Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) eucharisztia (8) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (16) jézus (11) katolikus (13) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre

2022.01.11. 11:13 pacsy

paxetbonum.jpg

Pax et bonum!

Azoknak, akik újak itt, és akiket még érdekel, hadd mondjak valamit, amire a blogolással kapcsolatban jutottam.

Fura műfaj ez. Elsősorban talán azért, mert akkor kezd érdekessé válni, ha te magad is beszállsz a beszélgetésbe; viszont ebben áll a különös veszélye is: hogy tudniillik elkerülhetetlenül bevonódsz.

Azt mondják, az internetes kultúrában jelen lévők közül nagyjából 1-2 százalék aktív (és közülük is töredék kreál új tartalmakat), a többiek csak megfigyelnek. A kommunikációkutatók felmérései szerint a domináló kommentek nem fogadhatók el uralkodó véleményként. A háborogni szeretők hangja erősebb, míg a szelídebbek megelégednek egy-egy lájkkal is. Egyeseknek a kommentelés indulatlevezetési stratégiaként szolgál, ráadásul névtelenségbe burkolózva. Ők a metakommunikáció hiánya miatt képtelenek felismerni a többiek érzelmeit, így sokszor eldurvul a „beszélgetés”. Szóval nehéz és veszélyes műfaj a blogolás – nemcsak az írása, de az olvasása is!

Másrészről viszont kétségtelenül gazdagítja az ismereteinket, ha eltérő véleményekkel is találkozunk, még akkor is, ha nehezen tudunk mit kezdeni az örökös értetlenkedőkkel, a saját véleményükbe bezárkózó kommentelőkkel és a csak a vita kedvéért vitatkozókkal. Szóval, a blogolással foglalatoskodást legfeljebb kikapcsoló szórakozásnak (tudományos alkatúaknak pedig érdekes társadalmi kísérletnek) érdemes felfogni. És – ha úgy adódik – könnyű szívvel távol maradni tőle.

Íme, a lényeg egyetlen mondatban: a bloggal való foglalkozást szerintem nem szabad túl komolyan venni. Máskülönben ugyanis – extrémebb esetben – árt az egészségnek. Ez lelkileg érzékenyebb embereknél biztosan így van – nálam mindenképp.

Én egyáltalán nem vagyok konfliktuskerülő, de az emberek között felhorgadó és tartósan jelenlévő feszültségek hosszú távon nagyon megviselnek. Sok energiámat hajlamosak lekötni, „leszívni” és felőrölni. Vannak emberek, akik viszont lubickolnak a konfliktusokban. Számomra ez furcsa, de vannak olyanok, akiknek ez az életterük, ebből nyernek energiát. Élvezik a helyzetet. Csakhogy az emberi agy arra van huzalozva, hogy nagyjából 50-60 emberrel legyünk tartós kapcsolatban, és ebben a körben vigyázzunk a kapcsolatok minőségére. Ezért próbáljuk tisztázni, ami tisztázható, elegyengetni, ami elegyengethető, gyógyítani, ami gyógyítható – a további együttélés érdekében.

A blog nem együttélés, és nem is lehet ismerkedésre vagy kapcsolatok fenntartására felhasználni. Amíg az emberiség törzsekben és kiterjedt családi formációkban élt (szóval az elmúlt egy-kétezer év kivételével nagyjából az utóbbi 200 ezer évben), ez volt a túlélés feltétele. A nőknek különösen is óvatosnak és érzékenynek kellett lenniük, hiszen ők közösen vigyáztak a gyerekekre, állandó szoros közösségekben, amíg a férfiak vadásztak, halásztak vagy háborúztak, szóval „kedvükre” kitombolták magukat.

A közösségi média ezzel szemben alkalmatlan arra, hogy rajta keresztül a finomabb rezdülések kifejezhetők, konfliktusok tisztázhatók legyenek. Rengeteg frusztráció is előtörhet: az dominál, aki agresszívebb és akinek több ideje van. A névtelenség csak rásegít erre. Viszont a tapasztalat szerint azok a fórumok sem lényegesen jobbak, ahol csak névvel lehet bejelentkezni, mert

a szemkontaktus hiánya fékevesztetté tesz bennünket: leépíti a társadalmilag (sőt antropológiailag) belénk épített gátakat, és képtelenné tesz a finomságok érzékelésére. Így egy blogon legtöbben csak a hideg logika segítségével akarnak érvelni, vitatkozni – és lehetőleg győzni –, és észre sem veszik saját érzelmi érintettségeiket (nem is beszélve a másokéról...). Legyen az illető blog keresztény vagy ateista, ebből a szempontból majdnem egyre megy, nincs sok különbség.

Ezért szerintem csak nagyon óvatosan szabad belemenni egy vitába. Vigyázva magunkra, nehogy beszippantson a felvázolt dinamika. Külföldön – és biztos már otthon is! – rengeteget cikkeznek arról, hogy a serdülők közül sokan öngyilkosok lettek amiatt, hogy rájuk szálltak egy-egy közösségi fórumon (vagy csak ők élték meg így – ez a végeredmény szempontjából édesmindegy!). Teológiailag mondva „infralapszális”, azaz bukott, bűnbeesés utáni világban élünk, ami bizony meglátszik a kultúra minden szegmensén. Egy katolikus blogon is.

Én hosszú ideig azt a megoldást találtam a magam számára, hogy egyre ritkábban néztem be, és akkor is igyekeztem nem túl komolyan venni azt, amit túl sok indulatból írtak, vagy úgy, hogy nem éreztem belőle az elfogadást. Igyekeztem nagyobb függetlenségre szert tenni a véleményekkel szemben. Volt persze, akinek ez is csak olaj volt a tűzre – „tessék, védi magát!” –, de ez nem bántott annyira. Az ilyeneknek úgysem tudnék megfelelni, bármit csinálnék is. Elsősorban magunkért vagyunk felelősek – és az interneten senki sem vigyáz ránk, ha mi nem vigyázunk magunkra.

Egy további stratégiám volt, amire az idők során próbáltam rászokni, hogy lehetőleg ne azonnal válaszoljak. Kezdetben ugyanis egyszerűen zsigerből írtam vissza, teljesen a pillanatnyi érzelmeim hatása alatt, amiben aztán nemigen volt köszönet. Észre sem vettem, mennyi szeretetlenség volt a reakcióimban, amíg józanabbak nem figyelmeztettek. Ez az elővigyázatlanság olykor csak még jobban elmérgesítette a vitákat.

Gyűlölettel és indulattal ugyanis nem lehet az indulatokat gyógyítani, csak türelemmel és szeretettel: úgy, hogy elviseljük a bántásokat, és akkor is csak jó szándékkal, jóindulatúan.

Bánom, hogy nem voltam mindig szeretetteljes a kommunikációmban ezen a fórumon. Igyekszem magamnak is megbocsátani. Még jó, hogy volt néhány nagyszerű fiatal jezsuita, akik ragyogó példát adtak, hogyan is kell ezt csinálni!

