Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Magyar költők küzdelmes istenhite

2010.01.29. 11:00 Origenész

A múlt század két nagy költője: Babits Mihály és József Attila. Ismerték egymást, de nem szimpatizáltak egymással. Mindkettőnek Istennel való viszonya viharos. Írásaikban nyoma sincsen Sík Sándor harsogó istenhitének. De talán éppen ezért állnak közel hozzánk.
Ma Babitsra szeretnék ráhallgatni. „Zsoltár” című két versét 1917-ben írta. Elsőnek a „Zsoltár gyermekhangra” készült el. A „Fortissimo” című, a „süket Istent” szinte káromló verse után a „Zsoltár gyermekhangra” megdöbbentő kontraszt:

Az Úristen őriz engem,
mert az ő zászlóját zengem,
Ő az Áldás, Ő a Béke
Nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
Az a véres Isten nincsen.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
Csak az ember vétkes abban.
Az Úristen örök áldás, csira élet és virágzás.
Nagy, süket és szent nyugalma
Háborúnkat meg se hallja.
….
Néha átokkal panaszlom
De Ő így szól: „Nem haragszom!”

Lázas hang talán magában:
Kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.

A közvetlen ezután született „Zsoltár férfihangra” más húrokat pendít:
Tudod hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Húsz évvel később, 1937-ben, már súlyos betegen írja Babits „Balázsolás” című versét. A hagyomány szerint fejvesztéssel kivégzett ókori vértanú püspökhöz imádkozik:
Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!

Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál.
….
Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod mi az.
……
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet…S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

Egy évre rá írja Babits „Jónás könyve” című csodálatos versét. A Biblia és a vers szerint Jónás várja, hogy Isten a harmincnyolcadig napon hatalmas tűzzel Isten elpusztítja a gonosz Ninivét. Eljött a harmincnyolcadik nap, és

„Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.”
Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: „Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, míg láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más,”
így gondolá az Úr; csak ezt nem tudta Jónás.”

A haldokló Babits új Jónásnak gondolta magát. A közelgő világháború felé támolygó Európát látta maga körül. Az emberek nagy lármájában miért hallgat az Isten? Erre a kérdésre nincs felelet. Babits mintha megnyugodott volna a felfoghatatlanban. Én is ezt próbálgatom. És te?

99 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr641705283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kajla 2010.01.29. 18:31:41

Kedves Origenesz, általában igazad van abban, amit Sík Sándorról írsz, számomra egy verse (pontosabban egy fél) kilóg ebből a sorból, itt levetkőzi paposságát. (Nekem különösen kedves ez a vers, mert egy megdöbbentő élményem fűződik hozzá: a verset a hálálos ágyán fekvő, nagyon szeretett eskető papunknak vittem be a korházba, ott olvastam fel neki, aki megdöbbenve nézett, rám, hogy dehisz fél napja ennek a versnek a sorai zsonganak a fejében. Véletlen ... ) Szóval a vers:

Bocsásd meg énnekem, Uram,
Hogy jobban szerettem nálad
A meggyet, a mézet, a hársfavirágot,
Felhők mesekönyvét,
Apró gyerekek gügyögését,
Fiúk-lányok mosolya lobbanását,
Férfiak írott homlokát,
Kezed játéka műveit.

Bocsásd meg énnekem Uram,
hogy szorgosabban látogattam
A sixtusi Máriát a názáretinél,
Hogy Tamásnál, Teréznél
Szomjasabban lestem az öreg Aranyt,
Berzsenyi mennydörgéseit,
Hogy a zsoltár orgonaszavát is
Boldog voltam, ha átlophattam
Paraszt magyar szó furulya-dalára,
S hogy könnyeket pillámra nem a mea culpa,
Hanem a rutafa nótája szűrt,
Meg a vizetárasztó tavaszi szél.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2010.01.29. 21:42:03

"Az a véres Isten nincsen."

Hát pedig van. A Bibliában lehet Róla olvasni.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.30. 01:22:44

@endike:
A Biblia Istene nem ilyen! Az Úr nem személyválogató, jóságát kiárasztja gonoszokra és igazakra egyaránt. Ebből születik az a gyermeki bizalom, amelyet költőien fejezi ki Babits Zsoltár gyermekhangra című verse is.

mezeinewsee 2010.01.30. 21:31:30

Én akkor is Sík Sándort szeretem a legjobban... talán cserkész-lelkem akarja így. És erőt ad akkor is, ha hitetlen vagyok éppen.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2010.01.30. 22:32:28

@izrael miszteriuma: mármint mire érted hogy az "Úr nem ilyen"?
Nincs véres Isten? De van. Isten nem csak véres, de az is. És nem csak az Ószövetségben.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.31. 05:54:33

@endike:
Isten maga az Áldás, a Béke, az Élet, a szüntelen növekedés és kiengesztelődés...

"Ő az Áldás, Ő a Béke
Nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
Az a véres Isten nincsen.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
Csak az ember vétkes abban.
Az Úristen örök áldás, csira élet és virágzás."

P.E. 2010.01.31. 06:46:54

@endike:
És akkor hogy tudtok együtt élni?

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.31. 21:27:45

Babits az emberi lét végső kérdéseit feszegeti, amire nincs is válasz...
„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”
(Babits Mihály: Esti kérdés)
A költő ebben a versében arra kérdez rá, hogy van-e oka, célja a világnak, a létezésnek; megismerhető-e ez az ok és cél.
Szerintem az alábbi verssor is a fenti gondolatra rímel, amikoris Isten létére paradox formában kérdez rá a költő:
„Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?
(Babits Mihály: Fortissimo)

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2010.02.01. 20:46:14

@P.E.: úgy érted ha elfogadom a Bibliát mint Isten Igéjét, akkor nem tudok együtt élni Istennel?

eszaq 2010.02.01. 21:08:00

Endike, hány éveske vagy ? Már bocsesz, ne vedd szeméyeskedésnek, téleg érdekel.@endike:

P.E. 2010.02.01. 21:18:07

@endike:
Úgy értem, hogy hogyan tudsz egy számodra ilyen "véres Istennel" együtt élni?

Kajla 2010.02.02. 06:47:58

@endike: @P.E.:
Én, bár erre csak későn jöttem rá, elsősorban a lelkemben fellelhető Istenképre, nem külső iránymutatásra támaszkodom. Ez persze lassan alakult ki, szerepe volt neveltetésemnek, családomnak, az egyháznak, jezsuita és piarista papoknak, barátoknak, személyes élményeknek, a Bibliának, Dosztojevszkinek… . Általában azt mérlegelem, hogy az istenképemmel hogyan egyeztető egy tanítás, egy vallási gyakorlat, akár egy bibliai részlet is. (Az is oka ennek, hogy vallási műveltségem korlátozott, nem ismerem egy-egy törvény esetleges fejlődését, egy-egy bibliai rész társadalmi hátterét. Így fontosabb a vélt vagy valós „teljes kép”, mint az esetleges – félreértett – részletek.)

És ebbe a képbe, az én istenképembe, a bosszúálló, véres Isten nem fér bele. Hogy a lelkemben (lelkünkben?) élő istenkép mennyire valós, nem tudom. Önálltatás és a magunk átverése? Nem tudom, csak azt, hogy a belső tapasztalat mintha mégis igazolná.

„végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.”

cserenkov 2010.02.02. 13:30:03

@endike:
Már lett említve egy másik post-on egy hozzászólásban az Ádám almái című dán film. Rám óriási hatással volt.
A hamis, torz istenképről és ördögképről is szól. De tulajdonképpen egy feketehumorral megfűszerezett megváltástörténet.

lálo 2010.02.02. 15:05:34

@endike: Szerintem abban tökre igazad van, hogy azt tényleg nehéz lenne eltagadni, hogy az Ószövetségben, helyenként Isten tényleg „véres Istennek” mutatkozik. Én például napok óta olvasok Eszter könyvéről, és olykor-olykor igen csak rosszul esik, hogy ilyen bosszúról hogy lehet azt gondolni, hogy Isten kedvét lelné benne. (nem is a purim a kedvenc ünnepem...) persze az elnyomással se értek egyet!
Vagy ott van az Egyiptomból való szabadulás, nekem mindig rosszul esett, hogy meghalnak az elsőszülöttek. Vagy nem rég olvastuk: Dávid azért tudta megölni Góliátot, mert „vele volt az Isten”. És ennél még cifrábbak is vannak… Dávid azt mondja Góliátnak: „te karddal, lándzsával és husánggal jössz ellenem” (I. Sám 17, 45) Jézus pedig ezt mondta az Olajfák hegyén: „mint rabló ellen, úgy jöttetek ellenem, kardokkal és botokkal” (Mk 14, 48). (Egy jobb bibliakommentárban elég egy szó egyezése. :) ) De nem Jézus győz, Ő meghal. Épp, mikor az Egyiptomból való szabadulást ünneplik. Elsőszülött fiú ráadásul! Eszter könyvében Hámánt és fiait, a gonoszokat, felakasztják, a kommentár német fordítása, amit napok óta olvasok, úgy fordítja – lehet, hogy amúgy nem esett volna le – hogy keresztre feszítették őket… Nekem ebből úgy tűnik, mintha az Isten, amikor eljön, amikor szabadon választhat, akkor az elnyomottak, a megbüntetettek, sőt a bűnösök, gonoszok között foglal helyet. Én ebben a Jézus-arcú Istenben hiszek.

Aztán, hogy a Bibliában, és a Biblia után miket tettek (teszünk?) Isten nevében, az más kérdés, sokszor nagyon szomorú…

Az viszont igen érdekelne, hogy az Újszövetségben hol jelenik meg véres Isten? Csak az jut eszembe, mikor Jézus kiűzi a kereskedőket, de azért az nem véres… Vagy, hogy lelökte Pált, (éppen Pállá váló Sault) a lóról? :)

fasírt 2010.02.02. 15:29:16

@Kajla: Ne haragudj, de én nekem nem esett le, honnan az idézet, megírnád? Nagyon tetszik.

Köszi!

türkiz 2010.02.02. 15:42:00

@fasírt: Pilinszky, Egyenes labirintus... - ha nem baj, hogy tőlem a válasz :)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.02. 16:17:57

@lálo:
nekem pedig a Purim a kedvenc ünnepem...

A keresztények sajnos nem ismerik a zsidók Eszter könyvét (MEGILLA), ezért téves elképzeléseik vannak annak jelentését illetően. A zsidó Eszter (HADASSZA=mirtusz) történetben az a különleges, hogy egyáltalán nem is szerepel benne az Isten neve, ezért helytelen lenne a "véres Istennek" tulajdonítani a történteket. Az ünnep zsidó neve PURIM, ami sorsvetést jelent, közelebb visz a megfejtéshez: a SORS mozgatja a történet szálait, Isten rejtőzködik (ESZTER=nisztár)...
A messiási jézushívő zsidók Jeruzsálem újjáépüléséért imádkoznak:
www.youtube.com/watch?v=26tLT0qfvoc
A második klipen egy liturgikus táncot látunk a Nigun Neshama dallamára:
www.youtube.com/watch?v=eFNeEfgP-fA

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.02. 16:30:27

@izrael miszteriuma:
A PURIM leginkább a mi farsangunkra emlékeztet, mindenütt maszkos ünneplők, vidámság és gyerekzsivaly, a zene is békés hangulatot tükröz; Shalom Israel (Békét Izraelnek):
Purim Jeruzsálemben 2009
www.youtube.com/watch?v=KzOQRiO6VLQ&feature=related

