Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Buddhista meditáció vagy keresztény kontempláció? – Az imádkozás harmadik fokozata Szent Ignác szerint

2014.03.21. 15:19 pacsy

Jesu Buddha www.consciouslviingfoudnation.org WQ.jpgNemrégiben történt, hogy bejött hozzám a tanszékre egy fiatal teológushallgató, egy nagyhírű hagyományos női szerzetesrend tagja. Elmesélte, hogy nagyon fél, mert az ő rendjében a noviciátus alatt kötelező részt venniük egyénileg vezetett szentignáci lelkigyakorlaton. Márpedig ő korábban a karizmatikus megújulási mozgalomhoz tartozott, és ott hallotta, hogy megeshet: egy ilyen lelkigyakorlat során valaki ördögi megszállottság áldozata lesz… Miközben figyelmesen hallgattam, egy pillanatra átsuhant a lelkemen valami szomorúság-féle: milyen borzasztó, hogy egy egyszerű és tiszta lelkeket így meg lehet rontani – feltételezem – jóakaratból fakadó butaságokkal!

 

Hosszabban beszélgettünk; nagyon érdekelt, hogy mit tud a szentignáci lelkigyakorlatokról, mert ebből szerettem volna kiindulni. Azt hallotta, hogy van olyan eset, amikor ott már nem is foglalkoznak a szentírással, hanem csak egyszerűen lemerülnek a tudattalanba, esetleg valami mantra-szerű szóval imádkoznak, ami bizony nagyon veszélyes dolog: hiszen az ördög ilyenkor lesben áll és bárkit behálózhat…

A saját magam és rendtársaim érdekében sürgető szükségét érzem annak, hogy tisztázzam a jezsuita lelkigyakorlatokat ezek alól a vádak alól.

A szentignáci lelkigyakorlatok különlegessége az, hogy az ember egyénileg, csendben, maga végzi a gyakorlatokat. Minden, ami fontos, „Isten és a lélek között” történik (Lgy 22). A kísérő szerepe leginkább arra korlátozódik, hogy – mint egy bekötött biztonsági öv – baj esetén segítsen. A lelkigyakorlat elején megkötött „szerződés” értelmében arra kötelezi el magát, hogy napi fél óra beszélgetés keretében szupervíziót biztosít a lelkigyakorlat résztvevőjének; szeretetteljes külső szemlélőként meghallgatja őt. Nem fog prédikálni; csak akkor szabad beleszólnia a folyamatba, ha zavart vagy bajt észlel: ilyenkor persze javasolhat módszereket – s meg is fogja tenni –, hogy a lelkigyakorlatozót segítse kitalálni saját gondolatainak útvesztőiből, kiszállni az önmaga körül forgás ringlispíljéből. Olyankor is enyhítést ajánlhat, ha valaki túlságosan kemény önmagával („akaratból” dolgozik), vagy éppen szelíden bíztathatja az ellankadót. De mit csinál akkor az illető lelkigyakorlatozó egész nap önmagában? 

Nos, általában naponta négy óra imaidőt szoktunk kérni. Ez annyit jelent, hogy kap négy vagy több szentírási szakaszt. Ezeken „elmélkedhet” egy magadott módszer szerint. Most nem mehetünk bele a részletekbe – úszni egyébként is csak a vízben lehet megtanulni. :) Annyit azonban mégis érdemes tisztázni, hogy az imaidő kitöltésének – szent Ignác módszere szerint (Lgy 238-260) – általában véve három módja van.

 

1. Az első közülük arra szolgál, hogy az életünket a szentírás tanításával (vagy általában véve a keresztény erkölcstannal, a tízparancsolattal stb.) ütköztessük, és hétköznapi életünk megújításán fáradozzunk. Ilyenkor az ember rendszerint elképzeli a szentírási jelenetet – ehhez megpróbálhatja minden érzékszervét és fantáziáját felhasználni, hogy minél élményszerűbb és gyümölcsözőbb legyen számára a gyakorlat –, hogy megtegye az esetleg szükséges elhatározásokat élete jobb irányba fordítása, megváltoztatása céljából. Mindenkinek jót tesz, ha egy kicsit csendben marad, kapcsolatba kerül önmagával és mintegy „kívülről” ránézhet a saját életére. Még ha az irány nagyjából rendben is volna, ugyan ki ne szorulna rá apróbb-nagyobb iránymódosításokra? Ehhez nagy segítség, ha kikapcsol minden zavaró tényezőt (TV, rádió, számítógép, mobiltelefon), sokat sétál a természetben, az imára szánt időt pedig eltökélten arra fordítja, hogy életmódját és hétköznapi életgyakorlatát Isten szavának mérlegére teszi. Nekem az a tapasztalatom, hogy ilyenkor mindig a legfontosabb, legaktuálisabb személyes kérdések jönnek ilyenkor elő – szinte függetlenül még attól is, hogy éppen melyik bibliai jelenet is voltaképpen az „elmélkedésem” tárgya. Isten nagyon jó pedagógus: pontosan tudja, mivel kell szembenéznünk, és azt is, hogy milyen sorrendben vagyunk képesek erre… Mert a megváltoztatni valók pontosan ebben a sorrendben merülnek fel a tudattalanunkból… (vö. Lgy 238-248).

 

2. Az imádkozás második módja azoknak való, akik már egy kicsit előrébb haladtak az imaéletben. Aki mondjuk évente nyolc napot szán a szabadságából arra, hogy ilyen lelkigyakorlatot végezzen (és teszi ezt mondjuk már néhány évtizede), az gyakran arról számol be, hogy nem képes többé túl sok szöveget venni egy imaidő egység alatt. Míg kezdetben az egy órás elmélkedési idő végeláthatatlanul hosszúnak tűnt, most egyszeriben már talán csak egyetlen rövid jelenetre elég. Az imaidő koncentráltabb, az illető nem – vagy kevesebbet – unatkozik közben, összeszedettebb, egyre inkább leköti a feladat. Ha szöveggel imádkozik – mondjuk a Miatyánkot veszik –, az is előfordul, hogy alig jut túl az első sorokon… Kis Szent Terézről mondják, hogy egész imaidejét a Miatyánk első sorával töltötte – egyszerűen képtelen volt továbbmenni, olyan gazdagnak érezte! Ez bizony már nagyfokú érettség jele az imaéletben… A figyelmünk egyre inkább fókuszálódik, ritkábbak lesznek az elkalandozások, nő a belső nyugalom. A jelenet vagy a szöveg olyan érdekes, hogy kevesebb kísértést érzünk előreszaladni, vagy abbahagyni az imádságot (vö. Lgy 249-257)

 

3. Vannak azután olyanok is, akiknek már ez is túl soknak számít… Ők még nagyobb csendre vágynak, még inkább képesek Isten egyszerű jelenlétében elidőzni. Számukra sok gyümölcsöt tartogat az olyan imamódszer, amely még a korábbiaknál is eszköztelenebb. Nekik Szent Ignác új dolgot javasol. Próbáld meg még szűkszavúbbra fogni a dolgot: maradj egyetlen szónál vagy szókapcsolatnál, amelyet a légzésed ütemére ismételgethetsz. Hogy ez elég-e? Embere válogatja. Tény azonban, hogy sokak tapasztalata (tudniillik az olyanoké, akik naponta próbálnak egy bizonyos időt Istennek ajándékozni), hogy az imaélet leegyszerűsödik. Végül is nem lehet 20-25 éven keresztül lobogó érzelmekkel, lángoló szívvel, fennhangon „dicsőíteni”! Illetve lehet: csakhogy ez a dicsőítés egyre bensőségesebbé válik, egyre inkább a szív mélyén történik. Már nem kíséri az érzelmek gyakori és periodikus váltakozása. Egyre inkább egy csendes derű marad: egyszerű jelenlét, amelyből élet fakad – önmagunk és mások számára is.

 

Nem hiszem, hogy ide bejárása volna az ördögnek. Azoknál, akik így imádkoznak, inkább azt tapasztalom, hogy béke és szeretet lakik bennük. És türelem – mások és önmaguk iránt is. Egyébként, szerintem minden ember – de legalábbis minden jezsuita – meg van hívva az imádság harmadik módján történő imádkozásra. A harmadik probációs év után voltaképpen már mindenkinek így kéne imádkoznia… De az eredmény nem is számít: a gyakorlás fontosabb. Minden próbálkozás ugyanis felkészít az Istennel való végső találkozásra. Ez pedig mindannyiunk sorsa lesz – ebben nincs különbség! A bennünk sarjadozó kontemplatív élet pedig úgy növekszik, mint egy bimbózó virág: észrevétlenül. Sürgethetetlen. Megvan a maga ritmusa. Ha egy kisfiú fejére teszem a kezem, nem érzem, hogy nőne. Pedig nő, folyamatosan… 

Talán erről a csendes és majdnem teljesen szótlan imafajtáról hallott a kedves novícia hallgatónőm? Nem faggattam ki a részletek felől… Összesen talán háromnegyed óra beszélgetésbe telt, míg kiöntötte a szívét, elmondta az legfontosabb aggodalmait és a félelmét az ördög ármánykodásaival kapcsolatban, mígnem végül – amennyire meg tudom ítélni – megnyugodva távozott. Visszafordulva még megosztotta, hogy az volt a kulcsmondat a számára a beszélgetésünkből, amikor egy ponton azt találtam mondani: a szentignáci lelkigyakorlatokban nincs semmiféle keleti spirituális befolyás. Örültem, hogy a Szentlélek a nyelvemre adta a megfelelő szót; hogy a lényeg átment! És tényleg: Szent Ignác ízig-vérig európai ember volt, nemigen befolyásolhatták távol-keleti vallási hagyományok… Kár is lett volna folytatnom a magyarázatot. Óvakodnom kellett volna attól, hogy még ezek után összezavarjam azzal a véleményemmel, miszerint a keleti és a nyugati spiritualitás között ezen a fokon már aligha van lényegi különbség. A keleti szentekről Jézus Krisztus és az ő szeretete sugárzik. Az utak ugyanis a misztikában összetartanak…

 

Függelékként még néhány idézet Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből. A szöveg persze száraz: olyan, mint a szakácskönyv olvasgatása egy a legjobb barátommal/barátnőmmel eltöltött ünnepi vacsora helyett…

 

  1. —                                    AZ IMÁDKOZÁS HÁROM MÓDJA

                                                AZ ELSŐ MÓD

(…) Ez az imádkozási mód inkább csak vázlatot, módot és gyakorlatokat akar adni arra, hogy felkészüljön bennük és előre haladjon a lélek, továbbá, hogy imádsága kedves legyen Isten előtt. Nem célja azonban, hogy magának az imádkozásnak adja meg valamilyen meghatározott formáját vagy módját.

239. — (…) mielőtt imába fognék, pihenjen meg kicsit a lelkem, miközben ülök vagy sétálok, ahogy jobban esik. Fontoljam meg, hová megyek és milyen célból.

