Maga az Úr is döntött fontos pillanatokban, illetve a halála előtt, mert mindenben kísértést szenvedett (de bűnt nem követett el). Minden nap és az utolsó órában nekünk is döntenünk kell, hogy mit/kit választunk, Isten, vagy a Mammont. Adja az Isten, hogy egyszer tudjunk jól választani!

„Józsué egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben, aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. Józsué ekkor így szólt a néphez: Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni: azoknak az istenek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az Amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. „Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.” A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Szemünk láttára ő tette ezekez a csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyet végigjártunk, s az összes nép között, ahol átvonultunk. Mi is az Úrnak akarunk szolgálni, ő a mi Istenünk.” (Józs 24,1-2a, 15-17, 18)

Drámai szembenállás: Józsué és az egész nép. Józsué halála előtt még egyszer hitet tesznek Izrael Istene, az Egyetlen Isten előtt, hogy nem követik a bálványokat. Ábrahám óta folyamatosan dönteni kell mindenkinek!

Minden nap és az utolsó órában nekünk is döntenünk kell, hogy mit/kit választunk, Isten, vagy a Mammont.

Maga az Úr is dönt fontos pillanatokban, illetve halála előtt, mert mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. „Ha lehet, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de a Te akaratod teljesedjen és ne az enyém!” „Kezedbe ajánlom lelkemet!”

A sokat kárhoztatott Scorsese alkotásban, a Jézus utolsó megkísértése című filmben ezt a pillanatot ragadja meg a rendező akarva-akaratlan a filmművészet nyelvén: a bálványvilág által vezérelt idegen vágyaink isteneiknek hedonista álmaira, vagy az Úrnak válaszolunk: „Kezedbe ajánlom lelkemet”?

A bálványvilág mindig hozzátartozik életünkhöz, mert szabad akartunk van, és mi döntünk, melyik valóságot választjuk. Isten komolyan veszi szabadságunkat. Ha determinálva lennénk döntésünkben, nem lennének bálványok, de szabad akartunk sem. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Személyek vagyunk, a személyek világához tartozunk, nem döntésképtelen robotok módján haladunk életutunkon. Ezért lehetünk az Úr barátai, mert különben szolgák, robotok lennénk.

A bálványistenek létezésének világa emberi szabadságunk miatt szükséges feltétele életünknek, mert így tudok hitet tenni, hogy Te vagy az egyetlen Istenem, Te vagy az Uram!

Egész életünkben megtapasztalhattuk, hogy Isten az Úr. Ha őt követtük, ha voltak nehéz szakaszok is az életünkben, töretlenül haladhattunk előre az Ígéret Földje felé. Ezért is mondja Józsué, csak gondoljátok végig Mezopotámiától mostanáig, milyen volt az életetek mikor az Úr mellett döntöttetek. Van tapasztalatotok, most döntsetek!

Ábrahám óta tapasztalhatták, hogyha a bálványok világát választották, bármennyire is csábító és ígéret teljes volt Babilon, és Úr városának választása, sorsuk pusztulás lett, mint Szodoma és Gomora sorsa.

A bálványimádó kultúrák mind megsemmisültek a történelemben, „de akik az Úrban bíztak, új erőre kaptak”, akkor is, ha néha egy-egy uralkodójuk kacérkodtak is a bálvány istenekkel. Mert a bálványok által adott lelki állapot a vetélkedés, az irigység, a harag, a düh, a megosztottság, a harc, az ellenségeskedés. Mindenhol és mindig a birtoklás, a dicsőségvágy és hatalomvágy lelkülete tépte szét az embert és közösségét.

Péter és Júdás is megtapasztalhatták az Úr csodatetteit, mert Jézus melletti döntés nem evidencia, bármennyire is hihetetlen, mindenek ellenére képesek vagyunk a bálványok világa mellett dönteni. Így van sajnos, hogy „az egyiket felveszik, a másikat otthagyják”, mert nem az egyetlen egy legfontosabb mellett döntött, mert a sok bálvány befolyásolták döntéseiben.

Lázár nővéreinek is dönteni kell.

„Márta, Márta sok minden nyugtalanít! Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha!” Máriát nem befolyásolja idegen tekintet. Mert a szíve szerint, leghitelesebb vágya szerint, a maga szempontjából tud dönteni. Nem izgatja, hogy mit mondanak az emberek, a szomszédok, hogy nem sürög, forog női dolgokban; nem izgatja női dicsőségvágya, hanem mer az egyetlen egyre figyelni, és leül Jézus lábához. Mártát környezete befolyásolja. Nem szíve szerint cselekszik ezért nyugtalan.

Mária a vigasz állapotában van. Szívében döntése után: öröm, béke, türelem, hűség, szelídség. Márta viszont a vigasztalanság állapotában haragot, dühösséget érez. frusztrált, megfelelési kényszer hajtja; Máriával szemben irigységet, vetélkedést érez szívében.

Vannak dolgok, kérdések, élethelyzetek, ahol nem lehet egy kicsit az egyik és egy kicsit a másik szempontból dönteni. Így szeretnénk mi, de nem megy! Szeretnénk, hogyha egy kicsit a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. „Viszont nem szolgálhatunk két Úrnak, mert vagy szeretjük az egyiket és másikat elvetjük, vagy az egyiket elvetjük, és a másikat szeretjük.” „Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a mammonnak.”

Dönteni kell; választani Amen és a Mammon között

„Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy sem.?” Tipikusan az a helyzet, ahol azt hisszük, hogy egy kicsit dörgölőzhetünk az Istenhez és a világhoz is.

- Ez az állásajánlat még belefér!

- Itt több jót tudok tenni

- Az írásban olvassuk: „aki püspökségre törekszik, üdvös dolgot kíván!” - Lehet, hogy így van! De kérdés, hogy az én esetemben mi az üdvös!?

- Vagyok olyan erős, hogy ez nem visz el az igazságtól?

- Valóban jó oldalon maradtam?

- Nem vakított el a hatalom, a méltóság?

Izgalmas kérdések! Fontos, hogy, végül is a jobbik részt válasszuk!

Jézus végül úgy dönt, hogy Péter nevében is kifizeti az adót. De tudja a legnagyobb mammon a pénz, a hatalom, dicsőség és birtoklás szimbóluma. Nincs is a zsebében érme. Tudja, aki a pénzzel bánik, a pengeélén egyensúlyoz.

„Kinek az arcképe látható az érmén? A császáré! Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré (a pénz, a Mammon); az Istennek meg ami az Istené (vagyis a Dicsőség, a dicsőítés). Jézus realista. Tudja, hogy ebben a világban a mammon is jelen van, de tisztában van azzal, aki a mammonnal játszik, a tűzzel játszik.

Talán ezért is maradt Jézus köztünk az Eucharisztiában, hogy kísértés idején legyen szemünket hová irányítani. Jézus ezért fordul a tizenkettőhöz: „Ti is elakartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy Te vagy az Isten Szentje”

A kérdés: mondd, TE kit választanál?

 Az István, a király rockoperában drámai pillanat, mikor egymással szemben áll István és Koppány. Mint a Szentírásban Józsué és a nép vezetői. Egy életen át, így állunk egymással és az Istennel szemben!

„Valakinek, holnap le kell győznie a sötétséget
Mondd, te kit választanál? …
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál? 

Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, ó segítsetek

…

Ó mondd, te kit választanál?
Oly nehéz a választás!”

(Szörényi-Bródy: István, a király)

 

Adja az Isten, hogy egyszer tudjunk jól választani!

Amen.