Az biztos, hogy jogunk van eldönteni, mennyi időt akarunk a blogon tölteni. Én például elhatároztam, hogy mostantól csak ritkán nézek be, és egyáltalán nem fogok többet kommenteket olvasni. Ez utóbbit sajnálom, mert olykor nagyon gazdagító ismeretforrásnak bizonyult és motivációként is szolgált, de beláttam a határaimat. Vigyáznom kell a szellemi épségemre.

Aki folytatja a kommentelést, és netán konfliktusba keveredne, annak a következő a javaslatom:

  • Ha valaki nagyon rád száll, követelőzik, kérdőre von, és érzékelhetően rengeteg indulat van benne, azt ne vedd magadra. A dolog nem neked szól.
  • Kis civil kurázsira persze nyilván szükség van az életben, ahogy valamilyen szintű konfliktustűrés is elengedhetetlen.
  • Jó azt is megtanulni, hogy nem fog mindenki egyetérteni velem – ezt elvárni sem szabad! Az anyaméh mindenestül elfogadó közegébe nem vezet vissza út.
  • Viszont okosnak és elővigyázatosnak is kell lennünk a konfliktusok kihordását illetően.

Régebben – amikor még gyakrabban előfordult ilyesmi – a teológus kollégák azt mondták egymás között, hogy ha a Hittani Kongregáció vizsgálatot indít ellened, akkor nem szabad hosszan válaszolni nekik. Ők ugyanis abból élnek, hogy a válaszodat kielemzik, ízekre szedik, minden szavába belekötnek és megkritizálják. Szóval, ha nem vigyázol, könnyen kikészítenek. Az egyetlen járható út, ha olyan rövid választ írsz nekik, amilyet csak lehet. Nincs más esély, hogy túléld a konfliktust. Szerencsére a Hittani Kongregáció berkeiben ma már más szellem uralkodik. A blogon azonban – attól tartok – még minden a régi. Vagyis mostantól rajtatok múlik.

És hogy visszatérjek a poszt eredeti témájához, az a véleményem: nem szabad, hogy a blogolás elvonjon bennünket a lelki élettől. Ez az én értelmezésemben elsősorban az imádságot jelenti. Jó mérce, ha valaki legalább annyi időt tölt naponta imával, amennyit az interneten vagy a blogon „lógással”.

Boldog új évet!paxetbonum.jpg

32 komment

Címkék: blog kommunikáció kommentek indulat vitakultúra konfliktus jezsuita

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr9816809120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jabbok 2022.01.17. 09:30:18

"a blogolással foglalatoskodást legfeljebb kikapcsoló szórakozásnak (tudományos alkatúaknak pedig érdekes társadalmi kísérletnek) érdemes felfogni. ...
... a bloggal való foglalkozást szerintem nem szabad túl komolyan venni. Máskülönben ugyanis – extrémebb esetben – árt az egészségnek. Ez lelkileg érzékenyebb embereknél biztosan így van – nálam mindenképp. ...
... Én például elhatároztam, hogy mostantól csak ritkán nézek be, és egyáltalán nem fogok többet kommenteket olvasni. Ez utóbbit sajnálom, mert olykor nagyon gazdagító ismeretforrásnak bizonyult és motivációként is szolgált, de beláttam a határaimat. Vigyáznom kell a szellemi épségemre."

Húúúhhhh.

Jól értem? Egy keresztény (= Krisztusi) blogon az a javaslat, sőt, az a TANÍTÁS hangzik el, hogy

1.: a kommunikáció mélysége, a bevonódás, a "komolyan vétel" szempontjából az lenne a mérce, hogy az ÉN egészségemnek melyik kommunikáció árt, és melyik balzsamozza az én keresztényi, "lelkileg érzékenyebb ember" testemet-lelkemet?

2.: a személyes kockázat alapján és annak mértékében a más emberekkel folytatott KOMMUNIKÁCIÓ bármilyen változatát "legfeljebb kikapcsoló szórakozásnak (tudományos alkatúaknak pedig érdekes társadalmi kísérletnek)" kellene tartani? Merthogy az a legfontosabb, hogy "beláttam a határaimat. Vigyáznom kell a szellemi épségemre."???

Próbálgatom a szöveg vonatkozó részeit jóhiszeműbben, nagyobb összefüggéseiben, nem kiragadva, stb, stb olvasni - de nem megy...

Valahogy a Szentírás - sőt, azon belül kifejezetten Jézus szavai, élete, "kommunikációs stratégiái", és pl. az apostoli levelek úgy 80 %-a válnak nem csak stílusukban, hanem céljaikban, irányaikban is meghaladottá ennek az új, fájdalommentes kommunikációra önkorlátozó "mentálos kereszténységnek" a fényénél...

jabbok 2022.01.17. 09:37:55

"valóban szomorú dolog, ha azt az asszonyt, akit gyengédnek és gyermekin ártatlannak, bizakodónak és szemérmesnek látsz, a cinizmus, az önzés vagy a galádság fenyegeti, kihasználva védtelen jóindulatát és fenntartás nélküli hitét, és talán azt szeretnéd, bárcsak lenne körültekintőbb. De hát nem az a megoldás, hogy bizalmatlannak, körültekintőnek és szerelmükkel fukarnak kívánod látni a faludbéli lányokat - mert ha ilyenné tudnád tenni őket, azt rombolnád le vele, amit meg szerettél volna védelmezni. Mert minden minőségben benne vannak önmaga elpusztításának a csírái. A nagylelkűségben az élősködő veszélye, amely végül is undort kelt benne. A szemérmességben a durvaság veszélye, amely előbb-utóbb bemocskolja. A jóságban a hálátlanság veszélye, amely előbb-utóbb megkeseríti. Te azonban, hogy védeni tudd magadat az élet természetes kockázatai ellen, valamiféle már halott világot szeretnél. Mivel iszonyodsz a földrengésektől, megtiltod, hogy szépre építsék a templomot, nehogy szép templomot döntsenek romba.

Én tehát azokat az asszonyokat dicsőítem, akik bizalmat keltenek benned, jóllehet csak az ilyeneket lehet elárulni. Persze, ha az asszonyrabló ilyennel él vissza, szenvedni fogok miatta szívemben. És ha az a vágyam, hogy deli katonáim legyenek, akkor vállalom annak a kockázatát is, hogy esetleg elveszítem őket a háborúban.

Mondj hát le egymásnak ellentmondó kívánságaidról.

Mert bizony ezúttal is képtelen módon okoskodtál. Ugyanúgy, mint akkor, amikor előbb csodálattal övezted azt a csodálni való arcot, amelyet szokásod alakított ki, aztán gyűlölni kezdted a szokást, kényszernek érezted. És valóban az is volt, hiszen emberré válásra kényszerített. De miután leromboltad a szokásodat, kiderül, hogy éppen azt romboltad le, amit meg akartál menteni.

És valóban, mivel undorodsz a nemes lelkeket fenyegető durva beszédtől és ravaszkodástól, odáig süllyesztetted ezeket a nemes lelkeket, hogy otrombábbnak és ravaszabbnak igyekezzenek magukat mutatni.

