Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Nagy Töhötöm: jezsuita, szabadkőműves, kommunista – egy rendtárs visszaemlékezései

2019.12.03. 09:35 SzabóFerencSJ

1_1.jpg

Dr. Petrás Éva történész új könyvét (Álarcok mögött – Nagy Töhötöm élete, ÁBTL – KRONOSZ, Budapest–Pécs, 2019) Nagy Töhötöm (1908–1979) jezsuita szerzetes életéről, egyházpolitikai szerepjátszásáról, alakváltozásairól szakszerűen bemutatta Bánkuti Gábor történész november 21-én az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL). Megismételte Petrás Éva kifejezett szándékát: a szerző részrehajlás nélkül kívánta ismertetni ezt az ellentmondásokkal teli, kalandos életutat, ezt a „félelmetes labirintust”; nyitva hagyta és az olvasóra bízta a választ arra a kérdésre: ki is volt igazában Nagy Töhötöm?

1 komment

Ferenc pápa és a megkülönböztetés az ignáci hagyomány fényében

2019.12.02. 08:28 korizoli

1.jpg

Nem sokkal a legutóbbi konklávé után Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica főmunkatársa hosszú interjút készített Ferenc pápával, aki arra a kérdésre, hogy az ignáci lelkiség melyik eleme segíti őt a legjobban szolgálata megélésében, habozás nélkül azt válaszolta, hogy a megkülönböztetés[1]. Ez a téma azóta is gyakran előfordul Jorge Bergoglio beszédeiben és írásaiban. Az Egyház megújulásának egyik fontos szempontját is abban látja, hogy mindinkább megkülönböztető közösséggé váljunk.[2] De mit is jelent a megkülönböztetés? Hogyan forrásozik ez a pápa jezsuita gyökereiből, és melyek az ő sajátos hangsúlyai? Ebben az írásban az ignáci hagyomány fényében vizsgáljuk Ferenc pápa megkülönböztetéssel kapcsolatos gondolatait.

4 komment

Hivatásom története – legrövidebb verzió...

2019.11.27. 08:39 pacsy

patsch_ferenc_sj400x400px-300x300.jpg

Remélem, nem hangzik szentimentálisan, és nem is vétkes elbizakodottság, ha azt mondom: úgy érzem, engem Isten már anyám méhében kiválasztott, hogy papjává tegyen. Persze azért elég kacskaringós út vezetett eddig a belső világosságból fakadó felismerésig. Három rövid mozzanatot szeretnék elmesélni, amiket fontosak tartok a hivatásom szempontjából. Hadd kezdjem néhány „kötelező” adattal – hogy aztán hozzáfűzzek néhány „nem kötelező” kiegészítést is.

9 komment

Egy-két keresetlen szó a jezsuita blog önazonosságáról (ahogy én látom…)

2019.11.23. 08:56 Satori

feri.jpg

Hadd írjak néhány szót azzal a szándékkal, hogy valamelyest hozzájáruljak blogunk identitásának tisztázásához és „küldetésének” meghatározásához is (mission statement – ahogy ma mondják). E célkitűzés jegyében talán nem elhibázott ötlet elsőként a Szentírást kézbe venni. Hiszen keresztények vagyunk, okkal hiszünk abban, hogy a Bibliából – amely Isten szava – a hívő ember kihallhatja az Úr szándékát és velünk kapcsolatos akaratát. A címben szereplő „egy-két szó” kifejezés pedig nem átvitt értelemben szerepel. Szó szerint értettem. Alább pontosan két görög szó magyarázatával (egzegézisével) fogok előállni; belőlük igyekszem meríteni. E szavak az Újszövetségben találhatók, és azt remélem tőlük, hogy segítségükkel sikerül némi fényt vetnem arra a vállalkozásra, amelyről a blogunk szól (vagy legalábbis igyekszik szólni).