240. — Végezzek valamilyen előkészítő imát. Így kérjem Istentől a kegyelmet, hogy megismerjem, miben vétettem a tízparancsolat ellen. Hasonlóképpen kérjek kegyelmet és segítséget, hogy a jövőben megjavuljak. Egyben kérjem a tízparancsolat tökéletes megértését, hogy ezáltal jobban megtartsam azt az isteni Felség nagyobb dicsőségére és dicsőítésére.

 

242. — Megjegyzés: Ha valaki olyan parancsolat megfontolásához ér, amely ellen — úgy gondolja — nem szokott vétkezni, nem szükséges, hogy annyi ideig maradjon annál. Ha azonban úgy találja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben vétett azon parancsolat ellen, akkor annak megfelelően több vagy kevesebb időt töltsön annak megfontolásában és vizsgálatában. (…)

249. —                                    AZ IMÁDKOZÁS MÁSODIK MÓDJA

252. — (…)abban áll, hogy az imádkozó térdelve vagy ülve, ahogy azt megfelelőbbnek találja, s ahogyan több áhítatot érez, szemét lehunyva vagy körültekingetés nélkül egy helyre irányítva mondja: Mi Atyánk. Addig maradjon ennek a szónak a megfontolásánál, amíg különböző jelentéseket, hasonlatokat, örömet és vigaszt talál benne. Ugyanígy járjon el a Miatyánk vagy bármely más imádság minden egyes szavánál, ha ezen a módon akarja azt imádkozni.

  1. — (…) Ha az, aki a Miatyánkról szemlélődik, annak egy vagy két szavában bőséges elmélkedési anyagot, örömet és vigaszt talál, ne törődjék az ima folytatásával, még ha el is múlna az óra azzal, amit talált. Az óra befejeztével mondja el a Miatyánk hátralevő részét a szokásos módon.

258. —                                    AZ IMÁDKOZÁS HARMADIK MÓDJA

(…) Az imádkozás harmadik módja abban áll, hogy minden egyes be- és kilégzésnél elménkben imádkozunk, mialatt a Miatyánk vagy más írna egy szavát kimondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel között gondoljunk főleg ennek a szónak jelentésére, vagy arra a személyre, akihez imádkozunk, vagy saját magunk semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját kicsinységünk között van. Ugyanezen a módon és ugyanezen szabály szerint járjunk el a Miatyánk többi szavánál is. (…).

244 komment

Címkék: buddhizmus ima kontempláció kererszténység

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr695872610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jabbok 2014.03.30. 22:29:29

@studiorum: a tankönyvek szerint igazad van.

Egyébként nem is azt írtam, hogy az illúzió súlyosabb bűn, mint a vakmerő bizakodás, vagy a katolikus teológiai nyelv szerinti (a köznyelvitől meglehetősen eltérő jelentéstartalommal használt) "kétségbeesés". Sőt, még csak azt sem mondtam, hogy az illúzió a teológiai értelemben vett "bűn" lenne.

Pusztán azt idéztem Pilinszkytől, hogy "az igazi remény fő ellensége nem a kétségbeesés vagy a depresszió.

Hanem az illúzió."

A hamis alapra épített remény. Ami legrosszabb esetben egészen addig fenntartható, amíg a nagy próba el nem jön...
___________________

Láttam embert úgy meghalni, hogy életében először a saját halálakor kellett szembe néznie azzal, hogy a siker, a kapcsolatok, az ügyeskedés, a problémamegoldási modellek, amire az egész életét építette, azok mind illúziók voltak - és most, a saját halálánál nincsenek tovább. Nincs jobb orvos, nincs pénz, nincs kapcsolat, ami segítene. És neki nem kellett olyan segítség, amit nem ő "vett meg", ügyeskedett ki MAGÁNAK. Már nem tudott megtanulni az ilyen segítségre reagálni, bánni vele, feldolgozni.

Pedig nem volt a szó erkölcstani értelmében gonosz ember - pontosabban nem tudok ilyen részletekről. De azt tudom, hogy a "kegyelem", a MEG NEM ÉRDEMELT segítség vagy irgalom csak dühöt és lázadást tudott ébreszteni benne.

Életem legrettenetesebb pillanata volt, pedig láttam és éltem néhány dolgot előtte is, azóta is.

Az egyház soha senkiről nem mondta ki, hogy elkárhozott - én pedig ott álltam mellette, én zártam le a szemét, és láttam benne a poklot. Azt az arckifejezést, azt a tekintetet nem fogom soha elfelejteni... 16 éves koromtól addig soha nem sírtam.

studiorum 2014.03.30. 23:33:42

@jabbok: Én azt kifogásoltam, hogy (Pilinszky) az illúziót teszi meg fő ellenségnek és nem a kétségbeesést vagy a depressziót.

Úgy gondolom, hogy a világi javak fokozatos vagy hirtelen elvesztése, hiúságuk felismerése inkább a megtérésnek kedvez. Ellenben a hitetlenség, Isten irgalmának nem ismerése vagy tudatos visszautasítása a kétségbeesést idézi elő, amit nem lehet csak a világi illúziók megsemmisülésével magyarázni.

A történet, amit leírtál megrendítő. Nem szabad belenyugodni abba, hogy így haljanak meg emberek. Aki teheti, súlyos beteghez vagy haldoklóhoz hívasson papot !

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.30. 23:36:39

@studiorum:
"A helyes meditálás alapja, hogy legyen tárgya."

Ez teljesen igaz, a meditálásnak, azaz magyarul elmélkedő imádságnak kell hogy legyen tárgya.

Ezzel szemben a kontemplációnak, magyarul szemlélődő imádságnak, avagy keleti keresztény szóhasználat szerint a 'belső imának' vagy a 'szív imájának' nem lehet tárgya. Pont az a lényege, hogy mind a saját érzéseinket, mind a saját gondolatainkat mellőzzük, hogy Neki helyet csinálhassunk a szívünkben és teljes önmagunkban - ami persze csöppet sem egyszerű.

Nem kevés zavart okoz az, hogy a köznyelv keveri a két fogalmat. (Például tény, hogy a buddhisták is alkalmaznak meditatív technikákat is, de a köznyelv által nevezett 'buddhista meditáció' az nem meditáció, hanem kontempláció, vagyis szemlélődés.)

Érdemes megemlíteni a sajnálatosan háttérbe szorult régi keresztény "technikát" a Lectio Divina-t is, ahol az elmélkedés és a szemlélődés a következő módon épül egymásra:
1) lectio - azaz a Szentírás olvasása
2) meditatio - azaz elmélkedés az olvasottak fölött
3) oratio - azaz imádság, hálaadás a kapott gondolatokért és kérés a további felismerésekért
4) contemplatio - azaz szemlélődés avagy belső imádság, amikor már nem az írott szavakkal, hanem az Élő Igével vagyunk együtt.

studiorum 2014.03.30. 23:49:32

A @m-athos: Az a misztikus imamód, amiről te beszélsz ajándék, nem erőlködés következménye. Ezt valaki kapja vagy nem kapja ajándékba.
A hagyományos meditálással, mely nem kevésbé hatásos -különleges élmények, állapotok nélkül- tökéletesen meg vagyok elégedve.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.03.31. 00:51:06

@studiorum: "Az a misztikus imamód, amiről te beszélsz ajándék, nem erőlködés következménye. Ezt valaki kapja vagy nem kapja ajándékba."

Ez nem így van, bár sokan mondják, általában olyanok, akik magát a szemlélődést avagy belső imát nem nagyon gyakorolják.

Akik viszont egy életen át gyakorolják, ők azért nem egészen ezt mondják. Az ő véleményük szerint az igazság az, hogy aki meg sem próbálja, az sosem fogja ezt csak úgy grátisz ajándékba kapni.

A belső imáért bizonyos értelemben meg kell küzdeni. Aztán az megint más kérdés, hogy akik megpróbálják, azok milyen mélységig jutnak el benne, ez valóban Isten kegyelmének a függvénye is.

De akarnunk azt nekünk kell, mert Ő nem fog helyettünk akarni. Mint ahogy zsoltározni sem fog akarni helyettünk, azt is nekünk kell akarni zsoltározni - már ha persze egyáltalán szeretnénk zsoltározni az Úrnak.

Ugyanez vonatkozik a belső imára is: akarunk-e ily módon is közelebb kerülni Hozzá, avagy sem.

Persze a belső ima nem kötelező és nem is feltétele az üdvösségnek. De azért ráfogni Istenre, hogy azért nem élünk ezzel a módszerrel mert Ő nem adta ezt nekünk meg, ez azért abszurd :)))

Mert bizony megadta. Csak igenis, kell hozzá egy kicsit "erőlködni" is.

P.E. 2014.03.31. 10:14:14

@jabbok: "Láttam embert úgy meghalni, hogy életében először a saját halálakor kellett szembe néznie azzal, hogy a siker, a kapcsolatok, az ügyeskedés, a problémamegoldási modellek, amire az egész életét építette, azok mind illúziók voltak "

Erről velőig hatóan olvashatunk Tolsztoj tollából.

"Talán nem úgy éltem, ahogy kellett volna - hasított elméjébe a sejtelem. - De hogyan lehetséges ez, amikor mindent úgy csináltam, ahogy kell?" - mondta azután önmagának, s ezzel elvetette, mint képtelen és lehetetlen gondolatot, az élet rejtélyének ezt az egyedüli megoldását.

"Mit kívánsz most? Élni? Élni - hogyan? Mint ahogy a hivatalodban éltél, amikor a teremszolga kihirdeti: bíróság! A bíróság, itt a bíróság - ismételgette magában. - Ez az igazi bíróság! De hiszen én nem vagyok bűnös! - kiáltotta felháborodva. - Miért?" Abbahagyta a sírást, arccal a falnak fordult, és mindegyre csak az a kérdés járt az eszében: miért, mire való ez az iszonyat?

De akármennyit gondolkozott, nem talált rá választ. És ha eszébe ötlött - mint ahogy gyakorta eszébe ötlött - a gondolat, hogy mindennek az az oka, hogy nem úgy élt, mint ahogy kellett volna, nyomban felidézte minden tekintetben korrekt életét, és elhessegette a képtelen gondolatot.
...
Ruhája, alakja, arca kifejezése, hangjának csengése - minden egyet mondott Ivan Iljicsnek: "Nem az, ami kellett volna. Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált." És mihelyt ezt végiggondolta, feltámadt benne a gyűlölet, a gyűlölettel együtt a tűrhetetlen fizikai szenvedés, és a szenvedéssel együtt az elkerülhetetlen, közeli vég tudata. Valami új ment végbe a testében: a lélegzete zihált, akadozott, elfúlt. Arcának kifejezése, amikor azt mondta, hogy jobban van, félelmetes volt. Miután kimondta, felesége arcába nézett, azután gyengeségéhez képest szokatlanul gyorsan hasra fordult, és felordított:

- Menjetek, menjetek, hagyjatok magamra!