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.02. 17:16:03

@izrael miszteriuma:
Itt pedig aztán harciasságnak végképp semmi nyoma: izraeli messiási zsidók a Purim alkalmából egyenesen Yeshua HaMasiach eljöveteléről énekelnek:
www.youtube.com/watch?v=ZS8GF3RWjK8

lálo 2010.02.02. 17:29:22

@izrael miszteriuma: Egy rabbinikus értelmezését olvasom Eszter könyvének (MidrTeh-ben). És semmi bajom azzal, hogy Isten megszabadítja a népét, nekem csak a bosszú része esik rosszul. És azt nem értem, hogy hogy lehet azt gondolni, hogy ez Istennek kedves lehet. De igaziból ez másodlagos is, mert amit én próbáltam elmondani: hogy Jézus egy fán függve hal meg, mint előtte egy másik történetben Hámán, és elsőszülöttként hal meg, mint az egyiptomiak, azért, hogy mi szabadok legyünk. És ha megnézzük ezeket a történeteket, és azt, hogy Jézus kinek a helyébe lép be, akkor azt találjuk, hogy a kiszolgáltatottak, a szenvedők és gonoszok helyébe. És számomra ez sokat változtat a korábbi történeteken, és a történetek mutatta Isten-arcon…

Azért ne vedd úgy a szívedre, hogy nem szeretem a Purimot, a farsangot se szeretem… Viszont vannak, amiket nagyon: pl a Jom Kippurt…

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.02. 21:09:38

@lálo:
Rási szerint Amálek bölcsei így beszéltek:
„A jehudik olyanok, mint az ég csillagai, és mint a föld pora. Ha egyszer elbuknak, a föld porába zuhannak vissza. De ha fölemelkednek, az égig magasztaltatnak.”
Ha érdekel az Eszter könyvének zsidó misztikus értelmezése, férfi vagy és elmúltál negyven, akkor írj a blog.hu címemre. Friedrich Weinreb könyve megvan magyarul kéziratban, mely a Midrás Eszter Rabba, a Babilóniai Talmud Megilla Traktátusa és a Targum Seni alapján készült. A szerző addig foglalkozott a Máté evangélium zsidó gyökereivel, míg végül maga is Jézus követője lett...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.04. 14:05:10

@lálo: A Jom Kippur ünnepe kapcsán...
A BŰN VAGY A BŰNÖS TÜNJÖN EL?
Rabbi Méir lakóhelyén sok fékezhetetlen ember lakott, s ezek sokat kellemetlenkedtek a Bölcsnek. Rabbi Méir azon imádkozott, hogy haljanak meg. Kérését hallotta felesége B'rurjá, s haragosan rászólt férjére: Nemde az vagyon írva: "Szünjenek meg a vétkek" (Zsolt 104, 35), és nem az, hogy legyen végük a bűnösöknek!
S mindehhez el kell olvasni a vers végét: "És nincsenek többé gonoszok". Ez is megerősíti azt, amit mondottam: Ha megszűnnek a vétkek, természetes, hogy nem lesznek gonoszok sem. Azon könyörögj, hogy irgalmazzon nekik az Úr, és legyen erejük, hogy elforduljanak a bűnöktöl.
(B'ráchot 10a)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.04. 14:36:33

@lálo: Az Egyiptomból való szabadulásról...
Isten együtt szenved az emberekkel
Hogy Isten szereti Izraelt és az embereket, az mindenekelőtt a szenvedőkkel vállalt szolidarításában mutatkozik meg.
Hogy Isten együtt szenved Izraellel, ez a rabbik egyik vallási alapélménye volt, és ebből merítettek erőt a kétezeréves diaszpóra lét során. Kevésbé ismert, hogy Isten együtt szenved a bűnösökkel:

Ha egy bűnözőt kivégeznek és kínokat szenved, mely szavakkal fejezi ki magát a Sekhina? "Ó, a fejem! Ó, a karom!" Ha a Mindenütt-Jelenvaló a vétkesek vére fölött ennyire búsul, mennyivel inkább az igazak vére miatt!
(Rabbi Méir: mSzán)

Isten együtt szenved még Izrael ellenségeivel is:

Az angyalok az Égben ekkor - midőn az egyiptomi seregek belefulladtak a tengerbe - győzedelmi éneket akartak énekelni a Szent előtt, áldott legyen Ő. Ekkor a Szent, áldott legyen Ő, így szólott hozzájuk: "Teremtményeim elpusztultak és ti énekelni akartok?"
(bSzán 39b)

álomfejtő 2010.02.04. 21:31:15

@izrael miszteriuma: először engem is zavart ez az idézet rengeteg, főleg az hogy a végén tudtam meg. hogy idézet, s nem a sajátod, pedig már addigra elámultam a 'te' gondolatod bölcsességétől - de már tetszik, hogy mindenre tudsz válaszolni velük. Azért jó lenne olvasni többször a saját megfogalmazásaidat is.

"Ha érdekel az Eszter könyvének zsidó misztikus értelmezése, férfi vagy és elmúltál negyven, akkor írj a blog.hu címemre".. nem szándékozom írni, csak kíváncsivá tettél, hogy mért pont ilyen kritériumokkal lehet csak valakit beavatni. Elmondanád?

lálo 2010.02.04. 21:37:31

@álomfejtő: had válaszoljak én! :)
a rabbinikus hagyomány szerint, csak akkor foglalkozhatsz misztikával, ha férfi vagy és elmúltál 40 éves. Bár én úgy tudom, hogy bölcsnek is kell lenni... Abban reménykedem, hogy ezt "megajánlotta" ;)

álomfejtő 2010.02.04. 22:10:23

@lálo: micsoda hímsovinizmus!:))))))

álomfejtő 2010.02.04. 23:14:42

@lálo: Hát az, nem?:)Ez a szemlélet...

lálo 2010.02.04. 23:27:10

@álomfejtő: majd talán @izrael miszteriuma elmondja, hogy szerinte ez miért jó. de én ilyenkor mindig csak örülök, hogy engem ez nem köt... persze vannak olyan zsidó irányzatok is, ahol ezt már nem tartják...
nem tudom, ez nem az én asztalom... persze érdekelne, hogy miért gondolják, hogy az jó, ha a nők nem tanulnak misztikát... lehet, hogy azt gondolják, hogy ők tudják anélkül is :)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.04. 23:33:40