Tudd meg, hogy nem hiába szeretem azt, amit veszély fenyeget. Mert egyáltalán nem kell sajnálkozni rajta, hogy veszély fenyegeti az értékes dolgokat. Hiszen éppen ebben fedezem fel kiválóságuk egyik feltételét. Szeretem a hű barátot, még ha kísértésbe esik is. Mert kísértés nélkül nincsen hűség, s nincsen barátom se. És elfogadom, hogy egyik-másik elbukjék, mert ezzel csak értékesebbé teszi a többit. Szeretem a bátor katonát, amikor állva fogadja a golyózáport. Mert ha nincsen bátorság, nincs többé katonám. Ezért elfogadom, hogy egyik-másik meghaljon, ha halálával a többinek a szívét erősíti.

És ha kincset hozol nekem, azt kívánom, oly törékeny legyen, hogy a szél is elfújhassa.

Szeretem a fiatal arcban, hogy fenyegeti az öregség, s a mosolyban, hogy egyetlen szó is játszva könnyhullássá változtathatja."

Saint-Exupéry: Citadella

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 10:21:34

@jabbok: "Jól értem? Egy keresztény (= Krisztusi) blogon az a javaslat, sőt, az a TANÍTÁS hangzik el, hogy

1.: a kommunikáció mélysége, a bevonódás, a "komolyan vétel" szempontjából az lenne a mérce, hogy az ÉN egészségemnek melyik kommunikáció árt, és melyik balzsamozza az én keresztényi, "lelkileg érzékenyebb ember" testemet-lelkemet?"

No offense, de szerintem nem jól érted.
Manapság sok internetes fórum létezik, Instagram, Facebook, blogok (bár ez már nem divat), stb. Szinte törvényszerű, hogy bárki bármilyen tartalmat tesz ki, - de tényleg bárki, legyen az Barsi Balázs, Hodász András, Majka, Puzsér, stb. - biztos lesz majd egy-két ember aki leszólja. Vagy aki direkt mindig negatívat ír oda, durvább esetben ez már cyber-bullyingba is átmehet.
Ez sajnos egy teljesen hétköznapi, elterjedt jelenséggé vált. Már egy külön kategóriává váltak "a kommentelők".

A negatív komment senkinek sem esik jól, még akkor sem ha "csak" trollkodás. Egy személytelen fórumon, mint ez a blog, szerintem sincs értelme bevonódni teljesen, hisz ez eleve nem alkalmas fórum mély beszélgetéskre. Hisz nem látod az embert, nem tudod kivel beszélsz, stb. A bevonódáshoz eleve személyes jelenlét kellene, élő beszélgetés. Leegyszerűsítve a cikket én úgy értettem, a szerző nem akar bosszankodni a személytelen, negatív kommenteken. Talán sok bosszúságot okozott neki és talán neked is (kicsit ezt érzem a hangvételedből). Ezek a feltételezések amiket megfogalmaztál, picit rossz szándékűnek tűnnek számomra, picit rossz szájízt érzek benne, talán a régre visszamenő viták miatt. Ezt megértem persze, de azt is hogy ha valaki direkt nem olvassa a személytelen, névtelen negatív kritikákat. Szerintem a blog, mint kommunikációs csatorna, nem alkalmas arra a mélységre és kölcsönösségre, amire vágysz.

"Próbálgatom a szöveg vonatkozó részeit jóhiszeműbben, nagyobb összefüggéseiben, nem kiragadva, stb, stb olvasni - de nem megy..."

Nekem úgy érzem sikerült ezt a posztot jóhiszeműen olvasni, és nem látok benne kivetni valót, a fentiek miatt.

Béke!

jabbok 2022.01.17. 10:22:34

"akit nem hágy nyugodni peres ügye, ne keressen rossz békét a pereskedés valamelyik megoldásának vak elfogadásában.

Hol tapasztalod azt, hogy a cédrusnak javára válik, ha el tudja kerülni a szelet? Miközben gyötri a szél, egyúttal fát csinál belőle. Nagyon bölcs legyen az, aki el tudja választani a jót a rossztól. Értelmet keresel életednek, holott ez az értelem az, hogy tudj önmagaddá lenni, nem pedig annak a nyomorult békének az elnyerése, amelyet az szerez, ha fátylat borítasz a perlekedésekre. Ha valami szembeszáll veled, és keservesen meggyötör, hagyd, ne törődj vele, mert ez azt jelenti, hogy gyökeret versz, hogy levedled kinőtt önmagadat. Áldott a te kínlódásod, amely hozzásegít, hogy megszüld önmagadat: mert semmiféle igazság nem nyilvánul meg, nem érhető el teljes bizonyossággal. És a kínálkozó igazságok nem egyebek, mint kényelmes lepaktálás, megannyi altató.

Én megvetem azokat, akik maguktól tompulnak el, hogy feledni tudjanak, vagy akik a békesség kedvéért beszűkítik elméjüket, és elfojtják szívük valamelyik törekvését. Mert tudd meg, hogy minden megoldatlan ellentét, minden jóvátehetetlen viszálykodás arra kényszerít, hogy magad fölé nőve beépítsd őket önmagadba. És ágas-bogas gyökereiddel belekapaszkodsz az arc nélküli földbe, kovakövestől, televényestől, és cédrust építesz belőle - Isten dicsőségére.

Csak az a templomoszlop dicsőül meg végül, amelyik úgy született meg, hogy közben húsz nemzedéken át koptatták, használták az emberek. Te is, ha nagyobbodni akarsz, kopj el, használódj el perlekedéseid közben: mert ezek vezetnek el Istenhez. Ez az egyetlen létező út a világon. És ezért van az, hogy a szenvedés nagyobbá tesz, ha elfogadod.

De vannak erőtlen fák is, amelyeket nem gyúr keményebbre a homokvihar. Vannak gyatra emberek, akik képtelenek önmaguk fölé emelkedni. Középszerű boldogságból fabrikálják a sajátjukat, miután önkezükkel pusztították el énjük nemesebb részét. Vendégfogadóban állapodnak meg egész életükre. Elvetélték magukat. Az ilyenek esetében számomra lényegtelen, hogy mivé lesznek, hogy élnek-e. Boldogságnak nevezik készleteik nyomorúságában való poshadásukat. Nem ismernek ellenséget sem kívül, sem belül. Lemondanak róla, hogy meghallják Isten szavát - Istenét, aki szóval ki nem fejezhető szükség, keresés és szomjúság. Nem keresik a napot, ahogyan az erdők sűrűjében keresik a fák, amelyek azonban sohasem kapják meg készletül vagy tartalékul, mert minden fa árnyéka fojtogatja a többit, hanem felfelé törekedve keresik, miközben földből felszökő, istenük hajszolásában hatalmas erővé változott pompás, sima oszlopokká magasztosulnak.

Isten elérhetetlen.
De kínálja magát - miközben úgy épül az ember a térben, mint a fa lombkoronája."
Saint-Exupéry: Citadella

jabbok 2022.01.17. 10:30:34

@mezeiviragtarsulas: "Egy személytelen fórumon, mint ez a blog, szerintem sincs értelme bevonódni teljesen, hisz ez eleve nem alkalmas fórum mély beszélgetéskre. Hisz nem látod az embert, nem tudod kivel beszélsz, stb. A bevonódáshoz eleve személyes jelenlét kellene, élő beszélgetés."

A FB-on és a hasonló álközösségi médiumokon ez teljesen igaz.

