Manapság sok szó esik az egyház bűneiről. Biztos van benne sok igazság is – nem akarom mentegetni. Persze akad dezinformáció is jócskán. Mondjuk – mi tagadás – Szt. Ignácnak tényleg nehéz nyakába varrni az inkvizíciót… Ha már – mint hallottuk – maga is életében 8-szor volt megidézve, és alig kerülte el a máglyát… Nem csoda, hogy örök időkre megtiltotta a jezsuitáknak, hogy valaha is részt vegyenek benne (az ui. egy másik szerzetesrend volt :) Ignác pedig valahogy mindig kidumálta. Még az a mondat is átment valahogy a Lelkigyakorlatos könyvében, hogy „a Teremtő a teremtménnyel” (ti. Isten az imádkozó emberrel) „közvetlen kapcsolatban” áll (Lgy 15). Márpedig ez akkoriban igazán merész ötletnek hangozhatott… Meg ma is. Na és a közvetítők? Talán már papokra nincs is szükség?! Hova jutunk így??! Igencsak eretnekgyanús gondolat… (Még rosszabb: prootestááánssss :) De valahogy ez is átcsúszott… Vagy csak az ortodoxia éber őrei bealudtak a száraz stílusába :)

 

Másrészt van azért itt egy másik szempont is: történetileg kell godolkozni. Ha jól értelmezem, nagyjából az egész Magyar Katolikus Püspöki Konferencia odaveszett a mohácsi síkon annak idején – pedig a story nincs még 500 éves sem. Ők az akkori standard szerint pontosan ezzel teljesítették a keresztény kötelességüket: védték a hazát az istentelen ottomán hordák ellen. Na azért nem sírom vissza azokat az időket – pedig így azért a püspök atyák is alighanem fotogénebbek voltak mainál: lovon és teljes harci díszben (Harmai után szabadon :). Mégiscsak haladt valamit a kor – és benne az egyház hitmegértése is – és, talán joggal remélhetjük: evangéliumibb irányba… Mi tagadás, olykor elég hülyén érzem magam katonaszentek ünnepein. Őszintén szólva szívesebben prédikálok Teréz anyáról, Roger Schützről vagy Jean Vanierről. De lehet, hogy ez is csak egyéni preferencia… Szent Ignác egyébként elég jól áll nálam: ő reprezentálja a két halmaz mettszetét :)

Már csak azt igyekszem megemészteni, hogy amikor felveszem a papi inget, egyúttal mindig az egyház bűneit is magamra veszem. Ez néha nem is olyan könnyű… Csak az vígasztal, hogy aki legszívesebben szembeköpne így, az is – valahányszor befizeti az adót – bennfoglaltan azzal a Magyar Állammal vállal szolidaritást, amely Hitler szövetségese volt. És levágatta a tolvajok kezét Szent István alatt. Pedig ez csak röpke ezer év… Meglehet, mégiscsak van erkölcsi evolúció – s talán részben éppen a kereszténységnek is köszönhetően… Mondjuk Loyolai Ignácnak, aki először katonatiszti ruháját cserélte fel koldusgúnyával, aztán – többek közt – Rómában menhelyet alapított szakmájuktól megvált prostituáltaknak, végül eljutott az abszolút erőszakmentes isten- és emberszeretet csúcsaira. Őt lehet emelt fővel követni (a boszorkányüldöző ui. nem ő volt). Szerbusztok.