Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Tanácsok teológusoknak (és talán nem is csak nekik...)

2016.08.09. 15:14 pacsy

pv_1.jpgNemrég fejeztem be egy teológushallgatóknak tartott kurzust. A végén megengedtem magamnak, hogy kilépjek a hagyományos tanári szerepből, és személyes tanácsokkal is előálljak. Szám szerint három dolgot kötöttem a lelkükre. Csupa olyat, ami – szerintem – egész életükben hasznos lehet. Kíváncsiak vagytok, mit mondtam? Nos, ha igen, elárulhatom. De ne várjatok nagy elméleti okosságokat! Nagyon gyakorlatias lesz... ;)

  1. Az első tanácsom így szólt: legyen mindig az íróasztalukon egy vastag könyv, amit rendszeresen olvasnak. Lehet ez egy nagyobb fajsúlyú filozófiai, vagy teológiai munka is (például a Lét és idő Heideggertől, vagy a Gottes letzstes Wort, Hansjürgen Verweyen nagy volumenű fundamentálteológiája), vagy bármi más. Ez nagyon segít bennünket, hogy ne macskásodjanak el az agytekervényeink (ezt nem egészen így mondtam azért... :) Szóval, hogy ne gyöpösödjünk be olyan könnyen... Vasárnap délután például, mikor már a misék mind (vagy nagyrészt) lementek, TV vagy internetes szörfözés helyett érdemes kézbe venni a jó előre kikészített vastag könyvet, és – egy fejezettel tovább olvasni... Papként hosszú távon biztosan nem lehet jó színvonalon másoknak prédikálni, ha időközben mi magunk nem olvasunk rendszeresen lelkiségi/teológiai irodalmat. Márpedig annak, hogy a papok valódi értelmiségiek legyenek és intenzív szellemi életet éljen, nagyon régi hagyományai vannak az egyházban.
  1. A második tanácsom kicsit modernebb, és talán sokak számára meglepően is hangzik. Így szól: évente egyszer érdemes kiutazni az országból. A tanács mögött az áll, hogy egyszer egy bölcs öreg plébános megosztotta velem egy személyesen tett fogadalma történetét. Elmesélte, hogy amikor abban a pici faluban, ahová helyezték, beköltözött a plébániára, elhatározta: naponta legalább egyszer el fogja hagyni a plébánia épületét (még akkor is, ha télen engedéllyel egy ottani fűthető helységben misézhetett); hetente egyszer elhagyja a falut; havonta egyszer a megyét; és évente az országot. Ma talán még azzal is kiegészítnénk: tízévente érdemes elhagyni a kontinenst is! Mert aki mindig otthon marad, hajlamos előbb-utóbb úgy gondolni, hogy mindenki úgy beszél, úgy gondolkodik, úgy cselekszik, mint ahogy otthon megszokta. Szóval, montha a dolgokat így, és csakis így lehetne csinálni. Pedig elég csak átlépni az országhatárt, és kiderül: nem egészen így áll a dolog – hiszen itt egészen más a nyelv, mások a szokások... Ez pedig nagyon jótékony, relativizáló hatású arra nézve, ami számunkra magától értetődőnek tűnik. Manapság, a „fapados” légitársaságok korában, már 100 dollárért is lehet olyan olcsó repülőjegyet találni, amivel az ember átrepülhet egy másik földrészre, ahol meg aztán tényleg minden másként van... Persze utazni önmagában nem elég: empatikus nyitottságra van szükség, hogy meg is halljuk, amit az ott élő emberek mondanak! (Mert persze ismerek olyanokat, aki egész életükben otthon maradtak, mégis mindent hajszálpontosan értenek; sokkal jobban azoknál, akik beutazták a világot...)
  1. Az utolsó tanácsom lelki-spirituális jellegű volt: szíves meghívás arra, hogy naponta a szentmisén kívül egy órát imádkozzanak. Előfordulhat persze olyan nap, hogy nem jön össze: amikor egész nap megy a lótás-futás, áll a bál, indul a bakterház, teljes a bolondokháza. Mert ilyesmi nem csak egy munkahelyen, egy plébánián is bőőőőven előfordulhat (esetleg gyakrabban is!). Az ima, a meditáció azonban bepótolható! Az a fontos, hogy heti átlagban így is kijöjjön a 7 óra. Az számít, az formáló erejű, amit naponta, de legalább heti ritmusban rendszeresen csinálunk. A meditációra/szentségimádásra/elmélkedésre fordított időt a magam részéről létkérdésnek tartom. Enélkül – hogy mást ne mondjak – nem gondolnám, hogy a cölibátus hosszú távon tartható volna (legalábbis a szó nem-külsődleges értelemében). A házassági hűséghez is hasznos (bár ott talán más utakon-módok is adódhatnak a természetfeletti segítség elnyerésére – nem tudom, ehhez nem értek). Persze imádkozni nem csak ilyen „hasznossági” megfontolásokból érdemes. Ha ugyanis igaz, hogy egyedül Isten számít – azaz, hogy azért élünk ezen a földön, hogy őt szeressük és neki szolgáljunk –, akkor elengedhetetlen, hogy törekedjünk is megőrizni a vele való kapcsolatot. Az az érzésem: ha valaki csak ezt az utolsó tanácsot megtartja, nagyobb bölcsességre tehet szert és messzebbre juthat azoknál, akik minden könyvet elolvastak és közben háromszor is körbejárták a világot.

