Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés!

2010.04.16. 10:37 homo secuiens secuiens

Ezt a sort a nemrégiben magyarul megjelent A viskó c. könyv hátoldalán olvasom. Egy hete fejeztem be a könyv olvasását, és bevallom, nagy élmény volt. Most nem a könyv bemutatása a fontos számomra, hanem csak arról írok, ami nekem fontos lett belőle, ami különösen közel került hozzám. Egy éve, talán több mint egy éve esett szó Jób könyvéről, s azzal együtt az Istenképekről, s arról is, hogy hogyan lehet, hogy Isten megengedi a szenvedést, különösen az árvák szenvedését. Amikor a könyv közepe felé eljutottam, azonnal Jób könyve jutott eszembe.

Nagyon érzékeny, figyelmes, ugyanakkor kérdéseket feszegető és provokatív a könyv, ahogy az Istent láttatja, s ezáltal ahogy az embert bemutatja. Ami nekem most fontos volt, az az, hogy valóban mennyi képet, elgondolást gyártunk Istenről, amikhez ragaszkodunk, s amik sok esetben megakadályozhatják, hogy találkozzunk vele, ill. találkozunk vele így is, csak épp nem ismerjük fel, mert nem az, akit elgondoltunk. Milyen érdekes, ez történt a Jézust körülvevő társadalommal is.

A másik, ami jóleső érzés volt olvasás közben, hogy az Isten valóban olyan, akitől lehet kérdezni, akinek olyan kérdéseket is neki lehet szegezni, amelyekre sokan felszisszenek azok közül, akik a vallás őrei, de a keresés nem létezhet kérdések nélkül. És valóban azt gondolom, amit a könyv szerzője, hogy Isten türelmesen meghallgat, és keresésemet komolyan veszi. Az Istennek fájhat a lázadásom, de komolyan vesz!

Egy harmadik: Jézus azt mondja Macknek (a regény főhőse), hogy bármelyik útra megy, ő oda fog menni, hogy ott találkozzon vele. Persze ebben nem az a lényeges nekem, hogy akkor lehet csámborogni, mert Isten utánam jön, hanem maga az a tudat, amit eddig is hittem, hogy Isten annyira jóságos, hogy nem adja fel, s ha eltévedek, akkor is igyekszik kapcsolatba lépni velem. (A jó Pásztor)

A kedvenc jelenetem pedig az ítélet. Ezen a ponton van a legtöbb közös vonás Jób könyvével. Ott is az történik, hogy Isten azt mondja Jóbnak, gyere, légy te az Isten, ha annyira megy neked a rendrakás, és oldd meg a dolgokat, irányíts te. Itt is a szerető, de mégis határozott isteni bölcsesség ugyanezt teszi Mackkel, és a legegyszerűbb módszer van benne, helyezd magad a másik helyébe, és abból a szempontból is nézz körül. Onnan már nem olyan egyértelműek a döntések, nem olyan egyszerű bárkit is elítélni.

Ki nekem az Isten? Hogyan képzelem el az Istent? Miért van a szenvedés? Miért van különösen az ártatlanok szenvedése, ha az Isten jóságos? Ha pedig Atya is, miért engedi a Fiát szenvedni? Mind-mind olyan kérdések, és még írhatnék sokat, amelyek mindig is feszegették az ember gondolatait, s amelyekre nincs konkrét válaszunk! Akkor talán segítene, ha megnéznénk a dolgokat Isten szempontjából? Vagy lehet, hogy csak másnak ismerjük az Istent? Mást mondtak nekünk róla? Vagy csak bele akarjuk szorítani a gondolkodásunkba?

A regényben Isten többször említi Macknek, hogy sok mindennek az az oka, hogy az ember független akar lenni, független a világtól, a társaitól, független az Istentől, s ez az „én megoldom” szellem okozta következményeknek köszönhető sok minden, ami az emberiség életét nehezíti.

Aztán Isten nemfölöttisége is felvetődik, hiszen először asszonyként jelenik meg az Atya, később meg férfiként akit főhősünk szakállal és idősnek tudott korábban leginkább elképzelni.

Még sok érdekességet kiemelhetnék, de legyen elég most ennyi. Befejezésként pedig egy válasz Istentől a könyvben Mack egyik legfontosabb kérdésére:

Mack elmondja, hogy nem tud elképzelni olyan végkifejletet (a teremtés és világ célját), amely szentesítené az ártatlanok szenvedését. Isten válasza: „Mackenzie, mi nem szentesítjük a végkifejletet, hanem helyrehozzuk és beteljesítjük.”
 

