Mielőtt belevágnék: békés, boldog új évet kívánok Nektek a magam és a jezsuita bloggerek nevében is!

A címben feltett kérdést olvastam többek szemében, akik itt a ház körül dolgoztak, szereltek, kiegészítettek, javítottak a házfelújítás után. Ugyanis jelenleg olyan jezsuita munkát végzek, amely inkább gyakorlati, szolgálati feladat. Vagyis a bevásárlástól a kazánházon át az autók rendben tartásáig. De ez mindenkinek ismerős, hiszen minden családban előforduló feladatok ezek. A feltett kérdésből viszont az derül ki számomra, amit konkrétan meg is tapasztaltam pár éve, kispapéveim végén, hogy van a „melós”, és van a szerzetes vagy pap. Tehát egész röviden, mintha a szerzetes és a pap nem dolgozna. Illetve lehet, hogy csak másképp nevezzük, vagy egyszerűen más munkát végez. Vagy tényleg nem „meló” a többség szemében, amit végez?!

Konkrétan akkor tapasztaltam meg, amikor gyakorlati éves kispapként egy városban a plébánián végeztem mindenféle rám bízott papi feladatokat, pár hónap múlva pedig egy itallerakatban dolgoztam italszállítóként ugyanabban a városban. A plébániai közösség tagjai nemigen értették, hogy mi történt, bár Erdélyben nem ritka példa, hogy a papok fizikai munkát végeznek a ház körül, de ez rendszeres munka volt egy hónapig. (Persze vannak olyan szerzetesrendek, olyan papi társaságok, amelyek így vannak jelen az emberek között, meg a munkáspapok mozgalma is ismerős, de itt nem ebbe az irányba szeretnék haladni!)

De alapvetően az emberek többségénél azt tapasztalom, hogy van egy különbségtétel, és elég titokzatos a szerzetes, a pap munkája. Lehet, hogy nem is tudják „meló”-nak nevezni, vagy mondjuk ki, vannak, akik szerint a pap nem dolgozik. Ahogy a nyelvújításkor valaki javaslatot tett a pap szóra: az pofaszakálltól megszabadított imamorgászati szent henyész!

Hogy miért is hozom elő ezeket? Már egy ideje foglalkoztat, hogy akár munkában, akár emberileg van-e különbség, vagy írom inkább így, lehet-e különbséget tenni papok, szerzetesek és a többiek között. Itt nem arra gondolok, hogy nincs különbség, hiszen evidens, hogy feladatokban, életformában és életmódban vannak különbségek. Engem a kérdés azon fele érdekel, hogy például amikor a rendelő előtt várakozik egy víz-gáz szerelő és egy pap, akkor milyen alapon megy be a pap elsőként, amikor félórával a víz-gáz szerelő után érkezett. Vagy a papnak miért áll inkább módjában éjjel-nappal igényt tartani az alkalmazottaira – akár plébánia vagy más intézmény alkalmazottainak elérésére – , mint egy vállalkozónak? Vagy egy másik példa, ami egy ebédnél jött elő a napokban. Többen jártunk Pécsett, és aki járt, az tudja, hogy a székesegyházba belépőt kell fizetni. Amikor két társammal ott jártam, és ezt hallottuk, megkérdeztük, mikor van mise, és visszamentünk misére, akkor ingyen megnézhettük. Viszont egyik rendtársam az ebédnél említette, hogy ilyen helyeken, ha mondod, hogy szerzetes vagy pap vagy, akkor ingyen beengednek. A kérdésem az, hogy ha valaki azt mondja, hogy világi keresztény, akkor őt miért nem engedik be. Azt hiszem, már túl sokat is rágom, de könnyebb lesz emészteni...

Ahogy ezeken gondolkodtam, arra jöttem rá, hogy tény és való, ebben az egyházi vezetésnek, maguknak a papoknak és szerzeteseknek is megvan a felelősségük, de azt nem egy blogon kell megírni és megbeszélni. Amit viszont megbeszélhetünk, az hogy mindenkinek megvan ebben a felelőssége! Különböző helyeken másképp kezelik a papokat az emberek, mert megengedik, sőt fel is kínálják a kivételezést, aztán a hátuk mögött kipletykálják őket, és panaszkodnak rájuk. Tudom, hogy sok papnak vagy szerzetesnek is nagyon kellemetlen, ha őt kiemelt módon kezelik...

Eddig a gondolataim... Sziasztok!