Na, de van pityókaborunk es! Ej, esszehúztad a szemöldöködöt, pedig ez igaz. Met vagy szőlőre vagy direkt borra es szoktunk pityókát cserélni, s ez a pityókabor, értetted-e!
Egy szónak is száz a vége, a lényeg az, hogy a jó sarjú a csűrbe van, a pityóka a pincébe, s bor es ott, jaj igen, azt elfelejtém mondani, hogy ángyikánál annyi murok lett, hogy el kellett vermeljük rendesen. Na az es legalább két nap vót. Tehát a murok es megvan! Most má a disznyóvágásra készülünk, met a szalonnacska a padláson kezdett elvékonyodni, s a kolbászt es nehezen lehet mán felérni, ha értitek, mire gondolok! Úgy, hogy Sanyit most irtózatoson hízókúrára fogtuk, s élvezi es, met nem tudja na, hogy mire menyen ki a játék.
Szóval a nagy munkálatok véget értek, s osztán Jóska komámhoz béülénk, met a jófajta gyümölccsel es kell kezdjünk valamit, há úgy döntöttünk, kifőzzük. Ángyikát igaz nehezen lehetett rábeszélni, hogy ne mind dszemet főzzünk, de osztán sikerült, úgy, hogy most éppe Jóska komám béfütött a züst alá, s amíg a jófajta desztilált nedü lecsepeg, mondom arrébb ülök, s egy blogbéjegyzést írok, met azt hallottam, erősen hiányoljátok. Lehet a szagok es béfolyásolnak kicsit, bocsássátok meg! Na, de mielőtt a lovakot megnézném, hogy hogy áll a zabos tarisznyájuk, azelőtt még annyit elmesélek, hogy hogy járt Sándor Péter bá a Vencelek utcába. Kint vót épp az első udvaron, mikor átszól neki Laji bá, a szomszéd, s aszongya:
- Ej, te Péter, a te teheneid szivaroznak-é?
- Hát az enyimek eccer nem – védekezik Péter bá.
- Akkor ejsze menj hátra, met felgyúlt az istállód!
Utolsó kommentek