A címadó mondat úgy hangzik, mint egy nyelvkönyv első mondata. Franciaországban, például, a legelterjedtebb angol nyelvkönyv kezdőknek azzal a mondattal indul, hogy „My tailor is rich”. S ha már nyelvleckénél tartunk, “kankyo” japánul annyit jelent, hogy “visszavonult”.  Egy nyugdíjas is visszavonult, de itt a szó spirituálisan értendő: a meditációba visszavonultat. Nos, Hosokawa Morihiro, egykori japán miniszterelnök miután 2005 visszavonult a politikából, fazekassá lett, és teáscsészéket készít a daimyoknak, azaz japán főnemeseknek. Az is nagyon japán, hogy a Hosokawa család is egyike a legelőkelőbbnek Japánban. El tudjuk képzelni, mondjuk Andrássyt vagy Telekit a korongot forgatva? Az ex-politikust egy barátja bátorította a mestersége, mondván, nemi s olyan nehéz, mint gondolja. Azért az excellenciás úr beállt inasnak az egyik legnevesebb fazekashoz, Tsujimura Shirohoz. 18 hónapig figyelte és utánozta a Mestert, mielőtt megkapta a diplomáját. A Mester pedig ne habozott az egykori hatalmasságot „ostoba vénembernek” nevezni, ha nem volt elégedett a munkájával.  S türelmesen viselte a spártai életkörülményeket. A riporternek elmesélte, hogy kunyhójába ki-be repültek a denevérek. A fazekas miniszter teakészletekre specializálódott, melyek a japán kultúra talán legtipikusabb termékei. Az interjúban elmondja azt is, hogy a klasszikus fazekasoknál az egyszerűséget szereti. Ők a példaképei. Az alázatos miniszter pedig lehetne a miénk! A mutogatós marketing termékek helyett ősi egyszerűség...

Ez a nemes egyszerűség és egyidejű ünnepélyesség szakrális tárggyá avatja a használati cikket. Mennyivel inkább igaz ez egy misekészletre! Nos, Hosokawa egy híres kollégája, Matajiro Kawamura, 1981-ben II. János Pál látogatása alkalmából, készített ajándékba egy teljes misekészletet az ősi kerámia stílusában a Szentatyának. Sem a művész, sem a japán protokoll, nem volt tudatában annak,hogy az utazó egyházfő, apostoli útjain temérdek jelképes ajándékot kap, és ezek csak ritkán jutnak el a megajándékozott poggyászába. Kawamura misekészlete sem hagyta el Japánt. A japán jezsuita rendtartomány birtokáéba került, és ott is maradt 32 esztendeig. Történt pedig, hogy P. Nemeshegyi Péter SJ, a mi „Pepi bácsink” a japánok meghívására nemrég 91 évesen meglátogatta küldetésének egykori színhelyét. A japán provinciálisnak felcsillant a szeme: a misekészlet utólag mégis eljuthat, ha nem is a Vatikánba, de Európába. A készletet tehát nagyra becsült vendégüknek adták. Hamarosan megérkezett a drága csomag, és vele a pompás album a művészről, melynek egyetlen „szépséghibája” hogy az egyetlen angol nyelvű szöveg benne Martinez érsek a pápa nevében küldött köszönő levele 1981. április 23-i keltezéssel. Különben japánul íródott. Tessék megtanulni...

A mind művészetileg, mind spirituálisan, és végső soron történelmileg felbecsülhetetlen értékű ereklye a rendházban vár méltó rendeltetésre. KI becsüli meg értékének megfelelően, ez itt a kérdés.