Hogy miért a tiltás...
A Talmud a maga szimbolikus nyelvén beszéli el, hogy mi történt akkor, amikor négy tudós rabbi felment a Paradicsomba (PARDESZ=tiltott kert). Az első Ben Azai meghalt, a második Ben Zuma megbolondult, a harmadik Acher (a másik) hitehagyott lett, csak Rabbi Akiba járkálhatott békében a Paradicsomban, mert egyedül ő látta meg az Írás valamennyi értelmét.
Magam is csupán mesének tartottam a dolgot, míg el nem olvastam Elie Wiesel: Minden folyó a tengerbe siet c. könyvét. Ebben majdnem szószerint megismétlődik a fenti történet. Egy rabbi meggondolatlanul 13 éves gyerekeket próbált bevezetni a misztika számukra tiltott világába. Hat hónap múltán a legidősebb megbetegedett, letargiába esett. Pestről és Svédországból hoztak pszichiátert, de tehetetlen volt. Nemsokára a második gyerek is beteg lett: afázia (beszélőképesség elvesztése) és ataxia (a végtagok mozgási zavara) volt a tünet. Újra eljött a svéd pszichiáter, de ismét kudarcot vallott. A szerző apja jött rá a titokra: - Két barátod valami olyan betegségben szenved, ami az átokra emlékeztet. De a kis Eliézer nem hagyta abba. A Templom lerombolásának emléknapján az éjszakai virrasztáskor rájuk tört az őrület. A Mester a fejét falnak verdesve, kétségbeesetten ült a földön és teste rázkódott a zokogástól. Eliézer úgy érezte, hogy mindkettőjükre az őrület leselkedik. Aztán a németek bevonultak, és a zsidókat Auschwitzba deportálták. A sors iróniája: a gyilkosok "mentettek meg" írja a szerző már felnőttként naplójába...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.04. 23:46:44

@lálo:
A zsidó hagyomány a férfiak számára előírja a Szent Könyvek tanulmányozását, és a rendszeres imádkozást, de ez a nők számára sem tiltott, csak ők nem számítanak be a minjánba (10 férfi kell a közös imdsághoz). A nő lelke sokkal érzékenyebb, közvetlen kapcsolatban áll az Istennel, ezért kell a férfinépnek sabbat estéjén elmenni a zsinagógába egyet imádkozni, hogy kellő áhítattal legyen képes fogadni az ünnepet. A fényáldás a nő egyik micvája, már 3 éves kislány is segédkezhet, de férfi nem gyűjthat fényt...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.05. 09:19:46

@lálo:
Bevallom nem vagyok elégedett a válaszommal, mert elvesztem a részletekben...
Az eredeti felvetésedet sem értem teljesen: a Pészách, a Purim és a Dávid és Góliát története miért a "véres Isten" bizonyitéka számodra? Egy kicsit fundamentalistának és történelmietlennek érzem érvelésed. Aztán itt van a keresztény exegézis és a zsidó írásértelmezés különbözősége, amit hosszú lenne itt kifejteni. Találtam a kérdésről egy lelkigyakorlat szövegét, amely a keresztény misztika alapján foglalkozik Izrael misztériumával, ezt tudnám ajánlani válasz helyett.
Semmi hímsovinizmus! Nem csak férfiaknak, nem csak 40 felett...

lálo 2010.02.05. 10:55:39

@izrael miszteriuma: én nem vallom be, hogy én se ;)
azt viszont igen, hogy azt vártam, hogy megírod, hogy miért is nem tanulhatnak misztikát nők, hogy erre milyen magyarázat van...

"Egy kicsit fundamentalistának és történelmietlennek érzem érvelésed."
ha teljesen őszinte vagyok, akkor elárulom, hogy nem teljesen értem, hogy mire gondolsz. Történielmietlen azaz nem reflektálok arra, hogy esetleg nem Dávid győzte le Góliátot? másrészről meg annyira nem bánt, hogy ezt gondolod, mert nem akartam történelmi lenni... Egyszerűen csak meg akartam mutatni valamit, valamiféle szövegköziséget. Én erről azt gondolom, hogy ez vagy átmegy elsőre, vagy lehet rajta rágódni, de túl magyarázni nem szeretném. Én, a magam részéről elfogadom, hogy Neked nem tűnik véres dolognak csecsemőket ölni meg (bár Heródes értékelésénél ez azért változhat)... Mindegy most úgy tűnik, mintha nem fogadnám el, de tényleg okés. Máshogy látod, és máshogy dolgozod fel ezeket a dolgokat... ez a Te részed... nekem nem célom, hogy meggyőzzelek arról, ahogy én látom. így ezt nem akarom tovább magyarázni. Megkeseredik tőle, pedig nekem jó élmény volt ezt "összelátni", nem akarom elrontani... bocsika!!! csak tudd be, egy dávár áhérnak, más véleménynek!

Amin viszont elgondolkodtam még este (éjszaka), hogy mennyire máshogy látjuk a dolgokat. (igaziból talán Te is erről írsz...) hogy átrágtam magam a Párdészes történeten, és elég sokáig gondolkodtam rajta, forgattam magamban (mármint nem éjszaka, hanem pár éve). és most van egy saját olvasatom, és ez szerintem annyira más lehet, mint amit Te gondolsz róla, mint amit kiolvashatok abból, amit Te írtál erről. pl én soha nem tartottam mesének...

igaziból csak izgi, hogy mennyire máshogy látjuk, hogy menniyre máshogy hat...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.05. 12:01:56

@lálo:
Bár nem tudok arról, hogy a nők ki lettek volna tiltva a misztika területéről, de valami okból a zsidó nők - ellentétben a kereszténységgel - nem foglalkoztak a misztikával. Ugyanakkor már a Talmud is említ kiváló képességű, tudós nőket, és ismerjük RASI lányait és lányunokáit, kik törvénymagyarázók és tanítók voltak.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.05. 17:13:31

@lálo:
Ha tanulmányaid segítené van egy jó cikk BUZÁSI GÁBOR: Elisa, a hitehagyott rabbi címen egy régi újságból...

perseus 2010.02.08. 18:00:29

Kicsit eltértetek Babitstól, úgy látom. ;)

Kajla 2010.02.09. 07:27:03

„a kérdésre nincs felelet. Babits mintha megnyugodott volna a felfoghatatlanban. Én is ezt próbálgatom.”

