Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Kis Szent Teréz életpéldája nyomán: önszeretetből kivetkőzni a XXI. században?!

2019.10.01. 08:00 andras.csaba.sj

kszt.jpg

Lisieux-i Szent Teréz a XIX. század egyik legkiemelkedőbb női alakja. Annak ellenére, hogy 24 évesen meghal, nagyon mély és intenzív lelki utat jár be.

Mit jelent az önmegtagadás, a saját akaratból való kivetkőzés, önmagunk legyőzése? Valljuk be, ezek a szavak manapság ellenállást váltanak ki belőlünk, mert úgy érezzük, valamit el kell fojtanunk, meg kell ölnünk magunkban. Kis Szent Teréz viszont rátalál arra az útra, ahol az önmegtagadás egy nagyobb belső szabadságra vezeti őt: nem elnyomva érzéseit és vágyait, hanem belső világának medret találva, ami igazán Jézusban talál beteljesülésre. Arra tanít, hogy a szabadságunkért meg kell küzdeni, konkrét döntéseket kell hozni, amelyek mellett ki kell tartani. Törékeny, sebzett, kaotikus társadalmunkban jól tudjuk, mennyire szükség van összeszedettségünk, belső rendünk, pszichés, lelki és spirituális egészségünk megőrzésére. Teréz ebben lehet kísérőnk és társunk.

Szólj hozzá!

Mit gondoljunk a magán-kinyilatkoztatásokról, látomásokról, égi üzenetekről?

2019.09.27. 17:14 SzabóFerencSJ

marga.jpg

Napjainkban egyre többet hallunk magán-kinyilatkoztatásokról, Mária-jelenésekről és üzenetekről. Újabb és újabb zarándokhelyek létesülnek, tömegek látogatják a hiteles vagy állítólagos jelenések helyeit. A zarándoklatok mindig a népi vallásosság megnyilatkozásai voltak: Máriát magasztalni, lélekben megújulni, közösen imádkozni dicséretes, az egyház ezt mindig támogatta, bár vissza-visszatérően óvott a túlzásoktól, s alaposan kivizsgálta a látomásokat, állítólagos csodajeleket, üzeneteket. Az igazi hitet mindig meg kell különböztetnünk a sokszor babonás, mágikus hiszékenységtől. A régi népi vallásosság – a túlzások vagy babonás elemek keveredése ellenére is – valódi keresztény értékeket őrzött, és a hívő népet segítette Jézus misztériumainak megélésében vagy a Fiával együtt szenvedő Mária mély tiszteletében. (Erdélyi Zsuzsanna pár évtizeddel ezelőtt megjelent „Hegyet hágék, lőtőt lépék” című archaikus imádsággyűjteménye az utolsó pillanatban mentette meg ezt feledésbe merülő imavilágot.)

De amikor így kiemeljük a helyes népi vallásosság, ezen belül is a katolikus Mária-tisztelet értékét, nem hallgathatjuk el a számtalan torzulást, babonás és mágikus szokásokat, a hamis jelenések és üzenetek burjánzását, nem is szólva a csalásokról, a népi hiszékenységet üzérkedésre felhasználók tevékenységéről. VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű dokumentumában figyelmeztetett a katolikus Mária-tiszteletben tapasztalt torzulásokra. És ezt nem csupán ökumenikus megfontolásokból tette, hanem hitünk tisztaságának védelmében is. A természetfeletti hitet nem szabad összekeverni a babonás hiszékenységgel.

Az alábbiakban az egyház tanítását és nagy misztikusok, továbbá modern teológusok véleményét követve néhány irányelvet ismertetünk a magán-kinyilatkoztatások és látomások megítéléséhez. Ezeket a kritériumokat a hivatalos egyház és a lelki vezetők alkalmazzák.

1 komment

Túllépni a gyűlölet falán: a népek közti kiengesztelődés szép példái a Szentföldön