Jónéhány fórumon viszont (pl. ezen is - nem elméletben, hanem de facto) nagyon is mély beszélgetések zajlottak, sok témában. Az évek során sokan nagyon is megismertük egymást. Persze elsősorban éppen azok, akik bizony BEVONÓDTAK.

A kívül maradók, a partvonalon kívülről bekiabálók nyilván nem ;) .

jabbok 2022.01.17. 10:33:39

@mezeiviragtarsulas: "A negatív komment senkinek sem esik jól, még akkor sem ha "csak" trollkodás. ...
Leegyszerűsítve a cikket én úgy értettem, a szerző nem akar bosszankodni a személytelen, negatív kommenteken. Talán sok bosszúságot okozott neki és talán neked is (kicsit ezt érzem a hangvételedből)."

Ha visszaolvasol a korábbi vitákba, akkor láthatod magad is, hogy nem a trollok, nem a személytelen kibicek negatív kommentjei elől menekült el a szerző. Ez egy tárgyi tévedés.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 10:34:47

@jabbok: elhiszem hogy mély beszélgetések zajlottak.

"Az évek során sokan nagyon is megismertük egymást." Álnevek mögött? Az online térben? Elhiszem hogy mély beszélgetések zajlottak, de azt nem hogy az ember az embert ismerte meg ezek során. Maximum vélemény a véleménnyel találkozott - találkozhatott.

jabbok 2022.01.17. 11:14:22

@mezeiviragtarsulas: "Az évek során sokan nagyon is megismertük egymást." Álnevek mögött? Az online térben? Elhiszem hogy mély beszélgetések zajlottak, de azt nem hogy az ember az embert ismerte meg ezek során. Maximum vélemény a véleménnyel találkozott - találkozhatott."

Hmm...

Egy elméleti kérdés, és egy gyakorlati reflexió.
_____________________________

Az elméleti kérdés:

Mit jelent megismerni valakit?

Azt, hogy valakivel 10 éven át a szemközti asztalnál dolgozom, vagy a padban 4 évig mellette ülök az iskolában?

Akkor is, ha egyetlen szót nem beszélünk soha a legfontosabb kapcsolatainkról, érzéseinkről, az élet GYAKORLATI kérdéseivel kapcsolatos elméleti és gyakorlati hozzáállásunkról?

Vagy ennél sokkal valóságosabb és teljesebb "ismeret" az, ha valakit sosem láttam, de 6-8 éven át rendszeresen beszélgettünk a legkülönbözőbb elméleti és gyakorlati kérdésekről; megismertük egymás

- gondolatait és
- megoldási metódusait
- a spontán, hirtelen, meggondolatlan reakcióktól
- a letisztult álláspontjainkig
- és a hirtelen, sokszor később tévesnek vagy hibásnak bizonyult gondolatankkal, reakcióinkkal kapcsolatos utóreakcióinkat (pl. kötjük az ebet a karóhoz - vagy tudunk bocsánatot kérni és VALÓBAN revizionálni a korábbi gondolatainkat, szavainkat, stb, stb)
- rengeteg féle területen (politikától a családi, a munkával, az egészséggel, a betegséggel, az emberi kapcsolatok sok fajtájával, a művészetekkel, stb kapcsolatos kérdéseken át a filozófiai-vallási-imádságra vonatkozó kérdésekig, stb)??

Mit jelent igazán az, "hogy az ember az embert ismerte meg"?
_______________________________

És a gyakorlati reflexió:

Több olyan konkrét esetet tudok mondani, amikor valakivel erről a fórumról találkoztam egy "jelenléti" ;) programon - és néhány mondat után a gyakorlatban, de facto "felismertük" egymást (konferencián, lelkigyakorlaton, stb).

jabbok 2022.01.17. 11:20:27

@mezeiviragtarsulas: Na persze abban teljesen igaza van, hogy egy olyan fórumon, ahol szerep-személyiségek VETÍTENEK MAGUKRÓL virtuális képeket, és tetszelegnek önmaguk és a többiek előtt - ott valóban nincs valódi SZEMÉLYES megismerés.

A SZEMÉLYES kapcsolat ugyanis pontosan azt igényli, amitől a poszt óva int: SZEMÉLYES _ BEVONÓDÁST.

Ami bizony valóban kockázatos.
Aki nem szerez sebeket - az nem is volt bent.

Csúnya, illetlen hasonlattal: nem lehet egyszerre szűznek is maradni - ÉS nemi életet is élni.

tanger 2022.01.17. 11:36:45

Beszélgetésbe elegyedni valakivel annyi, mint letenni a fegyvert és felfedni magunkat; megnyitni kapuinkat; kitenni magunkat a másiknak, a kívülállónak; és megnyitni magunkat a meglepetés, a vita és a vádak előtt. Kockára tenni, amit közösnek találtunk, vagy amit közössé tettünk.

Alphonso Lingis: A világ moraja. In: Tér, fenomén, mű. Kijárat Kiadó, 2011.

jabbok 2022.01.17. 11:41:22

Pacsy: "a blogolással foglalatoskodást legfeljebb kikapcsoló szórakozásnak (tudományos alkatúaknak pedig érdekes társadalmi kísérletnek) érdemes felfogni. És – ha úgy adódik – könnyű szívvel távol maradni tőle.

Íme, a lényeg (SIC!) egyetlen mondatban: a bloggal való foglalkozást szerintem nem szabad túl komolyan venni. Máskülönben ugyanis – extrémebb esetben – árt az egészségnek. Ez lelkileg érzékenyebb embereknél biztosan így van – nálam mindenképp."
_______________________________

A poszt igazi kérdése számomra

a KOMMUNIKÁCIÓ

vs.

a (SZEMÉLYTELEN) INFORMÁCIÓ-CSERE, a beszélgetés LÁTSZATA

közötti kapcsolat.

jabbok 2022.01.17. 11:44:37

@tanger: ezt a Lingis-idézetet nagyon pontosnak és relevánsnak találom.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 12:12:35

"Beszélgetésbe elegyedni valakivel annyi, mint letenni a fegyvert és felfedni magunkat;"
Az előzményeket valamennyire ismerve úgy érzem, ez már megtörtént - vagy tévedek? Pacsy már korábbi posztokban felfedte hogy mit gondol, és reagált is kommentekre. Szóval ez a poszt nem az első poszt tőle, hanem egy folyamat végén lévő, és ez szerintem nem mindegy.

Talán a beszélgetés valahol parttalanná vált... ez előfordulhat.
@jabbok: Értem amit mondtál hogy meg lehet ismerni egymás véleményeit, keresztül lehet vitatkozni témákat.
De az eredeti témához visszatérve: saját tapasztalatom az, hogy pl. a személyes e-mail konfliktusaimat a barátaimmal sose tudtam igazán megoldani, csak amikor élőben beszélgettünk. Mert itt legépelt vélemények ütköznek más legépelt véleményekkel.

Jézus amikor egyszer meg akarták kövezni, eltűnt a szemük elől. Jézus is gyakorolta az önvédelmet. Tudta mikor kell ott maradni, mikor kell tovább állni. Néha elkerült városokat. Ezzel nem azt akarom mondani hogy Jézus és Pacsy egy szinten vannak. Hanem ahogy a Prédikátor könyve mondja, ideje van a sírásnak, ideje van a nevetésnek. Talán ideje van a kommentelésnek és a távol maradásnak is.

