Az elmúlt három hónapban Kína, a szomszédos, majd egyre távolabbi országok a koronavírus-járvánnyal szembesültek. A halálesetek és a fertőzöttek száma óránként növekszik. Most, sajnos, a járvány egyre gyorsabban terjed Európában is. Úgy tűnik, az emberek pánikba esnek: a hírek szerint a vírus egyre közelebb kerül országukhoz, városukhoz és családjukhoz. A járvány kitörése során sok keresztényt láttam Istenhez fordulni, imádkozva a segítségért.
Az Egyház szintén sürgeti a hívőket, hogy tegyenek az egészség és a szolidaritás együttes megvédéséért ebben a súlyos helyzetben. Nem vagyunk csalódottak vagy zavarodottak. Éppen ellenkezőleg, az Egyház úgy véli, ha Jézushoz ragaszkodik, és a kétségek idején is vele marad, akkor az emberi élet másmilyenné válik, reményteljessé és minden napfényesebbé lesz.
A betegek 28. világnapján mondott üzenetében Ferenc pápa ismételten felhívta a figyelmet az Istenbe vetett bizalom fontosságára az emberi szenvedésben. A Jóisten továbbra is hív: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” (Mt 11,28). Különösen igaz ez járvány esetén: ilyenkor pihenésre, ápolásra, nyugalomra és gyógyításra van szükség. Amikor Jézus ezt mondja, akkor „olyan emberekre gondol, akikkel mindennap találkozik Galilea útjain: egyszerű emberek, szegények, betegek, bűnösök, kirekesztettek sokasága. […] Ezek az emberek mindig követték Jézust, hogy hallgassák szavát, amely reményt adott nekik – Jézus szavai mindig reményt adnak!” (Úrangyala-imádság, 2014. július 6.). Nekik támogatásra és gyógyításra van szükségük, és Jézus Krisztus sok embert meggyógyít (Lk 6,19).
A gyógyítás Jézus küldetése. Tevékenysége nemcsak a fizikai betegségek gyógyítása, így nem csupán a járvány megszűnésére van hatással, hanem Jézus mindenekelőtt az egész embert gyógyítja meg: a testet és a lelket is. De a betegség és járvány idején lázadozó kérdések gyötörnek bennünket! Igen, de miért vannak betegek? Miért növekszik az áldozatok és betegek száma? Hol van Isten, hol van Jézus Krisztus ilyenkor? Miért nem tett lépéseket és nem szólt egy szót a járvány megszüntetésére? Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni.
Ne felejtsük el, hogy maga Jézus is szenvedett és meg is halt. A szenvedés tapasztalata alapján tudja, hogyan kell segíteni nekünk és vigasztalni a betegeket. Ferenc pápa azt hangsúlyozta: „A betegség lehetőséget ad számotokra, hogy különleges módon tartozzatok azokhoz a megfáradtakhoz és terheket hordozókhoz, akik magukra vonják Jézus tekintetét és magukhoz fordítják szívét.”[1] Természetesen Isten nem fordítja el szemét az emberi fájdalomtól. Ő akkor is ott van. Még mindig az emberek üdvösségéért dolgozik, segít és gondoskodik. A probléma az, hogy néha amikor az emberek szenvednek, a neheztelés mélyen gyökeret ver bennük. Vagyis amikor kiáltottak Istenhez, de úgy tűnt, hogy nem válaszol, akkor Istent hibáztatták.
Pedig ez alkalom számomra, hogy az Isten gondviselését hittel felismerjem. Alkalom, mert: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” (Mk 2,17). „A betegség nagyon gyakran indítja el az istenkeresést, a visszatérést Őhozzá.”[2] Sőt, Jézus mindig arra hív, hogy menjünk hozzá! Fontos, hogy „benne fogjátok megtalálni az erőt ahhoz, hogy legyőzzétek a félelmeket és kétségeket, amelyek a test és a lélek eme éjszakájában felmerülnek bennetek. Igen, Krisztus nem kész válaszokat adott nekünk, hanem szenvedésével, halálával és feltámadásával megszabadít minket a gonoszság hatalmától.”[3] Ez lelki erősség, életforrás a keresztények számára, hogy megbirkózhassanak a szenvedéssel és a betegséggel.
Nagyon fontos, hogy az Egyház nemcsak Krisztus misztikus Teste, hanem az irgalmasság kórházává is válik az emberek segítségére. Ez a kórház imádságunkkal, emberséggel és szolidaritással van tele. E kórház mindig felkéri az embereket, hogy teljes mértékben bízzanak Istenben. Ha ketten közülünk egyetértve kérünk valamit a földön, Isten megígérte, hogy válaszol (Vö. Mt 18,19-20). A kórház sürgeti az embereket, hogy forduljanak az irgalom Atyjához, Szűz Mária és a szentek közbenjárása által, hogy biztosítsanak békét mindenkinek, a koronavírus-járvány városaiban élőknek és mindenkinek az egész világon. Reméljük, ez az imádságos légkör, ez a „zörgetés” megindítja, „megrázza”[4] Isten szívét, hogy megvilágosítsa a hatóságokat és a kutatókat, hogy hamarosan megoldást találjanak a járványra.
Bízunk benne, hogy a keresztények imádsága nem lesz hatástalan, és az embereknek Istenhez fordítására irányuló törekvés ebben az összefüggésben nem lesz hiábavaló. Éppen ellenkezőleg: amikor visszatérnek a helyes útra, maguk is békét és boldogságot teremtenek. Különösen akkor, ha az emberek legalább egyszer úgy érezték, Isten vigasztalta, gyógyította őket, és újra életet adott nekik, akkor ők is szeretnék a testvéreiket vigasztalni.
Jézus velünk van, nyugodtak lehetünk. Jézusban hiszünk és remélünk. Jézussal segíthetünk a koronavírus-járvány közepette. Bár nem ismeretes, mi lesz a járvány jövője, ragaszkodnunk kell Istenhez. Imádkozzunk egymásért, különösen a kínai katolikusokért, akik szintén Istenhez fordulnak. Amint a koronavírus-járvány véget ér, látni fogjuk, hogy Isten mindenre figyel. Mert: „Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.” (vö. 118. Zsoltár, hálaének a sátrak ünnepén).
Kérjük az Urat, lássa meg szenvedéseinket, érezze aggodalmainkat és gyógyítsa meg testvéreink betegségét. A járvánnyal szembenézve zavarodás vagy félelem helyett ragaszkodjunk Istenhez, akinél a béke és a gyógyulás forrása van. Ámen.
[1] Vö: Ferenc pápa üzenete a betegek 28. világnapjára.
[2] Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa 1500-1510. o.
[3] Vö: Ferenc pápa üzenete a betegek 28. világnapjára
[4] Vö. Mt 7,7-12
Utolsó kommentek