Jók a kérdéseid...

Úgy érzem lelkiismeret furdalás van a háta mögött. Ha már emigráltam, innen kiosztom az észt az otthonmaradt szűklátókörűeknek.

Konkrétan, a nagybátyám ateistaként kiment Amerikába, ott főzászlóvivő lett(képet is küldött:)) a templomban. Majd hazajött egy csomó zagyva ideológiával, hogy Jézus pártus herceg, vagyis magyar gyökerekkel rendelkezik, hogy így meg úgy a zsidók, hogy a táltosok, az arvisurák, aki elolvassa az az ő pártja, aki nem, az ellene van.

Szóval, nagyon megbotránkoztatott.

Hm, én most gondolkozom azon, hogy újra tanyát verjek a szülővárosomban, amitől csak 80 kilométerre van Pest, de én sok év eltelte után is csak vendégmunkásnak érzem magam...

Néha úgy érzem, hogy azok, akik ilyen dolgokban hisznek, azok valamit nagyon kompenzálni akarnak az életükben, valamilyen hiányt, vagy valami rossz cselekedetet. Nem csak azok között, akik kivándorolnak, hanem az itthon maradottak között is.
Ahelyett, hogy egy megpróbálnák magukban lerendezni ezt az "ügyet", inkább valami küldő kapaszkodót keresnek. Ez pedig sokszor az így torzult magyarságtudat. Több ismerősöm látom: gyerek külföldön (nem is fog hazajönni), megromlott házasság, stb...

Amikor valaki ilyesmi témával jön, akkor mindig megkérdem: ha mi voltunk a világtörténelemben a létező legokosabb, legerősebb, legjobb, stb, nép, akkor miért tartunk itt? Erre általában nincs értelmes válasz, max annyi, hogy a zsidó-Habsburg-bolsevik-szdsz-mszp (és még sokan mások) összeesküvés okoz mindent. Olyan boldogan találnak felelősöket, olyan erősen kapaszkodnak ebbe - ahelyett, hogy egy kicsit magukba néznének, hogy miért is tartok itt - és mi, magyarok is magunkba nézhetnék, ilyen délibábos eszmék mellett: miért tartunk itt? Ezért mi is felelősek vagyunk.

Nem feltetlenul "kiosztom az eszt" jelensegrol vagy lelkiismeret furdalasrol van szo szerintem.. Egyszeruen fontossa valik, mivel az otthonra emlekeztet, ami meg hianyzik. Ez aztan, hogy nyilvanul meg, az a kornyezettol es a szemelytol fugg termeszetesen. Minel tobbet foglalkozik vele az ember, annal jobban elmelyul benne.

En sajat peldambol indulok ki: Szekelyfoldrol Bukarestbe mentem egyetemre es a csoporttarsaim egy csomo kerdest szegeztek nekem, hogy hogy is van ez a romaniai magyarsag dolog. Nagyon halvany kepuk van rola es meglepodve vettem eszre, hogy fogalmuk sincs a tortenelmi hatterrol, nem csoda, hogy nem ertik az egeszet. Gyorsan utana kellett nezzek en is. Mig otthon voltam a csapon is az folyt, hogy a szekelyek, meg a magyar kiralyok, aztan jottek a romanok, Ceausescu stb., de ez keves volt ahhoz, hogy koherensen, hihetoen beszeljek rola. Most meg kutatok, olvasok utana, amint idom engedi. Elotte nem foglalkoztatott, mivel termeszetes volt, benne eltem.
Es meg vannak hasonlo dolgok, amiben elobujik a magyarkodas es otthon nem foglalkoztatott.

Tenyleg, en is kuldtem tovabb egy-ket cikket, vagy szekely bacsis viccet, ebben magamra ismerek:) Altalaban olyannak kuldom, aki szinten nincs otthon, mert ugy gondolom ot jobban erdekli vagy ertekeli. Viszont a tulzott magyarkodas engem is visszataszit. A sirankozas, multba tekintes vagy tulzasok nem hiszem, hogy jot tennenek az ember realitas erzekenek.

Es, hogy hogyan kapcsolodik az idegen fold meg a boldogsag, a honvaggyal megmixelve.. Huu, hat ez jo kerdes. Nincs ra epkezlab valaszom.

"sokszor úgy érzem, sebnyalogatások, erőltetettek, olyan képet közvetítenek, ami nekem nem természetes. Mintha lenne olyan kisgyermek, aki nem akar felállni miután elesett..."
Ühüm.
Ez úgy látszik, természetes. Vannak példa ~1900 évig csak szórványban élő népre is, náluk ez pl. teljesen kikristályosodott. Azok a népek, nemzetek, amelyek tagjai ezt nem tartották fontosnak, pár generáció alatt meg elveszítették a gyökereiket, beolvadtak. Úgy látszik, ez, mármint a szülőhazára, az identitásra, a sérelmekre való emlékezés is olyan, mint a szex: csak azt érdemes elkezdeni, amit túlzásba vinni is...

Nekem mindig olyan érzésem van ezekkel a pps-ekkel kapcsolatban (vagy inkább a készítőkkel és a továbbküldőkkel kapcsolatban), hogy valamiképp a kulturális identitás válságát érzik, és épp ezért próbálják mind erősebben megragadni.
És épp ezért húzzák alá vastagon, hangsúlyozzák annyira... sokszor sajnos iszonyú visszás, kitalált dolgokat hangsúlyoznak, ami torz önképhez vezet... ugyanakkor ezek a pps-ek kapcsolódási,emlékezési pontok, kapaszkodók lehetnek azoknak, akik bármi miatt elhagyták a szülőföldjüket.

Ajánlom ehhez a témához Jean Améry Hány haza kell az embernek? c. esszéjét.

"minden társaságban előbb-utóbb, így vagy úgy, de előkerül a zsidókérdés is."

amíg kitalátor rá nem talált, a jezsuita blog kitűnő példa volt arra, hogy nem minden társaságban van ez így.

www.youtube.com/watch?v=NoWeI7IXVCc

Jó reggelt!

