Az utóbbi hónapban, személyes tapasztalat következtében sokat törtem a fejem:mit tegyünk a fekete báránnyal? Nem ígérem, hogy egy blogbejegyzéssel megoldatik a probléma. A kérdést viszont szívesen felvetem, és meglátjuk, mi sül ki belőle.
A kérdés vezetői pozícióból érdekel. A kiindulási pont legyen csoport vagy kisközösség: mukahely, plébánia, osztályterem. A kérdés tehát: mit tegyen egy (csoport)vezető a fekete báránnyal, ha mind a csoport, mind a 'bárány', mind pedig saját (infarktus-mentes) javát keresi.
Maga a fekete bárány kép amúgy nem túl hízelegő. Báránynak bárány, ő is szépen legel, mint a többi csoporttag. :) De valami mégse stimmel. Hiszen fekete! Már pedig a bárány, és ez mindig is így volt, fehér! Hát akkor hogyan lehet, hogy ez meg fekete? Lehet, hogy nem is bárány?!
A képtől kicsit elvonatkoztatva, konkrétan olyan csoporttagokra gondolok, akik kilógnak a sorból. Viselkedésük, stílusuk, kommunikációjuk, felfogásuk vagy éppen ízlésük, életvitelük eltér a csoportban megszokottaktól.
Először megnézek három alapreakciót. Három reakciót, melyekkel a mindennapokban a fekete bárány szitációkra ösztönösen reagáunk. Az egyszerűség kerdvéért iskolai példákat hozok, de talán el lehet vonatkoztatni tőlük. Mondanóm lényege ugyanis a fekete bárányra vonatkozik: bár ezek a reakciók lehetnek helyénvalóak, valami másra, többre is szükség van. Ezt a többletet Jézus és a kánaáni asszony történetén keresztül igyekszem megmutatni.
Az első zsigeri alapmegoldás az 'átfestés.' Ha eddig fekete volt, fessük be fehérre! Jól emlékszem katolikus gimnáziumom eljárásmódjára. A 99 átlag gyerek mellett volt 1-2 fekete bárány, többek között azok, akik borotvált fejjel, szimatszatyorral terepgatyában és katonacsukában masíroztak melegszendvicsért a szünetben. Arra is jól emlékszem, amint aggódó tanárok, nevelők stb. próbáltak beszélni a fejükkel, hogy hát ezt azért mégsem illik! Ez tehát az első megoldás, nyomást gyakorolni a fekete bárányra. Mint maga az átfestés szó sejteti, nagy kérdés, hogy a külsődleges változtatással mekkora eredményt lehet elérni, amennyiben a cél több, mint formai előírásoknak való megfelelés.
A másik megoldás a kitaszítás. Ez persze elég drasztikusan hangzik... Hiszen mégis csak civilizált emberek vagyunk! Néha azonban ez a megoldás szükséges lehet. Iskolai példánál maradok. Egyik kedves általános iskolai barátom nagy valószínűséggel nem olvassa ezt a blogbejegyezést. (sok más ember mellett:) Nem azért, mert bármi baja lenne a tartalommal. Illetve nehezen is tudná eldönteni, mert hogy NEM TUD olvasni. Legalább is a 8. osztály végén még csak szótagolva ment... Hatból bukott 8. félévében, év végén mégis átengedték. Már negyedik-ötödik tájékán kezdett derengeni: nem lett volna hasznos még 2.-ban megbuktati, megtanítani rendesen (rendesebben) olvasni, szaktanárhoz eljáratni? Nem lehet, hogy 'kizárása' abból az osztályközösségből mindenki javára vált volna? Ezer oka lehet a problémának. Itt csak annyit mondok, az elkendőzés ('na engedjük tovább szegényt, majd csak lesz valahogy') nem gyümölcsöző megoldás.
Harmadik megoldásként a tolerancia következik. Talán itt sokaknak felcsillan a szeme, hogy végre igen, itt a MEGOLDÁS. Legalább is bizonyos körökben ez az egyedül üdvözítő. Ehhez jön még egy adag keresztény ideológia. Jézus is beszél a konkolyról, meg a búzáról, amint együtt növekszik. Meg hát ugye a szeretet, Pál szeretet himnuszára utalva, mindent elvisel.
Ez mind igaz. A baj akkor van, ha ez a tolerancia, nemtörődömséget, vagy tanácstalanságot álcáz. Nem tudjuk mit tegyünk, hagyjuk a dolgot úgy, ahogyan van! Ez pedig, ha döcög is valamerre, nem a legszerencsésebb. Fent említett nehezen olvasós barátom (szándékosan nem dobálózóm diszlexiával, állítólag nem az volt...) lelassította az egész osztály haladását, ami aztán fegyelmezetlenséget, és végső soron kevéssé hatékony tanulást eredményezett, nem beszélve arról, hogy neki sem volt az iskola egy diadalmenet...
