Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Friss topikok

„Krisztus feltámadt!” „Valóban feltámadt!”

2011.04.26. 20:14 Origenész

Jézus tanítványainak e szavaival köszönnek egymásnak az orosz keresztények mind a mai napig. Mi is minden évben, sőt minden vasárnap megüljük Jézus feltámadásának örömünnepét. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is jelent „a test feltámadása”. A húsvéti mise szekvenciájában mondjuk: „Surrexit Christus, spes mea,” „Feltámadt Krisztus, az én reményem.” Mi az a feltámadás, amit remél a keresztény ember?

Elsősorban azt reméli, hogy a halállal nincs vége mindennek, hanem minden egyes ember a halál után is, egészen más létmódban ugyan, de személyesen tovább él. E reményt az emberiség szellemtörténete folyamán kétféle módon gondolták el. Az egyik mód: a lélek halhatatlansága. E meggyőződést Platón fogalmazta meg. Szerinte az igazat, szépet és jót megismerő emberi lélek ezekkel az örök ideákkal rokon, ezért halála után visszatér az ideák örök világába. A Bibliában ehhez hasonló felfogás csak ritkán jelenik meg, de megtalálható a Bölcsesség Könyvében ( Bölcs 2,12-23), sőt van egy jézusi mondás is, amely a lélek halhatatlanságára utal (Mt 10,28).

A lélek halhatatlanságának tanánál azonban sokkal többször beszél a Biblia a test feltámadásáról és annak örök életéről. A zsidóknál az i.e. 2. századtól kezdve terjedt el a a világ végére várt testi feltámadás hite. E meggyőződést Jézus is osztotta (Mk 12,18-27). Az azonban, hogy a világ „ideje” még folytatódik ugyan, de Jézus Krisztus „harmadnapon” már testileg feltámadt, teljesen meglepően érintette tanítványait. Amióta azonban Krisztus feltámadt, a keresztények az ő feltámadásához fűzték reményüket: „Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég.” (1Kor 15,23-24)

Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen is ez a „feltámadt test”? A Jézus Krisztus feltámadásáról szóló bibliai történetek azt mutatják, hogy a feltámadt test valós ugyan, de egészen más létmódban létezik, mint mostani halandó testünk. Nem kötik a tér és az idő szabályai, ott van hirtelen jelen, ahol a fizikai törvények szerint nem lehetne jelen, nem halandó többé, hanem halhatatlan. Ilyen testet várnak a keresztények is a halottak feltámadásánál. E test mibenlétét Pál próbálja megmagyarázni az 1. korintusi levélben a magok vetésének példájával: az elvetett mag „meghal” és utána „életre kel, mert Isten ad neki alakot, a búzáét vagy másét” (1Kor 15,36-37). E hasonlat ma már nem meggyőző, mert tudjuk, hogy csak „élő” magból nő ki növény. Az égi testek és földi testek különbségéről szóló páli hasonlat sem segít, mert most már tudjuk, hogy az égitestek anyagának elemei ugyanolyanok, mint a földieké. Amikor Pál tovább magyaráz, mondván, hogy az „elvetett test” romlandó, szégyenletes és gyönge, míg a feltámadt test romolhatatlan, dicsőséges és erős, kissé közelebb visz a megértéshez, de még mindig nem ad teljes világosságot. Pál utolsó magyarázati kísérlete a legígéretesebb: „pszichikus test vetetik el, pneumatikus test támasztatik fel.” (1Kor 15,44).

Pszichének nevezi a Biblia azt az élet-leheletet, amelyet Isten lehelt Ádám orrába, miáltal ő „élő lénnyé” (pszüché dzószan) lett. Az ember evilági életét éltető életelvről van tehát szó. Ezzel szemben a pneuma az Isten által adott halhatatlan életenergia, amely magának az Istennek létével rokon, hiszen a Biblia Istent „Pneuma”-nak nevezi (Jn 4,24).

Az 1Kor 15,44-et nehéz magyarra fordítani. A katolikus fordítások „érzéki test – szellemi test”-szavakat használják, a protestáns Bibliatanács fordítása „érzéki test – lelki test” szavakkal fordít. A feltámadt test tehát „szellemi, illetve lelki test.” Vajon ez mit jelent?
Erről sokat gondolkodtak és gondolkodnak az egzegéták, teológusok és keresztény filozófusok. A különböző magyarázatok közül nekem a nemrég elhunyt Weissmahr Béla, jezsuita filozófusnak magyarázata tetszik legjobban. Szerinte a szellemi testben is megmaradó „testiség” lényege az önkifejezés és a másokkal való érintkezés lehetősége. A feltámadt emberek nem csak az Istennel kerülnek közvetlen egységbe, hanem egymással is kapcsolatban vannak a „szentek közösségében”. A halál után nem olvad fel az ember egyénisége az Isten végtelenségének tengerében, hanem megmaradnak az „én, te, mi”-vonatkozások. Kifejezzük magunkat, érintkezünk egymással. Földi életünkben ehhez szükséges testünk térbeli kiterjedése (nyelv, fül stb. nagysága), de ez a térbeli kiterjedés és térhez kötöttség az emberi evilági tökéletlen állapotának folyománya. Az emberiség végső állapotáról szóló bibliai remény nem buddhista boldog elmerülés az ős-egyben, hanem a szentháromságos Isten képére szeretetben élő emberek örök szeretetközössége.
E magyarázattal persze csak sejtetünk valamit arról, „amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, amit Isten készített azoknak, akik szeretik őt.” (1Kor 2,9) Sok-sok kérdés marad megválaszolatlanul. Ti mit gondoltok minderről?

