Képzeljétek! XVI. Benedek pápa alig két hete közzétett üzenetében megemlékezett rólunk! A Pápa elégedett velünk!! Na persze nem személyesen dicsért meg – ott még nem tartunk (-; de azért mégiscsak megdicsért… És bátorított. Arra, hogy blogoljunk tovább. „Éljenek a blogoló papok!” – valami ilyesmit mondott (kissé szabad fordításban). :-) Pontosabban fogalmazva: nemrégiben (jan. 23-án) tették közzé a tömegtájékoztatási világnapra szóló pápai üzenetet, melyben a Szentatya hangsúlyozta az internet fontosságát az evangélium hirdetésében, és – hallj csodát! – megemlítette a katolikus blogokat is.

A Szentatya arra biztat – legalábbis a világi média elterjedt olvasata szerint –, hogy mi papok legyünk Jézus tanúi a világ végső határáig, akár olyanformán is, hogy megjelenünk a digitális világban. A felmérések szerint ma ugyanis már korántsem szokatlan, hogy a katolikus hívek egyházi blogokat olvasnak. Bár a műfaj meggyanúsítható felületességgel, esetleges egyoldalúsággal, netán egyenesen téves tájékoztatással is. Ez utóbbi azonban ritkaságszámba megy. A katolikus bloggerek általában nagyon is jól tájékozottak. Az is nehezen vitatható, hogy „piaci rést” találtak, amire egyre növekszik kereslet.

A mi blogunk is erre bizonyság. Nemzetközi összehasonlításban is párját ritkító vállalkozás! Na nem azért, mintha ne volna már számos hasonló próbálkozás a médiapiacon. A miénk mégis más! Szebb. :-) Hogy mennyiben? Kifejtem nektek.

Nézzük először is a felhozatalt. Úgy tűnik, a legtöbb angolszász katolikus blog kissé a konzervatív vonulatba farolt be. Talán a műfaj merészségét (túl-) kompenzálandó? Ki tudja. A brit domonkosok persze szimpatikusan írnak a godz-dogz (sic! :-) felületen, de – a ruhájukat elnézve – ők is enyhén szólva tartózkodók lehetnek a liturgikus határok feszegetésével kapcsolatban... Jól-értesültség tekintetében persze – hozzájuk hasonlóan – más blogok sem maradnak el a hivatalos nyomtatott sajtótól (de e tekintetben nekünk sem kell szégyenkezni). Na és mi újság a többi angol-amerikai blog háza táján? A legnépszerűbbek közül itt van mindjárt a The Hermeneutic of Continuity. Ez mintha egyenesen a pápa híres értelmezéstani alapelvét tette volna magáévá: nincs törés, inkább folytonosság a II. Vatikáni Zsinat előtti és utáni egyház között. Rendben, ezt mi is valljuk! Aztán itt van még a Catholic Church Conservation, vagy éppen az Orbis Catholicus (a nyitólapon fiatalember gesztusa figyelemre méltó!), a The Pope Blog, a Signum blog és a New Theological Movement, a spanyol nyelvűek közül pedig egyenesem a pápa jelmondatát címének megtevő Cooperatores Veritatist is. Az olasz nyelvű blogok – amolyan mediterrán rendszerességgel – egy helyre vannak összegyűjtve.

Magyarul katolikus blog a miénk mellett még a Vatikáni Figyelő, az Igen, és jó szívvel ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe régi harcostársainkat, a Vallásos Ábrándozó református lelkésztestvérek Preka című blogját. (Forrás: Magyar Kurír)

Hogy miben áll ezek után a miénk sajátossága? Nos az, Neked köszönhető, Nyájas Olvasó! A te bátorságodnak... Hogy mersz beleszólni, beledumálni abba, ami megy. Hogy nem hagyod annyiban. Hogy még attól sem rettensz vissza, hogy olykor akár "kötözködj" is, vagy "beszólj" "a papoknak". Számomra ugyanis szembeötlő, hogy mi elég gyakran túllépjük a 3, maximum 4 kommentszámot; ami bizony nemzetközi viszonylatban (még a miénknél jóval nagyobb nyelvterületeken is!) párját ritkítja. Az ember azt hinné pedig, hogy azért érdemes kitenni egy posztot, hogy párbeszédbe lépjünk „a világgal” róla… Hogy bízhatunk a folyamatban, amely az igazságot egy szélesebb horizontban láttatja. Csakhogy ehhez olykor el kell viselni a feszültségeket. Az ellentmondást. Az igazság plurális arcát. Vagy nem minden a látogatottság? Lehet, hogy nekünk kéne "visszább fogni"?