Már 14 éve pap vagyok, de még sohasem blogoltam. Azt mondják, az a nehéz benne, hogy így az ember közvetlenül kap visszajelzéseket. Például, lefasisztázhatják a véleményéért. Egy kedves ismerősömmel megtörtént. Pedig engem pont ez érdekel benne, ez a közvetlenség! Ilyesmi nem nagyon lehetséges, amikor prédikálok. Ott túl nagy a respektus. Kicsit unom már, hogy annyira tisztelnek. Szóval, érdekel ez a műfaj.
Most felépíthetnék akár egy virtuális egzisztenciált is. Second life – íme a nagy lehetőség! Hoppá, csahogy ez a jezsutia-blog. Tehát ezt elszúrtam: ide csak jezsuiták írhatnak. OK., hát bevallom: szerzetes vagyok. Ha nem az lettem volna, orvos lennék – de ez unalmas. És lenne legalább 8 gyerekem – ez már izgalmasabb :) Tja, mondani könnyű – ebben a mai gazdasági helyzetben…
Úgy képzelem, mindenkinek más tapasztalatai vannak az egyházról. Kevés az, akinek egyértelműen pozitív volna. Olykor túlságosan is emberinek mutatkozik… Néha mondják is: “Maga, Tisztelendő Úr, ott az oltárnál pap, itt köztünk meg csak olyan ember, mint mink vagyunk!” Nem értek egyet. Én az oltárnál is ember vagyok, és idelent is pap! Remélem. Tetszik, hogy ezen a fórumon lesz, aki meg merni írni, mit tényleg gondol. Persze, gondolom, aki kiáll valamiért, az szükségképpen indulatokat is kavar, ellenségeket is szerez. De hát nem kell mindenkivel jóban lenni. Meg nem is lehet. Tehát, ha úgy alakul, haragudjatok rám nyugodtan! Csak ne tiszteljetek túlságosan – OK?
Az is mondják, az egyháznak haladnia kell a korral. Az azért rossz lenne, ha a papok imádkozás helyett állandóan a számítógépen lógnának. Vagy a szerzetesnővérek. :) Meditáció helyett blogolás – ez a vég kezdete volna. Én mondjuk azért léptem be a rendbe, hogy napi egy órát imádkozhassak. A maradék 23-ba viszont belefér egy kis lebegés is a cyber-űrben. Persze csak módjával. És ti blogolnátok papként? Szabad? Vagy nem ez az egyház feladata? Akkor mi? Érdekel! Szerbusztok.
Utolsó kommentek