"teljesítsd kérését, hiszen kiabál utánunk.' Logikájuk a következő: Tudják, hogy Jézus meg tudja őt gyógítani + zavar az asszony jajveszékelése= meg kell gyógyítani, hogy hallgasson végre el."

Ezt nem értem. Nemrég ismertem meg a kánaáni asszony esetét. Jézus válasza volt a legmeglepőbb, de végül mégis felülbírálta eredeti elhatározását.
Az apostolok mondatában és nem az asszonyt mint zavaró tényezőt látom, hanem ők győzik meg Jézust, hogy üzenete nem csak a zsidóknak szól.

Én így értelmeztem első olvasatra, hibásan?

Egyetértek @iovianus-sal! Jézus válasza meglepő volt: "De ő szóra sem méltatta". Tehát nem ő kezdett párbeszédet vele.
Nem érzem párhuzamosnak az esetet a fekete bárány gondolattal.
Márknál(7, 24-30) a történet vége:" Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta a lányodat."
Esetleg könyörgött a kegyelemért (amit nem kap meg mindenki!) és megkapta? Vagy talán inkább arról szól, amit sokat fejtegettünk ezen a blogon, azaz az asszony rájött a helyes imádságra? De Jézus segítsége nélkül? Nekem ez az ami igazán fejtörést okoz.
Nem érzem párhuzamosnak az esetet a fekete bárányéval én sem.

@cserenkov: "Nekem ez az ami igazán fejtörést okoz."
Aszt hiszem így fél óra után, hogy az asszony megkapta a kegyelmet, mert könyörgött érte és szavaival/imájával megtalálta az utat Istenhez.

először örültem a cikknek, mert reméltem, a bűn-bűnös-megbocsátás kérdéskör végre felszínre jutna (el választható -e a bűnös cselekedet a bűnöstől? A bűnt utálni, a bűnöst szeretni. Mivel ez ... önellentmondásba vezet. De hátha visszavezetnek ide a reflexiók, mert sztem itt a probléma gyökere.)

A fekete bárány és Jézus párhuzam alapból hibás. Nem, Ő az Isten báránya. (Feketének a fehérre meszelt sírok láthatták sötét szemüvegükön át.)

A kánaáni asszony - fekete bárány párhuzam sem stimmel. Hol van a hitbéli töredelem az éveken át közösséget visszahúzó, tanárát megterhelő diákból? Esetleg más példákban egy felnőttben? Aki szándékosan (tudattalanból feltörő kontrollálatlan, megzabolázatlan, bűnös magatartását folytatja)?

Mit is "tesz" a tékozló fiú Atyja, amíg kisfia távol van tőle?

Vár!

Amikor a fiú megtér hozzá, elébe siet. (De nem indul el utána.)

Otthagyja ugyan a 99-et az egyért, ha az csupán eltéved. De nem megy utána, ha az el akar menni.

- A párbeszédre törekvés persze jó, már ha engedik. S ha nem?

... Milyen nagyszerű lenne, ha a hitoktatónak, tanítónak egyáltalán nem kellene fegyelmezni az órán, nem?

Pedig ez lenne a normális/ideális! Nem hiszem, hogy Jézus hallgatósága zajongott meg papírgalacsinnal idegesítette volna Őt...

nem értem, a vatikán nyakig van a pedofilügyben és itt minden cikkiró hónapok óta egy rózsaszín buborékban csücsül, mintha mi sem történne. véleményt kérünk, van elég feketet bárány, tényleg, hogyan is bántak eddig velük?

@greybloke: Emögé most felsorakozom, egy csomó "politikaibb" jellegú témában várunk már posztokat hosszú hetek óta.

Mindnyájan egy kicsit fekete bárányok vagyunk...
"Köszönöm azt, hogy itt vagy
és azt mondod, jó vagyok.
Hiszel nekem,
és melletted sohasem érzem,
hogy fekete bárány vagyok."
Korál: Fekete bárány www.youtube.com/watch?v=yDm5NGFPSuk

Elfogult lettem a posttal kapcsolatban, amikor megláttam a képet. Nagyon cuki a bárány, levett a lábamról :-). Ezután rosszat nem írok a cikkről :-)))

Az iskolai példa kicsit csúsztatás-veszélyes. Szerintem mindenképp érdemes lenne megkülönböztetni, hogy MILYEN JELLEGŰ CSOPORT fekete bárárnyáról van szó. Ha olyan, ami egy adott cél, feladat teljesítésére jött létre, akkor teljesen másképp kell kezelni a kilógó tagokat, mint egy olyan helyen, ahol "mindenkinek van helye", mondjuk közösség vagy család.

