Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Isten, a szellemi fogyatékos... Heee?

2009.10.07. 10:00 Ky-Lí

“Imádkozz úgy, ahogy tudsz és ne úgy, ahogy nem tudsz.” Így tartották a régiek, és így tartják ma is, akik gyakorolják szerte a világon. Az imádság egyesek számára kötelesség, mások számára dög unalom, ismét mások számára fölösleges időtöltés. De vannak, akiknek sok örömet és sok vigaszt jelent az életében. Vannak, akik számára se terhet, se kötelességet nem jelent. Lételemük, akárcsak a légzésük. Pontosítok: az ima akkor válik igazán imává, amikor a légzésünk maga is azzá lesz. Sokat írtak, és sokat elmondtak már az imáról. Tanítják és sokan tanulják. Egyesek nehézkesen, mások könnyedén kapnak szárnyra.

Mindig meglepődöm, amikor hallom, hogy még papok és szerzetesek is tehernek érzik. Pedig olyan egyszerű lenne, ha egyszer rájönnének, hogy imádkozni nem a fejünkkel kell (az sok minden másra jobb), hanem a szívünkkel. (Modernül: bal agyféltekénkből át kell váltanunk jobb agyféltekénkbe az ima ideje alatt.)

A nyáron több ismerősöm kérdezte, hogy én hogyan imádkozom. Válaszom (ha megkésve is), hogy módszerében sokféleképpen, de a lényeg mindig ugyanaz: kegyetlenül őszintének lenni önamgunkkal Isten előtt. És ez benne a legnehezebb. Az ember folyton becsapja önmagát még önmaga előtt is. Isten pedig, (ha Isten), amúgy is tud mindent.

Nos, megosztom egyik kedvencemet a kedves böngészőkkel, amit főként akkor szoktam gyakorolni, amikor úgy érzem, hogy valamilyen kérdésemre nem tudok magamtól érdemleges választ találni.


Általánosságok:

Gyerekkorunk óta úgy tanítottak bennünket imádkozni, hogy magunkat Isten jelenlétébe helyezve betanult imákat mondogatunk (pl. Miatyánk, Üdvözlégy) állva, ülve, térdelve. Még sokunk őrzi azokat a gyerekkorból megmaradt szokásokat, hogy elmondjuk a reggeli vagy esti imánkat. De ha valami öröm ér bennünket (váratlan siker, vagy egy probléma megoldása), akkor nem kellenek a betanult szövegek, csak úgy törnek fel szívünk mélyéről az Istent dicsérő és hálaadó szavak. Hasonló módón, ha valami gondunk adódik (betegség, tragédia, sikertelenség), saját szavainkkal fordulunk Istenhez, kérjük, hogy oldja meg a helyzetet vagy erősítsen meg, hogy el tudjuk viselni a nehézségeket. Nos, könnyen kifejezésre juttatjuk örömünket vagy bánatunkat az Isten iránt, de legtöbbször alig vagy egyáltalán nem is várunk arra, hogy válaszoljon az imánkra. Előfordulhat ugyan ilyen esetben is (amikor nem érkezik semmi válasz részéről), hogy gondolatban egyfajta békét és vigaszt érzünk. Sok esetben ez is segíthet, de csak rövid időre. Mindez azonban nagyon távol van az igazi lelki vigasztól. Amikor tényleges válaszokat kapok Istentől, akkor valóban hallhatom Isten vigasztaló, megértő, tanácsadó, támogató vagy bátorító szavait. A szavai választ idéznek elő bennem és az én szavaim is választ várnak Tőle. Ebben az imaformában igazi párbeszéd kezdődik Isten és köztem. Ezt a párbeszédet pedig addig kell folytatni, amig egyfajta megelégedést nem érzek magamban. Ebben a beszélgetésben lehetséges a csend mind Isten, mind az én részemről. Szerintem az imádságnak ez az egyik leghatásosabb formája lelki és érzelmi növekedésünk szempontjából.

Fontos kitétel, hogy:

- Ebben a beszélgetésben ne tekintsd Istent se egy hangrögzítő gépnek, se egy szellemi fogyatékosnak, aki válaszként különféle szentírási szövegekkel válaszol neked. Isten, az élő Isten, egészen másként fog szólni hozzád, mint másokhoz. És különféle időpontokban egészen más dolgokat fog mondani neked. Egy ilyen közvetlen és intim párbeszédben alig van helye a szent szövegeknek. (Az egy másik műfaja az imának.)

- ne tekintsd Istent se pityókásnak, se varázslónak, aki mindig megígéri, hogy megoldja a problémáidat. Sőt, legtöbb esetben nem is fogja. Sok esetben együttérez, vigasztal, támogat, kijavít, bátorít és szembesít.

- ne akard, hogy Isten babusgasson. Ha úgy érzed, hogy olyan szövegek érkeznek részéről, mint “Ne aggódj!”, “Csak bízz bennem!”, “Bízz rám mindent!” stb. - biztos lehetsz, hogy nem Tőle jönnek, az csupán a megoldásra vágyó  elméd időleges önmegnyugtatása.