38 komment

Címkék: test lélek feltámadás halhatatlanság

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr152857566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrcxqj 2011.04.29. 10:26:30

"Az emberiség végső állapotáról szóló bibliai remény ... a szentháromságos Isten képére szeretetben élő emberek örök szeretetközössége." Számomra telitalálat ez a kép, még akkor is ha első hallásra elvontnak, távolinak, vagy éppen keresztény közhelynek hathat. Érdekelne, hogy Weissmahr Béla hol ír bővebben erről a témáról.
Néhány évvel ezelőtt akadt a kezembe Gerárd Rossé, francia egzegéta írása ugyanerről a kérdésről. Tényleg izgalmas terület és régebben sokszor, visszatérően foglalkoztat, hogy mit is jelent a test feltámadása. Rossé elgondolkodtató dologra a hívja fel a figyelmet, amire te is utaltál Origenész; mégpedig, hogy a görög, hellenisztikus nyelvhasználat sokkal alkalmasabb volt ennek a misztériumnak a megközelítésére. Gyakran azonban, pont emiatt, platonista (dualista) módon értelmezik Pált: a romlandó-halandó test contra mennybe felszálló lélek. Kötve hiszem, hogy Pál, képzett zsidó farizeusként, platonista lett volna. Rossé utal arra is, hogy a héberben nem létezik akár a lélekre, akár a testre vonatkozóan az a jellegű megkülönböztetés, amely a görögben viszont igen: soma (test)-sarks(hús) valamint psyche-pneuma. A héberben a "basar", és "ruah" / "nephes" jelenik meg a test(hús) és a lélek leírására. A zsidóság, és Rossé szerint így Pál is, a görög platonista szemlélettel szemben, mintha egységben, integrált módon látná az embert, ahol nem létezik a test és lélek dualista elválaszthatósága. Érdekes, hogy a görög nyelv bizonyos módon mégis alkalmasabbnak bizonyul(t), ennek a homályos misztériumnak a megközelítésére. A nyelvi fejtegetésen túl ma sokkal inkább foglalkoztat, hogy mi az, ami valóban megmarad, ami az örökkévalóság dimenziójában válik "értelmezhetővé" mindabból, ami vagyok, amit teszek, amit tudok, amit mondok, amit érzek...

2011.04.29. 13:05:46

@mrcxqj:
"A héberben a "basar", és "ruah" / "nephes" jelenik meg a test(hús) és a lélek leírására."
a középkori zsidó misztika szerint a lélek három fokozatból áll: nefes/ruah/nesama...

„Amikor a Szent, áldott legyen, megteremtette az embert, összegyűjtötte, Ő az ember anyagát a világ négy feléről, az embert magát az alanti Szentély helyére állította, és az élet lelkét hívta hozzá a fenti Szentélyből. A lélek pedig három fokozatból áll, ezért három arca van, a fenti titoknak megfelelően: nefes, ruah, nesama.
Nefes: az alanti fokozat. Ruah: az állandóság, mely a lelken uralkodik, mindenben szilárdan megáll igaz módon. Nesama: a magasabb állandóság, mely mindenen uralkodik ez a szent, fenti fokozat. E három fokozat egyesül az emberben, azokban, akik méltónak találtatnak uruk szolgálatára."
ZÓHÁR A FÖLD ÉS AZ EMBER MEGTEREMTÉSE - A LÉLEK HÁROMRÉTŰ TERMÉSZETE

felician 2011.04.30. 20:12:53

Kedves mindenki, az alábbi kommentemet egyszer a "Keresztény reinkarnáció?" topicba írtam, de ide sokkal jobban ül! Örülök a témának! Resurrexit!

--------

Néhány éve olvastam Hans Küng Örök élet? című írását, mely a magyar weben is megtalálható, s azóta biztos, hogy eszem ágában sincs reinkarnálódni! Határozottan feltámadni akarok! :)

Ennek fényéban nagyon ajánlom mindenkinek, akit nem zavar teológusunk sajátosan ingoványos viszonya a Vatikánnal. Ha valaki keresztényként a lélekvándorlás gondolatával kacérkodik, szerintem felesleges leérvelni. Meg kell mutatni neki ezt az írást, és meg fogja látni, hogy a reinkarnáció tulajdonképpen egy snassz és uncsi dolog a feltámadáshoz képest, nem érdemes hinni benne. :)
Nekem legalábbis ez volt az élményem ezt elolvasva. (remélem, nem csattogtatja benne a fogát valami jól elbújtatott ordas eretnekség,elszontyolodnék attól...)
Ráadásul szerintem a létezéssel való alapvető viszonyunkat is áldottabb irányba fordítaná, ha elterjedne az örök élet efféle képzete.

lásd itt: www.szepi.hu/irodalom/vallas/hans_kung.html

Üdv

f
------------- idézet:
"Tehát mégis testi feltámadás, az ember feltámadása testestül? Nem és igen. Nem, ha ,,testen'' fiziológiailag azt értjük, amiből ,,hulla'' lesz, ,,földi maradvány''. Igen, ha ,,testet'' az újszövetségi ,,szoma'' értelmében kevésbé fiziológiailag, inkább személyesen fogjuk fel: mint azonos személyes valóságot, ugyanazon énként a maga egész történetével, amelyet a buddhista reinkarnáció tana helytelenül elhanyagol - mindamellett, hogy hangsúlyozza az új (persze földi) testiséget. Tehát a test feltámasztásáról szóló beszéd, amint ezt Franz Josef Nocke katolikus teológus fogalmazza, azt jelenti, hogy ,,az embernek nem csupán puszta énje mentődik meg a halál során amelyben minden földi történetet végérvényesen visszahagyunk, minden másik emberhez fűződő kapcsolatunk jelentőségét veszti. A testi feltámadás azt jelenti, hogy életünk története és az ennek során keletkezett összes kapcsolatunk velünk együtt a beteljesedésbe megy át, és a feltámasztott emberhez végérvényesen kötődni fog.

Másképp szólva: nem a testemnek, mint fizikai nagyságnak folytonosságáról van itt szó, tehát természettudományos kérdések, például a molekulák megmaradása, fel sem merülnek. Hanem a személy azonosságáról. Tehát az a kérdés felmerül, mi a maradandó jelentősége egész életemnek és sorsomnak! ,,Isten jobban szeret, mint a molekulák, amelyek a halál pillanatában a testet alkotják'', mondja helyesen Wilhelm Breuning katolikus dogmatikus. ,,Szeret egy olyan testet, amelyen rajta van az összes gond jele, de a szüntelen vágy is a zarándoklat iránt, amely e zarándoklat során sok nyomot hagyott hátra az olyan világban, amely e nyomok által emberivé vált... A test feltámasztása azt jelenti, Isten révén ebből semmi sem vész el, mert szereti az embert. Minden álmot összegyűjtött, és egyetlen mosolyt sem rebbentett el. A test feltámasztása azt jelenti, hogy az ember Istennél nem csak utolsó pillanatát leli fel, hanem történetét is.''

jan 2011.05.01. 21:53:32

Köszi ezt az írást, ill. a kommenteket.

