"csak egy pár percre tartanánk fel, és utána kap tőlünk egy csésze kitűnő kávét és egy szem finom süteményt "

ez általában működni szokott :-)

Szerintem lehetne "találkozni" más (szintén ebben az évben) jubiláló szerzetesekkel, mint a pálosok vagy ferencesek. Estleg egy napra meghívni a szent ignáci lelki családot (pl. KÉK-töl mondjuk a segítönövéreken és Vinculum Caritatis-on át a CJ-ig). Persze a lényeg a téma és a forma. Mondjuk az sem baj, ha egyszerüen érzik, hogy gondoltak rájuk, de persze az lenne jó, ha valódi élmény lenne a találkozó.

Szintén ebbe az irányba megfontolandó lenne esetleg egy jezsuita sajtótermékek irói és olvasói - hallgatói találkozó: téma és forma mint föntebb, ott is lényeges lenne.

Persze a távolabbi körök megszólítása sem lenne rossz. Elöször azok, akikkel a történelemben volt egy s más pengeváltás: pl. protestánsok...

@eichikarl: tovább megyek:
Miképp lehetne megszólítani a kereszténységben szocializálódott embereket?
...

@északi szél:
"Miképp lehetne megszólítani a kereszténységben szocializálódott embereket?"

Kérdezzük meg Pál Ferit... :D

Én az előadósdi, kávéházasdi dolgokat kedves ám az ellenség szempontjából ártalmatlan foglalkozásnak tartom.
Engem amikor egyetemi évkezdéskor Manchesterben voltam meglepett mennyire aktívak voltak a helyi protestáns egyházak abban, hogy megszólítsák az embereket az utcán. El is mentem egy King's Church (www.makingjesusfamous.org) nevű helyi egyház vasárnapi gyűléseire. Messze állt tőlem ott sokminden, de többször elhangzott az újak felé, hogy jó, hogy itt vannak, de ha nekik nem ez a stílus a nyerő, keressenek más közösséget, de legyen egy közösség ahová eljárnak. Ilyesmi volt persze a városmisszió, egy alkalommal. És kérdés mennyire befogadó az a "közösség" akik a falakon belül ülnek egy órácskát vasárnaponként.
Szerény ismereteim szerint Ignác hangsúlyt fektetett a legszegényebbekkel való törődésre. Ilyen lenne például a még mindig nagyszámú egyetemi ifjúsággal való foglalkozás. Főleg a vidékről felkerülőknek nehéz, nincs hová tartozniuk. Akár korrepetálás közben is lehet az Evangéliumot hirdetni, közösséget építeni, nem?
Na és még egy 5let: szerény tapasztalataim szerint a mai embereknek az egyház vagy valami avatag intézmény vagy jobb esetben szociális intézmény. Fel lehetne mutatni, hogy hohó, az egyházban az Istennel való kapcsolat a legfontosabb. Nem lehet szerény keretek között utcai ima-demonstrációt tartani? Némi minimalista díszletekkel Szentírás olvasás vagy éppen szemlélődőbb formák. Csak úgy "Barátom van 5 perced, hogy közénk ülj a csöndbe?"

Szia Korizoli!
"És lám, a Manréza júniusi programjába már be is került egy ilyen lelkigyakorlat, jelentkeztek önkéntesek is a gyerek program szervezésére."
Milyen jó, hogy ilyen nyitottak és rugalmasak vagytok! Köszönet érte!

Nálunk nem volt még ilyen formában szervezett lelkigyakorlat, de ötletadónak küldök egy linket, hogy felénk hogy működik, hátha valakiknél ez is bejön - nekünk nagyon jól működik: Férfiak és nők
külön időpontban megyünk. A női lelkigyakorlat "specialitása" az, hogy a picibabás anyukák picikkel és apukákkal érkeznek. Az előadások szünetében az anyuka ellátja a babát, aztán az apa megy a picurral sétálni, stb.
(Ebben a lelkigyak-ban ugyan nincs benne az, hogy a házaspárok közösen épülnek, viszont jó, hogy évente egy hétvégére kimozdul a fiúk és a lányok csapata - na jó, fiatalítottam magunkat:)
picasaweb.google.com/kegyhely/2009NoiLelkigyakorlat#5300700149417376258

Sziasztok!

