Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

homo optionis

2008.10.09. 20:53 áterpáter

Az az erkölcsi kötelesség, hogy az igazságot keressük és a felismert igazságot kövessük, az ember számára csakis a teljes szabadság megélésében lehetséges. Következésképpen minden állami vagy egyházi erőszakoskodás vallási dolgokban bennfoglaltan tilos. Az első századok keresztény írásai tele vannak ezt az elvet alátámasztó megjegyzésekkel és kijelentésekkel. Ezzel is próbálták a keresztényeket a vallási szabadságra nevelni az akkori római államvallással szemben, mely gyakran kötelező közösségi rítusokban való részvételt jelentett. Azok nem gyakorlása ugyanis komoly állami büntetésekkel vagy megvonásokkal járt. A kereszténység ebben (is) újat hozott tagjainak. Elméletileg ez az elv élt és uralkodott még Szt. Tamás (+1274) idejben is, de a gyakorlatban a király, a földesúr vagy éppenséggel a mindekori (egyházi) hatalom döntötte el, hogy ki hová tartozzon a középkortól egészen az újkorig. (Cuius regio, eius religio.) A visszaélések számát lehetetlen lenne felsorolni (pontosabban sok egyházellenes lelkesen fel is sorolja nagy részüket, kicsit összekavarva az évszázadokat a nevekkel, a szerzetesrendeket az egyházakkal stb.), de elég legyen itt annyi, hogy II. János Pál komoly bűnbánati aktust tett (2000 körül), mintegy elismerve a múlt nem keresztény (jézusi) mozzanatait.

De mit jelent vallásosnak lenni ma, teszem fel magamak gyakran a kérdést? Posztmodern korunkban, amely még több szabadságot ígér nekünk, mint valaha, ahol folyton privatizálásról és individualizmusról beszélünk, amikor úgy érezzük végre, hogy vége minden dogmatizmusnak, társadalmi elvárásnak és megfelelésnek? A mai ember az abszolút “homo optionis” (legalábbis azt gondolja/gondoltatják vele magáról), akinek folyton szabad választási lehetősége van. Alternatíva mindenütt: suliban, sportklubban, partnerben, kultúrában, országban…(pluralizmus - mekegjük).

De miért lenne ez az opcionalitás számunkra másként a vallásokban, az egyházakban, az Istenben?  Miért ne lehetne abban is éppúgy választani, mint a közértben? Azt eszem, amit veszek (előnyével és hátrányával), de leglalább én választottam. Miért ne hihetnék abban, amit hihetőnek hiszek, és miért ne tartozhatnék olyan közösséghez, ahol jól érzem magam, ahol nincs elköteleződés, nincs tagság, nincs befizetés, nincs követelmény, nem tapad hozzá a történelem összes piszka és kiszállok, ha már eleget “rázott”…
A katolikus egyház ma biztosan nem így gondolja...
Választani vagy nem választani - ez itt a kérdés. 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr75705822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.10.10. 11:29:38

A vallás és az egyház nem alsógatya, hogy az ember váltogassa. Ebben neokon vagyok. :9

2008.10.10. 11:48:13

A választás mindenképpen felelősségteljes kell, hogy legyen, de a választási lehetőségek megismerésében nem állíthat akadályt az egyház. Abban a pillanatban, amikor ilyet próbál tenni (pl. azzal, hogy azt mondja, hogy csak az övé a helyes út), hiteltelenné válik.

xterx 2008.10.10. 12:06:41

Hú, szuper a kérdés. Megyek gondolkodni!

közgazda 2008.10.10. 14:59:59

Képzeljétek el, hogy ebben a pillanatban hány ember gondolkodik azon, hogy a kis (nagy) megtakarított pénzét hova tegye (át), fektesse, ne fektesse,stb.
Csak az tud helyesen dönteni, akinek van kellő információja, - ami nyilván hitelt érdemlő forrásból származik.

Az egyháznak könnyű a dolga, mert a "hitelfeltételek" ca. 2000 éve állandóak :-)
Viszont a marketing terén nincs egység, ill. bizonyos módszerek eleve nem megengedettek a 'tájékoztatásban'. Enélkül viszont nem lehet dönteni.
Ráadásul sok a városi legenda a "cégről". (Meg nem is profi marketinges minden ügyfél, ezért amit mondanak kifelé, az néha többet árt, mint használ...)

Na, a hasonlat sántít, de most aktuális a kérdés, el lehet gondolkodni a kihívás mértékén...!

