Ismeritek, melyik az az öt jellemző kijelentést, ami papok szájából általában nem szokott igaz lenni? Elárulom. Az öt mondat így hangzik: 1. „Rövid leszek.”; 2. „Imádkozom érted.”; 3. „Otthon felejtettem a pénztárcámat.”; 4. „Ó, az csak egy ajándék.”; 5. „Ő pedig az unokahúgom...” :)

Más. Rómában, ahol – legalábbis egyházi körökben – még dívik a „szieszta” megszentelt intézménye, ez a büszke mondás járja: „Egy jezsuita 5-kor kel!” Aztán persze halkabban még azt is hozzá szokás tenni: „Napjában kétszer is...” :)

Csak hogy kiszélesítsem a témát vallásközi irányban is, még egy történet. Egy zsidó férfi hajótörést szenved. Szerencsésen túléli a balesetet és egy lakatlan szigeten találja magát. Amennyire lehet, otthonosan berendezkedik az új környezetben. Két év múlva találnak rá. Nagy az öröm, hogy egészségben viszontlátják. A megtaláló expedíció tagjai azonban megrökönyödve látják, hogy a kunyhója mellett, attól nagyjából azonos távolságra, két másik viskó is álldogál. Kérezik is tőle: „Hát ezek meg mire szolgálnak.” Mosolyogva rámutat az egyikre és bizalmasan mondja: „Ne csodálkozzatok, ez itt a zsinagóga, ahová minden szombaton hűségesen elmentem.” „És az a másik?” – faggatják tovább. Erre egy pillanatra elborul az arca és szenvedélyesen felkiált: „Az a másik pedig az a zsinagóga, ahová sem ezelőtt, sem ezután, soha be nem tenném a lábam!” :)

Tudtok még...?