Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Megújulás

2009.04.13. 20:46 bonne

Mi az, ami nap mint nap, évről évre változik, átalakul annak ellenére, hogy a világ világ marad, minden a régi, minden megy a megszokott kerékvágásban? Egy dolog napról napra változik, ez pedig a látásmódunk. Ahogyan a dolgokat látjuk, ahogy azokra rátekintünk és amit bennük és mindenkiben látunk. A látásmód változása sokszor annyira drámai, hogy bennünk azt az érzetet kelti: megújult minden. Talán nem véletlen, hogy a nagyszombati liturgia a tűz megszentelésével kezdődik, egy új fény gyúl a sötétségben, ezt jelképezi a húsvéti gyertya. Minden, ami ezután lezajlik, ennek az új lángnak fényében zajlik, ez a láng terjed át a jelen lévő papok és hívek gyertyájára.
A legnagyobb dolog, ami történhet valakivel az, ha megváltozik a szemléletmódja. De hogyan lehet azon változtatni? Ebben áll a paradoxon: sehogyan. Maximum engedni lehet, hogy változzon. Akarattal csak a meglévő szemléletünk tudja ráerőltetni önmagát a megélt pillanatra, ez pedig garancia arra, hogy ha valamire, valakire ránézünk, ne őt lássuk, hanem a róla alkotott elképzeléseinket.
Anthony de Mello egyik egyperces történetében hangzik el:
A tanítványok, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.
Ennek a fajta figyelemnek az elsajátítása sok előnnyel jár. Csak egy példára térnék ki: megadjuk a mellettünk élőnek azt a tiszteletet, hogy akár minden nap más lehessen, igazából minden nap más, csak sokszor az előre legyártott szemüvegen keresztül ugyanabba a szerepbe mi magunk kényszerítjük bele. „De hát mindig ezt meg ezt akartad”, „nem értem, miért nem tetszik, ezt mindig is kedvelted” stb... Hihetetlen ajándék lehet egy kapcsolatban, ha megengedjük, hogy a másik akár tegnapi önmagának, tegnapi ízlésének, gondolkodásának ellentmondjon. Életteret adunk neki, megadjuk azt, ami az élet sajátja: a változás lehetőségét, azt, hogy mindennapjait kreatívan, örömben élhesse le.
Ebből a szempontból érdekes történet az, amikor Mária Magdolna a mellette megjelenő személyt először kertésznek nézi, majd látásmódja megváltozik, egyre tisztább lesz, hogy csak meglévő elképzeléseit vetítette ki, akkor látja meg igazán, hogy Jézus van ott jelen. Ugyanígy az emmauszi tanítványok, akikhez az úton valaki társul, legelső gondolatuk az, hogy egy vándor. Mindaddig nem is tudják meglátni, hogy Jézus van velük, amíg valami egy kissé össze nem zavarja őket: ugyanúgy töri meg a kenyeret, ahogy pár nappal azelőtt Jézus, akkor nyílik meg a szemük, addig csak saját elképzelésüket látták.
Ugyanakkor semmiben sem „kell” ezt meg azt látni, belenézni valamiféle többé-kevésbé tiszta elképzelést az isteni jelenlétről. Ezzel csak homályos elképzeléseink szintjére húzzuk le, önmagunkat szuggeráljuk és ez mindennek elmondható, csak tiszta látásnak nem. Ha azt mondjuk, hogy Isten nem az illúziók, hanem a valóság Istene, akkor nem fogunk rászorulni arra, hogy sminkeljük a valóságot, és abban, ami van, megjelenhet Az, Aki Van.

 

12 komment

Címkék: feltámadás gondolatébresztő lelkiség

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr91061491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johannesz · http://kereszteny.blog.hu 2009.04.14. 00:34:36

Nagyon tetszik ez a gondolat, hogy hagyjuk a másik embert megújulni. Nagyon sokszor kategorizálunk és nagyon sokszor csak valamilyen drasztikus történés után tudjuk elhinni, hogy egy ember megváltozhat. Pedig tényleg minden nap egy új esély.
Köszönöm a gondolatot!

zekaxzi 2009.04.14. 15:59:26

Valóban nagy gond az, hogyha nem veszik észre a változást. Főleg most, hogy 16 éves vagyok zavar az, hogyha még mindig mindenki - akár a legjobb barátaim is - azt az embert látják bennem, aki voltam fél, egy, vagy akár 2 éve, pedig változom, "javulok", és ha nem adják meg az esélyt, az mindig nagyon rosszul esik.

