Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Hogyan lehet jól dönteni? – Isten felé fordulva…

2012.02.17. 18:37 pacsy

Szent Ignác lelkigyakorlatai eredetileg arra vannak kitalálva, hogy segítsenek a helyes döntések meghozásában. Mindannyian voltunk már döntéshelyzetben – olykor nehezekben is. Ez végső soron elkerülhetetlen, különösen, mivel ha nem döntünk, olykor az is „döntést” jelent… A komoly döntéseket kívánó élethelyzetek gyakoriságához képest elég ritkán adatik meg, hogy nyugodt körülmények között nézhessünk szembe a helyzettel. A dolgokat átgondolni azonban talán így sem haszontalan.

Ha jól akarsz dönteni, szerintem van mit tanulni Loyolai Szent Ignáctól. Mindenekelőtt azt klasszikus jezsuita módszert ajánlom, ami az ő tanácsaiból levezethető (vö. Lelkigyakorlatok 169-188) és ami számtalan jó gyümölcsöt hozott már a történelemben. Ez a következőkből áll: Végy egy papírlapot, csinálja rajta két oszlopot. Különböztesd meg, hogy mik az alternatívák (legalább kettőt!), aztán oszd további kétfelé az oszlopokat (így összesen már négy lesz belőlük). Egy konkrét példa talán segít megérteni a dolgot. Én egy évet dolgoztam a Vatikáni Rádiónál. Életem egyik legnehezebb éve volt – talán kitaláljátok, miért: nem vagyok újságíró… Napról napra fokozatosan egyre világosabb lett, hogy ha folytatom ezt a munkát, itt a reggeltől-estig tartó tömény kudarcélménytől és frusztrációtól rövid úton tönkre fogok menni. A teljes kiégés előtt – gondoltam – jó lesz szólni az elöljáróknak. Én ugyan szívesen tönkremegyek a szerzetesi engedelmességből Krisztus iránti szeretetből, de akkor csak vállalják érte a felelősséget azok, akik ideküldtek… Hogy teljes bizonyosságot nyerjek a dologgal kapcsolatban, azért végigvettem a döntés klasszikus lépésein. Az alternatíva (amik között ti. döntenem kellett) elég világos volt: „Kérjem, hogy elhelyezzenek”; „Ne kérjem, hogy elhelyezzenek.” Nyilvánvalóan mindkét döntésnek vannak „előnyei” és „hátrányai” – ezzel már meg is volt a négy oszlop. Körülbelül egy intenzív másfél-két órát szántam az oszlopok kitöltésére; aztán még napokig vissza-visszatértem rájuk, valahányszor további új szempontok jutottak eszembe. Naplót is kezdtem vezetni, hogy lássam, hogyan változnak bennem a helyzettel kapcsolatos érzelmek. Alaposan igyekeztem tájékozódni, információkat szerezni a következményekről; vizsgáltam azt is, vajon mennyire vagyok szabad ebben a helyzetben. Emellett komolyan imádkoztam, hogy a döntés Isten akarata szerint történjék. (Egy kedves apáca nagy-nagy empátiával oda is jött egyszer, miután látta, hogy mennyit ülök naponta boldogtalan arccal a rendház kápolnájában, hogy nem akarom-e elmondani neki… De nem akartam – túl hosszú lett volna. :) Kozmikus magányba burkolózva – egy pár ilyen hónap biztosan felér néhány év pszichoterápiával! – azt is vizsgáltam, melyik alternatíva állna nagyobb összhangban az életcélommal (tudniillik, hogy Jézust minél radikálisabban kövessem). Végül pedig azt tettem mérlegre, hogy mikorra érdemes időzíteni a döntést. Mire eljött az általam kitűzött határidő, meghoztam és ki is mondtam önmagam számára, hogy mire jutottam. Ezután még elmentem azért egy ismerős páterhez, akihez teljes bizalmam volt, és az egész hosszú megkülönböztetési folyamat eredményét elmondtam neki is. Meghallgatott, és adott is még pár szempontot – de a kocka akkor már el volt vetve bennem, és készen álltam vállalni az összes következményeket. Csendes befelé figyeléssel vártam még körülbelül egy hetet, tudván-tudva, hogy az Isten a jó döntéseket visszaigazolja. Úgy is lett: a rákövetkező napokban nyugalmat és némi belső felszabadultságot éreztem. Erre megírtam a felmentést kérő levelet, feltárva az érveimet az elöljárónak. Izgalmas, várakozásteli napok következtek. Mit részletezzem: a feladat alól felmentettek (szóval, a jezsuiták nem vállalták a felelősséget a tönkremenetelemért :) – amiért egyébként máig hálás vagyok nekik. :)

Tehát a lépések még egyszer, röviden összefoglalva: 1. a világos alternatívák megkülönböztetése; 2. írásbeli megfontolás (előnyök-hátrányok); 3. naplóvezetés; 4. körültekintő információszerzés; 5. a szabadsági fok vizsgálata; 6. hosszú ima és böjt a világosságért; 7. az életcéllal való összevetés; 8. időzítés; 9. mérlegelés; 10. döntés; 11. megosztás; 12. visszaigazolás. A lista persze tetszés szerint tovább bővíthető!

A fenti a döntés meghozatala nagyrészt racionális szinten történt. A módszert nagyon hasznosnak tartom; sok világosság jöhet belőle, de – őszintén szólva – minden előnye mellett az így meghozott döntések eredményét én némiképp relatívnak látom. Volt egy lelkivezetettem például, aki gyönyörűen kihozta ezen a módon, hogy szerzetesnő akar lenni – aztán alig egy évre rá én eskettem őket… (Hál’ Istennek igen jó házasság lett… :)
Van azonban olyan módszer is, ami ennél mélyebbre megy. Abban különbözik az előzőtől, hogy ha lehet, még tudatosabban hangsúlyt helyez az érzelmekre. Hadd konkretizáljam a dolgot. Majd egy évtizeden át voltam papnövendékek lelki vezetője. Itt aztán eleget láttam olyan döntési helyzeteket, amikor valaki a hivatását mérlegelte. Mondjuk így: „tetszik a papság is” de azért „házasságban élni sem lenne rossz…” Hát, ez elég emberi dolog – képzelhetitek! Ez eddig teljesen rendben is volna, csak az a baj, hogy – feltéve, ha nem görög katolikusnak kereszteltek – a kettő ugyebár nem megy együtt… Tetszik, nem tetszik: választani kell. De hogyan?! Én a magam részéről a helyzet tisztázása érdekében általában meghívtam az illetőt egy megkülönböztetési folyamatra. Valahogy így: „Rendben van, bizonytalan vagy. Tegyünk egy próbát. Mostantól kezdve élj úgy a szemináriumban egy teljes hónapon át (de legalább egy hétig), mintha házasságra készülnél! Persze végezd közben becsülettel a napi feladataidat, légy ott a programokon, és általában is csinálj mindent előírás szerint, de belül egészen tudatosan készülj a házasságra. (Nota bene: én lelki vezetőként nem külső/fegyelmi, hanem ún. „belső fórumon” dolgoztam, ami a kapcsolatban utánozhatatlan belső szabadságot ad!) Kifelé udvarolni persze nem ér! – a kétkulacsos életforma méltatlan lenne –, de közben a szíved mélyén komolyan fontolgathatod a döntést. Viszont ebben az időszakban egészen világosan mondd magadnak: akkor most le kell mondanom mindarról, ami vonz és tetszik a papságban!” A hónap (hét) elteltével aztán kiértékelőt tartottunk. Utána azt javasoltam: „Most pedig, a következő hónap (hét) teljék azzal, hogy próbáld ki egészen becsületesen az ellenkezőjét. Mondd azt magadnak: most belülről teljes elkötelezettséggel a papságra készülök. Viszont most ezt éld át: ebben az esetben mindarról, ami tetszik és vonz a házasságban, tudatosan le kell mondanom!” Javasoltam, hogy az illető közben írjon lelki naplót, ami később segít neki visszatekinteni az egész folyamatra. Hiszen az érzések változnak mint az időjárás: hatnak rájuk események és találkozások, mások lehetnek nappal mint éjszaka, szünetben mint vizsgaidőszakban stb. Végül kértem, hogy egy kitűzött határidőre hozzon döntést – s ha úgy érezte, hogy ez is segíti, azt elmondhatta nekem is. A módszer azért volt hatékony, mert komolyan vette a szabadságot, és mély is, mert nagy hangsúlyt helyez az érzelmi rezdülésekre (motiones interni). Abból indulok ki, hogy ha a Szentlélek meghív egy útra, akkor nem a szomszédasszonynak, az anyukádnak, a legjobb barátodnak – de még csak nem is a lelkiatyádnak – fogja megmondani, hogy mi az, hanem beírja a szíved közepébe. Ő fog gondoskodni, hogy meghallhasd, ha valóban hallgatni akarsz rá. És a legboldogabb akkor leszel, ha erre a belső hangra odafigyelsz… A módszer korlátja viszont, hogy nem használható éles krízishelyzetekben, például ha az illető szerelmes, vagy más módon túlságosan erős érzelmei befolyásoltság alatt áll. Akkor működik jó, ha körülbelül egyensúlyban áll a mérleg nyelve, és az útkereső körülbelül mentes a pillanatnyi intenzív érzelmi kilengésektől. Az érzelmi szint, bár sokat mondhat, nem ad minden kétséget kizáró eligazítást. Olykor még mélyebbre kell menni.

Létezik egy minden eddiginél biztosabb megoldás. Ezt a döntéshozatal szemlélődő módjának nevezem. Ha valaki kontemplatív/szemlélődő lelkigyakorlatba jön valamilyen döntéshozatali problémával, lelkivezetőként az első kérdésem az, hogy van-e határideje a döntésének. Ha nincs, akkor arra kérem, hogy a lelkigyakorlat idejére mentesítse magát minden döntési kényszer alól: tegye félre a problémát. Az önmagában való vájkálás, a műkedvelő pszichoanalízis, a tépelődés, vagy az önmaga körüli meddő forgolódás helyett ilyenkor azt javaslom: az illető forduljon egyenesen Isten felé. Ennek megvannak a módszerei, amivel itt most nem foglalkozhatunk. Ám meg vagyok győződve arról – s sok tapasztalat is alátámasztja –, hogy aki a szemlélődő imában egészen mélyen lemegy magába, ott eljuthat arra a pontra, hogy „tévedhetetlen döntéseket” képes meghozni. Isten bennünk él, szívünkbe oltotta az önmaga utáni vágyakozást, s az ő sugallatainak meghallása a döntések teljes sikerének feltétele.

Csakugyan? És mi a helyzet a már meghozott életreszóló döntésekkel? Vajon azokat is át lehet értékelni? Meg lehet kérdőjelezni mondjuk egy megtörtént papszentelést vagy megkötött házasságot? Hiszen előfordul, hogy mondjuk egy házasságban a felek nem „összefejlődtek” a hosszú évtizedek alatt hanem – mondjuk így – „szétfejlődte”. Mindannyian ismerünk eseteket… Szóval, vajon megengedett egy döntési folyamatban életreszóló döntéseket is megkérdőjelezni, horribile dictu átértékelni?

Szent Ignác válasza meglehetősen egyszerű és egyértelmű lenne: NEM! Ha valaki klerikusi státuszban él, abban kell kitartania élete hátralevő részében (60-70 év mégiscsak nem nagy idő az örökkévalósághoz képest). Legyen bármilyen boldogtalan is benne az ember, nincs vissza út, mert az nem lehet az Isten akarata, hogy egy erre vonatkozó döntést megváltoztassunk. Azon kell inkább igyekeznie, hogy a lehető legjobbat hozza ki a végérvényes helyzetből. Mutatis mutandis, Ignác szerint ugyanez vonatkoznék a házasságra is (Lelkigyakorlatok 172.).

Hmm. Csakugyan lehet ilyet mondani? Na és a mai konkrét élet? Ignác még mert egészen kategorikus és egyértelmű lenni ezekben a kérdésekben, csakhogy számunkra ez – a pszichológia fejlődésével és egy posztmodern világ kontextusában – sokkal nehezebbnek tűnik. A hétköznapi életet nézve ugyanis, de facto, az életreszóló döntések nagyon is átértékelhetőnek látszanak…

Szent Ignácnak persze erre vonatkozóan is van néhány gyakorlati tanácsa, amik jól használhatók a jelen körülmények között is (vö. Lekigyakorlatok 185-187). Gyakran tapasztaltam, hogy segítenek. Az első ilyen – bár ő nem pont így mondta, de a ravasz jezsuiták belőle vezették le – egy egyszerű feladat: gondold át, mit tanácsolnál a legjobb barátodnak/barátnődnek, ha ő volna a te mostani helyzetedben. Hát, ő aztán igazán csak a jót akarja neked! Persze a legjobb barátok/barátnők értékrendje sem tökéletes – ahogy a miénk sem… Mégjobb tehát – s ez a második javaslat –, ha a halálos ágyadra képzeled magad, és megkérdezed önmagadat: melyik döntésemre lennék ott büszke? Vagy még tovább menve – s ez már betű szerint is Ignác –: ha az utolsó ítéleten állnék, mit szeretnék, ha hogyan döntöttem volna? Melyik alternatívát választanám sub specie aeternitatis – az örökkévalóság fényében?