Természetesen, az, ha valaki küld egy székely viccet, azt nem tekintem magyarkodásnak a túlzott értelemben. (Magam is írok székely bejegyzést néha, mert ízes, kellemes, nevettető, és visszaadja a székely ember gondolkodásmódját.) Engem a túlzások viselnek meg, amiket ti is többen említettetek.
Ugyanakkor azt is értem, hogy kellemes nosztalgia, jó érzés ezekre gondolni, és valljuk be, mi magyarok, szeretünk siránkozni azon, ami már nincs. Például a népdalesteket nagyon szeretem, szívesen veszek részt rajtuk, és bár sok vidám hangulatú népdalunk van, azért feltűnik a másik oldal is, nagyon sok szép, de csak siránkozó, pesszimista hangzású népdalunk van... S ez még jól befolyásolta egyházi énekeinket is, sajnos...
De a témára visszatérve, tényleg orvosolja egy-egy ilyen túlzásba esett pps azokat a sebeket, amit az elvándorlás eredményezett? (Ezt nem cinikusan, hanem komolyan kérdezem, tudom, sokan olvassák a blogunkat külföldön élő magyarok.)

Nem természetes-e, hogy ha valaki valamiben hiányt szenved, akkor azzal érzelmileg többet foglalkozik? Nem természetes, hogy ha egy népben hosszú időn keresztül elnyomják az egészséges identitástudathoz nélkülözhetetlen nemzeti vonatkozású kötődéseket, akkor egy idő után azok fokozott, túlzott reakciókban törnek elő?
Van itt szétszabdalt ország és nemzet, finnugor zagyvaság, kommunista internacionalizmus, k... országozás, micisapkázás, stb.Engem ezek sokkal jobban zavarnak, mint a túlzott magyarkodás. Ilyen helyzetben nagyon erősnek és kiegyensúlyozottnak kell lenni, hogy az ember ne radikalizálódjon. Nekem is az idegeimre mennek, próbálom is helyretenni az ilyen barátaimat, de a jelen helyzetben mégis egyértelműen velük érzek együtt.

Ideiglenesen külföldön állomásozó magyarországi hungarusként szólok hozzá. Hungarus sum - ez számomra magyarra le nem fordítható identitás. (A magyarban nincs különbség a Magyare és az Ungar között, vagy a Mad´arsko és az Uhorsko között.) Tulajdonképpen a külföldön állomásozás közben "lettem azzá". Ez köztes identitás, kijön valakiböl, ha nincs nyomás alatt, és rácsodálkozik az értékeire. Nem lehet, hogy a "seb nyalogatók" is ezzel próbálkoznak, de valahol elakadnak. Ahogy a különbözö megbevezések is mutatják, ki kell szállni a rendszerböl (ld. lelkigyakorlat), hogy tisztázódhassanak fontos dolgok.

Ez nagyon is igaz! Köszönöm eichikarl! Magam is külföldön élek pillanatnyilag, lehet ezért is tűnt fel a dolog, és hát a a "kivűlről nézés" meg a kontrasztok valóban segítenek... És ebben benne van az is, hogy át lehet esni a ló másik oldalára, csak vajon jó-e ebben megállni?

@homo secuiens secuiens:
A Nem lehet kezdezü mondat végén persze ?

Látod nekem kifejezetten macera lenne hosszú ö és ü, mert az itteni rendszereknek ez nem beépített tartozéka - a többi módosított betüt még csak elö tudom állítani. Ilyen az az identitás: átállás, ugrások, aztán ha mégis magyar klaviatura kerül, jön a sok melléütés. Rendszerek között lenni: ez a valóság - számomra, most.

Kedves P. E.:)

Én az észosztást nem általánosítanám. Ez is lehet mögötte, de nemcsak...

Ne bántsuk a külföldön élőket!

Az észosztás és félművelt magyarkodás, arvisura és "mindenki magyar"-szöveg sajnos Magyarországon és Erdélyben is egyre nagyobb divat. Én inkább jobboldalinak vallom magam mint baloldalinak vagy liberálisnak, de az a sok síránkozás, zagyvaság, kissebrendűségi komplexusból eredő nemzeti önteltség és bűnbakkeresés, ami manapság mindenhol jelen van, sokszor feldühít engem is.

Bocsánat, tényleg általánosítottam, ez nem szép tőlem, ilyen meggondolatlanságokat művelek, köszi a tükröt:)

Nekem kifejezetten ellenemre vannak a magyarkodások. Nagyon szeretném, ha végre sok magyar ember eljutna oda, hogy összetetten lássa népét és hazáját - amihez egészen biztos hasznos a külföldi élettapasztalat. Ez ugyanis gondolkodásra késztet. Fiatal rokonom él 7 éve külföldön, példáján látom, mennyivel differenciáltabban és érzelem- mentesebben látja már a magyarságát. Jobban megérti magát a volt szocialista országból jövő emberekkel, de azt is látja, hogy a magyarok külföldön sem tartanak össze. - De sokszor a dolog kommunikációs szinten van - egyszerűen nálunk panaszkodós a beszédstílus - aminek persze nagyon sok oka van.
Másrészt az Erdélyből átjöttek nagyon sok mindent másképp látnak, ez elkerülhetetlen. Mint ahogy persze a vidékiek és pestiek között is van különbség..
Mindenesetre az, hogy lehet magyarkodni, végülis a szabadság jele...

@P.E.: Hát, ha én az Államokba mennék 8és szívesen mennék), akkor - kövezzetek meg -, de tuti nem magyar gyülekezetbe járnék. Pontosan tudom, hogy mit keresek odakinn, ezért pontosan olyan helyre mennék, ahol azt a lelkületet, azt a szellemiséget megtalálom.
Egy modern, releváns, kortárs, nyitott, az egyéni tanítványságra és a közösségi szellemre azonos hangsúlyt fektető gyülekezetbe. Csak.
Mondjuk ha kicsi, akkor ez:
www.theanchorfellowship.com/
Ha nagy, akkor meg ez:
ihop.org/

@Berci_JCHC:
Ja, a választék komolynak látszik, és gondolom a konkurencia is.
A kicsinél a Donate bottom jobban szembe szökik, mégha kisebb is. De lehet, hogy én nem a megfelelö dolgokat veszem észre. Egy olyan egyházba szocializálódtam, ami ha van valami, már jó, a fizetség pedig vatikáni valutában értendö...

tehát euróban?

: )

Én is külföldön élek (hetedik éve), nem szeretem ezeket, többnyire meg sem nyitom őket és pláne sosem szoktam továbbküldeni. A magyarságomról azt gondolom, hogy itt, ahol vagyok, most én vagyok az országimázs; a modorom (hiányosságai), a műveltségem (hézagai), a jóindulatom (sutasága), az érdeklődésem (naiv kérdései). Szóval: igyekszem nem szégyent hozni. Egyébként pedig ez nem olyasmi, amit elfelejt az ember, ha naponta magyarul beszél a párjával, magyarul ír-olvas, követi a híreket, vitázik, politizál (gyakran azzal a lebírhatatkan érzéssel, hogy huh, örülök, hogy most nem otthon vagyok) - és naponta érzi a hiányt, de magyarkodó pps helyett olyankor egy sima kis miújság-emailt szoktam küldeni valamelyik barátnőmnek vagy családtagomnak.
(A magyar gyülekezetek elég durva helyek tudnak lenni. Csak egy igazán komoly probléma van, de az mindent visz: az 56-osoknak 56-ban megállt az idő. Így pedig nagyon nehéz gyülekezeti szinten életben maradni, pláne fejlődni.)

" De akkor miért mentek el otthonról?! Ennek is biztosan megvan a konkrét oka, lehet egy párkapcsolat vagy anyagi helyzet javítása vagy ki tudja..." Szörnyű, szörnyű, szörnyű! Hát sosem nyitottál ki egy történelemkönyvet? Nem hallottál a 44-45-ös bácskai vérengzésekről, ahol óvatos becslések szerint is 30.000 ártatlan civil magyart végeztek ki a szerb partizánok? Nem hallottál Malina Hedvigről és Dunaszerdahelyről? Nem hallottál a Marosvásárhelyen 1990-ben megvakított Sütő Andrásról? A gazdasági okokon kívül mindezeknek szerepe van abban, hogy sok magyar a szülőföldjétől távol él, sajnos nehezen oldódnak a félelmek és ahogy Szlovákia és Szerbia példája mutatja, mai napig nem ok nélkül.

Egyébként a "túlzott magyarkodás" max. a nyugati emigrációra meg a 2-3. generációs Magyarországon élő határon túliakra lehet igaz, a fiatalabbak között egyáltalán nem jellemző. A magyarországi nemzeti radikálisok vezetői pl., Budaházy, Toroczkay is a trianoni határokon belül születtek.

Kedves szpal!

Én inkább azokra gondoltam, akik a kilencvenes évek után mentek el, mert ilyenektől kaptam a ppseket...
Ugyanakkor meg nem is ítélem el azokat, akik kint élnek, legyen az történelmi vagy bármilyen oknál fogva. Nekem a kérdésem inkább a magyarkodó pps-ek szerepére vonatkozott.
Azzal visoznt nem értek egyet, hogy a fiatalok között ne lenne jellemző a magyarkodás, egyformán jelen van generációtól függetlenül egyesekben. Kérdésem még mindig az, hogy ez tényleg segítség-e, előre visz-e?

Kedves P[ol]C[orrect] barátom!

Mit jelent az a szó, hogy "magyarkodó"? Légyszíves egy olyan nyugati nyelvet nevezz meg, amelyben megtalálható hasonló szóösszetétel.

angolkodik, olaszkodik, amerikaikodik stb..

előbb utóbb rá kell jönnöm, hogy a jezsuiták világnézete valahol a kahanisták és az szdsz között helyezkedik el.

Amit szándékozol írni, azzal máskülönben részint egyetértek. De kérem a forma és egy minimális politikai kultúra...

Kedves homohominilupus!

A jezsuiták világnézetét többen próbálták már a történelem folyamán belőni, szerintem a tied is EGY próbálkozás.

És ha nem jó a magyarkodó kifejezés, Te akkor hogy neveznéd azt, amiről írok?

Ha már kérdezel, csak azután engedném meg magamnak, hogy egy ilyen témában írjak, miután - az arányokat figyelembe véve legalább három-négy pofont adtam a PC/neokon világnézetnek. Akkor jöhet egy a túlzott vagy nem arányos nacionalizmusnak is. De ezzel - tekintettel a mai magyarságpusztító rezsim rémtetteire - nagyon szőrmentén bánnék. Egyelőre nem tudom mit használnék helyette, talán semmit. Körülírnám. Már rég nincs pl. különbségtétel a helyes/arányos - mondjuk katolikus - és helytelen - mondjuk pogány/liberális - nemzeti gondolkodás között. Ezt a distinkciót igyekeznék tisztázni. A magyarkodást más PC kifejezéssel együtt mindenesetre egy életre elfelejteném.

@homohominilupus: A cigánykodik jó lesz? Mit tehetnek arról a nyugatiak, hogy az ő nyelvük képtelen ilyen plasztikusan fogalmazni?

@Kitalátor feljegyzete:

na, még egy kahanista okostojás...

@homo secuiens secuiens: ha már jezsuita blog, akkor a "magyarkodás" szellemi oldalát ragadnám meg: sokak szimpatizálnak újpogány nézetekkel, ami miatt az egyébként múltunk megismerése szempontjából értékes hagyományőrző próbálkozások is vállalhatatlanná válnak. Továbbá vészesen eltolódnak a hangsúlyok, Wass Albert nagyon népszerű, és állítom, a Wass-rajongók nagy része utoljára ált.iskolában olvasott Jókait v. Mikszáth-ot. Tehát: magyarságunkra multúnk minden értékét vállalva legyünk büszkék, Árpádra ugyanúgy, mint Bethlen Gáborra, Mansfeld Péterre ugyanúgy, mint Mikes Kelemenre.

@szpal:

Egyetértek. És kérdezném székely székely emberünket: Csíksomlyóra menni "magyarkodás"?

A páuerpoint szlájdokat ismerem, abban egyetértünk.

Jujj de jó!
Ez most akkor nagy előrelépés a zsidóbérencből?
Veszed a lapot, saintlouisdefrance ? Ezt se neked írták!
Úgy tűnik, hogy itt végre beállt a kiegyensúlyozott, kétoldali paranoia... ;-)

ja, és tényleg! Szerintetek bűn-e kurucinfót olvasni?

