Hadd meséljek el egy igaz történetet. Amerikában történt, ahol minden megtörténhet. Egy fiatal asszonykát bevittek a kórházba, ahol egy keddi napon megszülte első gyermekét, egy kislányt. A gyermek 3260 grammos volt, és egészséges. Másnap haza is mentek az újszülöttel, akire egy berendezett gyermekszoba várt. A szülők nagyon boldogok voltak. Délutánig. Akkor ugyanis becsengetett hozzájuk két rendőr és a gyámhivatal két tisztviselője, és közölték a mamával, hogy az előző nap, a szülés előtt sebtében elvégzett szűrővizsgálaton a vizeletpróba pozitív volt. „Önnél opiátot  találtunk vérében” – közölték a megdöbbent kismamával, aki persze azt se tudta, mi fán terem az opiát. Kioktatták, hogy az bizony egy drog. A mama nem értett semmit, hisz ő tiszta volt, soha, semmilyen kábítószert nem fogyasztott, ellentétben sok más egykorú amerikaival. A tisztviselők viszont magukkal vitték a gyermeket. Egy nevelőcsaládhoz kerül – közölték a szülőkkel. A mama feltehetően el fogja veszíteni a gyermeknevelés jogát – tették hozzá. Ilyen egyszerűen megy ez Amerikában. A szülők ügyvédhez fordultak, majd az ügyvéd a bírósághoz, ahol megtudták, hogy amennyiben az anya rendszeresen aláveti magát kábítószertesztnek, visszakaphatja gyermekét.

Fatális uzsonna

A fatális első teszt alkalmából milliliterenként  501 nanogramm – a nanogramm egy milliárd része a grammnak – opiátot találtak a leendő mama vizeletében. A törvényesen megengedett határérték amúgy 2000 nanogramm milliliterenként. Hivatali túlbuzgóság, pontatlan szabályozás – magyarázhatnánk az esetet. A történetnek azonban van egy további csattanója, ami számunkra, magyaroknak, különösen elgondolkodtató: a „méreg” az asszonyka vérében ugyanis a szülés előtt elfogyasztott mákos kifliből származik, melyet az aggódó férj még elfogyasztatott vele, és amely a kórházi kantinban vásároltak. Mire ezt a magyarázatot a bíróság is megette, a kislány egyhetes lett, és végre hazaengedték. Amerikai happy end. Minden jól végződött. No persze, Amerikában vagyunk, a szülők kártérítési pert indítanak, és 143 500 dollárt követelnek. Sőt, és ez már hollywoodi filmbe kívánkozik, Elizabeth Mort, így hívják a mákevő kismamát, hamarosan bűnügyi tanulmányokat kezd.

Mi azonban jó, ha elgondolkodunk. A történet nagyon amerikainak tűnhet, de emlékezzünk: az EU külön engedélye kellett, hogy Közép-Európa másságát bejglivel is kifejezhesse. Annak idején, Leuvenben, a belgiumi emigrációban nekünk magyaroknak a helyi madárkereskedésben kellett megvennünk a mákos tésztához való mákot. A kereskedő eleinte csodálkozott, hogy mennyi madarunk van, amikor egy kiló mákot kértünk, de aztán megszokta a magyarok másságát. E kis anekdotikus részletnél izgalmasabb az anya, a szülők jogainak törékenysége ebben a nagy demokráciában. Amerikában emberi jog fegyvert tartani a ruhásszekrényben, de a szülőktől elvehetnek egy egynapos csecsemőt az anya vélt vagy valós drogfogyasztása miatt. Eközben a lobbi növekvő sikerrel harcol, hogy legalizálják, liberalizálják a drogok fogyasztását. A szülők Istentől kapott jogát a gyermek nevelésére viszont semmibe vehetik. És akkor még Amerika a világ legvallásosabb országa, saját bevallása szerint! Mit mondjunk itt Európában?