Megdöbbentő sorok egy bölcs, öreg szerzetestől. Nagyon mélyen megérint ez a gondolat, hogy nincs felelet, és igazából a vallás sem ad. Azt hiszem mindnyájan megérjük ezt a kamaszkor után, ahogy a „nagy” kérdéseink válasz nélkül maradnak, habár a kérdések súlya kevésbé nyomaszt, hisz elborítanak a dolgok, a család, a hivatás; és a kérdések csak időnként bukkannak elő újra és újra. Gyönyörűen fogalmaz Babits az Esti kérdésben:

„csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”

És mégis, a nem racionális szinten vannak pillanatok amikor a választ ott érzi az ember a zsigerei mélyén. Egy élmény, egy hangulat, egy kapcsolat. Nem válasz, csak valami belső bizonyosság. És talán igaza van Pilinszkynek, ennek egyik legfőbb forrása az emberi kapcsolatokban van:

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét
s a tapéták vérezni kezdenek.
Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
"visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

jabbok 2010.02.09. 23:52:17

@Kajla: E mellé a Pilinszky-idézet mellé (egyébként nagy kedvencem) még oda kívánkozik egy Exupéry-idézet a Citadellából, ahol azt fejtegeti, hogy a boldogság nem a kérdéseinkre adott válaszban van, hanem a kérdések megszűnésében - ahogy a szerelmesek is tapasztalják, amikor ülnek egymás mellett, lábukat lógázva, és boldogok - pedig a korábbi kérdéseikre nem kaptak választ. És majd talán az Isten sem megválaszolja a kérdéseinket - hanem letörli őket a homlokunkról, mint a lázat...

Azt hiszem, nem kell nagy misztikus tapasztalat, csak egész egyszerű, hétköznapi imádságos élet ahhoz, hogy ezt tapasztalatból is megértsük néha.

Érdekes, ahogy a haldoklásban tapasztalható ez a folyamat - az igazi megbékélés, éppen akkor, amikor már végképp nincs megoldás, meg válasz, meg "vigasz"...

Kajla 2010.02.10. 07:41:34

@jabbok: Köszönöm!

"Uram, azt, hogy a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás, azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva üldögélnek a narancsültetvény alacsony kőkerítésén, és jól tudják, hogy nem kaptak választ tegnap feltett kérdéseikre. Én azonban ismerem a szerelmet, és ezért tudom, hogy azt jelenti: megszűnik a kérdezés.
És megoldott ellentmondásról megoldott ellentmondásra haladva megyek a kérdések csendje és egyúttal a boldogság felé.
Ó szószátyárok! Kérdéseitek teljesen tönkretették az embereket!
Esztelen, aki Istentől remél választ. Ha magához fogad, ha meggyógyít, azt azzal cselekszi, hogy kérdéseidet, mint a lázat, a kezével szünteti meg. Ez így van.
Uram, egy napon csűrödbe begyűjtvén Teremtett világodat, nyisd fel előttünk szárnyas ajtódat, és vezess be bennünket oda, ahol nem válaszolnak többé, mert nem lesz többé válasz, csak boldogság: a kérdések záróköve és lényege, arc, amely boldoggá tesz.
És aki átlép rajta, felfedezi az édes vizek végtelenségét, amely nagyobb a tengerek végtelenségénél, és amelyet már régebben is sejtett, a forrásvizek dalolását hallgatva, amikor lábait lógatva szorosan odasimult az asszonyhoz, aki pedig csak kimerítő hajszában befogott gazella volt, és most ott pihegett a szívén.
Csend, hajót befogadó rév. Isten csendje, minden hajók menedéke."

álomfejtő 2010.02.10. 09:50:45

"És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét"

Balázs Béla

EGY ARC KOMOLY

És néha látom, hogy egy arc komoly.
Az út szélén, vagy túlsó szögletében
Valami zűrös, csilláros teremnek.
És nyugtalanul nézem: ím üzennek:
Ott is van ember.

Kiáltanék: hej, itt is van egy ember!
Most oda, oda kellene, hogy menjek,
Hogy megérintsem símogató kézzel
És kérdezzem:te is sírtál az éjjel?
Kaptál-e csókot?

Kiáltanék:én is hordom a titkot.
De rám néz s messze partok köde lebben.
Hiába úgyis. El nem érjük szóval.
Köszöntjük egymást néma lobogóval:
Itt is van ember.

kis_csirke 2010.02.10. 15:36:09

@álomfejtő: @Kajla: @zzzsuzsa:

Galambot fogtál és élsz
ha elrepül meghalsz
de ugye nem félsz?
Nem nyírod le a szárnyát?
Nem kötöd meg a lábát?
Hagyod hogy megpihenjen
a kezedben
és megsimogatod
mielőtt elrepül.

(Bálint Lea: Boldogságom erdeje 28)

álomfejtő 2010.02.10. 23:40:08

Balázs Béla

Szeretnélek megvédeni tőlem

Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
s néha rólam emlékezni csendben
és csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.

kis_csirke 2010.02.11. 23:27:52

@álomfejtő: nagyon ütős.
(Ezt a verset az anima-animus-párból a férfi oldalad hozta ide.)

álomfejtő 2010.02.12. 08:55:51

@kis_csirke : ilyen jól tudod?:)
a barátságban a 'szerepek' még szabadabban felcserélhetők.Azért inkább örülni szeretnék egy barátnak, nem elsiratni.:)

kis_csirke 2010.02.12. 09:40:56

@álomfejtő: ja, mindig elfelejtem, hogy te (még) hiszel a barátságban :-).

