékszem rá igen, most újra meghallgattam. Nem a filmet idézte fel, hanem az éveket amiket ott éltem és a miséket amiken résztvettem és a francia misszionáriusokat akiket ismertem.
Igen, az eredeti helyszínen is jártam, ahol a ciszterciek éltek, egy kis kabil faluban a neve Tibhirine, benn az Atlaszban.

2014.09.09. 12:50:33

a mai papok fő kísértése...

Lemondott a misén a nagybajcsi plébános, polgármesterjelölt lett
www.kisalfold.hu/gyori_hirek/lemondott_a_misen_a_nagybajcsi_plebanos_polgarmesterjelolt_lett/2397400/

csaba carmarthen 2014.10.14. 07:33:58

I give you now, the final Crusade Prayer
Most a Keresztes Imahadjárat utolsó Imáját adom nektek

2014. október 8. szerda, 21:10

Drága szeretett leányom, nagyon megtört a Szívem ebben az időben. Az árulók átszúrták az Oldalamat, és a Földet most kiáradó Bánatom árasztja el, mely oly nagy, hogy vigasztalhatatlan Vagyok.

Most tehát kérdem: Felszentelt szolgáim közül ki lesz elég erős ahhoz, hogy megvédje az Igazságot?

Most a Keresztes Imahadjárat utolsó Imáját adom nektek.

Ez a papok számára van. Azt kérem, hogy felszentelt szolgáim ezt az imát naponta imádkozzák el.

A Keresztes Imahadjárat 170. Imája: Isten Szent Igéjének a védelmére

Ó, Drága Uram, szeretett Jézus Krisztusom

Tarts erősen Engem.

Védj meg Engem.

Tarts Engem Arcod Fényében, amint üldöztetésem fokozódik, amikor egyetlen bűnöm az, hogy védem Isten Szent Igéjét.

Segíts nekem bátorságra találnom, hogy Téged mindenkor hűségesen szolgáljalak.

Add nekem Bátorságodat és Erődet, miközben azért harcolok, hogy megvédjem Tanításaidat az erős ellenállással szemben.

Ne hagyj el engem, Jézus, a szükség ezen idején, és biztosítsd számomra mindazt, amire szükségem van, hogy Téged továbbra is szolgálhassalak a Szentségek kiszolgáltatása és a Szentmiseáldozatban kiosztott drága Tested és Véred által.

Áldj meg engem, Jézus.

Járj velem.

Pihenj meg bennem.

Maradj velem.

Ámen.

www.masodikeljovetel.hu/most-a-keresztes-imahadjarat-utolso-imajat-adom-nektek-170/

nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/
Wednesday, October 8th, 2014 @ 21:10
My dearly beloved daughter, My Heart is so broken at this time. The traitors have pierced My Side and the earth is now being flooded with an outpouring of My Grief, which is so intense, that I cannot be comforted.

I ask now, who among My sacred servants will be strong enough to uphold the Truth?

I give you, the final Crusade Prayer. It is for priests. I ask that My sacred servants recite it daily.

Crusade Prayer (170) To uphold the Holy Word of God.

O Dear Lord, my beloved Jesus Christ

Hold me.

Protect me.

Keep me in the Light of Your Face, as my persecution intensifies, when my only sin is to uphold the Truth, the Holy Word of God.

Help me to find the courage to serve you faithfully at all times.

Give me Your Courage and Your Strength, as I fight to defend Your Teachings against fierce opposition.

Never desert me, Jesus, in my time of need and provide me with everything I need to continue to serve You,

through the provision of the Holy Sacraments and Your Precious Body and Blood, through the Holy Sacrifice of the Mass.

Bless me Jesus.

Walk with me.

Rest in me.

Stay with me.