Egy munkahelyi/iskolai csoportból simán ki lehet szűrni az oda nem illőeket, ha egy munka elvégzése a cél. Ha közösségben vagyunk, akkor nehezebb a helyzet, mert minden tagra szükség van, mindenkit "játékba kell hozni", csak meg kell találni, ki a kapus és a csatár. Ha egy kapust próbálunk hátvédként "működtetni", hamar fekete báránnyá válik.

@iovianus: "teljesítsd kérését, hiszen kiabál utánunk.' Logikájuk a következő: Tudják, hogy Jézus meg tudja őt gyógítani + zavar az asszony jajveszékelése= meg kell gyógyítani, hogy hallgasson végre el."
Szerintem fab3 zseniálisan látja ezt a szakaszt. Gyakran azért akarunk megoldani egy problémát, hogy ne zavarja a nyugalmunkat.

@tanítvány: ... Milyen nagyszerű lenne, ha a hitoktatónak, tanítónak egyáltalán nem kellene fegyelmezni az órán, nem?
Pedig ez lenne a normális/ideális! Nem hiszem, hogy Jézus hallgatósága zajongott meg papírgalacsinnal idegesítette volna Őt... " - azért van egy alapvető különbség. Jézus után önként jártak a tanítványok, a hittan nagyon gyakran kötelező, ahol agyonterhelt kamaszok szenvedik végik a gyakran unalmas és lapos elvont hittant. Nem csoda, ha előkerülnek a galacsinok néha

greybloke: a pedofilos poszt be van ígérve, már tényleg időszerű lenne valamit írni erről....

@tanítvány: @kis_csirke:
"Nem hiszem, hogy Jézus hallgatósága zajongott meg papírgalacsinnal idegesítette volna Őt... "

Kicsit off, de ezt nem tudtam kihagyni:
www.youtube.com/watch?v=ToQ3tn5cObY

Kedves Mindenki!

Mint említettem a blog témája személyes reflexióból született. A kérdés jelen pillatban nekem éles. Vannak más témák is, ez igaz. Milyen jó, hogy nem egyedül írom ezt a blogot, igaz? :)

Mind az iskolai mind az evangéliumi történetet illusztrációnak szántam. Ami az utóbbit illeti, számomra a motiváció fontos. Miért teszed azt a mit teszel? Nem érzem erőltettnek az apostolok és Jézus mentalitása közötti különbséget. Még jó, hogy nem vagyok egyedül, igaz kis_csirke ? :) Ha tetszik reaktív és proakatív kommunikáció, bár nem szeretek szakszavakkal dobálózni.
(Ez nem zárja ki, hogy az apostoloknak is jutott konstruktív szerep ebben a történetben)

Az pedig teljesen igaz, hogy az iskolai keret más, mint a mukahely, család, szabadidő, templomi közösség. Talán azt kellett volna írnom: 'Ez az én tapasztalatom erről a területről. Neked van tapasztalatod erről vagy más előbb említett területekről a fekete bárányra vonatkozóan?'

Még egyszer a poszt lényege nem az, hogy Isten Báránya fekete vagy fehér. (Ez egyébként egy szójáték és nevetni kell rajta, hahahaha... másrészt viszont a kijelentés: 'Jobb ha egy valaki hal meg a népért' a bűnbak-mechanizmusról szól, és máris a fekete báránynál vagyunk...)

A poszt lényege, hogy magán a jelenségen elgondolkozzunk, öszedobjuk tapasztalatainkat. Ilyen jellengű észrevételt szívesebben veszek mint személyeskedést és leszólást.

Még egy dolog ami talán nem jött át mindenkinek. A fekete bárány nem erkölcsi fogalomként került használatba!!!
Mint a cikkben szerepel: 'kilógnak a sorból. Viselkedésük, stílusuk, kommunikációjuk, felfogásuk vagy éppen ízlésük, életvitelük eltér a csoportban megszokottaktól.'
Ezért is nem került elő a morális téma.

Két pontot emelnék ki minek külön örültem.

1. 'A bűnt gyűlölni, a bűnöst szeretni.'
Ezzel a megfogalmazással nekem (is) komoly gondjaim vannak. Lehet, hogy csak a stílus. Számora világosabb, ha azt mondom: a viselkedést teszem szóvá (pl. haragszom és frusztrált leszek, mikor azt érzem igazságtalanság ért), mint hogy a személyt minősítsem. (pl. te szeszélyes ember vagy és nem vagy igazságos) Lélektanilag ez mindenféle képpen hasznosabb, és sztem korrektebb is.
Mire gondoltál, Tanítvány, mikor azt mondtad, a kijelentés önellentmondás?