Nem bűn, de egyre nehezebb. Egyre nehezebb kiválogatni az egyre kevesebb igazgyöngyöt az egyre büdösebb disznóürülékből...
És pl. Népszavát bűn, vagy "csak" bűnre vezető alkalom olvasni?

Na. Sikerült ráerőltetni erre a blogra, erre a posztra is a szokásos szövegeket. Kösz.

@máramaros: nem kell tragikusan felfogni. Csak próbáltam olyan irányba terelni a dolgokat, hogy az egyházaknak mennyiben kell állást foglalniuk ilyen témákban. A kurucinfó-dilemmát én úgy oldom meg, hogy olvasom, de ha valami nagyon gáz van rajta, írok nekik, hogy ezt így ne már.

@szpal: Ezt én is próbáltam: Nem értik. Nem akarják érteni. Nem is érthetik?
A "nyugtalan betegeket" sem szabad megpróbálni meggyőzni arról, hogy nincs igazuk. Pláne nem szabad a fixa ideájukkal kapcsolatban humorkodni!

Annyi biztos, hogy nem vagyok én az, akinek meg kéne határoznia, hogy mi a magyarkodás:) Tehát döntsétek el, hogy Csíksomlyóra járni az-e vagy sem. Szerintem manapság Csíksomlyóra a tömeg kisebbik része jár Isten miatt vagy a Szűzanya miatt.
A másik dolog, hogy a modern korban sok -izmus bálványként működött, tehát magyarságunkból is lehet szép bálványt faragni...
Minden esetre magyarnak vallani magam nem jelent sem bálványimádást, sem magyarkodást! Na, ezt jól megmondta, s közben székely...

@homo secuiens secuiens:
@Kitalátor feljegyzete:

Én azt hittem, hogy értelmes emberek között vagyok.

ad1 a magyarkodás szó súlyosan sértő a népre nézve, minthogy a cigánykodás is az a cigányokra. Fenntartva, hogy nem egészen jó a párhuzam.

ad2 a nép/nemzeti öntudatébresztésnek meg van a helye minden társadalomban, sajnos erre itt nem úgy reagálnak mint más országban - ezért nincs nyugati nyelvekben megfelelő a m~-ra. Jó lenne egyesek részéről épp oly harcosan szóvá tenni ennek hiányát, mint ahogy poénkodnak bizonyos szélsőséges példákat említve amblok az egész témán.

ad3 Jó tudni persze azt is, hogy a nemzeti tudat erősítésére tett minden próbálkozás csírájában való elfojtása a mainstream-nak minősített fórumokon erősíti a szélsőségeket.

Hogy ki értelmes és ki nem? Azt így nem lehet eldönteni, s itt nem is kell! Lehet egy véleménnyel azonosítani egy embert?

A témáról: kicsit kezdenek összemosódni a dolgok, ezért szeretném kijelenteni, hogy itt a túlzásba vitt magyarság-hangsúlyozásról írnék, különösen is pedig arról, amit egyesek ppsekkel fejeznek ki, sokszor elég giccses módon, de ezt most hagyjuk.
Ha a nemzeti öntudatról beszélünk, szerintem is óriási szükség van annak erősítésére, és a bejegyzés nem akar annak róvására válni! Isten őrizz! Én annak örülnék szívem mélyén, ha lenne egy egészséges öntudatunk, s ami engem illet írok is tájszólásos bejegyzéseket, mert ez része a magyarságunknak, és habár humoros formában, de egyfajta ápolása annak.
Szép estét mindenkinek:)

@homo secuiens secuiens:
Engem az zavar legjobban (vagy inkább csak feltünik), hogy sokan erröl a dologról - talán nincs erre egészen jó magyar szó, de valaki lehet, hogy találhat - subsumálva "bennfoglalóan, bekebelezöen" beszélnek, vallanak, mintha kizárólag kollektív valóságról, leginkább általuk meghatározott, szubjektíve levezetett valóságról lenne szó. Mert mi magyarok... valós vagy hozzágondolt mondatkezdéssel. Ez bizonyos környezetben kétségtelenül hatásos is, de nem a számítógép elött. Egyébként a korábbi hozzászólásokból is kitünik, hogy a magyar, a magyar nyelvterületen szocializálódott a környék legindividualistább teremtménye - ha más népek között is szocializálódott, akkor talán nem annyira. Lehet, hogy tévedek, de a Monarchia olvasztótégelye tette azzá.

@homohominilupus: Te írtad, hogy kahaniták között vagy, nem? Vagy az az "értelmes" szinonímája is?

Többieknek: Csodálatos anyanyelvünket oly könnyű rosszul érteni. Cigánykodni ugyanis nem a cigányok szoktak, hanem azok a magyarok, akik úgy viselkednek, ami alapján beleillenek a cigányok névtelen zöméről alkotott előítéletbe, azaz valami olyasmit jelent, hogy hazudozik, megalapozatlanul ígérget, esküdözik, hangoskodik. Magyarkodni meg nem a magyarok kezdtek, hanem elsősorban a pápánál is pápább asszimilálódott népcsoportok hibrid leszármazottai. Aztán amikor bűn lett magyarnak lenni, olyan 1947 tájékán, a kifejezés átcsúszott azokra is, akik - szemben a "proletár internacionaliznómus" tabuival, meg merték vallani, mutatni identitásukat is. Nem "magyar nyelvterületen szocializálódott" barátaink kedvéért: nem a majmok majomkodnak! Azt az individualizmust, mint általános jelzőt meg tessék szíves lenni leginkább Budapestre korlátozni, ami néhai Balogh akadémikus szerint "~kulturálisan nem része Magyarországnak".