2011.05.02. 08:40:19

Valóban feltámadott az Úr,
Ne keresd őt a holtak között,
Amint ígérte, életrekelt,
Halleluja!

2011.05.02. 08:48:40

Izrael feltámadása a Soah után némiképpen Jézus feltámadásához hasonlatos...
Pilinszky János: Harmadnapon (Kicsi Hang) www.youtube.com/watch?v=IkcdUX16zN8
u.i.: ma ér Auschwitzba az Élet menete...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2011.05.06. 10:28:12

"Jézus tanítványainak e szavaival köszönnek egymásnak az orosz keresztények mind a mai napig."

Nemcsak ők. Mi is. És sokan mások.

Dr. szpahi 2011.05.07. 09:14:57

És így köszönnek az ortodox testvéreink Erdélyben is. Nagyon megható és szép, amikor egy átlagos munkahelyen, a húsvéti munkaszünet után, reggel így köszöntik egymást a kollégák.

Bárcsak mi katolikusok is átvennénk ezt a szokást!

Virágoskert 2011.05.07. 15:35:37

@Dr. szpahi:

Régi szokásunk ez nekünk, azaz a római (nyugati) egyháznak is, csak fel kellene eleveníteni!

- Cristus resurrexit!
- Vere resurrexit!

Avatar 2011.09.08. 18:41:23

A Bibliában nem Jézus az egyetlen aki feltámadt. Még saját feltámadása előtt feltámasztotta (negyednapra) Lázárt, aki a sírból jön elő bebugyoláltan. Ő nem produkál tér-idő ugrásokat, semmi olyasmiről nincs szó, amit a post 4. bekezdése fejteget. Kijön a sírból, majd a következő fejezet elején részt vesz egy lakomán, de semmi olyat nem jegyez le a Biblia a viselkedéséről, tulajdonságairól, ami eltérne a halála előtti életétől. A főpapok elhatározzák hogy Jézuson kívül Lázárt is megölik, de aztán elfelejtődik Lázár, nem tudjuk meg, hogy megölték-e, magától meghalt-e később, vagy halhatatlan lett és mai itt járkál köztünk Lázár vagy esetleg Isten (újabb) halál nélkül vette magához, mint Hénochot és Illést.
Pál magyarázatának az előképe egyébként itt is megjelenik, mikor Jézus azt mondja: "Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." Jn 12.24

Hasonló módon támaszt fel egy halott fiút, mint Lázárt, de az ő további életéről sem tudunk meg többet:
"Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.
Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"
Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának." Lk 7.12-15

Jézus nyilatkozik is a feltámadás utáni életről, de abból nem derül ki sokminden, csak a feltámadás utáni szexualitás hiánya:
"A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké." Mt 22.30-32
illetve
"Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.
Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.
Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él." Lk 20.34-38

Jézus halálakor is olvashatunk feltámadásról:
"Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek." Mt 27.51-53
Sajnos itt sincs több információ (és semmilyen más forrás sem számol be erről az eseményről), de a halál előtti test ismételt megelevenedése visszatérő elem.

Ezután jön Jézus feltámadása, ő is a korábbi testében támad fel, hiszen a hulla eltűnik a sírból, és mikor megjelenik a tanítványoknak ezeket mondja:
"Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"
Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Lk 24.39-43

No és akkor végül nézzük, mit mondott Jézus arról, hogy mikor lesz az utolsó nap, amikor eljön a feltámadás, és Isten országa:

Mk 9.1
Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát."
Ezt később meg is erősíti:
Mk 13.30
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.

Hát, hacsak nem mászkálnak titokban 2000 éves emberek közöttünk, akkor ez a prófécia nem vált valóra.

thotferi 2011.09.08. 22:33:06

A feltámadás magyar szavunk segítségével világíthatunk rá arra az összefüggésrendszerre, amelyet csakis anyanyelvünkön vagyunk képesek felderíteni ilyen mélységében.
A támad szavunk hangalakilag a temet szavunkhoz áll közel.Ez az igazi átlényegülés, amikor valakit eltemetnek ugyan, de ezzel nem a megsemmisülés vár reá, hanem egy támadás, egy elindulás az új ismeretlen világ felé. Csodás isteni magyar nyelvünk a Napfelkeltét is Naptámadatnak nevezi. Jézus a világ világossága, a mi Napunk, Aki a halálba eltemettetvén feltámad, amint a mi csillagunk, a Nap is megteszi ezt minden 24 órában.
Ezen szavaink az alapgyöknek tekinthető t-m mássalhangzóvázra épülnek.A t-m gyök a tömörödést, tömést fejezi ki.Akit eltemetnek földdel fednek és tömörítik azt. Aki feltámad abban összesűrűsödik újra a lélek, a szellem és az asztráltest.Tamás apostol a "tömős" is ezen próba alá vetette Jézust, hogy ujjaival betömte sebeit és csak ezután hitte el, hogy az eltemetett Jézus valóban feltámadott.Templomba is azért megyünk, hogy mint az engedelmes liba megtömessünk a mennyei eledellel ,tanítással ,amelyet az Atya ad nekünk.

Karakó 2011.09.09. 01:05:41

@thotferi:

Egyetértek. A feltámad (magyar) szóban messze nem "elhanyagolható" a támad, mint (szó)alap. Viszont ezt nem a "megtámad" agresszivitására (-val) kell értenünk, hanem pl. "Támadt pedig hatalmas vihar..." cselekménye, tehát a KELETKEZIK értelmében. Más nyelvek ezt a fogalmat általában a "feléledés", jobb esetben az "újraéledés" kifejezésekkel jelölik.
A feltámad kifejezés (talán egyedülállóan) sugallja azt, hogy egy új entitás keletkezik, nem pedig valami régvolt "kel életre" (az életet mi földi halandók ui. előszeretettel az evilági ismérvek szerinti "önműködőségre" vonatkoztatjuk).

