Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Evangélikus-katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulásról

2009.10.30. 19:20 Zalai Láma

„Mérföldkő a keresztények egysége felé vezető úton” – így méltatta II. János Pál pápa
1999. október 31-én délben az aznap Augsburgban ünnepélyesen aláírt katolikus-luteránus közös nyilatkozatot a megigazulás tanáról. A szakteológusok – a zsinat után elkezdődött párbeszéd során – eljutottak az alapvető egyetértésre a katolikus-protestáns hitviták egyik legfontosabb kérdésében. (Vö. Nemeshegyi Péter „Mérföldkő…” c. tanulmányát a Távlatok 1999/4. számában, 544-560.) A megigazulás tanát maga Luther is olyan alapvető hitágazatnak tartotta, amelyen „áll vagy bukik az egyház”. Közismert, hogy a megigazulással függ össze a hit és a jócselekedetek, ill. a szabadság és a kegyelem viszonyának kérdésköre (sola fide, sola gratia), sőt az eleve elrendelés értelmezése is.

Emlékeztetek arra, hogy Pázmány Péter Kalauzában az egész XII. könyvet ennek az akkor nagyon vitatott tannak szentelte. Mindjárt e könyv elején a hitújítókkal szemben leszögezi, hogy a katolikus egyház középúton jár e kérdésben is. Utalva a századforduló híres kegyelemvitáira is (amelybe Pázmány is bekapcsolódott, mint gráci teológiatanár, szellemesen így foglalja össze a katolikus egyház álláspontját: „Christus Urunkat két lator közé feszítették. Az ő igaz tanítása is két szélhámos tévelygések között szorongattatnak. Pelagius igen sokat tulajdonított a szabad-akaratnak, a mostani lutherista éa calvinista tanítók semmi helyet nem adnak annak. (Következnek idézetek Luhertől és Kálvintól.) A római Ecclesia közép úton, ingyenesen jár: kárhoztattya Pelagiust; de az embert sem tészi barommá, mint Calvinus…” (ŐM IV 491-492). Miután a Szentírás, az egyházatyák és a trentói zsinat tanítása alapján kifejtette a megigazulás különböző szempontjait (hit-jócselekedetek, megigazulás, bűn, kárhozat, érdemek…), Pázmány így következtet, Kálvinra is hivatkozva (i.h. 553): „”Én is azért azt mondom, hogy a Christus érdemével nem ellenkezik a mi érdemünk, mert ez abból árad. És valamint a szőlőtőt nem gyalázza, hanem böcsűletessé teszi a gyümölcsöző vessző: úgy a Christus érdemét magasztallya, hogy annak erejéből az erőtlen vessző gyümölcsözik. Elégséges azért a Christus érdeme, mert ebből ered a mi érdemünk.”

Meglepő párhuzamokat találunk Pázmány érvelésében és a közös nyilatkozatban ( a hit és a jócselekedetek, kegyelem és bűnbocsánat kapcsolatát, főleg Krisztus központi megváltói szerepét illetően). Sajnos, a hitviták hevében kiélezték az ellentéteket; az ökumenikus párbeszéd során viszont azt keresték, ami összeköt, ami alapvetően azonos tanítás a két egyházban. Igaz, a Lutheránus Világszövetség és a Keresztények Egységét előmozdító Pápai Tanács nyilatkozattervezetét a Hittani Kongregáció 1998 júniusában némi fenntartással fogadta, hangsúlyozva, hogy a megigazulásra vonatkozó széleskörű egyetértés még nem jelenti azt, hogy valamennyi jelenlegi különbözőség már ki van küszöbölve. A Hittqani Kongregáció kételyeire válaszolva a Nyilatkozat végső szövegéhez egy hét pontból álló függeléket csatoltak. Ezután sor kerülhetett az aláírásra. Ez abban a városban történt , ahol 1530-ban az Ágostai Hitvallással a lutheri reformáció története döntő ponthoz érkezett. II. János Pál említett beszédében leszögezte: „A mostani dokumentum alapul szolgál ahhoz, hogy a teológiai kutatást ökumenikus területen tovább folytassuk és szembenézzünk azokkal a nehézségekkel, melyek abban még megmaradtak. Mégis elmélyült a remény, hogy ezeket a nehézségeket a jövőben meg tudjuk oldani. Ezenkívül, a dokumentum értékes hozzájárulás a történelmi emlékezet megtisztításához és a közös tanúságtételhez. Hálát szeretnék adni az Úrnak ezért a közbülső célért az egység és a keresztények közötti közösség felé vezető úton.”

Egy évvel később, 2000. szeptemberében jelent meg (aug. 6-i keltezéssel) a Hittani Kongregáció prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros aláírásával (II. János Pál jóváhagyásával) a Dominus Jesus kezdetű nyilatkozat, amely megdöbbenést keltett ökumenikus körökben. Egyesek arról kezdtek beszélni, hogy e dokumentum megváltoztatta a zsinat egyházról szóló tanítását, minthogy a Lumen gentium 8. pontját értelmezve (Krisztus Egyháza a katolikus egyházban „áll fenn”, létezik, subsistit) a protestáns egyházaktól elvitatja az „egyház” mivoltot. Például a Református Egyház Zsinati Tanácsa is kritikájának adott hangot: a nyilatkozat nem veszi figyelembe a trentói zsinat utáni fejlődést. Valójában a zsinati dokumentum (LG) azt tanítja, hogy a katolikus egyházban van meg a maguk teljességében Krisztus igaz egyházának valamennyi jegye: egy, szent, katolikus, apostoli. Igazában hangsúlykülönbségekről van szó. A kritikákra válaszolva a Hittani Kongregáció 2007. júniusában új dokumentumot adott ki (XVI. Benedek jóváhagyásával): „Válaszok az egyháztanra vonatkozó néhány kérdésre.” Kérdés-felelet formájában pontosítja a Lumen gentium (és a Dominus Jesus) tanítását összevetve azt a hitvallással. A 2.és 3. kérdésre adott válasz: a latin eredetei „subsistit” azt jelenti, hogy a katolikus egyházban vannak meg hiánytalanul azok az elemek, amelyek a Krisztus által alapított Egyházat meghatározzák: egy, szent, katolikus, apostoli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a katolikus egyházzal nem teljes közösségben levő egyházakban (keleti, orthodox egyházak, részegyházak testvéregyházai) és egyházi közösségekben (protestáns egyházak) ne volna jelen és ne működne Krisztus Egyháza, noha a bennük levő alkotóelemek nincsenek meg hiánytalanul.

II. János Pál és most XVI. Benedek több ízben hangsúlyozták, hogy a katolikus egyház visszafordíthatatlanul elkötelezte magát az ökumenizmusban, a II. vatikáni zsinat által kijelölt egységtörekvés és megújulás útján. A párbeszéd során tisztázni kell a még vitás kérdéseket: a párbeszéd feltételezi az önazonosság megőrzését, az egység nem jelent uniformizálást, mert az igazi kommúnió differenciál. A hit egysége lehetővé teszi, a teológiai pluralizmust, de az „irénizmus” (Unitatis redintegratio, 11, a minden áron való békülékenység), tehát az álláspontok összemosása nem segíti elő az igazi egységkeresést.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr561477539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plexus · http://brendel-figyelo.blog.hu/ 2009.10.30. 23:15:35

a neten találtam:
___
Valahol Magyarországon a rendszerváltást követően újraindult és jól működik egy evangélikus gimnázium. Kettőszázan protestánsok, négyszázan katolikusok a tanulók. A közel száz középiskolai tanár egyharmada katolikus, kétharmada protestáns. Lehet-e ilyen környezetben keresztényeknek együtt ünnepelni az Eucharisztiát? A katolikus lelkész engedélyt kért az egyházmegye püspökétől, hogy ezen ünnepi alkalmakon (karácsony, húsvét, pünkösd) a katolikus templomban őrzött „Oltáriszentséggel” megáldoztassa azokat a katolikus diákokat és tanárokat, akik ezt igényelték. Éveken keresztül keresztül jól működött ez a gyakorlat. Új püspöke lett az egyházmegyének, és sor került a jeles ökumenikus ünnepi istentiszteletre, melyet az evangélikus püspök a katolikus püspökkel együtt celebrált volna. Evangélikus részről semmi nehézség nem merült fel. A katolikus püspök azonban „communio in sacris”-nak tekintette az eddigi gyakorlatot, ami tiltott dolog Róma szemszögéből nézve az ügyet. A katolikus püspök úgy „oldotta meg a nehézséget”, hogy felszólította a katolikus diákokat, hogy akik „áldozni” szeretnének, vonuljanak külön a gimnázium dísztermébe, ahol külön nekik misét celebrált, mikozben az evangélikus püspök egyedül végezte az „ökumenikus” istentiszteletet.
___

zekaxzi 2009.10.31. 08:07:52

Sosem értettem, hogy hogyan lehet egy istentisztelet ökumenikus.

bonne 2009.11.01. 00:05:48

@Felicitasz: most készül a cikk róla...

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.11.02. 14:47:45

a pázmányféle bommon-hoz csak annyit csatolnék hozzá, hogy az egyik lator felismerte jézusban a krisztust és cselekedetek nélkül (pontosabban cselekedetei ellenére) HIT által lett üdvössége... ha hihetünk az írásoknak. szóval szíves örömest vállaljuk, hogyha "lelatoroztok" bennünket!

Tempel 2009.11.02. 20:47:33

Elég nehezen készül ez a cikk

bonne 2009.11.02. 21:57:30

@Tempel: nem tudhatod. Oszt még ha nehezen is készülne, ott van Offlájnia is, nem a kommentszámra kapom a kreditet...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.11.03. 13:59:24

@Tempel: Az embert néha maguk előtt tolják a megírandó témák, talán ismered az érzést, amikor öt cikket írsz egyszerre abban a sürgető tudatban, hogy ha már kint lenne is késő lenne, ugyanakkor színvonal is kell, és nem csaphatod össze csak azért, mert sokan várják. A nap 24 óra, és van más dolgod is. Na.

felician 2009.11.03. 23:24:16

de vicces, itt is Küng! bár kicsit más harci díszben...

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.11.05. 16:41:05

Küng eretnek. Pont. Az evangélikus-katolikus nyilatkozat nekem megvan, suerintem olvashatatlan, és minden oldalon közlik, hogy "egyetértünk, de mégsem2. A Dominus Iesus viszont menő, meg Ratzinger is, hajrá tovább az ortodoxok, az FSSPX és leginkább az anglikánok visszaterelgetésének!

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.05. 17:19:47

@-dobray- (dszg):
"Küng eretnek."
ez így túlságosan sommás kijelentés!
Hans Küngöt a Vatikán – ha eretneknek nem is nyilvánította – egyes nézetei hirdetéséért már 1979 végén eltiltotta a hivatalos egyházi katedrától. Küng azóta is Tübingenben tanít, ám nem az egyházi, hanem a szomszédos állami egyetemen, ahol máig a Ökumenikus Kutatóintézet igazgatója.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.05. 17:24:48

@-dobray- (dszg):
"hajrá tovább..."

Dominus Iesus, miserere nobis!
Egy németországi evangélikus lapban ezzel a felkiáltással ér véget a Dominus Jesus című dokumentum értékelése. A szellemes fordulat kétséget és kétségbeesést fejez ki, a cikk szerzője, számos felelős protestáns egyházi vezetővel, teológussal együtt annak a véleményének ad hangot, hogy a dokumentum kedvezőtlen visszalépés az ökumenikus közeledés útján.
www.parokia.hu/publikacio/cikk/83/

felician 2009.11.07. 15:10:05

@-dobray- (dszg): "Küng eretnek. Pont. "
:D
A weben születő olvasói kommentek olykor komolyanvehetetlenek. Pont.
f

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.07. 15:46:34

@filosz:
Mi a véleményetek az evangelikus-katolikus közeledésről? Közelednek vagy távolodnak az álláspontok egymáshoz?
Hogyan látjátok Ti az ökumenizmus helyzetét?
Milyen a viszony a katolikus egyházzal?

zekaxzi 2009.11.07. 16:07:02

@felician : Küng tényleg eretnek. Pont. El kell olvasni, miket ír... Kész agyrém.

felician 2009.11.07. 17:41:34

@Reina Nicolasa: Levél a másik posztnál. Elolvastam (abból) amit írt. A legkevésbé sem "agyrém". Pont. Na erre mit lépsz.