Lehet ugyan az életutunk egy felületes szemlélő számára kanyargós, ám ha megadatik a kegyelem, hogy akár csak egy pillanatra is beletekinthetünk Isten gondviselő jóságának titkába, feltárulhat, hogy Isten egész életünkön át a legegyenesebb úton vezetett minket Önmaga felé. Félve mondom ki, de hiszem azért: ebből a látószögből minden helyzet, minden esemény és minden döntés – még a bűn is – értelmet nyer, a legteljesebb összefüggésben. A döntés innen nézve kihívás és próbatétel: arra szolgál, hogy mérlegre tétessek, tűzben próbáljanak ki, mint az aranyat, hogy a szenvedés kohója kiégessen belőlem mindent, ami értéktelen.

Valamit azonban fontosnak tartok itt megjegyezni. Azoknak, akik a szemlélődő imával próbálkoznak – azaz köznyelven „meditálnak” –, a legnagyobb kísértése, hogy úgy gondolják: „ugyan már, én már túl vagyok a lelki élet korábbi fokozatain!” A kísértés abban áll, hogy azt gondoljam, rám már nem vonatkoznak a 10 parancsolat előírásai… Végül is, aki már „megvilágosodott”, rég „túl van” már ezeken! Hadd szögezzem le: a szemlélődő ima útján járni előfeltételezi az erkölcsöt. Az etika nem megkerülhető – egyébként erről tesz tanúságot az összes nagy vallási hagyomány is. Ezért a 10 parancsolat ezen az úton E-LŐ VAN FEL-TÉ-TE-LEZ-VE. Hogy jól magyarul megmondjam…

Egy pap barátom mesélte – nagyon szent életet élő idős atya –, hogy egyszer, még plébános korában, egy alföldi városban beállított hozzá egy idős asszony. Sírva állt az ajtó előtt; kérdi tőle, mi baj van. „Plebános úr, a férjem már megint részegen fél éjszaka a nagykéssel a konyhaasztal körül kergetett.” „És akkor” – mesélte az öreg pap – „valami olyan csúszott ki a számon, amit rögtön megbántam, és azóta is szégyellek. Azt találtam mondani: ’Hát akkor miért nem hagyja ott?’ Mert akkor az asszony rám nézett és ezt mondta: ’Atya! Hát hogy hagyhatnám ott, amikor most van rám a legnagyobb szüksége?!’”
Az egyház nem szűnik meg beszélni a „keresztről”, a szenvedés misztériumáról… Természetesen az agressziónak meg kell tanulni gátat vetni. Ezt fontos hangsúlyozni, különben folyton-folyvást szembekerülünk a pszichológia és a józanész ellenvetéseivel. Jézus sem hagyta, hogy bármit megtegyenek vele: amikor a kihallgatása során egy templomszolga pofon ütötte, volt bátorsága rászólni: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be. Ha pedig nem, miért ütsz engem?” (Jn 18,22-23) Kereszténynek lenni NEM annyit jelent, hogy nem védekezhetek, hogy minden el kell tűrnöm, hogy hagynom kell, hogy a hátamon fát vágjanak. Szó sincs róla! Csakhogy ez a külső sík: a cselekvés síkja. A belső síkon ezzel szemben – ami a szemlélődés síkja – csak bízni, szeretni, és szenvedni lehet. Nemrég láttam, hogy a Terror Házának utolsó szobáiban az elkövetők arcképei vannak kiállítva. Nem épp’ keresztényi tárlatrendezés – gondoltam magamban –, mert egyáltalán nem hangol megbocsátásra. Mintha ez lenne az üzenete: ma is köztünk élnek. Ez, meglehet, igaz is. Legfeljebb csak az róható fel neki, hogy nem számol a spirituális felismeréssel: azok, akik a rossz oldalon állnak, valójában saját magukat teszik tönkre. Inkább szánni valók, mint bosszúra érdemesek. Keresztényként – Jézus Krisztus példájára – arra igyekszünk képessé válni, hogy azon a bizonyos belső síkon, szeretettel és megbocsátással elszenvedjük el azt, amit az élet elszenvedni felad.

Ezt képesít ugyanis arra, hogy fokozatosan Jézus Krisztussal egyesülve egészen „alter Christus”-szá, mintegy másik Krisztussá váljunk itt a földön. Ezért mondja Pál apostol: „testemben kiegészítem mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből.” (Kol 1,24) Persze ugyanő máshol arról is beszél, hogy „ha testünkben hordozzuk Krisztus kínszenvedését, akkor az ő feltámadása is nyilvánvalóvá lesz a testünkben” (2Kor 4,1) – de ezt nem szeretem annyira hangsúlyozni, mert aki a jutalom – mondjuk a majdani „megdicsőülés” vagy „üdvösség” – reményében teszi a jót, annak még nem sok köze van az igazi vallásossághoz.

Ez a dimenzió tehát – a szenvedésé – szerintem nem hagyható ki a keresztény értelemben meghozott döntésekből. Minden egyetlen perspektívából nyer értelmet: ha radikálisan Isten felé fordulunk. Szent Ignác erre dolgozta ki a lelkigyakorlatokat: az Isten felé fordulás iskoláját. Szent Benedek semmivel sem kevésbé tanítja ugyanezt: ő az Isten jelenlétében való vándorlásról beszél. A kedvencem azonban ebből a szempontból Rodriguez Szent Alfonz, egy spanyol jezsuita. Egyszerű kapus testvérként élte le élete nagy részét. De bárki kopogtatott, csengetett is a rendház kapuján, úgy fogadta, mintha Jézus Krisztus érkezett volna el látogatóba. Ha nők vagy gyerekek jöttek, Máriát meg a Szent Családot látta bennük. Pedig voltak nehézségei, lelki sötétségei is a belső úton. Tőle maradt fenn a mondás: „Uram, én elveszíthetem a hitet. Elveszíthetem a reményt. És elveszíthetem a szeretetet is. De Te, Uram, nem veszíthetsz el engem sohasem.” A lelki sötétség megtisztító szenvedése, az egyfajta „hiten túli hit” kegyelmi ajándéka talán a legalkalmasabb terep az Isten melletti feltétlen döntésekhez – és az azokban való kitartáshoz is. Hát, talán most ennyit egyszuszra a helyes döntés témájához. Na, szerbusztok!

301 komment

Címkék: élet döntés isten ignác lelkigyakorlat

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr494124950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kukuruku 2012.09.03. 10:17:47

de a kőben benne van az Isten:

www.youtube.com/watch?v=GY5n5bSH9iA

(Íme, ima a dal ma
íme, ima a dal)

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, az tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza!

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!

Kukuruku 2012.09.03. 10:43:16

Hagyjatok már ezekbe a végtelenül logikus levezetésekbe csomagolt képtelenségekkel.
A Sátán az Isten hiánya?
A mínusz harminc fok, amikor a köpés megfagy a levegőben, az a plusz harminc hiánya?
Ezt ti sem gondoljátok komolyan.

Inkább tudomásul kellene venni, hogy ROssz van, bennünk, és hogy hogyan kell vele elbánni, úgy, hogy ne nőjön a fejünkre. A Rossznak is kellene áldozni. (Nem a sátánizmus követőire gondolok.)De valahogyan úgy, hogy ne így nézzen ki ez a világ, ahogyan. Nagyon nehéz ezt felfogni a tudatunkkal. Az állatok nem tesznek rosszat. Mi teszünk rosszat, a törvényeink ellenére. És kimagyarázzuk minden módon.

Kukuruku 2012.09.03. 10:58:03

elnézést, hogy olyan profán vagyok, de hidat verek köztetek és az én típusom között. Láthatjátok, hogyan gondolkodik valaki, aki még csak befelé megy, és átlagosan művelt. Nem arra gondoltam, hogy kövessünk el rossz dolgokat direkt. Hanem arra, hogy legalább ne "sértsük" meg a rosszat azzal, hogy létében letagadjuk. Azt senki sem szereti. Valahogyan őt is ki kell engesztelni - ? _ mondjuk úgy, hogy tudatosítjuk magunkban a létét. És ezután nem tudom, mit kellene tenni, de ha tagadjuk, elfojtjuk, kerülő úton kap el minket. Talán neki is kiengesztelő áldozatokat kellene hozni, amiatt, hogy nem őt választjuk. Vagy nagyobb tisztelettel bánni bűnös testvéreinkkel, akiknek van bátorságuk rossznak lenni. Ezt is Jung mondta, hogy a (tudatos) rosszasághoz bátorság is kell. Én nem szeretnék rossz lenni, mivel amúgy sem vagyok tökéletes. De az sem tetszik, hogy van ez a világ, olyanként, amilyen, mi pedig azt mondjuk: isten teremtése tökéletes, minden szép és jó, és ami rossz, arról mi tehetünk.

manlakos 2012.09.03. 11:02:23

@Kukuruku: "A mínusz harminc fok, amikor a köpés megfagy a levegőben, az a plusz harminc hiánya?"

Nem egészen.
"Csak" annak a hőmérséklet intervallumnak a hiánya,amelyben a víz -adott nyomáson- folyékony állapotban létezik.:)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 12:22:39

@Kukuruku:

"A rossz a lét hiánya" egy olyan kijelentés, amely mélyebb értelmezésre szorul. Hiszen a rossz olyan értelemben nem léthiányos, hogy nincs. Bizony van. A "rossz a lét hiánya" kijelentésbe ne menjünk most bele, mert nem hiszem, hogy előre vinne. Aztán a rossznak különböző fajtái vannak. A legsúlyosabb ezek közül az erkölcsi rossz, a bűn. Elégedjünk meg annyival, hogy a rosszat Istenből kizárjuk. Az erkölcsi rossz a teremtésbe a szabad akarat lehetősége következtében került be. Nem Istentől származiik. Isten csak megengedi, mi a következményeit szenvedés formájában elviseljük, de mindennek csak akkor van értelme, ha mindezt egy sokkal nagyobb jó ellensúlyozza.

Kukuruku 2012.09.03. 13:23:17

jól van. És mi alapján döntjük el, hogy az, amit nem tudunk megmagyarázni, azt valami hiányaként értelmezzük, és azt, ami tetszik, azt elfogadjuk létezőként? csak úgy?

Manlakos minek a hiánya?
Kukuruku minek a hiánya?

Vagy ránk ez nem áll?

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 13:27:03

@Kukuruku:

'Talán neki is kiengesztelő áldozatokat kellene hozni, amiatt, hogy nem őt választjuk. Vagy nagyobb tisztelettel bánni bűnös testvéreinkkel, akiknek van bátorságuk rossznak lenni.'

A rossz az rossz. A rossz nem színesíti, hanem elcsúfitja a világot. A tudattalan világa, az árnyék stb. önmagában véve nem erkölcsi kategóriák, tehát a jó és rossz minősítések nem alkalmazhatók rájuk. A világháló önmagáben sem nem rossz, sem nem jó. A használótól függ a dolog. A jó nem jelenti az egysíkúságot, az unalmat, az élménytelenséget. Sőt... Vigyázz, ne akard a rosszat igazából engesztelni! Persze ezt valójában nem is akarod.

Urfang 2012.09.03. 13:59:43

@matthaios:

"Az erkölcsi rossz a teremtésbe a szabad akarat lehetősége következtében került be. Nem Istentől származik."

Na de a történet szerint a szabad akaratot Istentől kaptuk. Akkor pedig tőle származik a rossznak a lehetősége is. Nyilván tudta, hogy ebből rossz dolgok származhatnak, mégis odaadta. Utána meg mossa kezeit, mondván hogy őbenne nincs semmi rossz, és a nyakunkba varr minden rosszat, és még meg is büntet érte? Akkor minek adta? Ha nem akart volna rosszat látni, akkor nem kellet volna megteremtenie a lehetőségét sem.

Ez az elképzelés így kábé olyan igazságtalan, mintha én leitatnék egy társaságot, utána meg álszent módon forgatnám a szemem, hogy jaj ezek összeverekedtek, és jól lecsukatnám őket. És álságosan azt mondanám, hogy nekem semmi közöm nincs a verekedéshez, miközben én itattam le őket.

