Az Eucharisztia csúcsa és forrása életünknek. A szentáldozás az Istennel való lehető legteljesebb egység. Nélküle élni nem igazán lehet. Legalábbis hosszú távon. Valahogy úgy van ez, mint minden más személyes kapcsolatunkkal: elképzelhetetlen egy barátság igazi ölelés, együtt töltött idő, sok beszélgetés, valódi fizikai találkozások nélkül. De van úgy – mint most is –, hogy ideig-óráig-hétig a távkapcsolat tartja össze a barátságot. Krisztussal is.
Ahol született már kisgyerek, ott – azt hiszem – ezt sokkal jobban tudjátok, mint én. Mert nemcsak most, a pandémia idején, de kisgyerekek esetén is nem egyszer előfordul, hogy nem realitás a vasárnapi miselátogatás. És a napi imádságra is csak a fürdőbe bezárkózva tud sor kerülni, amíg valamelyik gyermek nem érkezik meg dörömbölve.
Szóval sokatoknak most nincs lehetősége arra, hogy eljusson templomba, szentmisére. Akik idősebbek, veszélyeztetettek, betegek vagytok, vagy kötelességeteket teljesítitek, betegeket ápoltok, vagy beteggel, időssel éltek együtt, vagy hatósági karanténban vagytok, ti mind súlyos okból nem tudtok szentmisére eljutni. A püspöki kar külön kér titeket, hogy maradjatok otthon. Sőt az MKPK szerint mindazok, „akik úgy érzik, hogy számukra a szentmisén való személyes részvétel veszélyt hordoz magában”, azok bátran maradjanak otthon. A kormány kihirdetett védelmi intézkedései értelmében ez bizony mindannyiunkra áll: minden gyülekezés veszélyt hordoz magában.
Tehát teljesen rendben van, ha vásárnap nem mentek el misére!
Ám mi legyen helyette?
Utolsó kommentek