Arról viszont nem tudok nyilatkozni, hogy én megadom-e másnak az esélyt. Ezen még nem is gondolkoztam...
Köszönöm!

e-no.one 2009.04.15. 12:19:31

És vajon miben is áll a Krisztusi értelemben vett újjászületés? Van valakinek tapasztalat? Vízzel megkereszteltek, de milyen is lehet, amikor a Szentlélek keresztel meg?

Johannesz · http://kereszteny.blog.hu 2009.04.15. 17:27:42

e-non.one, erre a legjobb leírást talán a Szentírás adja az ApCsel 2-ben. A Katolikus Egyház jelenleg külön tart keresztelőt és bérmálást. Elvileg a bérmálás a Szentlélekkel való keresztség. A kettő szerintem nehezen elkülöníthető és valószínűleg régebben nem is volt külön szertartás a kettő. De javítsatok ki, ha nem így van.
A bérmálás során az ember Szentlélekkel is megkeresztelkedik. Nagy problémának tartom, hogy az ember a bérmálása során nincs felkészülve erre, így nem érti mi történik, nem tudja befogadni a Szentlelket úgy, hogy az aképpen működjön, ahogy az ApCsel-ben le van ez írva.
A különböző karizmatikus mozgalmak viszont igyekeznek használni a Lélek ajándékait (1Kor 12). Hogy a Szentlelket működni hagyjuk magunkba, tudnunk kell róla hogy mi is ez az egész. Nagyon jó erre pl. a Szentlélek Szeminárium, aminek a végén Pünkösdkor imádkoznak az egyes emberekért, "felkeverik" benne a Szentlelket. Én pl. egy ilyen szeminárium végén kaptam meg a nyelvek adományát több szeminarista társammal együtt.

P.E. 2009.04.15. 19:13:22

Nagyon kemény lelkigyakorlat ez a megújulás. Mindennap tiszta lappal kezdeni a jól bejárt, kitaposott kapcsolataidat. Elfelejteni a csalódásaidat, amit neked okoztak, elhinni, hogy a másik is elfelejtette azt a rosszat, amit te okoztál neki. Hát így tényleg lehet felemelt fővel járni, belső örömöt sugározni, és a másik emberben felfedezni az Úr Jézust. Ezért kell olyanokká válnunk, mint a gyerekek. Hm...

ezanev 2009.04.15. 23:12:50

Kedves @KeresztényBlog:
kellene nekem egy szó, amit már régóta keresek: hogy mondják arámul a kendőnek?
Ha neked nem ugrik be, megkérdezheted messen a szeminarista kollégáidtól.

Johannesz · http://kereszteny.blog.hu 2009.04.16. 00:32:31

Kedves @ezanev:
Nem vagyok híve a szópárbajoknak, úgyhogy nem fogok felülni a provokációnak :)
Annyit szeretnék csak tudtodra adni, hogy a nyelvek adománya nem egy beszélt nyelv adománya (eltekintve néhánytól). Olvass utána a neten, szerintem sok okosat megtudhatsz róla, vagy olvasgasd a Szentírást, szerintem abból is kiderül, hogy miről is van szó.

e-no.one 2009.04.16. 06:33:06

Itt egy kicsit elkavarodtunk...

A Szentírás... A Szentírás szól a lélektől való újjászületésről, és szól arról, amikor Isten az emberrel együtt munkálkodik, és jelek fogják kísérni, mint hogy gyógyít, ördögöket űz ki, megértik egymást idegen nyelven beszélő emberekkel...
(@ezanev: :) Megértik és megértetik magukat, nem feltétlenül beszélik is az adott idegen nyelvet... Már a Léleknél tartunk.)

@P.E.: Mint @bonne is megírta fentebb, nem olyasmiről beszélünk, ami MEGTÖRTÉNIK, és NEM az ember TESZI? És én még idevenném azt is, hogy megüdvözülni embernek lehetetlen, azonban Istennek minden lehetséges....
Amúgy megfelelő lelki gyakorlatokkal az ember szerezhet magának néhány FELEJTHETETLEN napot, hónapot, évet. Nem a szó jó értelmében...