Mivel számomra a három megoldás egyike sem kielégítő, kicsit tovább keresgéltem. Mit mond a hit? Kicsit szűkebben: Mit tett Jézus 'a fekete báránnyal'? Ő vajon melyiket választaná a három közül? Zavarba ejtő módon úgy tűnik egyiket sem! Nehéz esetekkel volt dolga bőven, mégsem tudnám őt beskatuláyzni egyik fent említett kategóriába sem.
Hogy rövidre fogjam, csak egy esetet nézünk meg: a kánaáni asszonyét. (Mt 15.21-28) A történetnek sok más teológiai vonatkozása van, most minket a fekete bárány kérdése érdekel.
Mint a történetből tudjuk, az asszony egy fekete bárány, hiszen nem izraelita. Ő az az asszony, akinek lányát "kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.' (15.22) Érdekes a tanítványok reakciója. Amint meghallják, hogy az asszony hangosan kéri lánya meggyógyítását. Így fordulnak Jézushoz, 'teljesítsd kérését, hiszen kiabál utánunk.' Logikájuk a következő: Tudják, hogy Jézus meg tudja őt gyógítani + zavar az asszony jajveszékelése= meg kell gyógyítani, hogy hallgasson végre el.
Jézus ezzel szemben egészen máshogyan reagál. Jézus ellenvetése ('küldetésem csak Izrael elveszett juhaihoz szól') egyben saját maga határainak a kijelölése: ez az én küldetésem, ez az én területem. Ami pedig igazán csodálatos, hogy Jézust meggyőzi az asszony! Az asszony hite ledönti a kezdeti származásbeli akadályt!
Ami most fontos nekünk ebből a történetből, az az apostolok és Jézus reakciója közti különbség. Az apostolok gyors megoldást akartak. Ők egy ügyet láttak, egy megoldandó kérdést. Ne lábatlankodjon itt ez az asszony, gyorsan-gyorsan gyógyítsd meg!
Jézus ezzel szemben személyként tekint az asszonyra és párbeszédbe kezd vele. Nem apostolaihoz intéz szózatot, akik a saját köréhez tartoznak, hanem kilép az 'ismeretlenbe.' Jézus felfedi nehézségeit, feltárja az okot, miért nem gyógyít. Ez lehetőséget teremt az asszonynak, hogy megfogalmazza saját álláspotját.
Ebben a kölcsönös párbeszédben derül fény egy egészen új szempontra, aminek még Jézus sem tud ellenállni: a hit. Látván asszony az hitét, feled minden korábbi ellenvetést.
Ez a történet számomra jó példa arra, hogyan érdemes viszonyulni a fekete bárányhoz.
1. Lépj párbeszédbe vele! Ne csak a veled egy követ fújók között rendezd el a kérdést!
2. Őszintén tárd fel a nehézséged! Ez lehetőséget ad mindkét fél számára a kölcsönös megértés, és előbbre jutás felé. A problémák, mint a történetben az asszony származása, párbeszéd által átjárhatóvá válnak.
3. Ne féj tanulni! A párbeszéd során az önértelmezés alakul. Talán Jézus e történet hatására elgondolkodott azon, vajon kikhez is szól az küldetése. Tényleg csak 'Izrael fiainak?' Hasolóképpen a fekete bárány új szempontokat hoz be a képbe. Ennek éppen az az oka,hogy bár bárány, mégis fekete, Maga a jelenéte veti fel a kérdést: Lehet, hogy mégsem minden bárány fehér? (Pedig a cikk elején még azt írtam :) )
Ahány helyzet, annyi megoldás. Mégis, egy általános tanulságot levonhatunk. A fent említett három alapreakció (kitaszítás, átfestés, tolerancia) könnyedén megrekedhet egy felszíni kezelésnél, a tűzoltás szintjén. Jézus esete a kánaáni asszonnyal arra tanít, hogy a fekete bárány ha úgy tetszik, 'új színt',visz a csoport életébe. Valóban előfordulhat, hogy a három alapreakció egyike szükséges végkimenetel. Ezt azonban, ha a csoport és egyén javát együttesen keressük egy őszinte párbeszédnek kell megelőznie.
Biztatásul pedig egy zárógondolat. Azért jó, hogy vannak fekete bárányok, nem?
Nélkülük biztosan 'szürkébb' életet élnénk. Elvégre Jézus is fekete bárány a kor farizeusainak szemében.
És ez a fekete bárány, Isten báránya.
Utolsó kommentek