- az ima ne legyen egy kérdések-válaszok beszélgetés, amelyben kérdéseidre Isten válaszokat ad. Elképzelhető ugyan, hogy mindkettőtök részéről lehetnek ilyenek.

- az ima ne legyen egy tanácsadó, tanácsot kereső beszélgetés sem. Akkor se, ha mindkettőtök részéről lehetnek ilyenek igények.

Inkább így imádkozz:

- Válassz egy témát, amiről beszélni szeretnél Istennel. Lehet egy örömteli vagy éppen egy zavaró esemény kapcsán. Ez lehet olyan, ami régen történt vagy épp most van folymatban. És lehet bármiről, bárkiről, bármilyen eseményről.

- első lépésként képzeld el az egész dolgot, amiről beszélni akarsz Vele egész részletesen, és nézd meg magadban őszintén, hogy milyen érzések vannak benned azzal kapcsolatban. (Írd le az érzéseket).

- utána írd le egy mondatban a témát, és hogy mit érzel róla: pl. “Dühös leszek amikor arra gondolok, hogy a főnököm megdorgál.”, “Szomorú leszek, ha a párom nem kérdezi meg munka után, hogyan érzem magam.” Ez a mondatod legyen az Istennel való beszélgetésed nyitó mondata.

- ezen kezdőmondat után írd le spontán max. egy oldalban (kb 10-15 percben), párbeszéd formájában azt a beszélgetést, amit erről Szíved mélyén folytatsz Istennel. Fontos, hogy a párbeszéd a Szívedből (vagy lényed mélyéről) és ne az Elmédből jöjjön.

- vigyázz, hogy a beszélgetés csakis a választott témára szorítkozzon. Semmi csapongás.

- addig folytasd ezt a párbeszédet, amíg nem érzel magadban egyfajta megelégedettséget a témával kapcsolatban. Utána csendesedj el pár percre. Olvasd el, amit írtál és ha van mondanivalód írd hozza.

- miután mindez megtörtént, újból csendesedj el pár pillanatra, és engedd magadban megtapasztalni azokat az érzéseket (őszintén), amiket az Istennel való párbeszéd kiváltott belőled.

Megjegyzések:

- általában akkor érez az ember megelégedettséget a párbeszédben, amikor valamilyen megoldás történik benne a témát illetően. Fontos: a párbeszéd után a téma nem fog megváltozni, te fogsz megváltozni.

- a válasz mindig BENNED van.

- a párbeszéd során feljött érzelemket is tedd a beszélgetés szerves részévé.

- hogy igazi megoldásra juss, elképzelhető, hogy az adott témáról való párbeszédet egy párszor meg kell ismételni.

- ha így imádkozol, akkor elég ha egy héten egyszer teszed. Garantáltan elő fogod venni a  szöveget a hét minden más napján.

- és ha kételkesz ebben a folyamatban, emlékeztesd magad napjaink egyik legnagyobb misztikusának a soraira:

“To discover God is not to discover an idea
But discover oneself.

It is to awaken to that part of one’s existence
Which has been hidden from sight
And to which one has refused to recognize.

The discovery may be painful;
It is like going through
A kind of death.

But it is the one thing
Which makes life
Worth living.
(Bede Griffiths, The Golden String)

Good luck!

 

52 komment

Címkék: isten párbeszéd szív ima elme

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr61428265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aftermodern · http://aftermodern.hu 2009.10.07. 11:48:18

ez így kicsit olyan mint valami szóróanyag. az igaz, hogy ez fontos, meg így kell, meg ilyenek, de ezt
a) csak személyesen lehet megtanulni
b) csak átélve lehet megérteni

Johannesz · http://kereszteny.blog.hu 2009.10.07. 13:20:04

Sokszor gondoltam rá, hogy leírom egy papírra, azokat, amik ima közben megfogalmazódnak bennem (azt sosem tudom eldönteni, hogy a szívemből, vagy az elmémből jönnek -e a dolgok), de valahogy mindig félek, hogy akkor kiesek az egész (nevezzük mondjuk így:) "imaállapotból". Szóval hogy az akkor egy törést okoz az imában.
Ha az egész imát úgy végzem, hogy írok közben... Sokszor gondoltam, hogy ha magamban imádkozok, az ugyanolyan jó, mint amikor hangosan. De rájöttem, hogy jobb hangosan imádkozni. Hogy Istennek hogy "tetszik" jobban, azt nem tudom, de nekem jobb és erősebb a kimondott szó. Az írásos imával valószínűleg hasonlóan lennék, mint a csendes imával.
A legnagyobb kérdés az egészben (legalábbis számomra), hogy honnan tudjam, hogy az adott dolog a szívemből, vagy az elmémből jön -e.

zekaxzi 2009.10.07. 16:21:50

Fontosak a több száz/ezer éves imák, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni.