P.E. 2014.03.31. 10:33:27

@studiorum: "Aki teheti, súlyos beteghez vagy haldoklóhoz hívasson papot ! "

Tolsztoj Ivan Iljicse a gyónása után vált őszintévé önmagához. Szerintem ez is a megtérés. Elengedhetetlen az üdvösséghez. Bár ez embernek lehetetlen.

vaccinium 2014.03.31. 11:31:38

@jabbok: "Nincs jobb orvos, nincs pénz, nincs kapcsolat, ami segítene. És neki nem kellett olyan segítség, amit nem ő "vett meg", ügyeskedett ki MAGÁNAK. Már nem tudott megtanulni az ilyen segítségre reagálni, bánni vele, feldolgozni."
@studiorum: "Nem szabad belenyugodni abba, hogy így haljanak meg emberek. Aki teheti, súlyos beteghez vagy haldoklóhoz hívasson papot ! "

Ez tipikusan az az eset, aki elutasítja. A papot biztosan. A nyílt segítséget is - erős, neki sosem kellett segítség, pláne lelki. Amíg nem őszinte, nem fog gyónni. Főleg, ha amúgy sem hivő...
Imádkozni lehet érte, meg reménykedni. Azért tudnak látslag egyenesbe jönni.

Néha elgondolkodom, hogy a testi halálkor rögzülő arckifejezés és az "ítélőszék elé állás" között vajon van-e még "idő" felismerni és elfogadni Őt.

vaccinium 2014.03.31. 11:41:34

@vaccinium: "Néha elgondolkodom, hogy a testi halálkor rögzülő arckifejezés és az "ítélőszék elé állás" között vajon van-e még "idő" felismerni és elfogadni Őt." Bár ez, azt hiszem, nem tartozik ránk.

(látslag=látszólag)

vaccinium 2014.03.31. 13:02:57

@jabbok: Remélem, nem bosszankodsz nagyon, hogy már megint másra reagálok, mint amit írtál. Legközelebb próbálok gondolkodni, mielőtt beszélek ;-).

studiorum 2014.03.31. 13:08:37

@m-athos: Más ráfogni valamit Istenre és más ráhagyni, hogy mikor ajándékoz meg minket a misztikus imamód kegyelmével. Ez nem tartozik jó és hathatós ima feltételei közé .

studiorum 2014.03.31. 13:10:32

@P.E.: Mi lehetetlen az embernek?

studiorum 2014.03.31. 13:14:03

@vaccinium: Van akinek szüksége van külső indításra. Egy jelenlevő pap imája és áldása sokat tehet egy haldoklóért.

jabbok 2014.03.31. 15:10:08

@studiorum: "Én azt kifogásoltam, hogy (Pilinszky) az illúziót teszi meg fő ellenségnek és nem a kétségbeesést vagy a depressziót."

Ha valaki, hát Pilinszky biztosan és elsőkézből tudta, hogy mi a depresszió meg a kétségbeesés. Azt hiszem, értem a "kifogásodat", de még jobban értem azt is, hogy mennyire igaza van Pilinszkynek, amikor MÉGIS az illúziót mondja veszélyesebbnek.

A depresszió és kétségbeesés világos, nyílt ellenfél. Legalább észreveszed, hogy valamit tenni kell. A depresszióban és kétségbeesésben nem akarsz bennemaradni, nem fordulsz a barátaid ellen, akik ki akarnak belőle segíteni (legfeljebb közömbös maradsz irántuk is).

Az illúzió éppen azért sokkal veszélyesebb, mert rettentő sokáig fenntartható, növelhető, elmélyíthető - ahogy a konkrét példám (és sajnos sok másik konkrét eset is eszembe jut) mutatja, akár egészen a halálig is.

Az illúzió alattomos, minket kellemes állapotban tartó ellenfél. Hosszú lappangási idő alatt az egész szervezetet képes végigfertőzni. Sőt, ahelyett, hogy felkészülnénk a harcra ellene - inkább azok ellen fordulunk, akik figyelmeztetnek a veszélyére...

Egyébként a tanatológiának is egyik érdekes megállapítása, hogy a haldoklás fázisain való végighaladást, a végső, megbékélő, elfogadó szakasz elérését sok tényező befolyásolja, de alapvetően blokkolni (nem csak meghosszabbítani, lassítani, hanem meg is akasztani) egy dolog szokta: az illúziók, hazugságok. A mi kultúránkban nagyon gyakran éppen keresztény, ájtatos hazugságok: "el kell fogadni az Isten akaratát, nem szabad ellene perelni", stb...

tomasszo 2014.03.31. 16:05:06

@jabbok: "A mi kultúránkban nagyon gyakran éppen keresztény, ájtatos hazugságok: "el kell fogadni az Isten akaratát, nem szabad ellene perelni", stb... " - ezt nem értem.

jabbok 2014.03.31. 20:03:55

@tomasszo: Olvasd el Jób könyvét.

Nagyon ájtatos, és elég általános keresztény hazugság, hogy az Istennek az imádságban csak szép dolgokat illik mondani. Háborogni, tiltakozni Isten akarata ellen kifejezetten csúnya dolog az ájtatosok (mint Jób barátai) szerint.

Én nem tudom, milyen kapcsolatban jó az olyan kommunikáció, amikor a másiknak csak azt mondjuk, amit mi úgy gondolunk, hogy ő szeretne hallani. De azt tudom, hogy rengeteg "keresztény", sőt, köztük nem egy kórházi lelkész is képviseli ezt az álláspontot.

Ezzel szemben a Biblia tele van olyan imádságokkal, mégpedig szerintem gyönyörű imádságokkal, ahol Jób, vagy Izajás vagy Jeremiás vagy más próféták bizony nagyon kemény dolgokat mondanak az Istennek. Lehet, hogy nem olyanokat, amiket illik, nem olyanokat, amiket szépnek tartunk - de olyanokat, amit őszintén éreznek és gondolnak... És ami még tanulságosabb: az Isten nem sértődik meg rajtuk... Sőt, Jób barátait a végén azzal küldi vissza Jóbhoz, hogy tőle tanuljanak meg imádkozni, mert közülük egyedül Jób volt az, aki helyesen beszélt Róla...

A "belső ima" meg a "szemlélődés" előtt szerintem először ott kellene kezdeni az imádságra tanítást, hogy megtanítsuk az embereknek, hogy az Isten-RŐL ugyan nem szabad csúnyákat mondani - de NEKI még nagyon csúnyákat is lehet. (Nyilván nem ez a cél - de ha valaki úgy érzi, hogy "átkozom a napot, amikor megalkottál", vagy hogy "olyan vagy nekem, mint a csalóka patak, aminek a vizére nem lehet számítani", akkor az ne imádkozzon dicsőítő és hálaadó imákat, mert az egyszerűen HAZUGSÁG. Az Istennel szemben ugyanúgy, mint ha a feleségemnek mondok köszönetet akkor, amikor éppen nagyon rosszul esik az, amit tett.)

Pl. ez az ájtatos hazugság.

A becsületes, őszinte kommunikáció minden imádság alapja.

türkiz 2014.03.31. 20:22:48

@tomasszo: @jabbok:
"...a teológusok ma arra törekednek, hogy újra teret adjanak a panasznak és a vádnak az imádságban, tudják ugyanis, hogy „az Istenhez forduló kiáltás nélkül senki sem tud helyt állni a szenvedés idején...”

türkiz 2014.03.31. 20:37:50

@türkiz:
"(Jób) szenvedései idején panaszaival és vádjaival Isten ellen fordul, de nem fordul el Istentől, „hangos kiáltásokkal ostromolja Istent, de nem szakad el tőle. Mivel szereti Istent, nem tud kibékülni azzal az arccal, amelyet Isten éppen most mutat neki. Így hát az Isten ellen lázadó indulat – talán éppen a hit legintimebb pillanata Isten előtt” – írja a szerző, emlékeztetve rá, hogy Jézus is így kiáltott fel a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” (Mt 27,46)"
www.magyarkurir.hu/hirek/johannes-b-brantschen-miert-van-szenvedes-nagy-kerdes-istenhez

fasírt 2014.03.31. 21:50:04

@jabbok: Üdv. Én végig követtem ezt a posztot, és nagyon sok mindent merítettem a vitákból csak kevés időm (és eszem) van az ilyen magas nívóhoz.
Mégis most ehhez kapcsolódnék:

"A "belső ima" meg a "szemlélődés" előtt szerintem először ott kellene kezdeni az imádságra tanítást, hogy megtanítsuk az embereknek, hogy az Isten-RŐL ugyan nem szabad csúnyákat mondani - de NEKI még nagyon csúnyákat is lehet."

Sztem, pont erről van szó a szemlélődésben: nem rohanok el...nem rohanok el az érzéseim elől, megszemlélem, elfogadom-engedélyezem, Istennek ajánlom. Aztán, ha az érzés megvan, azt nem biztos,hogy olyan könnyű kibírni és ilyenkor nehéz szemlélődni. (Én most pont ezt élem át).
Egyébként, hogy merre haladunk az imában az a gyümölcsökből jól lemérhető, a házastársak gyerekeink vagy a betegeink-kollégáink egész jól visszatükrözik, haladunk e a hitben (:

tomasszo 2014.03.31. 22:00:32

@jabbok: hmmm sehol sem találom. Melyik kiadónál jelent meg? Mikori kiadás? Ezt igazán elmondhattad volna, mielőtt könyvet ajánlgatsz. Vegyük már kérem ennyire komolyan egymást, vagy legalább a vitát!

P.E. 2014.03.31. 22:54:24

@studiorum: Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.” Mt19,25-26

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.04.01. 00:24:41

@tomasszo: Dehogy jöttem rá - csak simán rákérdeztem. (De nem válaszoltál.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.04.01. 00:29:29

@jabbok: Valamelyik nap rá fogok szánni egy fél órát, és kijegyzetellek innen; ez hihetetlen. :o

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.04.01. 00:38:52

@jabbok: Ide mondjuk belemormognám, hogy nekem igazából a fordított sorrend jött be, nagyon komolyan vett szemlélődő ima vitt el több mint egy év alatt arra a szintre, hogy elkezdtem akként megnyilatkozni aki vagyok, és nem akként akit úgy gondoltam hogy látni/hallani akar. UTÁNA MÁR tudtam mások hasonló szövegeivel azonosulni, de addig a pontig ők "mások" voltak, példaként irreleváns bibliai szereplők: Isten olyan zártkörű elit klubja, akik ezt megengedhették maguknak vele szemben, de engem teljesen egyértelműen agyoncsapott volna az első kósza mennykő, ha csak hasonlóval is meg merek próbálkozni.

Dr. szpahi 2014.04.01. 08:50:53

Istennel való kapcsolatom legintenzívebb megélése nekem a zenéhez kapcsolódik. Egy barokk oratórium meghallgatása, a templomi együtt éneklés, vagy mostanában leginkább az, amikor a 4 éves kisfiammal együtt gitározunk, éneklünk Istent dicsőítő keresztény énekeket...

tomasszo 2014.04.01. 09:40:54

@Felicitasz: én nem is értem minek ez a felfokozott ismerkedési vágy Önben. Nomen est omen, kedves barátom.
Gondoltam, farkasbőrbe bújt bárány leszek, s megvédem a gyengébbik nemet..vagyis az izéébe bújt az aööö...vagy nemistom.
üdv,
egy hímsov..vagyisnem a.csodalatos.phantom

2014.04.01. 09:52:44

@Dr. szpahi:
a szépség elvezet Istenhez...
:-)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.04.01. 10:08:18

@jabbok:

‘Nagyon ájtatos, és elég általános keresztény hazugság, hogy az Istennek az imádságban csak szép dolgokat illik mondani. Háborogni, tiltakozni Isten akarata ellen kifejezetten csúnya dolog az ájtatosok (mint Jób barátai) szerint.’