Hát ennyit mára a teológushallgatóknak szóló tanácsaimról. S talán nem is csak nekik…

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr829957608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aracs 2016.08.17. 16:36:07

Talán negyediknek hozzá lehetne tenni a vendéglátást is. Különböző országokból vendégeket fogadni az is nagyon izgalmas és ismeret szerzés szempontjából hasznos dolog.

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2016.08.19. 20:26:54

@aracs: főleg olyan "vendégeket", akik a hazájukból menekülni kényszerültek. Akkor is, ha ők ezt smmivel nem tudják viszonozni, sőt esetleg még kényelmetlenségeket is okoz a befogadásuk. Talán még az értékrendjük, a világnézetük is más, mint a miénk, de aktuálisan rászorulnak a segítségünkre...

IILiliII 2016.08.21. 18:14:07

Azt hiszem, ezért is szeretek régi korokban / más kultúrákban játszódó filmeket nézni. Saját tapasztalatom nem sok van (szívesen olvasnám, akinek van) - de az nagyon megmaradt bennem, mikor egy francia lánnyal ebédeltem együtt egy hétig, és ő mondta, hogy náluk nem fejezik be az ebédet másfél óránál hamarabb. (ez nem olyan egetverő különbség, de azért mégis más :-)
Ami még eszembe jutott, az Karen Blixen könyve (Volt egy farmom Afrikában) - nagyon tetszett, ahogyan az afrikai bennszülöttekről ír. Maradandó nyomot hagyott bennem ez a könyv (bár nem egy lelkiségi irodalom, sem nagyobb fajsúlyú munka :-)) igazából egyetlen bekezdése miatt:
(A farmja közelében élő francia missziós atyákról ír) "De, noha nagyon érdekelte őket a kolónia élete, a maguk francia módján azért csak száműzöttek maradtak, akik türelmesen és jókedvűen engedelmeskednek egy titokzatos lény felsőbb parancsainak. Ha nincs ez az ismeretlen hatalom, amely ide szegezi őket, az ember úgy érezte, már itt se lennének, sem ők, sem a szürke kőből emelt templomuk a magas harangtoronnyal, sem az árkádok, sem az iskola, sem a szépen gondozott ültetvény, sem a misszió. Ha a felmentő szót kimondanák, az egész társaság tüstént hátat fordítana a gyarmat ügyeinek, és mint a méhek rajzanának vissza Párizsba."
Nem tudom már, hány éve volt, tán 5-6, de ezt olvasva döbbentem rá - hogy bizony ha kimondanák a felmentő szót, úgy fordítanék hátat a helyzetemnek, ahogy csak lehet. Máig hálás vagyok ezért a felismerésért - enélkül nem indult volna el változás.
Nagyon örültem ennek a kis zárójeles megjegyzésnek: (legalábbis a szó nem-külsődleges értelemében) - mennyire fontos nem csak külsődlegesen lenni rendben...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.08.23. 20:52:20

