Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Egy szimpatikus pápa missziója

2017.03.23. 13:00 pacsy

papa.jpgNemrég (2017. március 13-án) ünnepelte az egyház Ferenc pápa megválasztásának negyedik évfordulóját. Már aki ünnepelte… Merthogy Róma püspökének szavai, cselekedetei és döntései kétségtelenül nem mindenkiből váltanak ki osztatlan lelkesedést. Talán mindez azzal is összefügg, hogy az új papa bizony alaposan felkavarta az állóvizet; eddigi pontifikátusának évei bizony sokat változtattak az egyházon. PR és kommunikációs
szakemberek tanulmányozzák, hogyan volt képes ilyen rövid idő alatt mozgásba hozni egy ekkora szervezetet, ráadásul megváltoztatva annak általános megítélését. Világi szemmel az egyház nagyjából a konzervativizmussal és a maradisággal volt azonos jelentésű; mára ez nagyrészt megváltozott. Sokak ma inkább az evangélium missziós lendületének jelképének látják világszerte, protestán testvéreink közül pedig egyesek irígykednek erre a katolikus vezetőre. Mintha friss tavaszi szellő fújdogálása indult volna meg az egyházban. Az alábbiakban nem átfogó elemzést készülök nyújtani Ferenc pápa elmúlt éveiről. Mindössze arra vállalkozom, hogy – nagyrészt Andrea Riccardi egy írása alapján – néhány fésületlen gondolatot adjak közre. Még annak ódiumát is vállalva, hogy mindez a pápa iránti szimpátia-megnyilvánulásnak fog tűnni…

100 komment

A kinyilatkoztatás fogalma az I. és a II. Vatikáni zsinaton (I. rész)

2017.03.20. 10:01 Satori

jezsuita_blog.jpgAz elkövetkezőkben arra teszek kísérletet, hogy egy kis teológiát tanítsak nektek a blogon. Ez persze elég ambíciózusan hangzik; előre bocsátom, hogy amit mondani akarok, nem lesz egyszerű megérteni... A legfőbb félelmem, hogy, túlságosan száraznak fogjátok találni, és legyintetek rá. Mert hogy a dolog természete miatt elkerülhetetlen a „szakzsargon” használata: az elvontság bizonyos mértékig ma már minden szaktudományt jellemez. Ezért innen sem tudom teljesen száműzni az absztrakt és életidegen fogalmakat... A vállalkozás elkerülhetetlen nehézségei ellenére mégis fontosnak tartom a témát, éspedig legalább két okból. Egyrészt, mert az a meggyőződésem, hogy minden öntudatos és felnőtt katolikusok értelmiséginek képesnek kell lennie intellektuális becsületességgel és igényességgel számot adni a hitéről (enélkül ma aligha lehet megmaradni egyházias kereszténynek). Másrészt pedig azért – és ez talán egy kicsit régimódinak (rosszabb esetben paranoiásnak) fog hangzik –, mert meg vagyok győződve arról is, hogy meg kell tudnunk védeni a hitünket mások támadásai ellen. Akár „balról” (liberális irányból), akár „jobbról” (mondjuk így, a közérthetőség kedvéért: konzervatív részről) érkezhetnek... Az alábbiakban elsősorban egy mai spanyol fundamentál-teológus, Salvador Pié-Ninot érvelésére támaszkodom (vö. Salvador Pié-Ninot, La teologia fondamentale. «Rendere ragione della speranza», Queriniana, Brescia 20104, 230-233). Türelmes és jó gyümölcsöket termő tanulmányozást kívánok!

56 komment

„Alászállt a poklokra” (Mustó Péter elmélkedése)

2017.03.07. 10:31 pacsy

blog_1.jpgMindannyiunk életében megvannak a tapasztalatok – fájdalmak, remények, kudarcok –, ez már csak így szokott lenni az életben. Velem is így van ez. Viszont ahogy öregszem mindinkább azt veszem észre, hogy az, amit én az életben gyengeségnek, kudarcnak, hiánynak, éltem meg, vagy ami csalódást okozott, annak – messzebbről visszatekintve – megvolt az értelme. Mindennek ellenére valami jó – sőt, talán így is merem mondani: valami nagyobb jó – született belőle a személyes életemben. Hogy nálam ez miért alakult így, azt nem tudom megmondani. Mint ahogy azt sem, hogy miért alakul így talán mindenkinél a szó legmélyebb értelmében, legalábbis lehetőség szerint. Erről fogalmam sincs, mégis ezt az igazságot az egyik legfontosabb belátásomként, tapasztalatomként tartom számon. Talán azért, mert nekem sem volt olyan könnyű megszeretnem mindazt, ami van. A valóságot sem, saját magamat sem, sőt – és ez talán furcsán hangzik egy pap szájából – nekem még még a Jóistent sem volt olyan könnyű megszeretnem.