2. Papírgalacsin és hittanóra. Sztem ez egy kiváó példa a téma illusztrációjára. A tanár először próbálja fegyelmezni a gyereket, hiába. (átfestés) Aztán próbálja tolerálni, majd csak észreveszi magát. (Tolerancia) Végül nem marad más, megszoksz vagy meszöksz alapon, a gyereket kirakják az iskolából. Na persze az utcán ő sem maradhat, így egy másik iskolába kerül... és a probléma kezdődik előről.

Ez csak egy lehetséges kimenetele az eseményeknek. E helyett, ami mellett érvelek (és ebben rendtestvéreim gazdag tapasztalatára is hivakozhatok) fontos megnézni, miért viselkedik így a gyerek. Családi háttér, személyiségzavar? Vagy egész egyszerűen csak unja magát! (Ami sokszor bizonyára többünkkel megtörtént.) Ilyenkor egyik fent említett reakció sem alkalmas.A tanárnak párbeszédbe kell lépnie, magával, a helyzettel, a diákkal. Csakis az OK megismerése vezeti után taálhatja meg, hogy mi is a helyes eszköz.

Na de már megint leragadtunk az iskolánál és pont úgy írtam, mint ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem az, mert ha az lenne nem született volna meg ez a blogbejegyzés. :)

Úgyhogy tessék szorgoskodni, ha már ilyen hosszú kommentet írtam. Jó lenne tapasztaltot cserélni, abból csak gazdagodhatunk.. Szép húsvéti készülődést!

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a "fekete bárány" a Tanachban is szerepel. Mivel a bárányok általában fehér színűek Lábán könnyen belement, hogy Jákob kapja szolgálata béréül a fekete színű bárányokat. Jákob azonban praktikához folyamodott, és néhány év alatt rendkívül meggazdagodott (1 Móz. 30,25–43).

@fab3:
Nemrég volt öregdiáktalálkozónk. Érdekes dolog volt számomra, hogy a fekete bárányok mennyire megváltoztak pozitív irányban, pedig évekig szenvedtek velük a tanárok. Tehát lehet, hogy az iskola hatása esetleg később "csapódik le" az emberben. Személyes tapasztalatom, hogy a kirúgás nem megoldás vagy csak tényleg az utolsó utáni megoldás. Aszt hiszem ez egy örök szenvedés a tanárnak. Ez az "ő keresztjük".
Németországban van is külön pszichiátriai szanatórium tanárok részére, akiket a gyerekek akasztottak ki.

@fab3:
De az is lehet, hogy a fekete bárány egy morenoi peremfigura.

@cserenkov: nekem is eszemben volt ez a filmrészlet DDDDDDDD :-)))))))

@fab3: tehát az alapkérdés a skatulyából kilógó emberekkel való bánásmód. Amit a párbeszédről írsz, teljesen igazad van. (Az a baj, hogy sok helyen el sem jutnak a párbeszédig, hanem rögtön ítélnek...)

Munkahelyen ezt nem nehéz kezelni. Ha a munka időre kész van és hibátlan, jó a viszony a kollegákkal, akkor nálunk nem gond, ha nem tartod be a dresskódot vagy lazán veszed a munkaidőt. (Tavaly nyáron bevittem egy nagy gumilabdát és azóta azon ülök a görgős fotel helyett, vagy farmerban járok, ha nincs fontos tárgyalás. Ez minden "szabályt" megszeg, de senki nem szól érte.) Munkahelyen könnyebb az ilyen helyzetek kezelése, mert mindenki jól motivált, hiszen kenyeret kell venni, kell a fizetés, ezért ragaszkodunk a munkánkhoz.

Iskolai tapasztalatom kevés van (de azért van). A magam részéről kedvelem a vagányabb fiatalokat, hiszen ez a norma-nem követés azt jelzi, hogy "gyere ide, foglakozz velem, bajban vagyok". Egyéni beszélgetés(ek) során nagyon hamar kiderül, milyen (általában családi) probléma van. A nehezebb eset akkor van, amikor mondjuk kialakul egy destruktívabb klikk az osztályban. Ők zártak, erősítik egymást, velük nehezebb a párbeszéd. Az ilyeneket én először nagyon figyelném, hogy mi a hierarchiájuk, értékrendjük, érdeklődési körük, majd a "vezéregyéniséget" próbálnám meg az ujjam köré csavarni, mert akkor megvan az egész banda...mindenképpen az ő világukból kell kiindulni. El kell olvasni a menő könyveket, meg kell nézni a filmjeiket, a zenéiket hallgatni. Ha ezeket valamennyire ismerem, könnyebben kapcsolatba kerülök velük.
(De ez nagyon nagy energiát igénylő dolog, nem tudom, hogy igaz-e, de úgy hallottam, hogy Spanyolországban minden 7. év "szabad év" a tanároknak, kapnak fizetést, de pihenhetnek, ill. továbbképezhetik magukat, nem tanítanak.)