Ha Isten belénk ültette a rossz lehetőségét a szabad akarattal, akkor legalább osztozzon velünk a felelősségben, elvégre az "ajándéka" nélkül mi sem tehetnénk rosszat, és nem kéne a pokol árnyékában élnünk.

Az viszont nagyon álszent dolog, hogy lehetőséget ad nekünk,hogy rosszat tegyünk, de ha ennek megfelelően tényleg rosszat teszünk, akkor ő elhatárolódik, mintha nem ő tette volna lehetővé, hogy megtegyük, és csak mi fogunk szopni, természetesen magunk miatt, és nem azért mert ő lehetővé tette nekünk, hogy megtegyük.

Mintha én valakit megajándékoznék a lehetőséggel, hogy válasszon két doboz közül, de ha rosszat választ, akkor bedobom egy kályhába. Szép kis ajándék. Igazságos ember nem kínál ilyen ajándékot.

És ha Isten igazságos, akkor ő sem mossa kezeit és varr a nyakunkba minden felelősséget azért a rosszért, amit csak miatta tudunk elkövetni.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 14:53:15

@Urfang:

A rossz lehetősége nem azonos a rossz bekövetkezésével. Elvileg képes vagyok arra, hogy megöljek valakit, mégsem állítanak bíróság elé ezért a képességemért, hanem csak a képesség aktuális használatáért. A szabad akarat képessége magában foglalja a jóra való lehetőséget és a rosszra való lehetőséget. Isten fogalmával egyébként sem fér össze a felelősségrevonás lehetősége, mert ha valaki által felelőségrevonható lenne, akkor már nem lenne Isten. Tehát nem mossa kezeit. Hogy ehelyett mit tett, arról szól a keresztény hit és az üdvösség története, éppen azért, hogy ne kelljen a pokol árnyékában ülnünk. Hogy mindez miért így történt arra teljes magyarázatom nincs. Erre nyilván azt mondod, hogy ködösítés. Valójában Isten rejtettségét és titokzatosságát sokszor szimbolizálja a felhő. Az olyan istenre, aki köteles nekem beszámolni arról, hogy mit és miért tesz és aki teljesen átlátható és felfogható, nincs szükségem. Amikor te leitatod a társaságot, akkor éppen attól igyekszel megfosztani a társaság tagjait, amivel Isten felruházta őket: értelmüktől és szabad akaratuktól. Isten az ember szabadságát jobban tiszteli minden nyilatkozatnál, kiáltványnál, deklarációnál. Nem automatákat hozott létre, akik nem képesek ellenne tenni. A két dobozos példa ugyancsak sántít, mert te nem adsz arra lehetőséget, hogy értelmük használtával, ismereteik segítségével hozzák meg a döntést. Isten pedig értelmet és szabad akaratot adott.

Urfang 2012.09.03. 15:37:16

@matthaios:

Jó, de azt akkor is el lehet mondani, hogy ha nem akarta volna, hogy rossz dolgok is legyenek, akkor nem adta volna meg a lehetőséget, hogy rossz dolgokat is tehessünk. Azzal, hogy megteremtette a lehetőséget, tulajdonképp jóváhagyta hogy megtörténjen.

Másik példával élve, ha én szándékosan egy ismeretlen személy elé ejtem a tárcámat, és rábízom a szabad akaratára, hogy visszaadja-e nekem vagy pedig elteszi, akkor nem kenhetem az egész ügyet rá, hisz én teremtettem meg a lehetőséget, hogy eltegye. Aki így odavet egy tárcát, az nem is bánja igazán ha elveszik, hisz mi másért teremtene ilyen lehetőséget?

És egyébként ezzel a szabad akarat dologgal a saját mindenhatóságáról is le kellett mondania Istennek, mert ha nincs hatalma az akaratunk felett, akkor már nem is mindenható.

YganA 2012.09.03. 16:09:04

@matthaios: "Ugyanakkor bízom és reménykedem abban, hogy Isten megadja a végsőkig való kitartás kegyelmét, amelynek olyan szép latin neve van: gratia finalis perseverantiae. " - szívből kívánom! Én máris nem győzném a helyedben, inkább három napig aludnék ájultan. (Addig sem tudnék hibázni :-))

De azért továbbra is kíváncsian, köszönettel olvasom és értelmezgetem gondolataidat!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 16:24:51

@Urfang:

'ha nem akarta volna, hogy rossz dolgok is legyenek, akkor nem adta volna meg a lehetőséget'

Ha ki akarta volna zárni a rossz dolgokat, akkor nem adta volna meg a lehetőséget. Isten azonban nem akarta kizárni a rossz dolgok lehetőségét. Ezeket megengedte, de csak a belőlük származó összehasonlíthatatlanul nagyobb jó miatt.

Isten semmit sem bán meg. Amikor ilyesmit olvasunk, akkor úgynevezett atnropomorfizmusról van szó. A megbánáshoz először is idő kell, valamit teszek, utána pedig megbánom azt, amit tettem. Isten számára nincs elöbb és utóbb, nincs idő, az idő csak teremtényekre vonatkozó kategória. Isten számára dolgok nem részletekben, egymásutániságban vannak, hanem az „örök jelenben” az egész kifejletet látja. A bűn, a rossz csak egy pár jelenet a filmben.

'És egyébként ezzel a szabad akarat dologgal a saját mindenhatóságáról is le kellett mondania Istennek'

Ellenkezőleg. Az igazi mindenhatóság úgy mutatkozik meg, hogy a szabadakaratú teremtmények döntései is Isten tervét szolgálják. Ezek csak részletek a filmben. Ez persze nem a diktátor, a pénzember, a hadvezér mindenhatósága.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 16:42:14

@YganA:

'Én máris nem győzném a helyedben, inkább három napig aludnék ájultan. (Addig sem tudnék hibázni :-))'

Létezik a halálos bűn és bocsánatos bűn (ajánlom a katekizmus megfelelő részeit). A bocsánatos bűnök nem fosztanak meg az Istennel való barátságtól, a megszentelő kegyelemtől, jóllehet ezt csökkentik. Isten felé való törekvésünkben rendelkezésünkre állnak Egyházunk szentségei, amelyek segítenek a végő pillanatig való hűségben. Egyébként Jézus mondja: "aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 24, 13). De azt is mondja: "Íme én veletek vagyok a világ végéig" (Mt 28,20). Tehát nem vagyunk magunkra hagyatva, hogy ájultan kelljen aludnunk. Ez is bűn lenne. Inkább fel kell ébrednünk.

YganA 2012.09.03. 17:14:07

@matthaios: Jól van na, inkább csodálom a fáradhatatlanságodat és türelmedet. Engem sajnos nem ilyen fából faragtak, olyankor kicsit bedobom a törölközőt, de egy idő után általában magamhoz térek.

Azért viccelni szabad néha?

2012.09.03. 18:01:46

Az alvás
Hogy a tanulást ne kelljen túl hosszan megszakítania, Smelke rabbinak szokása lett, hogy ülve, fejét karjára támasztva aludt, ujjai közé pedig égő gyertyát helyezett, amely felébresztette, ha a gyertya lángja már a kezét égette. Amikor Elimelekh rabbi fölkereste és szentségének hatalmát még bezáródva látta, gondosan elkészítette az ágyát, majd hosszas rábeszéléssel elérte, hogy kicsit kinyújtózzék rajta. Ezután bezárta és elfüggönyözte az ablakot. Amikor Smelke rabbi felébredt, már fenn ragyogott a nap. Látta, milyen sokat aludt, de nem bánkódott miatta, mert valami ismeretlen, verőfényes sugárzást érzett magában. Elment az imaházba, és előimádkozott a gyülekezetnek, ahogy szokott. Az embereknek azonban úgy tűnt, mintha még sosem hallották volna, oly lenyűgöző volt szentségének ereje. Amikor a Nádastengerről szóló éneket adta elő, úgy érezték, fel kell tűzniük a kaftánjuk szegélyét, nehogy a jobbról-balról csapkodó hullámok benedvesítsék.
Smelke rabbi később így szólt Elimelekhhez: - Csak most jöttem rá, hogy alvással is lehet szolgálni Istent.

Urfang 2012.09.03. 18:02:07

@matthaios:

Az, hogy szeret minket tán nem antropomorfizmus? Az, hogy az ember az ő képmása tán nem antropomorfizmus? Az, hogy tervei, szándékai, érzései vannak tán nem antropomorfizmus? Anubisztól Zeuszig mindegyik isten antropomorf, Jézus sem kivétel.

Akkor pedig ha a szabad döntéseink az ő tervét szolgálják, akkor nem is olyan szabadok, hanem eleve elrendeltek. Ha eleve el vannak rendelve a tetteink, akkor biztosan beérik Isten terve, de akkor nem vagyunk szabadok, és felelősségre vonhatóak se. Ha viszont tényleg szabadok vagyunk, akkor az emberek tettei is megváltoztathatják a világ dolgait és az előre kitervelt tervek akár fuccsba is mehetnek.

Ez az ellentmondás aligha oldható fel. A szabad akarat és a mindenhatóság meg az előre eltervezett történet egyszerűen nem fér össze. Ha előre le van írva a világ története úgy, hogy a genezissel kezdődik és a jelenésekkel végződik, akkor ott nincs igazi szabadság és választás, hogy magunk alakítsuk a dolgainkat.

Kukuruku 2012.09.03. 18:22:15

drága Matthaios, a kacsintó hegy. :-)
Én meg a kis izé, aki bedobom a borsot közétek, aztán nézem, miket írtok. Átmegyek a költők istenkeresése topikba.
Kukuruku, a Puck

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 19:05:50

@Urfang:

'Az, hogy szeret minket tán nem antropomorfizmus?'

De igen. Az antropomorfizmus nem azt jelenti, hogy teljes tévedés. Istenről kénytelenek vagyunk az emberi viszonyokat tükröző nyelven beszélni, mert más nincs. Az értelmünk képessége, hogy úgy alkalmazzuk ezeket a fogalmakat Istenre, hogy megsejtjük a fogalom tartalmának azt a részét, amely Istenre alkalmazható. A szeretet egy pozítiv dolog, ezért ebből mindaz vonatkozik Istenre, ami ebben a fogalomban szép és jó, gyöngédség, jóakarat stb. Ugyanakkor az emberi szeretet magában foglalhat korlátokat, részrehajlást, kizárólagosságot is. Ezek már nem alkalmazhatók Istenre. A bánat inkább negatív tartalmú fogalom, ezért ez sokkal korlátozottabban alkalmazható Istenre.

'Jézus sem kivétel'

Tényleg nem kivétel, mert Jézus emberi természetet vett fel, valóságos emberi személy, érzésekkel, akarattal stb. Tehát Jézusról, mint emberről nem atropomorfizmusokkal beszélünk.

'Ez az ellentmondás aligha oldható fel. A szabad akarat és a mindenhatóság meg az előre eltervezett történet egyszerűen nem fér össze. '

Mondtam már, hogy Isten kívül van az időn, ezért esetében az "előre" szónak nincs érteleme. Ha Isten és a világ viszonyát helyesen akarjuk érteni, akkor nem azt kell feltételezni, hogy először jön Isten és meghatározza azt, hogy mi lesz az én szabad akaratú döntésem, majd megszületek és életemben végrehajtom az Isten által már régebben elrendelt dolgot. Isten kívül van az időn, tehát reá nem alkalmazható az „először és utána, múlt és jővő”. Isten és a teremtett világ viszonya gyökeresen más mint a mi időben és térben lejátszódó viszonyaink. Én szabadságot engedélyezek valakinek és akkor lemondok arról, hogy tudom mit fog tenni a jővőben és ha ezt a döntést tervembe illesztem, akkor a döntéstől függően módosítani kell a tervet, hiszen én a világnak része vagyok, itt müködöm okként, kitéve a tér és idő korlátainak. Isten azonban nem én, hanem végtelenül különbözik mindentől, ami a világban okként működik. Ezért őt az ember időben lejátszódó szabad akaratú döntése nem korlátozza. Ezt nem könnyű elképzelni, inkább csak sejteni lehet belőle valamit, ellentmondás azonban nincs.

