Hitünk szerint Jézus Krisztus másodszor el fog jönni a világ végén. Sokan kíváncsiak, hogy mikor jön el az a nap. Mi hozza el a világ végét? Atomháború, világjárvány, vagy amikor a Napnak elfogy az energiája?

A fenti kérdés nagyon érdekli a teológusokat, de a hétköznapi emberek is meg akarják tudni a választ, vagy rácsodálkoznak a világegyetem végére. Ha a világnak volt kezdete, akkor lesz vége is. Ez könnyen érthető. Természettudományos szempontból a tanulmányok azt mutatják, hogy az univerzum élettartama, különösen a Földé behatárolt. Egy napon a napenergia kimerül, és a Földnek már nem lesz éltető ereje. Más elméletek az emberi tevékenység veszélyességét hangsúlyozva egy esetleges harmadik világháborúban az atombombák pusztító hatásával fenyegetnek. Ismét mások szerint egy világjárvány pusztíthat el minden embert a földön. Vagy egy másik égitest is ütközhet a Földdel, ez is lehet a bolygónk vége.

A fentiek érthető okok arra, hogy a Földnek egy nap vége lesz. A kérdés az, hogy mikor és milyen az lesz a nap, amikor Jézus Krisztus másodszor jön el?

Miután Izrael a Messiást várta, Isten Jézus Krisztusban megtestesült. Ő az Isten Fia, aki a Földre jött, meghalt, feltámadt és a mennyekbe felment. Ezt hirdette a korai Egyház Jézusra vonatkozóan. Továbbá hirdette mindenkinek, hogy térjen meg és változtassa meg életét, hogy felkészülhessen az Úr második eljövetelére. Amit Apostoli hitvallás is megfogalmaz: „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”[1] Az Egyház így fejezi ki hitét Jézus Krisztus második eljövetelében, hogy eljön dicsőségben, megítélve az emberiséget a Végső Napon. (Mk 13,24–27).

Egyes teológusok használják a „közeljövő-eszkatológia – Naheschatologie” kifejezést, arra vonatkoztatva, hogy szerintük Jézus és az apostolok üzenete a világ közelgő végét jelezte. Úgy gondolják, hogy ez Jézus és az ősegyház tanításának központja. Azóta több mint 2000 év telt el, és nem láttuk, hogy eljött volna ez a nap. Ezért mondhatja a teológus Rudolf Bultmann, hogy a világ vége a modern ember számára „el van intézve”.[2]

Krisztus dicsősége ugyanakkor már a feltámadásban megnyilvánul. Bizonyos értelemben a világ vége már itt megtörténik, mert a Végső Valóság, a beteljesedés már itt megvalósul. A feltámadt Krisztus teste már nem fizikai test. A feltámadt Jézusnak új, szellemi teste van, amely nincs alávetve sem a történelem, sem a fizika törvényszerűségeinek. Ő öröké él és örökké való, el nem múlik. Az emberi történelemnek és a világnak is van vége, de a Feltámadott örök.

Az Egyház tanítja, hogy az emberi történelem és az emberi világ véget ér. Apokaliptikus értelemben ezen nem csak azt a napot értjük, amikor ez a fizikai világ és az univerzum véget ér. A világ vége azt jelenti, hogy az emberi világnak Isten által meghatározott vége lesz. A néhai francia teológus Teilhard de Chardin SJ véleménye szerint Isten ennek a világnak a kezdete és vége. Ő az Alfa és az Ómega. Isten Fia az emberiséget ezen Ómega felé vezeti.

El kell ismernünk, hogy az emberi történelem folyamatosan halad előre. Egy bizonyos ponton eljut oda, amit a világ végének neveznek. Nevezhetjük ezt Ómega-pontnak is. Ezen a ponton maga Jézus másodszor el fog jönni új világ létrehozására, és ez a régi világ végét is jelenti. Akkor új ég és új föld lesz. Abban az időben „halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom.” (vö. Jel 21,1-4).

A kozmosz, az emberi történelem és állapotának szemlélése során el kell ismernünk: a világ sorsa végső soron nem rajtunk, hanem Istenen múlik. Nem tudjuk a világot teljesen irányítani. Az emberek nem élnek örökké ezen a földön. De Jézus eljött, hogy mindenki számára megnyissa az üdvösség útját, az örök életet. Aki hisz Istenben, annak örök élete lesz (Jn 3,7–15). És Isten az utolsó napon el fog jönni. Tehát reménykedve, boldogan várjuk azt a napot. Aznap Isten beteljesíti, hogy „az idők teljességével Krisztusban mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van.” (vö. Ef 1,9-10).

A fenti gondolkodásmóddal nem kell félnünk a világ végétől, mert az reményteli esemény számunkra. Az Egyház ma nem tekinti Jézus második eljövetelét „a harag napjának”. Joseph Ratzinger joggal kritizálta a fenyegetést hangsúlyozó világvége-elképzeléseket: „Krisztus eljövetele itt már csupán az ítélet, a nagy leszámolás napja, amely minden egyes embert fenyeget. Ebben a szemléletben elfeledkeznek a döntő mozzanatról; a kereszténység gyakorlatilag moralizmussá fokozódik le, és meg van fosztva legsajátosabb életmegnyilvánulásától, amikor örömében és reményében fellélegezhet.”[3]

Épp ellenkezőleg, Istent várjuk a kiáltásunkkal: „Jöjj el, Urunk!” (Marana Tha). Ez az öröm és a győzelem napja, mert Jézus, aki Urunk jön el újra dicsőségben. Ahelyett, hogy félne a világ végétől, Isten követőjét meglepi a boldogság, mivel Isten még egyszer nem hagyja el a népét. Arra vágyunk, hogy békét és boldogságot tapasztalhassunk, mert Isten mindig ránk teszi a kezét, és azt mondja: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,45-52).

A Szentírásban is látunk egy olyan helyet, ahol Jézus tanítványai is örömmel várták azt az időt, amikor helyreállítja Izrael országát. De Jézus azt válaszolta: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete.” (ApCsel 1,6-8).

Úgy gondolom, Jézus fenti üzenete mindannyiunk számára fontos, hogy boldogan éljünk a jelenben. Találkoztam olyan emberekkel, akik zavarban voltak a világvége kérdésével kapcsolatban. Egyáltalán nem akarnak semmit tenni, csak félve várják Isten eljövetelét. Persze túl sok félelmet erősítő cikk is található ezzel kapcsán az interneten, ami összezavarhatja az embereket, ha nem vagyunk óvatosak.

Ahelyett pedig, hogy azt kutatnánk, mikor jön el a világ vége, Jézus üzenetére érdemes koncentrálnunk: közel van a mennyek országa! (Mt 4,17). Ez azt jelenti, hogy Isten országa most jön el, nem csupán a világ végén. Vagyis ahogy Joseph Ratzinger magyarázta: „Azonban Jézusnál a »most« annyira hangsúlyos lett, hogy az időmegjelölésként értett jövő a mélyebbre tekintők számára már nem is számított fontosnak. Sokkal inkább a döntésre való felszólításban kellene a lényeget keresni, még ha Jézus maga a jövőre, az Isten országa gondolt is: az ember egészen a mindenkor sürgető »most« felé van elkötelezve.”[4]

Isten legyen veled és velem, itt és most!

[1] A nicea–konstantinápolyi hitvallás szerint: de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

[2] Joseph Ratzinger, A Keresztény hit, fordította: Tamás Pál, Bécs, 1976. 192. oldal

[3] Joseph Razinger, A Keresztény hit, fordította: Tamás Pál, Bécs, 1976, 198. oldal

[4] Ibid. 127.