Mielőtt ötletrohamba kezdenénk, felteszem (magamnak is) a kérdést: Mi a cél? Mit is akar a "nép"? Vagy mit gondol, hogy mit akar? :-)

Ha lehet nagyobb célt kitűzni, akkor szóljatok, de most fogalmazzunk így: A cél a 21. század emberének segítése a helykeresésben, az önmagára találásban. (...)

Azért fogalmazok ilyen pontatlanul és grandiózusan, hogy lehetőleg sokféle értelmezés beleférjen. Ugyanakkor érzékeltetni szeretném, hogy bármilyen új terv, mozgalom, akció, stb. mindig abból az érzésből fakad (a szervezők részéről), hogy választ kell adni egy akutális igényre, problémára, bajra, vagy éppen lehetőségre! Vélt vagy valós hiányt kell betölteni, vagy egy helyzetre kell rámozdulni.

Nos, túl vagytok-e már ezen az ötletelésen?
Meg tudjátok-e mondani, hogy melyek a bajok és a lehetőségek? Mi a "baja" a 21. századi embernek? Más ez, mint a 19., 16. vagy 5. századi emberé?

Ha nem tudjátok, - vagy nem pontosan - akkor egy ilyen fórum is adhat válaszokat. Azonban szerintem nincs új a nap alatt, az emberi vágyak és törekvések szerencsére (?) nem változnak. Ismerjük őket, csak talán nem mindig tudjuk nevén nevezni ... vagy foyton más-más (trendi) nevet adunk nekik!

Lehet, hogy van 21. századi forma és nyelv, de a lelkünk mélyén megfogalmazódó (vagy meg sem fogalmazódó) vágyakat már jól ismerjük.
Kedves szerzetesek! Tudjátok-e mik ezek? Tudjátok-e mi foglalkoztatja az embert ősidők óta és ma is?

Vajon a jezsuiták csodálatos kultúra-szervező tevékenysége, a kiváló menedzsment, vagy az intellektuális teljesítmények éltetik a rendet?

Ha valakinek, nektek tudnotok kell, hogy a neves előadók, a programok, a lelkigyakorlatok leginkább azt a célt szolgálják, hogy a hallgatóság felismerje, hogy a két EMBER közötti kapcsolat, a szolidaritás, az elfogadás, és a konkrét hétköznapi segítés a motorja annak, amit mindannyian szeretnénk egyháznak nevezni. Vagy nem így van? Nem ezért próbálunk tenni mindannyian? Nem ezen fantáziálunk a szentbeszédeket hallgatva fűtetlen templomainkban?

Ha az új progamjaitok nem az emberi kapcsolatokról szólnak, hanem "istenkapcsolatról", "teológiáról", "imamódokról", vagy más, elmét gazdagító dolgokról, biztos sokan fognak örülni! Csak az a veszélye a VALAMIRŐL való beszédnek, hogy továbbra sem fogunk kilátszani a tömegből, mint ún. keresztények... és az életünk sem változik meg.

Vagyis:
- Tanítsatok embereket arra, hogy ne menjenek úgy misére, hogy van "elintézetlen" dolguk bárkivel.
- Szervezzetek sport hétvégéket, kirándulást, úszó-bajnokságot...!
- Csináljatok társkereső programokat egyedülállókank!
- Képezzetek közösség vezetőket, akik nem "imádkoztatják" állandóan a közösséget, hanem normális gondolkodásra és főleg cselekvésre ösztönzik!

Értitek?
Értitek, mert a felsorolt programokban ott vannak ezek. Szóval, ezt a vonalat erősíteném, ha van 21. századi feladat, akkor ez az.

jezsu0
Jó kérdéseket vetettél fel. Különösen a: Mi a baja a XXI századi embernek? Megérne egy önálló blogbejegyzést. Megjegyzem!
Abban egyetértek veled, hogy az ember-ember közti kapcsolat központi dolog és jók azok a programok, amiket javasoltál. Minden vallásos program valamiféleképpen ki kell hasson az ember-ember közti kapcsolatra éspedig pozitív értelemben. Ugyanakkor kizárólag az emberi kapcsolatokra helyezni minden súlyt azt egyoldalúnak találnám. A lelkigyakorlat, az igazi ima különösen is az a hely, ahol az emberek Istennel való kapcsolata megújulhat és ez aztán az emberi kapcsolatokra is áthat. Persze ez nem a puszta mechanikus, „imádkozzunk gyerekek” típusú megközelítés.
Komolyan gondolod, hogy megtalálhatja a mai ember a helyét Isten nélkül?

