Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

A sikeres (lelki-) életvezetés titkai (II.)

2009.10.16. 16:19 pacsy

A múltkor a fontossági sorrendről igyekeztem valamit (Jálics nyomán) tanítani. Hadd folytassam a sorozatot (forrás: mint korábban). Most a gyakorlati tanácsokon van a sor, amik nagy segítséget nyújtanak abban, hogy a lelki- és imaéletünk hosszú távon kibontakozzék, fejlődni tudjon. Előre bocsátom a legfontosabb instrukcióm: csak annyiban használd ezeket a tanácsokat, amennyiben Neked személyesen segítenek!

Kezdjük tehát az elején.

1. Mikor imádkozzunk? Felettébb tanácsos biztos és minden mástól védett időpontot találni. Szerencsés időpont a reggel, mielőtt megszólalna a telefon vagy látogatók érkeznének. (Tudok papot, aki szerint az van megcsinálva, ami reggeli előtt van megcsinálva; utána már nehéz jótállni az eseményekért…) A nap folyamán a magunkfajta átlagember már tele van teendőkkel. Elárasztanak bennünket a hétköznapok gondjai, így az imaidő kezdetét apró kifogásokkal egyre inkább kitoljuk, mígnem végül teljesen elmarad. (Ismerős?!) Mégis akadnak olyanok, akik este szánnak időt hosszabb imára. Plébániákon egyébként többnyire a kora délután a legjobb időpont.

2. Valamit hadd szóljak az ima helyszínéről is. Otthon egész jól ki lehet alakítani egy meditációs sarkot, ahova csak akkor megyünk, ha imádkozni akarunk. Állhat ott egy gyertya, kereszt, ikonok vagy más képek, esetleg néhány szál virág. Idővel szívesen fogunk oda járni. A hely az összeszedettség és odaadás lelkületét fogja sugározni és a meditáció idején felerősíti ezt az összeszedettséget és odaadást.

3. Sarkalatos kérdés: mennyi időt szenteljünk az imának? Természetesen minden Istennek adott idő értékes, bármilyen kevés „lopott idő” legyen is. Ha azonban feltettük magunkban, hogy megteszünk mindent  a kontemplatív életmódban való előrehaladásért, akkor bizony ajánlatos legalább napi fél órát szánni a gyakorlására. Különben nem jutunk olyan nyugalomra, amely áttöri a hétköznapi gondokat és megalapozza a szemlélődő ima és élet felé való továbbhaladást. A tapasztalat azt mutatja, hogy a rövidebb idő nem elég. A napi egy órás Istennek adott idő - bármilyen szétszórt legyen is - már komoly alapot adhat Isten jelenlétének egyre mélyebb megéléséhez.

4. Nagyon hatásos segítség a csoportoban való imádság. Az egy- vagy kéthetenkénti csoportos ima igen komoly támasza lehet a kontemplatív út járásának.

5. Gyakran nem tudjuk megakadályozni, hogy egy időre elmaradjon a szemlélődő ima gyakorlása, például nyaralás alatt, vagy ha konferencián kell részt vennünk, illetve látogatóba vagyunk máshol stb. Ez rendjén van. Mikor azonban egy ilyen időszak után újra elkezdünk rendszeresen hosszabban imádkozni, nehezen vesszük fel újra a csendes ima megszokott fonalát. Hasznos tanács erre az esetre, ha szakítuk magunkak időt egy délutánra vagy legalább egy fél délutánra és leülünk legalább kétszer, vagy akár háromszor, négyszer is. Ilyen módon a mindennapos ima gyakorlása visszatér megszokott és biztos ritmusába.

6. Előforul, hogy néha különösen zaklatott állapotba kerülünk. Ha ilyenkor egyből leülünk imádkozni, csak még idegesebbek leszünk. Ilyenkor – ahelyett, hogy más ténykedésre fordítanánk az imádság idejét, ajánlatos előgyakorlatokat végezni, mint például sétálni, vagy mozdulataink fokozatos lassítását gyakorolni, míg újra magunkhoz jövünk, eljutunk az észlelésig és összeszedettségig.

A másik lehetőség, hogy lazító gyakorlatokat végzünk (na jó, aki nem akarja, ne nevezze jógának! :), esetleg figyeljünk a légzésre anélkül, hogy azt befolyásolni akarnánk. Tudatosíthatjuk, hogy az éltető Lélek az, ami átjár, Ő készül imádkozni bennünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. (Vö. Róm 8,28b) Ha aztán már képesek vagyunk újra leülni, akkor kezdődhet tulajdonképpen a kontemplaív imádság. Jó gyakorlást!  (Vö. még Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat, Manréza – Korda, Budapest, 1996, 352-353).
 

47 komment

Címkék: ima lelkizés szemlélődés

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr331454361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johannesz · http://kereszteny.blog.hu 2009.10.17. 15:36:49

Ha zaklatot állapotban vagyok, nekem általában a rózsafűzér segít. A második tized környékére már egész jól megnyugszik az ember.
Séta közben mindig csak agyalok és mégjobban felhúzom magam.
Nyilván minden ember más :)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.17. 16:52:38

Ráv Lazer Brody receptje:
60 perc séta közben társalkodás Istennel...
www.youtube.com/watch?v=e2C97ZXd8uU&feature=channel_page

fasírt 2009.10.17. 17:16:57

Sziasztok!

Pacsy,

nekem az első és második posztod az életvezetésről személy szerint nem passzol össze. Ha ki akarom aludni magam, akkor tuti nincs húsz percem sem az Úrra, tudom ez durván hangzik...ha nem alszom ki magam, akkor szétesek. Mostani élethelyzetem, 3 gyerek és elég kemény kórházi munka, (szenvedélybetegek között vagyok orvos) ennyit tud...
DE, rájöttem, hogy korábban fogok kelni, megpróbálom, hogy elengedem a pánikomat (mi lesz, ha nem alszom ki magam?) és az Úrra bízom azt a húsz percet .
Vagyis: az ima (kapcsolat az Úrral) mégiscsak fontosabb kell legyen, mint az alvás...

Duygu 2009.10.18. 02:10:44

@fasírt: Akartam is kérdezni, hogy ti, családosok, gyerekesek hogy tudjátok ezt a napi fél órát megvalósítani. Nekem még egyedül sem megy, pedig én azért jobban meg tudnám elvileg oldani. Bár a műszakolás nem tesz jó a napi ritmusomnak. Másik probléma meg a pici lakás. Szívesen kialakítanék egy sarkot magamnak, ahol tudok imádkozni. (Otthon, a szülői házban volt is ilyen sarkom a szobámban.) Jelenleg azonban egy amerikai konyhás nappali a "lakószobám", ami egy nagy átjáróház, hárman lakunk a lakásban, és a konyha bizony közös terep, a nappali részem meg pont akkora, hogy ha a kanapét kihúzom, akkor betölti a nappalit. Szóval nincs személyes terem. Elmélkedni meg csak elvonultan tudok. Azonban kétlem, hogy csak én laknék ilyen körülmények között, szóval biztos meg lehet oldani valahogy. A gyerekeseknek még nehezebb lehet.

YganA 2009.10.18. 08:54:43

Kedves @fasírt: megpróbáltam elképzelni az életedet. És úgy sejtem, most olyan helyzetben vagy, ami leginkább egy speciális missióhoz hasonlít: talán az egyik legnehezebb segítő hivatást gyakorlod, nagyon komplikáltan rászoruló emberek között, miközben felelős vagy saját gyerekeid ezerfajta, folyton változó lelki-testi szükségleteinek kielégítéséért, az ő emberré válásukért. Én úgy érzem, ez az egész, így, ahogy van, lehet most az imád magja. Csak reggel-este rövid fohászokkal kiegészítve, no meg, ha napközben van lélegzetvételnyi időd, akkor is – és kapcsolatod Istennel egyre elmélyültebbé válik. (Szerintem, ha belealszol az esti imádba akár, Isten mosolyogva kíván jó pihenést.)

Fontos, hogy magadat ne facsard ki, se testi szükségleteid megvonásával, se önmarcangolással, hiszen ANNYIAN tőled várnak segítséget, szeretetet.

Aztán néha jönnek lazább napok majd, változnak a körülmények, és Te is „szabályosabb” módszereket tudsz találni…

Sok szeretettel.

Tamás7 2009.10.18. 10:09:49

@Duygu: esetleg azt nem lehet, hogy egy kis kápolna hazafelejövet? de nekem az asztalomtól nem messze van egy szék, mellette a szekrényen egy képecske és egy gyertya, annak ellenére, hogy a szobám része, mégis úgy érzem, hogy amikor oda ülök, akkor már vége az addigi tevékenységnek és jön az ima... amúgy a fenti filmecske a sétáól nagyon tetszett. néhány napja magamtól elmentem sétálni és nagyon jó volt. ezt még télen is lehet, csak fel kell öltözni.

@YganA: szerintem se érdemes kisajtolni magunkból a lehetetlen, Isten nem hiszem, hogy kérne ilyent, meg amúgy is, mindent Istentől kapunk, tehát csak azzal gazdálkodjunk, amit megad, nem?
Jézus mindennapi életéről nem sokat tudunk ugye, de nem tudom elképzelni, hogy mindig fel alá mászkált volna, ki lett volna merülve, alváshiányos lett volna, meg, hogy meggyötört görbe hátú.. pedig emberré lett, Ő mondta, hogy még eszik is.

Nem azt mondtom, hogy happynek kell lennie mindennek, sőt ellenkezőleg, nem olyan könnyű, legalábbis számomra nagyon nehéz rábizni magamat, elfogadni, hogy olyan életet kell élnem amilyen

szerintetek? tényleg ezt akarja az Úr?
van úgy, hogy már köszönök, hogy megjöttünk, én és a hűséges stresszem... :-)))

Tamás7 2009.10.18. 10:15:12

pedig el tudom képzelni, hogy amikor ezrek vették körbe Jézus, akkor volt akik keresték a társaságát...
szerintem még az is fura, hogy csak úgy el tudott jönni amikor miatta voltak ott a sokaságok.. pedig tudta, írva vagyon, és miután eljött ment minden tovább, semmi gond nem lett, és Ő el tudott vonulni imádkozni,

Istenem add meg nekünk, hogy mi is néha, ha nem is sokat, de, ahogy a mi Megváltónk tette, és elsétált, odament hozzád és veled volt. Ő tudta a jobbik rész választani, kérlek Uram add meg nekünk is a jobbik részt,

Tamás7 2009.10.18. 10:21:00

még egy gondolat, nem tudom, hogy Ti hogyan vagytok vele, de amikor nekem nagyon kesze kusza minden, amikor tényleg lehetlenség van... akkor vagyok a legjobb állapotban.. :-)) arra, hogy Jézusra bízzam a dolgokat.. persze nem kell megvárni ezt, elöbb is lehet.. de ilyenkor tényleg meg lehet tapasztalni, hogy az Úr mennyire irgalmas.

bocsi, hogy sokat írtam. majd eldugom a billenytyűzetemet.

bölcsésztanár 2009.10.18. 14:29:54

Nálunk se egyszerű a félrevonulós imasarok megvalósítása, mert egyrészt nagyon kicsi a lakásunk, másrészt két gyerek elől kell elpakolni mindent 120 cm magasság fölé. De most elhatároztam, hogy a szekreter tetején levő ikon melletti gyertyát meggyújtva szakrális hely lesz az a 30 cm2. És lehet, hogy 30 perc nem fog jutni ráhangolódós imára, de akkor az a 10 perc, amíg tudok koncentrálni, csak arra lesz.