Én teljesen megértem hogy Pacsy nem akar már hosszú és úgy tűnik, parttalan komment vitákba beleállni. Úgy érzem ez van számon kérve rajta. Én ezt teljesen el tudom fogadni - tőle is, mástól is. Ettől ő nem lesz "rossz keresztény".

jabbok 2022.01.17. 12:54:54

@mezeiviragtarsulas: "teljesen megértem hogy Pacsy nem akar már hosszú és úgy tűnik, parttalan komment vitákba beleállni. Úgy érzem ez van számon kérve rajta. Én ezt teljesen el tudom fogadni - tőle is, mástól is. Ettől ő nem lesz "rossz keresztény"."

Azt sehol nem állítottam, hogy Pacsy akár ettől, akár mástól "rossz keresztény" lenne.

Azt sem rosszallottam soha és sehol, ha valaki (akár Pacsy, akár más) "nem akar hosszú és úgy tűnik, parttalan komment vitákba beleállni". Ahogy azt sem vetettem soha senki szemére, ha bárki bármennyi ideig úgy érzi, hogy számára éppen a kommenteléstől való távolmaradásnak van itt az ideje...

A problémám azzal van, amikor egy keresztény TANÍTÓ, egy TANÍTÁSBAN - tehát MÁSOK SZÁMÁRA - ír olyanokat, hogy "a (vagyis sommásan "A" = minden) blogolással foglalatoskodást legfeljebb kikapcsoló szórakozásnak (tudományos alkatúaknak pedig érdekes társadalmi kísérletnek) érdemes felfogni. És – ha úgy adódik – könnyű szívvel távol maradni tőle."

Sőt, olyanokat, hogy "Íme, a lényeg (SIC - "A" LÉNYEG) egyetlen mondatban: a bloggal való foglalkozást szerintem nem szabad túl komolyan venni. Máskülönben ugyanis – extrémebb esetben – árt az egészségnek. Ez lelkileg érzékenyebb embereknél biztosan így van – nálam mindenképp."

Ezzel az állítással (és nem Pacsy személyével vagy saját szubjektív hitével) szemben fogalmaztam meg a tételes ellenvéleményemet.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 13:17:40

@jabbok:
"Azt sehol nem állítottam, hogy Pacsy akár ettől, akár mástól "rossz keresztény" lenne."

Igen explicit nem állítottad hogy Pacsy ettől lenne rossz keresztény, de még az elején Jézussal állítottad szembe az ő"kommunikációs stratégiáját", meg azt is írtad, hogy "mentálos kereszténység", ezért írtam ezt. De értem, OK.

"Azt sem rosszallottam soha és sehol, ha valaki (akár Pacsy, akár más) "nem akar hosszú és úgy tűnik, parttalan komment vitákba beleállni"."

Rendben, akkor ebben (is) egyetértünk! :-)

"A" LÉNYEG) egyetlen mondatban: a bloggal való foglalkozást szerintem nem szabad túl komolyan venni. "
Én őszintén szólva egyet értek Pacsy-val. De elfogadom hogy Te nem értesz egyet vele, és te komolyabban veszed a kommentelést. Különbözőek vagyunk, temperamentumban, érzésvilágban, prioritásokban. A valódi világban vett lelki életet, a valódi emberi kapcsolatokat pl. szerintem érdemes komolyabban venni, mint a kommentelést. És itt máris tér nyílik a félreértésre. Pacsy vajon úgy értette, hogy ne vegyünk komolyan egyáltalán? Mintegy szórakozásként tekintsünk rá? Lehet, és én ezt is el tudom fogadni. Miért ne? Ez egy blog egy adott posztja, ami a szerző egyéni véleményét tükrözni, nem az Egyház hivatalos tanítását. Ez egy ember személyes tanácsa, nem egy dogma.

Vagy lehet hogy nem így értette? Lehet arra gondolt csak amire én az előbb? Hogy nem kell ANNYIRA komolyan venni, mint pl. a valódi világban zajló emberi kapcsolatokat? Ilyen értelemben a "nem kell komolyan venni" szerintem csak egy prioritást fejez ki, pl. nem kell annyira komolyan venni mint azt az embert aki tényleg fizikailag is itt van mellettem. Ezzel (is) egyet értek.

A lényeg hogy szerintem ez egy emebr (Pacsy) személyes véleménye, és szerintem meg kell tanulni elfogadni hogy mások vagyunk, más prioritásokkal, prefrenciákkal. Megértem amúgy hogy ha neked nem jó amit Pacsy írt, nem értesz egyet vele. De Pacsy-t is teljesen megértem. Szubjetíven pedig arra hajlok hogy ebből nem kell akkora ügyet csinálni. :-)

+ Béke +

jabbok 2022.01.17. 13:26:59

@mezeiviragtarsulas: "Megértem amúgy hogy ha neked nem jó amit Pacsy írt, nem értesz egyet vele. De Pacsy-t is teljesen megértem. Szubjetíven pedig arra hajlok hogy ebből nem kell akkora ügyet csinálni."

Évekig teljesen ugyanígy gondoltam.

jabbok 2022.01.17. 14:14:40

@mezeiviragtarsulas: "még az elején Jézussal állítottad szembe az ő "kommunikációs stratégiáját", meg azt is írtad, hogy "mentálos kereszténység", ezért írtam ezt."

_____________________________

"vajon miért tűnik el már-már a remeklés a körülöttünk levő világból?

Talán egyszerűen azért, mert a bravúrt az emberből is a lét végső kutyaszorítói kényszerítik ki, azokba meg mostanság ritkábban jutunk, mint valaha. A sarokba szorított ember az, aki vagy meghal - vagy remekel.

Mi manapság meglehetős gyakorlattal elkerülgetjük ezeket a „sarkokat”.

Ha továbbmegyek a metaforában, mondhatom, hogy a „sarok”, ez a remeklésre (vagy halálra) szorító - a másíthatatlan szituáció meg az alkut nem tűrő etikai eszmény falából szokott valaha az ember köré záródni. Nos: technikánk és társadalmi létünk fejlődése (Guardini azt mondaná: a hatalomban való hirtelen gyarapodásunk) váratlanul lehetővé tette, hogy változtassunk sok olyan helyzeten, amely őseink életében valóban megmásíthatatlanul adott volt. „Itt élned, halnod kell” – írta egy százada a költő. Nem egyszerűen egy hazafias étosz, hanem – milliók számára – a szükség parancsát sűrítve szavakba. Nehéz kérdezni, de lehetetlen újra meg újra el nem tűnődni rajta, milyen messze jutottunk ettől a kell-től. De ez csak egyetlen példa a sok közül.