A továbbiak (tömörítés-tömés-temetés) csak "hab a tortán".
Sok gyarlóság származik abból, hogy az emberek, bár magyarul beszélnek, sokszor latinul gondolkoznak - kár. Jó látni azt, hogy erőd szerint próbálsz tenni ez ellen.

thotferi 2011.09.09. 10:52:29

@Karakó:
Én sem beszéltem agresszióról, hanem:"egy elindulás az új, ismeretlen világ felé."
Magyari őseink is úgy támadtak, hogy menekülésre fogták és hátrafelé nyilaztak. Az ellenség erre vérszemet kapott és üldözőbe vette őket. Nem volt tehát kötelező nekik a vesztükbe rohanni és a nyílzáport a nyakukba kapni.(Megtömték őket nyílvesszőkkel rendesen.) Saját agresszivitásuk által kerültek kelepcébe; nyugodtan elmehettek volna haza is.
"nem pedig valami régvolt "kel életre" "
Akkor a Napfelkeltét miért nevezik Naptámadatnak ? Mindig ugyanaz a Nap kel életre, "aki" előtte is volt, nem pedig egy" új entitás keletkezik".
Természetesen, azt is tudni kell, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de mégis mindig ugyanabba a folyóba lépünk.
Az asztráltest a földi testünk feltámadott változata, a test feltámadásának csírája, sok vonatkozásában hasonló a régihez, más lényeges jellemzőiben meg különbözik tőle. A tömött kacsa, liba is hasonló a tömetlenhez, de azért mégis más, jobb, élvezhetőbb, nagyobb örömmel, megelégedéssel kecsegtető.

Avatar 2011.10.17. 17:22:29

Andrea feltámadt! Valóban feltámadt!
Igaz, nem harmadnapra, hanem negyvenötöd percre, de ez adódhat a gyorsabb bioritmusából...

velvet.hu/sztori/2011/10/17/a_gaz-_es_hutokamrat_is_tulelte_andrea_a_zombimacska/

felician 2011.10.21. 22:35:17

@Avatar: Andrea nem feltámadt (a szó keresztény vallási értelmében), maximum feléledt. Még Lázár sem úgy "támadt fel", mint Krisztus, nem Lázár az "elsőszülött a holtak közül". Azogy Krisztus tolta a feltámadás után, az egy egész más műfajú létezés volt már. Ahogy Lázár és Andrea tolták/-ják, az viszont teljesen default műfajú földi létezés továbbra is, kis intermezzo után.

Avatar 2011.11.02. 20:27:47

@felician : A macskám azt üzeni, hogy ők most már igenis meg vannak váltva, várja őket a mennyei Gazdi szeretete, a te pogány hozzászólásod pedig csupán az igazság szándékos elhazudása. Azt is mondta, hogy neki is megjelent Andrea, ami egyértelműen bizonyítja, hogy nem defaultban tolja már Ő sem a földi létezést. Mostanában egyre több kóbor macska jár hozzánk, hallgatni a macskám apostoli nyávogását, mióta egyszer a vizet tejjé változtatta, és megszaporította a jutalomfalatokat nekik.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.04. 15:40:43

Szerintem mások vallási meggyőzödésést kigúnyolni helytelen. A vita egy bizonyos színvonal alatt lehetetlen, ilyenkor csak a gúny és esetleg a gyűlölet megnyilvánulásairól lehet szó, amelyeket persze a blog műfaja elviselhet. Néha a helyes magatartás részünkről az, hogy ezekről nem veszünk tudomást. Az első, keresztényeket gúnyoló "dokumentum" egyébként a 3. századból való (Alexamenosz falfirka) és mi még mindig itt vagyunk. Néha miért ne viselnénk el ezt a 21. században is, hiszen ez nem minket, mégkevésbé Istent minősíti.

2011.11.05. 09:53:27

@matthaios:
Amúgy egyetértek veled, de nem vészes ez itt a blogon. Emberi dolog, és bőven túléljük.
Nagy keresők ám ők, és sok tekintetben előttünk, hívők előtt is járnak. Én inkább ezt veszem észre.
(Meg aztán az ilyen hozzászólásoknál valamiért mindig a Majomkirály és Buddha esete jut eszembe. (Szabó Lőrinc is remek verset írt róla) (Szun Vu Kung lázadása), még ha nem teljesen illik is ide.)
(Remélem Avatar nem érti félre, semmiképpen nem Róla van szó, ez csak egy példázat, vagy mi.)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.05. 16:21:10

@Pandit:

'Nagy keresők ám ők, és sok tekintetben előttünk, hívők előtt is járnak. Én inkább ezt veszem észre.'

Szerintem a keresés olyan tevékenység, amely nem öncélú, hanem a „megtalálásra” irányul. A nagy keresőkkel kapcsolatban két név jut eszembe: Szent Ágoston és Boldog J.H.Newman. Az „ateista” szó szerintem nem szinoním a „kereső” szóval, de néha nekem is az az érzésem, hogy a nagy hangerő belső bizonytalansággal párosul, de az is lehet, hogy ebben nincs mindig igazam. Egy pár szó a hittel és a kereséssel kapcsolatban:

A teológia az ember Jézussal kapcsolatban a „viator et simul comprehensor” kifejezést használja. Elnézést kérek ismét a latinért, magyarul: vándorló, úton lévő, célja felé tartó, de egyben már célbaérkezett és birtokos is. Szerintem ez a kifejezés leírja a keresztény és az Egyház állapotát is. A keresztény a földi életben vándor és kereső, mert még nem érte el végső célját, az Istentől való elszakadás lehetősége még megvan. Ráadásul az Isten és a teremtmény közötti különbség végtelen és a kinyilatkoztatás ugyan ezt a távolságot áthidalja, de fogalmainkkal, törekvéseinkkel még így sem tudjuk Istent közvetlenül megragadni, mindig csak keressük az Istent. Ezt leginkább talán azok érezték, akik legmesszebbre jutottak ezen a téren. A „lélek sötét éjszakája” élményben része volt Keresztes Szent Jánosnak éppúgy mint Lisieux-i Szent Teréznek vagy Teréz Anyának. Ugyanakkor a keresztény (és az Egyház) már bizonyos értelemben célba is érkezett. A megváltás már megtörtént, a hit és az Egyház tanítása biztos útjelzőkkel szolgálnak a cél felé vezető úton. Az Egyház szentségeiben (elsősorban az Oltáriszentségben) Jézussal találkozunk. A küzdő Egyház tagjaként tehát a „keresztény” állapotot a „viator et simul comprehensor” sajátos kettőssége jellemzi. Természetesen lehetséges az, hogy ennek a kettős állapotnak valamelyik összetevőjét túlhangsúlyozzák vagy esetleg tagadják. A jelenlegi teológiában vannak olyan irányzatok, amelyek a „viator” oldalt túlhangsúlyozzák, a „comprehensor” oldalt kisebbítik, csak szégyenkezve említik, vagy esetleg tagadják. Ennek oka sokszor az, hogy megfeleljenek korunk „mainstream” szellemi irányzatainak, a modern világ követelményeinek stb. Fotós nyelven szólva a kontrasztokat csökkenteni igyekeznek, lehet azonban, hogy a "modern" világnak egy „kontrasztosabb” kereszténységre lenne szüksége, nem pedig egy olyanra, amely életlen, elmosodó alakzatként beleolvad a világba.

YganA 2011.11.05. 17:07:50

@matthaios: @Pandit: csatlakozni szeretnék a beszélgetésetekhez.
Szerintem túlságosan is kontrasztos lett már a világ, sokfajta szempontból. Számomra ijesztően méretes és hangsúlyos lett a Mi, a Ti és az Ők közötti különbség. Holott Isten mindannyiunkat "örökbe fogadott".
Mi, akik római katolikusnak valljuk magunkat, lehet, hogy szerencsésebbek vagyunk, hiszen valamilyen különleges kegyelem révén kaptunk egy Mestert. (Persze, egy protestáns pedig azt vallja, hogy mi kissé eltévedtünk, ők az igazi követők...)
Ennek ellenére egyrészt Mi is, ahányan vagyunk, mindannyian egy kicsit vagy nagyon egymástól eltérően hiszünk-érzünk-gondolkodunk. És tapasztalatom szerint Őközülük jóegynéhányan nem is járnak olyan messzi utakon!

2011.11.05. 19:01:21

@YganA:
ha már említetted a Mi, Ti, Ők elkülönülést, nekem rögtön Buber: Én és Te című esszéje jutott eszembe, ahol az Isten-Ember kapcsolatot, mint Én és Te viszonyt írja le és az Arc Isten jelenlétének kifejeződése a szövegben:
„Csak aki ismeri a viszonyt, és tud a Te jelenlétéről, csak az képes dönteni. Aki dönt, szabad, mert a döntéssel az Arc elé lépett.”
Míg másutt:
„Mi különbözteti meg az áldozatot és az imát minden mágiától? A mágia hatni akar, anélkül, hogy belépne a viszonyba, és üresen működteti a mesterség fogásait; amazok „az Arc elé” állnak, a szent alapszó beteljesülésébe, mely a kölcsönhatást jelenti. Te-t mondanak és fogadnak.”
Bubernél tehát a Te kimondása az Arc (Isten színe) elé állás kinyilvánítása, melyet a világtól való elfordulás előz meg, és aminek következménye az autentikus élet: „az Arc előtt élt élet az egy valóságban élt élet, az egyetlen igazi „objektívum”-ban élt élet, s az ember, aki kivonul, a valóságosan létezőben keres menedéket.” Isten Arca (pánimja) tehát úgy jelenik meg, mint a kinyilatkoztatás tere.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.05. 19:12:55

@YganA:

Amikor kontrasztosabb kereszténységről beszéltem, arra gondoltam, hogy a kereszténységnek valami olyasmit kell a világ számára felajánlani, amivel a világ nem rendelkezik, amit a világ önmagától nem képes elérni. Amit a kereszténység ajánlani tud az a kinyilatkoztatás és ezen keresztül az üdvösség. A II Vatikáni Zsinat szerint az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége a világ számára. Ezt a feladatát azonban csak úgy tudja betölteni, ha határozottan különbözik a világtól. Azt is lehet mondani, hogy az Egyház a világért van, de nem a világból való.

YganA 2011.11.05. 19:17:18

@Izrael misztériuma: Ebben az Én-Te viszonyulásban a kapcsolatot érzem lényegesnek, amit nagyon fontosnak érzek. ( én az elkülönülésre próbáltam a szembeállítást használni.)

Azt persze nem értem, miért jó a világtól való elfordulás. Akármilyen pottyös is, ezt kaptuk stafirungnak, és lehet benne gyönyörködni, meg tenni azért, hogy kerekebb legyen. Legalábbis én örülök, hogy benne lehetek.

YganA 2011.11.05. 19:27:57

@matthaios: Azzal egyetértek, hogy ha van egy "csapat" - esetünkben a keresztények csapata - annak legyen egy olyan missziója, ami egyedi (szerű), amit ki lehet tűzni a toronyra: ezek és ezért vagyunk mi.

A gondom az, hogy "A II Vatikáni Zsinat szerint az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége a világ számára." -jellegű mondatokat én nem tudnám értelmesen és hitelesen elmagyarázni senkinek, magamat is beleértve.

2011.11.05. 20:37:29

@YganA:
a világtól való elfordulás számomra azt jelenti, hogy többé már nem az embereknek akarok megfelelni, hanem Isten szemével látom önmagamat és cselekedeteimet...
:-)

YganA 2011.11.05. 21:28:07

@Izrael misztériuma: - és ettől kezdve felszabadultan szeretheted magad, hiszen Isten úgy szeret, ahogy vagy. Tehát vigyázz magadra és jó éjt!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.06. 17:35:12

@YganA:

'A gondom az, hogy "A II Vatikáni Zsinat szerint az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége a világ számára." -jellegű mondatokat én nem tudnám értelmesen és hitelesen elmagyarázni senkinek, magamat is beleértve.'

A probléma szerintem az, hogy az ilyen jellegű mondatokat neked sem magyarázták el. Nem akarom az egyházi igehirdetést sokat kritizálni, mert az ilyen kívülről (nem „igehirdetőtől”) jövő kritikák lehetnek elfogultak, olyasmihez szólnak hozzá, amit teljesen nem ismernek stb. Azt azért megjegyezném, hogy sok minden fontos dologról hall az ember, de mintha az alapokról kevés szó esnék. Melyek ezek az alapok? Azt mondanám, hogy az alapokat jól meg lehetne ismerni a katekizmusból. Tisztában vagyok azzal, hogy a „katekizmus” szó sokakban negatív képzeteket kelt: egy kérdésekre válaszokat tartalmazó könyvre gondolnak, amelyet lélektelenül be kell magolni és a bemagolt szövegeket a hitoktató kérdéseire vissza kell mondani. Valójában a mostani Katolikus Egyház Katekizmusa „projekt” 20 évvel a zsinat befejezése után indult. Ekkorra már a zsinat után néhol tapasztalható ideges és átgondolatlan ujítói hevület (gondoljunk csak a „liturgikus reformmal” kapcsolatos problémákra) alábbhagyott. A katekizmus elkészítése így jóval kiegyensúlyozottabb körülmények között folyt és sikeresnek mondható. Maga a katekizmus elsősorban a hitoktatásért felelősek (püspökök és hitoktatók) számára készült, de célja volt az is, hogy a világi hívők kezébe egy olyan igényes referenciát adjon, amelyben megtalálható az, amit a katolikus Egyház hisz, tehát nem egyes teológiai iskolák részletekbe menő vitáiról van szó. Később elkészült ennek a katekizmusnak egy kompendiuma is, amely már kérdésekre adott feleleteket tartalmaz.

Visszatérve az eredeti mondathoz, a katekizmusban sokat foglalkozik az Egyházzal. Ezen belül egy fejezet foglalkozik az Egyházzal mint az üdvösség egyetemes szentségével. Elnézést kérek a hosszú idézetért, megpróbáltam rövidíteni, de ez nem sikerült, mert az eredeti szöveg is meglehetősen tömör (a fordítás is néha nehézkes, de a fordítónak nem volt könnyű dolga volt az eredetileg is nehéz latin szöveg magyarul való visszaadásában).

774 A görög müsztérion szót két szóval fordították latinra: mysteriummal és a sacramentummal. A későbbi értelmezésben a sacramentum inkább a látható jelét fejezi ki az üdvösség azon rejtett valóságának, amit a mysterium szó jelent. Ebben az értelemben Krisztus maga az üdvösség misztériuma: "Isten misztériuma ugyanis nem más, mint Krisztus". [200] Az Ő szent és megszentelő emberségének üdvözítő műve az üdvösség szakramentuma, mely az Egyház szentségeiben (melyeket a keleti egyházak a "szent misztériumoknak" is neveznek) nyilvánul meg és működik. A hét szentség azok a jelek és eszközök, melyek által a Szentlélek kiárasztja Krisztusnak, a Főnek kegyelmét az Egyházra, ami az ő Teste. Az Egyház tehát hordozza és közli a láthatatlan kegyelmet, melyet ő maga jelez. Ebben az analóg értelemben nevezzük az Egyházat is "szentségnek".
775 "Az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének": [201] hogy az emberek Istennel való bensőséges egyesülésének szentsége legyen, ez az Egyház elsődleges célja. Mivel az emberek közötti közösség az Istennel való egységben gyökerezik, az Egyház az emberi nem egységének is szentsége. Az Egyházban ez az egység már alakul, mivel az embereket összegyűjti "minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből" (Jel 7,9); ugyanakkor az Egyház "jele és eszköze" e még alakuló egység tökéletes megvalósulásának.
776 Mint szentség az Egyház Krisztus eszköze. "Az Egyház Krisztus kezében mindenki megváltásának eszköze", [202] "az üdvösség egyetemes szentsége", [203] mellyel Krisztus "Isten emberek iránti szeretetének misztériumát egyszerre kinyilvánítja és megvalósítja". [204] Az Egyház "Istennek az emberi nem iránti szeretete látható terve", [205] ami arra irányul, hogy "az egész emberi nem Isten egyetlen népévé váljon, Krisztus egy testévé nőjön össze, a Szentlélek egy templomává épüljön". [206]

Ferdinandus 2011.11.06. 21:29:37

"Azt persze nem értem, miért jó a világtól való elfordulás. Akármilyen pottyös is, ezt kaptuk stafirungnak, és lehet benne gyönyörködni, meg tenni azért, hogy kerekebb legyen. Legalábbis én örülök, hogy benne lehetek."

Tetszik ez a gondolat, vagyis ez a metafora, nagyon egyetértek veled.

Szerintem, a "világmegvetésre" vonatkozó evangéliumi parancs az egyik leginkább félreértelmezett eleme a Kinyilatkoztatásnak. A katolikus dogmatika egyértelműen megállapítja, és a kezdetektől fogva vallja, hogy mind az ember, mind pedig az egész teremtett világ lényegileg jó, azaz eredendően jónak teremtetik, hiszen Istennek minden műve szükségszerűen jó. Egyértelműen része a katolikus hitigazságoknak az a gondolat is, hogy ezen állapotot még az ősbűn sem változtatta meg lényegileg, csak bizonyos mértékben (az emberi természet nem romlott meg teljesen, csak hajlamossá vált a rosszra). Alapvető hittétel még az is, hogy az emberi természet testből és lélekből áll, vagyis az ember testét is Isten alkotta meg, akárcsak a lelket, és ennélfoga a test sem mondható lényegileg romlottnak, megvetendőnek. Valamint, ha a test önmagában bűnös, romlott dolog volna, akkor azt Krisztus sem ölthette volna magára. A kereszténységben (legalábbis a katolikus kereszténységben) így elméleti testellenességről nem beszélhetünk.

