Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Hibázásokból megérteni a lényeget

2017.08.30. 14:14 hibagyuri1

repter.jpgHibázásokból megérteni a lényeget, avagy a bénázásaim elsegíthetnek-e egy békésebb élethez önmagammal
Ez a történet csupán egy abból a sokból, amiket már átéltem figyelmetlenségemnek köszönhetően. Mégis újra es újra gazdagítottak.

Lélekben már itthon voltam Magyarországon. Megbeszéltem a családommal, hogy egy kisbusszal feljönnek Pestre, felvesznek, es együtt pihenünk 3 napot egy Eger melletti kis faluban, ahol a lakosok 80 százalékának a vezetékneve egyben a helység neve is, immár évszázadok óta. Június vége volt. Éppen csak befejeztem a vizsgaidőszakot Rómában, a Gergely Egyetemen. Közben pedig már egy októberi jezsuita találkozóra foglaltam le repülőjegyeket. Éreztem, hogy elfáradtam, de ez a fáradtsag, a jól végzett munka fáradtsága volt. Örömöt, és békét adott.

Eljött az indulás napja. Egy rendtársam kikísért a villamoshoz. “Honnan is indul a repülőd?” - kérdezte. “Fiumicino” - vágtam rá habozás nélkül. Elérve a Roma -Trastevere vasutállomást, felszálltam. Figyeltem az embereket, és készültem hazafelé. Jó időben kint voltam a reptéren. A kivetítőn elkezdtem keresni a járatomat, de csak Bukarestet láttam kiírva. “Hát már Budapestet sem tudják leírni rendesen?” - mérgelődtem. Aztán hirtelen jelzőfény gyulladt fel bennem: gyors mozdulattal elővettem a kinyomtatott repülőjegyet és mégegyszer elolvastam a reptér nevét: Ciampino. Szívdobogás lett úrrá rajtam, és hirtelen leizzadtam. Két gondolat feszített: “Hogyan tudtam ennyire elnézni az indulás helyét? Lehet, hogy mégsem töltjük együtt a hétvégét?” Aztán már csak azt éreztem, hogy ez van, és, hogy megteszem, amit tudok. Egy gyors fohász, aztán vissza a vasútállomásra! Épp indult egy vonat, éppen a megfelelő állomásra, ahonnét éppen a megfelelő busz indult a megfelelő repülőtérre. Aztán megérkeztem. “Becsekkoltam.” A repülőjárat indulásáig még maradt egy fél órám. Régen éreztem ekkora hálát, örömöt. A körülöttem elhangzó bosszúságok “De r...meleg van, olyan lassan megy a sor, már megint késik a járat...” erejüket vesztve keringtek körülöttem.

Azt éreztem, éltem meg, hogy az élet az valami gyönyörű. Újból rátaláltam arra a felismerésre, hogy számit az a lelkület, ahogyan élem az életemet, hogy meghatároz az, amire figyelek: Vajon csak azt veszem-e észre ami nehéz, ami fájdalmas, ami lehúz, vagy mindezt elfogadva, tudomásul véve felfedezem-e ezekben a tapasztalatokban azt a szépet és jót is ami bennük van, netán esetleg még a napi kellemetlenségeimben is keresem-e az értéket, azt ami épít, gazdagít. Tőlem függ, hiszen megragadhatok a saját és/vagy mások hibáztatásában vagy kereshetem azt, amiért hálás lehetek, ami örömöt ad, legyen az egy napfelkelte, egy jó beszélgetés, egy reggeli kávé, vagy éppen az, hogy a figyelmetlenségem ellenére mégis csak itt vagyok a reptéren, és hamarosan indulok hazafelé

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr3312790286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Posterous 2017.08.30. 20:15:36

Teljesen máshogyan fogom fel az engem körülvevő dolgokat, eseményeket, amikor teljesen biztos vagyok abban, hogy léteznek emberek, akiknek fontos vagyok, mint amikor már régóta nap mint nap kizárólag olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik a hibáikból eredően kitartóan azon fáradoznak, hogy menjen el a kedvem az élettől. Amikor azt látom, hogy csak adhatok, de soha nem kaphatok. Van ilyen. Mégis erős vagyok azokért akiket - anélkül, hogy tudatában lennék- megóvok valami rossztól, és magamért, mert ezek az emberek -anélkül, hogy a tudatában lennének- mégis megóvnak engem valami rossztól. Sok jóból nagyon könnyű jót kihozni, nyomokban előforduló, alig érzékelhető jóból sok jót kihozni, az már (Az) igazi életfeladat.

Hojdák Gergely 2017.09.08. 09:39:05

@Hibagyuri1: nomen est omen? :DDD
süti beállítások módosítása