Még meghökkentőbb jártasságra tettünk azonban szert az etikai eszmények sziklafalának porlasztásában, odább tessékelésében, nemegyszer teljes eltüntetésében. Vállalva féligazságok fölidézésének kockázatát, hadd utaljunk itt a válási statisztikára, a családtervezésre, az engedékeny nevelés kényelmes modern gyakorlatára. „Ami nem megy, ne erőltessük!” – hangzik a minden becstelenséget igazoló közhely, s valóban el is hisszük lassan, hogy nincs törvény és nincs tilalom, ami valami igazán nehézre komolyan kötelezhetne, vagyis ami a remeklésnek és a bravúrnak – vagy a pusztulásnak alternatíváját kikerülhetetlenül elénk állítaná.

A szituáció és az eszmény szorító kihívásai nélkül szegény s nem boldog lett az emberi élet. Végül már álmodni sem merünk arról, hogy képesek volnánk a remeklésre. (Eredményesen deheroizáljuk a múltunkat is!) El is sorvad, ki sem fejlődik bennünk a lelemény, a fölszikrázó kedv, Tamási Áron székelyeinek edzett s játékos belső fegyelme. Többnyire sikerül egy életen át lealkudnunk és eltüntetnünk az útból a kutyaszorítókat, hogy aztán teljesen tapasztalatlanul és önbizalmatlanul essünk a legkegyetlenebb csapdába: az egyszer elháríthatatlan fájdalom s a tovább nem odázható halál elé. ..."
(Jelenits István: Pipacsok októberben)
__________________________________

1.: Ha tudod, hogy a mai keresztény közgondolkodásban, közbeszédben és közgyakorlatban (rengeteg más között mondjuk a Füzesi Ádám, vagy Szabó Tamás "kiugrása" körüli viták és tapasztalatok nyomán) mit nevezünk "mentálos / mentálhigiénés kereszténységnek"

2.: ha van gyakorlati tapasztalatod arról, hogy a valódi keresztény megbocsátást (amihez még az Istennek is előbb az Isten Bárányává kellett válnia - vagyis még Neki is meg kellett fizetnie az árát) és a valódi kommunikációt hogyan váltja fel egyre szélesebb körben az egyszerű és legolcsóbb konfliktuskerülés, "pax et bonum", "irgalmas" félrenézés, BE NEM VONÓDÁS, "az etikai eszmények sziklafalának porlasztása" (amiről a fenti Jelenits-szöveg is beszél)

3.: és ezek mellett azt is tudod, hogy Pacsynak mi a szerepe és a tekintélye a papnevelésben, a "lelkivezetésben", illetve a hívek körében

4.: PLUSZ még azt is végigkísérted / visszaolvastad, hogy az első, még igazán, teljesen, gyanakvás nélkül jóhiszemű KÉRDÉSEIMTŐL hogyan jutottunk el ÉVEK ALATT a mostani véleményeinkig

- na akkor talán van esélye, hogy megértsd, mi is a gond köztünk Pacsyval.

Déli pályaudvar 2022.01.17. 15:28:49

@jabbok: Egyrészt, teljesen igazad van. Másrészt, az is tény, hogy nagyon-nagyon kevés embernek van olyan szuperszónikus képessége, mint neked, vagyis hogy az állapotbeli kötelességei hűséges elvégzése mellett ilyen minőségben és főként ilyen mennyiségben tud kommentelni. Még a nyugdíjas Matthaios volt ilyen, de ő nyugdíjas volt, vagyis nagyon sok ideje volt, és bevallottan egyik főfeladatának tekintette az ilyen jellegű hitvédelmet. Nekem egy olyan komment megírása, mint amilyenből te egy nap simán megírsz 8-10-et, másfél órába telik. Ilyen szempontból megértem Pacsyt, hogy ez nem fér bele az idejébe. És hát nem is hajlik a valósággal való szembenézésre, így aztán végképp nem megy. Hogy egy másfajta kommunikációs csatornán, mondjuk élőben, mindez menne-e, nem tudom. Nagyon fura műfaj ez, az biztos.

jabbok 2022.01.17. 16:40:08

@mezeiviragtarsulas: erre: "Elhiszem hogy mély beszélgetések zajlottak, de azt nem hogy az ember az embert ismerte meg ezek során. Maximum vélemény a véleménnyel találkozott - találkozhatott." továbbá: "saját tapasztalatom az, hogy pl. a személyes e-mail konfliktusaimat a barátaimmal sose tudtam igazán megoldani, csak amikor élőben beszélgettünk. Mert itt legépelt vélemények ütköznek más legépelt véleményekkel."
_______________________________
Érdekes, mennyire kizárólagos ez a véleményed.

- "azt NEM (ti. HISZEM), hogy az ember az embert ismerte meg ezek során."
- "MAXIMUM vélemény a véleménnyel találkozott - találkozhatott."
- "SOSE tudtam igazán megoldani, CSAK amikor..."

Én kevésbé lennék kategorikus.

A gyakorlatból is hoztam rá példát, hogy több olyan konkrét esetet tudok mondani, amikor valakivel erről a fórumról találkoztam egy "jelenléti" ;) programon - és néhány mondat után a gyakorlatban, de facto "felismertük" egymást (konferencián, lelkigyakorlaton, stb). Tehát a dolog igenis LEHETSÉGES, hiszen a gyakorlatban, de facto, többször is megtörtént.

Arra pedig főleg sok példát lehet találni, amikor a személyes konfliktusainkat itt a blogon többekkel, sok kérdésben igenis sikerült megoldani. Elég komoly konfliktusokat is.

A FB meg az Insta ezekre valóban és teljesen alkalmatlan.

Egy ilyen blog nem.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 16:42:53

@jabbok: én tudom hogy gondod van vele, hogy úgy érzed / úgy érzitek (1) vagy nem érti amit mondasz, mondtok neki, (2) vagy direkt ignorálja, hogy ne kelljen szembe néznie a tévelygésével. Hogy egy hamis irányzatot képvisel a kereszténységen belül, pl. az önálltató szemlélődést, ami elzárkózik a fájdalmas igazságok elől. Nagyjából ismerem az előzményeket, bár most lehet hogy túl elnagyoltan foglaltam össze - ezért bocsánat, nem akarom elbagatellizálni.

De nem is erről akarok írni. Nem akarom se megvédeni se kritizálni Pacsyt, hanem picit másról akartam írni. A blogolásról, ami az eredeti poszt.

Van egy mondás, de nem tudom kitől, valahogy így hangzik:
"A világot a példáddal, és nem a véleményeddel tudod megváltoztatni."

Hidd el, most ezt jó szándékból írom, nem akarok vitát provokálni, és kérlek ne vedd rossz néven amit írok: kommenteléssel szerintem nem lehet megváltani a világot. Sem megváltoztatni valakit. Sem Pacsyt, sem Téged - én őszintén így érzem. Ezért írtam a blogolás, mint fórum hiányosságáról korábban.

Úgy érzem, valahol @Déli pályaudvar: is erről írt. Egy dolog hogy mit gondoltok Pacsy-ról, mi a bajotok vele, de egy másik téma, hogy itt a jezsuita komment mezőben szerintem teljesen gyümölcstelen dolog vitatkozni, holott nyilvánvaló hogy az erőfeszítés, a szándék megvan részetekről. Régen amikor még Pacsy válaszolt, akkor sem alakult ki egyetértés, közös nevező (úgy emlékszem). És úgy érzem, kommenteléssel ez a konfliktus nem is fog megoldódni. Nyilván te azt mondanád, Pacsy már akkor sem volt nyitott, már akkor sem értette, amikor még néha válaszolt. Elfogadom hogy így érzed. De a kérdés számomra az: akkor van értelme ide írogatni?