Tamás7 2009.10.18. 14:58:08

@bölcsésztanár: jó hozzáállás. tetszik. csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy nem kell koncentrálni szerintem, azt godolom, hogy az a 10 perc "hadd vesszen el" annélkül, hogy koncentrálnál

furi nekem mert még sose csináltam olyat, hogy hagytam időt elmenni, mert mindig csinálok valamit, gyakran mondom a testvéremnek, hogy okés beszélgessünk, de addig akkor teregessünk ki, nem pedig, hogy itt vagyok, mondjad

bölcsésztanár 2009.10.18. 17:55:06

@Tamás7:
Én is ilyen tevés-vevés közben beszélgető voltam, de rájöttem, hogy a "teregessünk ki" helyett jobb az "igyunk meg egy teát" ;))))

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.18. 17:58:30

@izrael miszteriuma:
Az egész teremtett világ dícsérje az Urat!
A békák kórusa így dícséri az Urat, emberi szó nem érhet fel ezzel:
www.youtube.com/watch?v=ummC-HIQBLA&feature=channel_page

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.18. 18:04:38

@izrael miszteriuma:
A rabbink a tengerparton csiroki indián zenére meditál, ami tkp. zsidó zene:
www.youtube.com/watch?v=ZmH7_Vvmuhw
Miért nincs nekünk tengerünk???

Tamás7 2009.10.18. 18:45:57

tetszett a békás zene, és szerintem is sok minden dicséri az urat.. eszembe jutott, amikor hittantáborokban hallgattam a tücsköket zenélni. :-))

tengerünk nincs, sajna, de vannak szép tavak, meg erdők, és folyók is. Pest környékén is van sok. ilyenkor ősszel is nagyon szépek. most jöttem meg a sétából és szép erdő fele voltam. persze felfele kell nézni, mert alul szemét-szemét hátán.. :-))

@bölcsésztanár: igyekszem megfogadni. amúgy egyszer ha jól emlékszem volt is egy ilyen topic, amikor arról szólt, hogy tényleg figyeljünk a másikra, ha vele vagyunk, hogy arra a rövid időre tényleg legyünk ott... teázni én is szeretek. régen kávéztam, de áttértem a teára.. :-)))

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.18. 20:49:06

@Tamás7:
Miért olyan nehéz imádkozni?
"Nincs nehezebb az imádságnál. A vallásos élet minden más tevékenységében, bármire irányuljon is, mindig van pihenés; de semmi pihenés az imában, egészen az utolsó napig."
Hogyan imádkozzunk?
"Ha valaki hiszi, hogy meg fogja kapni, amit kér, kérése már cselekvés. Ezek a szavak tehát cselekedetek. Ezért olyan nehéz kiejteni őket."
Melyik ima talál mindig meghallgatásra?
"Az ima csak akkor irányul Istenhez, ha föltétlen. Föltétel nélkül kérni annyi, mint Krisztus nevében kérni. Ez az az ima, mely soha nem talál elutasításra.
Legyen meg a Te akaratod - bármi legyen is az."
(Simone Weil: Töredékek az amerikai füzetekből)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.10.18. 21:47:58

@Duygu: Egy darab gyerek mellett még megoldható. Kora délután meditálok, amikor alszik. Egy óra körül ebédel, aztán leteszem aludni, aztán kell kb. egy negyedóra, hogy magamhoz térjek a délelőttből. Előkészítem a saját ebédemet - ha meg is eszem, akkor belealszom az imádságba, de persze nagyon éhes vagyok már ilyenkorra, úgyhogy iszom egy pohár gyümölcslevet, vagy hasonló - elpakolok és aztán meditálok egy fél órát. Aztán ebédelek, aztán dolgozom meg netezem, mint pl. most is. Ilyenkor írom a blogomat, meg fórumozom, meg olvasok. Aztán a gyerek fölkel, és én megint szolgálatba lépek. Három gyerek és teljes állás mellett fogalmam sincs, mit csinálnék, azt a titkot majd valaki más elárulja :-)

fasírt 2009.10.18. 22:06:39

@YganA: @Duygu: Köszönöm soraitokat, kicsit persze sajnáltattam magam. Amit írni akartam az az, hogy most, hogy gyorsabban pörgök, sokkal nagyobb szükségét érzem,hogy csak Vele legyek egy kicsit, nem, hogy én beszéljek, hanem Ő. Egyébként pedig az az öt-10 perc is sokat jelent, amit "Köztetek" lehetek...

mama60 2009.10.19. 21:21:01

Nemcsak minden ember imamodja más,hanem az ember különböző élethelyzetekben (korban) is más
imamódot alkalmaz(a lehetőségek szerint).
Volt idő,h nem tudtam minden vasárnap elmenni a szentmisére sem (3 kisgyerek,állás,háztartás,...).
Este a Miatyánkot 10(!)-szer elkezdtem,mert mindig bealudtam a közepén a fáradságtól,aztán volt idő,h azzal kezdtem az esti imát,h Uram tudod,h szeretlek,még akkor is ha egy épkézláb imát sem fogok ma befejezni,mert elalszom.
Aztán volt,h iskolába mentek,és fél-1 órát tudtam csendben imádkozni,most ott tartok,h a rózsafüzért imádkozom,ha főzök,vezetek,ha kapálok,ha fizikai munkát végzek.
Az édesanyámtól tanultam,ha útnak indulok,azzal kezdem:
Jézus segits!

Most már nem csak a fizikai út elején mondom,hanem igyekszem minden tevékenzség elején.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.10.19. 21:27:30

@mama60:
Nagyon szép hitvallás volt!
A rózsafüzért pedig mindenkor lehet mondani.
Az Úrnak nagyon kedves az igyekezeted, az imádság akarása már önmagában is imádság olvastam valahol...

bölcsésztanár 2009.10.19. 23:21:41

@izrael miszteriuma:
Egyszer Barsi Balázs mondta, hogy aki imádkozni akar, az már imádkozik is. Szerintem annyira sokféle lehet, hogy ha már az odafordulás megvan, onnan kinek-kinek mennyire telik...

pacsy 2009.10.22. 11:25:02

Szia @fasírt:! Azt irod: "az ima (kapcsolat az Úrral) mégiscsak fontosabb kell legyen, mint az alvás..." - hat, ezt nem tudom... (ti. hogy ki lehet-e jatszani egymas ellen a kettot). De az meg remlik regebbrol, hogy a Karamazov testvereket olvastad estenkent. (Ez - is - nagyon tetszett!) Most pedig meg tovabb no irantad az elismeresem. @bölcsésztanár:, ugy orulok, hogy meggyujtani keszulsz a szekreter tetejen levo ikon mellett a gyertyat! 30 negyzet-cm mar tenyleg imasarok, szakralis hely... ;) A tobbi az O dolga.

zaziabestia 2009.11.23. 20:38:55

kEDVES PACSY!

TETSZIK A CIKKED! AZ IMASAROK IKONNAL NAGYON JÓ ÖTLET. ÉN ÉVEKKEL EZELŐTT CSINÁLTAM EGY KLASSZIKUS OROSZ IMASARKOT A KAMRÁBAN (3 SZÖGLETŰ POLC A SAROKBAN, RAJTA IKONOK, FÖLÖTTE MÉCSES LÓG (GÖRÖGORSZÁGBAN VETTEM ÉVEKKEL EZELŐTT EGY LITURGIKUS BOLTBAN AZ ATHÉNI PLAKÁN) DE AZ UTÓBBI ÉVEK VISZONTAGSÁGAI NYOMÁN ELHAGYTAM A SZOKÁSOS IMÁT. JELENLEG ESTE LEFEKVÉSKOR SZOKTAM RÖVIDEN IMÁDKOZNI, SOKSZÓR CSAK ANNYIT, HOGY:"SEGÍTS MEG ENGEM ÉS CSALÁDOMAT ISTENEM!", HA BÍROM MÉG SZUSSZAL, AKKOR VAN RÓZSAFŰZÉR IS, DE AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN NAGYON ÖSSZEKUSZÁLÓDTAM LELKILEG. JELENLEG ÚJ LELKIATYÁT KERESEK-ÚGY NÉZ KI, HOGY EZ A KERESÉS EGYRE REMÉNYTELENEBB (L. A MÁSIK CIKKEDET: A PAP IS FÉRFI? OTT RÉSZLETEZTEM, HOGY MI A BAJOM.). MOST OTT TART DOLOG, HOGY 10-BŐL 10 PAP NEM VÁLLAL LELKIVEZETÉST, GYÓNTATÁST(ENNYIVEL BESZÉLTEM), MERT NAGYON ELFOGLALTAK, TANÍTANAK FŐISKOLÁKON, EGYETEMEKEN, KÖNYVEKET ÍRNAK STB. VAN KÖZTÜK OLYAN, AKI ÖSSZESEN CSAK 2 EMBERNEK A LELKIVEZETŐJE, TÖBBET NEM VÁLLAL, MERT AZ IDEJÉBE MÁR NEM FÉR BELE. HÁT ÍGY JÁRTAM. SZERETNÉK TALÁLNI EGY NORMÁLIS, RENDES, BECSÜLETES PAPOT, AKIVEL ŐSZINTÉN BESZÉLHETNÉK ÉS NEM RIADNA VISSZA EGY SZINGLI NŐTŐL. (SZERINTEM AZ A PAP KINEK ELÉG ERŐS ISTENNEL A KAPCSOLATA ÉS KÉT LÁBON ÁLL A FÖLDÖN, EZ NEM LEHET PROBLÉMA. AMI KÖZTEM ÉS A VOLT LELKIATYÁM KÖZÖTT TÖRTÉNT, AZ EGY TELJESEN KIVÉTELES ESET.(MÁR LEÍRTAM A MÁSIK TOPIKBAN.MOST NEM ISMÉTELEK, OTT MINDENT ELOLVASHAT ÚJRA.) ÉVEKKEL EZELŐTT AJÁNLOTTAK NEKEM EGY JEZSUITA ATYÁT IS, AKI TÖBB ÉVIG RÓMÁBAN VOLT (HOZZÁM HASONLÓAN, CSAK ÉN PÁR HÓNAPOT VOLTAM!) ÉS JELENLEG ITT VAN PESTEN, ÚGY TUDOM. NEM A MŰFORDÍTÓ ATYÁRA GONDOLOK, ÍGY RÁ FOG JÖNNI, HOGY KIRE. NEM TUDOM, HOGY VÁLLAL-E LELIVEZETÉST, A CIKKBŐL ÚGY NÉZEM, HOGY IGEN. VÁROM A KEDVES VÁLASZÁT. A REMÉNYT MÁR KEZDEM FELADNI.

mezeinewsee 2009.11.24. 15:31:52

@zaziabestia: én a helyedben gör.kat. atyát keresnék, ők nem félnek a szingli nőktől, és sok köztük a tapasztalt lelki vezető.

dormi 2009.11.24. 20:04:19

@zaziabestia: bocs, hogy belekotyogok. Tudom, hogy nem engem szólítottál meg, de Dobogókő, Manréza: próbáltad már?
((és ez most mekkora reklám - is - volt! :)

zzzsuzsa 2009.11.24. 21:09:44

@zaziabestia: Szerintem érdemes Kis_csirke neked szóló üzenetét olvasnod a pécsiekről. ( a másik posztban)

zaziabestia 2009.11.25. 02:23:59

@mezeinewsee: Bocsi! De akivel "befürödtem" az pont egy görkat atya volt! Igen, azok nem félnek a nőktől, nagyon tudnak udvarolni és csábítani. Évekkel ezelőtt komoly összeget ajánlott fel az egyik, ha csak vele töltök egyetlen éjszakát! (Én menekülök tőlük, mert a legtöbb negatív élményt náluk szereztem!) Jelenleg beszéltem 3 komolyabb atyával, akik itt vannak Pesten, de ők nem vállalnak gyóntatást, lelkivezetést, mert tanítanak a főiskolákon, a teológián stb. így nagyon elfoglaltak. Ez a 2 véglet van a görkat atyáknál-bocs mégegyszer-(lehet, hogy ki fognak engem innen moderálni, mint sötét elmét) vagy rámmásznak /nem részletezem!/ vagy nem vállalnak mert túlterheltek. Azt, hogy ők tapasztaltabb lelkivezetők lennének mint a rómaiak, nem hinném! (Én római vagyok és az is maradok. Jelenleg jobb hijján egy ortodox atyához járok lelki tanácsokért és ő mondta, hogy keressek egy gyóntatót, aki a lelkivezetőm is lesz egyben. Mivel római vagyok, sajnos nem gyónhatok ortodox papnál! Ez elég hülyeség, de tartani kell az egyházpolitikai formákat. Ez az ortodox atya a legjobb lelkivezetőm lenne, nagyon jó tanácsokat ad nekem is, másoknak is, ehhez hasonló website-on. De hát most ott tartok, hogy római pap kéne és lehetőleg egy tapasztalt szerzetes, akivel nem lenne "baj".) Üdv. Nyulacska

mezeinewsee 2009.11.25. 11:48:20

@zaziabestia: hű, erre nem gondoltam... így tényleg gáz. nem hittem, hogy görög pap mászott rád, hiszen ők nős emberek (általában), így kettős a bűn, amit ezzel elkövettek.
Ötletem így is van, de talán nem kéne nyilvánosan papneveket bekiabálnom ide... vagy igen? döntsd el te! (Persze, így már csak római atyában gondolkodom)

zaziabestia 2009.11.25. 23:59:15

Kedves Nyulacska! @mezeinewsee: Sajna nem is egy, hanem több is begerjedt. Nem részletezném, én megbíztam bennük, talán pont azért, mert nős emberek, de egy idő után azt vettem észre, hogy messze jobban be vannak "zsongva", mint a rómaiak! (Lehet, hogy ráuntak a feleségre, vagy az ősi férfiasság: egy férfinak több nő kell egyszerre, ha már egyet megkapott, akkor jön a többi. Az állatoknál is így működik! L. a domináns hím és a domináns nöstény (fajtól föggően változik!), aki többel is párosodik, majd aztán választ vagy fordítva. A görkat papok között nincsenek szentek (a történelem során volt néhány vértanú, egyesek akkor szenvedtek vértanuságok, mikor harcoltak az ortodoxokkal, pl. Polocki Szt. Jozafát, másokat a szovjet intézett el.(arra a munkácsi püspökre gondolok, akiről a Puskás írt könyvet, őt már szentté avatták nemrég), de ezek mind kivételek. Állítom, hogy jelenleg a római papok között több a szentéletű, mint a görögöknél. Ez elgondolkodtató.
A jezsuitáknál is ajánlottak nekem lelkiatyát, egyet aki több évig kint élt Rómában.
Ami a görög papokat illeti a budapesti parókiák "ki vannak lőve" (nem ők követték el a bűnt, félre ne érts, de már voltam náluk és nem vállaltak el. Túl vannak terhelve, van köztük olyan aki éretlennek tartja magát ahhoz, hogy lelkiatya legyen.
Nem értem Pacsy-t, hogy miért nem reagál a leveleimre!!!!

zaziabestia 2009.11.26. 00:03:43

Írtam kommentet, de úgy látszik kimoderáltak innen, mert nem jelenik meg, pedig el lett küldve. Kedves Nyuszi! A pesti görkatok nem vállalnak lelkivezetést, mert már túl sokan járnak hozzájuk, már voltam náluk, onnan tudom. Vagy nem érzik magukat elég érettnek a feladatra. Lelkiatyát keresni sokkal nehezebb, mint gondoltam. Pedig az ortodox pap-aki most tanácsokat ad-azt mondta, hogy ne adjam fel, hanem feltétlenül keressek és imádkozzak a leendő lelkiatyámért.

zzzsuzsa 2009.11.26. 01:56:24

@zaziabestia: figyelj! Ha tényleg gyógyulni szeretnél, akkor keress egy nőt. Apácát pl, aki téged vezetni tud és lelki tanácsokat ad. Helyedben nem férfihez mennék! Nagyon sok nagyszerű ember van, aki segíteni tud rajtad, és nagyszerű nők! Szóval nem kellene félned, hogy kikezdenek veled! Lelki szakemberek! Szerintem a népszerű papok nem tudnak rendelkezésedre állni, mert rendkívül sok és nagy volumenű feladatuk van! A te problémád is nagy és súlyos, de ezen legjobban és legobjektívebben egy nő tudna segíteni! Tényleg miért érzed magad bestiának?

mezeinewsee 2009.11.26. 11:43:51

@zaziabestia: azért én nem értek egyet veled, sok szentéletű görög atyát ismerek (persze kevésbé szentéletűt is). Igaz, nekem sosem voltak olyan negatív tapasztalataim, a személyes jó barátaim között is vannak görög papok, számtalan lehetőségük lett volna "bepróbálkozni", sosem tették.
A helyedben mindenképpen idős atyához fordulnék ebben az esetben, vagy zzzsuzsa tanácsát fogadnám meg, és nővérhez fordulnék.

pacsy 2009.11.26. 11:56:10

@zaziabestia: "Nem értem Pacsy-t, hogy miért nem reagál a leveleimre!!!!"