A legnehezebb ügy egy (vallási) kisközösség esete. Ott a legkülönbözőbb motivációkból vannak ott a tagok ( pld. Jézus követése, a vezető személye iránti rajongás, önmegvalósítás, karrierizmus, a szolgálat vágya, a magánytól való félelem stb.., ill. ezek keveréke). Ott az a fő szempont, hogy mindenkinek helye van. És bármennyire nehéz, de a fekete bárányt sem lehet kirekeszteni. Itt sok függ a csoport értettségén, hogy van-e egy normarendszer, illetve a csoportnak van-e célja, irányultsága (vagy csak amolyan ötye-klub).
Ha a csoport struktúrája stabil, nyitott, Jézus van a központban, akkor integrálható a fekete bárány, de nehéz a dolog. Mindenképp fontos a visszajelzés, hogy a "fekete bárány" egyáltalán észlelje, hogy baj van vele és kapjon minél pontosabb információkat arról hogy mi a baj. Ha nem tudja, miben kell változnia, nem tud változni! (Ha akar egyáltalán.) Láttam már csoportot szétesni egy-egy nehéz ember "áldásos" tevékenysége miatt.

@fab3: Gondolkodtam a cikkeden és mivel éppen iskolakeresőben vagyok (ill, voltam, mert már megtaláltam az igazit :-)(gyerekem számára) megnéztem egy katolikus sulit is. Nyílt óra volt és elképesztő dolgokat hallottam. A gyerekek már nem is jelentkeznek, mert nem mernek... Papírgalacsinról szó nincsen, csak zavart kis gyerkőcökről, akik, ha néha megszólaltak sok noszogatás után, kiderült, hogy sokkal kreatívabb a gondolkodásuk, mint a tanítóé, aki számtalanszor elmondta, hogy ki miért eszetlen, gyenge, stb... Na, itt azt gondolom fekete bárány képzés folyik. Sok-sok kis fekete bárány. Sajnálom, hogy pont itt a katolikus blogon kell ezt elmondjam, de nagy a baj. Az általad említett katolikus gimiben azok a diákok szerintem fel sem tűnnének egy átlagos más gimnáziumban.
A fekete bárány csináló kat. iskolarendszer, az én tapasztalatom szerint egyenlőségjelet tesz a vallás és az állandó fegyelmezés, (megalázás) és túlzott szigor között. Én mindig azt látom, hogy az a bizonyos "értékrend" amiről ezekben az iskolákban szó esik nem más, mint az, hogy "fegyelmezzünk és ezt lehetőleg támogassuk meg az örökös példálózással és a büntetéssel!" Sok sok ilyen példát tudok. Nem akarok túlzottan szélsőséges irányba elmenni, de tudnék... Jó lenne egyszer a katolikus iskolákról is egy poszt!! (annak fényében, hogy milyen a jó iskola)

@cserenkov: Tapasztalatom szerint (amely nagyképűsködve egybecseng Barsi Balázs tapasztalatával) minden nevelés, eszménykép, példa évekkel, évtizedekkel az "akció" után okoz valódi és tartós hatást, "reakciót"...

@fab3:

Az alany és annak cselekedete nem választható el egymástól (egykönnyen).

Egy gyilkosnak nem mondhatom, hogy a te cselekedeted rossz volt, de azért te egy jó ember vagy. - A bíróság sem választja szét, legfeljebb enyhítő körülményt vesz figyelembe, vagy szándék híján ment fel. (Nyíri Tamás sem hisz a teljesen szándéktalan rosszindulatban, ahol dölyf, irigység, gőg lapul különben!) És hát "ölni" ugye szavakkal is lehet.

Ha elvtelenül szétválasztom a cselekvést az alanytól, akkor ezzel nem veszem komolyan az alanyt sem. (sőt, még meg is fordíthatnám: a te jócselekedeteid sem érnek semmit, te egy kárhozatra predestinált ember vagy - vö. Kálvin bácsi)

- A tanár vajon mi módon öltse magára Krisztust, hogy úgy bánjon az idegtépő szitukban a gyerekkel, mint Ő tenné? Ő mit tenne?