Többieknek:
Köszi az ötleteket. Van még?

jezsu0
Még annyit, hogy a cél amit megfogalmaztál nagyon jó ötlet: "a 21. század emberének segítése a helykeresésben, az önmagára találásban."

A kérdésedre még:
'Vajon a jezsuiták csodálatos kultúra-szervező tevékenysége, a kiváló menedzsment, vagy az intellektuális teljesítmények éltetik a rendet?'
Szerintem a rendünknek ez csak a gyümölcse, következménye de nem a forrása. A jezsuita identitás lényege a lelkigyakorlatokból jön, az Istennel való személyes találkozásból, ugyanakkor ez a találkozás az emberekhez vezet bennünket, a kultúrához, mindenhez, ami ez EMBERREL kapcsolatos, mert a küldetésünk az EMBERHEZ vezet.

Minthogy a Sapientia-n is van SJ érdekeltség egy amolyan sapere aude (merj tudni, bölcsességhez jutni, megérteni) mottó irányába mutató központi helyen (Váci utca, Contraaquincum, Duna-korzó) nyitott gondolkodást serkentö esemény nem lenne haszontalan. Egy kis "platóni akadémia" az egyik elöadóban, és Hide Park Corner a Contraaquincumban, rövid statementekkel, vitával. Régi igazságok keresése az aktuális kérdések mögött. Annyi téma volt már itt a blogon is, amely oda kívánkozna: teodícea, etika, metafizika. Egy kis célzott meghívó a hittudományi és filozófiai valamint gazdasági karoknak, egyesületeknek, kluboknak. Szeptemberben, városmisszió idején... ?

Szerintem kérdezzétek meg TWÁ-t, őt mi vonzaná oda. :)

nem vagyok célcsoportja ("kereső", ill. "többre vágyó keresztény").

@Non est volentis: Igen! PF lenne a legjobb előadó!
Szerintem PF képzőt kellen indítani a legjobb(fej) papokból,sokszorozni kéne!

@Tóta W. Árpád: és ha kivesszük a szerkezetből a keresztény szót, akkor mennyire érzed magadban, hogy valahogy - eltekintve a materiális javaktól és a múló, pillanatnyi élvezetektől - többre vágysz?

@zzzsuzsa:
Az egyház visszautasítja a klónozást - minden értelemben... :-)

Korizoli: "Ugyanakkor kizárólag az emberi kapcsolatokra helyezni minden súlyt azt egyoldalúnak találnám."

Teljesen egyetértünk! Nektek le merek ilyet írni, mert nem lesztek rögtön a plafonon...
Csúnya melléfogás, ill. eretnekség lenne, ha azt állítanánk, hogy az egyház = emberi kapcsolatok, az egyház megújítása pedig az emberi kapcsolatok megújítása.

Inkább arra akartam terelni az ötletelést, hogy ahogy az imádkozó ember (egyház) régen is megtalálta az egyház "szegényeinek", vagyis szükséget szenvedőinek igényeire a választ - pl. konkrét szociális tevékenység, betegápolás, rabok kiszabadítása (!), stb., így ma is fel kell tudni ismerni, hogy kihez kell odalépni, és azt mondani, hogy neked is van más lehetőség, más élethelyzet, más életállapot, dinamika, környezet, stb.

Nagyon komolyan kell vennünk a Krisztusi életnek való teljes - kompromisszumok nélküli- elköteleződést. (Szerintem ma ez sem egyértelmű...!)
De nem ismételgethetünk üres szólamokat az embereknek! Kevés a "térj meg és Krisztus rád ragyog" lelkület! Nagyon kevés! Ugyanis nem hiszik el, és az élet nem is így működik. Főleg akkor nem hiszik el, ha mi is úgy élünk, hogy "süttetni" akarjuk magunkat a napon, de az emberi részt, a munkánkat - a kenyeret és a bort - nem tesszük hozzá. Márpedig ebben nincs semmi titkos, semmi misztikus. Ehhez nem kell különleges megvilágosodás, mély imaélet, vagy akármi. Ez "mindössze" józan ész, helyzetfelismerés, kitartás, és többek között a pénz okos használni tudása.

Ehhez persze le kell számolni egy csomó életszerűtlen képzettel. Ezekről elég hosszú a lista ... Például a vallásos "érzület", "élmény" keresése szerintem mai keresztény "népbetegség". Valami védőoltás kéne ellene! Hogy a pl. a hívő embernek Istenről, a hitről, vagy mondjuk a szentmiséről ne az jusson eszébe, hogy ott olyan kellemes! Hanem az jusson eszébe mindenről, hogy felelős a másikért a szó legtágabb értelmében.