(Bocs, de szükséges feleslegességnek érzem leszögezni, hogy amikor azt írom: a legkevésbé sem "agyrém", azzal nem állítom egyszersmind, hogy igaza van.) f

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.07. 17:48:19

@Reina Nicolasa:
"Küng tényleg eretnek. Pont. El kell olvasni, miket ír..."

Keményebb vagy Ratzinger bíborosnál is, ő csak a katedrától tiltotta el a jó Küngöt, akivel még a II. Vatikáni Zsinat idején egy lövészárokban voltak...

Zalai Láma 2009.11.10. 22:40:09

Legelőször: A Közös Nyilatkozat szövegei és kommentárjai egy füzetben megjelentek: Evangélikus Szakosztál –Szent István Társulat, Bp. 2000. Érdemes figyelmesen tanulmányozni a dokumentációt.
Mindjárt válaszolok Plexusnak a felvetett problémára, az interkommúnióról. Az evangélikus-katolikus párbeszéd eredmény lett a közös nyilatkozat a megigazulásról. Ennek alapkérdéseiben egyetértettek a két fél teológusai. De hangsúlyozzák, hogy még néhány kérdés tisztázásra vár. Karl Lehmann püspök az említett füzetben, a 81-82. oldalon hangsúlyozza: folytatni kell a párbeszédet a szentségek, az egyház és az egyházi hivatalok kérdéseinek még nyitott témaköreiben. Ha megegyezés lesz e témákban, akkor remélhető, hogy „nincs már messze és hamarosan szabad lesz az úrvacsorán való részvételre szóló kölcsönös meghíváshoz. Jóllehet erős a vágy e cél után, mégsem szabad elsietett elvárások hatalmába kerülnünk. Az eucharisztia a katolikus egyház számára – de nem csak az ő számára

Zalai Láma 2009.11.11. 18:01:14

– mintegy a csúcsa az egyházi élet történéseinek, folyt...
az egész egyház lelki közkincse és sok egyéni és társadalmi struktúra bevonása az egyház egy egészébe.”
Tehát a Közös Nyilatkozat még csupán „közbülső állomás” (bár alapvető) az ökumenizmus útján. Türelemmel kell munkálkodnunk és imádkoznunk, hogy létrejöjjön a hit egysége, amelynek majd kifejezése lesz az interkommúnió, a közös szentáldozás.

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.11.12. 09:15:05

@izrael miszteriuma: Mi a véleményetek az evangelikus-katolikus közeledésről? Közelednek vagy távolodnak az álláspontok egymáshoz?
Hogyan látjátok Ti az ökumenizmus helyzetét?
Milyen a viszony a katolikus egyházzal?

református lévén nincs rálátásom erre a folyamatra.egyházak szintjén ez elsősorban politikai kérdés érdekek mentén szervezve, ahogy én látom. fából vaskarikát kellene kovácsolnia annak aki a két irányzatot szeretné egybeforrasztani, de az hogy ez emberileg lehetetlen, az még egy egyházban nem jelent képtelenséget a szónak jó és rossz értelmében egyaránt (ezek a papok mindenre képesek brrr.:-))
én azt a stausz quo-t ami most van elviselhetőnek tartom akár az ítéletnapig is. mindenki hiheti és vallhatja amit igaznak gondol, és a párbeszéd is termékeny ha nem is szervezeti, de gondolati szinten. lehet a helyzethez bűntudattal is viszonyulni (én vagyok az akadálya a közeledésnek?) de ez egy nyitott kérdés, mert erre éppenséggel azt is lehet válaszolni, hogy még következetesebb protestáns konfesszió lehet a meggyőzés, majd az egyesülés útja. az a szabadság ami teret enged az új felismeréseknek, nekem fontosabbnak tűnik, mint egy nagy tanítói hivatal primátusa, "védelme", de ha a Lélek ebben is újat mutat én kiváncsian várom. vezetőinkkel kapcsolatban nincsenek illuzióim.