„A Viganò mögötti hatalmak elsősorban megbuktatni akarják Ferenc pápát” – Sputnik Italia. Andrea Tornielli, a Vatican Insider szerzője 2018. szeptember 2-án interjút adott Marina Tantushvan újságírónőnek a Viganò-ügyről, amely továbbgyűrűzik a nemzetközi médiában. Tornielli egyik kommentárját már olvashattuk a Magyar Kurírban.  Megjegyzem: a francia katolikus napilap, a La Croix is Torniellire hivatkozik mint jól értesült vatikanistára. Most teljes fordításomban közlöm a sokatmondó interjút.

 A Sputnik Italia blog bevezetője: Jóllehet a „Tanúságtétel” nagy port vert fel, Ferenc pápa [Dublinból visszatérőben a repülőn] nem akarta kommentálni a volt washingtoni nuncius, Carlo Maria Viganò ellene intézett [11 oldalas] „vádiratát”. Az újságírókra bízta, hogy olvassák el figyelmesen, és maguk mondjanak ítéletet róla.

Andrea Tornielli: „Én erről nem mondok semmit, azt hiszem, a közlemény [=a pápa válasza az újságírónak] önmagáért beszél, önöknek, újságíróknak megvan a kellő képességük arra, hogy levonják a következtetéseket.­

Mi rejlik Viganò vádja mögött? Milyen következményekkel járhat vádaskodása általában a katolikus egyház jövője és különösen Ferenc pápa szolgálata szempontjából? A Sputnik Italia képviseletében Marina Tantushvan újságírónő kérdez.

– „Doktor Tornielli, ön régóta Vatikán-szakértő. Mi a véleménye erről az ügyről? Hogyan kell értelmeznünk?

– Tornielli: Hallatlan fejlemény, ilyen még nem történt. A volt nuncius megszegi a pápának tett hűségesküt, közvetlen, frontális támadást intéz ellene, és lemondásra szólítja fel a pápát. Nem szabad felednünk, hogy a Viganò-közleménynek központi célja nem annyira a „tisztogatás” gondja, hanem a pápa lemondásának követelése. De van egy alapvető probléma: ha figyelmesen olvassuk az „emlékiratot” [vádiratot], és mindent igaznak tartunk is, amit Viganò végkövetkeztetésként levon a tényekből [Ferenc pápa mondjon le], nem következik világosan a felsorolt tényekből. Ugyanis: ott van egy pápa (II. János Pál), aki püspökké nevezte ki McCarricket, kinevezte Washington érsekévé és bíborossá, majd egy másik pápa (XVI. Benedek), miután megismerte az első vádakat, állítólag közbelépett, és McCarricket [a lelkipásztorkodásból] imádságos visszavonulásra kérte, de semmiféle nyilvános szankciót nem alkalmazott ellene, mert McCarrick misézett, nyilvános előadásokat tartott. És ez közismert volt, mert a bíboros egy év alatt háromszor a Vatikánban járt, és maga Viganò is részt vette vele együtt nyilvános találkozókon: nemcsak miséről van szó, hanem gálaestekről, fogadásokról stb. És jön egy harmadik pápa, Ferenc, aki – miután megállapította, hogy a kiskorún elkövetett visszaélés megtörtént – olyan kemény szankcióval sújtja a bíborost, amilyet egyetlen pápa sem tett a legutóbbi 90 év alatt. Ferenc pápa nemcsak visszavonulásra rendelte, hanem megfosztotta bíborosi rangjától. Ezek a tények. Most e ponton a kérdés a következő: rendben van, hogy a visszaéléseket orvosolni kell, tisztogatást kell végezni, de Viganò miért csak Ferenc pápa lemondását követeli, hiszen éppen ő hozta meg a szankciót McCarrick ellen?

– Van-e Viganò dokumentumában valami, ami megfelel az igazságnak, vagy pedig minden hamis, tehát egy frusztrált vatikáni funkcionárius vádaskodásáról van szó, akinek karrierje derékba tört?

– Tornielli: Én nem ítélem meg Viganót, és nem tudom, milyen indítékok vezették erre a lépésre, mert sohasem tekintettem karrieristának. Nem ítélem meg a szándékait, mivel nem ismerem őket, ezért nem ezekről szólok. Sőt, kész vagyok hitelt adni a dokumentumban közölt tényeknek (és nem azok értelmezésének). Ha valaki figyelmesen olvassa a tények időrendjét, egyértelműen abszurdnak ítéli, hogy Ferenc pápa lemondását kéri. Kétségbe vonom a dokumentum egyik-másik pontját, még ha videók tanúsítják is, mert Viganò nem mindig emlékezik pontosan. Például: a volt nuncius azt mondja, Ferenc pápa nagyon udvariatlanul támadt rá, amikor először találkoztak, viszont a videón azt látjuk, hogy a pápa mosolygós és barátságos vele. A Viganó által visszaidézett tény sajnos szétfolyó...