Mi a kérdés? (Egyébként nem emléxem, hogy levelet kaptam volna.)

türkiz 2009.11.26. 15:21:46

@zaziabestia: Egy ideje annyira elkeserít, ami itt fel-felvillan belőled. Elkeserít és szomorúvá tesz. Mert van úgy, hogy az ember nem veszi észre magát, de van úgy, hogy nem akarja észrevenni magát. Megkockáztatom, hogy te ez utóbbihoz sorolnád magad. Ebben tűz van, lendület... és éppen ezért megvan a lehetőséged ebből a kátyúból kifelé venni végre az irányt. Félelmetesen sok erő van benned; de egyelőre nem arra használod, amire kaptad. Nagyon nem! Nem szépítek, mint itt sokan, hisz ezeket magadról te is tudod! Először is, amikor bekapcsolódtál ide, még hihető volt, hogy áll mögötted egy komoly megélt, reménytelen szerelem... Azután, az első hosszúra sikeredett leveled után (számomra már akkor!) minden világos volt; ami pacsynak még mindig nem....
Magad is látod a rendezetlenségeidet, és fogadd meg pacsyka burkolt jó tanácsát, nem ez az a hely, ahol ezeket rendezni lehet... és nem itt kell lelkiatyát keresni (egyáltalán, ha kell!).
Attól, hogy ország-világ előtt azt kiabálom magamról, hogy beteg vagyok, az a legkisebb mértékben sem ment fel a felelősségem alól. Sarkadi írta valahol (szabadon): Nem segítek a rosszon, ha tovább rontom!
Volt egy-két nagyon jó tanács itt! Sőt, út! Út előre! De te mindig vissza felé akarsz menni... Sajnos, nem jutnak el hozzád a szavak, mert csak papokban gondolkodsz. Miért? Miért vonz téged a kiszolgáltatottságuk? (Nekem nem, magadnak próbáld megválaszolni...) Nem lehet azt mondani vadidegen embereknek csináld ezt, csináld azt! Távol essék tőlem! Különben is:te pont nem az az ember vagy, aki vakon elfogadná mások tanácsait...hála Istennek! Magam is abban hiszek, amikor önmagunk ébredünk rá tetteinkre és "megváltásainkra"... ehhez azonban eleinte nagyon sok impulzus kell, ráhatás... A te esetedben egyelőre szerintem is ezt érdemben csak egy nőtől várhatod (és valamilyen személyesebb közegben). Nem fog jólesni, de kimondom, amit voltaképpen te is tudsz: a hálókat nem neked szövik, hanem te szövöd magadnak...

pacsy 2009.11.26. 22:28:46

@türkiz: "fogadd meg pacsyka burkolt jó tanácsát, nem ez az a hely, ahol ezeket rendezni lehet..." - na jo, leirom roviden, mit gondolok (megis jobb annal, mintha "burkol jo tanacsokat" tulajdonitanatok nekem :)

Fiatal pap koromban, amikor vki elmeselte, hogy megcsaltak/otthagytak/elvaltak tole stb., akkor azonnal es automatikusan erzelmileg a sertett fel melle alltam. Ma mar kicsit maskent latom: ujabban szeretem feltetelezni, hogy senki sem angyal egy kapcsolatban (ahogy a masik sem ordog), hogy mindenkinek megvan a maga resze a dolgok alakulasaban. Amig ezt nem latja az illeto, addig nagyon nehez; majdnem lehetetlen barmit is segiteni. Csakhogy ezt belatni mindig fajdalmas, ezert minden leheto eszkozzel igyekszunk elharitani. Konnyebb ugy, hogy a masik a hibas...

En csak ilyen elvek menten tudok dolgozni. Persze, ez is meg csak foleg "segito beszelgetes", nem lv (bar szerintem a ketto nem valaszthato el elesen egymastol).

@zaziabestia: Lelki vezetest pedig, ha erre akartal megkerni ilyen "viragnyelven", csak szeptemberben vallalok, es akkor sem automatikusan. Mivel pedig jovore hosszabb ideig nem leszek itthon, a dolog most nem aktualis.

Az egyhaz szerintem terapias hely; es - tobbe-kevesbe - mindannyian raszorulunk a gyogyulasra. Amig itt tudtok gyogyulni/tanulni (es/vagy tudtok masoknak segiteni), erdemes ide jarni. Ha ezek a feltetelek nem teljesulnek, szerintem csinaljatok okosabbat! (Magamat pedig - ha egyaltalan - szeretem wounded healer-nek, sebzett gyogyitonak latni; bar ebbol is leggyakrabban csak a "sebzettseg" szembetuno.)

zaziabestia 2009.11.27. 01:03:41

@türkiz: Nagyon nem jól látod a helyzetemet és TOTÁLISAN FÉLREÉRTESZ!!! Tényleg van mögöttem egy 15 éves, megélt, reménytelen és fájdalmas szerelem (ezt te honnan tudnád? A lelkembe nem tudsz belelátni!!!!)
Apácát ajánlj a hugodnak vagy a nővérednek, DE NE NEKEM! Voltam Rómában több apáca között, lelkigyakon is, hosszabb időn át és (ez a lelkiatyám véleménye is egyben!) normális apácával még életemben nem találkoztam! A női tanácsadóktól annyira írtózom, hogy még dolgozni is csak olyan helyen szeretek, ahol én vagyok az egyetlen nő! Ezt kapd ki!!! Az orvosaim is mind férfiak, a nőkben nem bízom! (a háziorvosom aki egy buta tyuk, most fogom lecserélni!) Látod ennyire nem ismered a helyzetemet! Az ortodox pap-aki lelki tanácsadóm-ő mondta, hogy a gyóntató és a lelkivezető legyen ugyanaz a személy: tehát pap (apácánál nem is gyónhatnék!) . Azt hiszem, hogy ezt meglehetne érteni! Azt már veszem észre, hogy ez nem egy olyan fórum ahol lelkiatyát lehet taklálni, tehát lelépek innen ÉS TOVÁBBMEGYEK!!!! ISTEN FELÉ VEZETŐ UTON!!!!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.11.27. 03:14:22

@zaziabestia: Elképzelhető-e, hogy ha az összes nő "méltatlan a bizalmadra", akkor ez önmagában is annak a jele, hogy türkiz nem lát mindent olyan totálisan rosszul?

türkiz 2010.01.06. 09:45:30

Hosszú-hosszú évek után tegnap este először szabad volt az estém. Egyedül egy szobában, semmi feladat, semmi noszogatás (gyerek, férj)...valami álom! Először csak vigyorogtam: mégis érek valamit Isten szemében, ha ezt a nagy jót megadatta. Ennyi év után! Aztán egyre kínosabban kezdtem érezni magam: na, jó, de valamit kezdeni kellene vele! (még egy könyvet sem hoztam magammal)
Első nagy kérdésem a sötét éjszakába: Mi az, amit otthon a legjobban hiányolok? Egy kis csendmeditáció, ima...soha jobb alkalom!
Mit mondjak? Maga a csőd...
Úgy éreztem, valami nem enged bennem, s régi emlékeimből előhalásztam néhány lazító jógagyakorlatot, na, ez a tapasztalat végképp elkeserített:
- Én édes Istenem! Mondja meg valaki, miért(?) is öregszik meg az ember???

