Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Misszionáriusi élet

2010.07.27. 18:01 Szakaszu

- Apó, engem érdekelne, hogy milyen is volt a misszionáriusi életed?

- Nem lesz könnyű összefoglalni 44 évet, de megpróbálom. Mi érdekelne téged?

- Az, hogy miért mentél el Japánba?

- Azért kértem, hogy küldjenek Japánba, mert tudtam, hogy ott a két atombomba és a rengeteg légitámadás áldozatai miatt sok a szenvedő ember. Krisztushívőknek sem könnyű szenvedni, akkor milyen nehéz lehet az életet hit nélkül leélni. Együtt akartam élni a szenvedő emberekkel.

- Sikerült ezt megvalósítani?

- Csak részben, főleg azért, mert nem tudtam mindig a szegények között élni, de mindig kerestem a mellőzött és perifériára szorítottakat. Amikor a középiskolában vagy az egyetemen tanítottam, ott is megtaláltam azokat, akiknek nehéz volt az élet. Amikor a tanári pályát befejeztem, a női alkoholisták intézetében dolgoztam lelkészként, és ott főleg a gondozókkal foglalkoztam, mert nekik is nehéz volt megtalálni a helyes utat a szenvedő alkoholisták felé. Később a gyűjtőfogházban vezettem csoportokat, és ott sok derékbatört emberi élettel találkoztam. Emellett kapcsolatba kerültem súlyos fogyatékossággal élő gyerekek szüleivel és igyekeztem a szenvedésüket megosztani és segíteni nekik, hogy értéket találjanak nehéz helyzetükben.

- Mennyire volt ez sikeres?

- Erre nehéz válaszolni, mert nem méregettem, hogy munkám mennyire volt sikeres, vagy nem. Igyekeztem az emberek rendelkezésére állni.

- Nem az volt a célod, hogy minél több embert megtéríts és megkeresztelj?

- Nem ez volt, amire leginkább törekedtem. Én az együttérzés és a szeretet útját akartam járni azokkal, akik erre nyitottak voltak. Erre bőven volt alkalom. Úgy emlékszem, kevesen jutottak el velem a keresztségig, de soha nem számoltam meg hányan voltak.

- Apó, én úgy látom, hogy te a perifériára szorultakkal akartál leginkább kapcsolatot teremteni. Voltak mások is, akikkel sikerült kapcsolatokat kiépíteni?

- Igen, sok másfajta emberrel is találkoztam. Nem akartam senkit sem kiközösíteni. Jézus sem tette ezt. Két nagyon kedves csoportom volt. Az egyik az a csoport, akik az iskolánkba járó diákok szülei közül érdeklődtek a Biblia iránt, a másik pedig azok a házaspárok, akik mélyebb kapcsolatot akartak kiépíteni házastársukkal, és emellett meg akarták osztani tapasztalataikat és szeretetüket a házasságra készülőkkel is. Velük nagyon sokat tudtunk tenni a jegyespárokért. De volt még több kisközösség is, a Krisztusi Élet Közösségei (KÉK) szétszórva az öt nagy japán sziget között. A velük való kapcsolatom is sok örömet adott nekem.

- Apó, hogyan foglalkoztál a jegyesekkel?

- Az egész év folyamán mindig volt 25 párom (sőt néha 50 is), akik őszintén igyekeztek felkészülni egy jól megalapozott házasságra. Öt hónapon keresztül minden héten jöttek becsületesen másfél órára, mert érezték, hogy a felkészülés fontos számukra.

- Apó, volt valami tematikád velük kapcsolatban?

- Igen. Egy olyan jegyzet, amit többször átírtam. (Ami sok év után már magyarul is megjelent.) De ezen kívül is bárki, bármilyen kérdést is felhozhatott, mert a másfél óra alatt 25 párral nem a tanítás volt a cél, hanem a párbeszéd, az őket érintő és érdeklő témák átbeszélgetése.

- Mesélj el, Apó egy-két tapasztalatot, amikor igazán boldog voltál Japánban.

- Először is amikor végre sok kaland után megékeztem Japánba.

Azután, szembesülnöm kellett azzal, hogy a japán nyelv megtanulása igazi kihívás számomra (a japán már az ötödik idegen nyelv volt, amit el kellett sajátítanom). A nyelviskola nagyon nehéz és idegölő volt. Gyakran azt hittem megbolondulok, de sikerült odaadni életemet Istennek Japánért.
Nagy öröm volt, amikor először egy egész napos kirándulásra meghívott egy japán jezsuita, és jól el tudtunk japánul beszélgetni.
Amikor egy japán család felkért, hogy készítsem fel őket a keresztségre.
Amikor a tengerparti táborban több diákkal jó barátságba kerültem.
Amikor először adtam lelkigyakorlatot japánul egy nagyobb csoportnak.
Amikor rájöttem arra, hogyan lehet krisztusi értékeket átadni, nemcsak az értelmi síkon, hanem úgy, hogy azok a katekumenek vérévé váljanak. Ezt a japánok úgy mondják, hogy lemenjen a zsigerekbe,
Amikor a rákbetegségemben sikerült felfedezni több értéket.
Amikor két jezsuita pap barátommal sikerült kiköltöznünk a legszegényebbek közé Tokióban.
A gyűjtőfogház rabjai és a jegyespárok sok igazán boldog órával ajándékoztak meg
Gondolom az eddigiekből láthatod milyen életem volt Japánban.

- Arról is szeretnék valamit hallani, hogy a szoros értelemben vett misszionáriusi munkádat hogyan végezted?

- A misszionáriusi munka lényege az emberekkel való mélyebb kapcsolat kiépítése, hogy abban legyünk segítségükre, amit ők igényelnek. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nekem is készen kell lennem, hogy befogadjam az ő értékeiket, és megtanuljam tőlük azt, amire nekem van szükségem, hogy jobb ember legyek. Egyik alapelvem az volt „Csak az tud adni, aki képes örömmel befogadni.” A misszió lényege, hogy az értéket úgy adom tovább, hogy tiszteletben tartom a másik szabadságát és értékrendjét.

- Írtad, hogy felkértek téged arra, hogy segítsd őket felkészülni a keresztségre. Ezt hogyan tetted?

- Mindig ügyeltem arra, hogy a katekumen, aki készül a keresztségre, mennyire szabad. Ehhez arra is szükség volt, hogy amennyire lehetséges, egyenrangú kapcsolat alakuljon ki köztünk. Szó sem volt arról, hogy én valakit meg akartam téríteni. A megtérés Isten ingyenes ajándéka, én, mint alvállalkozó, csak figyelek arra, hogy a katekumen mennyire nyitott Isten felé, mennyire élnek a hallott igaságok az életében. Utána figyelek arra is, hogy milynek az emberi, családi kapcsolatai, képes-e megbocsátani, ami nagyon nehéz Japánban. Arra is figyeltem, hogy felismerje ő is, én is, mire vágyik igazán, és én abban segítsek neki. Ahhoz hogy boldog, meghitt kapcsolatban tudjon élni Istennel, ahhoz meg kellett tapasztalnia, hogy az ő legmélyebb vágyai egybeesnek Isten vágyaival.

- Miért volt fontos számodra a meghitt és egyenrangú kapcsolat kialakulása? Miért nem elegendő a megszokott tanári-tanulói viszony?

- Ahogy teltek a hetek, hónapok a katekumenátus alatt, fokozatosan alakult ki kettőnk között a meghitt kapcsolat. Ebben megtapasztalta Isten országának eljövetelét, ami az Istennel és az emberekkel való meghitt kapcsolatban áll. Ez tette lehetővé számára, hogy kimondja azt is, ami őt a leginkább érdekli, és ami neki a leginkább fáj. Ezek után lett képes igazán megfogalmazni Istennel kapcsolatos kérdéseit is. Mindig csak olyan mértékben léptünk előre, amilyen mértékben a katekumen haladt Isten kegyemével az Úr útján.
Végigjárni ezt az utat egy személlyel vagy egy kiscsoporttal rengeteg örömöt hozott az életembe. Nagyon nehéz volt otthagyni Japánt.
 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr992172053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.29. 03:19:21

Köszönöm szépen. Apó, nagyon jó, hogy közkinccsé teszed a rengeteg élettapasztalatodat, csodálatos élmény olvasni.

replay 2010.07.29. 11:30:28

Személyeskedés nélkül az én véleményem a misszióról az, hogy nem kell több ezer kilométert utazni, hogy problémákkal találkozzunk.

Böjte Csaba atya missziója (habár az ő tevékenységére nem biztos hogy ez a szó illik legjobban) jó példa erre.

Endrosz 2010.07.29. 12:21:11

@replay:

Teljes mértékben egyetértek veled abban, hogy ha valaki misszionálni akar, vagy elesettekkel foglakozni, akkor ahhoz nem kell messzire menni. Itt vannak az aratásra váró búzamezők jobb kéz felől, bal kéz felől, az orrunk előtt, mindenütt -- és én mindig kérem az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába, itt helyben. Meg hogy küldjön engem is. Egyszer elővehetnénk a budapesti Városmissziót témának (vagy valami olyasmit, amihez kapcsolható), amit sikerült nagy sikernek elkönyvelni, hatalmas ön-vállveregetésekkel. Nekem másféle emlékeim vannak; ott voltam, a Bakáts téren, egyik programban szervező is voltam.

De.

Én elhiszem, hogy AKADNAK olyanok, akiket a Mindenható messzi földre szólít. A Lélek ott és oda fú, ahova akar...

---

Köszönöm, Apó, a megosztásodat!