@zzzsuzsa: @eichikarl:
...és én is visszautasítanám: belőle egy is elég.

@spírea: de az az egy jó, hogy van belőle. Ahogy mindannyiunkból ;-)

@zzzsuzsa: erről eszembe jut a kedvenc filmem (ha valaki kitalálja a címét, jelentkezhet nálam egy túró rudira):

A Mester az ablakban beszélt az összecsődült tömegnek.
-De hát ti mindannyian egyéniségek vagytok!
A tömeg kórusban
-Igen, mi egyéniségek vagyunk...
Hátulról egy halk hang:
-Én nem.

nem bírom ki, belinkelem a jelenetet :-)
www.youtube.com/watch?v=LQqq3e03EBQ

@kis_csirke: :))
Korizoli, az eredeti kérdésedhez:
Volt rá példa, hogy sörfesztiválon! kapott az egyh.községünk egy sátrat, ahol egy egyszerű játék keretében beszélgettünk az érdeklődőkkel, és meglepően pozitívak voltak a visszajelzések. (Bár lehet, hogy nem mindegy, hogy sörözés közben evangelizálunk vagy evangelizálás közben sörözünk?:)
Egyébként az általad felvázolt ötletek ("két kávéház, táncház, imaiskola, előadássorozatok, lelkinap, film-színház, komolyzenei koncert") nagyon jól hangzanak, de mintha inkább az értelmiséget céloznátok meg a programokkal. Lehet, hogy nem így van, csak amit leírtál, abból számomra az jön le, hogy az egyszerű emberek (mint mondjuk Jézus idejében a halászok) esetleg messze kimaradnak az egészből.

Kedves Zoli,

bocsáss meg, amikor frissen olvastam a bejegyzésed, készülőben voltam a kórházba. Most túl vagyok már a műtéten, de még nem tudok tartósan gép előtt ülni.

Próbálom összeszedni magam, s rövidesen megírom az ötleteimet, hátha segít.

Pax mindenkinek!

Köszönöm az újabb ötleteket. Átgondoljuk őket. Ha eszetekbe jut a későbbiekben is még, akkor írjátok meg ide. Ha pedig szívesen szerveznétek velünk konkrétan valamit, akkor keressetek meg bátran.

Jezsu0
Egyetérünk

Gyufaárus.hu
Gondolok rád a következő misémben

Ígértem pár javaslatot, abban a reményben osztom meg veletek, hogy valami hasznosítható belőle:

Az előadássorozatokat feltétlenül támogatom, amennyiben azok, az igényes szellemiek jegyében, mégis széles tömegeket szólítanak meg és közérthetően segítenek gondolkodni bizonyos kortünetekről, amiket pl. jezsu is felvetett.

Mivel már több éve vezetitek a Fényi Gyula gimnáziumot, gondolom számtalan tapasztalat van birtokotokban, oktatás-nevelés terén, generációs és kamaszkori problémák , hit kérdések, a keresztény értékrend életképessége, azok elfogadása a lázongó fiatalok körében, és nem utolsó sorban a szülők támogatása ezekben a nem egyszerű, ám gyermekeink számára döntően fontos években…kereső fiataloknak és segítségre szoruló szülőknek, közösen szervezett, az együttgondolkodás jegyében meghirdetett tapasztalatcserére gondolok.

Aztán - a jubileum évét felhasználva - mi lenne, ha kilépnétek a belterjességből, és megkeresnétek – talán egy kiadványban, esetleg intézményvezetőt személyesen felkeresve - először csak itt a fővárosban néhány neves gimnáziumot, nem egyházi intézményeket, világiakat, és szolídan, csendben megkérdeznétek, hogy mik a tapasztalataik, miként orvosolják ők a mai kor gyermekének gondjait, szellemi igényeiket miként ébresztgetik és elégítik ki, szerveznétek egy pedagógus fórumot és ezáltal közelebb kerülnétek a problémák feltárásához, s rólatok is tudna a világ… ( nemrég beszéltem egy egyházat és Istent igencsak hevesen támadó ismerősömmel, de a beszélgetésünk végére abban a közös nevezőben azért sikerült megállapodnunk, hogy a jezsuiták intellektuális értékei vitathatatlanok. Ezt bátorításnak szántam.)
Ebből a kéznyújtásból később nagyon sok jó származhatna – aktív párbeszéd a pedagógustársadalommal, akik ugye, a nemzet napszámosaiként a legértékesebbet, a jövőt tartják a kezükben.

