- Apó, tudom rólad, hogy hosszú évekig Japánban tanár voltál. Kik is mik voltak a diákjaid számodra?
- Akiket Isten szeretetből azért teremtett, hogy most is és örökre is boldogok legyenek. Ebben akartam nekik segíteni. Azért tudtam ezt megtenni, mert meg voltam győződve arról, hogy Isten öröktől fogva és örökre szeret engem, s meg akarja osztani velem az Ő szeretetét és azt akarja, hogy ezt továbbadjam mások számára is.
- Sikerült-e átadni tanítványaidnak ezt a hitedet?
- Igen, azoknak, akik szabadon kérték, hogy tanuljanak valamit Krisztusról órák után, mikor a többiek játszottak vagy sportoltak. Soha nem adtam hitbeli oktatást nem-keresztény diákok számára osztálytermekben,mert a hitnél szabad akaratra van szükség. Ezért sokkal fontosabb olt számomra, hogy meghitt kapcsolatokon keresztül
mutassam meg nekik Krisztust. Tehát egy kirándulás, táborozás, hegymászás során
kialakult egy meghitt kapcsolat, és őket érdekelni kezdte, hogy én miért vagyok olyan ember, amilyen vagyok. Krisztus arcát rajtam keresztül kezdték felismerni.
- Hogyan lehet Krisztus arcát felismerni, amikor Ő már régen meghalt?
- Tudod, Ő valóban meghalt, de fel is támadt, és most is velünk él, akkor is ha nem látjuk.
- Jó, jó, de hogy lehet az Ő arcát látni másokon?
- Krisztus a szeretetet jött el meghirdetni és megtapasztaltatni mindenhol, ahol igazi szeretet van. Ahol szeretet van, ott lehet találkozni Krisztussal, mert az Ő erejével lehet valaki úgy szeretni, ahogy Ő szeretett, ingyenesen és feltétel nélkül.