De! Az éneklést ki tetszett hagyni! Én a legjobban énekelni szeretek. Csak kinyitom a Hozsannát.. vagy valami gyönyörű latin szöveget keresek, és már zengem is. Az énekelt ima közelebb visz Istenhez (de azért nem mindegy persze, mit énekelünk. Vannak fájdalmasan semmitmondó keresztény modern énekek, jobb, ha megmaradunk a gregoriánnál meg a népéneknél)

Tamás7 2009.10.07. 17:36:14

én is nagyon szeretek énekelni, nem tudnám magamat elképzelni, ha nem énekelhetek Istennek,
illerve egy korábbi témánál még olyat is láttam aki táncol. hisz sokféleképpen lehet Istent imádni

de itt most szerintem azért maradt ki az ének mert egy kicsit másképpen közelítette meg a dolgot, nemannyira sokunk által kedvelt népszerű imádságokat, Istennel való időtöltésről akart beszélni, hanem másról

én ezt olyannak mondanám, hogy nincs szükség ezeknél az imáknál már semmire, se szövegre, se semmire, hisz a jelenlévő Isten elég.. van amikor sok szépet mondok imámban, és szerintem jó az is, de van amikor nem is jön ki semmi mondanivaló, hisz érzem, hogy Isten itt van, és jobban ismer mint én magamat, és ekkor meg mit mondhatnék? felesleges lenne bármi is, bennem van, tudja..

amúgy érdekelne, hogy kinek milyen tapasztalata van a fenti imádságból? illetve, ha valaki tud még szép imát, azt is örömmel venném

Androidus · http://d-ketto.blog.hu 2009.10.07. 17:43:44

Eddig ez volt a legkomolyabb egyezés a teóriámmal, miszerint "az utak találkoznak".

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.07. 18:59:53

@Tamás7:
Egyszer egy műveletlen zsidó pásztor Jom Kippur napján betévedt a zsinagógába, és látta, hogy mindenki sír és jajveszékel. Imádkozni nem tudott, betűnek, könyvnek hírét sem halotta soha. Hogyan fordult Megtartó Istenéhez? Teljes szívéből füttyögetni és rikongatni kezdett, és ez megnyitotta az Ég Kapuit…

fasírt 2009.10.07. 21:28:17

Kedves KY-Lí!

A vers a poszt végén nem igazán passzol a felette lévő szöveggel, szóval úgy gondolom, hogy Bede Griffiths nem valamilyen intellektualizálós dologra gondol... a jobb agyféltekénk, ha kapcsolatba hozzuk a ballal nem fog kilökni semmi okos szöveget, képeket, azt igen, aztán lehet,hogy az hatni kezd, lehet,hogy nem, az is lehet,hogy "befogunk" belőle vmit. Ez a leírós dolog nekem, egy kicsit önszuggesztívnek hat, persze, lehet,hogy csak rosszul csináltam.

Ha imádkozom, tényleg sokszor nem várok vagy nem kapok választ, és sokszor kapok "választ" akkor, ha nem is imádkozom, nem tom miért, de így van.

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ajánlottad Bede Griffiths atyát, elolvastam a Kelet és Nyugat házasságát és már nagyon régen nem érintett ígyx meg olvasmány!

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.07. 22:10:48

Nézzétek meg az embereket. Egész nap lótnak-futnak. Ezernyi ügyes-bajos dolog rabolja el idejüket. Egy percet sem tudnak szakítani elfoglaltságukból szellemi igényeik kielégítésére. Sokszor még a napi kötelező imát is csak futva mondják el egy félreeső sarokban.
S én mégis azt mondom, ezek az elkapkodott imák hasítják meg az Ég kárpitját, mert bemutatják a halandó embert a maga valójában. Nem képesek elszakadni Égi Urunktól, még akkor sem, ha tele vannak gonddal és munkával.
(Baal Sem Tov: Az elkapkodott ima)

bölcsésztanár 2009.10.07. 22:35:59

Ez így elég érdekes. Mármint hogy leírjam azt is, miket válaszol az Úr.
Bár egyszer egy ihletett pillanatban (frissen keresztelve huszonévesen egy lelkigyakszin) írtam egy olyan levelet, aminek a feladója Isten volt, én meg a címzett. Ez volt a feladat. Tavaly megtaláltam, és még mindig bőgtem rajta, mint anno. Mert én ennyire nem szeretem magam...

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.07. 22:48:16

Legkedvesebb haszid történetem a hit erejéről…
Valahányszor a nagy Jiszráél Báál Sém Tov rabbi látta, hogy szerencsétlenség fenyegeti a zsidó népet, visszavonult egy bizonyos helyre az erdőbe, tüzet csiholt, elmondott egy bizonyos imát, és íme: megtörtént a csoda, a veszély elhárult. Később, amikor tanítványa, a híres mezericsi mággid ugyanilyen okból kénytelen volt közbenjárni az Égben, kiment az erdőbe ugyanarra a helyre és így szólt: „Világ Ura, hallgass meg! Bár nem tudom, hogyan kell tüzet csiholni, az imát el tudom mondani.” És íme, megtörtént a csoda. Később, hogy népét megmentse, a szaszovói Mose Leib rabbi is kiment az erdőbe és így szólt: „Nem tudom, hogyan kell tüzet csiholni, de meg tudom mutatni, hol volt, és ez talán elegendő.” Elegendő volt, és íme: ismét megtörtént a csoda. Aztán a rizsini Jiszráél rabbin volt a sor, hogy elhárítsa a veszedelmet, és székében ülve eltakarta kezével arcát és így beszélt Istenhez: „Nem tudok tüzet csiholni, nem tudom az imádságot, még meg sem tudom találni a helyet az erdőben. Mindössze ezt a történetet tudom elmesélni, de ez talán elegendő”. És íme: elegendő volt.

La Princesa 2009.10.08. 02:46:01

Ky-Lí!

Minden elismerésem ezért a rendkívül jól összeszedett, összegzett és minden részletre rávilágító, imával kapcsolatos topikért.

Az ima (kiváltság vagy ajándék?) jelentősége sajnos egyre inkább lefelé ívelő tendenciát mutat (mutatna egy diagramon), figyelembe véve a "backgroundot". Az ima lehetőségének igénybevételét egyes személyek csoportjánál többek között az határozza meg elsősorban, de nem kizárólag, miként viszonyul Isten létéhez. Hogy istentelen nemzedék lenne e a 21. század emberének leszármazottja?

Sokat elárul egy egyéniségről az Isten - képe: talán haragvós, büntető, bosszúálló avagy szerető, menedékadó, igazságos és könyörületes?

Pszichológusok által végzett felmérések bizonyítása alapján bátorkodom leírni, hogy a gyermekkori tapasztalatok (főként az apa bánásmódja) nagy befolyást gyakorol az illető későbbi életére, viselkedésére, pszichéjére, melyre gyakori példaként emlegetik két jelentős, mindenki által ismert "diktátorunkat" - Sztálin, Hitler -, kik erős jellemüket, karizmatikus egyéniségüket, személyi kultuszuk kialakulását az apjukkal ápolt "rideg" kapcsolatnak köszönhették.

Ha pedig arra gondolunk, hogy ebből kifolyólag egy hatalmas államnak, mint például az egykori Szovjetuniónak a fővezére, pártvezére és "diktátora", Dzsugasvili (Sztálin), az egész ideológiáját és rendszerét befolyásolni képes elme a vallást is (mondhatni) kitörölni igyekezett, hatékony eszközökkel, a nemzet életéből, akkor érthető, hogy valóban meghatározó lehet az apa-gyermek viszony az élet későbbi szakaszára, hiszen ha szerető az apa, akkor nagyobb valószínűséggel tekint a gyermek Istenre az abszolút "jó"-ság isteneként, ellenkező esetben a bosszúálló Isten-kép lesz domináns.

Ha nem vesszük nagyító alá a negatív alternatíváját az Istenhez fűződö kapcsolatnak, akkor az ima lesz az egyik "híd" ember és Isten között, mely Tőle származtatott ajándék, áldás. Csupán annyi a feladatunk, hogy a "használati útmutatót", melyet Ő adott (Biblia, Szent Írás) elolvassuk megfelelő helyen, és alkalmazzuk, akkor nem lehet baj. Hisz Isten a "gyártó" és a "termékéhez" (ima) joga van "használati útmutatót" kibocsátani. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a leírtakat, úgy felelősségünk teljes tudatában döntöttünk így, melyekért vállaljuk a kockázatot, esetleges meghibásodást, és a nem rendeltetésszerű használat miatt a garancialitás elvesztése is kilátásba van helyezve.

La Princesa 2009.10.08. 02:47:17

Mi a feladatunk tehát? ! Vetődik fel sokunkban a kérdés. A megválaszolása rendkívül egyszerű. Kezünkbe vesszük azt a könyvet, mely különféle formában és méretben, díszítésekkel (iniciálék, latin nyelvű verzió, NeoVulgáta stb.) jelent meg, de a történelem egyik legnagyobb "Best Seller"-e, a Szent Írást, majd kinyitjuk a következő igehelyeknél:

- az ima tartalmára vonatkozóan: Mt 6:9-10: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved,jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is..."

- az ima gépies ismételgetésre vonatkozóan: Mt 6:7: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!"

- a szükségleteinket ismeri a Teremtő Atya: Mt 6:8: "Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek."

- nem egyszeri, hanem folyamatos kapcsolattartási eszköz: Ef 6:18: "Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva."

- az ima módjára vonatkozóan: Jak 1:5-8: "kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap..."

És egy biztató, erőt és védelmet sugárzó idézet Istentől:

Péld 18:10: "Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van."

Hát nem megnyugtató mindezek tudatában élni, hogy bármikor bármiért (természetesen ami Isten akaratával is egybeeső) fordulhatunk hozzá, Ő mindig ott van mellettünk, mögöttünk. Ha elesünk, felsegít, ha elcsüggedünk, bátorít és még sorolhatnánk, a malasztjának és szeretetének megnyilvánulásait. De ami a legfontosabb, hogy Isten soha nem változik, mert hű a hűségeseihez, nem pedig olyan mint egy barát, aki egyszer elfordul, ha nehézség jön, nem segít. Amikor úgy érezzük, hogy nem segít Isten, akkor pedig nem árt egy kis személyvizsgálatot tartanunk magunkról, mert Ő az örök változatlanság, mi viszont a változóság (mint egy koordinátarendszer két tengelye: x - független változó, y - függő változó) megtestesítője vagyunk, létünk épp ezért függ Istentől. Ezért méltán érdemli meg tőlünk, szeretettjeitől a feltétlen hűséget, lojalitást és feddhetetlen éltet.

Ky-Lí 2009.10.08. 10:24:19

@bölcsésztanár:

nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk :) A fenti posztot én is azért írtam meg ebben a formában (annak ellenére, hogy a kérdés hozzám nyár elején érkezett), mert egy augusztus közepén írt hasonló szövegem, még most is, két hónap után is meglep.

Én hiszem azt, hogy az Isten a saját TUDATUNKAT (pszichénket) használja arra, hogy legközvetlenebb módon kommunikáljon velünk. Utána embertársainkat (főként a legközelebbieket: szülők, élettárs stb.) és a természetet.
Tovább megyek: ha rendszeresen figyeljük önmagunkat - bármilyen kuszák is a tudatalattiból feljövő képek és érzelmek bennünk - Isten időnként beragyogja fényével azokat. Mert mindennek az alapja, minden mögött (alatt, fölött, a legmélyén - csak nehogy félreérthető legyek, így is az leszek, tudom) Isten maga van jelen. Ezt a TUDATOT kell hagyni, hogy érvényesüljön bennünk, ennek kellene életre kelnie bennünk.
Sajnos nem fog magától menni, sőt a tudatunkat teljesen domináló hamis éntől, az EGO-tól lesz a legnehezebb megszabadulni, sőt nem is lehetséges, max. időnként (min. az imaidő alatt) nem kell rá figyelni.

(Tervezek egy sorozatot, hogy ezt érthetőbbé tegyem. Remélem, hamasoran megszületnek az első posztok róla.)

És még valami:
"...feladója Isten volt, én meg a címzett. Ez volt a feladat. Tavaly megtaláltam, és még mindig bőgtem rajta, mint anno. Mert én ennyire nem szeretem magam..."

Pedig ez a kereszténység lényege. Hogy Isten feltétel nélkül szeret bennünket. Mindenikünket úgy, hogy vagyunk: Bűnösen, önzően, koszosan és mocskosan (vagy épp pompásan kisminkelve az agyaszentegyház törvénye szerint ;)). Egyformán és feltétel nélkül.
Ha Istennek (vagy Jézusnak) bármiben a kedvére akarsz tenni, akkor a legtöbb amit tehetsz az csupán annyi, hogy elhiszed neki, hogy FELTÉTEL NÉLKÜL szeret Téged. Szerintem ez a legnehezebb a kereszténységben.
Persze ez át- és megélés kérdése, nagyon nehéz logikailag követni, mert túlságosan Isten lényegét (az Ő útjait és gondotlatait) érinti.
Nem passzol a mi megszokott emberi stílúsunkhoz. Még az egyház és papjai viselkedése, szavai se ezt a Szerető Istent sugallja az emberek (hívei) felé. Sajna ...

Vagy úgy is mondhatnám: ha nagyon szeretsz valakit, akkor lehet-e nagyobb kivánságod, minthogy az illető elhiggyje és elfogadja, hogy szereteted iránta feltétel nélküli?

Ky-Lí 2009.10.08. 10:30:00

Többieknek:

Ritkán jutok internet közelbe, ezért elnézést, hogy nem tudok mindenki kommentjére reagálni. Viszont nagyon köszönöm a visszajelzéseket és kérlek benneteket, hogy továbbra is "csipogjatok, csipogjatok ..." :))

Tamás7 2009.10.08. 16:48:36

hmm.. érdekes dolgok. de valahogy nekem nehéz zöld ágra keverednem ezekkel. de majd.. talán..

Tamás7 2009.10.09. 14:39:22

@izrael miszteriuma: megint elolvastam a történetet amit írtál, és köszönöm, elgondolkoztatott

amikor elsőnek kezdtem tényleges keresni imamódott, abban talán az volt a legjobb, hogy Istennel kezdtem el foglalkozni, közvetlen csak vele, csak neki és ez nekem már önmagában tetszet, függetlenűl attól, hogy milyen egyéb változás, megtapasztalás ért vagy épp az hogy semmilyen..

Tamás7 2009.10.09. 14:40:26

ha van még ilyen történeted , akkor örömmel olvasom, mert én nem vagyok valamire a könyvek barátja.. :-))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.10.09. 21:25:27

@Ky-Lí: Ez most nagyon idegen nekem. Hagyjuk is.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.09. 22:58:05

@Tamás7:
Istennek ember iránti végtelen szeretetéről szól az alábbi talmudi történet...
Rabbi Izmáel ben Elisa mondta:
„Egyszer beléptem a (Szentély) legbelső részébe, hogy füstáldozattal áldozzak, és megláttam Akatriél Jáht (Isten Koronáját), a Seregek Urát egy magas, pompázatos trónuson. Azt mondta nekem: Fiam, Izmáel, áldj meg engem! Én ezt válaszoltam: Legyen a Te akaratod, hogy irgalmad elnyomja haragodat és hogy irgalmasságod felülkerekedjen minden más tulajdonságodon, hogy ezáltal gyermekeid között az irgalom fog uralkodni és a kegyelem előtte fog járni a törvénynek. És Ő bólintott nekem. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nem szabad lekicsinyelnünk egy közönséges ember áldását.”
(Talmud, Berakhót 7a)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.09. 23:39:49

@La Princesa:
Isten sokféle arccal nyilatkoztatja ki önmagát…
A Bibliában fellelhető az a gondolat, hogy Isten sokszor és sokféleképpen, különféle neveken és különböző alakban nyilatkoztatta ki magát. Ugyanez érvényes Istennek az egyes emberek életében történő megnyilatkozásaira is: Istent minden ember, minden életszakaszában más és más módon tapasztalja meg.
„Az isteni szó külön szólt mindenkihez, kinek-kinek felfogóképessége szerint. Ne csodálkozz ezen; hiszen amikor a manna hullott az izraelieknek, annak is más íze volt mindenki számára. Ugyanis mind a kisdedek, mind a fiatalok és az öregek a maguk megszokott ételeinek ízét érezték… Ha már most a manna más és más ízű volt mindenkinek, mennyivel igazabb ez az isteni szóra!”
(Peszk 12,25)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.11. 12:35:18

@Reina Nicolasa:
"Fontosak a több száz/ezer éves imák, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni."

Én így imádkozom a Miatyánkot, a szent héber nyelven:
www.catholic.co.il/index.php?option=com_content&view=article&id=451%3Aour-father-in-hebrew&catid=33%3Akehila-music&Itemid=45&lang=en

zekaxzi 2009.10.11. 13:08:04

@izrael miszteriuma: Én mostanában latinul tanulom az imáinkat. Az Ave Maria már megy fejből :))

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.11. 14:36:38

@Reina Nicolasa:
Szeretettel küldöm a Missa Luba 1965-ös verziójából a Sanctus tételt egy kicsit más felfogásban, mint, ahogy mi ismerjük:
www.youtube.com/watch?v=jIxEPYkXkU8

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.11. 21:29:46

@Reina Nicolasa:
Mozart Requiem c. műve bizonyiték arra, hogy van túlvilág és létezik örök élet. Nekem a Solti György féle, Mozart halálának 200. évfordulója alkalmából, Bécsben szentmise keretében előadott verzió a legnagyobb élmény, most csak a Lacrimosa tételt találtam:
www.youtube.com/watch?v=BUj8Elw-gNg
Ha ilyeneket hallgatok, Isten közelében magamat, és érzem, hogy megtisztulok...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.10.11. 22:22:33

@izrael miszteriuma: Szép a parafrázisod, az eredeti gondolat tudtommal Pavel Florenszkijnél olvasható (Az ikonosztáz c. művében), és Rjublov Szent András Szentháromság-ikonjáról szól...

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.11. 22:48:55

@Kitalátor feljegyzetei:
Minthogy van Rubljovnak Szentháromság-ikonja, nyilván van Isten is! (P. Florenszkij)

Ott élek a tekintete előtt, ha elfeledkeznék róla, csak fel kell néznem az ikonra...

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.11. 23:01:29

@Reina Nicolasa:
látom, hogy a spanyol középkor szerelmese vagy, eredetileg az alábbi videót akartam küldeni, de 2x is elszállt:
www.youtube.com/watch?v=OpTTJOam2WA
A zene még abból az időből származik, amikor Cordoba mindhárom vallási közössége békésen imádkozott egy a rómaiak által épített templomban...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.10.12. 16:54:42

Én meg ha felnézek a könyvespolcra, mindig eszembe jut az a barátom, akitől a Florenszkij-könyvet kölcsön kaptam, és akinek még mindig nem volt módom visszaadni...

amancich 2009.10.13. 20:01:45

@izrael miszteriuma:

Végre egy közös pont ! ( nem irónia, tényleg örülök, hogy tetszik )

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.13. 22:54:44

@amancich:
látom, Te is szereted a szakrális zenét!