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.11.27. 21:39:43

Néhány gondolat arról, hogyan jelenik meg a kontempláció a Szentírásban. Nem akartam máshol offolni, és Pacsynak ez a régebbi írása is igazán megérdemli, hogy ismét felhívjam rá a figyelmet.

Jézus Krisztus „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1) A 'szüntelen imádság' a szemlélődő imádság. Akik a szemlélődésben kellően elmélyültek, valóban szüntelenül képesek imádkozni, (majdnem) minden tevékenység közben, van aki még alva is. Félálomban nem is olyan nehéz :)

A tanítást Szent Pál is megismétli: „Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül.” (1Tessz 5,16-17) Nála arra is érdemes odafigyelni, hogy ezt nem hivatásos hészükhasztáknak, hanem általában a híveknek, többségükben talán ácsoknak, takácsoknak, pékeknek és szakácsoknak írja.

Krisztus maga is gyakorolta a kontemplációt. Ezt a szóbeli hagyomány is megőrizte, a Szentírás pedig a Getszemáni kerti ima kapcsán számol be erről: ”Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott” (Mt 26,44) Ez a fordítás (Szent István Társulat) azonban ebből a szempontból talán félreérthető.

A görög eredetit jobban visszaadják a következők: „...ismét elméne és harmadszor imádkozék, ugyanazon beszédet mondván” (Káldi-Vulgáta 1949-es kiadás) illetve „...ismét elment és harmadszor is imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.” (Szent Jeromos Bibliatársulat).

Azaz harmadszorra már nem ugyanazt ismételte meg Krisztus, amit első két alkalommal mondott; hanem csak ugyanazokat a szavakat ismételgette. Ez a szó az 'Abba' volt, hiszen Atyjához imádkozott, és szintén a Szentírásból tudjuk, hogy Őt így szólította.

Krisztus így tanítja imádkozni tanítványait: „Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz!” (Mt 6,6) A görög eredeti markánsabban fogalmaz: nem csak 'szobát', hanem 'belső szobát' említ. Az igehely nem csak az ima külső körülményeiről beszél, de – az atyák értelmezése szerint – az ember belsőjéről is.

A 'belső szoba' a szív az ember spirituális anatómiájában. Az imát le kell vinni az elméből a szívbe, meg kell szabadítani minden logiszmoi-tól, gondolattól, tudati tartalomról. Még az ima szövegére sem szabad gondolni, csak 'mondani', lélegezni. Ezt az igehelyet Fülöp püspök is említi:
www.gorogkatolikus.hu/?muv=mediatar&id=36

A kontempláció, a belső ima legerőteljesebb megjelenése a Szentírásban a Tábor-hegyi színeváltozás leírása. (Akik igazán el tudnak mélyülni a kontemplációban, és ha a Jóisten is megadja nekik ezt a kegyelmet, ők valóságosan meglátják ugyanazt a teremtetlen fényt, amit az apostolok is láttak.) Az alábbi írás nem konkrétan a szemlélődő imádságról szól, de bepillantást enged a Tábor-hegy misztériumába:
szynaxarion.wordpress.com/2012/08/06/a-mi-urunk-istenunk-es-udvozitonk-jezus-krisztus-szinevaltozasa-1/

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.12.14. 11:16:41

Folytatva a korábbiakat: a belső ima, a kontempláció technikájára (is) vonatkozik a sokat idézett krisztusi tanítás - "Boldogok a lelki szegények..."

A görög szövegben a 'pneuma' szerepel. Vagyis a 'szellemünket' kell szegénnyé tennünk, megszabadítani minden nem oda való dologtól, gondolattól, még az egyébként jó gondolatoktól is. Erről beszél Fülöp püspök is abban az írásában, amit nemrég másik helyen, másik aktualitása kapcsán is linkeltem:

"Ismerjük jól az imaéletben azt a pontot, amikor az ember az imádságban szeretne minél mélyebbre jutni, minél mélyebben önmagába szállni, és a 'belső szobában' (vö. Mt 6,6) megtalálni az Istennel való egyesülést. Ekkor a jó gondolatok is akadályt jelenthetnek.

Az imádság során az emberben nemcsak rossz gondolatok vannak, hanem nagyon jó gondolatok is születnek. Prédikációs gondolatok, teológiai összefüggések fölismerése, bibliai tanítások megértése és egyéb fontos lelki meglátások.

A belső ima idején ezeket éppen úgy el kell tudni hagyni, mint a rossz gondolatokat. Nem szabad figyelni rájuk, főként nem lejegyzetelni, elraktározni. Könnyen megkísért, hogy leírjam, s később vissza akarjak térni rá.

