Jezsuita bloggerek

“Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.

Höll quondam dictus, cum suspicit astra Viennae
      Hell clarum merito nomen adeptus erat.
  Sic ex visceribus terrae, noctisque cavernis
      In coelos gentem sustulit ille suam.

Kepler 1631-ben figyelte meg először a Vénuszt, amint elhalad a Nap előtt.  A negyedik átvonulást már sokan próbálták megfigyelni, de keveseknek adatott meg, hogy használható eredményeket kapjanak. 1769. június 3-án Hell Miksa és Sajnovics János jezsuita szerzetes papok Vardø szigetén (ma Norvégia) sikeresen megfigyelték az átvonulást, ami alapján kiszámolták a Nap-Föld távolságot: 151 millió km. Ez volt koruk legpontosabb mérése. (Alig 1,4 milló km-t tévedtek csupán.)

Egyik közösségi esténken valamelyik rendtársam hívta fel figyelmemet E. Leclerc Egy szegény ember bölcsessége című könyvére. „Zseniális könyv” mondta szokásos lelkesedésével, és tényleg. Most épp ez a lelki olvasmányom, megosztok veletek egy részt, ami fontossá vált számomra.   

Ki látott már vírust? 1931-ig senki, mert csak az elektronmikroszkóp tette láthatóvá őket. Évmilliókig láthatatlanul pusztítottak. Paraziták. „Élő anyagként az csak gazdaszervezetekben, annak folyamatait felhasználva viselkednek” – írja a Wikipédia. Vírusok a számítógépeinken is megbújnak és a világhálón is bújócskáznak. Létezésüket mindnyájan elszenvedjük, de csak kevesen tudják tetten érni és kiszűrni őket. A médiát bejárják a rémtörténetek, hogy mire képesek. Akár civilizációnk összeomlását is előidézhetik.

A napokban gimnazistáknak tartottam előadást – róluk – azaz az Y nemzedékről, virtuális világokról, Facebookról és egyebekről. A legizgalmasabb téma az azonosság,az  identitás kérdése volt. Közismert, hogy a neten mindenki az lehet, aki szeretne lenni! Ezer szerep kínálkozik, és ezek szabadon variálhatók. Nagyapáink az ilyesmit még szélhámosságnak, vagy egyenesen hazugságnak tekintették volna, az Y nemzedék inkább játéknak, és néha bizony valóságnak. Idővel az leszel, aminek megálmodod magadat.

Egyszer régen egy hittanórán azt játszottuk, hogy megkérdeztem a fiatalokat: mit tennél, ha megnyernéd a lottóötöst? Akkoriban épp' csillagászati volt a főnyeremény – mondjuk 500 millió. Egy fiú ábrándos tekintettel kezdett beszélni – Először is felmennék Budapestre. – Ez eddig 500 forint, diákkal! – s kinevettük...
Nem tudták a statisztikát, hogy e "nagy szerencse" átlagosan hány százalékban teszi tönkre a nyertesek életét.

Amint azt VI. Pál pápa egykor az ENSZ-hez intézett híres beszédében mondta, a katolikus egyház szereti magát az „emberség szakemberének” tekinteni. Az Egyház szociális tanításának fejlődése az elmúlt 120 évben jó példa erre, ahogy az Egyház megkísérelte erkölcsi hagyományával hatni a gazdasági igazságosság kérdéseire.
Azonban valahányszor az Egyház megkísérel mondani valamit a gazdaságról, szembesül a kényszerhelyzettel, hogy „elátkozott akár megteszi, akár nem”, ti., hogy mennyire legyen konkrét a kérdésben.
Ha az Egyház ragaszkodik elvont elvekhez, (azt mondják) hogy (ugyan) remekül ért hozzá, de amit mond, nem tartozik a tárgyhoz, míg ha fajlagos álláspontot támogat, azzal vádolják, hogy túllépi hatáskörét, elmossa a határvonalat az állam és az egyház között, és összetéveszti a körültekintő döntést és a dogmatikus bizonyosságot.

Mindnyájan ismerjük az úgynevezett Apostoli Hitvallásban mondott fenti mondatot. Tudni kell, hogy az Apostoli Hitvallás, bár nagyon ősi hittételeket tartalmaz, mostani formájában az ókori Római helyi egyház hitvallása volt, melynek legrégebbi szövege a 2. század vége felé fixálódott, de a „szálla alá poklokra” (latinul: descendit ad inferna, vagy descendit ad inferos) mondat csak az 5. századtól kezdve található benne. Mostani szövege a nyugati egyházban a tridenti zsinat parancsára készült Katekizmusban (1564) és a Római Breviáriumban (1568) lett véglegesen meghatározva és előírva.

„Szemérmetlen dolgot néztem az interneten” hallom egyre gyakrabban gyóntatóként a zavarodott, és szégyenlős szavakat. Fiatalok, mondhatnánk, természetes érdeklődés, csak egy kicsit célt tévesztett. Csakhogy a történet sajnos a legtöbbször nem olyan egyszerű, hogy néhány bátorító mondattal és egy feloldozással meg lehetne oldani. Sok fiatalembernek kínzó problémája, hogy még rendszeres gyónásai ellenére sem tud szabadulni az internetes pornó képek és  videók nézegetésétől.  Egy darabig ugyan megy, aztán egyre erősebben érzik a feszültséget és újból az történik, amit olyan kínosnak éreznek utána. A szentpáli szavak mélységesen érvényesek rájuk: „nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.” Persze nem csak férfiak interneteznek, mégis nőket sokkal kevésbé érint ez a probléma.

Sajnálom az elnököt, mert szánalmassá vált szegény az elmúlt napokban a magyarázkodásával. Miután megvonták a doktori címét, egyszerűbb lett volna mindenféle magyarázkodás nélkül lemondania. Mind az ő becsülete, mind a politika, amit képvisel, jobban járt volna vele. Ez így sajnos tragikomikus.