@IILiliII: (A Blixen-változat. .... Ó, Istenem, hogy sosem fogom olvasni... )
Nagyon köszi ezt a kommentedet, még annál is jobban.

pacsy 2016.08.28. 17:05:05

@Felicitasz: csatlakozom! (@IILiliII: :))

valahogy mostanában egyre gyakrabban gondolok magamban együttérzéssel (és egyre nagyobb megértéssel) egy bizonyos Ludvig Laura nevű kommentelőre, aki nagy bátran mert itt radikális kérdéseket feltenni és a saját másokat tisztelő igaza mellett kiállni tavaly nyáron. (Ugye a "tavaly" az elipszilon? Időnként elbizonytalanodom... :)

egyre erősödik bennem, hogy nem szeretnék francia misszionárius lenni. változnom kell...

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2016.08.28. 22:44:39

Egy figyelemre méltó írás, amely talán nem is teljesen idegen a jelen poszt témájától: kettosmerce.blog.hu/2016/08/28/ferenc_papa_a_pasztor_farkasok_predaja

IILiliII 2016.08.29. 14:23:55

@kaleidoscope: Köszi a cikket! Nem volt időm végigolvasni, mert a lábmosós képtől nem tudtam továbbmenni. Ha kinyomtathatnám, már a falon lenne, hogy sokat nézhessem...

manlakos 2016.08.29. 20:22:33

@kaleidoscope: kettosmerce.blog.hu/2016/08/28/ferenc_papa_a_pasztor_farkasok_predaja

„Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!”

Aranyos!!!:)

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2016.08.30. 12:29:14

@manlakos: Nem hiszem, hogy ez a leglényegesebb része a cikknek...

manlakos 2016.08.31. 16:33:31

@kaleidoscope: Jaa, bocs, de „azt” a kb. két mondatot –eléggé el nem ítélhető módon- figyelmen kívül hagytam…! ;)

IILiliII 2016.09.04. 13:14:00

Nem ismertem ezt az imát, ma olvastam, küldöm szeretettel:

Szerető Isten, szilárdan hiszem,
hogy Te őrzöl minket, akik Benned bízunk,
és semmi sem hiányozhat, ha mindenben Rád hagyatkozunk,
ezért elszántam magam, hogy a jövőben nem aggódom,
és minden gondomat Rád bízom.
A reményt életem utolsó pillanatáig őrzöm.
Keressék csak mások a boldogulást vagyonukban, talentumaikban.
Bízzanak életük tisztaságában, önmegtagadásuk keménységében,
jócselekedeteik nagy számában, imájuk mélységében:
Engem a Beléd vetett bizalom tölt meg reménnyel.
Szilárdan bízom benned, és minden reményem beléd helyezem
"Benned bíztam, Szerető Isten, ne engedd, hogy szégyent érjek."
Túlságosan is jól tudom, hogy gyenge vagyok és állhatatlan.
Ismerem a kísértés erejét a legerősebb erény ellen is.
Láttam csillagokat hullani, és világom alapjai megroppantak.
Mindez nem aggaszt.
Még benned bízom, minden csapástól megóvsz,
És bizalmam biztos, hiszen rád támaszkodom.
Te táplálod rendületlenül erényemet.
Remélem ezért, hogy nem engedsz el, amikor megtévesztem magam.
Remélem, hogy megőrzöl a gonosz csalóka támadásai közepette.
Remélem, hogy gyengeségemben legyőzöl minden ellenséges erőt.
Remélem, hogy szereteted irántam soha el nem múlik,
És hogy szüntelen szeretni foglak téged.
"Benned bízom, Szerető Isten, ne engedd, hogy szégyent érjek!"

Szent Claude de la Colombiére Sj