Amen.

www.thewarningsecondcoming.com/i-give-you-now-the-final-crusade-prayer/

2014.10.18. 15:44:27

Úgy tűnik, mintha a családdal foglalkozó püspöki szinódus megrostálná a szíveket és a gondolatokat. Mintha az erkölcsi relativizmus szelébe szórva lassacskán szétválasztaná a búzát és a pelyvát.
És sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva.
Tény, hogy pápasága mindenkit felkavar. Egyesek az Egyház erkölcsi tanításának lazítására számítanak – a pápa azonban többet beszél a sátánról, mint a doktrínáról. Mások a kultúrharc új hősét várnák – ám a pápa azt mondja, ne az erkölcs, hanem Jézus megszállottjai legyenek. Elítéli az abortuszt és megmossa egy muzulmán nő lábát; barátian üdvözöl ateistákat és protestánsokat, miközben hithű bíborosokat látszólag eltaszít; beszédstílusa inkább egyszerű halászéhoz, mintsem regnáló teológuséhoz hasonlít.
Nem emlékeztet mindez arra, ahogyan Jézus cselekedett?
A fogadtatás éppoly megosztott. Számos egyházi személyről hallunk, aki Ferenc pápa példájára lemond kényelmi cikkekről, hogy hitelesebben kövesse Krisztus szegénységét. Egy pap eladta drága autóját, és az árát a szegényeknek adta. Egy másik elhatározta, hogy nem cseréli le a telefonját, amíg végképp tönkre nem megy. Egy püspök eladta a rezidenciáját, és lakásba költözött.

Ugyanakkor egyes katolikusok cikkekben, levelekben, YouTube videókon szidják Ferenc pápát, és terjesztik a figyelmeztetést, hogy ő lehet a Jelenések könyvében említett „hamis próféta”. Úgy hivatkoznak magánkinyilatkoztatásokra, mint a Szentírásra, a Szentírást pedig félreteszik, mintha a jelen helyzetre nem vonatkozna. Figyelmeztetnek, hogy ez a pápa szakadást fog okozni, s közben maguk okoznak szakadást.

Elárulhat minket a pápa?
Mark Mallett írása alapján
christianae.wordpress.com/2014/10/15/elarulhat-minket-a-papa/

csaba carmarthen 2014.10.18. 18:28:53

...hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak es nyilvánvalóvá kell lennie a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik es mind a fölé, ami szent. Sõt Isten templomában foglal helyet s azt állítja magáról, hogy Isten. 2 Tessz 2,3

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/08/imahadjarat-70-ima-a-papsag-reszere-az-egyhaz-megmentesere/

Cardinal George Pell has rejected claims that the majority of synod members accept Cardinal Walter Kasper’s proposals for Communion for divorced and remarried Catholics.

www.catholicherald.co.uk/news/2014/10/17/cardinal-pell-communion-for-divorced-and-remarried-not-majority-position/

www.youtube.com/watch?v=5uhUvexMTsU

Kegyetlen lesz ez a csata földi Egyházamon belül. Pap pap ellen. Püspök püspök ellen. Bíboros bíboros ellen.

Tudjátok meg, felszentelt Szolgáim, ti, akik ismertek és szerettek Engem, hogy Én vezetni foglak benneteket. Én utat fogok mutatni nektek. Én meg fogom adni nektek az erőt, hogy Isten ezen ellenségeivel elbánhassatok. Nem vagytok egyedül.

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/12/a-csaladi-egyseg-es-annak-lerombolasa-lesz-a-kivalto-oka-mindennek/

2014.10.19. 17:31:39

Atyánk, add meg minden családnak az erős és bölcs házastársak jelenlétét, akik váljanak a szabad és összetartó család forrásaivá!

Atyánk, add meg a szülőknek, hogy legyen olyan otthonuk, ahol békén élhetnek családjukkal!

Atyánk, add meg a gyermekeknek, hogy a bizalom és a remény jelei lehessenek, s add meg a fiataloknak a bátorságot a szilárd és hűséges elköteleződéshez!

Atyánk, add meg mindenkinek, hogy keze munkájával megkereshesse a kenyerét, hogy megízlelhesse a lelke kiegyensúlyozottságát, és elevenen tartsa a hit égő fáklyáját a sötétség idején is!

