- Apó múltkor azt mondtad: „Légy jóban önmagaddal, juss el oda, hogy kedveled önmagadat!” Ez nekem túl nehéz.
- Kezd ott, hogy jobban megismered önmagadat, ne legyél magad és mások számára két lábon járó kérdőjel.
- Azt hogy kell tenni?
- Nézd meg mire használod az idődet, pénzedet, és a szíved energiáját. Ez megmutatja neked, hogy mi igazán fontos számodra. Az, ami fontos számodra, valóban harmóniában van a legmélyebb hiteles vágyaiddal? Van még egy gyakorlat: Nem az számit, hogy mit mondasz, mit gondolsz magadról, miről ábrándozol magaddal kapcsolatban, hanem az, hogy mit teszel akkor, amikor azt hiszed, hogy senki sem lát? Ez sokat elárul magadról. Tudod Japánban is azt mondják, hogy a gyerek a szülő hátát nézve növekszik! Mennyire tapasztalod meg az igazi szabadságot? Szabadnak lenni kötődésektől, olyan dolgoktól, személyektől, amelyek, és akik nem segítenek előre haladni, és szabadnak lenni arra, hogy életcélodnak megfelelően hozd meg a döntéseket életedben. Ha e szerint cselekszel, jól meg fogod ismerni magad.
- Mit jelent az a szó, hogy életcél?
- Azt, hogy van egy olyan célod, amelyik olyan fontos számodra, hogy nem érdemes élni, ha az nem valósul meg. Megsúgom neked, hogy mi az én életcélom: egyre mélyebben megtapasztal Isten és az emberek szeretetét, segíteni másokat is az igazi szeretet megtapasztalásában. Bármilyen döntést hoztam életemben, mindig néztem, hogy erre a célra irányul-e. A szeretet befogadása és adása is megmutatja, ki és mi vagy. Befogadni talán nehezebb, mint adni, mert a szeretet befogadása kiszolgáltatottá tesz. Ha nem gondolsz arra, hogy a kapott szeretetet viszonozni kell, (hiszen minden igazi szeretet ingyenes) a kiszolgáltatottság érzése elviselhető. Amikor ingyenes szeretetet adsz, és nem vársz viszonzást, megint azt mondanám, nem is olyan nehéz. Mit szólsz hozzá, vágyódsz ilyen életre?
- Vágyódni vágyódom, de minden, amit mondasz Apó, nem könnyű számomra.
- Ami igazán értékes, az általában nem könnyű, de megéri. Leírom most neked, hogy engem mi segített abban, hogy igazán megismerjem magamat: akkor kezdtem fedezni igazi énemet,

• Amikor leborultam Isten előtt tisztelettel és csodálkozással, elismertem teremtettségemet, és hálát adtam érte. Ez fiatal koromban volt, amikor egyszer egyedül voltam az erdőben egy gyönyörű patak partján. Egyszerűen rádöbbentem a Teremtő nagyságára, szépségére és közelségére.
• Amikor rájöttem, hogy csak Istennel együtt működve tudom kibontakoztatni képességeimet, adottságaimat. Ez különösen éreztem Japánban, de itthon is.
• Amikor találkoztam a szenvedés misztériumával. Hétszer operáltak, kétszer közel voltam a halálhoz is. Isten kegyelmével el tudtam fogadni tehetetlenségemet, alázatosan kértem Isten erejét a szenvedés misztériumával való szembenézéshez, hogy abban értéket találjak. Ekkor kerültem közelebb önmagam megismeréséhez, nagy lépést tettem a helyes önismeret felé, egyre jobban tudatosítottam: „ki és mi vagyok”, és egyúttal azt is, „mi nem vagyok”.
• Amikor hibáztam, vagy bűnt követtem el, őszintén felelősséget vállaltam azért, megbántam, de biztos voltam abban, hogy Isten megbocsát, megadja az újrakezdéshez szükséges erőt. Mikor helytelenül viszonyultam diákjaimhoz, mindig bocsánatot kértem mindenki előtt. Ez olyan felszabadító érzés volt. Bocsánatkérésemmel nem éreztem magam veszélyeztetettnek vagy lealacsonyítottnak.
• Amikor meg tudtam bocsátani magamnak. Ez néha nehéz volt, mert nagyon szégyelltem magam, de ez segített az újrakezdéshez, és a cselekedeteim iránti felelősségvállalásában.
• Amikor valakinek a szívét én sebeztem meg, vagy én kaptam sebeket, de tudtam lépéseket tenni saját és társam/társaim gyógyulásának érdekében. Elengedtem a sérelmet, igyekeztem a sebemben értéket találni. Kértem a gyógyulás kegyelmét, és együtt éreztem társam/társaim fájdalmával. Amikor ezt a folyamatot először tettem meg, éreztem, hogy növekedtem emberi mivoltomban, jobban megismertem magam.

Te hogy vagy ezekkel? Ha haladni akarsz ezeken az utakon, nem leszel két lábon járó kérdőjel sem magad, sem mások számára.