"Világpolgárnak lenni egy dolog, de magyarnak, németnek, angolnak, orosznak stb. lenni egy egészen más dolog."

nem, szerintem ugyanaz.

világpolgárnak lenni nálam azt jelenti, hogy
1. az ember beszél 4-5 idegen nyelven, így gyakorlatilag bárhol meg tudja magát értetni, könnyebben tájékozódik és kevésbé kiszolgáltatott.
2. széleskörű műveltséggel és tapasztalatokkal rendelkezik, ezáltal ismeri a különböző népeket annyira hogy sehol sem kerül komoly konfliktusba.
Ezáltal mindenhol el tud lenni a világban - rengeteg minden elérhetővé válik a számára.

Ez nem jelenti azt, hogy mindenütt otthon is van a világban!!!!!!!!!!!!!!! Viszont csak az, aki látta mi van a történelmi/politikai/etnikai/kinekmitetszik határokon túl, csak az tud ha kell kegyetlenül őszinte lenni amikor nemzetézől vagy országáról van szó.

szerintem sokkal érdemesebb lenne Orbán Viktor helyett grót Széchenyi István gondolataira reflektálni.

"Ez pedig nem lehetséges, ha az, amit Nemzetnek hívunk, nem táplál minket."
A Bibliát olvasgatva arra a következtetésre jutottam, hogy a Nemzet még attól, hogy Nemzet, nem tápláló.

Szerintem beszélgessünk sokat határontúli magyarokkal, látogassunk minél többet azokra a vidékekre, ahol magyarok pusztán azért, mert magyarnak születtek, másodrangú állampolgároknak minősülnek. Számukra nem kérdés, hogy ország, vagy nemzet áll-e az első helyen. Melyik ország állna számukra za első helyen? Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna? És beszéljünk velük arról, hogy amikor Magyarországra látogatnak, amely úgy él bennük, mint utolsó menedék, védelmet és támaszt nyújtó hátország, akkor mit tapasztalnak. Mit éreznek, amikor lerománozzák, szlovákozzák, ukránozzák őket.
Az a politikus, akinek magyar létére ( mert Trianon óta magyarnak lenni nem olyan, mint franciának, vagy angolnak), szóval az a politikus, aki nem nemzetben gondolkodik, aki nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy magyarok a határokon túl is élnek, az szűklátókörű, érzéketlen, pragmatista, arról bizton állíthatjuk, hogy nem csak a határontúli, de az itthoni magyarok sem érdeklik, egészen más szempontok motiválják.
Örülök, hogy van még politikusunk, aki így gondolkodik!

A nemzet középkori fogalom, a nemzetállam 18-19. századi. Vajon a középkor előtt élt személyek embersége más minőségű lett volna ettől?

hu.wikipedia.org/wiki/Nemzet

Azért alakult ki később a nemzet mai fogalma, mert a nemesség nem tartotta magát pórnéppel együvé tartozónak.

A "Kire haragszom?" című korábbi blogbejegyzés alatt egészséges vita robbant a cigányság integrációja, szociális helyzete, oktatásügye, felzárkóz(tat)ása kapcsán. Ott egy kedves vitapartnerem egy ÉS-beli cikket ajánlott nekem (Élet és Irodalom), amely egy polgárjogi aktivistával készült interjút tartalmazott (a pontos link megtekinthető ott). Ebben a cikkben olvastam egy nagyon érdekes dolgot, ami szerintem a nemzet kapcsán is tanulságos. Az idézet után pontosítom, mire gondolok.