Tulajdonképpen van igazság abban, amit mondasz, de ez kiegészítésre szorul. Háborogni, tiltakozni a teremtett világ dolgai ellen lehet elsősorban. Isten nem ilyen. Tehát, ha ilyen érzések ébrednek fel az emberben Istennel szemben, ez csak a beszélgetés kezdete, de nem a vége, amint ezt Jób könyve is tanusítja. Jób utolsó szavai:

“Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs elrejtve előtted. Ki az aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül? Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja (Jób 42, 2-3).”

‘A mi kultúránkban nagyon gyakran éppen keresztény, ájtatos hazugságok: "el kell fogadni az Isten akaratát, nem szabad ellene perelni", stb…’

Lehet, hogy értem amire gondoltál. Talán erre: bizonyos esetekben különbség van Isten akaratának ájtatos szavakban történő elfogadása és valódi elfogadása között. Azonban Isten akaratának az elfogadását megkülönböztetések nélkül egyszerűen “ájtatos hazugságnak” mondani nem kellene. Hiszen: “Legyen meg a Te akaratod”. “Atyám! Ha akarod vedd el tőlem a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Lk 22 42). Jézus legkesetűbb szavai: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27 46). Ezt a mondatot több exegéta, köztük Joseph Ratzinger, a 22. zsoltárból vett mondatnak tart, amely Jézusnak, a zsidónak, népéből kitaszítottan az utolsó imádsága volt. A zsoltár első része az Istentől elhagyatott ember imája. A kereszt alatt gúnyolódok is erre a zsoltárra utalnak: “Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne” (Zsolt 22, 9). A zsoltárnak ez az első része, a befejező része arról beszél, hogy az Úré a királyi hatalom, és “megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamenyi családja” (Zsolt 22, 28). Vagy “Neki él majd lelkem. Neki szolgálnak majd utódaim” (30-31).

Nem te vagy az egyedüli, akinek bizonyos katolikus magatartásformákkal kapcsolatban eleve az “illúzió”, az “ájtatos hazugság” jut az eszébe. Még csak azt sem mondom, hogy mindig alaptalanul. Csak annyit mondanék,hogy néha túl gyanakvó vagy. Mintha a világot gonosz csapdákkal telinek látnád, amelybe a katolikusok esnek bele általában. Pedig már Einstein is mondta, hogy ravasz az Isten, de nem rosszindulatú. Mi pedig azt mondjuk, hogy bölcs az Isten és üdvösségünket akarja.

türkiz 2014.04.01. 10:48:00

@Felicitasz: "Ide mondjuk belemormognám..." Arra gondoltam, mi lenne, ha mondjuk, Hozzád és @Dr. szpahi: hoz, @Izrael misztériuma: hoz hasonlóan mindenki megtenné... Mennyi értelmetlen falat kellene ennek a morajnak ledöntenie, hisz végeredményben szabadok vagyunk a lépéseinkben, a kötődéseinkben, ahogyan abban is, hogy megérjünk az őszinteségre, mert tartozni tartozunk, így is, úgy is, és persze, hogy nem oda, ami nincs, azaz Isten zártkörű elit klubjába... de Istenhez annál inkább!
Kicsit másképp! Én például huszonévesen azt takargattam az(!) "elit" előtt, hogy egy olyan imaformában vagyok, amiről nem hallottam, nem olvastam, s bár tudtam, hogy Istennek nem, de hogy ennek az "elitnek" az a bizonyos nem is olyan kósza mennyköve utólérne és agyoncsapna, abban -látod- én is teljesen(!) biztos voltam. (Persze azóta nagy divat lett ám a belső ima! Bár most is csak Mesterekkel -és mondjuk nem Vele- hitelesítve (...) :-D)
Mert igen, sajnos, egy ilyen zártkörű elit létét én is felépítettem magamnak, ahogy rám is fojtóan hatott, csak annyi különbséggel, hogy emberi és nem isteni szerveződésnek tudtam be. S bár Isten felé mindig megvoltak a magam panaszai, fájdalmas, pőre kiáltásai, eme "elit"-től annyira féltem, hogy inkább kiszolgáltam őket és arról beszéltem és olyan szavakkal, amit ők akartak hallani, miközben egészen mást éltem meg imádságban... :-)

jabbok 2014.04.01. 10:54:37

@fasírt: szerintem ennél többről van szó. Az őszinte ima"beszélgetés" annyiban több, mint a szemlélődés (vagy bármely más ima) fenntartása negatív érzések idején is, hogy az ember itt ki is mondja, megfogalmazza, és az Istennel szemben is szóvá teszi azt is, ami fáj neki, vagy ami dühíti, felháborítja.

Teljesen hályogkovács módra a Lipóton egy betegünkkel kapcsolatban vált ez nekem kézzelfoghatóvá. Éppen a düh-szakaszban volt, már hetek óta, mindenkivel mindig csak veszekedett, ha jöttek hozzá látogatók, akkor éppen pihenni szeretett volna - "de ti azt se hagyjátok", ha meg nem jött hozzá senki, akkor "tőletek itt dögölhetek meg, rám se nyitjátok az ajtót": szóval a szokásos.

Nem volt túl vallásos, de valami minimális vallási háttere azért volt, néha misére is elment korábban is.

Bement hozzá a kórházi lelkész a szokásos körútján. Én vagy egy órával később mentem a szobájukba, nem tudtam, hogy az atya volt nála, és láttam rajta, hogy majd felrobban, de kivételesen nem szól. Kérdezgettem, csak a fejét rázta, aztán vagy 5-10 perc múlva kirobban belőle, hogy "Ez egy marha!". Gőzöm sem volt róla, kire mondja, csak vártam - aztán kibökte: "Azt mondta nekem, hogy imádkozzak - de ha egyszer én nem imádkozni akarok, hanem ordítani!" Erre (tényleg teljesen átgondolatlanul) azt találtam neki mondani, hogy itt egyetlen hely van, ahol egész nyugodtan ordíthat, senki nem fogja leszedálni érte: ha felmegy a kápolnába. Ott nincs senki rajta meg az Úristenen kívül, a falak meg az ajtó vastagok, ott nyugodtan ordíthat... És mit ad Isten, ere fogta magát, és felment. Jó fél óra vagy tán egy múlva jön vissza, eljön hozzám a folyosó végére a másik betegszobába, benéz, és azt mondja vigyorogva: "Hú, de jó volt!" Aztán elmondta, hogy először kicsit szégyellte magát, mert nagyon csúnya dolgokat ordibált az Istennek - de aztán mintha nem is csak megkönnyebbült volna, nem csak a feszültséget adta le, hanem olyan jó volt utána ott üldögélni csendben... Én kérdeztem, hogy "Róla", vagy "Neki" mondott csúnyákat - és elgondolkodott, mielőtt válaszolt, hogy "érdekes, nem Róla vagy Rá, hanem Neki". És azt is ő mondta ki, hogy "Talán emiatt van akkora különbség?"

Azóta is sokat gondolok erre. Hogy mennyire nem mindegy, hogy Róla - vagy NEKI mondjuk a fájdalmainkat, a keserűségünket, vagy akár a felháborodásunkat is.

jabbok 2014.04.01. 11:00:45

@matthaios: azt hiszem, az életben mi jól meglennénk egymással. Most és itt az óvatosság, a veszélyek miatt beszélek - ezért jogosan láthatsz ilyennek. De egyébként úgy általában elég vidám fickó vagyok...

2014.04.01. 11:14:16

@türkiz:
nagyon megértelek, én itt is néha nagyon erős csoportnyomást érzek, amely tudattalanul engem is befolyásol és az ösztönös megfelelési kényszer miatt már nem önmagam vagyok, hanem másoknak akarok megfelelni, hogy befogadjanak, de ez nem baj, csak egy kis szünetet kell tartani és elmúlik magától...
:-)

Isten minden egyes embert személyesen szólít meg, mindenkit a saját igényei és képességei szerint hív az üdvösségre, nincs két egyforma út...

Dr. szpahi 2014.04.01. 11:18:26

@fasírt:

Szia, jó hogy újra itt vagy! Rég nem hallottuk a hangodat itt a blogon :-)

studiorum 2014.04.01. 11:33:08

@P.E.: Mivel vontam én kétségbe a Mt19,25-26-ot?

Én azt írtam, hogy aki teheti, hívjon a haldoklóhoz papot. Egy jelenlevő pap imája és áldása sokat tehet.

türkiz 2014.04.01. 12:06:23

@Izrael misztériuma:
Hát, nem tudom...akkoriban (sem) nem annyira a másoknak való megfelelés, annak kényszere tartott vissza attól, hogy bármit is megosszak az imaéletemből, mint inkább a féltés. Nem tudtam, mi lenne az ítélet, és ennek nem tudtam volna kitenni az Istennel való kapcsolatomat... Annál is inkább nem, mert akkoriban másom sem volt...

Ezen a blogon nem szeretek aktívan jelen lenni, nincs is semmi olyan belső vágyam, hogy itt befogadjanak... A megnemértésemről tudom, hogy többnyire abból fakad, hogy itt próbálom először artikulálni azokat a hangokat, amelyeket eddig csak belül hordoztam. De hogy továbbra is keressem azt a bizonyos hangot, amit csak a belső füleimmel hallok, s magam próbáljam itt képezgetni a magam idétlen módján, mióta Jabbok itt van, teljesen értelmetlennek találom, egészen tiszta és világos, félreértelmezhetetlen...és ez jó nekem.

studiorum 2014.04.01. 12:08:16

@jabbok: Beszéljünk pontosan és nyíltan! A Szentlélek elleni bűnök között nem szerepel a depresszió és az illúzió. Isten irgalmának kétségbevonása, visszautasítása viszont igen. Ez üdvösségünk elnyerését nagyban akadályozza.

A depresszió és illúzió okai sokfélék lehetnek. Ezek származhatnak bűnös életmódból vagy betegségből. A gyökereket kell feltárni a megtéréshez vagy a gyógyuláshoz.

studiorum 2014.04.01. 12:18:30

@jabbok:
Érdemes elolvasnod Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával c. írását.
Nem ájtatos keresztény hazudozásról van benne szó.

jabbok 2014.04.01. 13:08:01

@studiorum: "Beszéljünk pontosan és nyíltan!" - hát beszéljünk. ;o)

A tankönyv szerint igazad van, és ezt nem is vitattam. Bár hogy a Szentlélek elleni bűnök között az illúzió ne szerepelne, azt akár vitatnám is. Az illúzióban, pontosabban az illúzióban való megrögződésben szerintem legalább két Szentlélek elleni bűn is jelen van immanens módon:
1. az illúzióban való kitartás során az ember bizony tusakodik a megismert (vagy inkább megismerésre kínált) igazság ellen, a homokba dugja a fejét.
2. vagy NEM MER szembesülni a valósággal (végső soron viszont a Valóság ugyan Ki is?) - ez esetben viszont ugye kétségbe esett Isten kegyelme felől
3. vagy NEM AKAR szembesülni vele, ami meg azzal jár, hogy "üdvös figyelmeztetések ellenére megátalkodik" a hamis ál-valóságában, ami ugye bűn.