39 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr101925814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzzsuzsa 2010.04.16. 10:55:29

Kedves Hss!
Nagyon nagyon köszi ezt az írást! Szoktam én is ezeken értetlenkedni. (külön köszi, a "nem teológiai értekezés" miatt is! Nagyon sok mondanivalóm lenne, de majd idő hiányában később! Üdv!

Kajla 2010.04.17. 11:18:55

Az ízlések nagyon különbözők, és csak halkan jegyezném meg, nekem a könyv nagyon nem tetszett, nem is olvastam volna végig, hogy egyrészt nem egy nagyon kedves ismerőstől kapjuk (akinek tetszett), másrészt feleségem, amikor dühöngtem olvasás közben és le akartam tenni, arra kért: fejezzem be. Nincs meg a kellő felkészültségem, hogy elemezzem, miért nem tetszett a könyv, csak a benyomásaimat írom: úgy érzem a könyv végig manipulál, mintha a fő cél az lenne, hogy az olvasó telesírjon néhány zsebkendőt (ez is szerepel a hátlapon található ajánlásban), és ez mozgatná legtöbbször az írót. Az a benyomásom volt, hogy a szerző el akart valamit mondani Istenről, és ehhez gyártott egy erőltetett kerettörténetet. Nem a történet valószerűtlenségével van bajom, szeretem a Karamazovokat, Miskint, vagy akár Momót, amik szintén elrugaszkodnak a valóságtól. De az utóbbiakban engem sodor a történet, és megértem a Karamozovokból, vagy akár a Félkegyelműből, hogy milyen az Isten, mit hisz róla Dosztojevszkij. Itt meg bosszankodva csóválom a fejem, miért manipulál engem az író?

A fentiek persze nem érintik a mű mondandóját, és mint írtam, nem vagyunk egyformák, és az ízlésünk sem kell, hogy azonos legyen.

zzzsuzsa 2010.04.17. 19:03:55

@Kajla: A mai világ már nem erről a fajta elitizmusról szól Kajla! Dosztojevszkij nagy klasszikus, de a világ nem áll itt meg. Hss megírta a gondolatait, ami a könyvön keresztül végigment benne. Szerintem ez nem ízlés, vagyis nem csupán ízlés kérdés és a lényeg itt van. A gyerekek sem "csak" Pál utcai fiúkon nőnek fel ma már, hanem ott van Harry Potter is.

2010.04.17. 20:56:24

@zzzsuzsa:
Érdekes ez a Pál utcai fiúk/Harry Potter - Dosztojevszkij/Visko párhuzam.

Olvastam a viskót és tetszett is, de igazából nem tudom hova tenni. Örülök a bejegyzésnek és kiváncsian várom a véleményeteket.

bölcsésztanár 2010.04.17. 23:00:43

Én is nemrégiben olvastam, és fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem. Nekem tetszett.
Szerintem minden könyv manipulál, ez a célja. A Karamazov testvéreket is nemrég fejeztem be, arról van fogalmam, az nagyon jó. És szintén tetszett.
A viskó talán azért nem egyértelműen tetszik nekünk, mert nagyon amerikai. A módszer, amivel meg akar győzni, nagyon direkt és érzelmekre ható. De szerintem eléri, amit akar. Hogy gondolkodjunk el mi is az istenképünkön.
Nekem a fő mondanivalója talán az volt, hogy az Isten KÜLÖNÖSEN szeret engem, éppúgy, mint minden embert.

Szerintem nem lenne ilyen nagy sikere a könyvnek, ha a keresztény emberek innen indulnának ki, és ezt tudnák is élni. (hogy az Isten tényleg szeret mindenkit)

namwen 2010.04.21. 00:10:43

Nem olvastam a "Viskó" c. könyvet és nincs is szándékomban. Valahogy irtózom a tömegizlés kiszolgálásától és mindenféle szirupos amerikai ügyeskedéstől a széles tömegnek megnyerésére a legkisebb közös többszöröst alapul véve. Azt sem bírom, hogy megcélozzák a könnyzacskóimat és a bizonytalanságaimat. NEM. Nem kell. Brrr.
Annyi remek könyv létezik az egyházi irodalomban!

Javaslom, hogy olvassátok el Sipos Ete Zoltán újszegedi lelkipásztor cikkét a könyvről.

namwen 2010.04.21. 00:26:45

ZZZSuzsa !!
Miért "elitizmus" Dosztojevszkij olvasása ? Te jó ég !
Lassan ami mélyebben járó, az "elitista" lesz ?
És hogy a mai világ nem erről szól ? Nahát elég baj !
(De azt sem értem egészen, hogy mit jelent ez mindig, hogy "erről-meg arról szól". Miféle kifejezés ez ? Egyre többször húzzuk rá ezt az üres és sokatsejtető, ámde semmit meg nem mondó nyilatkozatot, hogy "erről szól")
No és ami klasszikus, az éppenhogy mindíg is az aktuális világról is - a mairól - is szól. És hogy a világ nem áll itt meg ? Nem áll meg Dosztojevszkijnél ? (Henem ? - elmegy mellette.:)) )
Hát ez a baj éppen, hogy innen némileg lefelé tart - ami a kulturális szinvonalat, a gondolkodást és az elmélyült érzéseket illeti, és tart a bulvár felé. A könnyen, gyorsan, eredményesen, sekélyesen elbájoló felé.Behabzsoljuk, nagyot sírunk és jöhet a következő ?
Szóval hogy "nem itt van a lényeg " ?
Hol van a lényeg Zsuzsa ? És miről " szól" a mai világ Zsuzsa ?

zzzsuzsa 2010.04.22. 01:35:12

@namwen: kedves namwen! Én nem azt írtam, hogy Dosztojevszkij olvasása az elitizmus! :-) Csak nem tartom szerencsésnek az összehasonlítást. :) Ezt viszont már annak gondolom. Szerintem ennek maga Dosztojevszkij sem örülne (megjegyzem Miskin herceg és Raszkolnyikov ifjúságom két nagyon kedvelt "főhőse" volt. Nagyon sokszor olvastam lámpával takaró alatt mindkét könyvet.:)

Kajla 2010.04.22. 06:22:43

Hogy egy mű jó vagy nem jó ez – talán – nagyon szubjektív. Könnyebb azt mondani, hogy nekem tetszik vagy nem tetszik. Ha a ’nem tetszik’-re azt mondjuk, hogy rossz, akkor lehet, hogy elhamarkodottan ítélünk. További kérdés, hogy a jót, rosszat esztétikailag mérjük, vagy hatásában? És ki ítéli meg a hatást?

Én magam a Viskót nem ajándékoznám oda, már leírtam miért. Ez nem zárja ki, hogy az olvasóból nagyon pozitív élményt vált ki.

Eszembe jut egy nagyon régi eset: kirándultunk (76?), még gimnazista koromban Hollóházán, ahol megnéztük a modern templomot (www.hollohaza.hu/turizmus/index.php). A plébános mesélte, hogy a hívek igen vegyesen fogadták az új templomot és éjjel visszavitték a „giccses” Szt Antal szobrot, ami nagyon elütött a templombelsőtől. (A dilemma súlyos: a szobor esztétikailag nem oda való volt, mondhatjuk ízlésromboló. Ugyanakkor a hívek vallásos gyakorlatában fontos szerepet játszott.) A plébános kompromisszumos megoldást talált: a szobrot betette az előtérbe.

2010.04.22. 14:38:48

@namwen:
Köszi a Sipos Ete Zoltán "hivatkozást", de azért felhívnám a figyelmedet a poszt címére. Nem (csak) a teológiai helyességről-helytelenségről van szó, bár az is érdekes.
Nem szép dolog a "könnyzacskó megcélzás" egyetértek, de azért az is egy szint, ha már túl tudsz ezen emelkedni! ;-) Ettől függetlenül azért értékelhető az írás és a nyomán támadt gondolatok "ne aggy Isten" (:-)) a személyes istenkép-re való reflexió is.
Egyébként a mélyebben szántó sosem volt a tömegízlés része, ha úgy tetszik ilyenformán mindig is "elitista" volt és lesz is gondolom. ;-).
Az azért elismerésre méltó lehet, ha valaki értékes gondolatokat a tömegek számára is "fogyasztható" módon tud tálalni. Végül is a Bűn és bűnhődés is regény és nem jogi, filozófiai, morális akadémiai értekezés. Az pedig vitathatatlan, hogy a Viskó egészen különleges gondolatokat igyekszik átadni határozottan "fogyasztható" módon.
Én kis példabeszédecskéken, meséken kívül nem emlékszem más hasonló "sztoriba ágyazott" Isten "milyenségét" tárgyaló művel. Valaki?

zzzsuzsa 2010.04.22. 15:25:33

@Pandit: Erre gondoltam én is, és jó, hogy ezt leírtad!
"Sztoriba ágyazott" Isten "milyenségét" tárgyaló művel én sem találkoztam. Megyek és megveszem a Viskót! :-)

Kajla 2010.04.22. 18:19:53

@Pandit: Kedves Pandit, a gyerekednek a kezébe adnád a Viskót, hogy olvassa? Vagy inkább mást javasolnál neki?

