Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Utolsó kommentek

Friss topikok

Gyógyír aggodalomra koronavírus-járvány idején: a holokauszt-áldozat Etty Hillesum felemelő vallomása

2020.03.21. 16:46 andras.csaba.sj

Képtalálatok a következőre: legyen meg a te akaratod

Részlet az 1942. október 3-i naplóbejegyzésből

„Álmatlanságtól kezdek szenvedni, és ez nem jó. Pirkadatkor felkeltem az ágyból és az ablak mellé térdeltem. A reggeli, néma szürkületben a fa hangtalanul állt. Így imádkoztam: Istenem, add meg a Te nagy és erőteljes békédet! Ha azt akarod, hogy szenvedjek, add a nagy és teljes fájdalmat, és ne az ezernyi, kis aggodalmat, mi teljesen felemészt. Adj békét és hitet! Add, hogy napjaim ne a hétköznapi túlélés miatti félelemről szóljanak. És minden étel, ruha, hideg, egészség miatti szorongásunk nem az irántad való bizalmatlanság jele? [...]

Kész vagyok nyugodtan az ágyban maradni néhány napig, ezzel együtt egy szüntelen, nagy imává szeretnék válni. Szüntelen, nagy békévé. „A betegnek nyugodt életvitelre van szüksége”. Gondoskodj a békémről, Uram, bárhol legyek. Lehet, hogy azért nem érzem már, mert nem jó irányba haladok? Talán – nem tudom. Társasági ember vagyok, Istenem, de még mennyire! Az emberek között akarok lenni, a félelmeik között, mindent magam akarok látni és érteni, hogy később elmesélhessem. Meg akarok gyógyulni. Az utóbbi napokban túlságosan aggódom az egészségemért, és ez természetesen nem jó. Add, hogy ugyanaz a nagy állékonyság legyen bennem, mint a te szürke hajnalodban. Add, hogy a napom több legyen a testem miatti aggodalomnál.

Végső soron, mindig ugyanabban keresek vigaszt: az ágyból kikelek és a szobám rejtett sarkában letérdelek.

Nem akarom kezedet sem rángatni, Uram: „Add, hogy két nap alatt meggyógyuljak”. Tudom, hogy mindennek növekednie kell, és ez lassú folyamat.

Kevésre van szükségem, és ez nekem elég. De ha valamit teljes erőmből akarok, akkor megbicsaklik a ritmusom. Nem kell semmit sem akarnom, hanem csak hagynom kell, hogy a dolgok beteljesüljenek bennem, és ez az, amit most éppen nem teszek.

Hogy ne az enyém, hanem a Te akaratod legyen!”

1 komment

A koronavírus-járvány mint a mai idők jele?

2020.03.21. 08:33 phamdinhngocsj

virus.jpeg

Sokan meglepődhetnek: miért hív az Egyház a koronavírus-járvány idején gyakran az Istenben való hitre? Ez a szükséges hozzáállás, mert a történelem során, számos eseményen keresztül, az Egyház felismeri az idők jeleit. Az Egyház ezekben olvassa az üzeneteket, amelyeket Isten az embereknek mond. Figyelembe véve a koronavírus-járvány bonyolult fejlődését, amely egyre erőteljesebben terjed az egész világon, megpróbáljuk kideríteni, hogy ez-e a korszak jele.

Szólj hozzá!

Töprengések az egyedüllétről, a magányról és a semmiről

2020.03.18. 15:36 Hofiatya

hofi.jpg

Egyedül

Egyedül lenni.

Jó érzés egyedül lenni és gyógyító.

Az egyedüllét nem magány, hiszen amikor egyedül vagyok, talán akkor kerülök legközelebb Istenhez, a Háromszemélyű Szeretet Istenhez is, az én Teremtőmhöz.

Mi nem szigorúan vett értelemben vagyunk monoteisták, ahogy mondja egy gondolkodó, hanem egy személyes, személyek által alkotott Szeretetközösség Istenének, a Mennyei Atyának gyermekei vagyunk a Szentlélekben.

Ez nagyon fontos!

A csak monoteista isten nem tud szeretni. Önmaga fenségében, dicsőségében létezik, de nem tudja, mit is jelent a személyek közötti szeretetkapcsolat.

Hogy egészséges maradjak, keresnem kell a Szentháromságos Szeretet Istennel való benső, csendes intim kapcsolatot. Így kerülök egyre közelebb önmagamhoz, a Nevemhez, hogy ki is vagyok én.

Szólj hozzá!

Tizenhat tipp az otthonmaradós napokra

2020.03.16. 20:04 AndrásCs

home.jpg

Pánikba estél, hogy otthon kell maradnod? Nem tudod, hogyan töltsd el az idődet, és úgy érzed, felrobbansz, ha szabadságodban korlátoznak? Ne aggódj, az elmúlt hetekben én is keresztülmentem ezen: kezdődik a bosszankodással, panaszkodással, hogy a házban kell maradnod (felvásárolták az összes lisztet és cukrot, még kényszerfogyókúrába is kell kezdened… Segítség!), majd folytatódik a letargiával, hogy mihez kezdj magaddal (a folyamatos sorozatnézéstől még rosszabbul érzed magad).

Ha ezeken a fázisokon átestél, akkor jöhet végre a konstruktív gondolkodás, amivel a végtelen, rendelkezésedre álló idődet értelmesen felhasználhatod. Ebben szeretnék segítségedre lenni. Az olasz tánccsoportomban támogatjuk úgy egymást, hogy tippeket és képeket küldünk arról, éppen hogyan ütjük el kreatívan az időnket. Nagyon inspiráló! Ezúton szeretnélek én is bátorítani benneteket. Ha te is megosztanád valamely tapasztalatodat, ami örömet adott az otthonmaradásban, hozzászólás formájában bátran megteheted. Isten hozott a jezsuita ötletbörzén!

43 komment

Nem akarok cölibátusban élni!

2020.03.12. 08:15 Hofiatya

papszent.jpg

A kijelentés az első pillanatra talán megdöbbentő, de lássuk, miről is van szó! Amikor meghallják, hogy katolikus szerzetespap vagyok, sokan mondják: akkor maga önmegtartóztatásban él. Soha sem szerettem ezt a kifejezést, de a jelek szerint nincs más, el kell elfogadnom, ha „cölibátusról” beszélnek az emberek. Erre gondolnak, és igazság szerint mi is tápláljuk bennük ezt a képzetet, mert az egyházban szintén hagyománya van így nevezni ezt az életmódot.

Talán a „szenvedélyes szeretet” fogalmának furcsa eltorzítása is hozzájárult ahhoz, hogy megfogyatkozzanak a hivatások. Mert ugye ki akar egy életen át „megtartóztatásban” élni? Önmegtartóztatás? Mitől? Első pillanatban úgy is érthetem, hogy talán „önmagától” tartóztatja meg magát az ember? Elvesztette énjét/önmagát? Így alakulhat ki egy olyan „papi szerep”, ami olykor csak dekoráció, és már nincs mögötte tartalom. Főleg, ha a személyes én hiányzik. Vagy vegyük az ugyancsak szépen hangzó „klerikus” kifejezést. Az illető leginkább hivatalokban dolgozik, s tudja, miként illik az emberek előtt mutatkozni. A közösségépítés viszont Én-Te kapcsolatot feltételez. Ez nem személytelen hivatali viszony. Ez együttlét. Ez az, amit ez a típus nem ismer, mert nem tapasztalta meg.

10 komment

A sebből fakadó élet: veszteségből nyereség

2020.03.08. 18:02 andras.csaba.sj

the_incredulity_of_saint_thomas-caravaggio_1601-2.jpg

Caravaggio „Hitetlen Tamás”-a Jn 20,25-29 elbeszélését jeleníti meg, ahogy a Jézus feltámadásában kételkedő apostol – két társával együtt – találkozik az Úrral. Az itáliai festő zseniális fény-sötétség játékában előtérbe kerül Jézus sebe, amit a tanítványok orvosi kíváncsisággal és szakértelemmel szemlélnek. Jézus arca szelíd, és kezével óvatosan sebéhez teszi Tamás kezét. Hallhatjuk a szavait, amint a következőket mondja: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (Jn 20,29). Azóta az Egyház a „boldogok”-at önmagával azonosítja, akik bár testi szemükkel nem látták Őt, mégis hisznek Benne. De kiben is hiszünk? Nézd meg csak jobban a képet! Jézus sebei nyitva vannak – a feltámadás után is. Mit akar ez jelenteni?