"Vagy nézzük a Hamaszt. Tudja, miből táplálkozik az ereje? Hogy az apró közösségekben, a kis falvakban törődik az emberekkel, figyel arra, hogy ki beteg, jár-e iskolába a gyerek, és így tovább. A Hamasz - ellentétben a Fatahhal és a többi szervezettel, amely a politikai képviseletüket vállalta - közöttük élt és dolgozott, és ebben rejlik a fantasztikus ereje. És aztán, amikor eljött a választás, akkor - akár tetszik nekünk, akár nem -, a Hamaszt választották az emberek [...] ne értsen félre: amikor a Hamaszra hivatkozom, nem az agresszív oldalára gondolok, hanem a gondoskodó oldalára. Úgy is mondhatjuk, hogy a gondoskodó önkormányzatiságra. Ami nem feltétlenül pénzben fejeződik ki, hanem jelenlétben, a közösségért való munkában, törődésben. Abban, hogy a helyi uzsorásnak egy kicsit megszorongatja a nyakát. Mert helyileg történnek a dolgok, központilag ezt nem lehet intézni. Uszkán például, ebben az ukrán határ közeli faluban, ahol zömében cigányok laknak, ahol nyolc felnőtt, nyolc cigány asszony fejezte be nemrég a középiskolát, és minden roma porta kertjében csöpögtető rendszerrel termesztik az uborkát, van egy alpolgármester asszony, szintén roma, maga is felnőtt fejjel érettségizett, és most tovább akar menni egyetemre. Egyébként negyvenéves, és kétszer operálták a szívét. Megkérdeztem tőle, mi a helyzet a faluban az uzsorával. "Itt is megjelent egy pasas, hogy ajánlatot tegyen a családoknak - válaszolta -, én meg végigjártam a portákat, és azt mondtam: "Húzzátok meg a nadrágszíjat és ne vegyetek fel pénzt tőle." És hatott a figyelmeztetés, mert az uszkai családok nem adósodtak el.

Arra gondolok, hogy a nemzetépítés mindig helyi szinten, a kisközösségben, sőt a családban, baráti közösségben kezdődik! Persze nem árt, ha a politika "odafentről" egy kicsit rásegít, de ez nem pótolja az előbbit. Szerintem mi magyarok sokszor erről feledkezünk meg, ebben példát vehetnénk akár a fent említett "Hamasz gondoskodó szárnyáról", de a "másik oldal", Izrael szociális rendszeréről is. Ezekben a példákban persze már a "nemzet" veszélye is benne rejlik: a fanatizmus, a terror. Vagy gondoljunk csak a most elfogott Karadzic-ra, aki a "nemzet" nevében mészároltatott le sok-sok ezer bosnyákot és horvátot. Összefoglalva: a nemzetet én mint egységes kultúra által összefogott gondoskodó közösséget nagyon is jó "történelmi találmánynak" tartom, de nagyon kell vigyázni, hogy soha ne lépjen "magasabb értékek", emberség, erkölcs, Isten helyébe.

Egy gyors kiegészítés az alábbi hozzászólásomhoz:

"Mitől olyan különleges falu Uszka?"

[...] harminc-negyven éve odakerült egy adventista lelkipásztor, majd kialakult egy roma egyházi vezetés, amely "törvénnyé" tette a tisztaságot, a szorgalmat és a becsületet.

Azért kíváncsi lennék, ez mivel járt...Tulajdonképpen ezt csinálta Kálvin is Genfben, még az emberek hálószobájába is "bekukucskált". De Szent István is sokszor kemény erőszakkal építette az államot, nemzetet. Ezen a kérdésen már sokat gondolkodtam: lehet-e ténylegesen szentnek tartani egy annyi erőszakot alkalmazó királyt...?

Nemzet, politika, Orbán Viktor. Kevés, kevés, kevés. Egy jezsuita blogtól többet várnék. Jézus Társaságának legfontosabb mondanivalója ez volna? Ti keressétek előbb Isten országát - tanácsolta Jézus. (Mt 6,33)

Azonkívül szucsterivel egyetértek: a nemzet attól hogy nemzet, még nem tápláló - az evangélium alapján.

"Egy jezsuita blogtól többet várnék. Jézus Társaságának legfontosabb mondanivalója ez volna? Ti keressétek előbb Isten országát - tanácsolta Jézus. (Mt 6,33)"

-a Jezsuiták már keresték és keresik

-ez az ige egész másra vonatkozik, sajnos nem passzol ide, ez Isten gondviseléséről szól, hogy ne aggódjunk a ruházatunk, eledelünk, megélhetésünk felől...

-nem a legfontosabb mondanivaló, de egy harmadlagos, negyedleges mondanivalónak jó; az egyházaknak nem csak lehetősége, hanem kötelessége véleményt formálni a világban, ahol él.