____________________

"Én azt írtam, hogy aki teheti, hívjon a haldoklóhoz papot. Egy jelenlevő pap imája és áldása sokat tehet."
Valóban sokat tehet. Pro és kontra. A tankönyv szerint persze csak pro.

Lehet, hogy nem jól értelek, és a mondandód csak azért egyoldalú (ahogy persze az enyém is, mint itt: @jabbok: kifejtettem matthaios-nak), mert ellenpontozni akarod az én ITT egyoldalú véleményemet. De nekem és itt teljesen életidegennek, mereven dogmatikusnak, az élettől és a valóságtól menekülőNEK TŰNIK (!!!, IMHO, szvsz), amit írsz. Mintha minden pap, minden imádság, minden keresztény ima, módszer vagy szentség pusztán ex opere operato "hatna". Mintha elég lenne a papot hívni...

Ha nem jól értelek, elnézést.

"A depresszió és illúzió okai sokfélék lehetnek. Ezek származhatnak bűnös életmódból vagy betegségből. A gyökereket kell feltárni a megtéréshez vagy a gyógyuláshoz."

Ezzel abszolút ellenkezőek a tapasztalataim. Az analízis, a megértés inkább nekünk szokott segíteni, mint a betegnek/bűnösnek.

Tudnál egyetlen példát mondani rá, amikor Jézus a megtéréshez vagy a gyógyuláshoz a "gyökereket tárja fel", okokat, motivációkat, mentségeket keres? Szerintem sokkal inkább az a jellemző, hogy a gyökerekkel együtt fordítja ki az egész életünket a helyéből... Az ősbizalmat, az Isten hihetetlenül gyengéd, és mégis, ezzel egyszerre nagyon kemény szeretetét állítja helyre. A megértés, a gyökerek feltárása szerintem sokkal felszínesebb dolog, sokkal felszínesebb hatásokkal.

A szeretet ma sem abban áll, hogy mi megszeretjük Istent, hanem hogy egyszer csak leesik a tantusz, hogy Ő szeret minket... Olyan radikálisan, olyan NEKI (!!!) BÁRMI ÁRON, amit mi el sem tudunk képzelni, sőt, ami nem csak az elképzeléseinket, de a legrejtettebb, legféltettebb VÁGYAINKAT is meghaladja.

Az Isten Báránya nem CSAK "megérti", "feltárja" a bűneinket, nem csak a gyökereihez vezet. Hanem ELVESZI őket. Még akkor is, ha ehhez valóban az Isten Bárányává kell válnia, ma is, és örökké.

Sokat gondolok az Ignác atyánknak tulajdonított imának arra a sorára, hogy "szent sebeidbe rejts el engem"... Ha igazán pontos akarok lenni, akkor nekem ez a sor a "szemlélődés", a "belső ima" kezdete és vége, a legmélye és a csúcsa, a legmegalázóbb és a legfelemelőbb pontja egyaránt... Persze amennyire tudom egyáltalán, mi is az, hogy "ima".

jabbok 2014.04.01. 13:08:37

@studiorum: köszönöm, még nem ismerem, el fogom olvasni!

2014.04.01. 13:28:53

Jézus csak annyit kérdez: meg akarsz gyógyulni?
Tudja, hogy aki hozzá fordul, az képesnek tartja Őt arra, hogy meggyógyítsa...

2014.04.01. 14:27:20

van a tékozló fiú történetnek egy korabeli zsidó verziója, mely szerint a tékozló fiú már annyira bűnösnek és értéktelen embernek látja önmagát, hogy önerőből képtelen változtatni a sorsán és akkor az Atya eljön érte a disznóólba, és a moslékos vödör mellől magával viszi elsőszülött fiát, nem kérdez semmit csak némán megöleli...

csaba carmarthen 2014.04.01. 15:37:44

Én Isten Vagyok. Én vagyok számotokra az út az Új Paradicsomba való belépéshez. Fogadjátok el Kezemet, mert Én szeretlek benneteket, Én Megbocsátok nektek. Ti az Én Népem vagytok, és Én eljövök értetek.

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/12/a-zsidok-minden-nemzetben-levo-ellensegei-egysegben-osszegyulnek-majd-hogy-szetmorzsoljak-izraelt/

2014.04.01. 15:50:40

@csaba carmarthen:
aki ezeket a baromságokat írja szakmányban, az még élő zsidót biztosan nem látott, nemhogy pediglen Jézus Krisztust, ez egy szar, pitiáner megélhetési bűnöző, Te pediglen az ő prófétája vagy, szégyellheted Magad!!!

csaba carmarthen 2014.04.01. 16:45:54

www.youtube.com/watch?v=s73aU0-zZZg

@Izrael misztériuma: oh igen, egeszen biztosan

www.youtube.com/watch?v=HXo1k2qb4OU

www.youtube.com/watch?v=x0qDRGWJ2JI

Annak ellenére, hogy ezek a kinyilatkoztatások ijesztőek lehetnek, ezek maguk az Igazság.

Azáltal, hogy fel vagytok készülve ezekre, az Isten Teremtése elleni cselekményekre, imáitok által segíteni fogtok enyhíteni annak a szenvedésnek a nagy részét, melyet ezek a gonosz szekták fognak okozni nektek.

Annak ellenére, hogy az ilyen rémtetteknek a hatását enyhíteni fogják imáitok, ezek – ha szeretettel szívetekben adjátok át Nekem – az ilyen szörnyű tettek elkövetőinek megmentésére lesznek felhasználva.

És habár ezek a félrevezetett és hideg szívű lelkek továbbra is szembeszállnak Velem, azáltal, hogy megpróbálják kiirtani a világ népességét,
www.youtube.com/watch?v=B4TloDWPkMw&list=PL9F4A099CFAF15D0E
Én igyekszem majd megvilágosítani szívüket, hogy eltávolodjanak ettől a szörnyű sátáni köteléktől. Sokukat teljes mértékben megszállta a gonosz, és néhányuk számára csekély a remény. Csak egy csoda mentheti meg őket, mely Irgalmasságom által adatik, együttesen azokkal, akik felajánlják Nekem a szenvedés ajándékát.

Közületek azok, akik káromoltok Engem, azáltal, hogy kegyetlenül elutasítotok Engem, Irgalomért fogtok esedezni Hozzám, amikor bekövetkeznek ezek az események. Ha szenvedni kényszerültök, és arra, hogy felvegyétek a fenevad bélyegét, máskülönben meghaltok, akkor Hozzám fogtok kiáltani. Akkor tülekedni fogtok azért, hogy megtaláljátok az Élő Isten Pecsétjét, melyet Atyám által Adok a világnak ezekben az Üzenetekben – de akkorra már ez túl késő lesz. Csak azok lesznek védelem alatt, akik elfogadják a Pecsétet, otthonukban tartván vagy maguknál hordván azt. Csak az Élő Isten Pecsétjével rendelkezők fognak megmenekülni a lelkek tömegirtásának eme formájától.

nagyfigyelmeztetes.hu/2013/04/csak-az-elo-isten-pecsetjevel-rendelkezok-fognak-megmenekulni-a-lelkek-tomegirtasanak-eme-formajatol/

tomasszo 2014.04.01. 17:10:53

evangelium.katolikus.hu/
-akit érdekelhet, az iratkozzon fel rá.

IILiliII 2014.04.01. 17:17:05

Nagyon vegyes érzéseket vált ki belőlem ezeknek a kommenteknek az olvasása. (úgy elejétől fogva) Sokmindennel egyetértek, sokmindennel nem. De ezt nem is tartom lényegesnek; a személyes szint mindig jobban érdekelt, mint az elvek összeegyeztetése. De sokszor rajtakapom magam, hogy olvasok és rögtön ítélek. És ez hasznos tapasztalat nekem. Csak gondoltam, jelzek Nektek, hogy én is olvasgatlak Benneteket...

P.E. 2014.04.01. 18:30:38

@studiorum: Ezt kérdezted: Mi lehetetlen az embernek?
A Szentírás alapján válaszoltam: az üdvözülés.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.04.01. 20:29:48

@tomasszo: Arra gondoltam, hogy esetleg nem tartjuk magunkat annyira "gyengébbik"nek, hogy azonnal sértést kéne kiáltania egy harmadik félnek ott ahol nincs. Emiatt kérdeztem rá, hogy személyesen érintettnek érzed-e magad. De ha nem, akkor... ?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.04.01. 20:37:22

@Izrael misztériuma: Az elveszett bárány jutott eszembe azonnal, aki szintén nem tudott volna önerőből visszajutni, utána kellett menni, és megkeresni, és visszavinni. (Arról meg nem is szólt a fáma, hogy esetleg már keservesen bégetni se volt ereje, vagy hogy még ráadásul tiltakozott és kepesztett is az a "buta birka", hanem azért mégiscsak vissza lett víve, mégpedig ölben.)

2014.04.01. 20:51:57

@Felicitasz:
nagyon jó példabeszéd!

Bárány.
Egy nagyon szép midrás Izrael bárány szerepéről szól. A zsidó irodalomban gyakran beszélget egymással a Teremtő és a teremtés. Az állatok elmennek Istenhez, és amikor a bárány kerül sorra, így szól: „Az összes állat közül én vagyok a legvédtelenebb, a legkiszolgáltatottabb." Isten ezt kérdezi tőle: „Akarod, hogy adjak neked mérget?" „Mint a kígyónak? Soha! - feleli a bárány. Izrael nem harcolhat úgy, mint a többi nép. „Akarsz-e hát agyarat?" - kérdezi Isten. „Mint a kutyának, hogy harapjak? Micsoda szörnyűség!" Izrael nem akar harapni. „Akarsz-e karmokat?" „Mint a macska, hogy karmoljak? Ilyet sose tennék!" Ekkor Adonáj karjába veszi a bárányt, és simogatni kezdi. Keze alatt pedig gyapjú nő a bárányon, és Isten ezt mondja neki: „Az ember lesz a te védelmeződ." Izraelnek nem illik úgy harcolnia, mint a többi nemzetnek. Semmit sem adtam neked, hogy védekezz, mert bárány hivatásod van, de én fogok harcolni érted. Ne félj, kicsiny nyáj, megvédelek, nincs szükséged karmokra, agyarakra. És Isten simogatja Izraelt, gyapjút növeszt rajta, hogy melegen tartsa. Ez Isten gyöngédsége, így szereti Izraelt.
(IM)

fasírt 2014.04.01. 21:17:42

@jabbok: Elgondolkodtam a példádon és egyetértek: ideje van a csendnek is és a kiáltásnak is. Annak az embernek ez nagy segítség lehetett. Életemben kétszer én is kiabáltam úgy teljes szívemből, és most már tudom Neki nem Róla...

"Az analízis, a megértés inkább nekünk szokott segíteni, mint a betegnek/bűnösnek"

Szerintem a pszichoterápia segíthet, és ha nem is hoz gyógyulást, de "egyengetheti" az Úr útját, hiszen a legtöbb embernek ma nincs sok esélye paphoz vagy lelki-vezetőhöz jutni.

@Dr. szpahi: Köszönöm szépen! Jó itt lenni Köztetek. Egyébként szerintem az is jó, ha néha intjük egymást, egy-egy jól eltalált kritika (figyelmeztetés) is a szeretethez tartozik.

@IILiliII: Szia! Üdvözöl egy másik rejtőzködő(:

tomasszo 2014.04.01. 23:16:30

@Felicitasz: jajj hát már nem is tudom. Biztos én is szeretek kiabálni.

IILiliII 2014.04.02. 06:41:52

@fasírt:
Szia! Ettől az üdvözlettől mosolyogva indult a reggeli műszakom :-))

YganA 2014.04.02. 09:02:30

@tomasszo: tényleg jó éji zene, - kár, hogy reggel lett, mire ideért. De talán lesz még újra sötét! -)

YganA 2014.04.02. 12:20:19

@tomasszo: hú, úgy felpezsdültem, mint hajdanán!

studiorum 2014.04.02. 13:30:46

@Izrael misztériuma: Kell annál nagyobb szeretet Isten részéről, hogy az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust váltságul adta MINDENKIÉRT, kivétel nélkül?

studiorum 2014.04.02. 13:43:02

@jabbok: "Az illúzióban, pontosabban az illúzióban való megrögződésben szerintem legalább két Szentlélek elleni bűn is jelen van immanens módon:..." Ez így van!

Erről írtam. Nevezzük nevén a gyermeket, ha már az illúzió gyökereit fel kell tárni és lelki segítséget kell nyújtani egy haldoklónak.

tomasszo 2014.04.02. 15:50:54

@YganA: natessék! Önnek tetszett lenni annyi szerencséje, hogy még látta őket élőben? Those were the days!

jabbok 2014.04.02. 16:10:15

@studiorum: De ez éppen a "bűn" körül már itt is többször pedzegetett problémát veti fel újra.

Mert az ugye világos, hogy a Szentlélek elleni bűn a legsúlyosabb kategória. Ugyanakkor az is elég világos, hogy pl. aki illúzióban él, annak erről a legtöbbször nincs egyértelmű tudomása és nem kifejezett szándéka, akarata, hogy illúzóban éljen... Hiszen az a lényeg, hogy maga is elhiszi, hogy amire épít, az NEM illúzió.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.04.02. 16:49:22

'aki illúzióban él, annak erről a legtöbbször nincs egyértelmű tudomása'

A kérdés az, hogy az ember mennyire tudja becsapni az saját magát. Szerintem nagyon, de nem teljesen. Az igazság, a valóság kis csírája mindig megmarad, amelyből kiindulva ledőlhet az illúzió. Ennek a csírának a kiirtása is lehetséges, de ehhez már kifejezett erőfeszítés szükséges. Itt lép be a bűn a maga szándékosságával. Ezért az, hogy valaki illúzióban él, teljesen nem mentesít. Az ember alapvetően a valóságra van hangolva.

YganA 2014.04.02. 18:49:38

@tomasszo: Sajnos már nem emlékszem. Petőfi Sándor
rémlik, de ő lehet, hogy másik banda tagja volt.

tomasszo 2014.04.02. 20:56:20

@YganA: tessék elképzelni, hogy egyszer felengedtek egy színpadra, s ott a táncoló tömegek közül egyvalaki felkiáltotta kívánságát:
- atvisztensátotabitlisztőől!
- Nem tudom - feleltem.
Ennyi a történet.

Üdv,

a.csodalatos.phantom

YganA 2014.04.02. 21:03:16

@tomasszo: Kedves a.csodalatos.phantom! Hű!

tomasszo 2014.04.02. 21:13:00

@YganA: bezomány. Eztet tessék hallgatni:

www.youtube.com/watch?v=Vx_59p4_Q2M

Egyébként ezt sem tudom.

YganA 2014.04.02. 21:54:14

@tomasszo: Én sem. Az ütőstől elájulok. Egyébként Ön-kegyed hogysmint?

csaba carmarthen 2014.04.02. 23:12:24

(Van aki beleájul........ van aki belehal
www.youtube.com/results?search_query=blehalok

-mindenki másképp csinálja:)

tomasszo 2014.04.03. 16:47:27

@YganA: velem is gyakran megesik. Remélem azért minden rendben...

telihold83 2014.04.03. 23:19:37

@jabbok: Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké.
Ámen.
(köszi a másik poszthoz írt reflexiódat, voltak/vannak hozzá gondolataim, egyszer talán megbeszéljük majd, jó lenne. jóóó, hogy itt vagy, imádság, tanítás terén nagyon jókat olvastam tőled, akárcsak régebben)
@csaba carmarthen: Mindegy, hogy melyik poszton leszek off: "hogy mik voltak..?" nyugati komfortból nehezen tudnám levezetni, küldök inkább egy videót. és bocs hogy így elkéstem vele.
www.youtube.com/watch?v=5eB02aweD6o

csaba carmarthen 2014.04.04. 01:51:28

@telihold83: te akkor itt játszol a filmben?

Az Algír Francia Háború? Ahol néhány Francia Szerzetes mártírhalált hal?

telihold83 2014.04.04. 09:27:06

@csaba carmarthen: nem vagyok farncia szinész :) és ez nem az algír francia háborúról szól. 96-ban játszódik kabiliában, ahol viszont tényleg jártam, de nem játszani. szóval bonyolult. a néhány szerzetes, hét ciszterci és egy globális terrorszervezet követte el a gyilkosságot állítólag. (nekem hihető, bár sok a homályos részlet)
"ahogy viszik őket a havas Atlasz-hegységben, ez körülbelül olyan érzés, mintha az emberiség összes borzalmát látnánk egyszerre, a holokauszttól a gulágig."

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.04.11. 21:57:25

Sziasztok, jópár nap kihagyás után ismételten üdvözlök Mindenkit!

Néhány további megjegyzésem lenne a keresztény kontemplációval kapcsolatban. Erről leginkább
@studiorum: -mal , @jabbok:-kal és @matthaios:-szal beszéltünk, de most nem feltétlenül az ő felvetéseikre reagálok, hanem csak úgy általában.

Először is fontos tudatosítani, hogy a keresztény kontemplációs technika magának Jézus Krisztusnak a tanítása. Ennek a részletei a szóbeli hagyományban maradtak fent elsősorban, de azért van jónéhány erre vonatkozó igehely a Szentírásban is.

(Az tehát mondjuk oké, hogy valaki nem él ezzel a felkínált lehetőséggel, de megkérdőjelezni egy krisztusi tanítás helyességét, azért valljuk be őszintén, nem egy tipikus keresztényi magatartás.)

Általában az szokta okozni a vita tárgyát, hogy akkor most mi is van: isteni kegyelem avagy emberi erőfeszítés?

Abban a formában teljesen helytálló az a megállapítás, hogy Isten kegyelme független a mi erőfeszítéseinktől, hiszen Ő előbb szeretett minket, mint hogy mi lettünk volna, és minden bizonnyal már az idők kezdete előtt leosztotta, hogy melyikünk mennyi és milyen típusú ingyenes kegyelmi ajándékokban részesülHET élete folyamán.

Ugyanakkor ezzel párhuzamosan mégiscsak van egy kőkemény összefüggés Isten kegyelme és ez emberi erőfeszítések között.
Ugyanis ezekben a személyre szabott ingyenes kegyelmi ajándékokban csakis a személyes erőfeszítéseink UTÁN részesülhetünk. És sohasem ELŐTTE, de legfőképpen sohasem HELYETTE!
Sőt, kétezer év keresztény szerzetesi tapasztalata alapján mondhatjuk, hogy még bizonyos arányosság is fennáll: kinek-kinek erőfeszítései mértékétől függ, hogy a neki eleve elrendelt kegyelmeknek mekkora töredékét lesz képes majd befogadni élete során.

Isten ugyanis nem fog senkit sem boldoggá erőszakolni, sem nem fogja kegyelmi ajándékait akaratunk ellenére ránk tukmálni.
Ő szabad akaratot adott nekünk, azaz először is AKARNUNK kell Őt és a Vele való kapcsolatot, majd pedig ezen akarat folyományaként KONKRÉT ERŐFESZÍTÉSEKET KELL TENNÜNK, hogy megnyithassuk magunkat Isten kegyelmi ajándékainak befogadására.

Az erőfeszítéseinknek rengeteg formája lehet: a kontempláció, a meditáció, a zsoltározás, a templomba járás, a zarándoklat, a parancsolatok betartása, ésatöbbi - ez mind-mind kőkemény erőfeszítés eredménye.

A lényeg az, hogy aszkézis nélkül nincs misztika.

2014.04.12. 09:42:46

@komoNdor:
már beidéztem neki, de ő kicsit féloldalas: nem olvas, csupáncsak ír...
(pioatya álpróféciája szintén ez a kategória!

2014.04.12. 12:41:48

„Hiszek Törökbálint kiválasztottságában” - interjú Sipos Gyulával a Kerthelység újságban
www.tbkat.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=70:hiszek-toeroekbalint-kivalasztottsagaban-interju-sipos-gyulaval-a-kerthelyseg-ujsagban&catid=5:egyeb&Itemid=6

én nem hiszek sem törökbálintban, sem siposgyulában, sem pedig csabatesóban, inkább adok az egyházi előljárók véleményének ezügyben...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.04.12. 14:28:09

@m-athos:

‘Először is fontos tudatosítani, hogy a keresztény kontemplációs technika magának Jézus Krisztusnak a tanítása. Ennek a részletei a szóbeli hagyományban maradtak fent elsősorban, de azért van jónéhány erre vonatkozó igehely a Szentírásban is.’

A fenti kijelentés így, ahogy van, szerintem kétségbevonható. Ugyanis Jézus “kontemplációs technikájának” nincs nyoma. Persze az a kérdés, hogy mit tekintünk kontemplációs technikának. Ha azt, hogy az imádsághoz néha bizonyos magányt kell teremtenünk, akkor tényleg olvassuk, hogy Jézus felment a hegyre, félrevonult a Getszemáni kertbe. De ha ritmikus lélegzésről, ismétlésekről stb. van szó, akkor azt kell mondani, hogy ennek semmi nyoma a Szentírásban és az egyetemes Egyház hagyományában.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.04.12. 14:58:55

@matthaios: "De ha ritmikus lélegzésről, ismétlésekről stb. van szó, akkor azt kell mondani, hogy ennek semmi nyoma a Szentírásban és az egyetemes Egyház hagyományában."

Itt jön be egyszer az, hogy a Szentírást ki és hogyan értelmezi, értelmezheti. A keleti kereszténységben egyértelműen úgy értelmezik, hogy például a nyolc boldogságból kettő is a belső imára (is) vonatkozik (a lelki szegények, akiké a mennyek Országa illetve a tiszta szívűek, akik meglátják Istent).