A kiugrott pap, Füzesi Ádám sok mindent tett és szervezett papként, és érthető hogy emiatt (is) kavart nagy port a kiugrása: sok emberhez elért, sok embert érintett. A jezsuita blog komment mezője hány emberhez ér el? Nyilván sokkal de sokkal kevesebbhez, és akikhez el is ér, azokat sem formálja át, nem hat rájuk annyira, mint pl. egy új pap szolgálata, vagy egy régi kiugrása. Ez nyilván azért van, mert a vélemények ütköztetése végső soron sosincs olyan nagy hatással a világra. A kommentelés nem változtatja meg a világot. A tettek igen, legyenek azok jók, vagy sajnos rosszak. De a kommentelés - szinte biztos hogy alig van hatással.

A lényeg szerintem hogy a blogolás és kommentelés egyszerűen alkalmatlan eszköz az érdemi párbeszédre, különösen ha mély konfliktus van jelen. Pacsy sok posztot írt, ezek mennyire változtattak meg téged? Te pedig sok kommentet írtál, szerinted ezek mennyire változtatták meg Pacsyt? Maximum annyiban hogy már nem olvas kommenteket.. de úgy értem, ÉRDEMBEN szerinted volt hatása? Vagy érdemben volt hatással Rád az, amiket ő írt?

Mindezt csak azért írom, mert ez a konfliktus már tényleg évek óta megy, és igen, Matthaios is nagyon sokat írt, de úgy érzem, kicsit célt tévesztett erőfeszítés ez az egész. Végül is mennyi hatása volt mindennek? Én úgy érzem, maximum kontraproduktív hatása volt: mindenki még erősebben hisz a saját igazában. A blogolás / kommentelés nem változtat meg senkit, csak még jobban rögzíti a véleménykülönbségeket. Én nagyjából ezt szűrtem le.

(Nyilván triviális, hogy minden ember azt gondolja, neki van igaza, kivéve talán az önmarcangoló típusokat. Én is azt gondolom, hogy amit leírtam igaz, hisz ezért írtam le. Te is azt gondolod hogy igazad van, Pacsy is azt gondolja. Ebben szinte biztos vagyok. :) Szóval van egy csomó féle vélemény... zárszóként talán annyit, hogy kíváncsi lennék, tényleg, hogy annyi év után mit vársz a hozzászólásaiddal kapcsolatban? Őszintén, nem provokatívan kérdezem.)

Sokat írtam, így most már befejezem.

jabbok 2022.01.17. 16:43:40

@Déli pályaudvar: "egy olyan komment megírása, mint amilyenből te egy nap simán megírsz 8-10-et, másfél órába telik" -

mostanában én is ritkán tudok ilyen hozzászólásokat írni. Most is csak azért, mert a COVID-dal lábadozom itthon. És csak addig, amíg a többiek haza nem értek. Most én is lelassulok. ;o))

De nem is a hozzászólások mennyiségét vagy hosszát vetettem soha Pacsy szemére.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 16:49:57

@jabbok: "Érdekes, mennyire kizárólagos ez a véleményed.

- "azt NEM (ti. HISZEM), hogy az ember az embert ismerte meg ezek során."
Így gondolom, hiszen itt csak írott szövegekkel találkozol, emberek legépelt véleményeivel. Szerintem egy ember több annál, hogy milyen véleményei vannak, ezért írtam hogy itt csak más emberek kommentjeivel találkozol, nem magával az emberrel. Még az arcát sem látod, nem tudsz a szemébe nézni, stb.

- "MAXIMUM vélemény a véleménnyel találkozott - találkozhatott."
Igen, így gondolom.

- "SOSE tudtam igazán megoldani, CSAK amikor..."
Nekem ez a tapasztalatom.

Örülök ha neked sikerült mély beszélgetéseket folytatni itt. Szerintem a kommentelés sosem lehet olyan mély mint élőben találkozni és beszélgetni egy másik emberrel. Lehet hogy ez kategorikus neked, elfogadom, de én így érzem.

mezeiviragtarsulas 2022.01.17. 16:54:22

@jabbok: "A FB meg az Insta ezekre valóban és teljesen alkalmatlan.
Egy ilyen blog nem. "

Most visszadobom a labdát: "Érdekes, mennyire kizárólagos ez a véleményed." :-)
Tényleg így gondolom. Blog, FB, miért lenne más? Mindenhol legtöbb esetben egymás számára ismeretlen emberek kommentelnek, vitatkoznak. Én a személyességet hiányolom ezekből. Annyiban egyetértek veled, hogy itt kialakult egy egymást jól ismerő közösség, de ez egy facebook csoportban is kialakulhat. Nekem most Te voltál kicsit kategorikus. :)

Jobbulást a Coviddal!

Hermes the God in Yellow 2022.01.18. 00:03:47

A pacsfej egy grandiózus nárcisztikus. ez a cikk is ¾ részben csak róla és az érzéseiről szól.

Miután az idők során itt szinte mindenkinél elérte a hányingerküszöböt (vagy aki szakmabeli volt, az teológiából mosta fel vele a padlót), most több, mint egy év sebnyalogatás után visszatért, hogy javítson a neki oly fontos image-én és megmagyarázza, hogy ő azért továbbra is egy egészen csodálatos ember.

Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Vele is ez történt, bububú, de most már jobban tudja. Innentől fogva majd csak azért jön, hogy örüljön a like-ok jelentette digitális simogatásnak, mindenki más le van ejtve, hiszen csak az alantas 1% kommentel.

A „nyilatkozat” egyébként tele van átalános megfigyelésként kifejezett, de nagyon is személyes odamondásokkal. Ezekre természetesen nem lehet reagálni, ezt azonnal leszögezte, mert ide se néz.

What else is new...

Hermes the God in Yellow 2022.01.18. 00:06:03

@jabbok: én is gyors és teljes jobbulást kávánok!

Hermes the God in Yellow 2022.01.18. 00:33:11

@mezeiviragtarsulas: olyan emberekkel beszélgettem itt, akikkel a való életben biztos nem kerültem volna össze. el vagyunk határolódva a földrajz, a kultúra, az életkor és életmód által.

nem hiszem, hogy bármiről meg lettem volna győzve, de most már azért némileg máshogyan képzelem el a "god hates fags" tábláit lobogtató igen tisztelt klerikális reakciót. ha más értelme nem is, annyi azért volt, hogy az ellenség a szememben emberibb formát öltött.

ezen kívül sokat tanultam erről az érdekes és gazdag folklorral bíró szektáról. sokkal jobban tudom azóta kontextualizálni, amit ezzel kapcsolatban hallok és olvasok.

bár senki nem győzött meg senkit, azért néhányan megtanulták tiszelni a másikat. Matthaios simán azonnal megégetett volna, mégis tiszteltem. A lista hosszú, nem fogok itt mindenkit végigajnározni.

jabbok 2022.01.18. 13:09:37

@mezeiviragtarsulas: erre: ""A világot a példáddal, és nem a véleményeddel tudod megváltoztatni."

Hidd el, most ezt jó szándékból írom, nem akarok vitát provokálni, és kérlek ne vedd rossz néven amit írok: kommenteléssel szerintem nem lehet megváltani a világot. Sem megváltoztatni valakit. Sem Pacsyt, sem Téged - én őszintén így érzem. Ezért írtam a blogolás, mint fórum hiányosságáról korábban."
_____________________________________
Ó, hát ezen a téren igazán nincsenek, sosem voltak illúzióim - sőt.

SOHA nem akartam megváltoztatni sem Pacsyt, sem mást.
SOHA nem hittem másban, mint hogy nem csak a bűnre - hanem a jóra, a szembesülésre, a JÓ értelemben vett önrevízióra is lehet valakit kísérteni. Még Pacsyt is. ;)

És hogy az ebbe vetett hitem nagyon is megalapozott, az éppen a mostani posztja. Amiből napnál világosabb, hogy egy év hallgatás után is ott van a tüske a körme alatt.
________________________________

Nemhogy olyan illúzióim nincsenek, amikről le akarsz beszélni - de még abban sem hiszek, hogy a példánkkal meg lehetne változtatni a világot. És abban még kevésbé hiszek, hogy egyáltalán nekünk kellene megváltoztatnunk.

Az meg kifejezetten a hitem központi eleme, hogy MEGVÁLTANI végképp se nem célunk, se nem feladatunk. Azt megtette már más. ("kérlek ne vedd rossz néven amit írok: kommenteléssel szerintem nem lehet megváltani a világot. Sem megváltoztatni valakit.")

Úgyhogy a blogolással kapcsolatban soha nem is volt semmi magasztosabb, súlyosabb (és főleg idelistább) célom, mint

1.: mások szemszögéből, mások nézőpontjaiból is megismerni, körüljárni minél több kérdést; összevetni és kitenni magamat és a hitemet mások kérdéseinek és tapasztalatainak - a szó etimológiai értelmében is "re-flektálni" és "kommunikálni".

2.: ahogy a fizikában, pontosan úgy a kommunikációban sincs
- se ellenhatás nélküli hatás
- se hatás nélküli ellenhatás.
Vagyis ha és amennyire én kiteszem magamat mások
- információinak
- személyiségének
- érzelmeinek
- gondolatainak,
- tapasztalatainak,
- stb, stb

AKKOR és ANNYIRA "hatni" fog rájuk is az az
- információ
- személyiség
- érzelemvilág
- gondolatvilág
- tapasztalati kör,
- stb, stb
amit én itt beteszek a közösbe.

Illetve egy dologban még nagyon hiszek - sokkal jobban, mint amennyire a gyakorlatban rá tudok hagyatkozni. És az a magvető példázata. Amit Pál úgy fogalmaz: Non est volentis neque currentis, sed miserentis Dei...

jabbok 2022.01.18. 13:50:34

@Hermes the God in Yellow: Köszönöm! Most (legalábbis egyelőre) jelentősen enyhébb lefolyású, mint először volt. A mostani poszt-COVID-ra leszek igazán kíváncsi.

jabbok 2022.01.18. 17:54:31

@mezeiviragtarsulas: "Örülök ha neked sikerült mély beszélgetéseket folytatni itt. Szerintem a kommentelés sosem lehet olyan mély mint élőben találkozni és beszélgetni egy másik emberrel."

Elkezdtem ezt megválaszolni - de @Hermes the God in Yellow: megelőzött, és a válasza pontos is, hitelesebb is, mintha én magyaráznám a saját mondataimat.

Az élő beszélgetésnek IS vannak határozott előnyei. Talán több, mint az ilyen nyugodt, lassú, sokszor heteken-hónapokon át emésztgetett online beszélgetéseknek.

De az ilyen blogolásnak is megvannak a határozott előnyei, pl. az élő beszélgetés esetlegességével, sokszor kevésbé megfontolt, és főleg kevesebb más véleményt bevonó természetével szemben...

Biztos, hogy a metakommunikáció, a szemek, a hangsúlyok vagy pl. az érintés MÁS, sokszor több lehetőséget jelent a kommunikációra. Semmiképpen sem becsülném le ezeket a lehetőségeket és előnyöket. (Az érintés nekem ráadásul különösen fontos és kedves kommunikációs nyelv - nyilván az átlagnál is sokkal fontosabb, mivel haldokló és értelmi sérült emberek között szocializálódtam, ahol a szó, a racionalitás és az érvek szerepe sokszor borzasztóan korlátozott.)

Szóval ha mégis azt mondom, hogy kifejezetten a megismerés és a kommunikáció szempontjából MÉGIS van előnye is az ilyen online beszélgetésnek, még az élő találkozással szemben is - azt nem meggondolatlanságból mondom.

Pandit 2022.01.19. 11:39:30

" a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre"
írja a szerző a bejegyzés címében
Szerintem erről pont nem túl sok mindent tudunk meg, de azt vélem kiolvasni belőle, hogy összességében inkább károsnak (lelki élet növekedését akadályozónak?) látja azt.
Meglehet, hogy így van. (Az én tapasztalatom, hogy inkább épültem tőle, de ebben simán tévedhetek is, meg persze nem vagyunk egyformák sem).
Azonban nem hinném, hogy más dolgokkal ez nem ugyanígy van...akármi hatását vizsgálhatnánk a lelki életre vonatkozóan: pl. a kirándulás, vagy biciklizés, evés, ivás, munka, zenehallgatás stb stb.

Továbbra is tartom, hogy - minden mellékhatása ellenére - ez egy intellektuális műfaj. Itt az érveké, az értelemé, a kiváncsiságé, az új megismerésé a főszerep.
Éppen ez állna távol egy jezsuitától?
lásd: "olykor nagyon gazdagító ismeretforrásnak bizonyult és motivációként is szolgált" írja Pacsy.

érdekes, hogy én ellentétben a szerzővel magamról úgy gondolom, hogy éppen konfliktuskerülő vagyok. Sajnos olykor még a véleményem is képes vagyok megváltoztatni csak(!) azért, hogy jobban elfogadjanak. Szóval engem is nagyon megviselnek a konfliktusok. És biztosan jó, hasznos néha a távolságtartás is, de nem mindig könnyű megkülönböztetni a meneküléstől.
Van amikor ki kell állni. Matthaios nagyon jól látta ezt.

"az interneten senki sem vigyáz ránk, ha mi nem vigyázunk magunkra."
Amit tudnék én megtenném, ha Pacsy még itt lenne. És szerintem sokan mások is még rajtam kívül. :)

"teológiailag mondva „infralapszális”, azaz bukott, bűnbeesés utáni világban élünk, ami bizony meglátszik a kultúra minden szegmensén. Egy katolikus blogon is."
Ez igaz, de ez a "kommentközösség" (vagy mi) jóval az átlag felett teljesített itt. Szerintem. (a "lista hosszú", ahogy Hermes írta)

türkiz 2022.01.19. 22:43:07

Tíz év veletek...
Annyi mindent szeretnék ideírni, de nem megy... talán a post-Covid, talán, mert nagyon hiányoztok, és Matthaios is
süti beállítások módosítása