Én is úgy vagyok vele, hogy a kilóra keresztelés az jól mutat az éves beszámolókban, de kb. ennyire jó. Minden olyan fiatalra, akit a készen kapott keresztyénség, nevelés, közeg közelebb visz Istenhez, jut egy olyan, akit eltávolít... Na persze, most megkapom, hogy baptista vagyok, csak a felnőttkeresztséget tartom jónak. Hát lehet, hogy így van; milyen jó, hogy ebben a kérdésben sem vagyok döntéshozó, szabályíró helyzetben. :)

Amikor ifjúként elkezdtem érdeklődni más világvallások és tanok iránt, akkor a nagyapám, evangélikus lelkész, arra figyelmeztetett, hogy a kereszténység lényege "a bűnről szóló tanítás". Amely nem csak a bűnt és a bűntudatot jelenti, hanem a bűnbánatot, a bűnbocsánatot, a megváltást és a kegyelmet is. Mások bűneire vonatkoztatva pedig a megbocsátást és kiengesztelődést. Kábé 20 évvel később azt tudom mondani: nagyon igaza volt, és jól tette, hogy semmiről lebeszélni nem próbált, semmitől sem féltett, csak elmondta, amit érdemesnek tartott elmondani.

zzzsuzsa 2010.07.30. 18:07:26

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy hihetetlen és egyben fantasztikus ez a 44 év! Azt hiszem egy ilyen élet után, már Ön is félig japánnak érzi magát. Nagyon csodálom a munkájáért, és az életművéért és azért, hogy látva látszik az az elragadtatás/szerelem amit a szívében hordoz a japán emberek és az ország iránt. Számomra ez a legnagyobb hittétel és követendő példa.

replay 2010.07.30. 21:26:05

Még egy negatív megjegyzés (aztán meg is lehet kövezni utána) de számomra semmi nagyszerű nincs abban, hogy egy jezsuita atya Japánban teljesít szolgálatot.

Fejet hajtok viszont a kitartó és kemény munkával telt 44 év előtt, a postból is kitűnő komoly lelki tapasztalatok előtt.

Azt is gondolom, hogy talán nehezebb plébánosként egy vidéki kis faluban egy életen át szolgálni, ahol nem sok gyümölcs terem, ahol nincs semmi érdekes, mint egzotikus országokban. Szóval maga a földrajzi hely nem érdekel, mégis a világ számára sokszor ez a szenzáció, és nem a lelki tartalom.

Remélem értitek, hogy ez nem Apó ellen szól!
üdv

kis_csirke 2010.07.30. 21:48:18

@replay: azt azért fontos tudni, hogy amikor Apó atya elindult a misszióba, épp egy hazátlan menekült volt, a kommunista rezsim miatt esélye sem volt hazajönni Magyarországra. Tehát új haza után kellett néznie, ez lett Japán.
Engem határozottan megérintett az a rész, ahol arról ír, milyen nehezen jött el Japánból. Ez egy nagyon igaz és őszinte megnyilatkozás, tisztelem az engedelmességét, ami hazahozta végülis.

replay 2010.07.30. 23:53:33

@kis_csirke: igen, ez így van. Kommunizmus, át a szögesdróton éjjel... nem az atyát akarom kritizálni.

üdv

fasírt 2010.07.31. 21:30:23

Kedves Apó!

Nagyon érdekel, hogyan működtek az un. KÉK csoportok?

A másik pedig, ami megragadott, ez a mondat volt:
"....hogyan lehet krisztusi értékeket átadni, nemcsak az értelmi síkon, hanem úgy, hogy azok a katekumenek vérévé váljanak".

Nekem ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nagyon fontos lenne lenne, ennek, amit írsz (lásd, idézet) a hitoktatásban való megjelenése. Engem lesújtott, amikor a gyerekek hittankönyvét olvastam. Valahogy teljesen elvész benne a lényeg.

iovianus 2010.08.07. 15:05:22

Kedves Apó!
szeretném személyesen tőled megkérdezni, hogy hogyan lehet egy ilyen életet nem csak élni, hanem megélni is, és így továbbadni, ahogy Te is teszed. Bámulatos. Néhány ilyen "pedagógiai fortélyba" is beavathatnád majd olvasóid egy postban!:)

tanítvány 2010.08.20. 19:12:07

Bocsánat hogy nem egészen a tárgyhoz szólok:

mint misszió: nálunk tbk. jelen vannak a mormonok is, róluk szeretnék mértékadó véleményt: először is hiteles e a könyvük: megjelent e Krisztus Amerikában? Nem Európából vitték a hírt a misszionáriusok? (Sterry, Livingstone).

hu.wikipedia.org/wiki/A_Mormon_k%C3%B6nyve_kritik%C3%A1ja

Jezsuita választ szeretnék.
Üdv
süti beállítások módosítása