Kéznyújtás címmel ez év szeptemberében a freiburgi érsekség olyan lelkipásztori irányelveket bocsátott közre, melyek megkönnyítenék, hogy az elvált újraházasodottak szentségekhez járuljanak. Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa az irányelvek visszavonására szólít fel. A Hittani Kongregáció válaszolt az elvált és újraházasodottak ügyét előtérbe helyező freiburgi irányelvekre. Az elmúlt héten nyilvánossá vált Gerhard Ludwig Müller érsek levele, melyben a Hittani Kongregáció prefektusa Robert Zollitsch nyugalmazott freiburgi érseket arra kéri: vonja vissza a szeptemberben Kéznyújtás címmel megjelent lelkipásztori irányelveket.

Müller érsek állásfoglalását a würzburgi Tagespost tette közzé, melyet a prefektus kísérő levélként kapcsolt az Osservatore Romano október 23-i számában megjelent íráshoz. Ebben az érsek Ferenc pápával történt egyeztetés után foglalja össze az egyház tanítását. A levélben az érsek éles kritikával illeti a freiburgi irányelveket. Nem fogadható el, hogy olyan pasztorális gyakorlatot alkalmazzunk, mely szemben áll az Egyház tanításával – hangsúlyozza Müller prefektus.

A vitatott Kéznyújtás-t  megjelenésekor még irányelvként határoztak meg, közben "cselekvési tervvé" minősítették át. Ezek alapján Zollitsch bizonyos körülmények között lehetőséget lát arra, hogy az eucharisztia szentségéhez járuljanak azok az elvált és újraházasodott katolikusok, akiknek előző, szentségi házassága nem rendezhető, polgárilag megkötött új házasságukat pedig kellően felelősségteljes módon élik meg. Bizonyos konkrét élethelyzetekben, ha felelősen meghozott lelkiismereti döntés és a hit megélése kíséri, a felek részesülhetnének a keresztség, az eucharisztia, a bérmálás, a bűnbocsánat és a betegek szentségében is – írják a freiburgi irányelvek szerzői. A Kéznyújtás javaslatot tesz továbbá olyan, rituális elemeket tartalmazó forma bevezetésére, amely az új házasság megkötésének megünneplésére lenne alkalmas.

Müller érsek levelében megírja, hogy személyesen tájékoztatta Ferenc pápát a Németországban elindult folyamatokról. Müller szerint az irányelvek által elindított vita nem állt meg Németország határainál, hanem az egész világon számos kérdést felszínre hozott, és elbizonytlanodást idézett elő egy lelipásztori szempontból érzékeny területen. Az érsek problémásnak látja, hogy az irányelvekben megfogalmazott, az elváltak kísérésére vonatkozó pasztorális gyakorlat könnyen összezavarhatja a hívek számára a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítást.

Müller érsek hangsúlyozza: a Ferenc pápával folytatott megbeszéléseket követően foglalta össze az Egyház tanítását a házasság, a válás és a szentségek kérdéséről. Elismeri, hogy a freiburgi irányelvek számos fontos és helyes pasztorális útmutatást tartalmaznak. Rámutat azonban, hogy az irat fogalomrendszerében nem „világos”, két lényeges pontban pedig nem egyezik az egyházi tanítással. Az egyik a Kéznyújtás azon elképzelése, miszerint az új házasságban élők a lelkipásztorral folytatott beszélgetést követően dönthetnének arról, hogy szentségekhez járulnak-e, és döntésüket mind a plébánosnak, mind az egyházközségnek el kellene fogadnia.

Az Egyházi Tanítóhivatal azt képviseli, hogy a lelkipásztorok képesek megítélni az egyes helyzeteket, és az érintett híveket meg tudják hívni az egyház életében való megfelelő részvételre. Megerősíti továbbá azt a Szentíráson alapuló gyakorlatot, amely szerint az elvált újraházasodottak nem járulhatnak szentáldozáshoz. A Hittani Kongregáció prefektusa szerint elfogadhatatlan az az eljárás, hogy ezt az újabb házasságot liturgikus elemeket tartalmazó közös imával erősítsék meg.  Mind II. János Pál, mind XVI. Benedek határozott nemet mondott ilyen  liturgikus cselekmény bevezetésére.

Ezen a ponton Müller idézi az 1981-ből származó Familiaris consortio megállapításait, melyet II. János Pál egy családdal foglalkozó szinódus után fogalmazott meg: a szentségi házasság iránti tisztelet, valamint a házastársak és családtagjaik, illetve az egész hívő közösség megbecsülése tiltja, hogy a lelkipásztor bármilyen oknál fogva, vagy bármilyen lelkipásztori megfontolástól indíttatva valamely szertartással hozzájáruljon az elváltak második házasságához. Egy ilyen szertartás ugyanis azt fejezné ki, hogy az új házasság érvényes szentségi házasság, és ezzel tévedést okozna a korábbi, érvényes házasság felbonthatatlanságára vonatkozóan.

Müller érsek levelére Reinhard Marx, müncheni bíboros is válaszolt. Az érsek, aki Ferenc pápa nyolc fős tanácsadó testületének is tagja, kritikát fogalmazott meg a Hittani Kongregáció prefektusának álláspontjával szemben. A bíboros szerint „A prefektus nem zárhatja le ezt a vitát. Annak leszünk tanúi, hogy széles körű párbeszéd indul a kérdésről,  de hogy milyen eredménnyel zárul, azt ma még nem láthatjuk előre”. Marx bíboros korábban maga is kritizálta a freiburgi dokumentumot, elítélve a különutas magatartást, rámutatva, hogy összhangban kell maradni az Egyházi Tanítóhivatallal.

forrás: Magyar Kurír