2019.09.20. 22:15 andras.csaba.sj

arabv.jpg

Nemrég három hetet töltöttem a Szentföldön, és ennek tapasztalatait szeretném most megosztani. Egy jezsuita tanuló rendtagoknak szervezett programon vettem részt, amely Jeruzsálem és Galilea meglátogatásán kívül magába foglalt egy nyolcnapos csendes lelkigyakorlatot. Megérkezésemtől kezdve nagyon készültem rá, hogy megírjam az élményeimet. Ottlétem során azonban egyre inkább éreztem, hogy kifogyok a szavakból, sőt valahogy egyre idegenebbé válnak. Megtapasztaltam ugyanis a jézusi gyökereket betemető föld fájdalmát, a zsidó és palesztin nép mélységes ellentétét. Így csak artikulálatlan hangok maradtak. Szokták is mondani, hogy aki megérkezik a Szentföldre, megízlelve valamit a hely varázsából, az első hét után könyvet akar írni. A harmadik hétre úgy érezzük, hogy már csak egy cikket tudunk írni. Mivel a helyzet annyira összetett, a hónap elteltével mindez egy mondattá vagy szóvá zsugorodik. Én is hasonlót tapasztaltam, ezért sokáig haboztam, hogy írjak-e, és ha igen, miért tegyem. Mégis valami azt suttogja bennem, hogy vissza kell ide térnem, szavakat kell találnom mindarra, amit ott megéltem: nemcsak a tövisekre, hanem a közülük kibúvó magnóliarügyekre is figyelve.

1 komment

A jezsuiták esete a nőkkel II. – Napjaink helyzete

2019.09.15. 17:47 andras.csaba.sj

szi2.jpg

Miután az előző blogbejegyzésben azt taglaltuk, milyen szerepet játszottak a nők a Jézus Társasága megerősödésében, most ugorjunk 480 évet, és nézzük meg, miben változott a jezsuita rend és a nők kapcsolata, együttműködése! A múlt tanévben itt, Rómában szemináriumot tartottam az egyetemen a témáról. Nagyon izgalmas volt az előkészület, amikor első lépésként meginterjúvoltam római tánccsoportom tagjait. A kérdés igen egyszerű volt: hogyan látják a nők szerepét az Egyházban? A kérdést szándékos tettem fel olyan embereknek, akik elidegenedtek az Egyháztól, mert így bátrabban, frappánsabban tudják megfogalmazni véleményüket. Nem az objektív igazságtartalom érdekelt, hanem a benyomásuk és az érzéseik. Válaszaikat három csoportba rendszereztem:

  1. Az egyházi struktúra túlságosan férfias. Többen említették a nők pappá szentelésének hiányát. Monica így fogalmazott: „A férfiban a nővel szemben van egy ősi, ösztönös félelem, hiszen a nő szül, így ő él nagyobb harmóniában a földdel, az éggel és az élettel. Sokkal könnyebb a nőt ezért kizárni, boszorkánynak, kísértésnek és szent méhnek titulálni”. Angela szerint az egyház az erős és felelős férfi imidzsét támogatja, miközben az engedelmes asszony a gyermekeket, a szülőket gondozza, és a családról meg a háztartásról gondoskodik. Claudia volt az egyetlen, aki elismerően nyilatkozott: a plébánián megtalálta a helyét, és úgy érzi, anyasága kiegészítő érték, ami segít a gyerekeket, családokat, migránsokat befogadni az Egyházba.
  2. A ma is követhető női szentek hiánya. Valeria szerint Kalkuttai Szent Terézen kívül nehéz olyan nőt találni, akivel a mai lányok, asszonyok szívesen azonosulnának. Teréz anya gyöngédségében forradalmi szeretetet volt képes gyakorolni, és a társadalomban fontos szerepet töltött be, ami erőtől és reménytől sugárzott. Több válaszadónak nehézséget okoz, hogy sok női szent mártírként és áldozatként végezte, azt sugallva, hogy a szentté váláshoz mindenképpen sok igazságtalanságot kell elviselni.
  3. A nők képzése az Egyházban. Többen nem értenek egyet azzal, hogy egyes női szerzetesi kongregációk papokat és férfi szerzeteseket kiszolgálására működnek. Elisa szerint olykor a szerzetesnők elégtelen képzést kapnak, és mintha az Egyház a gyermeki gondolkodásmódot támogatná, gátolva a függetlenségüket és személyes érésüket – fenntartva ezáltal kihasználásukat.

2 komment

A jezsuiták esete a nőkkel I. – Szent Ignác és kora asszonyai

2019.09.13. 11:40 andras.csaba.sj

 

blog_elso_resz_kep_1_1.jpg

Szent Ignác és a nők kapcsolatát tekintve egy olyan férfi alakja tűnik fel, aki fiatalkorában habzsolta az élvezeteket, és szerette a nőket. Talán a leghírhedtebb Katalin volt, V. Károly spanyol király húga, akiről loyolai betegágyán is ábrándozott, és akit feleségül akart venni. („A zarándok”-ban, Ignác életrajzában csak egy magas rangú hölgy nyer említést; a másik lehetséges választott a király másik lánytestvére, Eleonóra lehetett, akivel Valladolidban találkozhatott). Ignác arról álmodott, hogy majd egyszer gazdag és hatalmas férfivá válik, aki elhódíthatja az imádott hölgy szívét. A pamplonai vereséggel tervei füstbe mentek. Bal lábával együtt álmai is széttörtek, árulónak kikiáltva kegyvesztett lett, ugyanis a spanyol király azzal vádolta, hogy nem tett meg mindent, hogy a franciáktól megvédje Pamplona várát. Pedig ha tudta volna, hogy Ignác a végsőkig kitartott ezerfős seregével a tizenkétezres, francia túlerővel szemben!

Ignácról továbbá spanyol archívumok olyan dokumentumokat őriznek, melyek szerint Ignácot felszarvazott férfiak üldözik Zaragozában, mert feleségükkel szerelmeskedett. A mendemondák szerint kardját, amit később a montserrati Szűzanyának ajánlott fel, védekezésképpen szintén ekkor vásárolta. A fegyvert ma a barcelonai jezsuita templomban őrzik. Megtérése után Ignác kapcsolata a nőkkel gyökeres fordulatot vett, s mederbe terelte ifjúkori kilengéseit.

Szólj hozzá!

Prédikáció a papi és szerzetesi életről, avagy az együtt-érzés dicsérete

2019.09.02. 15:40 pacsy

 kep1_1.jpg

A minap a tíz szűzről szóló evangéliumot olvastuk (Mt 25,1-13) a szentmisén, és nekem kellett prédikálni. Hogy a szövegkörnyezetről is mondjak valamit – ami ugyebár mindig fontos a kommunikációs helyzet megértéshez –, az eset fiatal jezsuiták egyik közösségében zajlott. Szóval csupa férfiak voltunk jelen. Az első érzés, ami átsuhant rajtam, hogy milyen jó, hogy nem egy női lelkigyakorlatra esett ez az evangélium... Nyaranként ugyanis gyakran tartok lelkigyakorlatokat, szerzetesnővéreknek is, és – őszintén szólva – nem szeretek erről a perikópáról beszélni. Kicsit „macsónak” érzem. Magamban némileg dühöngeni szoktam azon, hogy az evangéliumot férfiak írták le: lehet, hogy Jézus nem is így mondta... Mert miért pont „szüzek” közül akad ez az öt „ostoba”? Sokszor úgy éreztem, ez sértően hangzik a nőkre nézve. 

Most azonban – talán a helyzet hozta így – egyszerre csak valami megvilágosodott a számomra. Valahogy mintha megszállt volna a Szentlélek, hirtelen átéreztem az evangélium mélyebb jelentését. Egyszerűen jobban beleláttam, megkaptam, hogy világosabban megérthessem, mit is akarhatott Jézus mondani ezzel a szakasszal. Rányílt a szemem, hogy amiről szó van, az egyformán üzen férfiaknak és nőknek. 

1 komment

Benedek és Ferenc pápa – Szabó Ferenc SJ válasza a kommentekre (frissítve!)

2019.08.28. 19:20 SzabóFerencSJ

papak.jpg

Apologia sui – mielőtt a vitatott témához hozzászólnék, elnézést kérek a kommentek szerzőitől, hogy késve reagálok korábbi, a Benedek és Ferenc pápa közti folytonosságot taglaló írásomra adott visszajelzésekre: pár hétig külföldön, illetve vidéken jártam, nem követtem a blogom visszhangját. Különben nem igen szeretem a blogműfajt, főleg nem a szenvedélyes, a tárgytól eltérő vitákat, a szétszabdalt kommentekre adott válaszokat. Ez alkalommal főleg @jabbok és @pandit témámat érintő „párbeszédét” veszem figyelembe.

3 komment

„Hiszem, ha látom!” Gondolatok a szentségimádásról  

2019.08.28. 12:34 pacsy

 

d.jpg

Egyszer valakivel lelki beszélgetésben előjött a szentségimádás kérdése. Az illető arról kérdezett, hogy az meg egyáltalán mire jó… Minek ülni a kitett oltáriszentség előtt, vagyis pontosabban, minek kitenni az Urat az oltárra? Hogy láthassuk? De mit ad hozzá az imádsághoz, ha nézzük is? Mentségére legyen mondva, az illető görögkatolikus volt, és ott ugyebár nincs hagyománya a szentségimádásnak. (Csak viccelek: a vallási gyakorlatok terén egyáltalán nincs szükség „mentségekre”;) De haladjunk kicsit lassabban – és először is tisztázzunk néhány fogalmat.