A papírgalacsin = lázadás a kötelező ellen? Akkor minden tanórán megértéssel kell fogadnunk a rossz magatartást, merthogy a gyerek most a kötelező iskolai órákon van.
Az élete és a családja is bizonyos beleszületett kényszer, nem? Lázadjon az ellen is? (Úgy 18-ig elmegy időnként...) - Campbell: Dühöngő ifjak

Kedves fab3!

Örömmel jelzem, hogy én is egy fekete bárány vagyok, vagyis elég sokszor és sok helyen kilógtam ( pl. az iskolában ) és kilógok a sorból.
Különböző környezetben, különbözőképpen reagáltak a - mondjuk úgy - jelenlétemre.

Egyetértek veled abban, hogy a párbeszéd és a nyitottság előre visz.
A kánaáni asszony példája olyan sok más gondolatot ébresztett bennem, hogy most ezeket "visszatartom".

A skatulya jó dolog. Az emberi együttélésnek, együttműködésnek kellenek alapszabályok. Szükség van határokra.
Az iskolában, a munkahelyen, a közösségben..... bizonyos célok elérésének érdekében ezeket a szabályokat jó, ha minden érintett betartja.
Ha valaki szabályokat nem tart be, annak számtalan oka lehet: pl. nem ismeri őket, vagy nem képes rá, vagy figyelmet akar felkelteni, rossz tapasztalatai vannak, stb...
Ezt kideríteni igenis párbeszéd útján lehet. Ám a problémát nem biztos, hogy adott csoporton belül kell orvosolni.

Vannak azonban olyan kényelemből, butaságból-, vagy más okból eredő bizonyos csoportokra, helyzetekre vonatkozó szokások, amelyeket a többség együtt csinál, gondolkodó ember viszont minimum megkérdőjelez.

A szabályok és szokások be nem tartása viszont nem minden esetben bűn.

És van, hogy a fekete bárány jobban látja a dolgot, és a környezetének kellene megváltozni.

És egyetértek: Jézust olyannyira fekete báránynak, olyannyira különbözőnek és ezért nem kívánatosnak tartották, hogy keresztre is szegezték. Pedig bűn nélkül való volt.

Csoportvezetői szempontból én a következőket gondolnám végig:

- ki vagyok én? emberileg és tudásban alkalmas vagyok-e az adott csoport vezetésére? ( ha nem, de pl. engedelmességből vezetem a csoportot, az nem baj, de jó tisztában lenni vele, hogy saját magunkat ne csapjuk be )
- milyen értékek mentén szerveződött a csoport?
- milyen szabályok szerint működik? Ezeket a szabályokat jó előre a csoport tagjaival is ismertetni kell. És azt is közölni kell, hogy mik a személyes elvárásaim.
- honnan, hová szeretnék eljutni a csoport együttléteinek alkalmával?
- erre mennyi idő áll rendelkezésemre?
- ha a csoportot hosszú távon vezetem, akkor meg kell ismerni a tagjait. Ez megfigyelés és kommunikáció útján működik.
- a csoporton belüli kapcsolatok és hierarchia változását is meg kell figyelni.
- a csoportból "előre és hátra" is ki lehet lógni - a csoportvezető munkáját segítő, katalizáló csoporttagokat általában mintának tekintik, a munkáját lassító, hátráltató csoporttag pedig a fekete bárány
- ha nem kifejezetten a verseny a cél, akkor minden csoporttagnál érdemes az együttműködést erősíteni, még a "mintánál" is
- ha egy adott csoportban van a csoportvezetőnél felkészültebb tag és ez ki is derül, általában ez is egy fekete bárány státust eredményez és "hatalmi harcokhoz" vezethet ( még iskolában is ), ha a vezető nem elég őszinte és nem elég alázatos - itt megint csak a párbeszéd és az együttműködés lehet megoldás
- ha a fekete bárány képességei miatt lóg ki a sorból, vagy mondjuk úgy, pszichológiai adottságai miatt és nem tud változtatni a saját helyzetén, akkor a jó csoportvezetőnek fel kell ismerni, hogy az adott csoporttag nem fekete bárány, hanem nyúl, aki véletlenül bárányok közé keveredett - erre megoldásnak azt látom, hogy segíteni kell őt nyulak közé jutni, vagy ha ez nem megoldható, akkor legalább a csoporton belül nyúlként kell kezelni és nem selejtes bárányként
- a bajkeverő bandavezérekkel az a probléma, hogy erőteljesen befolyásolják a csoport többi tagját, miközben folytonosan felhívják magukra a figyelmet - ha őket megnyerjük, helyreáll a rend ( nagyon leegyszerűsítve ).....tapasztalataim szerint az ilyen viselkedés hátterében valamilyen szorongás áll, és általában elég jó megoldásnak tűnik, ha egyszerűen csak partnerként kezeljük ezt a csoporttagot és nagyon szeretjük, de ez nem jelenti azt, hogy egyben fel is mentjük a szabályok betartása alól - van, amikor ez a probléma olyan mélyen gyökerezik, hogy semmi látható eredmény nem születik, ill. lehet olyan eredetű, hogy nem a csoporton belül van a megoldása.