3 komment

Isten szava és csendje: gondolatok nagyböjtre

2020.03.04. 08:43 SzabóFerencSJ

 

daniele-levis-pelusi-ar5fgfhxwmu-unsplash.jpg

„A puszta elválaszt a hangzavartól, és szavak híján helye születik a Szónak, Isten Szavának, mely mint szellő susogása megérinti a szívet. A puszta a nagybetűs Szónak a helye. A Bibliában ugyanis az Isten szeret a pusztában megszólalni. Ott adja Mózesnek a Tízparancsolatot, és tévelygő népét így emlékezteti: „Kihoztalak a pusztába és a szívedhez szóltam”. Csendesen hangzik Isten Szava a pusztában, ahol Istent bensőségesen lehet meglelni. Jézus is szeretett visszavonulni magányos helyekre, hogy imádkozzon, és arra tanított minket, hogyan keressük az Istent, aki a csendben szól hozzánk. Nem könnyű a szívünkben csendet teremteni, ezért megyünk tovább, hogy másokkal beszélgessünk. (…)

Jézus a pusztába azért hív, hogy figyelmünket az igazán lényegesre fordítsuk. A kísértő ördögnek azt mondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szavával. Ezért kell imádkozni, hogy az Isten jelenlétében föltáruljanak a szív hajlamai és a lélek kettősségei. Éppen ezért a puszta nem a halál, a pusztítás helye, hanem az életé, ahol az Istennel csendben párbeszédet lehet folytatni.”  (Ferenc pápa, 2020. Hamvazószerda.)

Szólj hozzá!

Így segíthet Jézus a koronavírus-járvány idején

2020.03.02. 16:07 phamdinhngocsj

jesus.gif

Az elmúlt három hónapban Kína, a szomszédos, majd egyre távolabbi országok a koronavírus-járvánnyal szembesültek. A halálesetek és a fertőzöttek száma óránként növekszik. Most, sajnos, a járvány egyre gyorsabban terjed Európában is. Úgy tűnik, az emberek pánikba esnek: a hírek szerint a vírus egyre közelebb kerül országukhoz, városukhoz és családjukhoz. A járvány kitörése során sok keresztényt láttam Istenhez fordulni, imádkozva a segítségért.

Az Egyház szintén sürgeti a hívőket, hogy tegyenek az egészség és a szolidaritás együttes megvédéséért ebben a súlyos helyzetben. Nem vagyunk csalódottak vagy zavarodottak. Éppen ellenkezőleg, az Egyház úgy véli, ha Jézushoz ragaszkodik, és a kétségek idején is vele marad, akkor az emberi élet másmilyenné válik, reményteljessé és minden napfényesebbé lesz.

Szólj hozzá!

Böjt: erőpróba vagy kegyelem?

2020.02.29. 21:03 andras.csaba.sj

lent-image-feature.jpg

A nagyböjt a kiüresedés és a megtisztulás ideje, amikor törekszünk több teret és figyelmet szentelni Istennek, akitől minden jó származik. A böjt három fő gyakorlata is ezt a célt szolgálja: a böjtölés testünket, az ima lelkünket szabadítja fel, az alamizsnaosztás pedig embertársaink, a szükséget szenvedők felé nyit meg. A közösségi médiában számos gyakorlatot találunk, amelyek konkrét praktikákkal akarnak segíteni az Istenre figyelésben: az okostelefon használatának csökkentése, kedvességi gesztusok, különféle ájtatosságok stb. Egy fontos dolog azonban gyakran kimarad a listákból, amit nem érdemes megspórolni magunknak: miért? Miért böjtölök, és mi sóvárog bennem a szabadságra? Ezt a miértet járom körül a következő írásban, melyhez felhasználom Gerald G. May Függőség és kegyelem című könyvének néhány gondolatát.

3 komment

Nárcisztikus idők: hogyan határozza meg az ember jövőjét a mai korszellem?

2020.02.17. 09:06 Satori

2_5.jpg

Vajon mivel jellemezhető legtalálóbban a mi korunk? – Lord Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség nemrégiben leköszönt főrabbija tette fel ezt a kérdést egyik nagy hatású beszédében (TED-talks). Egy ilyen jelentőségű és ennyi mindent magában foglaló kérdést bedobni persze nyilvánvalóan a tévedés kockázatát is magában rejti. Annál is inkább, mert a felvetés a jelenre vonatkozik, tehát nincs meg a szükséges történelmi távolság a megválaszolásához. Mégsem adhatjuk alább! A téma átgondolásához Sacks rabbi mellett az amerikai konzervatív író és gondolkodó, David Books gondolatait is felhasználjuk.

1 komment

süti beállítások módosítása