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.14. 10:52:24

Már régóta ismertem héberül az alábbi gyönyörű imádságot, ezidáig azt hittem róla, hogy ősi zsidó ima, mivel oly sokszor és sokhelyütt hallottam:
www.youtube.com/watch?v=Xn2-q0FdDqY

fHold 2009.10.14. 14:06:04

@Ky-Lí: Na az ilyen dolgokkal vagy kivered a biztosítékot, vagy inkább nem reagál rá senki.
:)
Pedig már T. de Chardin is rátapintott a lényegre: "az anyag a Szellem bölcsője". :) és hát mi is anyag volnánk... csak eljutunk-e a Szellemig. :)
Sok sikert minden jószándékú ébresztgetéshez!

zekaxzi 2009.10.16. 20:47:49

@izrael miszteriuma: Köszönöm a zenét, nagyon tetszik!

@Ky-Lí: De azt tegyük hozzá, hogy hiába szereti a bűnös embert is, sajnos az a pokolra jut. Sose felejtsük el a poklot! Sosem szabad elfelejtenünk a bűnbánatot! Ahogy a Szűzanya figyelmeztette a világot Fatimában! És még a poklot is megmutatta!..

Kajla 2009.10.17. 05:36:18

@Reina Nicolasa: Jelen cikkemben Zoszima sztarecnek, Dosztojevszkij csodálatos regényalakjának néhány gondolatát és tanácsát szeretném ismertetni és széljegyzetelni. Mit mondott a sztarec egy szerencsétlen férjgyilkos asszonynak?

„– Ne félj semmitől és ne búsulj. Csak a bűnbánat ne apadjon ki belőled – akkor az Isten mindent megbocsát. Nincs, és nem is lehet olyan bűn az egész világon, amelyet meg nem bocsátana az Úr, ha szívből megbánják. És emberfia nem is követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét. Vagy lehetséges olyan bűn, amely túlhaladná az isteni szeretetet? Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el. Hidd el, hogy az Isten úgy szeret, ahogy el se tudod képzelni, hogy bűnöddel együtt, és bűnödben is szeret. Régen megmondatott, hogy az égben jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint tíz igaznak. Menj hát, és ne félj. Ne keseredj el az emberek miatt, és ne haragudj a sérelmekért. Az elhunytnak bocsásd meg szívedben mindazt, amivel megbántott, békélj meg vele őszintén. Ha megbánod a bűnödet, akkor szeretni is tudsz. Ha pedig szeretsz, akkor már az Istené vagy… Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg lehet menteni. Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódtam sorsodon és megsajnáltalak, mennyivel inkább megszán az Isten. A szeretet olyan drága kincs, hogy azon az egész világot megveheted, és nemcsak a saját bűneidet váltod meg vele, hanem a másokét is. Eredj hát, és ne félj.”

Gyönyörű beszéd, a keresztény irodalom egyik legszebb, legevangéliumibb passzusa. Különben evangéliumi ihletettségének egyik legfőbb ismérve, hogy ereje szinte észrevétlenül szelíd erő.

„Ne félj”: ez a fölhívás többször is visszatér az idézett bekezdésben, annak első, középső és befejező részében. S ez nem véletlen, főként a szerző istenáldotta, a nagy szentekéhez hasonló „pillantásának” ismeretében. „Ne félj”, vagyis a félelem meghaladása elengedhetetlen jegye, jegye és gyümölcse, próbaköve és áldása annak, hogy bánatunk csakugyan igaz bűnbánat.

De menjünk tovább, és kövessük Dosztojevszkijt evangéliumi „pedagógiájának” gyakorlásában.

„Ne félj semmitől, és ne félj soha, és ne búsulj. Csak a bűnbánat ne apadjon ki belőled.” A búslakodás tehát más, mint a bűnbánat. A bűnbánatnak nem kell, és nem is szabad búslakodnia. Se félnie, se búsulnia. Mert amíg félünk és búslakodunk, valami még hiányzik szívünkből. Bűnbánatunkban még nem bízunk eléggé Isten bocsánatában; még alábecsüljük bocsánatának és irgalmának nagyságát. Azt, hogy „emberfia nem követhet el olyan nagy bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét”. És a szent életű sztarec itt másodszor is visszatér, szinte makacsul, a félelemre: „Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el”. Igen, Isten szeretete végtelen; de ennek az igazságnak fölismerése, alázatos és teljes belátása után a sztarec nem keveset kér gyónójától sem. Nevezetesen azt, hogy többé soha semmitől ne féljen, vagyis oly mély bizalmat és bánatot, amely minden félelmet elűz lelkéből.
(Pilinszky)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.17. 07:48:10

@Reina Nicolasa:
november 11-én a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében élőben is meghallgathatod!

YganA 2009.10.17. 09:32:33

@Kajla: Mint már oly sokszor előzőleg is, nagyon jól indul a napom, ha olvashatom bölcs, szívmelengetően megfogalmazott gondolataidat. Köszönöm szépen!