És ha elég "vallásos" a csoportvezető és munkáját Isten nagyobb dicsőségére végzi, akkor Isten működni is fog rajta keresztül, még akkor is, ha azt adott vezető nem látja.

@fűszer: hű, micsoda összefoglaló. Kimásoltam magamnak, köszi.

@fűszer: ..ez ismerősen hangzott, tetszik. Olyan lehetséges, hogy valaki ártatlan fekete bárány, és mégis árt? ..és ha mégis árt, akkor mégsem lehet ártatlan?:)

Van, hogy a fekete báránnyal nem lehet tenni semmit. Az ember csak korlátozott keretek között tudja megváltoztatni a másikat. Sőt, igazából mindenki maga változik.(Misszió, Robert de Niro) Van, hogy semmilyen kisközösségi animálás nem segít.
Szerintem ilyenkor a csoportnak meg kell tanulnia tűrni. Egy fekete bárány alkalmas lehet arra, hogy gyakoroljuk a türelem erényét, saját magunkba nézzünk. Akár így is fel lehet fogni a dolgokat.
Ha munkahelyen, közösségben bomlaszt, azt nem tudná szerintem megcsinálni a csoport mentalitása nélkül. Ha túl merev a csoport, ott nagyon könnyű pukkasztani, ergo a csoportnak is változnia kell.

@álomfejtő: mire gondolsz pontosan?

Velem előfordult, hogy a legtisztább szívvel és legjobb szándékkal elmentem egy csoportba, ahol addig még nem ismertek. Az első reakció a puszta látványomra az volt, hogy kibeszéltek a hátam mögött... csak meghallottam.
Nem foglalkoztam vele, részt vettem a csoport egy alkalmán, többet nem. Ez kb. húsz éve történt, viszont van egy barátom azóta akit onnan ismerek.

Ez tipikusan egy olyan helyzet volt, ahol én lógtam ki a csapatból, semmi szándékosság nem volt benne. A csoportban mégis leromboltam valamit. Véleményem szerint a csoport több tagjának viszont egy alapos önvizsgálat nem ártott volna.
Azóta is kerülök ilyen helyzetekbe, de már hozzászoktam és igyekszem előre felkészülni.

Ilyesmire gondoltál?

@fűszer: Nekem fantasztikusan tetszik az ún: Rogers módszer. (Könyvem is van róla, csak még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam:( A címe: Carl R. Rogers : Találkozások, a személyközpontú csoport)Vannak ilyen iskolák, ahol ezt alkalmazzák. A lényege az, hogy a közösségnek minden tagja értékes, valamiben jó, tehetséges stb. Ha van olyan kis diák, aki kilóg a sorból bármilyen okból kifolyólag, akkor a tanár ezt úgy kezeli, hogy a gyerekcsoport összeül és a tanító elmondja pl, hogy látjátok gyerekek Józsika nem szeret rajzolni, de hihetetlenül szépen mond verset és nagyon jól focizik. Vagy Katika nem szeret szerepelni, de nagyon kedves és jót lehet vele beszélgetni. Szóval a gyerekek elfogadják azt, hogy a csoportjuk tagjai különbözőek és nem akadnak fenn a negatívumokon és nem gúnyolják a társaikat. Számukra természetes az, hogy mindenkiben más lakik ami jó és szerethető.Mindenkinek megvan a pozitív oldala és a tanáron múlik, hogy a negatív oldalt úgy fejlessze, hogy közben szem előtt van az, hogy vsz nem ez lesz a gyerek életében az erős rész, de egy gyereknél persze megdöbbentő és robbanásszerű változások és alakulások is vannak.
Ez a módszer persze ennél összetettebb, de kb ez az alapja. Szerintem minden iskolai közösséget így kellene kezelni és ez nem pénz kérdés.

@fűszer: És már a gyerekeknek ezt kellene tanítani. Csakhát a nehézség ott van, hogy mi nem így nőttünk fel. és megtanulni lehet ezt, de így is élni ....háááát.