@kitalátor: amit fenti hozzászólásodban a magyarkodásról írsz, abban kivételesen egyetértünk.

de ha szerinted Budapest (és vele együtt a Kodály és Erkel műveit bemutató Magyar Állami Operaház, a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Széchenyi Könyvtár, múzeumaink, egyetemeink, könyvesboltjaink, kávéházaink, a Dunakorzó, a Vár, stb, stb, stb) nem része kulturálisan Magyarországnak, akkor gratulálok Neked és Balogh akadémikusnak is.

bárhogyan is, vicces, hogy most Te lettél az kahanita : )

@eichikarl: a magyar nép szélsőséges individualizmusára a reformkor óta minden magyar gondolkodó keresi a magyarázatot és még senkinek nem sikerült teljesen meggyőző elmélettel előállnia.

ellenben mindenkiről, aki ebben a tárgyban megnyilatkozik, elárul valamit, hogy mire vagy kire kenné a felelősséget.

egyik neohungarista ismerősöm például az egészet abból vezette le, hogy annak idején a szittya magyar lovát egyedül megülve vágtatott a síkságon keresztül a végtelen horizont felé, így leszármazottai nyilván individualistábbak, mint a közösségben letelepedett és földművelést folytató paraszt svájciak...

a k.u.k. birodalom felelősségét emlegetni egyébként nagy igazságtalanság, mert az nem volt olvasztótégely (mint az USA) és eleve, az egész magyarkodás a kiegyezés utáni Monarchiában kezdődött.

@homohominilupus: "a nép/nemzeti öntudatébresztésnek meg van a helye minden társadalomban, sajnos erre itt nem úgy reagálnak mint más országban - ezért nincs nyugati nyelvekben megfelelő a m~-ra. Jó lenne egyesek részéről épp oly harcosan szóvá tenni ennek hiányát, mint ahogy poénkodnak bizonyos szélsőséges példákat említve amblok az egész témán."

komolyan, ez a hét kommentje!

nép per nemzet? kinek kinek ízlése szerint?
ráadásul: aki képes leírni azt, hogy "amblok", az bizonyára nagyon mély ismeretekkel rendelkezik a nyugati nyelveket nyelveket illetően : )

@saintlouisdefrance:

Nyelvész barátunk kedvéért amblok áthúzva; javít en bloc-ra, sőt inkább mindenestül-re. Különben jogos a felháborodása emiatt. 1-0

A nép/nemzeti-ben a /-jel nem osztást jelent, hanem annak kifejezésére szolgál, hogy a népi öntudatébresztés és a nemzeti öntudatébresztés csak formailag különböző kifejetések.

Most, hogy már elhárultak a formai akadályok, reflektálhatsz a tartalmi részekre is.

@Kitalátor feljegyzete:

"Magyarkodni meg nem a magyarok kezdtek, hanem elsősorban a pápánál is pápább asszimilálódott népcsoportok hibrid leszármazottai."

Ez tényleg így van. :-(

Miért nem tudunk mi kárpáti keverékek, közép európai hibridek büszkék lenni a valóságos történelmünkre? Európai keresztény államunkra? Miért a szittyulás, neopogányság, tagadás!?
Büszkék a két részből összetákult (igenis összetákolt, de) Szent koronánkra.
A mi jelünk nem a Turul, hanem a "Ő" és az "Ű" betűk. A nyelvünk és az európaiságunk az ami megtart és összeköt minket.
Nekünk testvéreink a környező népek, természetes a rivalizálás a testvérek között, de nem ellenségekkel, hanem vérrokonokkal vagyunk körülvéve. Ezt kell megértetnünk és akkor a nyelvünkre sem, mint az ellenség, hanem, mint egy szövetséges nyelvére tekintenének.

szpal
"egyébként a "túlzott magyarkodás" max. a nyugati emigrációra meg a 2-3. generációs Magyarországon élő határon túliakra lehet igaz, a fiatalabbak között egyáltalán nem jellemző. A magyarországi nemzeti radikálisok vezetői pl., Budaházy, Toroczkay is a trianoni határokon belül születtek."

Ez sajnos nem igaz! Erdélyben és különösképpen a Székelyföldön éppen a félművelt fiatalok körében terjed a legjobban az újpogányság, arvisura-kultusz stb. Szerintem ez sokkal ártalmasabb mint a nyugati emigránsok átlagos "magyarkodása". Különben a minden ében megszervezett Erdélyi Magyar Ifjak-tábor
tavalyelőtt éppen a Pokolgép embelematikus dalával indult: "kezdődik a pokoli színjáték". A mai erdélyi ifjúságnak nem erre lenne szüksége.


lupusnak:
Azt hogy miért lenne sértő a magyarkodás-szó, azt végképp nam tudom megérteni. A "magyarkodó"-kifejezés ugyanis nem azt a nemzettársunkat jelöli, aki ismeri, szereti, tiszteli hagyományainkat és saját tehetsége szerint gazdagítjai azokat, hanem azt, aki más nemzetekkel szemben fogalmazza meg magyarságát, önmagát egyfajta "übermens"-nek, nemzetét pedig minden más nemzetnél felsőbbrendűnek tekinti. Sajnos ez az embertípus általában mindenkit árulónak nevez, aki nem Wass Albert rajongó, és azt hiszi, hogy a székelyek még mindig népi ruhában járnak. Persze ő megsértődne, ha mi is alföldi gatyában, ostorral a kezében képzelnénk el őt. (Nota bene: ha a másoknak nincs is effajta szavuk saját nemzetieskedő társaik megjelölésére,, ők ugyanezt az embertípust a "neonáci", vagy a pejoratív: ""nagy román, francia, német" -kifejezéssel illetik).

Sajnos egyesek számára a csíksomlyói búcsú is effajta "magyarkodó", a pogány napkultusz rítusát felelevenítő találkozóhellyé vált. Egyszer egy magyarországi katolikus barátommal beszélgettünk erről a témáról, aki többször volt Csíksomlyón. Kérdeztem tőle, hogy jár-e templomba, vallásos-e? Azt felelte, hogy nem. Akkor meg miért jársz Csíksomlyóra? -kérdeztem tőle. Kiderült, hogy egyfajta magyar erődemonstrációnak tekinti azt. Sajnos hagyományainkat, szent helyeinket ily módon tesszük tönkre. (Persze tisztelet és megbecsülés annak, aki hitétől vezérelve jön el e búcsúra).

@Askeladden: "A mi jelünk nem a Turul, hanem a "Ő" és az "Ű" betűk."
Nem 'nem', hanem 'és'! Máshol már jeleztem, hogy a monogénes eredet extrém ritka jelenség a fejlettebb élő rendszerek esetében. Gyakorlati példákat leginkább főleg a XIX. századi angol "sporttenyésztők" torzszülött háziállat-fajtái (kutyái, tyúkjai, sertései) között láthatunk. Nincs is tudtommal olyan nemzet, népcsoport, amelyik ne több ősibb közösségből jött volna létre, sem származásában, sem nyelvében és pláne nem vallásában.

