Kedves blogoló barátaim! Sok válasz érkezett a legutóbbi blogomra, mindegyikre külön-külön nem tudok válaszolni, de egy-két gondolatomat szeretném továbbadni nektek. A szenvedést én nem tekintem problémának, amit meg lehet oldani, vagy teljesen átlátni. A szenvedés misztérium. Kezdve Krisztus szenvedésével. Ehhez a misztériumhoz ki, hogyan viszonyul, az határozza meg, hogy számára a szenvedés mit jelent. Jó a szenvedés, ha abból értékek és értelmek születnek. Rossz a szenvedés, ha nem tudsz mit kezdeni vele.

A szenvedés és a döntés kapcsolatáról azt szeretném mondani, hogy mikor szenvedés jön be az életembe, tudom, hogy döntés előtt állok. Döntenem kell abban, hogy hiszek-e a Jóistenben, aki azért nem akadályozta meg ezt a szenvedést, mert valamikor valamilyen formában jót akar általa ajándékozni nekem. Ha erre a hitbeli döntésre képes vagyok, akkor már a szenvedés megjelenésének pillanatában előre is hálát tudok adni az Úrnak, hogy valamikor Ő ebből valami jó fog adni nekem. A következő lépés nálam az, hogy már most megpróbálok értéket és értelmet találni a szenvedésben. Azt mondom magamnak, a szenvedés egy kincses bánya, ha megtalálom a bejáratot és tudom, hogy mit kell tennem, akkor legalábbis lelkileg nem tör le a szenvedés.

Az életem során sok szenvedéssel találkoztam. De mindegyikről elmondhatom, hogy azon keresztül jobb emberré lettem, megerősödött a hitem, megtanultam szembenézni és értéket találni a szenvedésben, amivel azelőtt nem tudtam mit kezdeni. Isten nem akarja senkinek sem a szenvedést, de néha nem akadályozza meg, de ekkor megadja hozzá az erőt, hogy szembenézzünk vele és tanulja meg, amit csak a szenvedésen keresztül lehet megtanulni. Ha valaki erre nem hajlandó, azt az embert Isten változatlanul szereti, elhalmozza kegyelmével és türelmesen vár, várja, hogy képes legyen értéket találni a szenvedésben.

Krisztus szenvedését nem az Atya akarta, hanem az emberek ítélték őt kereszthalálra. De az Atya ebből a legnagyobb jót hozta ki az emberiség számára, és Jézus az Atya iránti végtelen bizalommal fogadta el ezt az utat. A legtöbb szenvedést azóta is ember okozza embernek a szabad akarati döntéssel. A szabad akarat minden emberben megadta a lehetőséget, hogy rossz útra térjen, másnak fájdalmat okozzon. De tudjuk és hisszük, hogy Isten irgalma és megbocsátó szeretete nem ismer határokat. A legnagyobb rosszból jó is származhat az Isten irgalma miatt. Az egyéb szenvedésekkel kapcsolatban tudomásul kell venni, hogy Isten nem teremtett tökéletes világot. Ennek oka misztérium.

Szomorú azt tapasztalni, hogy bármilyen szenvedést, tragédiát Istenre fognak, mintha Ő okozta volna. Vagy mivel nem akadályozta meg, az Ő felelőssége. Ameddig Isten azt teszi, amit én akarok, addig azt mondom, hogy jó az Isten. Amint nem az én elgondolásaim szerint történnek a dolgok, akkor már nem tudok mit kezdeni vele és Isten ellen lázadok, és Isten már nem jó, hanem rossz számomra. Ez azért van, mert önmagamat teszem a világ központjává.

Végső fokon a szenvedő embernek az adja meg a vigaszt, hogy Isten vele van, soha nem hagyja el, és mindig megadja neki a kapaszkodót. Ha ezt nehéz nekem elhinni, kérdezzem meg magamtól: vágyódom-e arra, hogy hinni tudjak a velem való Istenben? Ha még nem, kérjem, hogy valamikor adja meg nekem Isten ezt a kegyelmet. Ha hűségesen és kitartóan kérem, előbb-utóbb meg fogom kapni a hit ajándékát és vigasztalását.