@zzzsuzsa: Nem tudom, hogy Rogers módszert használt-e, de a lányom tanára az általad leírt metódus szerint foglalkozott a gyerekekkel. Jó közösség lett az osztályból.

Én nem vagyok tanár és nem ismerek különböző módszereket.
Az viszont biztos, hogy jobb az elfogadást és sokminden mást is már gyerekkorban megtanulni, mert akkor még valahogy természetesebben megy.
Egy gyereknek és a felnőttnek is nagyon jót tesz, ha értékelik az erőfeszítéseit.

@fűszer: jellemző, hogy olyan csoportban, ahol mindenki új egymás számára, nem érzem a "f.b"-ságot, azonban később elég bátor megszólalásaimmal azzá válhatok. Másik eset, ha egy már meglévő közösséghez kell kapcsolódni, na ott már eleve kilógok, s nem érzem a segítő szándékot, s mégsem hagyom ott, mert nem vagyok vándor típus, s megfordul bennem, hogy szándékom ellenére árthatok, s másokra való tekintettel mégiscsak el kellene mennem, de nem vagyok az a feladós fajta, s ez egy viszonylag hosszan tartó belső konfliktust eredményez, egyszóval, nem jó helyzet.

@álomfejtő: Nem érdemes egyszerűen a saját tükörképnek szóló kitartás oltárán mártírrá válni, és pláne nem, ha valaki csak önmagát látja mártírnak, de másokban fel se merül, hogy az volna.

@fűszer: Elnézést, fűszer 18:48-hoz szólt az előző is, bár jelen esetben ez igazából mindegy.

@álomfejtő, @fűszer: én is valami olyasmin gondolkodom, mint Felicitasz. Ha egy meglévő csoporhoz csatlakozom, akkor vállalnom kell, hogy valamennyire én is alakulok (az elvárt mérték a kérdés).

Azzal ne törődj, hogy te zavarod a csoportot, felnőtt emberek, nekik is tűrni (alakulni) kell valamennyit. Nyilván nem szabad átmenni tudatos bomlasztóba (de szerintem te nem is akarsz).

@Felicitasz: @kis_csirke:
Jó, amit írtok. Talán homályosan fogalmaztam vagy ez nem volt egy teljesen jó példa vagy esetleg homályos.
Nem mártírságról van szó, hanem egy hétköznapi tapasztalatról.
Pont azért nem akarom ennél konkrétabban leírni, mert ez nem rólam szól, hanem arról, hogy vannak előítéletek. Anélkül megítélni valakit, hogy akárcsak egyetlen tettét ismernénk, egyetlen szót szóltunk volna hozzá, nem helyes. Akkor sem, ha én csinálom.

Az viszont "pszichológiai tény", hogy a kreatív emberek - így vagy úgy - többször lógnak ki a sorból, mint akik nem annyira kreatívak. És ez nem mindig negatív.

@fűszer: "Pszichológiai tény, hogy a kreatív emberek- így, vagy úgy - többször lógnak ki a sorból, mint akik nem annyira kreatívak. És ez nem mindig negatív." Ez igaz, csak az a probléma, hogy a közösség tagjai épp ezért ki is rekesztik az ilyen embert és ez az ő számára nagyon negatív. Nagyon nehéz megtanulni egy hasonló embernek alkalmazkodni és elfogadni a csoport szabályokat. Ezért is jutott eszembe a Rogers féle oktatási módszer. Mert itt a csoport szembesül a különböző tagok különböző tulajdonságaival, együtt megbeszélik a negatívumokat, és a pozitívumokat és innentől kezdve mindenki értéknek számít. És akkor nincsen az, hogy a "kreatív" csoporttag perifériára kerül. Ami a baj, hogy ez csak egy módszer, amit néhány helyen alkalmaznak csak.....((Az a megoldás, hogy -lám lám te nem tudsz alkalmazkodni HOZZÁNK, légyszíves viselkedjél, mert különben kilökünk, vagy kirekesztünk, vagy....- Éppen ez az, ami a legjobban zavar pl az egyházi közösségeknél. A szeretetteli elfogadás helyett egy szigorú kioktató fegyelmezést kap az a valaki, aki nem olyan, mint egy tökéletes keresztény...de erről már sokat írtunk. Szóval, ha egyház, és esély a jövőre, akkor ez az amin el kellene gondolkodni.

@zzzsuzsa: Egyetértek veled.
Ezt pont azért írtam, mert megosztottam egy személyes tapasztalatomat és félreérthető volt.

