Az elmúlt félév egyik érdekes emléke számomra ez a mondat, amit egy cikkben olvastam. Nem újdonság, nem változtatja meg az eddigi életfilozófiákat, sőt ha belegondolok egészen természetes megállapítás. De mégis, valahogy lényem lényegét érintette, amikor olvastam, s bár régen volt, azóta forgolódik bennem. Most újra élesen előjött, kívül-belül... 
Ma a Pasaréten mentem át, miközben szemem előtt zajlott a következő jelenet: egy ideges idős hölgy kihívta a BKV-szobában ülő alkalmazottat, hogy legyen szíves neki elmagyarázni ezt az új menetrendet. A BKVés meg is jegyezte: „Igen, kicsit bonyolult.” Mire a hölgy: „Nem is az, hogy bonyolult, szerintem esztelen.”
Megváltozott a menetrend... Mi van mögötte? Tényleg meggondolták? Vagy csak a változás ténye rázza meg az utas-közönséget? Nem tudom, s nem is tisztem megválaszolni. Viszont a reklámkampány azt hangoztatta, hogy autósokat szeretnének rávenni, hogy „tömegközlekedjenek”. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor ez a döntés előrevihet, hiszen már agyonszennyeztük levegőnket, belefáradtunk a dugókba, és jól hangzik a „gyorsabban, pontosabban, takarékosabban” szlogen is.
Viszont a döntés akkor visz előre, ha megfontolt, mert a mondat másképpen is igaz: döntéseink tesznek tönkre.
Merre visznek a döntéseink? Döntünk-e egyáltalán vagy mások döntenek helyettünk? És jól döntött a BKV? És hogy döntök én?
Utolsó kommentek