Nem katolikusoknak mondom: a szentségimádás az az imádságfajta, amikor az oltárszekrényben (tabernákulumban) őrzött „oltáriszentséget” (ami egy darabka kenyér/ostya, ami fölött a pap korábban elmondta Jézus szavait, szaknyelven: az alapítás igéit, és ennek hatására – az egyház így hiszi és tanítja – ez a kenyér/ostya valóságos, tehát nem csupán szimbolikus módon Krisztus testévé változik) kiteszik egy nyilvános helyre, hogy imádkozzanak előtte. Az egyház hite szerint az oltáriszentségben Jézus Krisztus „jelen van”. De minek látni is ahhoz, hogy imádkozzunk hozzá? Hát, azért ezzel a kérdéssel kedves lelki vezetettem kicsit nekem is feladta a leckét...

4 komment

A folytonosság jelei XVI. Benedek és Ferenc pápa egyházfői tevékenységében

2019.08.21. 20:39 SzabóFerencSJ

papak.jpeg

Idén áprilisban feltűnést keltett egyházi körökben az emeritus Benedek pápa hosszú cikke a Klerusblatt című német folyóiratban. A különféleképpen értelmezett tanulmányból most csak ezt a szempontot vesszük figyelembe: „Vissza kell térnünk Istenhez, hogy kilábaljunk a válságból!”.[1]

Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció volt prefektusa, majd mint XVI. Benedek  pápa, most újra összefoglalta korábbi műveiben és pápai megnyilatkozásaiban kifejtett nézőpontját. [2] A mai világ és benne az Egyház válságát lényegében a hit megfogyatkozására, Isten távollétére vezeti vissza. Burkoltan a nietzschei „Isten meghalt metaforára utalva magyarázza: Isten meghalt a lelkekben.

Az emeritus pápa cikkének III. részéből idézek: „Azt mondhatjuk, a hit először is azt az ajándékot nyújtja nekünk, hogy bizonyosak lehetünk Isten létezésében. Isten híján a világ az értelemnek is szükségképpen híján van. Ha ugyanis nem létezik Isten, honnan ered minden, ami van? Szellemi alapja legalábbis biztosan nincs. Egyszerűen csak úgy van, és sem célja, sem értelme nem állapítható meg. Így pedig olyan mérce sincs, amely megszabná, mi jó és mi rossz. Pusztán az érvényesül, ami erősebb, mint mások. Ebben az esetben a hatalom az egyetlen mozgatóelv. Az igazság nem számít, voltaképpen nem is létezik. Az emberi életnek csak akkor lehet értelme, ha a dolgoknak szellemi alapjuk és okuk van, ha valaki akarta és elgondolta őket, ha létezik teremtő Isten, aki jó és jót akar.”

33 komment

Albert Schweitzer (1875-1965): egy evangélikus polihisztor Assisi Szent Ferenc nyomdokain

2019.08.19. 23:27 Satori

as.jpg

Ha mottót, alapgondolatot vagy vezérfonalat kellene keresnünk, amely végighúzódik Albert Schweitzer egész életén, akkor az csakis „az élet iránti feltétlen tisztelet” lehetne. Schweitzer, aki 1954-ben béke Nobel-díjat kapott, az akkor Németországhoz tartozó Elzászban született, majd 90 esztendővel később a nyugat-afrikai Lambaréné-ben halt meg (Gabon). Bár briliáns tehetségű evangélikus teológusként fényes egyetemi karrier előtt állt (egy korai, a Jézus élete-kutatással foglalkozó írásának köszönhetően fiatalon híres teológussá vált, sőt egyszer s mindenkorra beírta magát a teológia történetébe), 38 éves korában hátat fordított az akadémiai világnak, és az Egyenlítő felé, Afrika irányába vette útját.

Addigra már három diploma volt a zsebében; lelkész-teológusként, orgonaművészként és orvosként is szolgálhatott volna Európában. Ám a biztonságos és kényelmes tudós életformát kalandosabb életre akarta felcserélni. Nota bene: 1913-ban az Egyenlítő körüli Afrika még nem úgy nézett ki, mint mostanában (bár ma is sokféle kihívással szolgál és rengeteg nyomorúsággal küzd, az ott élőknek összehasonlíthatatlanul jobbak az életkilátásaik!). Több mint egy évszázaddal ezelőtt egészen rendkívüli, valójában példátlan dolognak számított, hogy egy fehér ember a gaboni Lambaéné-ben telepedjék le, kórházat alapítson, és egész életét mások szolgálatára, a legkiszolgáltatottabbak gyógyításának szentelje.

Szólj hozzá!