“Imádkozz úgy, ahogy tudsz és ne úgy, ahogy nem tudsz.” Így tartották a régiek, és így tartják ma is, akik gyakorolják szerte a világon. Az imádság egyesek számára kötelesség, mások számára dög unalom, ismét mások számára fölösleges időtöltés. De vannak, akiknek sok örömet és sok vigaszt jelent az életében. Vannak, akik számára se terhet, se kötelességet nem jelent. Lételemük, akárcsak a légzésük. Pontosítok: az ima akkor válik igazán imává, amikor a légzésünk maga is azzá lesz. Sokat írtak, és sokat elmondtak már az imáról. Tanítják és sokan tanulják. Egyesek nehézkesen, mások könnyedén kapnak szárnyra.

Mindig meglepődöm, amikor hallom, hogy még papok és szerzetesek is tehernek érzik. Pedig olyan egyszerű lenne, ha egyszer rájönnének, hogy imádkozni nem a fejünkkel kell (az sok minden másra jobb), hanem a szívünkkel. (Modernül: bal agyféltekénkből át kell váltanunk jobb agyféltekénkbe az ima ideje alatt.)

A nyáron több ismerősöm kérdezte, hogy én hogyan imádkozom. Válaszom (ha megkésve is), hogy módszerében sokféleképpen, de a lényeg mindig ugyanaz: kegyetlenül őszintének lenni önamgunkkal Isten előtt. És ez benne a legnehezebb. Az ember folyton becsapja önmagát még önmaga előtt is. Isten pedig, (ha Isten), amúgy is tud mindent.

Nos, megosztom egyik kedvencemet a kedves böngészőkkel, amit főként akkor szoktam gyakorolni, amikor úgy érzem, hogy valamilyen kérdésemre nem tudok magamtól érdemleges választ találni.

Általánosságok:

Gyerekkorunk óta úgy tanítottak bennünket imádkozni, hogy magunkat Isten jelenlétébe helyezve betanult imákat mondogatunk (pl. Miatyánk, Üdvözlégy) állva, ülve, térdelve. Még sokunk őrzi azokat a gyerekkorból megmaradt szokásokat, hogy elmondjuk a reggeli vagy esti imánkat. De ha valami öröm ér bennünket (váratlan siker, vagy egy probléma megoldása), akkor nem kellenek a betanult szövegek, csak úgy törnek fel szívünk mélyéről az Istent dicsérő és hálaadó szavak. Hasonló módón, ha valami gondunk adódik (betegség, tragédia, sikertelenség), saját szavainkkal fordulunk Istenhez, kérjük, hogy oldja meg a helyzetet vagy erősítsen meg, hogy el tudjuk viselni a nehézségeket. Nos, könnyen kifejezésre juttatjuk örömünket vagy bánatunkat az Isten iránt, de legtöbbször alig vagy egyáltalán nem is várunk arra, hogy válaszoljon az imánkra. Előfordulhat ugyan ilyen esetben is (amikor nem érkezik semmi válasz részéről), hogy gondolatban egyfajta békét és vigaszt érzünk. Sok esetben ez is segíthet, de csak rövid időre. Mindez azonban nagyon távol van az igazi lelki vigasztól. Amikor tényleges válaszokat kapok Istentől, akkor valóban hallhatom Isten vigasztaló, megértő, tanácsadó, támogató vagy bátorító szavait. A szavai választ idéznek elő bennem és az én szavaim is választ várnak Tőle. Ebben az imaformában igazi párbeszéd kezdődik Isten és köztem. Ezt a párbeszédet pedig addig kell folytatni, amig egyfajta megelégedést nem érzek magamban. Ebben a beszélgetésben lehetséges a csend mind Isten, mind az én részemről. Szerintem az imádságnak ez az egyik leghatásosabb formája lelki és érzelmi növekedésünk szempontjából.

Fontos kitétel, hogy:

- Ebben a beszélgetésben ne tekintsd Istent se egy hangrögzítő gépnek, se egy szellemi fogyatékosnak, aki válaszként különféle szentírási szövegekkel válaszol neked. Isten, az élő Isten, egészen másként fog szólni hozzád, mint másokhoz. És különféle időpontokban egészen más dolgokat fog mondani neked. Egy ilyen közvetlen és intim párbeszédben alig van helye a szent szövegeknek. (Az egy másik műfaja az imának.)