Hadd szóljak én is a jezsuita rend védelmében: ők nem csak keresték, keresik, de nagyon sokat tettek és tesznek mind a mai napig azért, hogy a szeretet bárminémű megnyilvánulási formájának helye legyen a világban.
Nincs senkinek joga vádolni őket, ha csak nem tud jobb példát felmutatni az általuk megvalósítottaktól.

Jézus Társaságának ma is fontos mondanivalója van a világ számára, ehhez talán kicsit behatóbban kellene vizsgálni a szerzetesrend tagjainak munkáját.

Más témában történt vitaindítók kapcsán is visszakérdeztek már a rend tagjai, hogy túl a vádakon konkrét javaslatokkal tudunk-e segíteni nekik? s hát bizony nem nagyon jöttek a konstruktív javaslatok.

Szóval könnyű a másik családi életében rendet csinálni, miközben a sajátunk romokban hever...

Számomra a rend éledése a kb. 50 év nihil után a ma is velünk élő Istenről tanúskodik, aki soha nem adja fel az emberiséggel kapcsolatos terveit, viszont senkire nem erőlteti rá magát. Szabad akarattal ruházott fel ugyanis bennünket, és ezt tiszteletben tartja. Akarata ellenére senkit nem fog üdvösségre kényszeríteni, viszont utólag már mi sem tehetünk szemrehányást neki, mondván bocsánat, Uram, de egész életemben vak és süket voltam irántad...

Egy másik élményem:
Kamasz leányom nevelése során számtalan gond adódik,ellenárban úszunk a mai korszellemmel szemben, melyben sokszor számítottam volna az egyházi iskolák nyújtotta segítségre, de nem igazán találtam, találtunk rá.
Idén először vett részt a Szentjánosbogár szervezte ignáci szellemiségre felépített táborban,( jezsuita szervezésben, és piarista segítséggel) Egy hét után teljes lelki felüdüléssel, feltöltődve kaptam őt vissza, tele volt élményekkel, melynek összegző mondata ez volt: ebben a táborban önmagam tudtam lenni. Nem kényszerített rám senki álarcot, a beszélgetések során megerősödtem hitben, keresztény életszemléletben. Sokmindent érteni vélek abból, ami eddig oly sok konfluktust okozott... (Pláza értékrend, élj a mának és ne törödj mi lesz holnap veled stb...)
Köszönettel tartozom nekik ezért a látszólag apró segítségért, s nem utolsó sorban a Gondviselésnek, aki a Szív újságban közzé tett jelentkezési lapon megakasztotta a szemem.

Azt gondolom, inkább a háttérben sorakozva kellene erősíteni a Rendet abban, hogy összmunkával " mindent Isten nagyobb dicsőségére" tudjanak, tudjunk megvalósítani.

Erdélyi ismerősökkel találkoztam, akik lelkesen emlegették, hogy szép lassan, a hivatások éledésével "újra visszatérnek" hozzánk a jezsuiták. Tudjátok milyen szeretettel várják Őket ?

"Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincs pásztoruk." Mt 9,36
S a folytatásban megnevezve kijelölt 12 apostolt.


Hála az Urnak, hogy vannak pásztoraink, és még nem kell importálni őket Afrikából vagy a Távolkeletről

Tomi: igen, az általam idézett Igének nem elsősorban ez a mondanivalója, inkább azt akartam vele mondani, hogy ezek a kérdések, amelyek ebben a cikkben tárgyalásra kerülnek, nem olyan fontosak az evangélimhoz képest (ahogy Te is írod, harmadlagosnak jó). Keresztény emberek azonban egyetértenek abban, hogy Isten országát minden más dolognál előbbre ell tenni az életben. Azt is gondolom továbbá, hogy szükség lenne úgymond nyersen is az evangéliumról beszélni, mert sok embernek szüksége van rá, így nekem is. A "Ti keressétek..." mondattal nem a jezsuitákra céloztam, hanem egy az egyben a Bibliát idéztem.

mazsola: örülök a pozitív tapasztalataidnak.
"Jézus Társaságának ma is fontos mondanivalója van a világ számára, ehhez talán kicsit behatóbban kellene vizsgálni a szerzetesrend tagjainak munkáját."
Ez már teljesült részemről, ugyanis több évig egy jezsuita intézmény tagja voltam, de erről nem akarok több részletet, mert nem tartozik ide. A lényeg, hogy ismerem a rendet, és több tagját is személyesen. A véleményem kizárólag a blogra, és tartalmára vonatkozott, bocsánat a félreértésért.