A neopogányság jelenségének meg semmi közvetlen köze nincs semmiféle nemzetkarakterhez: egyszerűen arról van szó, amit a régi bölcselők valahogy úgy fejeztek ki, hogy a természet irtózik az ürességtől. (Mennyivel szebben hangzik, mint az entrópia és entalpia...) Az ateista vallás által háttérbe szorított, néha gusztustalan megalkuvásokat felvállaló, irányzatai között nemtelen harcokat vívó, és az antikrisztiánus véleményformálók által önhibánkból is sikeresen lejáratott kereszténység helyett, nem kis részben a Nyugatról beáramló megélhetési-meggazdagodási szektaalapítási lázzal összefüggésben jelentek meg, először a távol-keleti és európai ókori egzotikus elemeket ötvöző ("mixtikus") irányzatok, majd később, a nyomás alól felszabaduló nemzeti érzelemkitörésekhez kapcsolódó ideológiák. Az ateizmushoz oly közel álló politeizmusra, vagy legalább valami sohasem volt, ősiségével hivalkodó pár éves, évtizedes új vallásra való átváltás kevésbé okoz ugyanis identitás-válságot, lelki törést, mint az ősök elhagyott, megtagadott, meggyalázott hitéhez való visszatérés. (Nem teljesen mellesleg ez magyarázza a (főleg amerikai eredetű) neoprotestáns térítők sikerét nyugat- és közép-Európában, és ez a jelenség biztosítja a katolikus terjeszkedés lehetőségét is a hajdan szinte homogén ortodox kelet-európai és nyugat-ázsiai államokban. Ezen a területen ugyanis sehol nem az iszlámot vagy a buddhizmust szorítják ki a nyugati keresztény és álkeresztény egyházak, szekták. )

Testvéri viszonyunk a környező népekkel meg a legősibb bibliai alapokon áll. Lásd Káin és Ábel... ;-(

@Kitalátor feljegyzete:

Káin és Ábel... ;-(

És szerinted melyik közülök a pozitív? :-)

@Askeladden: Nem az kérdés, hanem az, hogy kit követünk, kinek hiszünk...

@Dr. szpahi: Jó látlelet, pro és kontra:
bombagyar.hu/index.php?post=1758

@saintlouisdefrance:
a k.u.k. birodalom felelősségét emlegetni egyébként nagy igazságtalanság, mert az nem volt olvasztótégely (mint az USA) és eleve, az egész magyarkodás a kiegyezés utáni Monarchiában kezdődött.

Úgy gondolom, hogy nem úgy volt olvasztótégely, de az volt: nem külsö bevándorlás, hanem belsö migráció volt, de egy megkésett ipari forradalom minden következményével komoly szerepet játszott (elözményként 1848/49 Magyarországon nem úgy volt polgári forradalom, ahogy mondjuk Párizsban)

A szociális-kulturális többségi nemzethez való (ld. fö és középnemesség) tartozás komoly szívóerö, másrészt otta kommunikáció: hogy is fog ennyi emer, aki elhagyta egynyelvü, esetenként többnyelvü falusi környezetét szót érteni. Budapest etnikai adatai egyértelmüek. Elöször ott is megvan az etnikai tagolódás, de aztán ez felbomlik, mégpedig igen gyorsan - ahoz képest, hogy az eredeti kultúrák mennyi idö alatt jöttek létre. Szerintem.

Dr. szpahinak:

Nem tudom milyen idős lehetsz...
A "magyarkodás" olyan szó, amely mögött ott van az egész huszadik századi népi-urbánus vita. Amit írsz _elvileg_ igaz, de mégsem. Aki tisztában van azzal a kultúrharccal, amely az 1918-as Károlyi-féle hatalomátvétellel vette kezdetét és mindmáig tart, az tudja, hogy a 20. század óta más mércével illik mérni ezt a súlyosan sebzett népet.

Ahogy írtam, a szélsőséges nemzeti érzés és megnyilvánulásai azért vannak jelen és azért erősödnek, mert a kulturális közép nem ott helyezkedik el mint más országban.

Vegyünk egy példát. Épp most hallgattam a rádiót, melyben egy felmérésről kérdezte a riporter azt a céget aki végezte. A téma: idegengyűlölet. A riporeter gusztustalanul alákérdezett a szociológusnak pl. így : mondja, van-e még a világon másik nép, mely az összes szomszédjával ellenséges érzelmeket táplál? Mindezt a rendszeres magyarverések korában, az ellenséges szlovák, szerb. stb. külpolitika fényében, és nem feledkezünk meg a szintén idegenként viselkedő magyar kormányról.

hvg.hu/print/20090112_lanczi_konzervativ_gyurcsany_.aspx

Nehéz dolgok ezek.
(Na jó nem is olyan nehezek. Magyar vagyok. Bumm. Ennyi. Soha semmi bajom nem volt a nemzeti identitásommal, mégis használom a magyarkodó szót,méghozzá negatív értelemben. Mondjuk a saját nemzeti identitásukat túldimenzionálókkal kapcsolatban. De nem is írok igazat, mert a "vérmagyar", "mélymagyar" szót szoktam használni, vagy újabban a "turbómagyar"-t.)
De mi az a kahanita Homohominilupus?

@bajszos:

Nézd bajszos, sokan használnak szavakat úgy hogy fogalmuk sincs a dolog hátteréről. Ez esetben bocsánatos bűn. Viszont kár, hogy ez megtörténhet. Látod, pl. egy igazi kahanista esetében erről szó sem lehetne. Mert csak a magyar olyan birka, hogy amikor már látja a vesztét, akkor sem veszi az erőt a gondolkodásra. Ráadásul minden esetben átveszi ellenségeinek szóhasználatát.

en.wikipedia.org/wiki/Kahanism

@eichikarl: ez már egy árnyaltabb megfogalmazás és valószínűleg igaz is.

én csak az olvasztótégely szót kifogásoltam, mert nekem arról nem egy spontán folyamat, hanem az állam által az oktatáson, kötelező sorkatonai szolgálaton stb. keresztül megvalósított következetes identitáspusztítás és -építés jut eszembe.