2010.04.23. 09:40:16

@Kajla:
Azt hiszem nem. Hogy pontosan miért nehezen tudnám megmondani. Talán azért, mert nem szeretném ha az istenképe ilyen "direkt módon" "készülne el". Ez tudom elég bután hangzik, de valahogy így.
Én felnőttként elgondolkodtam a rajta lekötött, de valami zavart is. Nem tudom pontosan mi ezért is vártam a kommenteket.
Nem az irodalmi értékkel volt bajom (a poszt nem is erről szólna), nem is a teológiai tévedésekkel, a fülszöveg után azt nincs is értelme nagyon firtatni, talán valami ami nem cseng össze teljesen az Istenről alkotott felfogásommal. Sajnos pontosan nem tudom mi.
Mindenesetre ezért én senkinek nem is ajánlottam.
A könyv körüli nagy hírverés meg nekem is gyanús egy kicsit, de azon túl lehet lépni.

Kajla 2010.04.23. 09:49:27

@Pandit: Nagyon köszönöm a véleményed. A "bután" hangzó mondatodat nagyon igaznak érzem. Milyen érdekes, hogy az evangélisták sem szabálygyűjteményt írtak, henem irodalomba ágyazták mondandójukat.

gyufaárus.hu 2010.04.23. 16:14:23

Olyan ismerősöm ajánlására került kezembe a könyv, akivel gyakran folytatunk hitkérdésekről beszélgetéseket, ő jó szívvel ajánlotta, én megfogadtam a tanácsát és kézbevettem a könyvet. 80 oldal táján már nyögvenyelősnek éreztem a dolgot, és nagy szünetekkel küzdöttem magam a végéig. Aztán beszélgetni próbáltunk róla, de nem ment a dolog. Ő rajongott a könyvért, én nem. Tele voltam kérdőjelekkel… valami nem jött át az én agyamba, szívembe… valami mellett észrevétlenül elmentem volna?

Nagyon örülök, hogy felbukkant a téma itt a blogon.

Nem hiszem, hogy ilyen mértékű előemésztett, bébipapivá őrölt és butított változatban kellene beszélnünk Isten személyéről, magatartásáról, gondolkodásmódjáról, hogy így kellene fogyaszthatóvá tennünk embertársaink és magunk számára a Felfoghatatlant… Embernek akarjuk látni és láttatni az Istent? Ky-Ly korábbi írásának a címe jut eszembe: Ha megérted, nem Isten.

Jabbok és mások is idézték párszor a Citadellát Exupéry-től, ott biza húsbamélyedően elénk tárul az emberi küzdelem közepette Isten arca. Hálás vagyok érte, mert a ti nyomotokba lépve kezdtem el olvasni.

Más bejegyzések kapcsán felmerült szegény agyontépázott egyházunk mai állapota, én mégis azt mondom, amit megértettem, tanultam és életem eseményeit elemezve sejteni vélek a Világmindenségről, Istenről, a Szentháromságról, azt egyházunk tanításai alapján sajátítottam el, és számomra ezt az élményt meg sem közelíti a könyv.

Istennel nem akarok bratyizni, nem bocsi-val kérem bűneim bocsánatát, és nem szeretném „emberként” tudni jelenlétét az életemben. Az az Isten már nem lenne Isten számomra.
Nem lényeges, hogy Ő férfi-e vagy nő, ne főzzön nekem, ne tűrje össze a ruhámat, ne ölelgessen, stb.stb…hanem munkálkodjék a szívemben, adjon teremtő gondolatokat a hétköznapjaimhoz, engedje, hogy lelki közelségben merítkezhessek belőle, hordozza az életemet, legyen csend a zűrzavarok idején, és fogadjon magához, ha majd mennem kell ebből a földi létből… Ne hagyja, hogy elteljek ennek a világnak mindenféle „kínálatával” , hanem szomjúságom révén maradhassak meg mindvégig az Ő keresésében.