De még sorolhatnám az igehelyeket, például egyszer Krisztus maga mondott tanítványainak arról "egy példabeszédet hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni." (Lk 18,1) A 'szüntelen imádság' a 'belső ima', azaz a kontempláció szinonimája a korakeresztény (és mai bizánci) terminológiában.

A kontempláció részletesebb leírása - a légzésritmus és a mozdulatlan ülés - valóban csak a 4. századból ismert, de már akkor is Krisztustól eredeztettek. Ez a bizánci lelkiségnek egy olyan alapvetése, amit azon a térfélen soha senki nem kérdőjelezett meg.

Egyébként érdemes arra is odafigyelni, hogy a bizánci lelkiségi irodalom nagyon sok esetben nem tartja fontosnak, hogy megkülönböztesse a szóbeli ima szintjét a kontemplatív fokozattól, egész egyszerűen csak Jézus-imáról beszél. Aki kellő kitartással recitálja a Jézus-imát, az előbb-utóbb úgyis eljut a kontempláció szintjére.

A mozdulatlan ülésről és a szabályozott légzésritmusról szóló írások sokáig elsősorban a szerzeteseknek szóltak.

Bár Fülöp püspök, aki világiaknak szokott Jézus-ima lelkigyakorlatot tartani, a világiak számára is kiemelten hangsúlyozza a mozdulatlan testhelyzet és a szabályozott légzésritmus fontosságát.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.04.12. 15:31:05

@matthaios: A katolikus vonalról is érdemes pár dolgot megemlíteni.

A keresztény kontempláció gyakorlata legtöretlenebbül a 12. szdban alapított kármelita rendnél maradt fönn. A térdelőülést azért nevezik kármelita ülésnek is, mert ez náluk az egyik legkedveltebb kontemplációs póz.

Szent Ignác talán inkább már újra felfedezte mintsem folytatta a kontempláció hagyományát, bár valószínű, hogy ezt nem minden előzmény alapján tette. A légzésritmus Ignácnál is nagy fontosságot kap.

A bencések is kontempláltak, de ez valamikor kikophatott a gyakorlatból, mert John Main-nek már szintén újra fel kellett fedezni ezt. Ő elkövette azt a - véleményem szerint - hibát, hogy átvette a köznyelvben már meghonosodott 'mantra' illetve 'meditáció' kifejezéseket a keresztény kontemplációra alkalmazva.

Ő egyébként a 'maranatha' formulát javasolja "mantrának". A kifejezés Szent Pálnál is előfordul, egyik levele végén az elköszönő üdvözletek sorában (1Kor 16,22).

A 'maranatha' a hagyomány szerint az első keresztények kedvelt kontemplációs imája volt. Arámi nyelven ez egy zseniális szójáték, mert kétféle tagolásban kétféle értelezése van:

marana tha - Jöjj el, Uram!
maran atha - Az Úr eljött!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.04.12. 16:36:41

@m-athos:

Félreértés ne legyen, nem a kontemplációval van bajom és mégcsak nem is ennek különféle módszereivel. Csak azzal, ha egy módszert egyetlen, Jézustól származó módszernek állítanak be.

Érdekes egyébként a karthauzi hozzáállás, amelyről például ovasni lehet Szegő Szeverin kis könyvecskéjében (A magány szigete. Életem egy karthauzi kolostorban). Eszerint nincs karthauzi módszer, kinek-kinek a Szentlélek irányítása mellett magának kell “megharcolni” az imádságért. Mellékesen, a karthauzi szabályokra jellemző a jelentős mennyiségű szóbeli, liturgikus ima.

csaba carmarthen 2014.04.12. 17:17:02

Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009

www.szeretetlang.hu/

1989-ben Quito-ban (Ecuador) megjelent kiadásához maga
a guayaquil-i érsek, Mons. Echeverría Ruíz nemcsak imprimatur-t
adott, hanem rendkívül pozitív ajánlást is (Guayaquil, 1989. június).

Ugyanebben a témában született 2008. május 20-án a hermosillo-i
érsek, J. Ulises Macías Salcedo imprimatur-a is....
www.szeretetlang.hu/kepek/tartalom/leiras/teologia.pdf

Imahadjárat (10) Szeretetlángod hordozása

nagyfigyelmeztetes.hu/2011/12/imahadjarat-10-szeretetlangod-hordozasa/

2011. november 29. kedd, 15.35

“Segíts nekünk drága Jézus, hogy bátran kiálljunk a Te nevedben, és hordozzuk Szeretetlángodat, minden nemzeten át.

Add meg nekünk, gyermekeidnek, az erőt, hogy szembenézzünk a gyalázkodásokkal, amelyekkel szembe fogunk kerülni mindazok között, akik nem hisznek igazán a Te Irgalmadban. Ámen.”

nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/

...A szeretet lángja kioltja a gyűlölet tüzét. Megsemmisíti azt. A szeretet Isten, és Istenként nagy Hatalma van a fenevad felett, így ez a megoldás, hogy kiűzzétek a fenevadat életetekből.
nagyfigyelmeztetes.hu/2012/12/a-szeretet-langja-kioltja-a-gyulolet-tuzet/

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.04.12. 22:03:40

@matthaios: Igen, a karthauziakat is feltétlenül érdemes megemlíteni a téma kapcsán.

Az olyan tanításokat azonban óvatosan kell kezelni, hogy nincs általános módszer, hanem mindenkinek a maga útját kell megtalálni a Szentlélek irányítása alatt. Fontos tudni, hogy ezt a tanítást mely értelmezési tartományban kell és lehet értelmezni.

A karthauziak nagyon következetes aszkéták, tehát ebben a tartományban ez természetesen igaz. Egyes nem aszkéta világiak számára ez a tanítás viszont félreérthető lehet, és akkor ebből lesz a földön fetrengés meg az artikulálatlan hablatyolás.

A liturgikus imádsággal kapcsolatban teljesen igazad van, a fontosságáról nem szabad megfeledkezni. A bizánci lelkiségben a szerzetesi gyakorlatban ez napi 7-9 órát jelent, az egyéni kontempláció az ehhez még pluszban jön hozzá.

Elvileg a bizánci lelkiségben a szertartások nem csak pusztán szóbeli imák sorozatai, hanem célirányosan az elmélkedést, a meditációt hivatottak elősegíteni. A nyugati lelkiségi irányzatokkal ellentétben keleten nincsenek külön meditációs lelki gyakorlatok, ezt a feladatot templomi szertartások hivatottak betölteni. Persze ki hogyan éli meg, illetve ki mikor hogyan éli meg az adott szertartást.

De - ismét Fülöp püspökre hivatkozok - a szertartások végzése által is el lehet jutni a kontempláció szintjére. Ha belegondolunk abba, hogy ahol "tömbösítve" végzik a szertartásokat, ott a hajnali "blokk" az öt órányi szertartást jelent (általában hajnali 3 és reggel 8 között) - akkor nem nehéz belegondolni, hogy ez mennyire igaz.

komoNdor 2014.04.13. 09:31:59

@csaba carmarthen: Elolvastam. Ki tudja, hátha megkönyörül rajtunk az Úr. Szép vasárnapot :-)

csaba carmarthen 2014.05.24. 10:19:48

Did you know that for the first time in Church history the Vatican removed the jurisdiction over an apparition from the local Ordinary when the investigation into Medjugorje was taken away from the then-bishop of Mostar, Bishop Zanic?

Did you know that the Vatican's current Secretary of State Cardinal Tarcisio Bertone wrote an official letter confirming that pilgrimages to Medjugorje are permitted and that the opinions on Medjugorje of Bishop Ratko Peric, the current Bishop of Mostar, are to be treated strictly "as his personal opinion" with no authority?
www.medjugorje.org/ccart/books/medjugorje/medjugorje-and-the-church.html

Die von Kardinal Camillo Ruini geleitete Kommission habe nichts Negatives finden können, sie hätte aber viel Material über positive Ereignisse zu untersuchen gehabt, ist in dem Bericht zu lesen.

(...)

Die Kommission habe die Seher überprüft und zu den Erscheinungen befragt. Darüber hinaus habe sie eine Reihe von anderen Aspekten untersucht, wie zum Beispiel das religiöse Leben in Medjugorje. Wenn die Erscheinungen nicht oder noch nicht offiziell anerkannt würden, habe der Papst eine Reihe von Möglichkeiten, auf einen positiven Bericht zu reagieren....

www.kath.net/news/38005

@komoNdor: a fenti egy példa arra, hogy a helyi ordinárius és Benedek pápa által kinevezett vatikáni
vizsgálóbizottság véleménye 180 fokban eltérő irányba mutathat.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.06.01. 17:48:19

Egy jó írás a kereszténység és a buddhizmus hasonlatosságairól és különbözőségeiről:

'Van-e szerepe a „kegyelemnek” a buddhizmusban?'
www.dharma.hu/content/marco-pallis

csaba carmarthen 2014.06.01. 20:01:18

ROME, April 18, 2012 – The seven years of pontificate that Benedict XVI will mark tomorrow are associated, in common opinion, with the general decline of the Church.

But this opinion is nurtured by a view restricted to the Christianity of the Old Continent: to a Europe that in effect has suffered the blows of a growing secularization.

If one simply widens the perspective, in fact, the reality appears different. In the past century the Catholic Church has experienced the most extraordinary phase of missionary expansion in its history.

At the beginning of the twentieth century, in sub-Saharan Africa there were fewer than 2 million Catholics. A hundred years later, there were 130 million.

And also on a worldwide scale, the twentieth century was for the Church a century of numeric explosion. From 266 million at the beginning of the 1900’s, Catholics reached 1.1 billion a hundred years later. An increase of a factor of four, more than the parallel increase of the planet's population.

It is an expansion that shows no sign of stopping, and began in the 1800’s, precisely when the Catholic Church in Europe was undergoing the attacks of a culture and of powers strongly hostile to Christianity.

chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350223?eng=y

@pacsy:

"hogy ázsia egyetlen keresztény országa a Fülöp-szigetek, ahol már régen földi paradicsomnak kellene állnia, bizonyítva a keresztény vallás felsőbbrendűségét, ehhez képest sajnos a térség egyik legelmaradottabb régiója, ahol nagy hagyománya van a korrupciónak. "

A Fulop szigetek jo kerdes...valoszinuleg arrol is szo van, hogy nem eleg a keresztenyseget nevlegesen felvenni (mint ahogy az olasz maffia is "katolikus"...) viszont ugyanakkor a fulopszigetekrol potoljak egy jelentos hanyadat az egeszsegugyben dolgozo novereknek a nyugati vilagban, mert jol dolgoznak megbizhatoak stb...tehat az eremnek van masik (kevesbe lathato oldala is...amely pozitiv)

Ugyanakkor meg amikor a fentieket irtad Del Korea is eszembe jutott (lasd fenti cikk is) amely a katolicizmus szempontjabol meg igeretesebb orszag talan delkelet Azsiaban (gondolom Oroszorszagot nem soroltad az azsiai orszagok koze)... pl. nagyon sok vertanujuk van a 19.sz bol...

csaba carmarthen 2014.06.01. 20:31:34

The Catholic Church in South Korea is the one that is growing most vigorously in Asia. There is full religious freedom in South Korea, and the secretary of the Korean episcopal conference, Bishop Simon E. Chen, told me that Koreans demonstrate a strong propensity for Christianity, because it introduces the idea of the equality of all human beings created by the one God. Moreover, both Catholics and Protestants participated in the popular movement against the military dictatorship, between 1961 and 1987, while Confucianism and Buddhism promote obedience to the established authority. Also, Christianity is the religion of a personal God made man to save us, while shamanism, Buddhism, and Confucianism are not even religions, but systems of human wisdom and of life..

chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350223?eng=y
@pacsy: @m-athos:
ui. (Del) Korea az egyik legosibb, kb 4000 eves kultura, eredetileg az egyik legoszintebben buddhista orszag...es ott novekszik leggyorsabban a keresztenyseg (...a katolicizmus)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.06.02. 00:22:56

@csaba carmarthen:
Magyarország pedig egy régi keresztény ország... és a buddhizmus növekszik, míg a katolikus lakosság csökken.
;-)

bonzoltan 2014.06.07. 18:46:48

Mit tanít az imáról a Biblia, illetve Jézus az újszövetségi hívők számára! Máté 6:9-13 és Lukács 11:2-4 semmiképpen sem egy előírt, rituális ima-minta. A tanítványok kérésére Jézus így vezeti be a választ Máté 6:7 szerint: "És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg." Jézusnak az ima mikéntjére vonatkozó, konkrét útmutatása, a Mi Atyánk kezdetű ima valójában egy hat pontból álló "vázlat":

1) "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben." - Az ima címzetteje Isten az Atya, és nem a Fiú Jézus vagy a Szentlélek, sem angyaok, szentek vagy bárki más. 2) "Szenteltessék meg a te neved." - Isten jellemvonásain és a hívőhöz való viszonyán elmélkedünk. 3) "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." - A harmadik részben imádkozhatunk, hogy Isten célja beteljesüljön és elvégződjön a történelemben. Ide tartozik a végső időkre vonatkozó próféciák (mielőbbi) beteljesedésének a kérése. 4) "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." - Személyes ügyeink, azonnali szükségleteink a negyedik rész témája. 5) "És bocsásd meg a mi vétleinket, mikppen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek." - Ezzel magszabadulunk a vétleink által keletkezett adósságtól. 6) "És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól." - Itt a próbáinkban való helytállásunkért imádkozunk.

Az egyéni imával kapcsolatban fontos dolog, hogy az ima az írás határozott parancsain és ígéretein nyugszik. Az ima szubejktív feltételei a komolyság, a tisztelet, az alázat, a sürgetés vagy kitartás, a kérés, az Isten akaratának való alávetettség, az engedelmesség, a Jézussal való közösség, a megbocsátó hozzáállás, az igaz bűnbánat, igazságosság, bátorság, buzgóság. Bűnvallás. A test és elme ébersége az értelmi éberséget, óvatosságot jelenti (lásd: Mt 26:41 és Mk 14:38-39). Hit az isteni meghallgatásban és válaszadásában. Az ima Jézus nevében, azaz az ő érdemeire, a megváltottságunkra és a vele való kapcsolatunkra hivatkozva hangzik el. A tartalmában rendszerezett, jogos érvekkel alátámasztott, józan imára a legjobb példa János 17:1-26-ban Jézus főpapi imája, mely során 1-8 között magáért, 9-19 között a tizenegy tanítványáért, majd 20-26 között a később megváltó hitre jutókért imádkozott.

Magam a tudatosan összeszedett és az Írás alapján rendszerezett biblikus imádság, illetve a szent Ignác által kidolgozott, ismétléseken alapuló, szubjektív intuitíciókat keltő, sőt a légzéstechnikájával (akár) módosult tudatállapotban végzett kontemplatív imamódszer között komoly különbséget vélek felfedezni. A Jezsuita rend (Jézus társasága) tagjainak általános vonzódása az efféle (keleties) spiritualitás iránt nagyon érdekes és "fület csiklandozó" foglalatosság lehet sokak számára. Azonban ezt én igazolás nélküli, elég komoly teológiai elhajlásként tudom csak értékelni - a névadójuknak, Jézusnak a Bibliában lefektetett, fent említett példájához és tanításához képest.

pacsy 2014.06.07. 19:48:57

szia @bonzoltan: Isten hozott! örülök, hogy érdekel az ima és foglalkozol ezzel a témával.

Mt 14,22-33 azt írja, hogy Jézus kb. késő délutántól éjjel 3 körülig imádkozott. szerinted végig a Miatyánkot ismételgette?

Te mennyit szoktál imádkozni? és hogyan? a szerzetesi hagyományban elég rég óta bíbelődnek ezzel, nem csak jezsuiták. én sokat tanulok tőlük.

bocs, ha nem voltam barátságos, csak megijeszt, amit kihallottam a kommentedből.

pacsy 2014.06.14. 12:10:28

@bonzoltan: te nem érzed, hgoy van valami ijesztő a hozzáállásodban?

bonzoltan 2014.06.14. 16:44:46

@pacsy: nem, éppen azért kérdeztem! :-)

pacsy 2014.06.15. 07:59:21

hát jó:

az az érzéketlen, hideg logika, amivel megítélted a "Jezsuita rend (Jézus társasága)" imával kapcsolatos 450 éves hagyományát és az a magabiztosság, amivel nyilatkoztál "tagjainak általános vonzódásá"-ról (sic!) az "efféle (keleties) spiritualitás iránt", megfejelve azzal az abszolutisztikus igénnyel, ahogy csak "elég komoly teológiai elhajlásként" tudtad értékelni ezeket a gyakorlatokat - nos, az engem olyan mértékben felháborít és riaszt, hogy legszívesebben 300 méteres körzetben elkerülnélek.

és ráadásul, mint írod, Te ebből semmit sem vettél észre; viszont rettegsz attól, hogy valami személyeset is mondj magadról és a saját tapasztalataidról, inkább megmaradsz a magabiztos mindentudó elérhetetlen szerepében, és a messzeségből ítélkezel, mint aki pontosan tudja, hogy a jezsuiták "névadójának, Jézusnak" mi a "Bibliában lefektetett... tanítása" - hát még csodálkozol, hogy megijedtem Tőled? :(

csaba carmarthen 2014.06.16. 19:17:46

Ezek az Üzenetek az egész világ számára adatnak, és nemcsak a választottak számára, akik a tisztelet minden formájával köszöntenek Engem, és akiknek a lelke el van telve Irántam való szeretettel.

Én mindenkit szeretek, de számítok az igazhitűekre, akik hirdetik Szavamat, hogy Szeretetem a megkeményedett és bezárt Szívekben is lángra lobbanjon.

Ha szerettek Engem, akkor meg fogjátok tenni másokért mindazt a jót, amelyre tanítottalak benneteket.

Úgy fogtok bánni másokkal, ahogyan Én szerettelek benneteket.

Türelmesek lesztek azokkal, akik megvetnek benneteket, mert a Kereszténység jelvényét viselitek.

Fel fogjátok karolni a gyengéket: tanítsátok meg nekik Szeretetemet mindabban, amit mondotok, vagy tesztek.

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy minden körülmény közepette fenntartjátok Szavamat.

Soha nem szabad elfelejtenetek, hogy Szeretetem Isteni eredetű.

Istenségem feddhetetlen, tehát a Szentlélek Ereje legyőzhetetlen, amikor az Jelen van miden Munkámban.

Munkáim erőteljesek, növekedni fognak, és a széllökéshez hasonlóan fognak terjedni, olyan sebességgel, mely meghaladja felfogó képességeteket.

Így tehát, amikor Szavammal megismertetem Magam – a világnak adott Üzeneteim által -, ha ti átöleltek Engem, nagy Irgalommal leszek azok iránt, akik önként átveszik Kelyhemet.

Amikor a nektek adott Ajándékaimat elfogadjátok, és azokat úgy használjátok, ahogyan elvárom tőletek: mások javára – akkor a megtérés nagy csodái fognak bekövetkezni.

Amikor elfogadjátok Tőlem Szeretetemet, akkor az másokra is ki fog terjedni.

Ha mások befogadják szereteteteket, ők is fel fogják ismerni, hogy az honnan ered.

Amikor Szeretetem a Szentlélek Ereje által belecsepeg a lelketekbe, akkor térdre fog kényszeríteni benneteket Színem előtt, s közben sírni fogtok az örömtől.

Tévedés ne essék, ti azonnal fel fogjátok ismerni Isten Szeretetét, amikor a Vigasztaló Szentlélek Ereje által átfúrja a szíveteket.

Akkor meg fogjátok érteni a Szeretet Hatalmát, mert Én maga a Szeretet Vagyok.

Én az a Hatalom Vagyok, mely előtt minden démon, bukott angyal és maga a Sátán is földre veti magát kínjában, mert nekik nincs hatalmuk Fölöttem.

Ha megengeditek, hogy Szeretetem eltöltse a lelketeket, akkor bensőtökben nektek is meg lesz az a hatalmatok, hogy a gonoszság mindenféle formáját legyőzzétek a világban.

Szeretetem megsemmisíti a Sátán és minden démona hatalmát.

Szeretetem lesz a ti fegyveretek a gonoszság ellen, amellyel szembe kell néznetek, mert az Én Nevemben beszéltek.

Fogadjátok el Szeretetemet, és mindig szeressétek ellenségeimet.

Ne gyűlöljétek ellenségeimet, mert pontosan ez az, amit a Sátán tőletek akar, hogy így terjeszteni tudja a gyűlöletet.

Amikor a Szeretet terjed, az másokban is szeretetet szül, hasonlóan a gyűlölethez, amely azonban kétséget, félelmet és haragot szül.

A Szeretet az egyetlen mód a gyűlölet legyőzésére. A gyűlölet nem tudja legyőzni a Szeretetet, ha az Istentől jön.

Az alábbi Keresztes Imahadjárat Imáját szeretném nektek adni, hogy megvédjen benneteket a gyűlölettől.

A Keresztes Imahadjárat 156. Imája:

Védelem a gyűlölet ellen

Drága Jézus, add nekem a Szereted, és nyisd meg a szívemet, hogy hálával fogadjam Szereteted.

A Szentlélek Ereje által ragyogjon rám a Szereteted, hogy Irgalmasságod világítótornya lehessek.

Végy körbe Szereteteddel, és engedd, hogy az Irántad való szeretetem meggyengítsen mindenféle gyűlöletet, amellyel találkozom, amikor Szavad jó hírét terjesztem.

Áraszd ránk Irgalmadat, és bocsáss meg azoknak, akik elutasítanak, bántanak Téged, és akik közönyösek Istenségeddel szemben, és add meg nekik a Szeretet Ajándékát.

Add, hogy Szereteted átragyogjon
a bizonytalanság,
a gyenge hit,
a megpróbáltatások
és a szenvedés idején,
és segíts nekem, hogy a Szentlélek Ereje által elvigyem az Igazságot azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van a Segítségedre. Ámen.

www.masodikeljovetel.hu/a-szeretet-az-egyetlen-mod-a-gyulolet-legyozesere-a-gyulolet-nem-tudja-legyozni-a-szeretetet-ha-az-istentol-jon-156/