üdv

Köszönöm a jezsuita rend nevében a védelmet. Nagyok az elvárások velünk jezsuitákkal szemben. Néha talán túlzóak is. Itt nincs más célunk, mint társadalmi párbeszédet folytatni. Ha kizárólag és kifejezetten vallásos témákhoz nyúlnánk, akkor nem olvasna és nem értene bennünket senki más csak azok, akikkel amúgy is egy hajóban evezünk.

Arra reagálnék még, hogy állítólag a Nemzet a Biblia szerint nem volna tápláló önmagában, legalábbis szucsteri szerint. Elviekben elképzelhető, hogy egy kultúra (ami nélkül nincs értelme nemzetről beszélni) nélkülöz minden elemet, ami tápláló volna. De kérdem én, van akkor értelme kultúráról és nemzetről beszélni? Nem hiszem.
Hivatkozás történt e dologban a Bibliára is. De a hivatkozás teljességgel mellőzi azt a tényt, hogy az Isten nem a felhőkből jött le, hanem beleszületett egy kultúrába a történelem egy adott pontján felhasználva azt. Hogy miért éppen abba a kultúrába és nemzetbe született nem tudjuk. Isten így akarta. Dönthetett volna másként is, és akkor is működött volna. Meggyőződésem, hogy minden kultúra tartalmaz értéket, melyek elősegítik, hogy az ember értelmesen élhesse életét. Van amelyik világosabban és sikeresebben teszi ezt, van amelyik kevésbé. De olyan nincs, amelyik teljesen híján volna legalább a szándéknak.

Református vagyok és elmondhatom, hogy kb. 2 éve még csak a sokat emlegetett sztereotíp dolgok voltak a fejemben a jezsuitákkal kapcsolatban. Azóta teljesen megváltozott a véleményem, sőt elmondhatom, hogy személyes életemben is nagyon sokat köszönhetek a rendnek. A lelkigyakorlatokat nagy áldásnak tartom jómagam is, mert gyakorló hívőként sokszor elkeseredem azon, hogy ha nincsenek előttünk fáklyavivők, akkor sajnos nagyon nehéz a hitben növekedni, ha nem látunk magunk előtt közvetlen példákat arra, hogy Istenhez sokkal közelebb lehet ( és kell) kerülni, mint ahol állunk, akkor egy helyben toporoghatunk egész életünkben. Vannak olyan testvéreim, akik 20-30 egyházban töltött év után szűkülnek és panaszkodnak, hogy nem képesek közelebb kerülni az Úrhoz, pedig nagyon vágynak rá. Tudom, hogy Jézus vezetése a legtökéletesebb, de úgy gondolom, hogy tapasztalt emberek útmutatása Jézus vezetését nagyban segítheti.
Én nem tudtam korábban arról, hogy az imaéletnek idővel változnia kell, csak azt éreztem, hogy változik, változna, de azt, hogy milyen irányba menjek, a jezsuitáktól tudtam meg. És ezért hihetetlenül hálás vagyok, mert sok éves vergődés és kínlódás után végre továbbléptem és újra haladok az Úton. Elmondhatom azt is, hogy néhány dologban még a gyülekezetünk is jezsuita forrásokat használ. Köszönet és hála érte!

Nekem az is nagyon tetszik, hogy Ignác szellemi örökségét ápolva a jezsuiták politikai, társadalmi, szociális, gazdasági stb. kérdésekben is aktívan megnyilvánulnak. A keresztény embernek szerintem ez nem csak joga, hanem kötelessége is. Mindenhol és mindenben Krisztust képviselni a kötelességünk.