álomfejtő 2010.02.12. 09:45:06

@kis_csirke: mi az, hogy még? semmi nem változott, ami miatt ne hinnék?

zzzsuzsa 2010.02.12. 11:56:54

@álomfejtő: "A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben....József A."

szófialoren (törölt) 2010.02.12. 15:54:38

www.youtube.com/watch?v=yEgtRrBHJfE

Kányádi Sándor

Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

És most, hogy három nap alatt majdnem minden topicba belekontárkodtam,(pedig csak a párta nyomja a fejem:-) )elbúcsúzom. Jó hétvégét kívánva Mindenkinek.

Kajla 2010.02.13. 07:55:16

Még egy vers jutott eszembe még korábban, csak akkor Pilinszky mellett döntöttem. Most mégis megteszem, azért is, mert ez is reflexió Origenesz felvetésére, meg azért is, mert ha jól tudom a posztiró személyazonosságát, szereti ezt a verset:

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik)

És hadd fűzzek hozzá valami személyeset is. Mi sok verset olvastunk gyerekeinknek kiskoruktól, (ahogy nekünk is szüleink), de az elmúlt években már sokszor ők mutatnak nekünk egyet-egyet. A fenti vers volt az egyik, talán 6-7 éve, amit egyik gyerekünktől (16 körül volt akkor) ismertünk meg. És milyen érdekes, mikor apám 6 éve meghalt és idézetet kerestünk a gyászjelentésére, közmegegyezésre a fenti vers került rá. És milyen megrendítő: egy vers, amit nem tudom apám ismert-e, de talán nem, mert Aranyt, Kosztolányit, Babitsot szerette, egy vers, ami mindnyájunkat, anyámat is megérintette, egy vers, amit az unokája talált, akiben valahol ő is tovább él. És ebben szimbolikusan valahol kerekké válik az élete is, hisz a szellemi tér, amit létrehoztak él tovább. Egy év alatt lassan ment el apám, lassan hagyva el szellemi és testi képességeit. Ment felesége, gyerekei és unokái aggódó környezetéből. Ismét egy megválaszolatlan kérdés, amit már fel se teszünk. „Bent csend. Isten hozott.”

kis_csirke 2010.02.13. 21:19:20

@Kajla: ó, ez nagyon klassz. A vers is, de főleg a személyes vonatkozás hozzá.

szófialoren (törölt) 2010.02.15. 17:11:45

Kiss Benedek

Fohász

Elmúlik majd ez is.
Ez is elmúlik.
Ugye, elmúlik.
Elmúlik minden.
Nyúlik bár, múlik.
Múlik és mállik.
Csak tarts ki odáig.
Tarts meg szelíden.

Tarts meg szelídnek.
Szelídnek tarts meg.
Világok törnek.
Tarts meg erősnek,
Össze ne törjek.
És meg ne törjek.
Tarts meg odáig.
Tarts meg a hitben,
Amiben hittünk.
Amiben hittem.
S kenyerünk add meg.
Más nem is számít.

Elmúlik majd ez is.
Ez is elmúlik.
Bizony elmúlik,
Elmúlik minden.
Csak tarts odáig.
Tarts meg szelíden.
Tarts meg a hitben,
Amiben hittünk, amiben hittem.
Kifulladásig.
A számadásig.

álomfejtő 2010.02.16. 10:26:21

@szófialoren: ez nagyon nehéz, ha valakinek így kell fohászkodnia......(:, így kell?

lálo 2010.03.01. 14:06:26

@izrael miszteriuma:
Purim sameach! (talán ma még belefér...)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.01. 17:41:22

@Kitalátor feljegyzetei:
Felgerjedt szittya vérem. S rászóltam Törpe-fejûre: Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.01. 17:42:08

@Kitalátor feljegyzetei:
Felgerjedt szittya vérem. S rászóltam Törpe-fejûre: Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

cserenkov 2010.03.02. 09:41:21

Verseket kérnék szépen!

Kajla 2010.03.02. 09:51:06

@cserenkov: Térjünk vissza Babitshoz:

Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:
élek és itt vagyok, itten!
Pedig nagy világ-szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád -
mit akarsz velem, Isten?

Inog a láng már és tövig ég
bölcs, szent, konok kezeidben. -
S új szelek jönnek, fattyu-vihar,
vakarcs-poklok szégyen-fuvalma -
mit akarsz velem, Isten?

Szégyen-szél, fattyu-lehellet is
zord annak, aki mezitlen:
gyötörni tud, eloltani nem,
míg viaszom csöppig kisírom -
mit akarsz velem, Isten?

Mért tart magasra nagy tenyered?
és milyen éj vize zug lenn,
hol sisteregve kiszenvedek
ha majd kegyetlen beledobsz, hogy
körmödre ne égjek, Isten?

Kajla 2012.08.28. 19:56:42

Nemeshegyi Péter SJ gyémántmiséje 2012. szeptember 2-án, vasárnap fél 11
órakor lesz a Pesti Jézus Szíve templomban. A mise után agapé lesz a templomkertben

telihold83 2012.08.29. 19:34:12

Kajla, ezt most nagyon köszönöm Neked!

Kajla 2012.09.02. 17:24:55

@telihold83: @eichikarl:
Sokan voltak, szép volt, sokan elérzékenyedtek. Megkaptuk - így mondta - "egy öreg pap áldását"

"Áldjon meg téged az Úr!
Áldjon meg téged az Úr,
és őrizzen meg tégedet!

Világosítsa meg az Úr
az Ő orcáját terajtad
és könyörüljön terajtad!

Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád!
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
és adjon békét tenéked!"

YganA 2012.09.02. 18:05:57

@Kajla: @eichikarl: @telihold83: Én is ott voltam, (köszönöm az értesítést.) Megkaptam az öregpapáldást, kár, hogy nem ismerjük egymást, úgy talán még hatásosabb lett volna, összefogódzkodva.:-)))

Kajla 2012.09.02. 18:15:30

@YganA: Örülök, hogy ismerhetem ezt az embert. Sokat kaptam tőle én is, feleségem is (ő is ott volt), anyám is, lányaim is. Úgy beszél, hogy egy kamasz és egy öreg isnyitott szemmel, mosolyogva figyeli.