YganA 2012.09.03. 19:23:12

@Izrael misztériuma: Hm, hát akkor ezt érzem én néha... "Csak most jöttem rá, hogy alvással is lehet szolgálni Istent. "

Kukuruku 2012.09.03. 20:57:31

hogy ez milyen szép:

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

telihold83 2012.09.03. 23:39:01

@Kukuruku, megint magamra vettem mindent amit csak lehet, ahogy rendesen szoktam, ahogy a múltkor is. De mert szólított. És most így maradok :-) Karácsonyig.:-) Addig biztos. Ne haragudj. Jó, hogy kizökkentettél és figyelmeztettél, hogy parkolok. Olyan feledékeny tudok lenni, mindent elfelejtek és jó lenne viccelni ezen, de ez komoly. Egy erőműhöz hasonlítasz. És azokat karban kell tartani néha. Ezt ugye te is tudod? Késő van, ez már az angyalok és az álmok ideje. Jung haragudna is rám gondolom, hogy ilyenkor még fönn vagyok.:-) Szép álmokat Kukuruku és vigyázzon rád az őrangyalod! <3

Kukuruku 2012.09.04. 00:21:43

@Telihold: :-)
Ó, (ezt Jung mondogatta, mindig, ezt az ót)
én mióta idejárok, oly kis bűnösnek érzem magam.
De ugyanakkor befogadottnak is, tehát rendben van.
Egy oktalan fürtös koshoz hasonlítok inkább, aki mindent letarol, lassan azonban rátalál bárányka énjére, miközben az égnek teszi a szépet illetve szelídet, és talán meg is szelídül (kicsit.) Köszönöm a nagyon kedves szavakat.

telihold83 2012.09.04. 09:59:36

@Kukuruku, most nálad van a telitalálat :-) a fogalmazásod pedig olyan szemléletes..

2012.09.04. 13:03:36

A segítség
A zloczówi maggidot megkérdezte az egyik tanítványa:
- A Talmud azt mondja, hogy az anyja testében lévő gyermek a világ egyik végétől a másikig ellát és ismeri a teljes tant, mihelyst azonban itt a földön kilép a levegőre, egy angyal a szájára üt, és mindent elfelejt. Nem értem, mire való először mindent tudni, majd elfelejteni.
- Ennek nyoma marad az emberben – mondta a rabbi -, ennél fogva a tanításról és a világról való tudást ismét képes elsajátítani és így újra tud azzal szolgálni.
- De miért kell az angyalnak a szájára ütnie? – kérdezősködött tovább a tanítvány. – Ha ez nem volna, nem volna gonosz sem!
- Bizonyára – válaszolta a rabbi -, de ha a Gonosz nem létezne, akkor a Jó sem létezhetne; hiszen a Gonosz a Jónak ellentéte. A folytonos öröm nem öröm. Így értendő, amit tanítottak nekünk: azért történt a világ teremtése, hogy a teremtményeknek ezzel jót lehessen tenni; Isten elrejtőzése jótett. És azért is van megírva: „Nem jó az embernek – vagyis Isten Ős-Emberének – egyedül lennie.”, a Gonosz Ösztön áskálódása és akadályozása nélkül olyan a világ, mint a teremtés előtt; mert nincs a Jó, ha nincs az ellentéte sem. És továbbá: „Segítségére akarok lenni, szemben ővele” – az, hogy a Jó szemben áll a Gonosszal, az embernek biztosítja a győzelmet, a Gonosz elvetését és a Jó választását; és csak akkor létezik a Jó a maga teljes valóságában.

2012.09.04. 17:30:48

@Kukuruku:
"mi az Isten?"

Kérdés-felelet
A ráv megkérdezte az éppen belépő tanítványát:
- Móse, mi az, hogy „Isten”?
A tanítvány hallgatott.
A ráv másodjára, sőt harmadjára is feltette kérdését.
- Miért hallgatsz?
- Mert nem tudom.
- Én talán tudom? Kérdezett vissza a ráv. – De mondanom kell: határozottan jelen van, rajta kívül semmi sincs ilyen világos határozottsággal jelen, és ez Ő!

Kukuruku 2012.09.04. 19:04:28

" De mondanom kell: határozottan jelen van, rajta kívül semmi sincs ilyen világos határozottsággal jelen, és ez Ő!"

és boldog, aki ezt megtapasztalja. Én is, jobb pillanataimban. És ezt kellene hírül adni, teljes bizonyossággal. :-)
A maggis történetek is érdekesek, köszönöm!

Kukuruku 2012.09.04. 22:09:01

:-D maggidos, bocsánat.

2012.09.04. 22:34:05

Nyári emlék
A dolog úgy kezdődött, hogy eljött a nyáridő és kiürült a kolostor, engem pedig megtettek házőrzőnek. Hogy ne unatkozzak, kaptam egy kis házi feladatot: takarítsak ki, hátha valaki mégis erre téved, locsoljam az ezer cserepes virágot, mert kitikkadnak ebben a nagy hőségben, és legfőképpen pedig gondjaimra bíztak vagy négy nagy ruháskosárnyi zöldbabot, hogy pucoljam meg és tegyem el télire a testvéreknek, kiknek leggyakoribb menüje a zöldbabfőzelék volt rántott tökkel körítve.
Az első nap valahogy csak elment, megpróbáltam eleget tenni a felfokozott elvárásoknak, de a kötelezőkön kívül csak arra futotta, hogy a kápolnában az örökmécsesben sikerült tartanom a lelket, mert különben jön akár a világvége is, ha erről elfeledkezem. De nem a világvége jött, hanem a húgom teljes családjával, hogy ők most itt bizony néhány napot kikapcs a két angyali leánygyermekkel és az ágyban fekvő beteg férjével. Megadtam nekik az eligazítást, és a konyhában nekiestem a második kosár zöldbabnak, ami bizony már romlásnak indult, mint a hajdan dicső magyar nemzet és egyre többet kellett belőle kidobni. A virágok fáradtan lógatták levelüket a nyári hőségben, de kicseleztem őket, csak a két indikátor növényt locsolgattam kitartóan, így látványilag minden rendben volt.
Harmadnapon már nagyon kivoltam idegileg, imádság nulla, minden hitélet elenyészett, a fránya zöldbab leuralta az egész életemet és kezdtem mély depresszióba süllyedni a feladat megoldhatatlansága okán. Aztán úgy naplemente tájban a konyhában ülve hirtelen felvillant előttem a menekülés útja: a maradék zöldbabot kiöntöm a fenébe, nem hagyom magamat általa terrorizálni és úgy is lett, a gondolatot hamarosan követte a tett. Kimentem a domboldalra és ledöntöttem a maradék babot, úgy emlékszem, még utána is rúgtam egyet, nehogy valahogy visszamásszon és árulkodjon majd ellenem, ha üt az óra. De ilyen veszély nem volt, lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem és az éj sötétjében végre beültem a kápolnába. Koromsötét volt, csak az örökmécses és a Jézus és Mária ikon előtti mécses pislákolt, felettébb hangulatos volt nézni a táncoló árnyakat. Egy nagyot sóhajtottam, úgy éreztem, végre – annyi szenvedés és viszontagság után – hazaérkeztem, valami kimondhatatlan otthonosság érzés lett rajtam úrrá. Vége a bolyongásnak, otthon vagyok, Isten házában vagyok és hallgatom a Csendet. Váratlan zaj támadt a folyosón, a húgom jött utánam, hogy megnézze mit csinálok ily éjjeli órán. Az ajtón belépve megállott és imigyen szólott:
- Milyen furcsa csend van itt…
- Igen – válaszoltam – ez az Isten Csendje!

Kukuruku 2012.09.05. 01:29:14

:-)
I.mi, ez a Te történeted? :-)

az ide járó blogolók hány százaléka pap vagy szerzetes? Én vagyok az elálló fülű (szavú) vendég? :-)
Köszönöm, hogy toleráltok :-) (de igazán.)

Kukuruku 2012.09.05. 01:49:06

kidobtad a zöldbabot? Abban is az isten volt! Elmondhattál volna egy imádságot minden fejtésnél.
De immár mindegy. Ugye, milyen okos vagyok utólag. :-)

Kukuruku 2012.09.05. 02:11:36

Ezt Matthaios, neked küldöm, a fentebbi személyes istenélményedért.
www.youtube.com/watch?v=2SqHoFirl1E

Kukuruku 2012.09.05. 02:27:37

Telihold, szó volt itt a gyónásról, amíg Pf-fel nem lehet beszélni, nem fogom tudni, hogy a vesémbe lát-e majd, vagy nem. Ne feledjük azonban, hogy nekem is van szemem, és én is láthatok az ő veséjébe. Én sem vagyok már kiscsirke, és mindig is az emberek veséjére figyeltem, és nem a mondandójuk tartalmára. Gyónásról pedig szó sem lehet, mert nem látom semmi értelmét. De ha kötelezővé tennék :-), Matthaioshoz elmennék gyónni. :-)

Kukuruku 2012.09.05. 02:52:23

Nagyon átélhetően írtad le a kolostori házőrzést, Izrael misztériuma. (I.mi.) Szemem előtt van.

2012.09.05. 08:22:48

@Kukuruku:
a történethez hozzátartozik, hogy a húgom abszolute immanens lény mind a mai napig, de Isten jelenlétét ő is megérezte, csak nem tudta megfogalmazni kellőképpen precízen...

sógorom, aki kisgyerekkorában a nagymamájával volt utoljára templomban hamarosan lélegeztetőgépre került, vérében már szinte nem volt oxigén, de a kitartó imádság és az ajándékba kapott Szűz Mária ikon hatására visszatért az Életbe, és végre úgy beszélgettünk egymással, mint azelőtt sohasem, Lélektől-Lélekig, majd öreg szerzetes barátunk meglátogatta, meggyóntatta, megkapta a betegek kenetét és még utána hosszú ideig élt, a Szűz Mária ikon őrízte álmát mindhalálig, most is ott van az ágyuk fölött, vigyáz húgomra, szinte észrevétlen jelenléte...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.05. 08:40:09

@Kukuruku:

Én nem gyóntahatok, mert nem vagyok pap. A gyóntató pap személyénél fontosabb az, amire a feloldozás szavai utalnak (új rítus): "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, és a Fiú † és a Szentlélek nevében." Tehát pap-Egyház-Szentlélek. A gyónás az embertől indul és az Egyházon keresztül vezet Istenig, aki végső soron egyedül képes megbocsátani a bűnöket. A pap az Egyházon keresztül csak megbízott.

Kukuruku 2012.09.05. 14:04:26

amikor az anyai nagyszüleim meghaltak, és az egész család összegyűlt a temetésre, én vidám voltam. Persze nem mondtam senkinek, mert ez nem normális. De valahogy ünnepnek tűnt. lehet, hogy azért, mert úgy gondoltam, most jobb helyen vannak, ahogy te is mondtad, Matthaios. Az viszont szomorú volt, hogy az anyám úgy sírt, mint egy gyermek, én meg odamentem megölelni, és eltaszított. :-(
Amikor kétéves voltam, ezeknél a nagyszüleimnél hagytak engem két hónapig, látogatás nélkül, és amikor értem jöttek, nem ismertem meg őket. Csak 32 éves koromban jöttem rá, hogy ez nem volt túl szép dolog, és el is küldtem őket melegebb éghajlatra, szó szerint, mert úgy gondoltam, ezt ki kell mondani. De nem tudom, eljutott-e hozzájuk. Azt hiszem, igen. Úgyhogy ez legalább megtörtént, de nekem el kell még simítani. És a PF-et is azért viselem nehezen. Nehéz elviselni az elutasítást. Persze, most jöttök azzal, hogy megbocsátás. Igen, megbocsátás. Ez egy lassú folyamat, és bármi ilyesmi történik, mindig ehhez jutok vissza. és ebben szeretnék valahogy értelmet, gyógyulást nyerni. Egyszer a rádióban hallottam, amint valamilyen idegen nevű atya beszélt, arról, hogy a kereszténység és buddhizmus között ott van a lényeges különbség, hogy a kereszténységben értelme van a szenvedésnek, a buddhisták, meg ez elől akarnak eliszkolni. Leszállni a lét kerekéről. No, mondtam én akkor, akkor keresztény leszek. Ez volt 2o11-ben.

2012.09.05. 16:00:15

A szándék tisztaságában és a Szív egyszerűségében él bennem Jézus…

Kukuruku 2012.09.05. 16:57:19

Mindenkinek van ilyen családi története, egészen borzasztóak is lehetnek. Az enyém nem borzasztó, de az életem szempontjából meghatározó volt. De legalább már tudok róla.

Kukuruku 2012.09.05. 17:05:22

Mit értesz azalatt, I.mi. hogy a húgod immanens lény?

2012.09.05. 17:18:30

@Kukuruku:
a Szenttől való írtózás jellemzi, fél még a vele való találkozástól is, talán azért mert akkor megtérne netán...