Ennek ellenére, létezik azért egyfajta "gyakorlati testelenesség", mely a fenti sarokpontokat figyelmen kívül hagyva a teremtett világ és a testiség tökéletes megvetését, megtagadását, meggyűlölését parancsolja a hívőknek. Ilyen módon az aszkézis is teljesen félreértelmeződik: az önmegtagadás ettől a ponttól már nem az Isten iránti szeretetből fakadó engesztelő, kegyelemszerző értékű tett, hanem - örök kárhozat terhe melletti - alapvető kötelesség, mint a "meggonoszodott, bűnös test" erejének megtörésére irányuló harc, mintha a test az embernek kibékíthetetlen ellensége volna, és amely testet Isten is gyűlölné. Így a keresztény ember előtt a következő eszkatologikus távlat, illetve parancs körvonalazódik: "ha meggyűlölöd magadat és a világot annak minden dolgával együtt, ha egész életedben kegyetlenül gyötröd majd a testedet, akkor talán üdvözülhetsz, ha viszont e művedben mégis valami hiány vagy tökéletlenség fog mutatkozni életed végén, akkor mindenképpen elkárhozol."

Ferdinandus 2011.11.06. 21:31:32

@Ferdinandus:

Elnézést, ezt a hozzászólást @YganA: hozzászólásához írtam.

YganA 2011.11.07. 10:53:12

@matthaios: Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a Kompendiumra, ami kéznyújtásra kínálkozik innen az asztalomtól. Bevallom, nem sokat forgattam, valahogyan egész jól éreztem magam azzal a "tudománnyal", amit sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt a hitoktatóimtól kaptam, valamint magam összegyüjtögettem innen-onnan, figyelve, hallgatva, gondolkozva, tapasztalva.

Ugyan nem posztom a kritikusság nekem sem az idézett szöveggel kapcsolatban, mégis szerény kommunikációs tanulmányaim során annyi összegződött bennem, hogy ha közölni akarok valami fontosat, átütőset, akkor amellett, hogy tudjam, kikből áll a célközönségem, legyek egyszerű, világos, érthető.

Hát bizony a második feltételt továbbra sem érzem teljesültnek.

És az ilyen öndefiniciót kinek szánjuk? Magunknak, akik nagyjából sejtjük, hogy miért tartozunk ehhez a csapathoz, vagy másoknak is, rövid "bemutatkozásként"?

A legjobb barátnőm (immár több mint 60 éve) református. Több diplomás bölcsész, a megfogalmazások, árnyalatok művésze és sokat gondolkozó-tépelődő fajta. Elképzelem kerek szemeit, miközben ismertetem vele az idézett szöveget...

Én a vallásosságomat egy kicsit ahhoz hasonlóan élem meg, mint a nagy-családomhoz, vagy a magyarságomhoz való tartozásomat.

Hálás vagyok azért, hogy ebbe a nagycsaládba születtem, érdekes ősök leszármazottjaként, kedves és kevésbé kellemes rokonok közé, ismerhetem örömüket, bújukat, segítenek és segíthetek, szeretnek és szerethetek, tele vagyunk konfliktussal, de ezer szál köt össze bennünket...

(De tudom, hogy számtalan hasonló és különböző másik nagycsalád van ebben a hétmilliárdos világban és mi nem vagyunk különbek)

Ugyanez igaz a magyarságommal. Ide születtem eléggé ismerem a múltunkat, jelenünket, erényeinket, hibáinkat, - de tudom hogy a másik népek hasonlóan küszködnek, adnak-kapnak jót-rosszat, akármerre is vannak a földtekén.

És a katolikusságom? Kaptam, izlelgettem, hasonlítgattam, és nem cseréltem el, hálás vagyok érte. És elfogadom, ha más mást kapott, és azért hálás. És boldog vagyok, ha rokonlélekre akadok közöttük is...

Bocsánat, ha túl hosszúra sikeredett ez a személyes "vallomás".

YganA 2011.11.07. 13:40:48

@Ferdinandus: Egyetértek veled: a testünk (magunké és a többieké is) a Világ különleges kincsei közé tartozik, amit nem kéne semmilyen módon széndékosan rongálni. Kopik az úgyis magától, kár előre sanyargatni.

Továbbszőve: a mentális sanyargatást is elkerülendőnek tartom. Ha ahelyett, hogy a boldogságmorzsákat keresgélnénk, számolgatnánk, a hibákat, hibáinkat ragozgatjuk, nagyítgatjuk, ezzel egyre keserűbbé válva saját magunk és a környezetünk számára is.

Pl. ezekben a kérdésekben bőven lenne tanulnivalónk a keleti filozófiákból!

Avatar 2011.11.07. 15:57:20

@matthaios: @Pandit:
Én nem sértődtem meg felicián gúnyolódásán, ha majd (talán) eljut a mennybe megláthatja, hogy Isten kegyelme kiterjed a macskákra is. Honnan is tudhatná ő, hogy Andrea feltámadása milyen különleges csoda volt! Lehet, hogy még több száz év múlva is gúnyolják majd a benne hívőket, próbálják majd letagadni feltámadását, vagy kétségbe vonják még a létét is, de odaát ráébrednek majd tévedésükre.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.07. 17:56:57

@YganA:

'És a katolikusságom? Kaptam, izlelgettem, hasonlítgattam, és nem cseréltem el, hálás vagyok érte. És elfogadom, ha más mást kapott, és azért hálás. És boldog vagyok, ha rokonlélekre akadok közöttük is...'