Atyánk, add meg mindnyájunknak, hogy megláthassuk, miként virágzik ki a mind hűségesebb és hitelesebb egyház, az igazságos és emberi társadalom, egy világ, amely szereti az igazságot, az igazságosságot és az irgalmasságot.

Beszámoló a püspöki szinódus tizennegyedik munkaüléséről – Záró üzenet
magyarkurir.hu/hirek/beszamolo-puspoki-szinodus-tizennegyedik-munkauleserol-2014-oktobe

csaba carmarthen 2014.10.19. 17:48:53

„Ó drága Jézus, könyörögve kérlek Téged, világosítsd meg a világot irányító elit lelkét.

Mutasd meg nekik Irgalmad bizonyítékát. Segíts nekik, hogy nyitott szívűekké váljanak, és hogy őszinte alázatot mutassanak, tisztelvén a Te - Kereszthalálod által hozott - nagy Áldozatodat, amikor meghaltál az ő bűneikért.

Segíts nekik tisztán látni, ki az ő Igaz Alkotójuk, ki az ő Teremtőjük, és töltsd el őket a kegyelmekkel, hogy meglássák az Igazságot.

Kérlek, akadályozd meg azirányú terveiket, hogy emberek millióinak ártsanak a védőoltások révén, hogy élelmiszerhiány, hogy ártatlan gyermekek kényszerű örökbefogadása és családok szétszakadása következzen be.

Gyógyítsd meg őket. Áraszd rájuk a Te Világosságodat, és vedd őket a Te Szívedbe, megmentvén őket a gonosz kelepcéjétől. Ámen.”

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/11/imahadjarat-84-ima-a-vilagot-iranyito-elit-lelkenek-megvilagositasara/

Cardinal Pell:

“Communion for the divorced and remarried is for some – very few, certainly not the majority of synod fathers – it’s only the tip of the iceberg, it’s a stalking horse. They want wider changes, recognition of civil unions, recognition of homosexual unions,” he said.

“The Church cannot go in that direction.”

www.catholicherald.co.uk/news/2014/10/17/cardinal-pell-communion-for-divorced-and-remarried-not-majority-position/

2014.10.19. 18:44:29

@csaba carmarthen:
"Kérlek, akadályozd meg azirányú terveiket, hogy emberek millióinak ártsanak a védőoltások révén"

ilyen már volt egyszer a XIX. század végén, amikoris agyament kanadai katolikusokat mind elvitte a halálos járvány, míg akiket beoltottak, azok mind életben maradtak...

2014.10.19. 18:59:17

Tudják mi a pszichopata triász jellemzője?
Nem szeret, nem tanul, nincs bűntudata...

csaba carmarthen 2014.10.20. 22:36:54

"...Segítsd meg őket, hogy felismerjék – az eltérítésükre elébük helyezett – kísértést

Nyisd fel szemüket, hogy meglássák az Igazságot minden időben.

Áldd meg most őket, Drága Jézus, és borítsd be őket a Te Drága Szent Véreddel, hogy megóvd őket minden veszedelemtől.

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/08/imahadjarat-70-ima-a-papsag-reszere-az-egyhaz-megmentesere/

Adj nekik erőt, hogy ellenálljanak a sátán csábításának, ha eltérítené őket annak varázsa, hogy tagadják a bűn létezését.

Ámen.”

nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/

türkiz 2015.02.02. 11:22:02

Ha az önként vállalt ígéretekkel a szerzetes maga akarja kijelölni, hogy miben áll a lemondás, mit ad oda Istennek, életének melyik terét nyitja meg Isten számára, akkor szem elől vesztheti az élet törvényszerűségét, amelyet nem mi szabunk meg. MERT AZ ÉLET NEMCSAK FELESLEGÜNKBŐL, TARTALÉKUNKBÓL VESZ EL, HANEM ABBÓL IS, AMIT NÉLKÜLÖZHETETLENNEK TARTUNK.

Mustó Péter sj
süti beállítások módosítása