@homohominilupus: az, hogy az idegengyűlölet kialakulásának lehetnek belátható okai nem jelenti azt, hogy az bármilyen körülmények között elfogadható lenne.

azt meg lehet magyarázni, hogy miért nem ismerjük és értjük egymás nyelvét, kultúráját, történelmét és mániáit, de azt nem, hogy miért gyűlölünk embereket ismeretlenül is olyan jellemzőik miatt, amelyeken nem tudnak változtatni.

nem attól lesz valaki idegengyűlölő, hogy en bloc : ) nem szereti a szlovákokat vagy a szerbeket, hanem attól, hogy nem tud elfogadni egy szlovákot vagy szerbet családtagnak, munkatársnak, szomszédnak vagy esetleg még az utcán szembejövő járókelőnek sem, pusztán szlovák vagy szerb nemzetisége miatt.

nem tudom miről beszélsz.. kicsit gyakorlatiasabban közelítsd meg.

A magyar nem gyűlölködő fajta. Szerintem már a "magyar idegengyűlölet" is jócskán irányított téma - de ez maradjon köztünk. A magyar ált. nem ismeri az önmagáért való gyűlöletet. Ha nem piszkálják és biztosítják számára az emberi körülményeket, minden megtenne az idegenért. Legalábbis a gyakorlat szintjén. Az elvi kreált struktúrák hátterét most hagyjuk.

@homohominilupus: egyrészt olyan hogy fajta a kutyáknál van és nem az embereknél.

másrészt ennek az egyáltalán nem gyűlölködő magyar népnek túlnyomó része még nem létező nemzetiségek esetében is elutasító. lásd alább:

www.tarki.hu/hu/news/2007/kitekint/20070308.html

@saintlouisdefrance:

a spontánabb változat számomra az "olvadótégely" lenne, ahol minden magától megy, be sem kell füteni. :-)

@homohominilupus

32 éves vagyok.

Szerintem az általad említett Károlyi-féle hatalomátvétel és a népi-urbánus vita két különböző dolog. Az egyik egy politilai esemény, a másik az irodalomtörténészek által a huszadik század első felének irodalmi alkotásaira, alkotóira ráhúzott (és ma már erősen kétes értékű) kényszerzubbony volt. Ki a népies? - Szabó Dezső, Németh László, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula. Ki az urbánus? Füst Milán, Babits, Karinthy, Kosztolányi stb. Mi köze ennek a Károlyi-féle hatalomátvételhez? Egyáltalán miért nem tudunk máig sem túllépni azon, hogy irodalmi alkotásokat, embereket "dobozolunk" be egyik vagy másik táborba? Miért különb magyar a szűklátókörű, mindenkit kioktató Németh László vagy Szabó Dezső, mint pl. Kosztolányi?
Különben értem, amit a huszadik századi magyar politikával kapcsolatban mondani akartál, abban egyet is érthetünk, hogy azok, akik a legtöbb diplomáciai bakit, nemzetpolitikai kudarcot elkönyvelhetik térségünkben, a magyarok voltak. Szerintem viszont a modern kori magyar történelem válsága legalább annyiban köszönhető a karrierista, szabadköműves, nemzeti liberális XIX. századi polgárságnak, élükön Kossuth Lajossal, mint a Károlyi-féléknek.

Amit különben a hazai médiáról (pl. a rádióriportról) mondottál, azzal is egyetértek. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy át kellene esnünk a ló túlsó oldalára, és minden - nemzetünket érintő - jogos kritikát sérelemként kezeljünk.

Véleményem szerint "ez a súlyosan sebzett nép"-amint azt éppen te írtad, nem fog talpraállni attól, hogy nyalogatja sebeit, és sebzett kutyaként támad rá mindenkire, akit külső vagy belső ellenségének vél. Számunkra a krisztusi szolidaritás, a szeretet és a hit lehet az egyetlen megtartó erő, ebben viszont sajnos nagyon rosszul teljesítünk manapság.

@Kitalátor Köszi a linket, nagyon jól illik ahhoz, amit a fiatalokról én is tapasztaltam.

@Bajszos ez a "turbómagyar" nagyon eredeti kifejezés. Engedelmeddel, ezután én is használni fogom.

@Dr. szpahi:

"Szerintem az általad említett Károlyi-féle hatalomátvétel és a népi-urbánus vita két különböző dolog. Az egyik egy politilai esemény, a másik az irodalomtörténészek által a huszadik század első felének irodalmi alkotásaira, alkotóira ráhúzott (és ma már erősen kétes értékű) kényszerzubbony volt."

Hát igen... erre gondoltam. Mármint arra, hogy így gondolod. Szerintem lassan távozom innen, mert a hozzászólások szerfölött elvi síkon mozognak.

lásd pl.
www.mindentudas.hu/gorombei/20050228gorombei.html

A népi írók politizáltak. Továbbá előbb volt az urbánus (polg. radikálisok - vö. Károlyi) és ennek ellenhatásaként lettek a népiek.

Már megbocsássatok, de turbómagyar meg ilyen hülyeségek csak akkor méltányosak, ha legalább annyiszor és olyan vehemenciával zsidóztok, szadeszoztok, mazsihiszoztok, mint magyaroztok. Egyébként kezdettől fogva erről beszélek.

Az "Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar" bon mot-t én Széchenyi Istvának hallottam tulajdonítani. Ha tényleg ő mondta, nem stimmelnek a k.u.k-s és XX. százados eredeztetések.

Az egyébként kirívó, mikor valaki túlműködéses a nemzeti identitásának kinyilvánítása szempontjából, és teljesen természetes, hogy alkot erre egy szót a nyelv.