Kajla 2012.09.02. 19:14:43

@YganA: "kár, hogy nem ismerjük egymást" Furcsa dolog ez. Egyrészt igaz, másrészt viszont mégis sokat tudunk egymás gondolkodásáról. Tudom, hogy kivel várható, hogy egyetértek itt, kivel nem. Veled legtöbbször igen.

Nemeshegyi Péter jelmondata: "Szeretet az Isten: aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne."

YganA 2012.09.02. 20:20:48

@Kajla: Én is hazahoztam a Fra Angelico képecskét"
:-)

eichikarl 2012.09.02. 23:48:18

@Kajla: @YganA: @telihold83:
Ja, én is szívesen csatlakoztam volna... Így aztán valószínű, hogy csak a Gábor atya által körbekínált pogácsa kötött össze bennünket :-)

YganA 2012.09.03. 11:22:05

@eichikarl: ami egy szimbólikus lánc egy-egy szemének tekinthető - és még jaj de finom is!

telihold83 2012.09.03. 17:38:27

@Kajla: @YganA: @eichikarl: Én is elérzékenyültem, az áldás miatt. Bizony nagyon. És nem is számítottam rá, hogy még pogácsa is lesz, egyáltalán :-). Ilyen oldott hangulatban, az összeölelkezésre való vágy csak úgy jön magától, belülről a szívből. Ahogy mondod YganA, úgy. Milyen szép a jelmondat is! Isten tartsa meg sokáig őt ilyen fiatalon :-) mindannyiunknak az örömére :-) :-)

YganA 2012.09.03. 20:03:59

Mindenkinek, akit érdekel.

Azon töprengek, hogy milyen érdekes, új irodalmi (?) műfaj is ez a Jezsuita blogozás. Egy nagyon modern regény. Még annál is izgalmasabb mű, mint amely csak üres lapokból áll…

Itt léteznek szereplők, történetek, gondolatok, szimpátiák, ellentétek, nyitottságok, rejtőzködések, visszatérő és be-belátogató figurák…

És lassan életre kel az egész, kinél-kinél másként. Test-vér alakokkal kezd megtelni a történet, hullámzik, gabalyodik, tekeredik, tisztul, homályosodik.

Tele lesz költészettel, szeretettel, elfogadással, villanásokkal, pengeváltásokkal, szakításokkal és kibékülésekkel.

És valahol ott van Ő, aki körül, mellett, benne, … csivitelünk, ahogyan virtuális torkunkon kifér.

Kukuruku 2012.09.03. 20:59:50

a szövet szövi magát :-)

Kukuruku 2012.09.04. 02:05:08

de örülök, hogy ez még nem volt:

Ady Endre: A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

Ez engem annak idején nagyon megérintett.
A harangkabát, a köd, az ősz öregúr.
És ez a sor: "Csak nagyszerű nevedet tudnám."
Úgy tetszik, mindig is vallásos voltam, csak nem is tudtam róla.

telihold83 2012.09.04. 10:08:10

@Kajla: Ne haragudj Kajla, hogy nem vettem észre a feleségedet, hogy ő is ott volt és csak beszéltem, beszéltem. Tőle is bocsánatot kérek, remélem, hogy megbocsátasz.

YganA 2012.09.04. 16:13:44

@Kukuruku: "Éreztem az Isten-szagot" .

Nekem Ady volt az (egyik) első szerelmem.

Kajla 2013.03.28. 06:52:38

"Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny legyintett arcul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon...."
(Dsida Jenő)

YganA 2013.03.28. 10:26:49

@Kajla: Feszülten pattantam ki az ágyból. Annyi még a teendőm a hosszú ünnepig. Vendégeknek tiszta ágynemű, bort venni, elég legyen a nyuszitojás, tormát se feledjem a sonka mellé, stb...

És most hirtelen "roppant denevérszárny legyintett arcul". Ott ülök én is VELÜK a váróteremben, Péter, János, Jakab, Máté alszik. Jajj!

De mégis: én tudok "néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel".

Köszönöm!

Kajla 2013.10.05. 05:11:01

Székely Magda :
ERŐÉRT

Legyen Akaratod szerint
mit rám raktál sose sokalltam
tudtam hogy nem rogyhatni meg
míg próbáidat végzed rajtam

Kis erőt most mégis Uram
és ha a hátamba nyilallik
görnyedésem mélyebb szöge
szándékod irányába hajlik.

Kajla 2013.10.19. 09:03:39

Amikor még kicsi fiú voltam,
kalitkában vergődve daloltam -
sose vágytam kinőni belőle,
ijedezve lestem a jövőbe.
Nem mennék
soha vissza,
nem mennék
soha vissza,
nem csábít a színarany kalitka.

Mikor kezes-lábas ifju voltam,
kamasz-lázban csetlettem-botoltam -
tudtam hogy csak egy az ifjuságom
s azt hittem, majd holtig visszavágyom.
Nem mennék
soha vissza
nem mennék
soha vissza,
hol könnyemet rideg párna issza.

Most mint gallyat a máglya égése,
befogad az Isten szenvedése -
nem véges kín, mint vágott-libáé:
határtalan, mint a termő tájé.
Nem mennék
soha vissza,
nem mennék
soha vissza,
kínom olyan kerek, égi-tiszta

(Weöres)

YganA 2013.10.19. 09:49:53

@Kajla: Elég régóta merengek azon, hogy a halált tényleg bűneink miatt érdemeltük meg? Inkább
"Nem mennék
soha vissza,
nem mennék
soha vissza,
kínom (majdani halálommal együtt ) olyan kerek, égi-tiszta"

Kajla 2013.10.19. 10:15:06

@YganA:
Igen, szívemből szóltál. A földi élet szerintem is a halállal kerek. Hogy hogyan folytatjuk utána, az meg titok.

Milyen érdekes, hogy Gulliver látogatást téve Luggnaggba országába és talaálkozva a halhatatlanokkal, szembesül azzal, hogy a földi halhatatlanság nem öröm, hanem átok.

misihanna 2013.10.19. 11:17:33

végre egy izgi poszt!