Kukuruku 2012.09.05. 17:44:27

ez nagyon furcsa. Ehhez tudnia kell, mi a szent. :-)

2012.09.05. 17:55:37

@Kukuruku:
a mamám is ilyen volt, de őnála megvolt az oka: szüleit korán elvesztette és a rokonoktól gondoskodást kapott, de neki helyette szeretetre lett volna inkább szüksége...
ez persze nem gátolta meg a hétköznapi életvitelében: elsőszülött fiára úgy nézett, mint a jövendő Messiásra, ösztönösen is igazi jiddische Mame volt...

2012.09.05. 21:54:32

@Kukuruku:
unokáimmal minden este ezt néztük, amikor még együtt laktunk, anyai nagypapám őseinek még ez volt az anyanyelve, míg anyám a német magaskultúra és a hochdeutsch nyelv bűvöletében nevelkedett a pesti polgár nevelőszüleinél...

Kukuruku 2012.09.05. 23:00:07

jam da ri dari dari dari dari
dari dari dari
dari dari ram .......

YganA 2012.09.05. 23:19:46

Nekem gyerekkorom óta van egy furcsa álmom: egyszercsak megfordul majd az idő, és visszafelé megy. Minden szép sorban újra megtörténik velem, sőt a megszületésem előtti események is folytatódnak. Ma eszembejutott, amikor végigdöcögtem Budapesten, láttam a "jövőmet", a 10-20-...100 év előtti várost, embereket, viseleteket, forgalmat, ...

Egy szó sem értettem a jópofa filmből, de valami ott is megfordult...

Mamáim, milyen picikévé váltatok, pékdaként...

Kukuruku 2012.09.06. 00:26:16

a film arról szól, hogy anyuci nem engedi a fiát "messiássá" válni, de a fiú ezt neki megbocsátja

Kukuruku 2012.09.06. 00:52:29

@YganA: az álmod nagyon érdekes. Bár én álmodnék olyat.

2012.09.06. 20:10:11

@Kukuruku:
Translation (by Abner Silver)

Ai li lu li lu, ai li lu li lu
Ai li lu li lu li lu li, ai li lu li lu
Sleep now my pretty little one;
Slumber on my precious little one;
Sleep in peace, the whole night thru,
Ai li lu li lu lu lu lu
Tucked in your trundle bed,
Angels are watching overhead.
Close your pretty eyes of blue,
Ai li lu li lu.

Little bees, little birds are in the trees,
Little fowls, little owls in the steeple
Are in bed for the night, sleeping tight
Just like all good little people.
Sleep little one, I pray,
I’m so weary with the cares of day.
G-d bless your little heart.
Sleep! Lu lu! Sleep! Lu lu!
Sleep or I will call the little bear.
Ai li li li lu lu; ai li li li lu lu lu;
Ai lu. Sleep, my child, lu lu!

nagyon megható ez a szeretetkapcsolat...

Kukuruku 2012.09.06. 20:24:34

I.mi, számomra nem megható,
szerintem szomorú, ha a szülő agyonnyomja a gyermek szárnyait az önző gondoskodásával,
számomra az a megható, hogy a fiú ezt megbocsátja.
De nekem nincs gyermekem, neked meg van, úgyhogy máshonnan nézzük. :-)

2012.09.06. 21:21:39

@Kukuruku:
nekem nem tudom miért, de ez jut a filmről eszembe:
elsőszülött fiam volt vagy hároméves, amikor nagyon szegények voltunk és szinte egyetlen, de úri szórakozásunk az volt, hogy minden este beleültettem a babakocsiba, amit már egy kicsit kinőtt, és fel-alá rohangáltam vele a ház előtt, az aszfaltúton, szívből nagyokat nevettünk, mikor gyermekem elegedettsége jeléül így szólt hozzám:
- Apa, ha én leszek nagy és te leszel kicsi, akkor én foglak a babakocsiban tologatni...

2012.09.07. 00:03:59

ez volt a másik kedvenc altató a kicsinyeknek:

Sarit Hadad Shema Yisrael
www.youtube.com/watch?v=X9V_0h67G9c

Lájlá Tov!

Kukuruku 2012.09.08. 03:56:11

I.mi., én is bemehetek egy zsinagógába, amikor épp szertartás van? Sose próbáltam, mert úgy hallottam, nőknek nem is lehet. Ilyen tudatlanságban élek.
Elmennék egyszer.
www.youtube.com/watch?v=CjwKuYmzWYg

Kajla 2012.09.08. 10:11:04

@Kukuruku: Hogy mit szabad nem tudom, majd IM segít. Én sok-sok éve, még egyetemista voltam egy barátommal több gyülekezethez elmentünk, hol a bibliórára, hol szertartásra, így jutottunk el, katolikusként a baptisták, nazarénusuk után a zsinagógába is. A hátsó sorban álltunk, és mindent úgy csináltunk, mint az ott lévők. Bajba akkor kerültünk, amikor mindenki megfordult, és hírtelen nem volt előttünk senki, így nem láttuk, hogy mikor kell visszafordulni …

2012.09.08. 11:28:15

@Kajla:
én is így vagyok vele, de csak Izraelben sikerült elbújnom a hátsó sorban, fejemre húztam a taliszt és vártam, hogy egyszer csak vége legyen az egésznek, de vagy 3-4 óra hosszat tartott a szertartás, rólam egyvégtében folyt a verejték, nehogy valamit bakizzak, mert akkor szégyenben maradok a népes rokonság előtt...

múltkorában, így zsidó újév táján az izraeli rokonommal bementunk egy vidéki orthodox zsinagógába, ahol a jeshiva bocherek nagy szeretettel fogadtak, még a sófárt is megfújták tiszteletünkre, de az együttes imádkozással egy kis baj volt, mert én csak a felét tudtam fejből, szerencsére az unokatesóm megmentette a becsületünket itt is...

sajnos, ezen a sikeren felbuzdulva elmentem másnap is egyszál magamban, nagy megtiszteltetésben lehetett volna részem mint díszvendégnek, de lebuktam: kiszólítottak volna a Tóra olvasáshoz, de nem vállaltam, nem akartam úgy járni, mint Jákob rabbi abban a bizonyos filmben, azóta nem járok ebbe a zsinibe, mert hátha mégegyszer kiszólítanának...

2012.09.08. 11:43:06

@Kukuruku:
első próbálkozásra az Ars Sacra fesztivált ajánlanám mely idén egybeesik a zsidó újévvel és ebből az alkalomból több zsinagóga is kinyítja kapuit az érdeklődők előtt fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül, férfiaknak fejfedő kötelező!

Kukuruku 2012.09.08. 13:56:58

a nőknek miért nem kötelező? kötekedek(m), tehát vagyok. A nő nem egyenértékű a zsidóknál?
Nekem sűrű, barna hajam van. Tekinthetem ezt fejfedőnek?

Kukuruku 2012.09.08. 13:57:58

kedves I.mi, köszönöm a választ!

2012.09.08. 20:15:34

@Kukuruku:
a vallásos zsidóknál a férjes asszonyok mindig befedett fővel járnak, és még számos más kultúrában, Európában egészen a 19. század végéig, a férjes asszony státuszát többek között a befedett haj jelezte. Magyarországon a falvakban még a 20. század közepéig szokás volt, hogy az asszonyok kendőt hordtak.

Az alábbi felvételek az egyik - külső szemlélő számára - legizgalmasabb kérdést járják körül (kissé ironikus felhanggal), miért hordanak a zsidó nők parókát ill. miért fedik be a fejüket?

"What to Wear on My Hair?" - Jew in the City Episode 1
www.youtube.com/watch?v=v6bUAtrnHfU&feature=share

(via akademiajmpoint)

Kukuruku 2012.09.09. 23:43:20

még nem volt érkezésem megnézni a zsidó nők fejfödését,
de tudatom veletek, hogy rendben van, jó volt ma a mise, azaz én voltam jó.
:-)
Jó éjszakát!

türkiz 2012.10.13. 12:13:35

"Az alternatíva (amik között ti. döntenem kellett) elég világos volt: „Kérjem, hogy elhelyezzenek”; „Ne kérjem, hogy elhelyezzenek.”"
- hetek óta ezen morfondírozok. Mert van úgy, hogy a kérdés így hangzik: "Kérhetem-e egyáltalán, hogy elhelyezzenek és kitől?"
Őszintén érdekelne a véleményetek! Amikor nincs alternatíva, de nem vagy a helyeden (és a "reggeltől-estig tartó tömény kudarcélménytől és frusztrációtól rövid úton való tönkremenetel" fenyeget), mit tehet ilyenkor annyi száz meg száz ember ma Magyarországon? Akik felett nincsenek elöljárók, akik vállalják/nem vállalják egy-egy ember épségéért, egy-egy család egybenmaradásáért a felelősséget? A megélhetésért csakugyan ilyen könnyen feláldozhatók emberek, családok? (Egyik fiatal kolláganő alkoholban talált egyedüli irgalmat, másfél év alatt úgy összeomlott a szervezete, hogy két nap kórházi lét után meghalt, két 7 év alatti gyerkőcöt hagyva itt.) Most olyan munkahelyen dolgozom, ahol édesanyák évek, sőt, évtizedek óta élik és szenvedik a maguk sorsát: túlélnek! Ők az erőssebbek? vagy...? Mi kell ahhoz, hogy kitartsanak a rossz döntésük/? mellett? A kényszer, hogy miből fizetem ki a számlákat? Erre kényszeríthető annyi ember? Legalább 50%-ban elváltak, ami nem csoda, hiszen ha egy ember mentálisan megroggyan, azt az emberi kapcsolatai fogják elsőként megérzeni és megsínyleni.
Szóval mi van ezzel a két alternatívával: válasszuk a felvázolt perspektívát vagy legyünk munkanélküliek? Ez valójában "döntés"? Szabad döntés?

Karakó 2012.10.14. 05:41:10

@türkiz:

Szívesen mondanék véleményt a problémá(d)ra, de sajnos nem értem.
Meglehet, a beavatottabb résztvevők ezt inkább dekódolják, számomra legalábbis rejtély.
Ami lejön, "alternatíva": saját jólét (munkalehetőség) vs.mások (más családok) jóléte?

Nem tudom, hogy valós-e a vs.?

YganA 2012.10.14. 09:42:35

Kedves @türkiz: sokat jár a fejemben az "üzeneted". Eszembejutnak életem hasonló helyzetei - annyiban hasonlóak, hogy ott is úgy éreztem, lehetetlen csapdában vagyok, és meghaladja erőimet a kiút keresés, vagy talán nincs is kiút???

Aztán valahogyan mégis túljutottam. Sok küszködéssel, időnként "feladva" - de ezt nem szabad hagyni!!! Nehéz az embernek saját hajánál fogva kihúznia magát a gödörből, de mindig van valahol egy kis erőforrás (valami szépség, valami saját kéznél levő kreativitási lehetőség, valakitől egy elgondolkoztató mondat - most a Kegyelemről nem is szóltam, bár mindenek mögött Ő áll.)

Még egy dolog jutott eszsembe: most óvakodj azoktól az emberektől, akik energiát szívnak le tőled, hiszen éppen annak vagy talán magad is hiányában.

Nagy okosságok nem jutnak eszembe persze. Sokat gondolok rád, szeretettel.

türkiz 2012.10.14. 11:10:30

@YganA: Köszönöm a soraidat... ugyanakkor mióta olvastalak azon tűnődöm mennyiben volt/akart lenni mindez részemről "üzenet"... Ami bizonyos a saját sorsomtól most elhatárolódni -látva annyi keserű életutat- nem tudok, és nyilván ez az, ami még inkább noszogat a folyamatos kérdések felé.
@Karakó: A kérdésem így szólt: mi van azokkal az emberekkel, akiknek nincs döntési helyzetük? A "jól döntésnek" még a lehetősége sem? Mennyi a felelősségünk egymás és magunk életében? És hol az az Istenarc, ami felé hittel, bizalommal odafordulhatnak ezek a kilátástalan élethelyzetben lévő emberek?
Sajnálnám, ha ezt a nagyon is valós problémát az én sorsomra redukálnánk. Lehetőség hiányában kényszerpályán élők számadata ma Magyarországon szerintem sokkal nagyobb annál, mint amit feltételezünk. Persze elismerem, hogy mindez legtöbbünk számára csak akkor lesz valós problémává, ha testközelivé válik. Nos, a jezsu blog párbeszédeiben -tagadhatatlan- nem kifejezetten terepgyakorlatok megtapasztalásai ütköznek. Anélkül, hogy a fő profilon kívánnék módosítani, hiszem, hogy nagyon áldásos lehet(!), ha a sok elméleti vita közé néha belekavar az Élet a maga realitásaival.
Úgy gondolom, én még előtte vagyok annak, akiknek a sorsa mélyen megrendített. Persze szociális érzékenységet szülhetnek felszólítások (karitatív célokra való megmozdulás), hobbik (jótékonykodás) és szülhetnek emberi sorsok. Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?