Talán emlékeztek ennek a blognak az indulásakor megjelent egy interjú, ahol Pacsy így nyilatkozott:
“Én az életemet kaptam az egyháztól. Ha igaz, hogy Isten beszélt az emberekhez, és ha igaz - meggyőződésem szerint így van -, hogy arról beszélt, hogy minden emberi értelmet meghaladó módon szeret bennünket, akkor ez azt jelenti, hogy igent mondott az életemre. Hogy nem kell jónak lennem ahhoz, hogy ő szeressen. Aki ezt nem csak a fejével érti meg, hanem mélyebben, a zsigereivel is, akkor az nem tud erről nem beszélni, nem tudja erre nem feltenni az életét. Engem ez a hit őriz meg az egyházban.”

Testvérek, ebben minden benne van. Nem vagyok szerzetes, nem részesültem jezsuita képzésben, de engem is ezt tart meg az egyházban.

Különösen fájt a könyvben a támadás az intézményes egyház ellen, valamint az a sugallat, hogy a bibliát mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja, a közösségnek nincs szerepe az Istenhit fejlődésében, hogy Istennek nincsenek megfogalmazott „ elvárásai” velünk szemben, és az egész cselekmény szirupos, meseszerű tálalási módja.

A mérleg pozitív oldalán volt azonban néhány hasonlat, ami valóban elgondolkodtató: - több gyermeked közül mi alapján választod ki, melyikük jut a mennyországba, s melyik a pokolba, nemde mindegyiket szeretnéd megmenteni…
- a megbocsátás: engedd el a torkát a másiknak, a továbbiakat pedig bízd Istenre
- mi alapján döntöd el, hogy valami jó vagy rossz az életedben?

A klinikai halál állapotát viszonylag hamar megsejtettem a regényben, de ebben a témakörben Moody „Élet az élet után”c. könyve – amit még kamaszfejjel olvastam - még mindig tartja az első helyet.

Gondolataim tovább kavarognak bölcsésztanár, kajla és namwen mondatai körül, a könyv egésze nagyon amerikai, éppúgy mint a végén a népszerűsítési ajánló …

Gyermekeimnek, kereső és bukdácsoló felebarátaimnak semmiképp sem ajánlanám nyugodt szívvel, a szentignáci szemlélődést, elcsendesedést viszont annál inkább…

És még valami, talán ti is fölfigyeltetek rá: Pacsy következetesen hallatja azon álláspontját - előadás, újságcikk, blogbejegyzés, homília - mely szerint minden embernek megvan a maga Istenélménye, és ez az élmény független bármilyen tanítástól, egyháztól, külső behatástól. Ha csendben tudsz maradni, és érzékennyé válsz a téged ért eseményeken keresztül a benned megszülető hangra, felfedezed az Istent.

gyufaárus.hu 2010.04.23. 16:15:47

Részlet Joó Sándor: Élő reménység c. könyvéből

( a Szentháromságról)

Én is szoktam mondani pl. a konfirmandusoknak, mi vagyok én a gyermekeim számára? Édesapa. És a feleségem számára? Férj. És a ti számotokra? Sándor bácsi. Nos , tehát megint háromféleképpen, sőt talán még többféleképpen is ugyanaz az egy: én vagyok. Tehát valahogy ilyenformán van az egy Istenben is ez a hármasság (…)
Ezzel a szóval, hogy Szentháromság, elsősorban is azt a hitünket valljuk meg, hogy az Isten nem valami, hanem Valaki, tehát nem a gondviselés, hanem a Gondviselő, nem az örökkévalóság, hanem az Örökkévaló, nem a halhatatlanság, hanem az egyedül Halhatatlan, nem a világot fenntartó természeti törvény, hanem annak alkotója, nem az erkölcsi világrend, hanem annak ura. Tehát nem személytelen hatalom, hanem egy hatalmas Személyiség. Éppen úgy külön, önálló személy, mint ahogyan te, meg én különálló személyek vagyunk, de annyira magasabbrendű módon személy az Isten, amennyire egészen más és annyira sokkal több, mint emberi személy, hogy csak ilyen dadogva tudunk Róla beszélni, többesszámban, hogy Atya, Fiú, Szentlélek. És ez egyáltalán nem leszűkítése, egyáltalán nem megszégyenítése az Isten lényének, sőt éppen az Ő lényének mérhetetlen gazdagságát, azt a végtelenségét, és mégis önmagában való teljességét érzékelteti, amit emberi szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni és érzékeltetni, amit emberi értelemmel nem lehet felfogni. Lehet, hogy logikai abszurdum, de ez a Szentháromság az egy Istenben éppen annak a körülírása, hogy fölötte áll minden emberi gondolatnak és elképzelésnek.
Soha ne felejtsük el, hogy az Isten Isten, mi pedig emberek vagyunk. És hogy valljam meg, hogy én még örülök is annak, hogy számomra ilyen megfoghatatlan és kikutathatatlan az Istennek a lénye. Nem is tudnék hinni olyan Istenben, akit minden tekintetben meg tudnék érteni, akit az én emberi logikám kategóriái közé be tudnék fogni. Hiszen ez azt jelentené, hogy fölibe kerekedtem, birtokba vettem, sőt, kiderülne róla, hogy én magam csináltam. A saját fantáziámmal alakítottam ki. Istennek a lényege, a léte mindig misztérium marad, és az Ő lénye körüli misztériumot még az Ő önmagáról adott kijelentése sem oszlatja el, hanem inkább csak kibontja. Igen, magát a misztériumot bontja ki és részletezi, amikor Ő önmagát így jelenti ki a Biblia szavain keresztül, hogy Atya, Fiú és Szentlélek (…)

„ Magasságban és fenségben lakozom, de a megrontott és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosnak a lelkét és megelevenítsem a megtörtnek a szívét.” (…)

Tehát ez a magasságos és felséges Isten benne akar lenni a mozdulatainkban, benne akar hatni a szívünkben, a gondolatainkban, a cselekedeteinkben, a szeretetünkben, az imádságunkban, a szolgálatunkban, az orvosi, a mérnöki, a háziasszonyi, a gyári munkási munkásságunkban, benne akar lenni a művészi alkotásunkban, mint ihlető és mozgatóerő, mint megelevenítő és jóra vezérlő és tisztogató égi hatalom. Istennek ez a bennünk élő és bennünket éltető titokzatossága az, amit így nevezünk, hogy Szentlélek.

Ugyanaz az Isten fölöttem, mellettem és bennem. Ugyanaz az Isten a magasságban és mégis a mélységben, távol és mégis közel, elérhetetlen és mégis megtapasztalható valóságban. Megközelíthetetlenségben és mégis a legszorosabb életközösségben velem. Valahogy olyanformán, mint a mérhetetlen távolságban ragyogó nap, amelyik a maga sugarával eléri a földet és ragyogó világosságával és életadó melegségével betölti a szobát. Ezt a dinamikus feszültséget fejezi ki az Atya, Fiú, Szentlélek hármassága az egy igaz Istenben!

2010.04.23. 16:35:22

@gyufaárus.hu:

Hú! Ez szép volt.
Nem kötözködni akarok, de Te most mégis megpróbáltad leírni nekünk, hogy milyen Isten.
Nem ugyanezt próbálta meg a könyv szerzője is egy történeten keresztül?
Nem hinném, hogy a könyv üzenete az, hogy isten betűri a ruhádat és főz neked.
Vagy hogy a szentháromság ilyen egyszerű hogyy van 3 manus azt kész

Másrészt egyetértek veled, és örülök, hogy részben megfogalmaztad ami talán engem is zavart, de azért Te is írtad hogy van benne pozitív is.

namwen 2010.04.24. 22:28:26

Kedves Gyufaárus !

Köszönöm !

"Nem hiszem, hogy ilyen mértékű előemésztett, bébipapivá őrölt és butított változatban kellene beszélnünk Isten személyéről, magatartásáról, gondolkodásmódjáról, hogy így kellene fogyaszthatóvá tennünk embertársaink és magunk számára a Felfoghatatlant…"

Az alábbiakkal teljes mértékben egyetértve maradok a Szentírás buzgó tanulmányozója és Newman bíboros, Szent Ambrus,Szent Ágoston, Szent Tamás, Prohászka,
Jáki Szaniszló, Barsi Balázs, stb. olvasója, nebulója.
Balázs atyától hallottam, hogy még véletlenül se gondoljuk a manapság sugalmazottakat, hogy "csak az a jó és helyes, ami nekem tetszik, ami nekem jólesik" És ha az éppen hamis, vagy olcsó, ámde tetszik ??? Na ne !
Nem olvasok "Viskót" és nem is ajánlom senkinek.
A tömegsiker pedig nekem nem érv és jó lenne ha másnak sem lenne az.
Se az istenhit, se az európai kultúra ne zülljön le az amerikai átlag kispolgár szellemi szinvonalára.

Nem hiszem, hogy ilyen mértékű előemésztett, bébipapivá őrölt és butított változatban kellene beszélnünk Isten személyéről, magatartásáról, gondolkodásmódjáról, hogy így kellene fogyaszthatóvá tennünk embertársaink és magunk számára a Felfoghatatlant…

Kajla 2010.04.25. 09:43:59

A Szív újságban Bárdosy Éva ír ismertetőt a Viskóról. Számomra az ismertetőben nem szereplő értékelés sokatmondó: tényszerűen leírja a tartalmát, keletkezésének körülményeit, és csupán egyetlen pozitív félmondata van: „bármelyik csoportnak sok jóval szolgálhat ez a könyv”.

Egyébként egyetértek az előttem szólókkal. Nagyon érdekes, hogy akik olvasták, azok közül egyelőre csak a poszt írója egyértelműen pozitív, mindenki más fenntartásait fogalmazta meg. (Én is.) Ismerve a könyv eddigi népszerűségét, biztosan meg fog jelenni a másik vélemény is.

2010.04.26. 12:39:27

@namwen:
nem szokásom az ilyenre reagálni, de
"A tömegsiker pedig nekem nem érv és jó lenne ha másnak sem lenne az."
Egyetértünk. Szerinted itt ki érvelt ezzel?

"Se az istenhit, se az európai kultúra ne zülljön le az amerikai átlag kispolgár szellemi szinvonalára"

Ez nálam kiütötte a biztosítékot. Komolyan úgy gondolod, hogy az európai istenhit (egyátalán mi is az?) és kultúra több/jobb?
Költői kérdés volt, nem kell válaszolni. :-)

Kajla 2010.04.26. 17:57:16

@namwen: @Pandit: Az utóbbi nálam is. Én sem hiszem, hogy az átlag európai kispolgár jobb lenne, mint az átlag amerikai.

namwen 2010.04.27. 00:02:48

Pandit,Kajla

Itt senki sem érvelt ezzel, de erről a könyvről már több helyen folyt vita és sokan emlegették, hogy micsoda hatása volt ezrekre.Úgyanúgy, mint valamikor a "Zarándok" c. mű.
Az átlag európai kispolgár nem jobb mint az amerikai - szerintem sem. De az európai kultúrán én a mélyen gyökerező hagyományt, az ezen alapuló műveltséget és gondolkodást értem és ezt többnek gondolom, mint az amerikait.

A sztoriba ágyazott Isten milyenségét tárgyalni meg nekem rémes !

tistedur 2010.04.29. 10:50:32

@namwen: az amerikai kultúra gyökere az az európai kultúra, amiről beszélsz :)

kis_csirke 2010.05.04. 09:14:48

A "viskó-láz" most gyűrűzött be a baráti körbe, mindenki ezt olvassa és teljesen odavan. Ha majd lesz kis időm, én is elolvasom, már kíváncsi vagyok :-).

kis_csirke 2010.06.20. 00:12:05

@Kajla: Még nem jutottam oda. De már nálam van a könyv, oda van készítve az ágyam mellé (hátha egyszer nem alszom el fél percen belül és tudok olvasni).

kis_csirke 2010.07.11. 21:22:57

@Kajla: elolvastam :-).

A könyv megmanipulált, "felzabált", elvitt magával, átmozgatott, meghökkentett, felszabadított; azt hiszem, picit talán mélyebb (jobb????) ember lettem általa. Közelebb vitt Istenhez, szerintem mindenképp ajánlható.

Nekem különösen a néger-asszony Papa és Sophia tetszett. A Szentháromság belső élete, dinamikája, az immanencia olyan szépen kirajzolódik. Persze nem szabad feledni, ez nem teológiai értekezés, hanem regény :-).

Kajla 2010.07.12. 04:22:01

@kis_csirke: Köszönöm, hogy elmondtad, örülök, hogy ilyan pozitív hatása volt. A mi ismerőseink is éreztek hasonlóan. (Én magam nem. Engem a "megmanipulált" felbosszantott.)

Mégegyszer, örülök, hogy rád ilyen jól hatott.

zzzsuzsa 2010.07.12. 12:34:08

@Kajla: Most olvasom, nagyon jó szerintem, engem nem "zabált fel" mint Csirkét, de nagyon jónak tartom és szerintem sokakat vihet közelebb Istenhez a nagyon érzékletes Isten, Szentháromság kép/értelmezés által. Számomra ez a legjelentősebb a regényben. Nagyon jó, hogy alternatívát mutat egy személytelen, távoli, elérhetetlen Istennel szemben, ami számomra egy hihetetlen gát a bensőséges Istenkapcsolat kialakításában. Nagyon nagyon elgondolkodtató és ami a legfontosabb, képzetek átalakításában mutat irányt, ötletet, képet.Magyarázatai a jóról és a rosszról alakított téves elképzeléseinket illetően hihetetlenül elgondolkodtatóak, és megkockáztatom: megrázóak. Szóval jó a könyv, még nem olvastam ki, de izgalmas és érzékletesen mutatja fel a legegyszerűbb és legmélyebb törvényszerűségeket.

hollandia 2010.11.28. 12:04:57

@namwen: @Kajla:
Egyetértek Veled és másokkal is, megmozgatott a könyv bennem is sok érzést, gondolatot keltett. Szeretem az ilyen műveket, bár nem ragadok meg itt. Foglalkoztat, van véleményem, de majd az idő eldönti...

hollandia 2010.11.28. 12:06:33

Kifelejtettem, hogy az amerikai környezet nagyon érezhető, süt belőle, jó lenne, áttenni a mi világunkra.

hollandia 2010.11.29. 14:11:31

@bölcsésztanár: Köszönöm, egyetértek a véleményével.

replay 2011.03.08. 15:34:24

Érdekes könyv, elolvastam. Én mindig szeretek a Bibliával példálózni, így itt is vannak dolgok amiket nem értek. A 6. fejezetben így beszél Isten:

"Azért teremtettünk téged, hogy osztozhass velünk ebben. De Ádám úgy döntött, hogy inkább a saját útját járja, ahogy azt előre tudtuk, és minden összezavarodott. De az egész teremtett világ eltörlése helyett mi inkább feltűrtük az ingujjunkat, és nekiláttunk, hogy rendbe tegyük ezt a zűrzavart. Ez az, amit Jézus által vittünk véghez."

Itt szó sem esik arról hogy Noé idejében Isten vízbe fojtotta az emberiséget, nőkkel, gyerekekkel együtt. Ha ez képletes történet is, mit lehet leszűrni belőle? Jogosnak éreztem Mack kritikáit.... de a válaszok amiket kap, valahogy túl szépek.. mint egy tündérmese. Sajnos a Bibliában igenis van szó pokolról, Isten haragjának csészéiről, kénköves tüzes tóról. Akkor most mi a valóság?

Azt gondolom hogy talán azért lehetett népszerű a könyv, mert hasonlít a kereszténységre, csak sokkal szebb képet ad a végső dolgokról. Talán nem is tudatosan, de sokan ezután Viskó hívők lesznek... elolvassák, és mondják hogy igen, persze ez csak regény, de azért a szívük mélyén hisznek benne.

Lehet h én vagyok földhözragadt, de ez a könyv túl szép hogy igaz legyen.

Kajla 2011.12.27. 13:21:53

Nem indítotok egy blog beírást Ljudmila Ulickaja 'Daniel Stein, tolmács' című regényéről? Én nagyon örülök, hogy felhívták rá a figyelmemet és elolvastam. Javaslom mindenkinek.

Kajla 2011.12.28. 05:27:12

Kedves @Izrael misztériuma: , köszönöm az írást, nagyon jó az összefoglalása br. Daniael életéről. Biztosan igaz az a megállapítása, hogy „For the reader who …. already familiar with his life's outline, Ulitskaya's novel will be a disappointment”, de a könyv, önmagában olvasva szerintem zseniális. Miért kellett regényt írni dokumentum helyett? Mert nemcsak a Daniel atyáról szól, hanem magáról Ulitckajáról, az ő belső gondolatairól is, kétségeiről. Nekem nagy élmény volt, hihetetlenül fontos kérdés, hogy mit jelent egy ember identitása, mit jelent egy néphez (népekhez) tartozás és mit egy valláshoz. Nyár óta mi hét példányát ajándékoztuk el az ismeretségi körben.

2011.12.28. 08:23:44

Kedves @Kajla:
nagyon örülök, hogy megéríntett Tégedet a könyv üzenete és még barátaid figyelmét is felhívtad rá!
Daniel testvér volt a haifai kehilla alapítója:
www.catholic.co.il/index.php?option=com_content&task=view&id=12&itemid=10
egy dokumentum regény is megjelent életéről:
www.amazon.com/Lions-Den-Life-Oswald-Rufeisen/dp/019503905X#reader_019503905X

2011.12.28. 09:05:39

@Izrael misztériuma:
egy döbbenetes hatású dokumentumfilm négy részben, eredeti felvételekkel Daniel testvérről:
Brother Daniel,The last Jew part -1- האח דניאל,היהודי האחרון חלק
www.youtube.com/watch?v=AZtHQ8gDIxY

Kajla 2011.12.28. 18:25:03

@Izrael misztériuma: Nagyon köszönöm. Megnéztem a filmet, nagyon érdekes, és nagyon hitelesnek is tűnik.
süti beállítások módosítása