Ezek szerint nem csak a véletlennek tartod vagy egyszerű adottságnak, hogy katolikus vagy. Aktívan közreműködtél ennek érdekében és hálás is vagy érte. Ehhez még hozzátenném, hogy a világ vallási sokszínűsége is adottság, de ez nem egy „szerencsés” adottság. (Valójában ez az ősbűn és áteredő bűn következménye, de ebbe most ne menjünk bele.) A vallások (és ezek között még a keresztény felekezetek) tanai tartalmaznak olyan állításokat, amelyek egyszerre nem lehetnek igazak. Azt lehetne ugyan mondani, hogy a végtelen Isten misztérium és ezt a misztériumot egy vallás sem tudja kielégítően felfogni, ezért a különböző vallások különböző mozzanatokat ragadnak meg és ezeknek együtt kellenne valamilyen teljesebb képet adni Istenről. Azonban azt figyelembe kell vennünk, hogy Isten aktívan belépett az emberi történelembe, Isten kinyilatkoztatást adott. Ez a kinyilatkoztatás Jézus Krisztusban érte el csúcspontját, hiszen ő a második isteni személy, az Ige, aki emberré lett. Továbbá, Jézus Krisztus egyházat alapított, amely a II Vatikáni Zsinat szerint a katolikus egyházban „áll fenn”. Azt hiszem, hogy ezekkel semmi újat nem mondtam számodra. Csak egy következményre szeretném felhívni a figyelmedet (ami ugyancsak nem új): a fentiek alapozzák meg a katolikusoknak azt az (elbizakodottnak, tűrelmetlennek tartott) véleményét, amely szerint a katolikus vallást bizonyos kizárólagosság és teljesség illeti meg, olyasmivel rendelkezik, amellyel más keresztény felekezetek és egyéb vallások nem. Ez persze sok tekintetben ellentétben áll korunk felfogásával, amely mindent relatívnak tart és nem fogadja el azt, hogy ilyesmi létezhet. A katolikus egyház kizárólagossága nem jelenti azt, hogy akik saját hibájukon kívül, formálisan nem tagjai a katolikus Egyháznak, ki lennének zárva az üdvösségből, hogy Isten tőlük elfordult. Ha tiszta lélekkel törekszenek Isten felé, akkor Isten őket igazi egyháza tagjainak tekinti még akkor is, ha formálisan nem azok.

A Isten és a vallások ellen érvként használják azt, hogy sok vallás (keresztény felekezet) van és a legtöbb magát tartja az igazinak. Azt hiszem, ezzel a problémával szembe kell nézni. Jóllehet katolikus vallásunk elfogadása alapvetően a hitnek aktusa, mégis készen kellenne lenni arra, hogy meggyőzödésünket érvekkel is alátámasszuk. (Természetesen nem arról van szó, hogy a hit misztériumai természetes értelemmel bizonyíthatóak lennének.) Az a mondás, hogy ne azt keressük ami elválaszt, hanem inkább azt, ami összeköt, kényelmes álláspontnak tűnik. Valójában arról is számot kellenne adni, ami elválaszt és ez a számadás érveket is jelenthet.

A katekizmus célcsoportját a püspökök alkotják, akiknek munkatársaikkal együtt feladata és kötelessége a katekézis. A könyv azonban az érdeklődő világi hívőkhöz is szól. A „nagy” katekizmus feladata tehát az, hogy anyagot adjon a katekézis megvalósításához. Ez alapján nemrég készült el egy fiatalság számára készült katekizmus „youcat” néven. Ezzel kapcsolatban bíráló hangok is vannak.

2011.11.08. 07:47:00

@Avatar:
"Én nem sértődtem meg felicián gúnyolódásán...."
Ez talált. Jó válasz. :-)))

Amúgy biztosítalak, hogy én tisztelem a meggyőződésedet.
A macskákat nagyon nem kedvelem, de azért hiányoznának a Mennyből.
;-)

YganA 2011.11.08. 16:34:53

@matthaios: "“a végtelen Isten misztérium és ezt a misztériumot egy vallás sem tudja kielégítően felfogni, ezért a különböző vallások különböző mozzanatokat ragadnak meg és ezeknek együtt kellenne valamilyen teljesebb képet adni Istenről.” – kb. így gondolom.

“Jézus Krisztus egyházat alapított, amely a II Vatikáni Zsinat szerint a katolikus egyházban „áll fenn”.” – ezzel viszont bajban lennék, ha saját szavaimmal kéne interpretálnom, valahogyan így: a mi vallásunk az igazi, mivel a vezetőinkből álló főgyűlés ezt a nyilatkozatot adta ki.

Azt gondolom, hogy nekünk azzal kéne bizonyítanunk, hogy a katolikusság nem egy a nagyon sok lehetőség között, ahogyan élünk. Tisztességesen, együttérezve, nemcsak kapva-szerezve a világtól, hanem egy kicsit többet visszaadva. És vallásunk kincseit (pl. a szentségeket) kínálni – finom módszerekkel. A megbocsátásra, odafigyelésre, feloldozásra, Istenhez való nagyon közeljutás lehetőségére, a születés, házasságkötés, haldoklás megáldására, lelki megünneplésére gondolok, pl. Szerintem ezekre igen nagy lenne az igény, és mi ezt a készletet különlegesen birtokoljuk, még akkor is, ha sokszor a gyakorlatban nem igazán jól alkalmazzuk.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2011.11.08. 17:41:42

@YganA:

A nem keresztény vallásokban is megmutatkozik az ember Isten felé törekvése. Ez a törekvés helyes meglátásokat is tartalmazhat, de súlyos tévedésekkel is terhelt lehet. Az ősbűn utáni emberiség ki van téve a súlyos tévedések lehetőségének. Egyébként is a véges emberi természet önmagától nem képes a végtelen Istent teljesen befogadni. A kinyilatkoztatás jelentősége abban áll, hogy itt Isten maga beszél magáról. A katolikus Egyház egyedülállóságát nemcsak a zsinatok mondták ki, hanem ez kezdetektől fogva benne élt az egyházi köztudatban. Az Egyháztól leszakadók természetesen eltérően kénytelenek értelmezni az egyház fogalmát, hiszen máskép nem szakadtak volna el. A katolikus és nem katolikus egyházfogalom közti különbségek megvitatása persze nem egyszerű feladat. Amit az utolsó bekezdésben írsz (különösen az Egyház szentségeiről), az nagyon igaz.

YganA 2011.11.09. 07:37:09

@matthaios: Jó beszélgetés volt, köszönöm.
süti beállítások módosítása