Nem is olyan régen érdekes rádióadás hangzott el a Kossuthon. A műsorban egy vizsgálat eredményeit közölték. A Stanford Egyetemen végzett kutatás szerint a metaforákkal történő társítás nem csupán egy gondolati társítás, de azt is meghatározza, milyen megoldásokat kínálunk a társadalmi problémákra. A nyelv, a szóhasználat és a gondolkodás szorosan összefügg, a metafora pedig beépül az asszociációs körbe, erős érzelmeket vált ki bennünk, determinálja a gondolkodásunkat.
A kísérlet szerint, ha egy olyan jelenséget, mint a bűn, vadállatnak vagy vírusnak nevezünk, a használt kifejezés megváltoztatja magát a módot, ahogyan a bűnre gondolunk, és hatással van arra is, hogy a bűnözés megoldására milyen javaslatot teszünk. Más kutatások is alátámasztják, hogy a nyelv nem egyszerűen a gondolataink kifejezője, hanem alakítja is magát a gondolatot, amit megfogalmazunk vele.
Lera Boroditsky pszichológus azért a bűnt, a bűnözést választotta témául, mert egy valóságos problémát szeretett volna feldolgozni. A kísérletben résztvevő alanyoknak egy fiktív város növekvő bűnözési statisztikájáról beszéltek. A csoport egyik felének azt mondták, a bűn vadállatként pusztít a városban, másik részének pedig úgy fogalmaztak: a bűn mint vírus rombolja a várost. Az eredmények pedig igazolták a kutató előzetes várakozását:
- az a csoport, amelynek vírusként definiálták a bűnt, igyekezett diagnosztizálni a problémát, s az intézményrendszer segítségével, az oktatási rendszer reformjával, a társadalom egészségének helyreállításával javasolták megakadályozni a terjedését.
- a másik csoport, amelynek a vadállat metaforát használták, olyan megoldásokat talált, amely a levadászással, a kíméletlen erőszakkal, a börtönbe zárással volt összefüggésben, ők sokkal gyakrabban álltak elő kényszerítési és büntetési megoldásokkal.
A kutatás egyik legérdekesebb eredményének, hogy miután megkérdezték a kísérleti alanyokat, mi befolyásolta őket a döntés meghozatalában, minek hatására javasolták a különböző megoldásokat, szinte egyikük sem említette a bűnre használt metaforát. Biztosak voltak benne, hogy a statisztikák, az objektív tények alapján hozták meg döntésüket. A metafora tehát észrevétlen maradt, mégis alapvetően határozta meg a problémára adott megoldási javaslataikat, formálta gondolkodásukat, befolyásolta ítéletüket.
Nos, egy lépéssel közelebb: tegnap lezajlott a híres/hírhedt nyóckerben is a népszavazás a hajléktalan kérdésről. Érvénytelen ugyan az alacsony részvétel miatt, de a 9227 ezer szavazat alapján (57 835 a szavazásra jogosult) a VIII. kerület, helyi sajátosságokkal kiegészítve, kitiltja a hajláktalanokat a kerületből - jelentette ki Kocsis Máté (Fidesz-KDNP), keresztény szellemű, tisztaságmániás polgármesterünk.
A népszavazás kérdései:
1. Támogatja-e Ön, hogy hatályban maradjon Józsefváros Képviselő-testületének kukázást tiltó rendelete?
2. Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros Képviselő-testülete rendeletben tiltsa meg Józsefvárosban a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?
3. Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros polgármestere még az idei évben tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalan ellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében?
Mindhárom kérdésnél elsöprő többségbe kerültek az igenek. 100%-os feldolgozottság mellett az eredmények azt mutatták, hogy az első kérdésnél 86, a másodiknál 88, a harmadiknál 94 százalék volt az igenek aránya.
Túl hosszú lenne leírni az okokat, hogy mi legyen a hajléktalanokkal, sokan próbálkoznak velük évek óta, hogy ne csak a helyzetet oldják meg, hanem az érintettek (magán)életét is rendezzék. Nehéz kérdés.
De érdemes figyelmesen olvasni a szavazásra szánt mondatokat. Mit olvashatunk ki belőlük, ha nem rejtett becsapást: mert melyik jó érzésű polgár ne látná szívesen a kerületet tisztának, ki ne tiltaná meg a kukában való turkálást, ki ne szeretné, hogy a polgármester intézkedjen (hisz az a dolga).
Vagyis nem a hajléktalanokról szólt a 3 kérdés, hanem arról, hogy én, Gipsz Jakab hogyan állok a tisztasághoz. Vagyis magamat minősítettem és nem a helyzetet, mégcsak nem is gondolkodva el arról, hogy mi lenne a feladat. Azaz saját magamat minősítem hülyének, ha a fenti mondatokra nem igennel szavazok.
Arról nem is akarok szólni, hogy a szavazásra agitáló (reklám) plakáton szerte a környéken a három kérdésre adott válaszok eleve kipipálva (nem üres kockaként, hogy hadd döntse el majd a szavazó) voltak feltüntetve. Polgármester úr megmondta, hogy mi dolga a nyóckernek, csak semmi semlegesség.
De hogy mi árán és ki látja ennek a szavazásnak a nagyobb kárát? Mondtak-e arról bármit is, hogy a kitiltott alakok, guberáló hajléktalanokkal mi lesz? Hogy ők is olyan emberek, mint mi? Hogy jön a tél és közel számukra a fagyhalál? És miért ne engedhetnénk, hogy fájjon, amikor meglátjuk, hogy olyan világot alkottunk, melynek ilyen következményei vannak?
Mégiscsak nyelvében él a “nyócker”, és a stanfordi kutatások itt is érvényesek, de mennyire.
Az utolsó 100 komment: