Ősi kérdés. Már az ókori görög gondolkodók is ezt kérdezték: Pothen to kakon? Honnan a rossz? Kétségtelen tény, hogy van rossz a világon. Csak el kell olvasni, például, a Prédikátor könyvének 3. fejezetének 2-8 verseit. Az ott felsorolt emberi tevékenységeknek a fele ugyanis fájdalmas vagy rossz. Elég azonban csak a napi újságokat olvasni, vagy a televíziós híreket hallgatni, hogy lássuk: rengeteg rossz: emberi gonoszság, ölés, gyilkosság, háború, csalás, lopás, rablás, hazugság stb., és rengeteg természeti rossz: cunami, földrengés, szárazság, vírusok, bacilusok, betegségterjesztő legyek, kullancsok stb. grasszálnak a világban. Igaz, hogy ezek a hírközlő médiumok előszeretettel a rossz dolgokat közlik, és a jó dolgokról ritkán beszélnek, de még így is megdöbbentő a rosszaság áradata.
Materialistáknak és ateistáknak e kérdés nem okoz fejtörést. Nekik inkább az a probléma, hogy a jót miképpen magyarázzák. A francia agnosztikus gondolkodó, Malraux, mondta egyszer: „Ha csak egyetlen valóban önzetlen szeretet-tevékenység jelenik is meg a világban, összeomlik az ateizmus.” A jó ugyanis önmagát igazoló abszolút érték, amely az abszolút Jóval való viszonyából nyeri létét és értelmét.
Gondolom, bloggolóink nagy része hisz a jó Istenben, és ezért számukra a rossz kérdése: nehéz probléma. Az ókorban és középkorban dualista filozófiák és vallások terjedtek el. Ezek azt állították, hogy a jó Istennel szemben létezik egy örök gonosz Isten, és kettejük küzdelmének színtere ez a világ. Zoroasztér, Markion, Máni és a katarusok vallottak ilyen nézeteket. Az ókori egyházatyák, mint Órigenész és Ágoston, annak hangoztatásával igyekeztek a rossz eredetének kérdésére válaszolni, hogy a rossz nem pozitív létező, hanem léthiány. Ahogy a sötétség a fény hiánya, úgy a rossz a valami okból kívánatos jó létezésének a hiánya. Például, a halál az élet hiánya, a bűn a szeretet hiánya.
Ez fontos meglátás, de mégsem tűnik elégséges magyarázatnak. Ha a teremtő Isten jó és mindenható, nehezen érthető, hogy miért van ennyi-ennyi rossz a teremtett világban.
Ezért egy további magyarázatot találunk a Bibliában és a keresztény gondolkodóknál a világban található rossz eredetére vonatkozólag: az ősbűn tanítását. E szerint a szabad akarattal rendelkező első emberpár az Isten iránti engedetlenség bűnét követte el, és méltó büntetésként szabta ki rájuk az Isten a világ bajait: a halált, a fájdalmakat, a verejtékes munkát. E magyarázatot főképpen Ágoston dolgozta ki, de az eredmény egy furcsa istenkép lett: nem tűnik jó és igazságos Istennek egy olyan Isten, aki egy ősember bűnéért évezredeken keresztül milliókat büntet.
Ezért az eredeti bűn tanítását modern teológusok igyekeznek átértelmezni. Különböző magyarázatok születtek, amelyek közül számomra a legmeggyőzőbb Piet Schoonenberg, holland jezsuita teológus nézete, aki azonosítsa az eredeti bűnt a jánosi iratokban szereplő „világ bűnével”. Vagyis, szerinte, minden gyermek egy olyan szituációba (helyzetbe), világba, társadalomba születik bele, amelyet megfertőz az összes ember bűneinek mérges levegője. E szerint minden ember, egyrészt elkövetője a „világ bűnének”, másrészt annak szenvedő alanya is.
Ez a magyarázat sem tűnik azonban elegendőnek a világban eláradó rossznak megmagyarázására. A Biblia mintha azt tételezné fel, hogy Ádám bűne előtt az állatvilágban „paradicsomi” béke uralkodott, de a paleontológia kimutatta, hogy évmilliókkal az első ember megjelenése előtt már falták egymást a szauruszok, történtek borzalmas természeti katasztrófát stb.
Néhány keresztény gondolkodó ezért az angyalok bűnét igyekezett a világban mutatkozó rossz magyarázatára felhasználni. A Jelenések könyve írja, hogy „harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították…Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal.” (12,7-9.12)
Erre és néhány hasonló szövegre támaszkodva néhány teológus azt a nézetet terjesztette elő, hogy a jónak teremtett, de saját szabad akarati bűnük miatt rosszá lett „angyalok” bukása az anyagi világ keletkezése előtti esemény, és a világ teremtésénél, valamint a teremtett világ folyásánál ezek a gonosz angyalok gátolják a jó Isten tevékenységét, és innen származik a világban tapasztalható rossz.
Ezt a nézetet azonban alig lehet összeegyeztetni a Teremtés könyvének 1. és 2. fejezetével, ahol a teremtés a jó Isten jóságos tevékenységeként van leírva, és semmi utalás sincs arra, hogy ezt akadályozták, vagy befolyásolták volna gonosz angyali hatalmak.
Ezért újabban egyes teológusok azt a nézetet terjesztették elő, hogy a teremtő Isten az általa teremtett világ erőinek szabad folyást enged, és csak arra ügyel, hogy a teremtmények saját tevékenysége révén mutatkozó kudarcokon, melléfejlődéseken, hibákon keresztül is, végül a teremtő Isten jó szándéka megvalósuljon. Ezért a természeti jelenségekre (pl.földrengés, cunami stb.) nem mindig kell rámondani, hogy Isten akarta azokat, hanem mondhatjuk azt, hogy Isten csak engedi, nem akadályozza meg, hogy ezek megtörténjenek. A világ drámájának végső kimenetele viszont a keresztény remény szerint jó és szép lesz.
Még sokáig folytathatnánk a pothen to kakon kérdés taglalását. De itt megállok, hogy a bloggolók is elmondhassák véleményüket.
Az utolsó 100 komment: