Jezsuita bloggerek

Lukács evangéliumában mondja a feltámadt Jézus két búsuló tanítványának: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, és így bemenni dicsőségébe?” Utána pedig, „kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szól.” (Lk 24,26-27)

Sajnos, Lukács nem írja le, hogy hogyan magyarázta meg Jézus a tanítványoknak az őróla szóló prófétai jövendöléseket, és ezért, a Szentírás íróitól kezdve napjainkig, törik a fejüket a keresztények, hogy miért is kellett Jézusnak szenvednie. Én is már sokat gondolkodtam róla.

Szeretném folytatni a témát, amit rendtársam megkezdett. Az elmúlt napokban utána olvastam a dolgoknak és az ennek során megfogalmazott  gondolataimat szeretném most megosztani veletek. Elnézést, hogy hosszú lesz.

Eléggé megbolygatta az egyházat mostanság a sokfelé megjelenő visszaélések híre. Beszélgetések, találgatások, az egyház jövőjét fürkésző tekintetek, becsődölő Vatikánról és egyházmegyékről szóló hírek keltek szárnyra, és mindezt erkölcsi csődre vezetik vissza, és igen sokan a cölibátus húrjait pengetik az ügyben. Ma este egyik rendtársammal beszélgettem, aki a következő írásra hívta fel a figyelmemet: Pedofília: nem a cölibátus az oka. És csak a magyar internetes sajtóból vettem mindkét írást. Azt sejtem, hogy majd Tőletek kapunk más linkeket is.

Az egyik ismerősöm felkért, hogy fogadjak el egy meghívást, ahol baráti körben „a hazugság”-ról beszélgetnénk. Sajnos nem felelt meg az időpont amit felajánlottak, de ahogy lenni szokott, a telefon letétele után azonnal beindult az agyam a témát illetően. Mi jut eszembe először, mikor ezt a hallom, hazugság?

Az elmémben hirtelen tudatosodik sok tudattalan tartalom, amit az előző napokban hallottam: hazugság-beszéd, a kormány hazudik, az ellenzék hazudik, a miniszter nem mondott igazat. Letagadta, csúsztatott, félrevezette, meghamisította, féligazságokat közöltek, becsapták stb.

Egyszer régebben ígértem, hogy írok Teréz anya lelki naplójáról, amit nemrég adott ki magyarul a Vigilia Kiadó. Elég megrendítő könyv. Majdnem botrányos: a Time magazin akkoriban címlapon hozta. Egy szerzetesnő „titkos életéről” szól. Nagyjából arról, hogy a világhírű, Béke nobel-díjas apáca – egy a rendalapítás körüli átütő istenélményétől eltekintve – egész életében rettenetes lelki szárazságban, sötétségben élt, a hitetlenség iszonyú kísértéseit tapasztalta. Mit jelent ez? Hadd magyarázzam el; még olyan áron is, hogy hosszabb leszek a szokásosnál.

- Apó! Igaz az, hogy Szent Ignác azt írta: „a betegség nem kisebb kegyelmi ajándék, mint az egészség”?

- Igen, benne van a jezsuita Rendalkotmányban (272). Sőt még az is benne van a Rendalkotmányban, hogy „a testi betegségből igyekezzen mindenki hasznot húzni, nemcsak a maga javára, hanem mások épülésére is.” (272)

- Hát én ezt nem értem. Hogy lehet a betegséget kegyelmi ajándéknak tekinteni, és hogy lehet abból hasznot húzni.

Nagyon nagy fába vágom a fejszémet, de csak belevágom. Mindig is foglalkoztatott a kérdés – és jól tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül –, hogy mindent meg kell határozni, pontosan körülírni, akár embereket is jellemezni kell és meghatározni a helyüket, szóval valamiféle skatulya kell, hogy mozogni tudjunk a világban. Kell???

József Attila volt talán a 20.század legnagyobb magyar költője. Nem lehet betelni versei olvasásával. 18 éves korában írta egykori tanárának címzett levelében: „…így vélek eljutni az életem értelméhez, hogy azután megtaláljam az élet (és a létezés) értelmét. Ez szervesen összefügg az Isten-hittel és itt figyelmeztetem Ödön bátyámat arra az álomra, mit Makón már elmondtam, hogy én az Istent új és igazi valójában fogom megmutatni.”

A kampányban én már megkaptam a saját üzenetemet. A „kritikus szolidaritás”, Balog Zoltán értelmezésében számomra végre adott egy jó meghatározást arról, hogy milyennek szeretném látni a saját civil közéleti jelenlétemet. Szolidaritás számomra ebben azt jelenti, hogy van értelme elköteleződni társadalmi értékek mellett a politikában. Azt, hogy aki ezt szabadon teszi és nem csak sodródik az árral, annak ez az elköteleződés kifejezetten a feladata is, amely alól etikusan élő ember nehezen térhet ki. Aztán a szolidaritás azt is jelenti számomra, hogy elvárjam a „politikától”, hogy mutasson tevőleges szolidaritást egy értékekre épülő társadalmi jövőképpel, ezek szolgálatával akkor is, ha ez nem mindenki előtt népszerű.