De az embert vágyai vezérlik – dalolta Petőfi Sándor. Ezt vallja a reklámipar is, persze a vágyakat másképp értelmezve, többnyire a maslowi piramis alsó két szintjén. Ugye, kedves  olvasóim, ismerik Maslow piramisát? Maslow Ábrahám az állati motivációval foglalkozott, de később habozás nélkül az emberi igényeket és szükségleteket is rangsorolta, és az önmegvalósítást értékelte legnagyobbra. Ez a szemlélet ma is uralkodik mind a marketingben, mind a politikában, bár az elit hajlamos saját igényeit a csúcsra helyezni, mivel oda képzelik eleve magukat.

Quentin R. Skrabec Jr. Maslow piramisát újraértelmezte, Szent Benedek regulája szerint. Szerinte a rendalapító az 5. században, korának nyelvén, de máig érvényesen, úgy fogalmazta meg a szerzetesek szabályzatát, hogy azt alkalmazva a barátok igényeit minden szinten kielégítette. Szerinte a modern ipari vállalatokat is ezen elvek mentén kéne újra szervezni, hogy ne végezzenek önpusztítást a haszon és csak a haszon nevében, hanem minden érintett boldogulását szolgálják. Skrabec kimutatja, hogy a karoling reneszánsz és Európa újjászületése az előző ezredfordulón is a bencés regula alapján állt, arra épült. Impozáns gondolat, mesteri levezetés. A Management by Jesus szemináriumok filozófiájában is átvettem ezt a gondolatot.

Röviden összefoglalom: Szent Benedek jó atyaként gondoskodott az övéiről, a legalsóbb szintekre is nagy gondot fordítva: az étkezéseket, az alvást, vagy a munkafolyamatokat részletesen szabályozta. Nagy hangsúlyt kapott nyugtalan korában a 2. szinten a biztonság: a kolostor stabilitást jelentett, mert önfenntartó volt és fegyelem szabályozta mindennapjait. A harmadik szinten a szociális igényeket a közösség és a közös liturgia elégítette ki, de a közös munka is nagyban hozzájárult. Az önbecsülést a tanulmányok és mesterségek magas szintű elsajátítása és gyakorlása biztosította. Végül az önmegvalósítást a szerzetes a harmóniában és a rend spiritualitásában találta meg.

Minden bizonnyal meglepő, hogy egy pszichológiai koncepció, melyet a modern önzés szentesített és tett főáramlatú elméletté, egy 1500 éve sikeres spirituális mozgalom életerősségének forrása is lehet. Azért meglepő ez, mert mindennapjainkban az önmegvalósítási hajsza nem boldogságot teremt, hanem frusztrációt, sőt gyakran depressziót. Nos, a maslowi piramis hagyományos értelmezése, vulgarizált változata, a fogyasztói társadalom ideológiájává vált! A Maslow által felsorolt szükségek valóban jelen vannak az emberi pszichében, de a piramis értelmezése sokszor félrevezető. Sokan úgy értelmezik, hogy előbb ki kell elégíteni az alsóbb szinteket, és csak ezek kielégítése után kerülhet sor a magasabb igényekre. Kétségbe vonom ennek a látásmódnak a helyességét. Az öt szintre besorolt vágyak nem valamiféle kronológiai vagy logikai sorrendben jelentkeznek, hanem kezdetektől jelen vannak már a kisgyermek lelkében. Az önbecsülés és önmegvalósítás nem valami luxus, és főleg nem lehet a felsőbb tízezrek, vagy a felsőbbrendűnek vélt fajok privilégiuma! II. Frigyes császár hírhedt kísérlete a szüleiktől elrabolt és egy kastélyban „felnevelt”, azaz valójában csak etetett és itatott, de emberi kapcsolatok nélkül élő gyermekek elpusztulása már a kora középkorban megmutatta, hogy a közösségi szükségletek éppúgy szükségesek a túléléshez, mint az étel, az ital, vagy az alvás, az ún. fiziológiai szükségletek. Későbbi klinikai kísérletek ugyanazt mutatták be: simogatások és ölelgetések nélkül a legjobban táplált gyermek is elpusztul. Maslow piramisát újra kéne rajzolni, és a szeretetet megtenni alapnak!