– Elméletileg egy szolgálatban levő pápa, mint Ferenc, lemondhat azért, mert egy püspök erre szólítja fel? Van erre vonatkozó [jogi] szabályzat?

– Tornielli: Az egyház eljárásmódjában nincs ilyen szabályzat. Egy pápa lemondhat, ahogy XVI. Benedek tette, de nem kell senkinek sem beadni a lemondását, mivel a Szentatyának a földön természetesen nincs felettese. De ennek a lemondásnak szabadnak kell lennie (nincs helye kényszerítésnek, valamiféle nyomásnak). Benedek pápa szabadon mondott le, és Ferenc pápa is szabadon megteheti ugyanezt. Ami eddig még nem történt: különös és abszurd, hogy egy érsek nyomást gyakorol a pápára. Ez elképzelhetetlen. Úgy tűnik, hogy a Viganò mögötti hatalmak szervezett politikai támadásáról van szó.

– A Famiglia Cristiana [folyóirat] új cikkében a volt nuncius emlékiratával kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy Viganò támadása nemcsak a [szexuális] visszaélések botrányához kapcsolódik, hanem olyan, a katolikus egyházon belüli irányzat nyomásáról van szó, amely Ferenc pápa szolgálatában veszélyt lát az egyház hagyományos értékeire nézve. Hiszi-e ön, hogy Bergoglio elleni „összeesküvésről” („complotto”) van szó? Ön szerint melyek azok az erők, amelyek el akarják űzni Ferencet Péter trónjáról?

– Tornielli: Én nem használnám az összeesküvés szót, inkább egy íróasztal mellett szőtt „politikai-média-műveletnek” nevezném ezt a mozgolódást. Olasz újságírók és amerikai médiavezetők nyilvánosan elmondták, hogy részt vettek e dokumentum megírásában, és előkészítették a terjesztését. Továbbá ezt a „műveletet” támogatja az egyházon belüli ultrakonzervatívok kis csoportja (főleg, de nem kizárólag az Egyesült Államokban), akik aláássák a Szentatya szolgálatát, s nem a szexuális visszaélések okán, hanem mert nem tetszik nekik Ferenc pápa tanítóhivatala. Ferenc pápa lemondását akarják, és új pápaválasztást. Két tényt említek. Ezek a konzervatívok mindig az első sorban álltak, hogy megvédjék a hagyományos családot, és nem volt semmi gondjuk támogatni ezt a médiában bombaként ható dokumentumot éppen akkor, amikor Ferenc pápa Dublinban a családot, a férfi és nő közötti házasságot ünnepelte. Ebből megértjük, hogy ezeknek a személyeknek, még ha püspökök és teológusok is, valójában nem számít a család és a család védelme. Ezt csak politikai okokból teszik. A másik tény, amely engem durván megbotránkoztat: látom/olvasom néhány amerikai ultrakonzervatív püspök reakcióját rögtön a vádirat közzététele után. Rögtön állást foglalnak, sőt levelet intéznek híveikhez, azt állítva, hogy Viganò hiteles személy, és vizsgálatot kell indítani. Természetesen ezek mind támogatták a dokumentumot, amely a pápa lemondását követeli, mit sem szólva a pápa melletti szolidaritásról.* Tehát vannak püspökök, akik szolidaritást vállalnak Viganòval, de nem a pápával. Így megérjük, hogy az Egyesült Államokban püspökök egy kis csoportja már szakadáregyházat akar alapítani, amerikai nemzeti egyházat, amely immáron elválik a pápától és a Szentszéktől.

– És most mi történik? Kezdődik a mérgezés új évada az egyházban?

– Tornielli: A mérgezés új évadának nem kell kezdődnie az egyházban, mert nem fejeződött be: megtörtént Vatileaks-1, Vatileaks-2, Vatileaks-3.** Sajnos a mérgezés sohasem ért véget, és folytatódik. Tehát nem tudom, mire számíthatunk. Valószínűleg Viganò még közzétesz dokumentumokat, és folytatja a vádaskodást. De hiszem, hogy létezik a keresztények, a hívők népe, amely nagy szeretettel ragaszkodik Ferenc pápához, s látja, hogy a Szentatya munkatársaival és az egész egyházzal keresi mindazt, ami szükséges, hogy hűségesen megéljük az Evangéliumot. Látják, hogy Ferenc pápa elkötelezte magát a békéért, a népek közötti tiszteletért és barátságért, ellene van a háborúnak, a falak építésének, Európa és a világ új megosztásának. Ez a keresztény nép (hiszem, hogy nem csak katolikusok) rokonszenvvel tekint Ferenc pápára. Tehát hiszem, hogy az ultrakonzervatívok kis csoportjának ez alkalommal sem sikerül elérni a célját.