Quito 2008.10.11. 02:32:55

Szerintem ma mindenki személyes preferneciája alapján választ vallást, közösséget, templomot stb. Ez nemcsak divat, hanem minden ember joga is egyben. Ezért olyan érthetetlen, hogy miért gondolja a mostani Pápa (korábbi felfogással ellentétben), hogy csak a katolikus egyház tartalmazza a teljes igazságot. Vagyis minden más hozza képest kissebbrendű. Ez olyan szomorú...milyen megfontolások alapján tud ilyen baromságokat állítani. Mivel tud ő többet az Istenről, mint bárki más, aki szintén komolyan éli meg az Isten-kapcsolatát.
Magánkinyilatkoztatás talán? Hirtelen, két évvel ezelőtt?
Már ez elég ok arra, hogy ne a katolikusokat válasszuk, hanem valamelyik kissebb egyházat, amelyben van alázat és amely tudatában van annak, hogy nem birtokolja a teljes igazságot, hanem keresi azt...hitelesen és öszintén. Nem hatalommal, parancsolva és a múltjára hivatkozva, mint a katolikus egyház. Ámen

xterx 2008.10.11. 09:18:27

Azzal a legteljesebben egyetértek, hogy a megtérés csak úgy tud végbemenni, ha az ember szabadságát meghagyják, és nem kényszergetik bele az Istennel való találkozásba, se egy nyájba. Utána viszont két opció van: 1. újragondolod az őseid vallási hagyományával való viszonyodat, amivel kezdened kell valamit; 2. átgondolod azzal az egyházzal való viszonyodat, ahol megtértél (ha ez nem esik egybe a családi hagyománnyal, vagy az megszakadt stb.).
Ez az egyházzal való szembesülés nagy, fárasztó,csüggesztő feladat, de néha meg a legszebb dolgok jönnek ki belőle.
Én egy úgynevezett református "ébredési mozgalom" keretében tértem meg, amelyik a saját egyházát akarja ébresztgetni, de közben "külmissziót" is végez. Az ottani nagyjaimtól láttam, hogy az egyház, mint feladat, számukra feladhatatlan volt. Én nem vagyok olyan hűséges, olyan elszánt meg innovatív, mint ők, de még itt vagyok...

grapefruit 2008.10.11. 10:46:12

Quito: "Már ez elég ok arra, hogy ne a katolikusokat válasszuk, hanem valamelyik kissebb egyházat, amelyben van alázat és amely tudatában van annak, hogy nem birtokolja a teljes igazságot, hanem keresi azt..."

Szerintem fontos tudni, hogy mi az, amire a pápa azt meri mondani - nem kevés hit kell ehhez,- hogy ez az 'Igazság'. Miért?

Nyilvánvaló, hogy nem arra mondja, hogy a katolikus egyházban az emberek tökéletesek a szeretetben, és a kapott tanítást 100%-ig megvalósítják. Sőt! Mint látjuk, annak tudatában, hogy a katolikus hívő bűnt követ el, előtérben van a bűnbánatra való felszólítás és a gyónási 'kötelezettség'. Úgy is mondhatjuk, hogy ki van írva az ajtóra: emberek, mi vétkezünk!

A teljes igazság birtoklása c. kijelentés dogmatikai jellegű. Annyit jelent, hogy a katolikus egyház tulajdonképpen azt meri mondani, hogy aki azt vallja, amit az egyház tanít, az mindent tud arról, ami emberileg tudható, és amit Isten el akart mondani az embernek.

Ez bizony nagyon kemény dolog! "Normális" embernek eszébe nem jutna ilyet mondani! Hiszen nyilvánvaló, hogy Isten mindenkitől azt fogja számon kérni, amit tud, amilyen mértékben ismerte életében az igazságot. Aki hitte a szentek közösségét, attól majd azt is (például).

Vagyis első látásra úgy tűnhet, hogy a pápa azzal "trükközik", hogy mindenki a legtutibb egyházba akarjon belépni. Valójában azonban egy súlyos felelősséget vesz magára, és tesz rá azokra is, akik egyáltalán (még) komolyan gondolják, hogy hitben akarnak élni.

A kisegyházak egyébként 'papíron' nem állítanak magukról ilyesmit, de valójában tele vannak saját kinyilatkoztatásokkal. Vegyünk egy távoli példát, mondjuk az anglikán egyház: Van válás. Ez talán kisebb súlyú dolog, mint arról elmélkedni, hogy a három isteni személy milyen származási viszonyban van egymással?!

Quito 2008.10.13. 16:45:16

grapefruit, szerintem itt lenne az ideje, hogy a válást a katolikus egyház is bevállaja. Már nem élünk a középkorban, amikor muszáj volt házasoknak együtt maradni, csak azért mert más (egyház/társadalom) úgy gondolta. Az a kor sokszor a legnagyobb emberi szenvedések bölcsői voltak, mert nem lehetett nyiltan és szabadon dönteni (főként nőként), ha egy erőszakos, érzelemnélküli kapcsoaltból ki szeretett volna lépni.

grapefruit 2008.10.14. 13:39:34

Quito,

A válás itt OFF topic lenne (csak példa volt részemről), nem akarok belemenni.
Ha fölteszik az atyák, szívesen kifejtem, hogy miért nem értek egyet.
süti beállítások módosítása