A másik (előadástéma), ami szintén sokakat foglalkoztató kérdés lehet: az öregedés, a testi leépülés méltóságteljes elfogadása, s hogy ezt az életszakaszt hogyan lehet lelkünk épülésére felhasználni, a család és környezet miként segíthet ebben.


Szívesen kézbe vennék egy kiadványt, (s ez kicsit jelzi a hiányérzetemet a jubileumi számmal kapcsolatban, bár nagyon igényesen megszerkesztett szám volt, de számomra inkább a múltat vázolta fel, többnyire azt, hogy mi volt, és nem volt benne a jövő) ami a fiatal, újgenerációs jezsuita szerzetesekről szól, bemutatkozás, részletes hivatástörténet - akár ifjúkori történetekkel megtűzdelve – majd a tanulmányokról, benne a kételyekkel, gyötrelmekkel, esetleges kudarcokkal, válságos hitélet zsákutcáival, s a kilábalás, tisztulás stb., hogy ma milyen területen tevékenykednek, miként telik el pl. egy átlagos napjuk, hogyan tovább elképzeléseiket megosztva, és amit szívesen olvasnék, az a főként itt a blogon Pacsy által képviselt nagyon finom, érzékeny mélységű lelki vonal, amiről tudom, hogy nem csak engem érintett meg, hanem pl. családunkon belül éltkorra való tekintet nélkül nagyszülőket és nagyszájú kamaszt egyaránt, mindenkit. Ezt az ablakot kinyitva úgy érzem követendő út lehettek azon igényesebb keresztény fiatalok körében, akik majdan felelősséggel vállalt keresztény családalapítók, apák, anyák és persze szerzetesek lehetnek .
(lám, előttünk járnak, kevesen vannak ugyan, de milyen jó, hogy vannak, példát mutatnak elénk, hogy így is lehet, és mi táplálkozhatunk belőlük, számíthatunk rájuk… só, kovász, amiből nem sok kell, mégis az a kevés nélkülözhetetlen, gyertyaláng, ami bármilyen kicsi, teljességgel betölt bármilyen helységet…)

Más: a szt.ignác-i lelkigyakorlatos könyv problematikája. Többször felvetettétek, volt, aki mellette, volt, aki ellen szólt. Nos: mi a helyzet? Kézbe vehető-e laikusként, s ha igen, miként, adjatok támpontokat, segítsetek, magyarázzátok meg, hogyan működtethető a dolog? Hogyan válhatnak hozzáférhetőkké egy laikus számára a benne foglalt értékek? Miként segíthet azok számára, akik nem tehetik meg, hogy félévente 8 napra kivonják magukat a hétköznapok forgalmából, mégis szeretnék ezt az utat járni ? stb.stb. – szintén előadástéma –

(A második világháborút megelőző időszakban élt egy neves osztrák pszichológus, aki hosszasan tanulmányozta szt.Ignác Lelkigyakorlatos könyvét. Több éves kutató munkájának eredménye csupán egyetlen mondat: A szt.ignáci lelkület, ill. a lelkigyakorlatos könyv normális embereket nevel.
Úgyhogy rajta, rajta…)

Más levelem majd (még)több lesz, és vidám, Isten megáldjon…

@kis_csirke: Én minden keresztényt tisztelek, aki a filmet sértődöttség nélkül végig tudja nézni. Ott megvan a nyitottság. :)

(De arra én is kíváncsi lennék, az itt kommentezők közül kik mit gondol(ná)nak róla! :) )

Zoli, ez már egy visszajelzés:

Nem tudom mennyire kapcsoltátok a jubileumi évhez, de jó ötlet volt feltenni a Párbeszéd oldalra a Szent Ignác kollégium számára összeállított lelkigyakorlatot.....
Egy kis csoportal így bele tudtunk vágni.... Igaz, vitrtuális csupán a közösség - de egy fórum segítségével meg tudjuk osztani napi imatapasztalatainkat.

Köszönjük! :)

Nagyon örülök.
Egyébként csak lelkészek vagyunk a koliban egy másik rendtársammal és a dolgunkat végezzük, nem kifejezetten jubileumi dolog ez a lelkigyakorlat.
Zoli