Szabó Ferenc SJ jegyzetei

*Vö. még a francia hipotézist, amely itt olvasható.

A vélemények, értelmezések változatosságát jelzi a Mandiner szerzője, Filemon Norbert az írásában. Ez a blog (formiche) pedig megnevezi többek között Marco Tosatti olasz újságírót, a La Stampa című újság volt vatikanistáját, aki a The Associated Press hírügynökségnek feltárta a vádirat születésének körülményeit, valamint bemutatta a „nagy katolikus” amerikai milliomos üzletembert és ügyvédet, Thimothy Buscht, aki a konzervatív EWTN tévétársaság tanácsának oszlopos tagja. Ő is már előre megkapta Viganò vádiratát Ferenc pápa ellen, és a New York Times szerint hitt neki.

**Vatileaks 1-2-3. A kiszivárogtatott vatikáni titkos iratokat közzétette: Gianluigi Nuzzi, Őszentsége, XVI. Benedek titkos iratai címmel, Art Nouveau, 2013; Uő. Via Crucis, Chiarelettere, Milano, 2015. Ez utóbbi dokumentáció feltárja, milyen ellenállásba ütközik Ferenc pápa reformtörekvése a római kúrián belüli mulasztások (pl. IOR-pénzmosások, Maciel-botrány, a pedofilügy rendezése) és hatalmi harcok miatt. G. Nuzzi újabb könyve Peccato originale címmel (Chiara lettere, Milano, 2017) újabb adatokkal szolgál, és bővebben ír Mons. Viganò (kezdetben talán pozitív) szerepéről a kúriai viszályokban (198–209).

A Viganò által felhozott visszaélések jórészt dokumentálva olvashatók Nuzzi fent említett köteteiben, bár értelmezésük többször eltérő. A dokumentumokból kiderül, hogy Ferenc pápa (Viganò által is megnevezett) elődeinek közvetlen munkatársai (Marcinkus, Sodano, Dziewisz, Bertone) mennyiben felelősek az egyháziak részéről elkövetett vétségek, visszaélések takargatásában, a „tisztogatás” késleltetésében. Ferenc pápa éppen a zsinat által kívánt, részben elmulasztott reformokat akarja radikálisan végrehajtani a Kúriában is. Az egyházreformra vonatkozó alapvető dokumentumait, megnyilatkozásait egy kötetbe gyűjtötte a La Croix című katolikus napilap szerkesztősége, Dominique Grenier atya, főszerkesztő fontos bevezetésével: Pape François, Réformer l’Église, Bayard, Paris, 2018.

– A Római Kúria reformkísérletei a II. vatikáni zsinattól máig – lásd G. Sale SJ cikkét in La Civiltà Cattolicában, 2017. január 28, 105–119.

Utólagos reflexióhoz lásd még a Távlatokban közölt tanulmányomat Szent és bűnös Egyház? címmel. Befejezésül a tanulmányom nyitányát idézem: „Ferenc pápa a 2013. október 2-i általános kihallgatáson a bűnösök egyházáról elmélkedett: Isten szentté teszi az Egyházat, amelyet bűnösök alkotnak; Isten nem veti el a bűnösöket. »Azt mondjátok nekem: az Egyházat bűnösök alkotják, ezt nap mint nap látjuk. És ez igaz: bűnösök Egyháza vagyunk; és mi, bűnösök, arra vagyunk hivatva, hogy hagyjuk magunkat átalakíttatni, megújulni, megszentelődni Isten által. A történelem folyamán egyesek engedve a kísértésnek, ezt állították: az Egyház csupán a tiszták egyháza, azoké, akik következetesen élnek, a többiek ki vannak zárva. Ez nem igaz! Ez eretnekség! Az Egyház, amely szent, nem veti el a bűnösöket; nem veti el, mindnyájunkat hív, befogad, nyitott még a legtávolibbaknak is. Hív mindnyájunkat, hogy hagyjuk magunkat betakarni az Atya irgalma, gyengédsége és megbocsátása által, aki felajánlja mindenkinek a lehetőséget, hogy találkozzék vele, hogy az életszentség felé haladjon.«”