Ez sem egyéb, mint egyfajta támadás a belső mélységbe jutással szemben. Küzdeni kell a jó vagy jónak tűnő részletekkel szemben is ahhoz, hogy az ember eljusson az egyetlen igazi lényegeshez, az Istennel való egyesüléshez."

www.vigilia.hu/regihonlap/2009/9/kocsisfulop.htm

türkiz 2012.12.14. 23:35:43

@m-athos: Sokat töprengtem, hogy hogyan tehetném ide mindazt, ami megfogalmazódott bennem az idézet kapcsán, hogyan tehetnék ide belőle bármit is úgy, hogy közben ne maszatoljak el semmit. Mert a kontúrok egyértelműek és valódiak!!! Nem vagyok feljogosítva arra, hogy pontosítsak, nem érzem kompetensnek magam a témában, csak éppen a saját, megélt tapasztalataim nem engednek elsiklani parányi részletek felett; csak remélni tudom, hogy ha szükséges, mert mondjuk tévednék, lesz, aki kiegészít és kiigazít.
"...a jó gondolatok is akadályt jelenthetnek" "el kell hagyni" - hiányosnak érzem ezt így, mert akár félre is vezethet. Nem azon van a hangsúly, hogy a gondolataink jók vagy rosszak, hanem azon, hogy még mindig fejben vagyunk, eme gondolataink lekötnek, megkötnek, elválasztanak stb. stb. (erre már tettél említést fennebb). Hogy érts, legalább olyan hangsúlyosnak érezném azt is megemlíteni, hogy ugyanakkor abba a bizonyos "belső szobába" igenis bármi beúszhat: kép, illat, szín, mozzanat, gondolat... és erre éppenhogy érdemes figyelnünk, nem figyelni szeretetlenség lenne a részünkről... (hozzám a legnagyobb válaszok Tőle szinte mindig így érkeztek...)
"Küzdeni kell a jó vagy jónak tűnő részletekkel szemben is" - ez is nagyon igaz, de hangsúlyosan(!) csak az előszobáig kiterjedően, mert benn már nincs ilyeténféle erőmunka...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.12.15. 13:48:17

@türkiz: Nemrég arra döbbentem rá, hogy milyen jól és építő jellegűen el tudunk itt beszélgetni ezen a blogon arról, hogy mit is GONDOLUNK Istenről és az Ő dolgairól. Ugyanakkor szinte soha nem jön az szóba, hogy mit ÉLÜNK MEG Belőle. Spirituális tapasztalataink alig kerülnek szóba. Sokszor már ismeretlenül is ismerjük egymás gondolatmenetét, de azt már nem tudjuk, hogy szokott-e a másik zarándokútra menni, vagy hogy imádkozza-e a rózsafűzért. Azt meg főleg nem tudjuk, hogy mik az ezzel kapcsolatos megtapasztalásai.

Ezért is nagyon jó, hogy személyes tapasztalatoddal jöttél elő! :)))

A magam részéről azzal kezdeném a dolgot, hogy nekem nincs bátorságom megkérdőjelezni a fenti tanítást. Egyáltalán nem valami tekintélyelvűségből, hanem a dolog természetéből kifolyólag. Fülöp püspök szerzetesként sokkal előrébb jár azon az úton, amin én világiként botorkálva elindultam valamikor. Így tehát ha jónak tartom az irányt, melyen elindultam, akkor semmit sem vonhatok kétségbe az előttem járók tapasztalatából.

Ennek ellenére a gyakorlatban ez nálam sem így működik. :) Ha szemlélődéskor valami pozitív gondolat, valami felismerés támad bennem, akkor azt én sem engedem elszaladni, hanem megragadom, és nagyon szoktam neki örülni. Sok problémámat, sőt, mások több problémáját is sikerült bíztató mederbe terelnem ezek által a felismerések által.

Ugyanakkor az is nyilvánvalónak tűnik, hogy ha még többet és még intenzívebben szemlélődnék, akkor ezek a felismerések amúgyis jönnének maguktól. Tehát mégiscsak jó, ha szemlélődünk és nem ezekre figyelünk.

Nekem különben a legmegdöbbentőbb tapasztalatom nem is a saját belső világommal, hanem a külső körülményeimmel volt kapcsolatos. Amióta rendszeresen végzem a belső imát, a külső dolgaim valahogy maguktól rendeződtek. Pontosabban a Jóisten elrendezi őket, anélkül, hogy erre szóval kérném. (Nagyon-nagyon súlyos egzisztenciális gondokra és szeretteimet érintő életveszélyes betegségekre is gondolok most.) Azóta tényleg rá merek hagyatkozni Istenre, bár ez minden bizonnyal tovább is fokozható. Hiszen előtte is azt hittem, hogy "rá vagyok hagyatkozva", de kiderült, hogy korántsem... :)

türkiz 2012.12.15. 15:20:08

@m-athos: :)
Jólestek a soraid!

"...nekem nincs bátorságom megkérdőjelezni a fenti tanítást" - most nagyon szomorú lennék, ha azt mondanád, nekem volt! Szó sincs róla! Tényleg minden szavával egyetértek, csak, ami nem hangzott el vagy nem elég nyomatékkal, azt próbáltam valamiképp kikerekíteni; és szigorúan a magam górcsövén, tapasztalatán át.

"Ha még többet és még intenzívebben szemlélődnék, akkor ezek a felismerések amúgyis jönnének maguktól. Tehát mégiscsak jó, ha szemlélődünk és nem ezekre figyelünk." - írod, szerintem én "beúszás" alatt ugyanezt értem, és itt persze lehet kérdés, mi is az a "figyelem", mert, ugye, nem egy szent bambulás, hanem vmiféle ráirányulás...

"Hiszen előtte is azt hittem, hogy "rá vagyok hagyatkozva", de kiderült, hogy korántsem... :)" - hú, ezen annyit vigyorgok magam is egy-egy ilyen fordulónál, épp nemrégiben is :D S a konkrétumok is nagyon igazak! Ha külsős szemmel nézek vissza a közelmúlt engem ért eseményeire, egész egyszerűen beleremegek és kiráz a hideg (...)
- Tudod, m-athos, engem most nagyon melegítenek a megosztásaid, nagyon hasonlókat élek; köszönöm! :)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.12.16. 20:57:35

@türkiz: Hoppá elszállt! Na sebaj. Azt akartam mondani, hogy nem értettelek félre. Nem azért írtam, amit írtam, mintha te... Hanem azért, mert én viszont mindazok ellenére... Remélem érted... :-)
süti beállítások módosítása