Kedves TiKati!

Én katolikus-református vegyescsaládból származok, és magam is elcsodálkozok néha, hogy ötvöződik bennem ez a kettő. Tök jó!

Az imával kapcsolatban: A Szív jezsuita (vagy inkább: szentignáci lelkiségű) magazin július-augusztusi számában van egy nagyon érdekes cikk az imádságban való megrekedésről és a továbblépés lehetőségéről Carlo Martini jezsuita bíboros-érsek tollából (furcsa, hogy egy jezsuita érsek lesz, elvileg nem szabadna, de ez most mindegy). Most nincs időm az egészet begépelni, csak egy rövid részletet, ami rávilágít az írás lelkületére:

"A gonosz semmitől sem fél annyira, mint az igazi szemlélődés (értsd: szemlőlődő imádság) lendületének pillanatától: fel is használ mindent, hogy eltávolítson minket ettől. A hosszú imádságoktól, templomban töltött óráktól sokkal kevésbé tart. Arra viszont nem sajnálja a fárdságot, hogy bennünket a puszta reflexió szintjén tartson, és megakadályozzon abban, hogy Istne elé állva egyedül Istent és Krisztust szemléljük [...]

Gyakran kételkedünk abban, hogy Krisztussal valódi, személyes, kölcsönös kapcsolatot alakíthatunk ki. Nem hiszünk benne, hogy tényleg el lehet jutni "Jézus Krisztus fenséges ismeretére", ahová Szent Pál eljutott. A következmény, hogy olyan imádságba menekülünk, amit mi "csinálunk", olyan vallásosságba, ami pusztán különféle vallási cselekmények gyakorlata, és már nem keressük az ima lelkét, ami nem más, mint önmagunk átadása Krisztusnak. Ez az önátadás a hit és szeretet útján történik, ami a Lélek munkájának gyümölcse bennünk, ha hagyjuk, hogy működjön, és az Atyának ajánljon minket."

Aztán beszél a "gyümölcsöző" ima alapvető feltételeiről: igazi motiváció, hiteles ösztönzés, a rutinban való megújulás, nyitottság (engedem, hogy Isten új utakra vezessen, változzon a róla kialakult képem), a test fegyelmezése (pl. minőségi pihenés, tisztaság - ami nem egyenlő az aszketizmussal!!!), puritán (egyszerű) életforma és hasonlók.

Érdekes írás, szerintem.

Kedves Citromfű!

Nagyon köszönöm, feltétlenül el fogom olvasni! Hozzátennék még annyit a nagyon értékes gondolataidhoz, hogy jómagam rengeteget szenvedek és nagyon szomorú vagyok amiatt is, hogy azok, akiknek példát kellene mutatniuk másoknak és az elmélkedés, majd a szemlélődés felé kellene terelgetniük a híveket, tudatlanságból szinte "óvják" őket ettől, mert nem ismerik ennek a keresztény hagyományait és valamiféle keleti démonimádásnak tartják.

Kedves TiKati!

Irulok a sok dícsérettől :) de teljesen alaptalan.

Hát igen, akik nem ismernek valamit, azok nehezen tudnak példát mutatni róla :)

Igen, a szemlélődést, mint olyat, s főleg mint ősi keresztény, meg szerzetesi imamódot kevesen ismerik, noha azért időnként mindenki gyakorolja, öntudatlanul is. "De csodás ez a rét!" "Milyen hatalmas a tenger" - ki teremtette mindezt?
Ennek egy változata, ami tényleg nagyon keresztény (azaz Krisztus-követő) ha mindezt Jézus tanításaira, életére, személyére alkalmazzuk.
Persze ezt se kell mindig, minden áron, görcsösen, az már fanatizmus lenne, s pont a szemlélődés lényegét venné el (elengedem, s Istenre bízom a gondolataim folyását).

Szerintem Jézus maga is sokat "szemlélődött". Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, rendszeresen olyan részekre bukkanunk, hogy Jézus visszavonult imádkozni, visszahúzódott a hegyekbe, lemaradt a tanítványoktól...vajon mit csinált ebben az időben? Kétlem, hogy rózsafüzért mondott volna... :))) - (persze a rózsafüzér is tud jó ima lenni, megvan a varázsa, összerázza a közösséget, de ez most egy más téma.)