A példa amit kibontottál, éppen azt mutatja, hogy bárki önhibáján kívül ( álomfejtő felvetése szerint )kilóghat a sorból és ehhez egy csoportnak és a csoportvezetőnek is viszonyulnia kell valahogy.

A felvetett témát, tapasztalataim szerint megpróbáltam körüljárni.
És az eddigiekhez képest még annyit tennék hozzá, hogy a kilógónak is sok tanulnivalója van.
- Először is tudatosítani kell, hogy kilóg. Szerintem ez nem baj, nem vagyunk egyformák.
- Fel kell mérnie a környezetét (csoportot).
- Ki kell nyílnia ( ezzel sebezhetővé válik, különösen, ha ő az egyedüli kilógó egy csoporton belül) és kommunikációt kell folytatnia neki is.
- Az alapvető szabályokat be kell tartani, még ha nehéz is. De ezt csak akkor tudja megtenni, hogyha ismeri azokat és segítséget kap hozzá.
- És még így is kiderülhet, hogy valaki nem a számára legmegfelelőbb csoportban van.
Ez megintcsak egy általánosítás részemről. Nyilván egy gyereknek sokkal nehezebb helyzete van, hiszen a világgal éppen csak ismerkedik és leginkább érzelmileg éli meg a dolgokat.
Teljesen értem a helyzetet, amit az iskola választással kapcsolatban írtál.
Ezért jó, hogy a gyerekeknek vannak szüleik, akik tapasztaltabbak és tudnak segíteni eligazodni a világ dolgaiban:)
És szerencsére vannak olyan tanárok, akik szeretik a gyerekeket és a szülőkkel együttműködve terelgetik őket. Erről egyébként nagyon jó tapasztalataim vannak gyermekeim jelenlegi iskoláiban.
És, látod mindig oda térünk vissza, hogy a párbeszéd és az együttműködés, egymás elfogadása mennyire fontos.

@fűszer: "..nagyon jó tapasztalataim vannak, gyermekeim jelenlegi iskoláiban." Meg lehet tudni milyen ez az iskola, budapesti? :-))

@zzzsuzsa: Mindenkinek más a jó....:-)))

Mindkettő katolikus. És mindkettő gimnázium.
Mi leültünk az iskolák vezetőivel beszélgetni ( már az is sokat elárult a nyitottságról, hogy ezt megtehettük ) és néhány tanárral is találkoztunk.

Már megint a párbeszéd:-)

Mindkét helyen azt tapasztaltuk, hogy az iskola a gyerekekért van.
Nem is túl nagy iskolák, így jut idő mindenkire.

Előtte vagy tíz másikat is megnéztünk, nekünk több is szóba jöhetett volna, de összevetettük a gyerekeink képességeivel, adottságaival, ezután néhányat meglátogattunk a gyerekekkel együtt. Így találtunk rá a megfelelőkre ( nem minden gyerek jár egy helyre, mert nem egyformák ).

Elnézést, tudom nem ez volt a téma, de azt is tudom, milyen fontos a megfelelő iskola megtalálása egy szülőnek.

@fűszer: Ez jól hangzik! A mi esetünkben viszont különleges adottságokról van szó ( életvitelbeli) épp ezért jó az a gyereknek, ha egy biztos, nyugodt és oldott közegben van! Én ilyet találtam, önkormányzati iskola, de korszerű ped. elemeket is bevezettek, pl 30 percesek az órák az első osztályban, nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, rengeteget kirándulnak, nyelvi közösségek stb...(gondolom hallottak már Rogers-ről:-) Na én is úgy látom, a szülőkön sok múlik, abból a szempontból, hogy a gyerek milyen irányt vesz és teljes értékű tagja lesz a csoportnak, normális gyerekkora lesz e, illetve, hogy GYEREK LEHET E, vagy felnőtt követelményrendszerben felnőtt kis felnőtt :-) A fekete bárányságot talán már itt meg lehet előzni! Vagy??

@zzzsuzsa: Szívből kívánom, hogy sok örömetek legyen és a gyermeketek még gyerek maradhasson.

@fűszer: :-) Köszönöm!

Most jutott eszembe, hogy igen sokszor előfordulhat, hogy a fekete bárány nem is fekete bárány, hanem a közösség amiben élnek romlott vagy esendőbb valami okból vagy valami érthetetlen módon.
Eszembe jutott ennek kapcsán Dürrenmattól "Az öreg hölgy látogatása", Kafkától az "Átváltozás", vagy egy nagyon durva 18 éven felülieknek szóló film, „Az osztály”: tv.port.hu/az_osztaly_klass/pls/fi/films.film_page?i_film_id=92866&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Ez is megérne egy jegyzetet!