Én abban látom az ilyen attitűdöt megragadhatónak, mikor valaki elveszíti az éleslátását arra nézve, hogy HOGYAN ÉRDEMES képviselnie a közösségét és identitását (az adott mában) a "képviselni KELL a közösséget!" imperatívusz aránytalanná nőtt árnyékában. Ilyen értemben tényleg realitásoktól szakad el, és az olyan ember, aki fűtés címén felgyújtja a házát, kívülről nézve könnyen válik komikussá. Aki például úgy képviseli a magyarságát, hogy attól az MSzP vele fogja tudni megijeszteni a bizonytalankodó szavzókat, az szerintem akkor is balfék, és végeredményben magyarellenes, ha a szándékai "jók" és ha egy normálisabb korban akár igaza lehetne így is.
Az ilyen arvisurás haccacáré és társai a körön kívüliek számára egy olyan kínos karikaturáját kínálják a zászlóikra tűzött eszmének a mai kommunikációs paradigmák között, hogy a kívülállók akkor is kényelmetlennek fogják érezni az eszmével való azonosulást, ha alapjában lett is volna rá hajlandóságuk. Ijesztő misszionárius... A pokolba vezető út jószándékú kövezője... nem dicső képek, és nem teremnek jó gyümölcsöt. Mindegy ki miatt. Nem teremnek, és ez lényeg.

@Eniko: Az baj ha valakik nincsenek tisztába dolgokkal,Bukarestben,de az még nagyobb baj,ha Bu-
dapesten nincsenek tisztában vele.Pipa tudok lenni a-
mikor azt hallom,jönnek a románok,-már mint a ma-
gyarok-.De ugyan így vagyok a Burgenland kifejezés-
sel.Miért nem lehet azt mondani,hogy a volt Nyugat-
Magyarország.Miért nincs egymás iránt tisztelet.Sokan
úgy tesznek,mintha az elszakított magyarság jó ked-
véből élne ott,ahol épen él.Egy vérből valók vagyunk.

Ha már itt tartunk, csatolom néhány régi írásomat.

@hunnias:

"Egy vérből valók vagyunk."

:-)))

Már a Vérszerződés idején sem "voltunk" (azért is kellett a vérszerződés).
Kárpáti keverékek, közép-európai hibridek vagyunk.

Miért nem értik a magyaroskodók, magyarkodók, hogy a "hivatásos magyarnak levés" túl mutat a normális magyarságtudaton?

@Kitalátor feljegyzete:

"Budapestre korlátozni, ami néhai Balogh akadémikus szerint "~kulturálisan nem része Magyarországnak". "

Ekkora baromságot, mint, hogy NYC sem USA. Hát persze. :-(

Természetesen nem egyenlő, de a része, még ha sajátosságokkal is.

@saintlouisdefrance:

"az állam által az oktatáson, kötelező sorkatonai szolgálaton stb. keresztül megvalósított következetes identitáspusztítás és -építés jut eszembe."

A Kiegyezés után a magyar fél szabad kezet kapott a maga birodalom felében, itt hivatalosan is magyar nemzet állam volt, az osztrák birodalom félben meg másként mentek a dolgok. Az ottani "németkedés" a Német Birodalomhoz történű csatlakozás igénye volt, nem a lengyelek (el)németesítése.

Hy!

Minennemű "mélymagyarkodás" mögött az a gondolat van, hogy a magyarság, magyarságom, az én magyarságtudatom a legfőbb, a leglényegesebb minden dolog közül, ez határoz meg engem, tehát ez az én Istenem. (Szándékosan fogalmazok sarkosan)

Ez sajnos nem egy jó dolog és hozzáállás, de azok az emberek akik így gondolkodnak nagyszerű keresztények tudnának lenni, ha ezt az egész hülyeséget leráznák magukról, és meg maradna egy egészséges, magyar indentitás, ami nem nem akar se több lenni, se kevesebb, mint ami: járulék.

További szép napot!

@trevys:
Pontosan a magyarkodás egy valláspótlék, egy bálvány, meg kellene térniük belőle.
Nem véletlenül alakult ki a nacionalizmus a felvilágododás után/alatt. Isten és az Isten kegyelméből uralkodó monarcha helyett a Nemzet lett a legfontosabb.

@Askeladden:

Tulajdonképpen igen, valláspótlék, ahogy sok minden más.
Csak azért írtam, hogy sokuknak le kéne rázniuk magukról, mert nagy részük keresztény, vagy annak vallja magát, csak ez is beépült, és odakerült Jézus mellé :)

Üdv.

Igazad van, nem akarok ítélkezni, próbálok türelmes lenni, a magyarok magyarkodását még csak elviselem, de a neofitákra vagyok inkább ideges. :-( Szóval Isten sokszínűnek teremtette a világot, tehát a különbözőség jó, a bennünk lévő különbözőségeket sem kell feloldani egy egyenmasszában.

@Askeladden: Valahogy úgy folytatódott, hogy "~ A mai napig vitatkoznak azon, hogy az elmagyarosodott zsidók tanították-e meg a svábokat magyarul, vagy fordítva". Nem véletlen, hogy a legtöbb "turbómagyar" családfáját annyi ß, sch, ä, w stb. ékesíti, vagy ékesítené - ha nem magyarosítottak volna.

Ki, mikor.

Jó, persze tudom én is, hogy törpített országunk vízfeje "nagyon magyarokkal", lemetélt országrészeink menekültjeivel és földjéről elűzött/elcsalt parasztságunkkal szaporodott fel ekkorára, de a "hely szelleme" is működik. Mint Farkaslakáról hallottam, hogy az ottani cigányok, a székelyek házaiba beköltözve átvették a székely kultúrát is...

@Kitalátor feljegyzete:

"Mint Farkaslakáról hallottam, hogy az ottani cigányok, a székelyek házaiba beköltözve átvették a székely kultúrát is..."

Segesvárott (Schäßburg) valahogy nem veszik át a szász kultúrát...

Hát hogy mennyire vették át a székely kultúrát a különböző falvakban, arról megoszlanak a vélemények. De hát emberre válogatja...

Ami számomra meglepő volt, hogy a segesvári jelenséggel Felvidéken is találkoztam...

@Askeladden: mert sajnos nem maradt kiktől. a szászok a kutúrájukat ahogy hozták, el is vitték : (

@hunnias:
Jol ismerem ezt a magyarorszagi mentalitast is :) Azt hiszem, ebbe valahogy beletorodtunk. El nem fogadtuk, de tudomasul vettuk. Nem lep meg, ha Magyarorszagon jarok.

@saintlouisdefrance:

Azért Nagyszeben, Segesvár és Meggyes környékén maradt egy s más - mint ahogy Löcsén, Bártfán és Kézsmárkon is. Akinek van szeme a látásra...