Hányan olvasták el alaposan Ferenc pápa Az Evangélium Öröme c. apostoli buzdítását? Nem elegen. Hányan hallottak Don Luigi Sturzo atyáról, az olasz Keresztény Demokrácia atyjáról? Még kevesebben. Annál meglepőbb, hogy Bartolomeo Sorge jezsuita páter az Aggiornamenti Sociali nevű olasz folyóirat kiérdemesült szerkesztője, párhuzamot von Ferenc pápa társadalmi tanítása és a méltatlanul elfelejtett itáliai politikai gondolkodó eszméi között. Aggiornamenti Sociali annyit jelent, hogy „társadalmi (szociális) megújítások.” A II. vatikáni zsinatot a közeljövőben szentté avatásra kerülő XXIII. János pápa ezzel a kulcsszóval nyitotta meg: „Aggiornamento”. Akkor az egyház megnyílt a világnak. Most az Egyház megnyílt a gyakorlati politikának. Ellenfelei persze mindig gyanították, hogy közvetlen politikai hatalomra vágyik. Úgy tűnhet, most a fejlődés igazolta a gyanút. Valójában a gyanakvók soha nem tévedtek jobban, mint épp ebben!
Örömhír a gazdaságnak is…
A pápa örömre hívja a híveket. A pápa irányt akar mutatni híveinek, és elmondja nekik azt is, mire nem szól a meghívás. Nem szól a kirekesztő gazdaságra (53-54), sem a pénz új bálványozására (55-56), de nem is az erőszakot gerjesztő egyenlőtlenségre (59-60). Nemet mond mindarra, amire a kései kapitalizmus kultúrája oly büszke: nemet mond a közvéleményt uraló „terméketlen pesszimizmusra” (84-86) és az „önző lustaságra” (81-83) is, mely megbénítja a tevékeny szeretetet. És nemet mond, több mint egyértelműen a még mindig lappangó és kísértő klerikalizmusra is: „valamennyien misszionárius tanítványok vagyunk” (119-121). Az egyház – valamennyi hívő – elkötelezettsége a társadalmi kérdésekben egyenértékű a prédikációval. Az elkötelezettség a szegényeknek szól, mivel Jézus maga is szegénnyé lett. No, ez sem új, mondhatná a szkeptikus, hisz mondják ezt a keresztények már kétezer éve. Igen ám, de itt és most mindez konkrét politikai programmá válik, négy gyakorlati alapelvvel, melyeket történetesen először majdnem száz éve, 1919-ben az elfeledett olasz prelátus fogalmazott meg. S mivel akkor a konkordátum, azaz végső soron a hatalom kedvéért a szerzőt száműzték Amerikába, paradox módon a négy alapelv csak most vált az Egyház alapvető tanításává. Kései jóvátétel?
A négy alapelv Ferenc pápa szerint irányítja a társas együttélést és a nép épülését, ami a politika, a közélet elegáns körülírása. Először is idő és tér felett áll, azaz transzcendens. Ez volt Sturzo alaptétele is. Amikor Ferenc pápa az idő elsőbbségét hangsúlyozza a térrel szemben, az első pillantásra roppant absztraktnak tűnhet, de valójában itt lesz a tanítás gyakorlativá! Azt jelenti ugyanis, hogy „inkább a folyamatok elindításával, mint a terek elfoglalásával foglalkozzunk” (223). Gondolhatott volna Ferenc pápa akár a Tahrir térre Kairóban, akár a kijevi Majdanra is, hisz a forradalmak mindig jelképesen „teret” foglalnak el. A jelképen túl, a térfoglalás a hatalom szinonimája. Ellenfelei az Egyházat még mindig a térfoglalók élén látja, de valójában Ferenc pápa a cselekvők első sorába kíván minket. A cselekvés tárgya pedig a közjó. A pápa ugyanakkor azt is hirdeti, hogy az egység legyőzi a konfliktust (226-230), a valóság fontosabb az eszménél (231-233), az egész több mint a rész (234-237). Elmélkedjünk ezen elvek gyakorlati következményein! Ha jól elmélkedtünk, akcióterv születik. Ha van akciótervünk, akkor társakat fogunk keresni az egység megvalósítására, túllépve az ideológiákon, hogy megszülessen az egész.
http://www.romereports.com/pg156289-pope-to-roman-curia-how-are-you-applying-evangelli-gaudium--en
Utolsó kommentek