7 komment

„Krisztus követése” – kísérlet egy hétpecsétes könyv feltörésére

2017.02.28. 10:39 pacsy

krisztus_kovetese.jpgIsmeritek Kempis Tamás Imitatio Christi című könyvecskéjét? Bár a keresztény spiritualitás egyik gyöngyszemének, klasszikusának mondják, nem csodálkoznék azon, ha még azon kevesek közül sem mindenki lelkesedne érte, akik egyáltalán kézbevették már. Mert bizony hétpecsétes könyvről van szó, melyeket nem könnyű feltörni... Különösen manapság. A szerző szemlélete ugyanis olyan idegen a mai nyugati kultúrában élő ember nézőpontjától, hogy szinte lehetetlen azonosulni vele. Szegény jezsuitákat bezzeg köti a rendi hagyomány: arra kényszeríti, hogy folyamatosan kézbe vegyék a művet, birkózzanak vele, hiszen – úgy hírlik – Szent Ignácnak napi olvasmánya volt. Nekem persze – mi tagadás – bizony eleinte beletörött a bicskám az olvasásába… Hosszú időbe telt – valójában vagy két évtizedbe – míg valamelyest is sikerült megbarátkoznom vele. Akarjátok tudni, hogy mire jutottam?

92 komment

A belső képek hatalmáról

2017.02.20. 10:31 pacsy

Hocean-03.jpgadd meséljek el – a téma bevezetéseként – egy személyes történetet. Még egyetemista koromban történt, hogy vizitúrát szerveztünk azzal a hittancsoporttal, amelybe jártam (és ahol a papi hivatásomat is kaptam). Mi tagadás, már akkor is nagyon szerettem az ilyen kalandokat! Tényleg van annak valami varázsa, amikor egész nap csak evezünk (na persze nem folyamatosan megfeszített ütemben... :), kitesszük magunkat a természet kénye-kedvének (ami nem is olyan kellemetlen, ha egész nap ragyogóan süt a nap.. :), estére kelve pedig sátrat verünk, majd a baráti társaságban hosszú beszélgetéssel töltjük az időt (meg persze sütés főzéssel és bőséges vacsorával... :). Romantikus szerelmek is szövődtek ilyenkor (amikből aztán a praxisomban több jó házasság is született – tanú vagyok rá az egyház nevében...! :) Szóval, zseniális nyári program egy ilyen evezőstúra!

17 komment

Blog-szabályzat - Kommentelési írányelvek

2017.02.19. 10:40 JezsuitaBlogAdmin

A továbbiakban az alábbi szabályok betartását kérjük a blog felhasználóitól.

  • Tilos személyeskedni, illetve másokat durván minősítgetni! (Lényeges
    különbség van aközött, hogy „nem értek egyet X.Y.-al”, vagy hogy „X.Y.
    kötözni való bolond és különben is, hogy meri magát katolikusnak
    nevezni?” Próbálj meg különbséget tenni a személy és a véleménye
    között!)
  • Tilos a blogon beszélgetőkről olyan információkat behozni, amiket nem
    a blogról ismersz!
  • Tilos másokkal szemétkedni! (Erre most nem hozok példát.)
  • Tilos vég nélküli hosszúságú szöveget bemásolni. (Elég egy link
    például valamelyik egyházi dokumentumra, pontos helymegjelöléssel.)
  • Tilos nem a blog szellemiségéhez nem méltó videót belinkelni!
  • Tilos hivatalos egyházi embereket (papok, jezsuiták, egyházi vezetők
    stb.) tiszteletlenül említeni illetve eretnekséggel vádolni! (Szabad
    viszont valakivel nem érteni egyet és azt tisztességes módon –
    szarkazmus, gúny, vagy személyeskedés nélkül – kifejezni.)

Végül egy magától értetődő javaslat: próbálj meg a témánál maradni!
(Egy „szét-offolt” bejegyzés kommentárjait olvasni kevéssé élvezetes.)

Ezen a fórumon nem számít az vallási vagy felekezeti hovatartozás, a
politikai nézetek, a szexuális orientáció: kivétel nélkül mindenkit
megillet az emberi méltóság és a tisztelet.

Kétes esetekben a komment el lesz távolítva, előzetes figyelmeztetés
nélkül is. (Ilyen esetekben kérjük, ne küldj dühös leveleket, ne
magyarázkodj, vagy kérj magyarázatot. Az ok nyilvánvaló: amit írtál,
valamilyen formában ellentmondott a blog-szabályzatban foglaltaknak.)

Ha egy oda nem illő komment nem lett eltávolítva, annak valószínű oka,
hogy nem vettük észre. Ilyen eseteket küldhetsz figyelmeztető e-mailt.

Ha valaki rendszeresen megszabja a blog-szabályzatban foglaltakat, le
lesz tiltva a blogról. Ez ugyanis annak jele, hogy az illető nem tudta
vagy nem akarta respektálni a keresztény szeretet követelményét.

A legfőbb szabály dióhéjban ennyi: légy szeretetteljes.

Köszönet a többségnek, akik általában eddig is betartották ezeket a szabályokat.

Kell-e Isten az erkölcsös élethez?

2017.02.14. 14:29 pacsy

blog_kepo.jpgHadd kezdjem egy provokatív felütéssel. A neves magyar humánetológus, Csányi Vilmos legutóbbi könyvében ezt írja: „Az erkölcs első fokozata az, amikor a szabályokat a csoport kényszerei miatt tartják meg. Második fokozatán az erkölcsöt kényszerítő szankciókat a csoporton kívülre, ősökre, büntető szellemekre, isteni akaratra vezetik vissza, és csupán a harmadik, legfejlettebb szakaszban jelenik meg a belső meggyőződésen alapuló erkölcs” (Csányi Vilmos: Íme, az ember. A humánetológus szemével, Libri, Budapest, 2015, 147.) Nem mindenben szoktam egyetérteni Csányival, de – nem tudom, Ti hogy vagytok vele –, ebben most, nekem úgy tűnik, van valami...

91 komment · 1 trackback

A Milgram-teszt, avagy: éljen a nonkonformizmus!

2017.02.07. 12:35 pacsy

blog_kep_patsch.jpgMélyen megmaradt az emlékezetemben egy eset. Repülőgépen utaztunk, amikor egy férfi nyíltan szembeszegült a légiutaskísérők utasításaival. A gép leszálláshoz készülődött, ezért már érvényben volt az utasítást: mindenki üljön a helyére és kapcsolja be a biztonsági övét! Erre egy kigyúrt fiatalember mindezzel mit sem törődve felállt, és teljes nyugalommal kotorászni kezdett a poggyásztartóban. Elsőre udvariasan, de nagyon határozottan rászóltak a hangosbemondóból, hogy haladéktalanul foglaljon helyet. Ő azonban nem ült le, hanem kihívóan körülnézett, hogy neki ugyan ne parancsolgassanak. Mi, utasok persze egyre kellemetlenül kezdtük érezni magunkat; még a barátnője is – aki pedig igazán ismerhette – nyaggatni kezdte, hogy ugyan ne csinálja már tovább a feszkót... (Talán azért is maradt meg ennyire az emlékezetemben, mert mindketten magyarok voltak.) A srácnak azonban esze ágában sem volt engedelmeskedni. Sőt, talán még élvezte is egy kicsit, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került. Még hosszú percekkel azután is, hogy befejezte a pakolást, tüntetően állva maradt és büszkén nézelődött. A vezető stuardess többször is rászólt, egyre magasabb hangszínen, utoljára már szinte kiabálva – aztán végül ő is elhallgatott (gondolom, így vannak kiképezve ezekre a helyzetekre). Hosszú percek teltek el, míg ez a nonkormista hazánkfia végre megunta a játékot, és ő is lehuppant az ülésre, mint a többiek. Még landolás előtt helyreállt tehát a rend.

58 komment

Hogyan lehet hűségesnek maradni a fellobbanó érzelmek viharában?

2017.01.31. 12:12 pacsy

mail_jezsuita_blog.jpgElőfordul, hogy érzelmi viharba kerülünk – esetleg úgy is, hogy nem kívántuk magunknak. (Nota bene: nem csak szerzetesekkel történik ilyesmi! :) Meglehet hogy, nem szeretnénk, hogy a helyzet így maradjon – legalábbis tudatosan nem –, például azért, mert erkölcsileg nem értünk egyet azzal, ami kijöhet belőle. Csakhogy az érzelmek terén nem minden múlik rajtunk ám! Azt hiszem, itt nagyon tapintatos megközelítésre van szükség. Hadd osszak meg néhány tanácsot, amiket nem fogok bővebben kifejteni, mégis megemlítem őket, mert fontosnak tartom, hogy egyáltalán szóba kerülhessenek az (egyházi-spirituális) közbeszédben.

23 komment

Intimitásról, szerelemről és szexualitásról – (főleg) szerzetesek számára

2017.01.25. 12:41 pacsy

sister.jpgRemélem, sikerült elég figyelemfelkeltő címet találnom a most következő poszthoz. :) Amit el akarok mesélni, azt persze nem csámcsognivalónak szánom olyanoknak, akik éppen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel és szívesen foglalkoznak mások magánéletével. (Perverzek kíméljenek! :) Inkább csak amolyan elmélkedésféle lesz az intimitás, a szerelem és a szexualitás témájáról – főleg a saját tapasztalataim alapján. Ja, és olyan módon, hogy akár „apácák is meghallgathassák”… Mehet? :)

20 komment