- ne tekintsd Istent se pityókásnak, se varázslónak, aki mindig megígéri, hogy megoldja a problémáidat. Sőt, legtöbb esetben nem is fogja. Sok esetben együttérez, vigasztal, támogat, kijavít, bátorít és szembesít.

- ne akard, hogy Isten babusgasson. Ha úgy érzed, hogy olyan szövegek érkeznek részéről, mint “Ne aggódj!”, “Csak bízz bennem!”, “Bízz rám mindent!” stb. - biztos lehetsz, hogy nem Tőle jönnek, az csupán a megoldásra vágyó  elméd időleges önmegnyugtatása.

- az ima ne legyen egy kérdések-válaszok beszélgetés, amelyben kérdéseidre Isten válaszokat ad. Elképzelhető ugyan, hogy mindkettőtök részéről lehetnek ilyenek.

- az ima ne legyen egy tanácsadó, tanácsot kereső beszélgetés sem. Akkor se, ha mindkettőtök részéről lehetnek ilyenek igények.

Inkább így imádkozz:

- Válassz egy témát, amiről beszélni szeretnél Istennel. Lehet egy örömteli vagy éppen egy zavaró esemény kapcsán. Ez lehet olyan, ami régen történt vagy épp most van folymatban. És lehet bármiről, bárkiről, bármilyen eseményről.

- első lépésként képzeld el az egész dolgot, amiről beszélni akarsz Vele egész részletesen, és nézd meg magadban őszintén, hogy milyen érzések vannak benned azzal kapcsolatban. (Írd le az érzéseket).

- utána írd le egy mondatban a témát, és hogy mit érzel róla: pl. “Dühös leszek amikor arra gondolok, hogy a főnököm megdorgál.”, “Szomorú leszek, ha a párom nem kérdezi meg munka után, hogyan érzem magam.” Ez a mondatod legyen az Istennel való beszélgetésed nyitó mondata.

- ezen kezdőmondat után írd le spontán max. egy oldalban (kb 10-15 percben), párbeszéd formájában azt a beszélgetést, amit erről Szíved mélyén folytatsz Istennel. Fontos, hogy a párbeszéd a Szívedből (vagy lényed mélyéről) és ne az Elmédből jöjjön.

- vigyázz, hogy a beszélgetés csakis a választott témára szorítkozzon. Semmi csapongás.

- addig folytasd ezt a párbeszédet, amíg nem érzel magadban egyfajta megelégedettséget a témával kapcsolatban. Utána csendesedj el pár percre. Olvasd el, amit írtál és ha van mondanivalód írd hozza.

- miután mindez megtörtént, újból csendesedj el pár pillanatra, és engedd magadban megtapasztalni azokat az érzéseket (őszintén), amiket az Istennel való párbeszéd kiváltott belőled.

Megjegyzések:

- általában akkor érez az ember megelégedettséget a párbeszédben, amikor valamilyen megoldás történik benne a témát illetően. Fontos: a párbeszéd után a téma nem fog megváltozni, te fogsz megváltozni.

- a válasz mindig BENNED van.

- a párbeszéd során feljött érzelemket is tedd a beszélgetés szerves részévé.

- hogy igazi megoldásra juss, elképzelhető, hogy az adott témáról való párbeszédet egy párszor meg kell ismételni.

- ha így imádkozol, akkor elég ha egy héten egyszer teszed. Garantáltan elő fogod venni a  szöveget a hét minden más napján.

- és ha kételkesz ebben a folyamatban, emlékeztesd magad napjaink egyik legnagyobb misztikusának a soraira:

“To discover God is not to discover an idea
But discover oneself.

It is to awaken to that part of one’s existence
Which has been hidden from sight
And to which one has refused to recognize.

The discovery may be painful;
It is like going through
A kind of death.

But it is the one thing
Which makes life
Worth living.
(Bede Griffiths, The Golden String)

Good luck!