Karakó 2012.10.17. 02:32:12

@türkiz:

Mennyi a felelősségünk? Kb. végtelen, gondolom, így végtelen a teher is – de hát azt mondják, pont ettől „olyan szép”.

Hol az az Istenarc? Szerintem pl. itt is azt retusálgatjuk, törölgetjük róla a homályokat, több-kevesebb sikerrel (mármint, a számos nálam avatottabbak). Igaz, nem kifejezetten eredményes, „jó hatásfokú” tevékenység, vehetjük zabhegyezésnek is, de még mindig jobb, mint a „semmi”, legalábbis abból a megközelítésből, hogy hányan szomjazzuk ezt a „felderítést”.

keserű életutak
kilátástalan élethelyzet
kényszerpálya
magukra hagyott emberek
– jó sok felhő összejött neked, az egedre.

Észt osztani nem nagyon szeretnék (talán te sem ilyesmire gondoltál)... azért csak a saját dolgaimról mesélek: amikor még engem is megtaláltak a „döntések” (ún. döntési helyzetbe kerültem), kivétel nélkül „rossz” utat választottam, egyetlen alkalommal sem sikerült legalább félig-meddig emberségesnek maradnom. Mindenkit megsértettem, elüldöztem (páran „tönkre is mentek” ebbe, állítólag), vagy csak simán elmenekültem, kereket oldottam (tudod: nyúlcipő, egérút). Nem, egyáltalán nem tudok ezekkel büszkélkedni, nincs mivel – de azért „az egészet” nagyon szeretem, hát mégiscsak az én életem!
Ezek már elég rég voltak. Aztán nagy-nehezen kinőttem ezt az „eldöntöm”-ösdit, most már jobbára csak azt teszem, amit kell. És lehetőleg, ahogyan kell.

Úgy vélem, nagyon trendi ma ez a döntés-dolog. Globális gondolkodási séma (azzá fejlődött – ld. Satori tegnapi posztját, nekem nagyon tetszik, ehhez a válaszomhoz ráadásul még mintha „kapóra jönne”). Nekem viszont jó ideje már úgy tűnik, hogy részint menekülésről, részint szerepjátszásról szól a történet. Az emberek – mert nagyon okosnak, nagyon megfontoltnak (és még mindenfélének) szeretik tudni magukat (legalább a tükör előtt) – egyszerűen irtóznak a „rossz” lehetőségétől, de kiváltképp a felelősségétől, semmiképpen nem szeretnék ezt vállalni. Ezért játszák el (persze teljesen őszintén) a döntés szertartását – mintegy önlegitimációt keresve. Így, bárhogyan is alakulnak majd a dolgok, teljes elégedettséggel hihetik, hogy „lám, milyen jól döntöttem” (mert ha meg rosszul, akkor is ott az univerzális kibúvó: ezt nem tudhattam előre, erre ismeretem nem volt, stb).

Ezért aztán számomra meg is szűntek ezek a kategóriák (amiket tőled idéztem előbb).
Szóval csak azt tudom mondani: szerintem NE „dönts”. Nézz magadba, a lehető legbelülre, és tedd csak azt, amit – szerinted – KELL.

(ha ez nem tetszik, természetesen hagyd figyelmen kívül. jó szívvel mondtam, ennyit tudnod kell)

egyérintő 2012.10.17. 09:25:20

@türkiz:

Kedves Türkiz, a munkahely megtartása nagy kényszer az embernek, amikor megélhetésről van szó, amikor például gyermekeket kell eltartania. A régi munkahelyemen elég komoly stressznek voltam kitéve, de vállaltam, hiszen a gyerekek miatt, a megélhetés miatt nem igen láttam más lehetőséget. Ilyenkor az ember összeszorítja a fogát és csinálja, amit kell. A frászt tört ki bizonyos napokon, amikor tudtam milyen kemény órák elé nézek. Nagy segítség volt lelkileg az egyik kolléganőm története, miszerint nem vagyok egyedül, akinek kemény a helyzete. Elmesélte, hogy a veje egy cégnél felelős beosztásban van, igazgató, ami akkora feszültséggel jár, hogy reggelente a gyomorideg visszanyomja a reggelit. Belegondoltam, azért ekkora frászban csak nem vagyok. Meg abba, hogy vezetőnek lenni sem egyszerű dolog.

Nem tudom milyen munkát végzel, sok kitartást kívánok hozzá!

manlakos 2012.10.17. 10:14:13

@türkiz: a múltkor már azt hiszem érintetted ezt a kérdést, mikor a fiatalok gyermek vállalásáról volt szó .
Akkor nem válaszoltam, de, hidd el, én is tudtam és tudok erről a "szempontról", a hallgatásom,egyetértés volt!
Sajnos,én sem tudom a mindenkor érvényes választ.
Ezért csak néhány gondolatomat szeretném ideírni, nagyrészt egyetértve Karakó beírásával.

„Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?”

(Valószínűleg, szemet most megint megvádol, hogy össze nem tartozó dolgokból vonok le következtetést, de mit tegyek, ha bennem ez a kép állt össze, erről?)
Mekkora is lehet ez a széles réteg? És hogyan jöhetett létre,- tudva természetesen azt, hogy „szegények mindig (voltak és sajnos) lesznek…”?

Emlékeim szerint a 60-as években arról lehetett tudni, hogy a, „mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan”,kb.1-1,5 millió ember ment át a mezőgazdaságból, az iparba és a szolgáltató szektorba. Ezt,az exodust, akkor „vívmányként”emlegették.
Aztán, valamikor a 80-as évek közepén, részt vettem egy konferencián, ahol az előadó
(sajnos a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy akkor,nagyon bátornak tartotta mindenki …),
elmondta,hogy nagyságrendileg kb.5 millió munkavállaló van az országban,de a termelésben ez úgy jelenik meg,mintha csak 3,5-4 millió dolgozna…
Ezt akkor, azzal magyarázta,hogy sok az adminisztratív dolgozó,és bizony létezik, un. gyáron belüli munkanélküliség is…
Manapság,meg arról hallani,hogy évek óta ,-nagyságrendileg- kb.3,5millió ember dolgozik,hivatalosan. És ebben a létszámban, ma már, az „adminisztratív” dolgozók is benne vannak!!!
Hogyan is van ez?
/Tudom, nagyon leegyszerűsítve!/
Elzavartak a földjéről- annakidején- 1-1,5millió embert, akik ha szegényesen is, de valahogy megéltek a saját munkájukból.
Csináltak belőlük adminisztratív dolgozót és gyáron belüli munkanélkülit.
És, az ország, még ma sem tud,kb ugyanekkora létszámnak, értelmes munkát és megélhetést biztosítani?
Másként fogalmazva és "sarkítva"(!),segélyt biztosítunk ideig óráig,(és az éhenhaláshoz sok élethez kevés mértékben),azért,hogy ez a létszám -évtizedek óta- ne a mezőgazdaságból és ne a saját munkájából éljen?!
Ez a fejlődés? Meg a 20-21.század?!!!
Amire hivatkozik állandóan mindenki?
Akkor is mikor a lehetőségekről és a döntési szabadságra nevelésről (a lehetőségek és a döntési szabadság összemosásáról!!!) van szó…
Hogy az összemosás mennyire sikeres volt, arra példa az uniós csatlakozás idejéből a ” legértelmesebb” kampány kérdés/válasz:

Nyithatok-e cukrászdát Bécsben?...
-IGEN!!!

Hányan hitték el, hogy a csatlakozás után ez, már csak a döntési szabadság kérdéskörébe fog tartozni?:(

2012.10.17. 11:15:22

@türkiz:
„Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?”

de mit mond erről a híres rabbi unokája, a szociológus, az MTA rendes tagja:

- Egy szociális munkás mondta, hogy azt látja, hogy ebben a kiszolgáltatottságban nem a szolidaritás nő a legkiszolgáltatottabbak között, hanem a gyűlölet egymás ellen. Ki kap négyórás közmunkát, ki kap hatórást, kinek jut hatvannapos munkaviszony, kinek jut hat hónapos munkaviszony. Ez új jelenség?

- Addig sikeres a hatalom, amíg így van. Mindenkit mindenkivel szembeállítani – ez olyan régi, mint amilyen régi maga az állam. Ebben a megosztó politikában különösen nagy szerepe van annak, hogy Magyarországon az emberek – más országokkal ellentétben – önösebbek, individualistábbak. Ennek a szolidaritáshiánynak múltja van, ami lehet, hogy összefügg a Kádár-rendszer politikájával. Akkor sokan boldogultak valahogy Magyarországon, de nagyon kevesen úgy, hogy a boldogulás érdekében össze kellett volna valakivel fogniuk. A piacgazdaság szelleme erre ráerősített. Mostanra nemcsak azt sikerült elérni, hogy a nem szegények szembeforduljanak a szegényekkel, hanem azt is, hogy a szegények különböző csoportjai szembeforduljanak egymással. Egy hír szerint a debreceni polgármester arra kényszerítette a közmunkásokat, hogy menjenek ki a Nagyerdőbe, és kutassák fel, hova rejtették el télire a hajléktalanok a kis takarójukat meg valami meleg ruhát, és ezt dobják a kukába. Ott könyörgött a hajléktalan az alkalmasint diplomás közmunkás pedagógusnak, hogy ne vigye el a mentő rongyait. Ahelyett, hogy hajlékot próbálnánk csinálni, a hajléktalanokat megfagyásra ítéljük. Ráadásul ahhoz, hogy a vesztest a még nagyobb vesztessel így szembeállítsák, ahhoz tényleg gonosz fantázia kell.

Egyszer szembekerülünk azokkal, akiket ma nem akarunk látni sem
nol.hu/belfold/a_lehetetlen_tagulo_hatarai

egyérintő 2012.10.17. 15:29:39

@Izrael misztériuma:

- Érdekes ez a Ferge Zsuzsa, akit valamikor egy másik Zsuzsával kevertem!

Az interjúban háromszor is hangsúlyozza, hogy az IMF állítólag a szegényeket segíti, pozitívnak nevezhető a tevékenysége. Merthogy a logójára az van írva: „Egy szegénységmentes világért””. Továbbmenve azt mondja, hogy aki csak a Magyar Nemzetet olvassa és a köztelevíziót hallgatja, szerinte egyszerűen nem tudhat arról, hogy az IMF mit akar.

- Érdekes, milyen régen hallottam ezt az érvelést....

Kellemetlen híre is van, miszerint polgárháború várható, vagy a demokrácia összeomlása.

- Ez is régi, 2006-os időket idéz bennem...

Továbbá a kormány nem vet ki bizonyos adókat, melyből a szegények felemelhetők lennének. Szerinte az ingatlanadónak is található lenne olyan formája, amely a szegényebbeket nem sújtaná. Ezekből sok százmilliárd bejönne véleménye szerint.

- Igen, ez is vagy 4-5 évvel ezelőtti érvelés!

Szerinte megyünk a szakadék felé, de a rendőrállamot és egy ponton a rendőrállam fegyverei is megjelennek.

- Most már biztos, hogy egy 2006-2008-as cikket olvasok, de 2012 október 14-re van datálva az írás! Nem lehet, hogy az oldal szerkesztői elcserélték az interjút...?!

csaba carmarthen 2012.10.17. 16:24:27

......A nézők megtudhatják, mi leledzik a feltűnően sok jótékonykodás mögött, ami lassan már belépő követelménynek számít a milliárdosok klubjában....

youtu.be/hPKKILzVfDE

"az IMF állítólag a szegényeket segíti, pozitívnak nevezhető a tevékenysége. Merthogy a logójára az van írva: „Egy szegénységmentes világért”

youtu.be/nP81jQzjuf8

.....................................................

Majd bevezetnek egy globális oltóanyagot, mely meg fog ölni benneteket, ha elfogadjátok azt.

Ez az az időszak, amikor csak az ima, és a még több ima tudja enyhíteni ennek a szörnyű gonoszságnak a hatását, melyet egy – hatalomban lévő emberekből álló – elit csoport idézett elő.

Ők kormányaitok minden részében tevékenykednek, és azok, akik nap mint nap mellettük dolgoznak, tudják, hogy ők mit művelnek.

Olyan ravaszak, hogy minden gonosz tettet úgy fognak bemutatni, mintha azok nagyszerű dolgok lennének, egy nagy szolgálat az emberiségnek. Minden tőlük telhetőt meg fognak tenni, hogy meggyalázzanak mindent, aminek köze van Istenhez.