Kajla 2009.10.17. 10:22:11

@YganA: Igen, nagyom szeretem azeket a sorokat, a szerző azonban nem én vagyok, hanem szeretett költőm: Pilinszky János. Ő idézi ebben az írásában a Karamazovokat. A gondolat akár az enyém is lehetne, a megfogalmazáshoz viszont a költő kell. Szeretettel

Kajla

kis_csirke 2009.10.17. 12:49:53

@Kajla: köszi az idézetet, sok erőt ad.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.17. 13:07:14

@Kajla:
én még az Új Emberben olvastam ezeket a sorokat, és sokat segített megtérésemben!
Bár nagyon szeretem Dosztojevszkijt mind a mai napig, de Pilinszky olvasása után - bocsánat az erős kifejezésért - kicsit szószátyárnak találtam a könyvet. Nemhiába a költő németül Dichter, annyi mint sűrítő...

Kajla 2009.10.17. 14:41:30

@izrael miszteriuma: Pilinszky írja (vagy mondta?) valahol, hogy rá kellett jönnie, a remekművek unalmasak.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.17. 15:09:42

@Kajla:
Jó mondás, akárki is mondta!
Különben nagy Pilinszky-rajongó vagyok, a verseit máig sem értem, de hagyom, hogy hasson rám...

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.10.17. 17:39:15

én ezt mindíg úgy értettem, hogy az "unalom" a remekműveknél időnként a katarzis előszobája. az átlagolvasó és egy géniusz gondolkodási struktúrája alapvetően más, egy regény befogadása ennek a szakadéknak az áthidalása nélkül nem megy. lehet sivatagonvaló átkelésnek vagy hegymászásnak is allegorizálni, minden esetben a végcél és a kezdet között van egy "unalmas" megerőltető időnként monoton szakasz. ha mindent rögtön könnyedén be tudunk fogadni akkor gyanús a könyv.
amúgy ez a mondás elég pontatlanul van itt idézve, ezért félreérthető. megpróbálom megkeresni az eredetit...

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.10.17. 17:41:58

"Kamaszkorom egyik legmegzavaróbb élménye volt, hogy a nagy regények unalmasak. Később – még mielőtt botfülemmel Bachot fölfedeztem volna – rájöttem, hogy a remekművek nem unalom előttiek, hanem unalmon túliak. A modern irodalomban ma már többnyire az zavar, hogy nem meri vállalni az unalom kockázatát. Ma már azt is tudom, hogy nincs remekmű, amibe az alkotó bukása ne volna „beépítve”. Ez ugyanis a művészetben a realizálhatatlan halál megfelelője. A legkülönb lángelme is csak alkot, amíg művészi és emberi bukása bele nem épül művébe. Attól kezdve – anélkül, hogy keze nyoma eltűnne – a mű kezdi írni önmagát, s ez oly előre-hátra minőségi változás, ami nélkül a mesterek is csak eminens diákok maradnának. A modern művészet, korunk művészete se kerülheti ki ezt a keserves, gyilkos és öngyilkos, de egyedül megváltó mozzanatot.
A baj nem is itt van. A művek szinte kivétel nélkül unalmon inneniek, túl „csupaszok”, túl „merészek”, vagy egyszerűen túl „hangosak” és „meglepőek” ahhoz, hogy bemerészkedjenek abba a zónába, ahol Tolsztoj, Racine, Dosztojevszkij, de főként Bach oly természetesen elidőzött. És akkor tettek egy lépést, amire a monoton eső, az élő szív és annyi minden mellett legpéldásabban talán a tenger képes. Nincs szabadság és nincs igaz nagyság az unalmon túli közlések nélkül."

Spírea 2009.10.18. 19:56:22

Ky-Li,
De jó, hogy ezt leírtad!
...néhány hónapja ugyanis én is "levelezni" kezdtem - kínomban.
Valahogy nem ment az ima, fejből se, szívből meg még kevésbé, s akkor kezdtem írogatni...
De nagyon skizofrén helyzetnek éreztem- érzem, amikor "válaszolok" is a levelemre. De sok vigaszt hozott.
Ez az eleve párbeszéd forma új, de megfontolandó.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.22. 21:40:03

„Isten minden világosság forrása, ami más szóval annyit jelent, hogy mindenfajta figyelem a vallásos figyelem alacsonyabb rendű formája. Egyedül Istenre lehet gondolni teljes figyelemmel. És megfordítva: egyedül teljes figyelemmel lehet csak Istenre gondolnunk. Aki képtelen az ilyen figyelemre, valójában nem Istenre gondol, még ha Istennek nevezi is azt, akire gondol. Ha viszont számot vet azzal, hogy nem Istenre gondolt, és igazán rá szeretne gondolni, a kegyelem segítségére lesz, hogy mennél nagyobb figyelme legyen, és hogy akire gondol, megegyezzék Istennel.”
(Simone Weil: TÖREDÉKEK A FÜZETEKBŐL)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2015.08.15. 16:35:16

@Ky-Lí: @Felicitasz: Szembejött ma, és kommentelek annyit, hogy - a korábbiakkal ellentétben - most nem idegen. ;)
süti beállítások módosítása