Vallási jelenséggel foglalkozó gondolkodók úgy fogalmaznak, hogy a természetfeletti valahogyan eltávozott a modern korból. Sok filozófia ezt a jelenséget az “Isten halála” vagy éppenséggel “posztkeresztény kor” kifejezéssel jelöli. Ha nem dramatizálni akarják ezt a tényt, akkor egyszerűen úgy fogalmaznak, hogy a fejlett világban egy globális és visszafordíthatatlan tendenciával állunk szemben. Pitrom Sorokin (a Harvard egyetem szociológiai karának alapítója) úgy fejezte ezt ki, hogy a mai világ egyszerűen “gyakorlatiassá” (sensate) vált. Ez alatt azt értette, hogy empirikussá, evilágivá, humanistává, pragmatikussá, utilitaristává, szerződéses alapúvá, epikureusivá, hedonisztikussá stb. vált.

A mai természettudományokon felnőtt ember teljesen erre a természetesre irányítja a figyelmét, abban a hitben, hogy csak ez a “természetes tudatosság” az egyedüli lehetséges és kívánatos. Éppen ezért minden metafizikai fenyegetettségtől mentesíti magát azáltal, hogy nem foglalkozik vele.
Az elvilágiasodás alatt nem azt értem, mint ahogyan az hagyományosan a társadalmi intézmények esetében történt (pl. állam egyház szétválasztása stb.), hanem ahogyan az az ember tudatában, mint folyamat végment.
A nyugati világban jelenleg két fajta elvilágiasodás van: egyrészt az, ami magából a társadalomból érkezik, másrészt az, ami a vallási közösségen belül indul el azzal, hogy szemléletmódváltás történik.
Tény az, hogy azok, akik számára létezik a “természetfeletti” vagy egy ilyen jelentésteli valóság, kisebbségben találják magukat. Ezt nevezem én “kognitív kisebbségnek”. Kognitív kisebbség alatt azokat kell érteni, akiknek világnézete szignifikánsan eltér a társadalom általános elfogadott felfogásától. A “tudás” (kognició) alatt pedig azt, ami magától értetődő vagy vélt tudás szociológiai értelemben, és nem releváns, hogy mint tudás igaz-e vagy hamis. Minden társadalom ebben az értelemben vett tudáson alapszik.
A mai helyzet egy több évszázaddal ezelőtt kezdődött folyamt (rész)eredménye, legalábbis az európai világban, melynek fő elindítója épp a protestantizmus volt, mely mindig nyitottabb volt a modernség iránt, mint a katolicizmus. Még pontosabban: a modernizmus a protestantimus genezisében jelent meg első alkalommal (Weber és mások is kimutatták).
Ugyanakkor nem beszélhetünk egyrészt sem "meglepetés-mentes" helyzetelemzésről sem jóslásról, másrészt nem biztos, hogy mindenkit épp oly erővel ér el az elvilágiasodás szelleme, sőt, úgy tűnk, hogy a ”földalatt” (mint szubkultúrák) továbbélnek olyan hiedelmek és mozgalmak, mint az asztrológia, spiritizmus, vagy sok más vallási kisközösség stb. Csak éppenséggel nem kerülnek felszínre, mert az általános társadalmi vélemény nem engedi meg, hogy nyilvánosságra lépjenek, és magukat legitimálni tudják a szélesebb színtereken. A jelenkori racionalitás istenítése sokak számára nem elfogadható (sőt, az is csupán modern korunk egyik mítosza), és így már most földalatt (kiscsoportokban) él tovább a természetfölöttivel való foglalkozás. Felmérések szerint sokan hiszenk szellemekben, járnak jövőmondókhoz stb.

Ezért gondolom én, hogy a modern társadalmaknak is inkább érdekük kellene legyen, hogy ezeknek a földalatti jelenségeknek a működését az történelmi egyházak jobban átlássák, mert így nem lennének olyan deviáns és váratlan eltérések az elfogadotttól, és szükség esetén kontrollálhatóbbak lehetnének.