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/10/majd-bevezetnek-egy-globalis-oltoanyagot-mely-meg-fog-olni-benneteket-ha-elfogadjatok-azt/

2012.10.17. 20:13:24

A Szentírástól idegen a Nagy figyelmeztetésnek nevezett üzenet tartalma, hogy Isten – ahogyan írják – feltárná mindenki előtt a lelke állapotát. Az ember nem ismeri, nem ismerheti a saját lelke titkait a maguk teljes mélységében. Egyedül Isten az, aki ismeri a szívünk legmélyét, aki megítélhet.

Székely János püspök atya a Nagy Figyelmeztetésről
www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/937-szekely-janos-puespoek-atya-a-nagy-figyelmeztetesrl

2012.10.17. 20:16:46

Jellemző a mostanában A Nagy Figyelmeztetés címen terjesztett irat. Aki ért a lelkek megkülönböztetéséhez, rövid betekintéssel megállapíthatja, hogy ez nem lehet Isten üzenete. Jézus így beszél benne: „Kérlek benneteket, könyörgöm hozzátok ... Könyörgöm, higgyetek.” Miközben üzenem a fordítónak, hogy a könyörög nem ikes ige, kérdem az olvasót, vajon ez-e Jézus hangja? Ennyire nem ismernénk? Mindig a bizonyosság fehéren izzó középpontjából beszél, teljes öntudattal. Nem ismerjük őt sem az evangéliumból, sem imáinkból? Képesek vagyunk határozott férfihangját összetéveszteni az utcasarkon kéregető vénasszony hangjával? Bezzeg az írás szerzőjének aztán van öntudata! Jézus állítólag ezt mondja neki: „Te erős vagy gyermekem, és nagyon rendkívüli”. Nem elgondolkodtató ez egy kicsit? Én nem vagyok nagyon rendkívüli, de nagyon rendkívülinek találom az ilyen magánkinyilatkoztatást, amely alázat helyett gőgre tanítja szócsövét. Azt hallottam valahol, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad” (Jak 4,6). A nagyon rendkívüli szerző ezt ellenkezőjére fordította. Részemről, ezt olvasva, már dobom is el a könyvét.
De hogy döntő bizonyítékot lássunk, még egy idézet: „Felkérem mindannyiatokat, hogy imádkozzatok az én bátor pápámért, az utolsó igaz pápáért”. Ismét üzenem a fordítónak, hogy a helyes igealak itt: felkérlek. De a csattanó az „utolsó igaz pápa”. Ha ez az üzenet Istentől való, akkor kinyilatkoztatást kaptunk arról, hogy a következő pápa már hamis pápa lesz. Ez sátáni hazugság. Ellenkezik az Úr szavával: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Már Boldog II. János Pál pápa alatt is voltak olyan borzongások, hogy a következő pápa nem lesz hiteles (állítólagos Mária-üzenetekben). Ez nem jött be, hát az ördög most a legközelebbi pápában akarja megingatni bizalmunkat. Katolikus olvasó, még most sem dobod el a könyvet? Igaz, a mű tele van megtérésre és hitre való biztatással. „A sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14) – közben azonban elhelyezi aprócska taposóaknáit.
Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel...

Kis figyelmeztetés
hagiosz.net/?q=kisfigyelmeztetes

2012.10.18. 06:56:55

@P.E.:
Szenzációéhséget, a különleges dolgok iránti fogyasztói szemléletet érzek ki a Nagy Figyelmeztetés tálalásából. Aki rendszeresen olvassa az evangéliumokat és éli a lelkiéletet, annak nincs szüksége ilyesmire. Torzítja a keresztény felfogást, ha konkrét időponthoz, konkrét eseményekhez, esetleg politikai eseményekhez kötjük a második eljövetelt, netalántán rémképekkel próbáljuk az embereket rávenni a megtérésre – foglalt állást Puskás Attila.

köszönöm, nagyon jó összefoglalást ad az általad ajánlott cikk!

egyérintő 2012.10.18. 22:56:58

@P.E.:
Jók ezek az állásfoglalások, mert egy kicsit helyre billenti a már megroggyant hívőket. Meg talán a nem hívőket is, ha olvassák az egyházak véleményét.

Ezekről a nagy figyelmeztetésekről sokszor bizonyos nagy nemzetközi tv csatornák jutnak az eszembe. Például a Spektrum csatornán valahányszor odakattintok arról van szó, hogy természeti katasztrófák, vagy biológiai okok, vagy atomháború, vagy az anyagi források kimerülése miatt kipusztul a Föld. Ha éppen nem ezek futnak, akkor a II. Világháborús képeket adják.

Természetesen sosem nézek ilyet, de én is kíváncsi vagyok, hogy miért adják ezek a nagy, rangos csatornák ilyen mennyiségben a világvégét.

csaba carmarthen 2012.10.19. 17:35:08

youtu.be/k_0cWp30Oj8

II Janos Pal papa mielott papa lett - az Egyesult Allamokba latogatott es azt mondta- hogy az emberiseg tortenelmenek legnagyobb konfrontacioja elott all... es hozatette..hogy az amerikai tarsadalom legnagyobb resze eszre sem veszi hogy ennek a valsagnak a kozepen vagyunk...

Noe idejeben az emberiseg bune miatt Isten megengedte az ozonvizet...az emberiseg megtisztitasa erdekeben.

A bun merteke soha nem volt akkora mint ma: abortusz, pornografia, euthanazia, a kormanyok kiuzik Istent es ugy cseleksznek mintha Isten nem letezne, kiuzik Istent az iskolakbol.

Sokan azt gondoljak hogy ma 1000szer rosszabb a helyzet az Ozonviz idejenel.

Ha Isten letezik, vajon meddig kene varnia meg...???

Ha van Isten...

Milyen valaszt fog adni?

2:00 perc:

"Ahogy a noverek altalaban a szeklettel osszpiszkitott lepedot dobjak el..ugy dobtak el ezt a bebit hogy meghaljon"
youtu.be/k_0cWp30Oj8

II Janos Pal papa ugy fejezte ki hogy a konfrontacio amivel szembesulunk:

Az Egyhaz - es az anti- Egyhaz

Krisztus Evangeliuma - es az anti-Evangelium

Az Elet Kulturaja - es a halal kulturaja

konfrontacioja.

3:00

A Jelenesek konyve, profecia a vegidokrol, beszamol arrol, hogy sokan, -legfokepp a keresztenyek- el fogjak hagyni a hitet. Es az ordog- kiterjesztve hatalmat- soha nem latott mertekben fog felfordulast okozni...

Amikoris Isten egy nagyon szokatlan modon fog valaszolni...

Jo 100 evvel ezelott tortent, hogy XIII Leo egy misejenek a vegehez kozeledve latomasban latta, ahogy a satan Jezusnak mondja: 'csak adj nekem tobb idot es tobb hatalmat es lerombolom Egyhazad vegervenyesen es visszafordithatatlanul'

Jezus azt valaszolta: "Annyi hatalmat adok neked, amennyid sohasem volt meg, es kapsz 100 evet"

Ezt az idoszakot amelyet sokan az ordog 100 eves uralmanak hivnak, a 20.szazad elejetol szamitjak...

Ez azt jelenti hogy ez az idoszak csucsahoz es beteljesedesehez kozeledik...

Az 1960-as evekben beszamolnak egy spanyolorszagi falurol, Garabandalrol, ahol Maria megjelent - es a jelenlegi puspok hitelesnek ismeri el ezeket az esemenyeket.

Maria egy harom esemenyt kiemelo profeciat ad ott, amely a jelek szerint a mi eletunkben fog bekovetkezni:

1, az elso egy Globalis Figyelmeztetesre mutat ra, mely latszolag ugy fog kezdodni, mintha 2 csillag osszeutkozne...1000 szer megrazobb lesz barmilyen foldrengesnel -es...

4:40

...minden emberi leny egy Figyelmeztetest fog megtapasztalni a sajat lelkeben...

Ez a lelkiismeretunk megvilagositasa es korrekciojanak lehetosege lesz amelyben minden egyes tettunket Isten szemszogebol fogjuk latni. A ketseg legcsekelyebb arnyeka nelkul latni fogjuk hogy alllunk Istennel, hogyan bantjuk ot...

A masodik esemeny egy csoda lesz, amely gyogyulasokat es megtereseket fog hozni...

5:15
A harmadik esemeny egy Buntetesrol tesz emlitest... es 'azon tunodom mi lehet ez a buntetes'...

Maria az 1970-es evekben megjelent egy japan szerzetesnovernek is, (a kesobbiekben stigmatizalt) Agnes novernek Akitaban,

...Es Maria neki vilagosan leirja a Buntetetes mibenletet, amely az emberiseget buneinek kovetkezmenyekent fogja sulytani.

Maria azt mondja, ha nem terunk meg es nem javitjuk meg utjainkat, a Mennyei Atya az ozonviznel sokkal nagyobb buntetest fog kuldeni. Mintegy tuz fog leszalni az egbol es eltorli az emberisegnek egy nagy reszet- 'jokat es rosszakat' s 'a tulelok annyira nyomorultul erzik majd magukat, hogy inkabb a halal utan vagyakoznanak..'

Maria hozzateszi: a Rozsafuzert imadkozzatok a Papaert, a Puspokokert es a papokert... mert a gonosz meg az Egyhazba is behatol es a bunok szamban es sulyossagban novekednek, amire nem lesz mar megbocsatas.

De Maria azt is mondja, 'mindazok akik Ram bizzak magukat, megmenekulnek'

6:33
Latjatok, a Mi Urunk elkuldi Edesanyjat,a Miasszonyunkat, hogy felkeszitsen arra ami kozeleg, es hogy egyben remenyt is adjon.

..Mert a szorongattatas es az ordog tamadasai utan (amely az egyhazon belul is bekovetkezik)...
...es a Buntetes utan, amely az emberiseg buneinek kovetkezmenye...
A Beke nagy korszaka fog bekovetkezni, amelyben Maria Szeplotelen Szive gyozedelmeskedik, es Jezust ugy ismerik ahogy soha korabban..

@Izrael misztériuma:
@P.E.:
@egyérintő:

Az altalatok felhozott velemenyek es linkek az elsosorban ismeretek hianyarol, es az ezt kihasznalo csusztatasokrol tanuskodnak. (Pl. az idopontokkal kapcsolatban..stb). De benne lehet pl az onaltatas is, ti hogy nem kell komolyan felulvizsgalnom bizonyos attitudjeimet, ha meggyozom magam arrol, hogy az Istentol jovo figyelmeztetesek es figyelemfelhivasok valojaban nem Istentol valok....

....Igy folytathatom utamat a szeles uton.....

..............................
8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

9A bűnről, amiért nem hittek bennem.

10Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. 11Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. 13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. 14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. 15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Jn 16

Ferdinandus 2012.10.19. 19:52:45

"Jezus azt valaszolta: Annyi hatalmat adok neked, amennyid sohasem volt meg, es kapsz 100 evet"

XIII. Leó pápa 1903-ban jobblétre szenderült, így az említett rombolás 100 éves időszaka legkésőbb 2003-ban véget kellett hogy érjen, hiszen egy prófécia nem tartalmazhat tévedést. A 100 év, az pedig 100 év, nem több és nem kevesebb. Ha ez az időszak például 109 évig tartana, akkor egészen biztosan Krisztus 109 évet mondott volna. Nehéz elképzelni ennek ellenkezőjét, hiszen komoly dolgokról van szó, melyekben nem engedhetők meg az ilyen-olyan költői szófordulatok, vagy kifejezések. Éppen ezen elvből kifolyólag kell a próféciákat és a Szentírást is szigorúan szó szerint értelmezni. Máskülönben a Kinyilatkoztatás relativizálásába és filozófiai/erkölcsi szubjektivizmusba, mely előbb-utóbb a Kinyilatkoztatás irodalmi- és történeti-kritikai vizsgálatához is elvezetve, egyre lejjebb csúszva a modernizmus szellemi lejtőjén.

P.E. 2012.10.19. 23:31:59

@egyérintő: @Izrael misztériuma:
Olyan jó nekünk, hogy abból az örömhirből élhetünk, amit az Úr Jézus ránk hagyott,. Olyan jó, hogy megismertette velünk az Atyát, aki mindenekfölött szeret minket, gyermekeit, teremtményeit irgalmas szeretettel. Olyan jó, hogy minden hajszálunkat számon tartja, hogy fontosabbak vagyunk mindennél számára. Olyan jó, hogy mi már megváltottak vagyunk.

"Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást." (Iz52,7)

csaba carmarthen 2012.10.20. 00:16:37

@Ferdinandus:

el kell ismernem hogy hibat kovettem el amikor masodkezbol ideztem es forditottam

(valakinek az eloadasabol youtu.be/k_0cWp30Oj8 )

ahelyett, hogy utananeztem volna annak, amit az illeto elemez, vagy idez.

www.michaeljournal.org/visionleo.asp

Igy megvaltozott az ertelme es az ertelmezesi tartomanya is a szovegnek, amirol te is meggyozodhetsz, ha megnezed.

Az eloado pontatlanul idezett, es ennek tovabbadasa tovabbi felreertesekhez vezetett....

......................................
Ugyanigy ha vennetek magatoknak a faradtsagot testvereim, @P.E.: @egyérintő: @Izrael misztériuma: hogy eredetiben olvassatok az elejetol a vegeig

www.nagyfigyelmeztetes.com/wp-content/uploads/2012/05/TheWarning_HU_2012aprilis30_end.pdf

...azt amirol elvaltozott/elvaltoztatott infok jutottak el hozzatok..

...es azt osszevetnetek azzal, amit a kulvilagban es sajat magatokban tapasztaltok...

...akkor ti sem esnetek abba a hibaba, amelybe en estem a fentiekben, hogy masodkezbol, hibasan idezett reszletek alapjan, az eredeti tartalom teljes ismerete nelkul vonnatok le teves kovetkezteteseket, es tornetek palcat Annak szavai folott,
Aki esetleg ezt nem erdemli meg....

XIV. Benedek pápa az Indexet (tiltott könyvek jegyzéke, melyet VI. Pál 1966‐ban eltörölt) létrehozó konstitúcióban ezt
írta: „Emlékeztetünk rá, hogy nem lehet abban a valódi értelemben ítéletet hozni, ahogyan azt a szerző akarta, hacsak
könyve minden része nem kerül elolvasásra, és a benne található dolgok nem kerülnek egymással összevetésre és a
szerző szándéka és célja nem kerül minden részletében megvizsgálásra. A szerzőt nem lehet megítélni a
szövegkörnyezetből kiragadott, vagy a könyvben található más mondatoktól elszakított mondatok alapján. Mert gyakran
megtörténik, hogy az, amit a szerző művének egyik részében nem teljességgel és homályosan fejez ki, a mű egy másik
részében teljes egészében világos kifejtésre kerül, így az a homály, mely úgy tűnt, hibát rejtett magában, teljesen eloszlik,
és a mondat már hibáktól mentesnek tűnik."

udv: Csaba

P.E. 2012.10.20. 12:55:12

@csaba carmarthen:
Kedves Csaba, a kereszténységben azt szeretem, hogy nem egy beavató vallás, azt szeretem benne, hogy transzparens, mindenkinek elérhető, mindenkinek hozzáférhető, világos tanítás. Nem csak a kiváltságosok létjogosultsága, hogy megismerje tanait. Vállalható, sőt biztat arra, hogy ne féljünk, merjünk jók lenni, merjünk szeretni, merjünk becsületesek lenni, merjünk őszinték lenni.

Ha valaki úgy prófétál, hogy nem fedi fel a nevét, mert fél, akkor már nem az Úr Jézus csapatában játszik.

Minden olyan tan, amit nem lehet tudni, honnan jön, nem megvizsgálható az eredete, mert titkositani kell, már eleve nem keresztényi az én számomra.

Ettől függetlenül:"Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát." (Mt 25,13)

csaba carmarthen 2012.10.20. 15:22:19

@P.E.:
Akkor, aki nem irja ki sajat nevet ezen a blogon az mar biztosan nem az Ur Jezus csapataban jatszik?

P.E. 2012.10.20. 16:22:01

Ez jó kérdés...:)

P.E. 2012.10.20. 17:47:42

csaba carmarthen:
Kezdetben kiirtam a nevem, azután alkalmazkodtam a kommentelő társaimhoz, és csak az iniciáléimat hagytam.

egyérintő 2012.10.20. 19:10:05

@P.E.:

Köszönöm szépen. Megnyugtató, hogy van egy Csaba t. köztünk.

csaba carmarthen 2012.10.21. 02:35:23

@P.E.:

Akkor lehet hogy a mi Istenünk is alkalmazkodik? S a mi szintünkre kíván leszállni, akkor, amikor időlegesen inkognitót kíván egyik választottjától?

Vagy lehet, hogy saját Szavának terjedését fontosabbnak tartja minthogy az emberek választott csatornájára koncentráljanak, és esetleg az őszámára elviselhetőnél több/nagyobb támadásban részesítsék/s elhallgattassák idő előtt őt. - ti olyan dolgokat fed fel Isten ami az érintetteknek nem esik inyére, mert titokban kivánják előkészületeiket megtenni. (- az érintettekről és szervezeteikről pl. egy amerikai elnök, John F. Kennedy teljesen nyilvánosan kezdett beszélni, mire az elnököt 1963-ban egy bűvös golyóval elhallgattatták.)

Lehet, az ír hölgynek is több időre van szüksége, hogy felnőjön ahhoz a feladathoz, amely egyben iszonyatos terhet is jelent?

Isten gondolatai nem a mi gondolataink, az Ő útjai nem a mi útjaink...

Így a válasz teljessége is Nála van..(beleértve az inkognito kérdését)
Egyébként az Általa (Jézus által) adott/választott név (v.ö. Simonnak is új nevet adott: Szikla) is beszédes:

Maria Divine Mercy

Mária, Isteni Irgalmasság

Ugyanis a jelek szerint ezen az úton,

Márián,

és az Isteni Irgalmasságon keresztül
kíván a mi Urunk minket, (az emberiséget) megmenteni...

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/10/a-valtozas-hullama-hamarosan-kezdetet-veszi/

Márián, az Istenanyán keresztül nagyon hosszú idő óta próbál előkészíteni minket...
(Hogy mennyire fogadtuk be Máriát az egy másik kérdés.. - holott az Evangélium útmutatása ebben egyértelmű:
„attól az órától fogva a házába fogadta őt a tanítvány” (Jn 19,27).)

Az Isteni Irgalmasságtól/ról is sok további megvilágosítást kaptunk a XX.században (Az Úr Jézus kívánsága szerint, II. János Pál pápa kezdeményezésére, Húsvét 2. vasárnapjára került az ünnepe, ami a megváltás Húsvéti misztériuma és az Irgalmasság ünnepe között fennálló szoros összefüggésre utal...)

Tehat a Maria Divine Mercy név nagyon beszédes, akárcsak Péter a Szikla is az...

Mindamellett Isten számos más kiválasztott eszközén keresztül is fel akar minket készíteni ugyanezekre a fent tárgyalt, s a közeljövőben várható eseményekre.

Tőlük viszont nem kért inkognitót ilyen formában (talán azért sem, mert mindegyiknek más a feladata, rájuk annyi pontos részlet nem lett rábizva, így kevésbé vannak... pl. közvetlen életveszélyben).

...Egyik ilyen személy Matthew Kelly,
www.bookfinder.com/author/matthew-kelly/

ausztrál srác, aki egyetemista korában 1993 ban kapott (ill rajta keresztül kaptunk) az Egyház és II.János Pál pápa munkájának támogatására, valamint a fent tárgyalt eseményekkel kapcsolatos útmutatásokat (eredeti kiadasban Words from God cimmel jelent meg)

Az egyik idevonatkozo részt (M.K. Words from God-bol) pont az imént másoltam be Izraelnek az alábbi hozzászólására

jezsuita.blog.hu/2011/03/17/ugocsa_non_coronat#c18094780

válaszolva.
(ottani válaszomban egy plusz linkben megtalálod John F Kennedy amerikai elnök (számára végzetes/végzetéhez nagyban hozzájáruló) szavait is. - angolul (ha kell feliratozás, szóljál))

Egy másikat pedig a Words from God-bol, a közelgő figyelmeztetéssel kapcsolatban, pedig fel fogok tenni a Mit mond a Lélek nekünk -poszt végére. Kérlek majd ott nézd meg. (Esetleg beszéld meg Csaba t. atyával is, ha van rá alkalmad ;)

üdv szeretettel
Csaba

Karakó 2012.10.22. 03:09:22

@P.E.:

"(...) a kereszténységben azt szeretem, hogy nem egy beavató vallás, azt szeretem benne, hogy transzparens, mindenkinek elérhető, mindenkinek hozzáférhető, világos tanítás. Nem csak a kiváltságosok létjogosultsága (...)"

Milyen jó, hogy ennyire különbözőek, "sokszínűek" vagyunk...
Én a kereszténységben (ezen belül is a rk-ban) kiváltképpen azt szeretem, hogy "az enyém" - ezen túl különösen "szeretnivalót" nem is nagyon látok benne.
Nem tudom, mit tekintesz "beavatásnak", de szerintem más vallások is eléggé "hozzáférhetőek" bárki számára (ha jól tudom, még a meglehetősen hermetikus zsidó-hit esetében is létezik a "betértek" - nem "vér szerint" zsidónak születettek - osztálya).

A "szerethető" minőség tekintetében...
Ugyan minden (vagy a legtöbb) vallás megfogalmaz bizonyos kizárólagossági / önazonossági tételeket (hitvallás, ilyesmi), a mi hitünk (kétkedők kedvéért: RK) szerintem fölös eréllyel hangsúlyozza önnön tévedhetetlenségét. Persze, ez ízlés kérdése.
Azon "létmód" áll inkább közel(ebb) hozzám, miszerint: "dícsérje minden nép a magasságos, mindenható, teremtő Istent a saját hite szerint" - esetünkben ez a rk, mások esetében a gk, megint mások a református, ortodox, muszlim, Krisna-tudatú vagy zsidó hit szerint magasztalják a Teremtőt, ámen.

(elnézést kérek az óhatatlan pátoszért)

Karakó 2012.10.22. 03:38:29

@csaba carmarthen:

"XIV. Benedek pápa az Indexet (tiltott könyvek jegyzéke, melyet VI. Pál 1966‐ban eltörölt) létrehozó konstitúcióban ..."

Ezt jól értem? Ismét van "tiltott könyvek jegyzéke"? (ezt nem tudtam! - hol található?)

Más
Úgy tudom, hogy hitünk (rk) szerint az emberi nyelvű (írott / íratlan) kinyilatkoztatás az apostolok korával LEZÁRULT. Ugyan nem ismerem ezen lezárás tárgyi dokumentumát (dogmatikában, katekizmusban), de eléggé meggyőző módon jelentette ezt ki (itt) pl. @matthaios: .
Már azt sem nagyon értem, hogy olyan esetek, amelyeket az Egyház elismert (Lourdes, Fatima), hogyan férnek bele ebbe - hiszen isteni kijelentésekről, megnyilatkozásokról van szó.
Azt viszont végképp nem értem, hogy az rk egyház által hitelesként el nem ismert (medjugorje, nagyfigyelmeztetés, stb) üzenetek hogyan férnek be ebbe a keretbe...

Eszem ágában sincs megkérdőjelezni HITEDET - csak kérdezem, a magam okulására, Te (még) római katolikus valású vagy-e?
(vagy másképp: mennyi divergenciát bír meg hitünk?)

P.E. 2012.10.22. 06:02:08

Kedves @Karakó,
"elnézést kérek az óhatatlan pátoszért"
Én szeretem a pátoszt, ha megélt élmények hozzák ki az emberből. Talán könnyebben elragadható vagyok én is, magától érthetőbben ringok el a másik ember hullámhosszán.

Úgy gondolom, hogy a Szentlelekes pátosz az igazi, hiteles. Csak úgy megjelenik a teljes emberben, áthatja az értelmétől a szivén keresztül minden sejtjét, és mintha nem is ő tenné, könnyedén osztja meg ott, ahol létjogosult.

Én úgy vagyok az RK vallásommal, hogy a 2000 éves "péteri" folytonosságát az értelmemmel elfogadom 100%-ban (még a bűneit is, hisz ettől hiteles, hogy felismeri, és megbánja), és amikor a szivem is rábólint, belángol akkor nagyon otthon vagyok benne.

2012.10.22. 09:50:15

@Karakó:
"Én a kereszténységben (ezen belül is a rk-ban) kiváltképpen azt szeretem, hogy "az enyém" - ezen túl különösen "szeretnivalót" nem is nagyon látok benne."

látszik rajtad...

Karakó 2012.10.22. 12:07:00

@P.E.:

Ez szép volt:) örülök, hogy így érzel, így élsz.

"Én úgy vagyok az RK vallásommal", hogy a hitem ezernyi szilánk, ezek karcolják-felsértik az értelmet. Alig győzök rendet rakni (mégis szeretem ezt: nehéz, de "értelmes" foglalatosság).