Egy kedvenc JA-tól:

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

misihanna 2013.10.19. 11:28:39

És még egy kedvenc Pilinszkytől:

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

Kajla 2013.10.20. 20:10:23

@misihanna: Madarak vérzik be a mennyet,
cigányok és gyerekek léptei
lyuggatják át a szerenádnál szűzibb
kemény havat. De ez a szép, ez a
gyönyörűségen ejtett
örökös baleset.

misihanna 2013.10.20. 20:29:47

@Kajla:
Végűl mindíg Isten útját követtem,
bár színem fekete.
Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
úgy leszek az üdvözültek sorában,
mint leeresztett sötét zászló,
becsavart lobogó,
szótlanúl és jelentés nélkűl,
és mindeneknél boldogabban.

:)

Kajla 2013.10.31. 12:06:15

@misihanna: @telihold83: @YganA:
Balassi:
Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbíts lelkem terhét!

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.

Látja magán való szántalan nagy sok jódat,
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urat,
Háládatlanságát látván hamis voltát, ugyan szégyenli magát.

Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi

Számomra Balassi a legkorábbi olyan magyar költő, akinek kötetét levéve lapozgatva olvani tudom, leköt, és érzem mélységét, tehetségét, öszinteségét.

telihold83 2013.10.31. 13:00:14

@Kajla: nem mennék soha vissza...

( harmadik versszak második sor biztos ez? )

Kajla 2013.10.31. 15:36:07

@telihold83: Igen, egy 'a' helyett át találtam máshol:

Látja magán való szántalan nagy sok jódat,
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamis voltát,
ugyan szégyenli magát.

YganA 2013.10.31. 16:29:32

@telihold83: @Kajla: Hová töttem az eszömet, mikor hozzád möntem? - gyakran hallani "mifelénk".
:-)

misihanna 2013.10.31. 18:03:33

@Kajla: Számomra Balassi elég meredek, de örültem a versnek. Közeleg Szt. Márton ünnepe is, róla szól az egyik kedvenc (vagy a legkedvencebb:D) kortárs költőm verse:

Győrffy Ákos:

Havazás Amiens-ben

Szent Márton-apokrif

Tegnap reggel óta havazik. A város körvonalai
alig látszanak a sűrű hófüggönyön át. Lovam
mozgásán érzem, hogy fárad, minden lépésnél
remeg alattam a teste. Csak akkor vettem észre
azt az embert, amikor elhaladtam mellette.
Addig azt hittem, egy kupac föld az út mellett,
amit belepett a hó. Megmozdult.

Gyerekkoromban láttam utoljára ilyen havat,
Pannóniában. Apám a hátán vitt haza valahonnan,
mert elsüllyedtem volna a hóban. Apám ruhájának
faggyúszagára emlékszem, és a válla fölött a messzi
dombsorok szürke vonalára.

Az ember megmozdult, kinyújtotta a kezét. Fagytól
szederszínű bőrén csorgott le az olvadó hó. Megpróbált
szólni hozzám, de csak nyöszörögni tudott, a keze
megdermedt a mozdulatban. Mint egy csupasz faág,
ahogy kimeredt a hóból a karja. Leugrottam a lóról,
köpenyemet ráterítettem, és dörzsölni kezdtem dermedt
testét a köpenyen át. Rám nézett, szólni akkor sem
tudott, láttam a szemében az arcomat, az arcomat
és a hólepte vidéket körülöttünk. Fiatal férfi volt,
olyan sovány, hogy a köpeny alatt szinte elveszett
a teste. Magam elé ültettem a lóra, úgy haladtunk át
a városkapun. Az őrök értetlenül bámultak minket.
A centurio utánam szólt, hogy miért nem hagytam
inkább odakint, a falon túl, mindenkinek jobb, ha
az ilyen nyomorult koldusok elpusztulnak télen,
mint a legyengült őzek, már így is sok van belőlük.
Ha tudnád, mit beszélsz, belepusztulnál a szégyenbe,
mondtam neki, erre elhallgatott, de ahogy tovább-
lovagoltam, még hallottam harsány röhögésüket.
Amikor aznap éjszaka, a legénységi szálláson
álmomban megjelent az Úr, megismertem rajta
a köpenyemet, amelyet ráborítottam arra az emberre,
aki ott feküdt a hóban, nem messze a városkaputól.
Nem láttam tisztán az arcát, olyan erős fényt
árasztott, de tudtam, hogy Ő az. Beszélt hozzám.
A köpenyed nekem adtad, a köpenyedet rám
terítetted. A fény az én ruhám, öltözz fel az én
ruhámba, terítsd magadra palástomat, melyre
atyám nevét hímezték az angyalok.

Reggelre elállt a havazás, méteres hó borította
a város utcáit. Álltam a hideg, téli napsütésben
az ablaknál. Olyan ürességet éreztem, mintha
nem lenne testem. Mintha nem is én nézném
a halványkék eget a sikátorok fölött, mintha
csak tekintet lennék, test nélkül, de mintha ez
a tekintet sem az enyém lenne. Mintha eltűntem
volna magamból. Mint ez az üres mosdókancsó
mellettem, az asztalon, ahogy üvegfalán ragyog
a fény. És mintha valaki idegen hangját hallanám,
úgy hallottam saját szavaimat, ahogy az ablak-
párkányra dőlve suttogom: Nem az enyém volt,
amit adtam, Uram. Nem vagyok a magamé. Az
a koldus vagyok, senkié, a falakon kívül,
kitaszítva, mint te voltál közöttünk. Nem vagyok
sehol, csak arcod fényében. Nem mozdulok el
a fényből, Uram. Ruhádba öltözöm, fényes
palástodba öltözve kelek át a végtelen
havazáson, ami az evilág-

telihold83 2013.10.31. 21:29:23

@Kajla: kösz Kajla, a tött szóra vártam volna magyarázatot, de nem fontos igazán, a lényeget meg értem. @YganA: :x , bocs a múltkori kilengésért, nem kellett volna.
süti beállítások módosítása