Inkább "szemlélődött", nézte a "rét virágait", az "ég madarait" (akiknek minden tolla számon van tartva), töprengett a tanítványok értetlenkedésén (hogy mondjam, hogy megértsék végre!?!?!?), a embereken, akikkel találkozott, s persze isteni Lelke által betekintést nyert az Atya belső ügyeibe, terveibe, a jövőbe is...Én legalábbis így képzelem.

Tisztelt Rojo Atya!

Rojo 2008.07.25. 00:08:04
"Dönthetett volna másként is, és akkor is működött volna."

Ezzel egyetértek, de szerintem pont emiatt válik a kultúra másodlagossá az evangéliummal szemben. Hiszen - ahogy Ön is írja - elvileg mindegy, hogy Jézus hova született, melyik kultúrába.
De vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent az, hogy kultúra! Oktatási rendszert? Ez lehet jó is, de gyenge is, látva a mai trendeket. Vagy vegyük a művészetet, ami fontos része neki: régebben is, és manapság is voltak/vannak olyan művészek és műalkotások, amelyek botrányt okoznak, és nem visznek előre, de olyanok is vannak, amelyek az épülésünkre szolgálnak. A híres ókori spártai polisz a beteg újszülötteket ledobálta a Taigetoszról. Nem részletezem tovább: az az emberi termék, amit kultúrának nevezünk, egy nagy zűrzavar, és van benne jó is, rossz is. Jézus útmutatása nélkül bizonytalan talajra tévedünk, ezért a kultúránk önmagában kevés. Ha elég lenne, Jézus talán nem tanított volna minket, embereket. A kultúra tápláló volta ezért véleményem szerint eltörpül az Örömhír mellett, legalábbis hiányos nélküle.

Éppen ezért nem kedvelem azt az álláspontot sem, hogy a vallást a kultúra részeként említsük. Olyan ez, mint egy lapra tenni a kereszténységet az impresszionizmussal.

Mindez persze az én személyes véleményem, csak fontosnak tartottam leírni.

üdv

A rendszerváltás után felerősödött a finnugor elmélet hirdetése, és sajnos ma sem csitulnak ezek a hangok. Nem értik meg a mai, globalizált világban, hogy lelki nagyság is van.

Attila hun uralkodó nevét veszi fel az abai gimnázium
feol.hu/hirek/atilla-hun-uralkodo-nevet-veszi-fel-az-abai-gimnazium-1567373

nála van az erő...

NEMZETI DOHÁNYBOLT
nála van a dohány...
de mitől nemzeti?

Trafikország vámpírjai – Kormánypártiak hálózzák be az országot
magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/trafikorszag-vampirjai-kormanypartiak-halozzak-be-az-orszagot-86785

Egy budapesti trafikban készült az alábbi felvétel, amin jól látható, hogy jelenleg nem lehet cigarettát vásárolni az egyébként nyitva tartó boltban. Valószínűleg a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság rendelte el a 30 napos dohányárusítási tilalmat, amit a trafik be is tart. A kérdés már csak az, miért is kell nyitva lenni, és naponta százszor elmondani, hogy nem, nincs cigaretta?

Így alázzák meg a trafikosokat
velvet.hu/blogok/futoszalag/2013/10/02/igy_alazzak_meg_a_trafikosokat/

bizonyára nem volt eléggé nemzeti...

@Izrael misztériuma: Hihetetlen hogy minden témába belekakálsz!
Tudod mitől nemzeti? Hogy nem a haverjaidnál van (a dohány).

Hozod itt a politikai mocskaidat, és még észre sem veszed magad! Fizetnek ezért?!
Vagy azt képzeled hogy "áldásos" tevékenységed hoz 1-2 százalékot az SZDSZ-nek vagy az LMP-nek?

Romboltok...romboltok!

@Izrael misztériuma: Ezek vagytok Ti!

jobbegyenes.blog.hu/2013/09/30/pozolj_levagott_orban_fejjel#more5540696