Olyasmiről kérdeztem, amit Saul átélt. Nem konkrét jelenésről vagy csodáról kérdezek, hanem arról a pillanat alatt bekövetkezett változásról, ami a lelkében történhetett? Egyik pillanatban elutasítom, és a következő pillanatban már Mester?

S ha már Pálnál, és a lelki újjászületésnél tartunk... Vajon milyen kronológiai sorrendbe lehet állítani a leveleit? Ugye a folyamatos megújulás... És hogy "vigyázz, mit hallasz meg...."

bonne 2009.04.17. 23:33:19

@P.E.: amit felvetettél, egy nagyon érdekes dolog, ugyanis ez jelentkezik a következő lépcsőfokon. Az ember rendszerint nem akar a múlt sérelmeivel foglalkozni, viszont ha az imában vagy a napi elcsendesülésben, abban a pár percben, amikor erre tudatosak vagyunk, előjön. Ugyanolyan valóságosan van jelen a sérelem, mint akármi, amit láthatunk, tapinthatunk. És ennek ez a rendje, az itt jelen van. Nem kell és nem is lehet elmagyarázni, ugyanis itt többről van szó, mint az elhatározásról, hogy a másiknak egy új esélyt adok minden nap. Igazából arról szól, hogy minden nap úgy tekintek rá, mint új személyre, és azt látom, ami van. Emellett természetes, hogy jönnek olyan érzések, emlékek, amik hozzá kötődnek. Ezeket is úgy kell tekinteni, mint amelyeknek megvan a helyük, de ott és akkor vannak jelen. Sok baj abból fakad, hogy érzéseknek örök létet tulajdonítunk, ez megnehezíti az elengedést, a megbocsátást. Még döntéseink ellenére is. Tehát jó mindent úgy látni, ahogy van: személyeket, érzéseket, önmagunkat, és ezt mind engedjük meg jelen lenni. A többi ebből szépen kialakul.

jan 2009.04.18. 16:16:28

tetszett ez a poszt, köszi:)

e-no.one 2009.04.20. 11:08:18

Én még annyit hozzátennék, hogy a félelem, ami szintén kialakulhat egy sérelem kapcsán, nem feltétlenül múlik el.
De amit a tapasztalat alakított ki, azt a tapasztalat el is oszlathatja...

Ti vizsgáltátok magát a sérelem szülte haragot? Vajon kire irányul? Egy személyre, vagy inkább a cselekedetre? És lényegében mit bocsájtunk meg?

Mindenkivel szeretnék megosztani egy tapasztalatot. Utalok a korábban leírt lelki gyakorlatra. Ne akarjon senki érzelmet magát "támadni", elnyomni... Nem vezet eredményre, még ha pillanatnyilag úgy is tűnik,és veszélyes is lehet. Tapasztalat, hogy tényleg magát a forrást érdemes megkeresni... Ha valamit elnyomsz, az még ottmarad...

Ebből adódik egy kérdésem, amit ha Ti is akarjátok, megbeszélhetnénk:
Ha elnyomod haragod, és ha elfelejtkezel magáról az okról, mert az ember az egy-két év alatt képes erre is, lehet, hogy éppen ebből kifolyólag, akkor mi az amit megbocsájtva, azon felülemelkedve megszünteti a haragot?

És még egy: :)
Milyen érzelmeket érezhet egy újszülött csecsemő, akit még, ahogy mondják, nem fertőzött meg a világ? ;)

P.E. 2013.05.03. 07:36:27

@bonne: "Tehát jó mindent úgy látni, ahogy van: személyeket, érzéseket, önmagunkat, és ezt mind engedjük meg jelen lenni. A többi ebből szépen kialakul."

Ez a "jelen-lét", talán ez az egyik gyerekekre jellemző lekiség, amelyre Jézus is meghív.
Ezt is Isten kell, hogy megadja, kegyelemként, mert az a tudatosság, amivel ezt -talán- elérhetem bányamunkának tűnik.

Hát jön pünkösd, erre vágyom, ezt kérem...

Köszi, bonne.
süti beállítások módosítása