6 komment

Elmélkedés halálról, halhatatlanságról, feltámadásról

2019.11.02. 19:30 SzabóFerencSJ

resurre.jpg

Mostanában, hogy csapkod körülöttem a halál mennyköve (magyar rendtársak, régi kedves barátok, ismerősök elmennek…), egyre erősebben rám szakad a végesség szomorúsága, a saját végem közeledte előtti szorongás, illetve a nagy, kimondhatatlan Misztérium=Isten körüli szellemvilág iránti kíváncsiság. 2014-es reflexiómat kissé módosítva ma is helytállónak tartom, afféle lelki helyzetjelentésként.

Most már nem viccelődöm, Heidegger öreg bajorját idézve, aki így szól feleségéhez: „Ha egyikünk meghal, én a vidéki házunkba költözöm.” Mindig mások halnak meg! Saját halálunkat nem tudjuk elővételezni. De egyre közelebb kerülök az én halálom órájához, amikor véget ér földi pályafutásom. Bár néha megsuhint a megsemmisülés jeges szele, hittel elűzöm a gonosz kísértést, és ismétlem Kis Szent Teréz szavait: „Nem halok meg, hanem átmegyek az Életre.”

1 komment

November: a megholtak lelke iránti gondoskodás hónapja

2019.11.01. 17:12 phamdinhngocsj

temet.jpg

Ha azt kérdezik: „Mi az ember?”, sokan talán azzal az elgondolással értenek egyet, hogy az ember lélekből (ψυχή – psychē) és testből (σώμα – só̱ma) áll. Halála után az anyagi test a porba tér vissza; mivel a lélek a szentség világához tartozik, ezért halhatatlan, és egy másik világba távozik.

A fenti emberek nézete valójában csak az ősi időkből származó viták összefoglalása. Láthatjuk, hogy Platónt nagyban befolyásolta tanára, Szókratész hite. Valójában Szókratész mindig arra hívta az embereket, hogy „vigyázzanak a lelkükre”. Mivel Szókratész számára a lélek sokkal drágább, mint a test, hajlandó volt feláldozni életét, hogy tanúságot tegyen a lélek halhatatlanságáról.

Szólj hozzá!

Tanácsok misszionáriusoknak: hogyan lehetünk „elfogadható vendégek”?

2019.10.23. 10:30 pacsy

the-mission.jpg

Az alábbiakban egy sor gyakorlati tanácsot szeretnék megosztani veletek, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy egy idegen kultúrában „elfogadható vendégekké” váljunk. A tanácsok nagyrészt személyes tapasztalatból származnak, bár összeállításukban a brit missziológus Anthony J. Gittins néhány írása is segítségemre volt. Ezek a szempontok talán ahhoz is hozzásegíthetnek, hogy – amennyiben egy ilyen környezetben valaki küldetéséhez az evangélium hirdetése is („hivatalból”) hozzátartozik (például szerzetesek esetében, akiket egy másik országba küldenek) – lépésről lépésre „empatikus misszionáriusokká” váljunk vendéglátóink között.

A felsorolt javaslatok és indítványok bevallottan gyakorlati – pszichológiai, illetve pedagógiai – jellegűek, s e tekintetben néhol talán egyoldalúak is. Esetenként azt a benyomást kelthetik, hogy háttérbe szorul a kereszténység minden körülmények között való hirdetésének evangéliumi követelménye („Állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan” – 2Tim 4,2). Csakhogy az a véleményem, hogy nagyrészt nyugati szemléletről árulkodik, ha valaki a kereszténység doktrinális mozzanatát hangsúlyozza túl a gyakorlati vonatkozásokhoz képest. Jézus Krisztus ugyanis nemcsak „igazság”, hanem „út” és „élet” is! (Vö. Jn 14,6). Tudatosan vállalom tehát a félreérthetőség ódiumát annak érdekében, hogy hangsúlyozzam az együttérzés, illetve az empátia (a missziológiában mindeddig általában elhanyagolt) erényének fontosságát.

2 komment

Eucharisztikus imagyakorlatok

2019.10.22. 17:45 korizoli

euch.jpg

Mi jut eszünkbe, amikor azt a szót halljuk, hogy imádság? Talán a reggeli vagy az esti ima, esetleg gyermekkorunktól ismert imaformák, vagy talán a nehéz helyzetekben szívünkből spontán módon feltörő kérő imádságaink, esetleg a rózsafüzér vagy a zsolozsma? Lehet, hogy életünk része a napi elcsendesedés a szentírással, esetleg a Jézus ima? De vajon, hol van az Eucharisztia az imádságaink között? A II. Vatikáni Zsinat szerint az Eucharisztia "az egész keresztény élet forrása és csúcsa."[1] Tehát a szentmise az imaéletünknek is forrása és csúcsa hivatott lenni. Ezért mondja Ferenc pápa is, hogy „a szentmise imádság, sőt a voltaképpeni imádság, a legkiválóbb, a legmagasztosabb, ugyanakkor a „legkonkrétabb” imádság, ugyanis szeretettalálkozás Istennel igéjén, valamint Jézus testén és vérén keresztül. Találkozás az Úrral.”[2]

Szólj hozzá!

Az Amerikai Egyesült Államok – sok bajunk forrása

2019.10.14. 17:24 Satori

 

trump.jpg

Sajnos az Egyesült Államok jelenlegi elnökéről, Donald Trumpról nemcsak az mondható el, hogy a megoldás helyett inkább a probléma része, de egyben az is igaz, hogy ő maga az egyik legfőbb probléma. Persze regnálása nem fog örökké tartani. Hamarosan távozni kényszerül majd; ha nem is mindjárt, hiszen az impeachment, vagyis a lemondatást célzó folyamat sikere felettébb valószínűtlen (a Szenátus minden valószínűség szerint meg fogja menteni), ám – ha elveszíti a 2020-as elnökválasztásokat – alkalmasint egy év múlva, de legkésőbb öt esztendő múlva (az amerikai alapító atyák bölcsessége folytán senki sem vállalhat elnöki hivatalt két turnusnál többször).

2 komment

Donald Trump szerint a világ: globalizmus vs. szuverenitás

2019.10.04. 08:00 Satori

global-local.jpg

„A jövő nem a globalistáké. A jövő a patriótáké, a szuverén és független nemzeteké” – ez volt a központi üzenete annak a beszédnek, amelyet Donald Trump október 24-én az Egyesült Nemzetek Szervezete 74. Általános Közgyűlésének New Yorkban elmondott. Ezzel tehát az Egyesült Államok elnöke újra megerősítette az America first választási jelmondatban megfogalmazott szuverenista politikáját.

Trump beszéde az ENSZ üvegpalotájában hangzott el, ami a globalizmus és a multilaterizmus jelképe. A gyűlésen tett rövid látogatása alatt az elnök nem találkozott senkivel. Beszédében Donald Trump több alkalommal is a nemzetközi bürokratákra ellen fordult, akik szerinte „állandó politikai osztályt” alkotnak, amely „rendkívül szétforgácsolt”, és a médiával, valamint a gazdasági intézményekkel és a technológiai társadalommal együtt „kétségkívül ostromolja a történelmünket, hagyományainkat és értékeinket”. Szót emelt a „globalizmus prófétái ellen is, akik a múltban a vezetők fölött merev kontrollt gyakoroltak, és arra kényszerítették őket, hogy ne vegyék figyelembe saját nemzeti érdekeiket”. Ezek hajszolták „Amerikát vég nélküli háborúba”, állította Trump, és több alkalommal is megerősítette kívánságát, hogy korlátozzák a katonai beavatkozásokat és a konfliktusokat. „Az Egyesült Államok nem akar háborút egyetlen más néppel sem. Békét akarunk, együttműködést, amely mindenki számra kölcsönösen előnyös”, ismételte meg többször is, utalva a Kínával és Iránnal feszültté vált kapcsolatokra. „Ám sohasem fogok visszakozni, hogy védjem Amerika érdekeit” – tette hozzá.

2 komment