Ez a bejegyzés eszembe jutatta Alberto Hurtado (1901 -1952) chilei jezsuitát, aki életét a legszegényebbek felkarolásnak szentelte. Padre Hurtado az ötvenedik, aki gyarapítja a Jézus Társasága szentjeinek a sorát. Ő az első új szent XVI. Benedek pápasága alatt (2005. október 23.), az első jezsuita szent, aki a 20. században született, és első a jezsuita rend történtében, akinek szentté avatása halála után ilyen rövid idő után bekövetkezett. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1994. október 16. án.
Alberto szenvedélyes szeretettel viszonyul Krisztushoz, akit fiatalkorában megtalált Szent Ignác lelkigyakorlatait végezve. Krisztust látja az emberekben, férfiakban és nőkben, a különösképpen a legszegényebbekben. „A szegény, az Krisztus”. Mint pap, úgy érzi, hogy ő Krisztus személyes jele, aki arra hivatott, hogy benső lényében híven visszatükrözze a Mester érzelmeit és kiárassza azokat a szavakat és mozdulatokat, amelyek lelkesítenek, gyógyítanak, és életet adnak.
Amikor felteszi a kérdést: „Mit tenne Krisztus, ha helyemben lenne?”, felfedi az életszentségnek az útját, az ő szemlélődő életmódját a cselekvésben (ami jellegzetes az Ignáci lelkiségben). Ez az aranyszabály, ami vezeti életét. Nem arról van szó, hogy mechanikusan utánozzuk azt, amit Jézus tett, hanem, hogy meglegyen a képességünk megkülönböztetni, mit tenne Jézus ma.
Nem hiába mondta róla a szentté avatás alkalmával, Ricardo Lagos, Chile államelnöke, „Alberto Hurtado Chiléből egy jobb országot csinált, emberibb arcút. Egy összetartóbb országot. Egy nagylelkübb országot. És ezt tette művek által és nagyon konkrét cselekedetekkel. Ezért van minden chileinek szívében.”
Mégis csak igaza volt Ignácnak, hogy a társadalom és az Egyház igazi reformját, nem nagy programokkal, beszédekkel, szenvedélyes vitákkal, hanem a szeretet egyszerű cselekedeteivel, ott, ahol a lelkek ínsége az égre kiált, kell megkezdeni.

Talán azt akarták kérdezni, hogy "Mit kellene tennie egy keresztény embernek?" (Csak ez nem olyan hangzatos.)

Mi keresztények arra törekszünk, hogy úgy éljünk, mint Jézus. Ha kitaláljuk, mit tenne Jézus, azt is tudni fogjuk, hogy mi a mi dolgunk.

Ha megtettük azt, ami egy adott helyzetben egy kereszténynek a dolga, akkor elmondhatjuk, hogy Jézus általunk, rajtunk keresztül cselekedett.

Egyetértek a poszt írójával, de nekem azért nem tetszik a dolog, mert valószínűleg egy halandó ember nem tud úgy tenni, mint ahogy Jézus tenne. Ő vétek nélküli, nem ismeri a bűnt, mi meg nagyon is.

Köszönöm, merengő, hogy írtál erről a számomra ismeretlen Szent Hurtadoról. Mindig elcsodálkozom, azon, aki az én századomban szentté tud válni. Ezáltal megerősítést kapok arra, hogy még sem kell feladnom,és egyre jobban érlelődik bennem egy majdani Szent Ignác lelkigyakorlat elvégzésének szükségessége.
Igen,meglátni Krisztust mindenkiben, mert mindannyian szegények vagyunk.

Köszönöm Enikő, igen, valamenyien szegényebbek vagyunk, mint gondoljuk. Viszont Jézus a szegéynek barátja. Ez a szerencsénk.

Amikor Isten rombol, akkor is épít. Olvassátok el föltétlenül Franz Werfel Halljátok az igét! című könyvét. Jeremiás prófétáról, másrészt plántálni csak akkor lehet, ha előtte kiirtottuk a gazt.

G.d.Magister:
Jézus valóban vétek nélküli, mi pedig tényleg nem vagyunk azok, de ha azon gondolkozunk adott szituációban, hogy Ő vajon mit tenne a helyünkben, akkor szerintem leginkább a bennünk élő vágy erőssége determinálja, hogy mennyire tudunk a nyomában járni. Van, akiben ez a vágy annyira erős, hogy Hozzá hasonlóan képes másokért adni önmagát. Amikor ilyen életpéldákról olvasok, netán megtapasztalom ezt, számomra pl. ez reményt ad.

Nem tudom, hogy Jézus pontosan mit csinálna, de az biztos, hogy a ma megszokottnál nagyobb radikalizmussal, úgy értem: at Atyába vetett nagyobb bizalommal, kevesebb kétséggel tenné a dolgát (amit előzőleg imából, csendes visszavonultságból és hétköznapi munkák közben felismert). Ugyanúgy szeretné az egyszerű szívű embereket, de ma a farizeusok helyett talán a féllelkű, "kényelmes kereszténységet" ostorozná.

Vajon én "kényelmes keresztény" vagyok-e?...